Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Izland őrhely az imperializmus elleni harcban Einar Olgeirsson nyilatkozata a Dél-Magyarországnak SIKLÓS JÁNOS „Szeged híres város" Einar Olgeirsson, Izland Szocialista Egységpártjának elnöke — lapunk 1. oldalán ismertetett — szegedi tartóz­kodása alkalmával nyilatko­zatot adott a Dél-Magyaror­szágnak hazájáról és ma­gyarországi tapasztalatairól. — Izland fontos őrhely az imperializmus elleni harc­ban, s ebben nagy érdeme van pártunknak — mon­dotta. — A Szocialista Egy­ségpárt 1938-ban alakult a kommunisták és a szociál­demokrata balszárny egye­süléséből. Az osztályharcban betöltött szerepe elvitatha­tatlan: az országban a dol­gozók egy szakszervezeti szövetségbe tömörültek, s e szövetséget immár tizenhét ev óta e párt vezeti. Politi­kánk széleskörű, s követés­re talál a tömegek között. — A nemzeti független­ségért folytatott küzdelem végigkíséri Izland történetét: a hatszázéves dán gyarmati uralom után az ame­rikai elnyomás ellen vette fel népünk a har­cot. Az USA 1941-ben megszállta Izlandot, majd 1945-ben megkísérelte, hogy kilencvenkilenc évre szóló szerződéssel három haditá­maszpontot létesítsen terü­letén. Pártunk akkor részt vett a kormányban, s meg­akadályozta ezt. Most nincs ugyan szerződés, de az or­szág tagja lett a NATO-nak, s így az imperializmus köz­vetlen veszélye fenyegeti. A szocialista egységpárt leg­fontosabb feladatának tartja vezetni és irányítani azt a harcot, melyet az izlandi nép folytat az újabb gyar­matosítás ellen. Mint az or­szág politikai életének egyik jelentős tényezője, befolyása számottevő: a parlamentben kilenc képviselője van, az értelmiség is hallgat szavára. — Törekvéseink támogatá­sához szükségünk van a más országok munkás­pártjaival való együttmű­ködésre. Ezt leginkább a kommunista pártokkal, valamint Dánia és Nor­végia szocialista néppárt-* jaival sikerül kialakítani. A szocialista országok testvér­pártjaival szintén kitűnő a kapcsolatunk, kongresszu­saikra meghívnak bennün­ket, s mi részt is veszünk rajta. — Az előbbi megállapítás teljes mértékben vonatkozik a Magyar Szocialista Mun­káspártra is. Másodszor já­rok Magyarországon. Első alkalommal, 1950-ben csak néhány napot töltöttem itt, most, szabadságom idején több alkalmam volt megis­merkedni az országgal és né­pével. Jártunk Budapesten, Ajkán, Herenden s három hetet töltöttünk a Balaton partján. Legjobban a törté­nelmi és építészeti emlékek ragadták meg figyelmem, de méginkább a magyar dolgo­zók egyre javuló élete, amit az MSZMP helyes politikája alapoz meg. — Nagyon örülök, hogy magyarországi tartózkodá­sunk idején eljutottunk Sze­gedre is. Egy nap ugyan rö­vid idő a város tüzetes meg­ismeréséhez, az élmények mégis maradandók. Különö­sen megkapott a Klauzál tér hangulata, azé a helyé, ahol Kossuth nevezetes be­szédét mondta. Kossuthról már régebben is olvastam, Izland népe jó ismeri ne­vét a múlt század közepe óta, és szívébe zárta, hiszen annyira hasonlatos a mi Jón Sigurdssonunk alakjához. A friss impressziók össze­foglalására Einar Olgeirsson felesége vállalkozott végül, megkapóan lelkes nyilatko­zatával: — Olyan este Szeged, mint egy meseváros. Budapesttől el vagyok ragadtatva, de Reykjavík után nem ott, ha­nem csak Szegeden tudnék élni. Fehér Kálmán Ma: tanévnyitás Az 1986—67-es oktatási évet megnyitó ünnepségeket országszerte ma, csütörtökön tartják az iskolákban. Alaó­és középfokú oktatási intéz­ményeink nagy része új kön­tösben várja a diákokat és a pedagógusokat Az Idén nyárt felújítások­ra, korszerűsítésre több mint 300 millió forintot költöttek. Az oktatási év kezdetéig el­készült új általános és kö­zépiskolai osztálytermek száma meghaladja a 450-et. Az 1966—67-es oktatási év újdonságai közé tartozik, hogy az általános iskolákban befejeződik a reformtanterv bevezetése. Ugyancsak valamennyi tantárgyat a reformtanterv szerint ok­tatnak a gimnáziumok el­ső osztályaiban. Az osztályfőnöki Ss a test­nevelési órákat a gimná­ziumok mindegyik évfolya­mában szintén új tanterv alapján tartják. Miniszteri rendelkezés intézkedik ar­ról, hogy milyen közismereti tárgyak oktatásánál lép élet­Egy nap alatt 333 ezer tonna áru A MÁV-nál kedden új, ki­magasló teljesítmény szüle­tett: a vasúti dolgozók és a szállíttató felek jó együtt­működése, valamint a kong­resszusi munkaverseny ered­ményeként 17 448 vagont raktak meg. vagyis 333 ezer tonna árut szállítottak. Erre a magyar vasút törté­netében eddig még nem volt példa. Ez a teljesítmény 25 ezer tonnával haladta meg az 1962. szeptember 25-én el­ért maximumot A MAV rekordja azért is figyelemre méltó, mert a megindult őszi csúcsforgalom első napjaiban született. Már futnak a hosszú eukorvona­tok. Tegnap 316 vagont töl­töttek meg cukorrépával, ám ez a napi szám hamarosan eléri az 1300 kocsit. Mindemellett sikerült a MAV-nak az. építőipar minden igényét kielégíteni. Az ország legfontosabb épít­kezéseihez cementtel, ka­vicssaJ, kővel, téglával meg­rakott szerelvényeket továb­bítottak. Tegnap kaviccsal 1318. kővel 1235 tehervagont raktak meg. Exportra 1555 kocsit küldtek áruvaL ­A kezdeti siker arra mu­lat. hogy a MAV jól teljesí­ti majd az őszi szállítás nagy fontosságú feladatait be új tanterv a szakközép­iskolákban, illetve techniku­mokban. Ás idei tanévben kezdik meg működésüket a mező­gazdasági jellegű tovább­képző iskolák. Azok a fiatalok, akik a to­vábbképző iskola mindkét évfolyamát eredményesen el­végezték, betanított munkás vizsgára jelentkezhetnek a munkakör szerint illetékes szakmunkásképző iskola igaz. gatójánál. A továbbképző is­kolákban az oktatás elmé­leti és gyakorlati részből áll, az utóbbin mezőgazda­sági üzemekben vesznek részt a tanulók. A dolgozók általános és középiskoláiban, a levelező tagozatokon általában a szeptember 5-ét követő na­pokban, az esti tagozatokon pedig szeptember közepéig kezdődik meg az oktatás. Nemzedékről nemzedékre Szeged lakossága szem­pontjából a legna­gyobb változást az 1879-es árvíz jelentette a múlt szá­zadban. Nagy fejművelő és egészséges lokálpatrióta szel­lem dajkálója volt az utol­só két évtized. Valamelyik akkori újságíró programadó mondata — amelyeket Fe­renc József császár szájába adtak — az árvíz utáni két évtized optimista szellemi­ségét fejezte ki: „Szeged szebb lesz, mint volt". Az összerogyott város iszapos nyomorúságában az a nem­zedék kegyetlenül megküz­dött az életért. Vagy hozzá­fog — nagy állami támoga­tással — a város újjáépíté­séhez, újra otthont teremt, vagy földönfutóvá zűllik. A szellemes programot adó mondat akkor egyfor­mán érintett mindenkit. Gazdag és szegény parasztot, céh-mestert ós céh-legényt, malmost és molnárt, juhte­nyésztőt ós szűcsöt, adófize­tőt és bankost, újságírót és tanoda-mestert. R övid néhány esztendő alatt a romváros he­lyén valósággá vará­zsolták a tervrajzról és a makettről a körutakat, su­gárutakat, parkokat, palotá­kat, tereket stb. (Az építő nemzedék által ültetett pla­tánok alatt sétálunk ma is a Széchenyi téren.) Az ár­víz — ez a szerencsétlen-sze­rencse — idézte elő, hogy Szeged lett a főváros után Magyarországon az első iga­zán korszerű város. Város­építészetileg az akkori leg­korszerűbb megoldások ér­vényesültek. A századfordu­lóra városképileg, építészeti technikában kezdetleges kommunalizációjával — nagy tanyavilága folytán — lélekszámban is mindjárt Budapest után következett. A kialakult modern város szü­lője (erőteljes táplálója, vagy regényes megalapozója) lett egy egészséges városi büsz­keségnek, amely a város sze­retetére épült. Hiszen a haj­lék nélkül maradottak épí­tették újjá: „fölépítettük — ahogyan megfogalmazták — a mi városunkat". Ezekután hogyne lett volna büszke a „szögecti embör" a 6aját vá­rosára, amikor az városabb lett a többinél. Ez a kép nemcsak tradi­cionálisan — hanem máig ható erővel — tartozik Sze­gedhez. Mint ahogyan egy nép, (MTI foto — MezS S ándor felvétele) - - A Papíripar! Vállalat csepeli üzemében határidő előtt p&fyil'ffCff kezdték meg a próbaüzemelést az új papírgépen, amelyet Finnországból vásároltak. Űj nemzet ősi szokásaiból év­századokig nyilván magán visel eredetiséget, ugyanúgy kisebb méretekben, s egé­szen más relációkban egy várostörténeti eseménynek is lehet — ós van is — gon­dolati magatartásra, karak­terre ható ereje. Különösen az olyan eseménynek, mint amilyen az 1879-es árvíz volt N agy szellemek éltek itt, akik évtizedeken át táplálták is ezt az eredeti, sajátosan alakult egészséges lokálpatriotiz­must. Nemcsak táplálták, de védelmezték is káros szellemi áramlatokkal szemben, anél­kül, hogy provincialitás őr­zői lettek volna. Mindig a haladó eszmeáramlatokkal hozták összefüggésbe. A kor­szerű város ellenképeként itt volt a szerte-széjjel szóró­dott tanyavilág, amely fu­tóhomokjával csaknem olyan jellegzetesen egyedi jelenség volt a magyar glóbuszon, mint maga a sugárutas, kör­utas város. Tömörkény és később Móra a szegedi he­lyi büszkeségnek első 6zámú ébresztőd voltak. Még akkor is elsősorban, ha a tanyavi­lág volt literaturájuk igazi birodalma. Itt éltek Szege­den és terjesztették, fejlesz­tették a haladó műveltsé­get A szegedi és környéki valóságot ábrázolták, a „szö­gedi embör" volt érdeklődé­sük, munkájuk középpont­jában. Ezt a „szögediségü­ket" sohasem rejtették véka alá. S éppen azért nem let­tek provinciálissá soha — klasszikussá váltak — mert az életnek, a magyar való­sápnak ezt a darabját hite­lesen mutatták fel és tették a magyar irodalomhoz. M inden lényeges alkotás­hoz köze volt és köze van a századfordulótól munkáló városszeretetnek. Nemzedékből nemzedékbe ivódott át ez az egészséges érzés. Horthyék—Klebelsber­gék is észrevették ezt Az egészséges lokálpatriotizmus­ra építettek, a korszerű vá­ros adottságaira, kultúrkon­eot dobtak az értelmiség kö­zé, kultúr- és tudománypoli­tikai manőverezéssel, az em­berek hazafias érzékenységé­nek felszításával egy időre eltorzították a szegediek vá­rosszeretetét. Lezüllesztették a vezető és szellemi fórumok egy kis rétegénél a gőgÖ6kő­dő írrendentizmus színvona­lára. E vékony réteg azonban nem képviselte a városát szerető eredeti, igazi többsé­get Sem a szellemi élet fó­rumán, sem a városrendezés­ben. Az európai civilizációért ordítozó szellemi üresfejűség figuráit is ez a korszak te­nyésztette ki. De ez a politi­kai áramlat idegen volt a múlt század végén és e szá­zad elején megerősödött, egészséges városszeretettől. A századfordulót kővető gazdasági és társadalmi osz­tályellentétek miatt a lokál­patriotizmus tömegereje csök­kent hatóereje megcsappant A kizsákmányolók és ki­zsákmányoltak, törvénycsi­nálók és jogfosztottak kibé­kíthetetlen ellentétben már nem nyílt minden ablakban a városszeretet virága. A vá­rost fokozódó ellenszenvve' figyelte a tőkés gyárában, malmában dolgozó munkás. Keserűséggel nézett a város­ra a fizikai, szellemi ínség­munkás, a munkanélküli és a népkonyhás. Neki már nem mondtak semmit a sugárutak, körutak, az alföldi táj szép­sége, a Tisza—Maros füzese­fenyvese: lefoglalta a nyomo­rúság! A tanyai paraszt, meg a városi föld bérlője már nemcsak a felvevő pia­cot látta a városban, hanem az adószedőt. A fizetéskép­telen paraszt a könyörtelen adószedőt. A kifejlődött munkás­mozgalom kezdte tu­datossá, felismerhe­tővé tenni a szociális ellenté­teket. Egyre többen látták, hogy itt Szegeden is „két város" van, s e kettő mind­örökké szemben áll egymás­sal. Csak úgy lehet egy vá­ros, ha a másik eltűnik. Az életet teremtő munka váro­sát nem lehetett száműzni, mert akkor megáll minden. De a munka értékét kisajá­tító várost meg kell szüntet­ni: 1919-ben ez nem sikerült Szegeden sem. Juhász Gyula, a proletár­mozgalom eszméi tó inspirál­va egész életét feltette arra — itt Szegeden —, hogy pusztuljon el az a város, amely megnyomorította a dolgozó tömegeket, megron­totta eszméiket, érzéseiket, elreteszelte előttük a szelle­mi életet Juhász nem volt egyedül a szellemi fórumo­kon, de ő volt Itt a legna­gyobb. Egy ellenzéki újságíró gárda, a szociáldemokrata baloldal, művelt - értelmisé­giek, akik haladó eszméket képviseltek, változást akar­tak. Más-más elképzeléssel, de az igazi város érdekében szóltak, tettek. A politikai élet főrumán, a szakszervezetekben küzdő kommunisták és szociálde­mokraták nem az eltorzított meghamisított városszeretet­re tették kockára személyes szabadságukat, hanem a pro­letárhatalom győzelméért A tartalom kérdése — minden­nek a mottója. Az egészséges lokálpatriotizmusnak is. Nagy történelmi síkerek követték egymást A szege­diek lokálpatriotizmusát megcibálták, torzították, el­homályosították az egymásra rakódott évtizedek. De atií­rosszeretet egészséges voná­sai megmaradtak. A kedve­ző légkör elősegíti kifejlődé­sét és pozitív hatását. Következik: VAROSSZERETET MA Külföldi tudósok látogatása A József Attila Tudomány­egyetem meghívására két­napos látogatásra érkezett Szegedre a Budapesten au­gusztus 23-tól 27-ig megren­dezett IX. Nemzetközi Lu­mineszcencia Kongresszus 25 résztvevője: a Szovjet Tu­dományos Akadémia hiva­talos küldöttsége, valamint több más neves szovjet és nyugati tudós. A vendégek meglátogatták az egyetem kísérleti fizikai intézetében működő Lumi­neszcencia és Fólv^ető Aka­démiai Kutató Csoportot, ahol dr. Budó Ágoston aka­démikus, az intézet vezető­je, valamint közvetlen mun­katársai, Ketskeméty István és Szalay László egyetemi tanárok fogadták őket A Jó­zsef Attila Tudományegye­tem vendégei szegedd tartóz­kodásuk alatt több előadást tartottak és szemináriumon vettek részt, ahol a szegedi kutatócsoport eredményeit vitatták meg. Több gáztűzhely A Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységének dologzói a kongresszusi munkaverseny indulásakor vállalták, hogy idei 47 ezer darabos gáztűzhely-gyártási tervüket 1800-zal megtetézik. Vállalásukat becsülettel teljesítik: az év eleji, napon­kénti 130-as átlaggal szem­ben, naponta 200 modern gáztűzhelyet készítenek. Csütörtök, 1966,szeptember 1. OtL-MAGYARORiiAG <j

Next

/
Oldalképek
Tartalom