Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

Tovább fejlesztik javító-szolgáltató tevékenységet Egy minisztertanácsi határozat nyomában A kormány a közelmúltban megtárgyalta a KNEB jelentését a lakosság részére végzett javítások és szolgáltatások helyzetéről, s határozatot hozott ezek továbbfejlesztésére. Munkatársunk felkereste az illetékeseket, s megkérdezte tőlük: mit szándékoznak tenni a közeljövőben e határozat minél eredményesebb végrehajtása, a javitó-szolgáltató tevékenység bővítése érdekében? A tanácsok kettős felelőssége Elsőnek dr. Maróthy Jánost, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya helyettes vezetőjét kérdeztük meg: miben látja a tanácsa ipar feladatát a harmadik ötéves tea*1/ időszakéban? — Először is pontosabbá tenném a kérdést, és a tanácsok feladatáról beszélnék. Igaz ugyan, hogy van egy országosan évi 550—600 milliós termelési értéket képviselő tanácsi iparunk, de a tanácsok iparpolitikai tevékenysége ennél jóval szé lesebbknrú. Hazánkban körülbelül hatmilliárd forint jut a népgazdaság erőforrásaiból iparpolitikai célokra. Nos, e jelentős összeg megfelelő felhasználása — tehát az állami-, tanácsi- és szövetkezeti ipar, valamint a magánkisipar — iparpolitikai s tervednek, illetve tevékenységének végrehajtásával öszszefüggő szervezés és irányítás is a tanácsok gondja, feladata. — Hadd mondjam el rögtön, hogy tanácsaink egyre jobban ellátják gazdaságirányító, koordináló tevékenységüket. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nincs már javítanivaló e téren, de munkájuk mind színvonalasabb. Egyre eredményesebben kutatják fel: hol van ellátatlan terület, egészségtelen párhuzamosság, kihasználatlan kapacitás; őrködnek afölött, hogy a lakosság igényeit az egyes szektorok fejlesztési terveik készítésekor fokozottabban figyelembe vegyék, s közreműködnek abban is, hogy egészséges munkamegosztás alakuljon ki a különböző ágazatok között. — A második ötéves tervben céltudatos iparpolitikával sikerült biztosítani, hogy mérséklődjék a falu és a város, a városban pedig a belés a peremterületek ellátottsága közti nagy különbség. Természetesen itt még sok a teendő. Ezért a tanácsok a következő években ujabb erőfeszítéseket tesznek a még meglevő aránytalanságok felszámolására. Jobban hasznosítják az egyszerűbb szervezeti formák adta lehetőségeket és — ismét főleg a községek, illetve a városi peremkerületek ellátottságának javítására — a szükségletnek megfelelően — teret engednek a magánkisáparnak is. — Ez tehát a tanácsok iparpolitikai tevékenységének alapvető területe. A másik: a tanácsi ipar közvetlen irányítása. A minisztertanácsi határozat szellemében igyekeznek tanácsaink itt is előbbre lépni. — A tanácsi ipar úgynevezett profil gazdaként szerepel a mosásban és a vegytisztításban. Ennek gyakorlati türöződése is, hogy a következő években új, korszerű tanácsi mosoda, illetve vegytisztító üzem létesül négv nagyobb vidéki városunkban. Az évi 550 millió forintnyi tanácsi javító-szo"gáltató tevékenység mintegy 40 százaléka jut ipari javításokra, 18 százaléka az építőipari javítószolgáltatásokra, 15 százaléka a szeméivi szolgáltatásokra. 25 száza'éka pedig a mérték utáni javításokra, szolgáltatásokra. A kisipari szövetkezetek fő feladata Erdős Józsefet, az OKISZ elnökét a kisipari szövetkezetek terveiről kérdeztük meg. — A kormány továbbra is fő feladatként jelölte meg — mondta többek között — a lakosság részére végzett munka növelését Ezt az elmúlt időszakban különböző tényezők nehezítették; a kellő beruházósok hiánya, helyiség-problémák, a szűk szállítási kapacitás, anyag — és alkatrész hiány stb. — Jelenleg a kisipari szövetkezetek több mint 10 ezer hálózati egységgel állnak a lakosság rendelkezésére, s ezenkívül még 2500 termelő üzem vállal munkát közvetlenül a lakosság részére. Az idén a tervek szerint a kisipari szövetkezetek csaknem 2.8 milliárd forint értékű munkát végeznek el a lakosságnak, beleértve a. lakásépítkezést is. — A javítás-szolgáltatás jobbá tételére, főleg vidéken, ún. szolgáltatóházakat hoztak létre a kisipari szövetkezetek; országosan már csaknem 10Ö szolgáltatóház működik. '— Még ma is sok olyan falu, kis település van, ahol az alapvető szolgáltatások is hiányoznak. Ennek legfőbb oka, hogy egy-két fős, kisforgalmú részleget gazdaságosan működtetni nem lehet. Annak érdekében, hogy a szövetkezeti ipar segítséget njrújtson a helyi szerveknek az úgynevezett „fehér-foltok" felszámolásában, létrehoztuk az átalányelszámolású — gebines — részlegeket, továbbá bővítettük a felvevő hálózatot. Decemberig országosan mintegy 400 átalányelszámolású részleg működik már a kis településeken, s bár szerény keretek között, de az idén is növeltük a szolgáltató szövetkezetek szállítóeszközeinek számát. — A következendő években az autószervizek fejlesztésére fordítunk nagyobb figyelmet a KPM-mel egyeztetett fejlesztési terv keretében. A magánkisiparosok tevékenysége — A szocialista ipar kiegészítéseként még hosszú ideig szükség lesz a magánkisipar tevékenységére, elsősorban a lakosság részére végzett javításban és szolgáltatásban, a családi házépítésben, továbbá egyedi megrendeléseknél, s az exportra termelésben. Jelentőségét jól mutatja, hogy a helyi ipar 1965. évi 6,6 milliárd forintot kitevő termelési értékéből 3,4 milliárd forint jut a magánkisiparra. A 72 ezer magánkisiparosból mintegy 40 ezer tevékenykedik vidéken, a falvakban. Munkájuk fontosságát bizonyítja, hogy 3200 helységből 2500-ban nincs még kisipari szövetkezet, s ma is 2260 olyan község van, ahol hiányzik a tíz legfontosabb szakma (lakatos, asztalos, szabó, cipész, fodrász, villanyszerelő, általános műszerész, rádió-tv-szerelő, bádogos, építőipari javító). Mindezt dr. Gervai Bélától, a Kisiparosok Országos Szervezete elnökétől tudtuk meg. Ö tájékoztatott arról is, hogy a KIOSZ a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy a minisztertanácsi határozatot minél teljesebben végrehajtsa. Rendszeresen felkutatja a falun élő szakembereket, tanácsokkal látja el őket, önállósítási kölcsönt javasol számukra. — Havonta átlag 500—600 új iparengedélyt, illetve működési engedélyt adnak ki a megyékben; mivel azonban a magánkisiparosok közt mind több az öreg, a működő kisiparosok száma ennél jóval kevesebbel — havonként csak 100—150-nel — nő országosan — mondotta befejezésül dr. Gervai Béla. V. L Hazánkba érkezeti a Spanyol KP küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Dolores Ibarrurinak. a Spanyol Kommunista Párt elnökének vezetésével kedden küldöttség érkezett hazánkba. (MTI) Somogyi Miklós elvtárs köszöntése Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 70. születésnapja alkalmából köszöntötte Somogyi Miklós elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát A Központi Bizottság üdvözlő levelét Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Biszku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Gáspár Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagjai adták át (MTI) Jugoszláv építők szegedi tapaszialatcserén Nyolctagú, építőipari szakembereikből, vezetőkből álló jugoszláv delegáció tanulmányozta három napig az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál a magyar építőipar iparosításának kérdéseit, az építőipar vezetési, munkaszervezési módszereit A küldöttséget Csovics Mihajlo, a szabadkai „rNTEGRÁL" építőipari vállalat főigazgatója és Varmuzsa Simon, a Bácska-Topolyai „PRVI MAJ" építőipari vállalat igazgatója vezette. A jugoszláv építőipari delegáció megtekintette az építőipari vállalat szegedi és megyei építkezéseit, valamint a vállalat központi telepét. Elismerően nyilatkoztak az előregyártás fejlettségéről, a közép téglablokkos lakásépítkezésről. Kidolgozták a művelődési otthonok modelljeit A népművelési évad őszi-téli előkészületeiről Néhány hét múlva beköszönt az őszi-téli népművelési évad. Felkerestük ebből az alkalomból a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályát, ahol a következő hónapok sokirányú, sokrétű előkészületeiről, a népművelési munka legsürgősebb tennivalóiról kértünk tájékoztatást. — Két hónap óta vita folyik arról, hogy megfelelő-e művelődési otthonaink mai rendszere. 1964-ben 2710 község és város rendelkezett művelődési otthonokkal, közülük mintegy 1340 szorul felújításra. Persze a művelődési otthonok állagának felülvizsgálatával egyidőben elemeznünk kell az otthonokban folyó munkát is, vagyis elérkezettnek látjuk az időt, hogy a tartalmi kérdésekről ugyancsak tudományos igénnyel és körültekintően beszéljünk. — Úgy véljük, hogy az eddigieknél differenciáltabban kell terveznünk: milyen település mellett milyen művelődési otthon-modellre van szükség. Háromféle tervet dolgoztunk ki ezzel kapcsolatban. Elsőként a kis településekre, az ezer-ezerkétszáz lelket, vagy annál kevesebbet számláló falvakra gondoltunk; egy másik típusát a művelődési házaknak a nagyobb városokban szeretnénk kialakítani, s végül a harmadikat, olyan nagyob településen, amely már nem község, de még nem város. — Az 1000—1200 lakosú községekben, falvakban, ahol még nem eléévé differenciáltak a művelődési igények, egy-egy klubkönvvtár köré szeretnénk a szellemi érdeklődést összpontosítani. — Más a helyzet a nagyvárosokban, ahol egy-egy művelődési othon sokféle és a legkülönbözőbb igényeket elégít ki. Ezeket a művelődési otthonokat a következő 6—8 évben modernizálni akarjuk. új felszereléssel, szemléltető eszközökkel ellátni. Terveink szerint az országban 80 ilyen közművelődési komplexumot kívánunk minden követelménynek megfelelően kiépíteni. — Legvégül a körzeti központokban, járási székhelyeken kialakítandó művelődési otthon-modellről. Nem akarunk új objektumokat létrehozni, de szeretnénk elválasztani egymástól a ma még gyakran egybemosódó tevékenységeket A jelenlegi művelődési otthonok körül sok tennivaló akad: több klubhelyiséget kell kialakítani, a keskeny- vagy normár filmvetítéseket úgy kell megoldani, hogy figyelemmel legyenek a lakosság érdeklődésére. Megtudtuk még a közművelődési főosztály vezetőitől, hogy a művelődési otthonok e kidolgozott háromféle modelljét 1967. január elsejétől két megyében, Zalában és Borsodban kísérletképpen alkalmazni fogják. Az ott szerzett tapasztalatok alapján tovább finomítják a terveket, országos tapasztalatcseréket szerveznek, egyszóval minden erőt arra összpontosítanak, hogy a közművelődésnek ezek a fórumai mindenütt meghonosodjanak, fellendítsék a népművelési munkát B. T. ember szolgálata A legbonyolultabb termelési összefüggés ls számsorokból álló feladvánnyá alakítható, s egy elektronikus számológépbe táplálva, választ kaphatunk: mi a legoptimálisabb, legjobb eredményt ígérő megoldás. A számok igaz, nem állnak mindenek fölött, de — jelezhetik például egy politika megvalósulásának útját Egyszerű számsor: 31, 41, 85, 97. És mégis: nagyfontosságú jelzőkövekké válnak, ha kiegészítjük azzal, hogy a lakosság ilyen százaléka részesült társadalombiztosításban 1933ban, 1949-ben, 1960-ban és 1965-ben. A számsor első es utolsó tagjának különbözősége nemcsak a szociálpolitika nagyságrendi változására, hanem egy egész politikai koncepció fokozatos, de következetes érvényesülésére utal. A szocialista társadalom alapvető közege a humanitás: növény a földhöz, hal a vízhez, madár a levegőhöz kötődik ily szorosan. Éppen ez, természetessége adja nagyságát és nagyszerűségét: ha sajátos térképpé alakítanánk napjaink valóságát, újra és újra átrajzolhatnánk azon a jeleket, oly sűrűn, s természetes módon követik egymást a gyarapodást hozó változások. Mi mindennek kellene helyet találni a társadalmi méretű „térkép-kockákon"! A nyugdíjas parasztnak, az 1938-as 16-ról 1965-ig 92-re szaporodott felsőoktatási intézményeknek, az egy év alatt — 1965-ben — eladott 156 ezer televíziókészüléknek, a morbus hungaricus megszűnésének, a nyugdíjként kifizetett 7,7 milliárd forintnak; életünknek. Mert mindennapjaink változó világa, s az érettünk és általunk létező, a dolgozó ember szolgálatát legfőbb céljaként megjelölő politika egy és ugyanaz. És mert ily szoros egységet alkot, már-már észre sem vesszük, s bármi gazdagon ontja elénk tények, tettek sokaságát a valóság, olykor apró, napi bosszankodásaink füstje eltakarja azt szemünk előL Mindaz, amit említettünk, csak akkor nyeri el igazi értelmét, ha külön-külön tényekből a cselekvés folyamatává lesz. Ha a tegnapba nyúlik vissza, s a mával a holnapot alapozza Az út kezdeténél a gyárat birtokukba vevő munkások, s földet igénylő parasztok álltak; a múló esztendők maradandó tettek építőköveiből hosszabbították újra és ismét az utat. Milyen mélyről vezet a magasba! És éppen napjainkban formáljuk még merészebbé ívét: „Kommunista pártunk tudatos vezetésének arra kell irányulnia, hogy állandóan kutassuk a fejlődés további útját-módját, előre felismerjük azt, hogy minek kell következnie, és időben előkészítsük népünk számára a jövőt". Az idézőjelek közé fogott mondat a párt Központi Bizottságának májusi ülésén hangzott el, s a gazdasági mechanizmus reformjának tömör indokolását adja: mert ez, a hatékonyabb, jövedelmezőbb, a többet dolgozónak többet nyújtó gazdálkodás a jövő. Köze lehet-e a közgazdaságtudomány száraznak tűnő, szabatos, de ridegen hangzó fogalmainak a szocialista humanitás meleg pátoszához? Hol kapcsolódik a termelékenység kifejezés ahhoz, hogy — jövő? Mit mond közvetlen jelenünkről néhány számadat? Az, hogy az év első felében a tavalyi, hasonló időszakhoz mérten nyolc százalékkal nőtt a termelés, s az exportra kerülő termékek mennyisége kilenc százalékkal emelkedett* a behozatal viszont egy százalékkal csökkent? A részletek sokak számára talán közömbösnek tűnő adatai ezek. Mégis, mindenkit érintenek, amikor összeállnak egésszé: hogyan sikerül többet adni, jobban szolgálni az embert, gondtalanabb életét, javuló körülményeit, anyagi és szellemi gyarapodását? Mert e kérdésre pontosan a részletek sok-sok adata, ténye felel, s aszerint, ahogyan mi mindannyian munkánkkal gazdagabbá vagy szegényebbé tettük a részleteket Az újságolvasó sokszor átsiklik a számadatokon, de örül, amikor nem kell utaznia, hanem helyben, a szakorvosi rendelőintézetben kap kezelést; a harmadik ötéves tervben ötmilliárd forintot költünk új egészségügyi létesítményekre, illetve a meglevők felújítására, s 1970ben a jelenlegi 19,2-ről 22-re emelkedik a tízezer lakosra jutó orvosok száma. Az olvasó nemigen jegyzi meg, hogyan növeljük a tervidőszakban az energiahordozók termelését, de azt már sokkal inkább, hogy 1970-ben minden második család propán-butángázzal, vagy vezetékes gázzal főzhet. Ahogyan minden forint, s az azokból összegeződő milliárdok az embert szolgálják, úgy szolgálja az ember is önmagát azzal, hogy megtermeli, előállítja e milliárdokat. Megmásíthatatlan körforgás ez; éppen így nagyszerű. Mert már nem válik ketté a munka, s a munka gyümölcseinek élvezése, mert a nép erejét a maga határozta közös célok, s az azok elérését szolgáló politika fogja össze. Üj történelmi korszak meghatározó erejű politikája ez: az embert középpontba állító, minden eszközzel azt szolgáló szocializmusé. M. L. JStom'utalási szerződés Az Országos Atomenergia Bizottság izotóp intézete a bécsi nemzetközi atomenergia ügynökséggel kutatási szerződést kötött a radioaktív hulladékba kerülő illékony jódvegyületek viselkedésének tanulmányozására. A kutatás költségeit részben az izotóp intézet, részben a nemzetközi atomenergia ügynökség fedezi. Edes hit A Magyar Cukoripari Vállalat Hatvani Cukorgyárában 1966. márciusában kezdték meg a rekonstrukciót, melynek során az NSZK-beli Backau-Wolf cég által készített torony-dlllúziós | berendezést szereltek lel. Az új % berendezés lehetővé teszi, hogy az eddigi 210 vagon helyett napi 300 vagon cukorrépát dolgozzanak lel. A készüléket három ember kezeli. A többlettermelésből 174 ezer dollár értékű cukrot tudnak exportálni Szerda, 1966. szeptember 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 4 3,