Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Betonelemgyártás nagyban Nyolcszáz járdalap naponta — Födémtálca hetven forint helyett huszonötért A formázóasztalról sorra a szárítótérre kerülnek a járdalapok, s pár nap múltán készek a szállításra. Az el fuvarozást is a tsz bonyolítja le ívente jelentős tervezett gyártó üzemüket. Jó minő­beruházás marad el a sze­gedi járásban is, vagy szen­ved hosszas késést, mert ke­vés a különféle betonelem. Az újszentiváni Üj Élet Tsz gazdái ezért gyorsan tető alá hozták saját betonelem­ségű gyártmányaik között „slágerként" szerepel a jár­dalap, melyből első tétel­ben több mint hatezer da­rabot adtak el a TÜZÉP­nek. Egy-egy lapért 16 fo­rint 80 fillért kap a tsz. Második helyen a felvásárlási tervek teljesítésében A megye járásai és váro­sai között nemes vetélkedés alakult ki az éves felvásár­lási tervek teljesítésében. Megszoktuk már, hogy a szegedi járás a nyolc helye­Pedig jó szakirányítás mel­lett ez az ágazat is meghá­lálja a fáradságot. Bizonyítja ezt a pusztaszeri Kossuth Termelőszövetkezet példája is, ahol a következő zés közül rendszerint a leg- években mintegy 36—40 ezer­jobbak között van. Jelenleg is a második helyet birtokol­ja. Járásunk területén az idei év első felében 100 ka­taszteri holdnyi területre számítva is, jelentősen növekedett az áruértékesítés. Addig míg 1965 első felében összesen 68 ezer 128 forint értékű különféle mezőgazda­sági terméket adtak el 100 holdnyi területre számítva a gazdaságok az államinak, ad­dig ez a mutató az idén 73 ezer 559 forintra növekedett. Ennek alapján az egész éves felvásárlási tervet falvaink 55 százalékra teljesítették jú­re szándékoznak felemelni a pecsenyekacsák számát. Idei szállítmányuk összesen 16— 18 ezer darab között lesz. Némi visszaesés tapasztal­ható járásunk területén a tojásfelvásárlásban is, bár az év első hat hónapjában közel 10 millió tojást vettek át a földművesszövetkezetek, az éves terv 70,2 százalékát. Mégsem lehetünk elégedet­tek, mert ez a mennyiség 15 százalékkal kevesebb annál, amennyit a múlt év első felé­ben szállítottak a tsz-ek és háztáji gazdaságok. Ezekben a napokban fo­lyik az idei kenyérgabonater. nius 30-ig. A legjobb ered- més végleges számbavételé is. ményt a hízott marha érté­kesítésében érték el a tsz-ek és a háztáji gazdaságok. Hat hónap alatt 3 ezer 868 hízott marhát adtak el, s ezzel éves marhahizlalásl tervüket 64,5 százalékra teljesítették. A mnihahizlalásban közel 15 százalék eredményjavulás ta­pasztalható a múlt év azonos Időszakához képest. örömtel­jes fejlődést mutat továbbra is a sertéshizlalás. Az év elején 37 ezer sertés moghiz­lalására szerződtek a járás­beli gazdaságok, s ebből 22 ezer 587-et adtak át az első fél évben. Eredményesen fejlődik járá­sunkban a tejtermelés is. A felvásárló szervek 99 ezer hektoliter tej átvételét ter­veztek és végéig a járásbeli gazdaságoktól, tejgyűjtő ál­lomásoktól. Ebből a mennyi­ségből hat hónap alatt 58 ezer 891 hektolitert le is szállítottak/s ez 14,5 száza­lékkal több a mull év azo­nos időszakának tejtermelé­sénél. Korántsem ennyire ked­vező a helyzet azonban a baromfinevelésben és érté­kesítésben. Az év végéig ter­vezett 5 ezer 500 mázsa élő­baromfiból az első félévben mindössze 605 mázsa futott be a felvásárló telepekre. Szúmos gazdasagban nem tartják a jelenlegi viszonyok mellett kifizetődőnek a ba­romfi tenyésztést és a hizla­lást. , Búzából és rozsból augusz­tus 22-ig 750 vagonnyit adtak el a gazdaságok az államnak. A mostani kenyérgabona­felvásárlás mértéke szintén alatta marad az egy évvel ezelőttinek. Ennek egyik oka. hogy a téli-tavaszi belvízká­rok máaitt mintegy másfél ezer hold vetést a szegedi járásban is ki kellett szán­tani, másrészt a learatott te­rületeken is számos helyen kisebb lett a termés a ter­vezettnél. Megfigyelhető azonban, hogy ahol tavaly ősszel idejében elvetettek, s a műtrágyát sem spórolták tl a gabonaféléktől, a ter­més kielégítőnek mondható. A pusztaszeri Petőfi Tsz 1740 mázsa kenyérgabonát adott át az idén is. 90 má­zsával többet a tervezett­nél. Hasonlóképp teljesítették kenyérgabona-értékesítési terveiket a dorozsmai József Attila és a balástyai Egyet­értés tsz-ek is. Ezzel bizo­nyították: érzik felelősségü­ket az ország kenyeréért azért, hogy hazai termésből biztosíthassuk szükségletein­ket. Példáik azt is bizonyít­ják: még mindig nem tud­tunk kellő rangot teremteni a kenyérgabona-termesztés­nek. Jóllehet államunk a fel­vásárlási árak rendezésének és újabb kedvezmények biz­tosításával ebben az ügyben már megtette a magáét. Raktáron van már nagyobb mennyiségű áthidaló beton­elem ls, melyeket különfé­le épületek ablakainak, ajtó­nyílásainak kialakításánál használnak. A közelmúltban — egye­lőre saját használatra — megkezdték a födémtálcák gyártását is. Eddig ezeket a mennyezetbe való beton­elemeket 70 forintért kapta a tsz, ha építkezett. Saját tizemükben azonban körül­belül 25 forint önköltségi áron állítják elő. Tervük szerint hamarosan megkez­dik majd a kútgyűrűk és a szőlőtámberendezések gyár­tását is. Állandóan növekszik a termelés. Például, amint Balla Pál tsz-elnök elmon­dotta — járdalapokból, !a folyamatos a cementellátás, naponta 800 darabot is el­készítenek. A gazdák lele­ményességére jellemző, hogy olcsó pénzért megvá­sároltak egy kb. 4 kilométer hosszúságú elhagyott vasúti töltést, melynek anyaga szá­mítások szerint 4 évre fe­dezi az üzem különféle ka­vicsszükségletét. Ezzel nagy­összegű szállítási költséget takarítanak meg. A folya­matos gyártáshoz ilyen kö­rülmények között csupán a cementet kell vásárolni, mert a tégla ts saját gyá­rukból kerül ki. A cement szállítására viszont a TÜ­ZÉP vállalt garanciát, cse­rében a „cukorként" kere­sett kész gyártmányokért A tarlóburgonya helyzete a szegedi taJban A szegedi járási tanács és a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Mérnökto­vábbképző Tanfolyamának szervezésében az elmúlt na­pokban határszemlével egy­ni kezdett, ismert burgonyá­ja ennek a tájnak elsősor­ban az őszirózsa és a korai rózsa-fajták voltak. A több évi egymás után termesztés során és a termelők által bekötött tapasztalatcserén ta- történt válogatások eredmé­nulmányoetuk a tarlóbur­gonya-termesztés jelenlegi helyzetét a szegedi járásban. A bordányi Munkásőr, a for­ráskúti Haladás és a balás­tyai Móra Ferenc tsz-ek üze­mi tarlóburgonya vetéseit te­kintettük meg. Ezt követő­en szűkebb körben bejártuk a szegedi járás többi közsé­geit is, és a látottak alap­ján az alábbi tanulságokat vonhatjuk le: A burgonyák egészsági állapota A kedvezőtlen időjárás el­lenére is a tarlóburgonyák egészségi állapota kifogásta­lan. Tavaly — 1965-ben — fitoftórás esztendő volt. Ar­ra számítottunk, hogy a fer­tőzés nyomai az idén is je­lentkeznek. Megelégedéssel állapítottuk meg, hogy ennek ez idő szerint még nyoma sem látható. Számítani kell azonban arra, hogy a tarló­burgonyák elvirágzása után megjelenik ez a károsító gomba, amely feltétlenül ter­méscsökkenést idéz elő. Kü­lönösen várható ez a Kis­nveként kialakultak a külön­féle rózsa' típusok, amelyek tarlóban termesztve ís jól megállták helyüket. Kerül­tek azonban az idők során külföldi fajták is ebben a tájban kipróbálásra, ame­lyek közül szintén itt ma­radt egy-kettő. Belőlük ala­kult ki a két legjelentősebb tarlóburgonya, az Ojtott-ró­zsa és a Tompa-rózsa. Ezek bizonyultak a betegségekkel szemben a legellenállóbbak­nak. Ezek azok a tájfajták, amik a legszélsőségesebb időjárású években is a leg­biztosabb termést adják. Kialakult azonban több olyan tájfajta is, melyeknek ellenálló képessége nem ki­fogástalan és minőség tekin ­tetében sem a legjobbak. Ilyen például a Selyem-ró­zsának nevezett tájfajta, ami nagy keményítőtartalmú, ipari szeszburgonyának jó, de étkezésre annál kevésbé. A bővebben termő tájfajták közé tartozik, mutatós, a vá­sárló szívesen megveszi, de rosszul jár vele. A sok burgonyafajta azt jelenti, hogy a piac, első­várdai rózsa fajtán. Ellene sorban a szegedi fogyasztó, vagy bordóilével, vagy pedig Ortociddal védekezhetünk. Egy kataszteri holdhoz 300 liter vízben oldjunk fel 1,2 kilogramm Ortocidot. A fo­lyadék kipermetezéséhez leg­jobb az RS—09. eszközhor­dozó traktor. A burgonya leromlását előidéző vírus okozta meg­betegedéseket, amik ebben az időben már a burgonya lombozatán itt-ott fellelhe­tők, ugyancsak nem talál­tunk. Ez biztosíték arra, hogy tarlóburgonyából az átlagosnál nagyobb termés­re számíthatunk. I tarlóburgonya és a fajiakérdés Évtizedekkel ezelőtt, ami­kor a tarlóburgonya-ter­mesztés kialakult és terjed­nem jut egységes, azonos minőségű jó étkezési burgo­nyához. Feladataink Az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladata, hogy a termelőszövetkeze­tekben fel kell hagyni a je­lentéktelen tájfajták ter­mesztésével és meg kell ma­radni a legjobb, az Ojtott­rózsa és a Tompa-rózsa mel ­lett Harmadik, ez Idő szerint talán a legjelentősebb fajta termesztésre jól bevált a Kisvárdai-rózsa. Tarlóban is bőtermő és a betegségekkel szemben ellenálló. A bordá­nyi Munkásőr Tsz-ben hat éve termesztik ugyanazt a Kisvárdai-rózsát, és mégis jól fejlett, egészséges kultú­rát találtunk a szemle so­Szaporodik a földieper — kevés a meggy- és a cseresznyeoltvány A múlt heti esős napok alatt több millió földieper­palántát ültettek ki a tsz­ekben és a háztáji gazdasá­gokban. A mostani új tele­pítésekkel ismét nagymér­tékben gyarapodtak a földi­eper-ültetvények. A föld­művesszövetkezetek meg­rendelésére folyamatosan, mintegy százezer palántát tőnyit már le is szállítottak a gazdák címére. Bővült a fajtaválaszték u gyümölcsfacsemete-ellátás­ban is. Alma- és körtefélé­ket korlátlan mennyiségben, tíz fajtából válogathatnak a vevők. Alaposan megnőtt az érdeklődés a szilva-, a meggy- és a cseresznye­oltványok iránt is. Annyi­szállótanak a szegedi járás- ra, hogy meggy- és cseresz­ba Tokodról. Ezzel új, bő ven termő, korán érő német eredetű fajta kerül be a sze- az elsők között szerzi gedi tájba. A rendelésekből szükségletét, eddig mintegy harmincezer F. Sz. nyefélékből nem is lesz ele­gendő. Tehát az jár jól, aki be 4 főagronómus dicsérete A balástyai Felsőgajgonya Tsz-ben a kö­zös munka egyik legjövedelmezőbb spe­cialitása a szarvasmarha-hizlalás. Homoki gazdaságról lévén szó, mégis bővelked­nek jó minőségű szálas takarmányokban. Dr. Juhász István főagronómus előre­látó szervezőkészségét dicséri, hogy az idei lucernatermést úgy sikerült betakaríta­ni, hogy egyik kaszálást sem érhette renden az eső. így a jó termés megmenekült a kilúgozódástól. Jó étvággyal és nagy haszonnal fogyasztják majd az állatok. Hosszú sort képeznek a hatalmas, egyenként 350 mázsás lucernakazlak a központi major szérűskertjében. Képünk az utolsó kazal beszegéséről készült. Az is fontos, hogy a kazal gerince éles legyen. így nem ázhat be a rakomány, nem keletkezhet kár az értékes takarmányban. rán. A balástyai Móra Fe­renc Tsz-ben pedig egy 11 kataszteri holdas Kisvárdai­rózsa ültetés ugyancsak ki­fogástalannak ítélhető. Ha tehát e két tájfajtával, a Tompa-rózsával és az Oj­tott-rózsával, valamint a Kisvárdai-rózsával foglalko­zunk a jövőben, ez azt fogja eredményezni, hogy az érté­kesítés során a fajtaazonos tételek magasabb áron ke­rülhetnek eladásra. A tájfajták elszaporftása Az egyöntetű tájfajták elő- , teremtéséhez a szaporítást meg kell szervezni. Azokban a tsz-ekben, ahol fellelhetők az Ojtott-rózsa és a Tompa­rózsa tájfajták, gondos helyi válogatással 2—3 év alatt eredményt lehet elérni. A keveredés és idegen burgo­nyák belekerülésének meg­akadályozása úgy lehetséges, ha egy brigádterületen, vagy egy dűlőben csak egy burgo­nyafajtát vetünk. Ezt is ül­tetés előtt átválogatjuk és virágzáskor pedig az idegen töveket kiválogatjuk. Különösen Domaszék és Bordány, valamint Balástya és Szatymaz környékén ta­lálható sok Ojtott-rózsa éa Tompa-rózsa tájfajtájú bur­gonya. Agrotechnika A tarlóburgonya termesz­tési módját tájunkon általá­ban jól ismerik. Szemlénk során két kérdés merült fel, amit ezúton feltétlenül meg kell. említeni. A vetésldő. A tarlóburgo­nyák közül legjobban az Idén a július 10—20-a között ültetettek fejlődnek. A ko­rábban ültetettekre nem ked­vezett az idő és a bőséges csapadék következtében már elvirágzottak, és .beteg tövek is jobban találhatók ezekben a táblákban. Mégis azt Ja­vasoljuk, hogy a rozs aratá­sát követően átlagos száraz évjáratban július első felé­ben kerüljön sor az ültetés­re. Vonatkozik ez különös­képpen a Kisvárdal-rózsára, mert ennek az eltartása jú­lius közepéig veszteséggel ia jár. A sor- és növénytávolság. Nemcsak a tsz-tagok által ültetett háztáji burgonyák között, hanem a tsz üzemi táblákban ls előfordul, hogy 80 centiméteres sortávolság­ra és 60—80 centiméteres tő­távolságra ültetik a burgo­nyát. Ezeknek nemcsak töl­tögetése eredményez több munkát, hanem termésük mindenképpen kisebb. Sok­éves tapasztalataink és kí­sérleti eredményeink alap­ján nyugodtan javasoljuk, hogy a tarlóburgonya sortá­volsága is 70 centiméter le­gyen és a sorokban pedig a fészkek 40 centiméterre ke­rüljenek egymás után. Ilyen sor- és tőtávolságon is jut minden növénynek elegendő nedvesség és tápanyag a ter­més kialakulásához. A látottak és az elmúlt évek tapasztalatainak alap­ján elkészítjük a homoki tarlóburgonya-termesztés fejlesztési programját Re­méljük, hogy ezzel nemcsak a termés mennyisége jelent figyelemre méltó hasznot a tsz-eknek, hanem száműz­hetjük asztalunkról a gyen­ge, rossz ízű burgonyaétele­ket is. Dr. ANTAL JÖZSEF, Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet

Next

/
Oldalképek
Tartalom