Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

A kubai néplrantkiildöttség a Csongrád megyei pártbizottságon A kubai forradalom védelmére alakult bizottság küldöttsége, mely Calisto AíoraZosnak, a titkánság tagjának vezetésével a Hazafias Népfront tevékenységét tanulmányozza hazánkban, tegnap, szegedi tartózkodásuk harmadik napján ellátogatott a Csongrád megyei pártbizottságra. Siklós János, a megyei pártbizottság titkára fogadta a vendégeket és tájékoztatta őket Csongrád megye életéről, fejlődéséről, a lakosság munka- és életkörülményeiről, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei szervezeteinek munkájáról. Beszélt arról is, hogy megyénk dolgozói milyen nagy tisztelettel és figyelemmel kísérik a kubai nép forradalmi harcát és országépítő munkáját, majd a delegáció tagjaiinak kérdéseire adott válasz után megkérte a vendégeket: vigyék el népüknek a Csongrád megyei dolgozók testvéri üdvözletét, szeretetét. Hivatalos delegáció programjában ritkán szereplő séta következett ezután: a kubai küldöttség tagjai megnézték a szegedi piacot, érdeklődéssel tanulmányozták a felhozatalt és az árakat, Innen a szegedi Üj Élet Termelőszövetkezetbe vezetett az útjuk, hogy tanulmányozzák a baromfitenyésztés szegedi módszerét, hiszen a tapasztalatoknak otthon jó hasznát vehetik majd. Nagy István tsz-elnök készségesen tájékoztatta a vendégeket és bemutatta nekik a gazdaságot. Délutánját városnézéssel töltötte a delegáció, este pedig megtekintették a Háry János előadását a szabadtéri játékokon. A kubai vendégek ezzel befejezték szegedi látogatásukat. Ma délelőtt tovább indulnak országjáró kőrútjuk újabb állomására, Veszprémbe. Szegedi látogatásukról többször is nyilatkoztak a vendégek. Calisto Moralos elmondta, hogy a tapasztalatokon túl különösképpen jólesett nekik a magyar dolgozók' szeretetteljes baráti érdeklődése Kubáról, és az a megbecsülés, amit a magyar munkások, parasztok, fiatalok Kuba dolgozói iránt tanúsítottak. Kapunyitás előtt a Szegedi ipari Kiállítás Lassan az utolsó méter tapéta. dekorációs anyag, léc is a helyére került ás három nap múlva megnvílik a Szegedi Ipari Kiállítás. A résztvevő 71 cég — vállalat, ktsz, magánkisiparos — között igazi premierhangulat uralkodik. Nem véletlenül: a közönségnek hat év után először adnak számot munkájukról, fejlődésükről. Nyolcezer négyzetméteren; a Horváth Mihály, a Deák Ferenc utcában, a Kamaraszínházban. az Építőipai Technikumban és a Juhász Gyula kultúrotthonban mintegv 2300 négyzetmétert építettek be pavilonokkal, kiállítópultokkal — az úgynevezett installációkkal. Hegnőtt a tekintély Á szegedi kiállításon ériiekes. a nyilvánosságnak még be nem mutatott új termékeket. árucikkeket láthatunk. Elég példának említeni a Fővárosi Faipari Kiállításokat Kivitelező Vállalat „Ideál" nevű víkendházét. amely még a Budapesti Nemzetközi Vásáron is csak makett formájában volt látható. Az úi termékek, valamint az a tény. hog'v nemcsak Csongrád megvéből. hanem Budapestről. Békés és Bács-Kiskun megyéből is érkeztek kiállítók — a kiállításnak egvre nasvobb tekintélyt ad. Ezért 1966-ban sokkal nagyobb érdeklődés tapasztalható. mint 1960-ban. A kiállítási irodához számtalan levél és „előzetes" látogató érkezik, aki már előre kíváncsiskodik a még épülő kiállítás területén. Mindez azt mutatja, hogv a szegedi kiállítás elérte célját, jó ..kirakata" íehet a megyei, illetve városi iparnak. A látogatók kritikusabb szemmel nézik maid a kiállítást. de nyugodtan megjósolhatjuk. ez kiállja a szigorú próbát is. Kitettek magukért az előkészítésben részt vevő vállalatok, üzemek. Különösen dicséret illeti a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatot, mert határidőre rendbehozta a kiállítási főbejáratokat, és kerítésrendszert. Az Kosetés Senrűgvár elektromos gerinchálózat ^készítését vállalta és végezte el ígéretéhez híven — időre. Az IKV gvors tatarozással segített. A Nemzeti Színház, a Juhász Gyula kultúrotthon és az Építőipari Technikum időben tisztán adta át helyiségeit. ezzel járult hozzá a zavartalan építkezéshez, előkészületekhez. Nem adódott probléma egyetlen szegedi szervvel. va"v intézménnyel sem. jól együttműködtek a kiállítási szervező bizottsággal. Korszerű d szítések Valamennyi kiállító arra törekedett, hogv minél ízlésesebben. korszerűbben készítse el dekorációit, pavilonjait A sajátos szépség(Somoeyiné felv.) AT utolsó simítások a Vegyesiparcikk Vállalat pavilonjában versenvt külön bizottság fogja eldönteni a pavilonok és a dekorációk között. De nem nehéz megjósol ni, hogy a budapesti grafikai alkotóközösség biztosan ott lesz az elsők között. Különösen a Székesfehérvári Rádió- és Televíziógyár bemutatótermét. a Hódmezővásárhelyi Mérleggvár és a Kalocsai Fémtömegcikkioari Vállalat installációit készítették el kitűnő kivitelben. Főleg az úgves grafikák vonják magukra a figvelmet. s ez bizony nem lebecsülendő propaganda a székesfehérvári vá'ialat számára sem. Ugyanakkor figvelmet érdemel a „Porcelán 1966" című. öt hazai porcelángyár állal közösen szervezett norcelánpardádé. A Budai Grá-1 nit. a Kőbányai Porcelán, a Hollóházi Porcelán, a Pécsi és Herendi G"ár legújabb készítményeit Ernyei Gyula iparművész által tervezett, könnyen variálható vitrinben helyezték el. Ez a kiállítási berendezés bármikor szétszedhető és úionnan összerakható rongálódás nélkül, ugyanakkor igen jó hatást nyújt. Címezik a meghívókat A kiállításon — ez igen fontos — enni-innivalóból sem lesz hiány. Az Ezüsthajó Élteremben például 230 személvnek tudnak egyszerre ízletes ételt és italt felszolgálni, a MÉSZÖV borkóstolóiban tájjellegű különleges borféleségeket árusítanak a kiállítás időszaka alatt. Ezenkívül az ÉLIKER Vállalat és a FÖLDSZÖV árusít különböző élelmiszercikkeket és friss gyümölcsöt. A nagy előkészületek végső szakaszukba érkeztek: a gyárak elküldték mintadarabjaikat. s a kiállítási irodában már címezik a meghívókat. Rajtuk ez áll: a Szegedi Ipari Kiállítást augusztus 10-én délelőtt 10 órakor dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője nyitja meg. M. I. Az élet küszöbén A közeli napokban, hetekben benépesülnek a gyári, vállalati felvételi irodák. Frissen szerzett szakmunkás-bizonyítványaikkal jelentkeznek munkára az új munkások. Nem ismeretlenül mennek az ismeretlenbe. Legtöbbjük már tanulóévei alatt ismerkedett leendő munkatársaival, a rá váró követelményekkel és lehetőségekkel. Ipari tanuló korában régi, tapasztalt mesterek vigyázták, gyámolították s korholták. Művezetők, intézeti szakoktatók és ifjúsági vezetők cseréltek időnként véleményt a „gyerekek tudásáról, igyekezetéről, jellemük jó és rossz vonásairól, s egyesült erővel nyesegették a vadhajtásokat, ápolták a nemeseket. A fiatalok érezhették, hogy még azok a „szakik" is, akik olykor zsörtölődve mondogatták: „Bezzeg a mi tanoncidőnkben nem ajnároztak ennyit bennünket", — jószívvel vannak irántuk. A korholással együtt adták felbecsületetlen értékű tapasztalataikat, tudásukat. Szurkoltak a vizsgázóknak, sok helyütt az egész műhely ügye, gondja volt az eredmény. A minősítés oly módon, hogy a művezető vagy a brigád név szerint kérte, kit küldjenek hozzájuk az új szakmunkásokból. Az az ifjúmunkás, aki így kerül munkahelyére, méltán érezheti, hogy az oklevele mellé még egy bizonyítványt, nem kevésbé értékeset kapott: a kollektíva minősítését, amely az előlegezett bizalmat is tartalmazza. A szakmunkás-bizonyítvány nem avatta „kész emberekké" a fiatalokat A tanulóévek megalapozták a szakmai tudást, ízelítőt adtak a munkáséletből. A bizonyítvány kulcs ahhoz, hogy a boldogulásról szőtt elképzelések, elhatározások valóra válhassanak. Aki a tanulóéveket a jövőre való készülésre fordította, azt biztos munkahely, kenyér várja. Hogy mekkora lesz az a kenyér, az már a továbbiak dolga. Attól is függ, hogy az újdonsült szakmunkás mennyire érti meg, hogy nem gyerek többé, hanem felnőtt munkavállaló. Munkajogilag egyenrangú a régi munkatársakkal. Am, az üzemekben sajátos törvények is uralkodnak! „Teljes polgárjogot" a munkásközvélemény adományoz: a kitartó igyekezet, a szakma értése és szeretete, valamint az emberség alapján. Illő szerénység, tisztelet az idősebbek iránt, készség • szakmai ismeretek mesterséggé gyarapítására: ez megszerzésének útja, módja. Sok fájó leckét kap az elbizakodott, a kort, a tudást, tapasztalatot lebecsülő, a tanácsot és kritikát kelletlenül, hányavetin fogadó „új". És sok keserűséget megtakaríthat a szerény, figyelmes, tanácsot kérő s fogadó ifjú. Igaz, a probléma kétoldalú, hiszen az mindenütt nyilvánul meg a munkások összetartása. Jó néhány lelkesedéssel, jó szándékkal érkezett fiatalember válik csakhamar „ügyeskedővé" s nem ügyessé egyes idősebbek példáján. A régiek némelyikétől tanulja meg, amit pedig nem kellene: a lógást, a hanyagságot, a nemtörődömséget a munka és a közösség ügyei iránt. A vezetői gyengéket kiismerő, s ezeket a maga javára hasznosító helyezkedővé, talpnyalóvá, mások rovására, boldogulására törővé. Megértés és példamutatás — ebben fogalmazható meg tömören az idősebb munkásnemzedék felelőssége, kötelezettsége az új fogadásában, formálásában. A fiatalok akaratától, s az idősebbek támogatásától függ, hogyan realizálódnak az egyéni és közös remények. A legnemesebb munkáshagyományok folytatóivá, továbbfejlesztőivé válnak-e az ifjak, miközben két kezük munkájával egyéni vágyaikat, törekvéseiket megvalósítják? Egyéni és közös cél, s akarat dolga ez! V^égezetül szólni kell azokról a fiatal szakmunkásokról, akik a tanulóévek alatt s a vizsgákon sem jeleskedtek. Sajnos, nem kevesen vannak. Köztük olyanok, akiket szüleik azért szántak szakmunkásnak, mert gyenge tanulmányi eredményeik miatt „csak" erre tartották képesnek őket Nos, ezek a tanulóidejük alatt is, de még inkább az életben tapasztalhatják, hogy nem lehet ilyen „csak". Már az első lépésnél. Még oly nagy szakmunkáshiánnyal bajlódó üzemekben sem kapkodnak a tessék-lássék módon felkészültekért Jó, ha egyáltalán alkalmazzák őket! Ha ez mégis megtörténik, ha lehetőséget kap az ilyen fiatal a tanulóévek alatt mulasztottak pótlására, éljen is vele. Mert az üzemi élet szüntelen, kemény vizsga. Tudást munkát, méghozzá egyre jobb munkát kíván. JAKUS LAJOSNÉ „Családtagként fogadtak bennünket..." Odesszai vendégek élményei a magyar testvérvárosban A rájuk 2Úduló sok friss élménytől kissé fáradtak. Nem csoda, hiszen szeretnének miinél többet szívükbe fogadni, megismerni Szegedből, a szegedi emberekből. Beszélgetés közben azután eltűnik a fáradtság. Olyan rajongással, szeretettel szólnak a városról, az itt szerzett tapasztalatokról, hogy az még egy városát nagyon szerető bennszülött szegedinek is megható. — Fel voltam készülve a legjobbakra — mondja TAMARA SZAZONOVA, a 29 tagú odesszai turistacsoport vezetője. — Sokat hallottam már otthon, Odeszszában is testvérvárosunkról, az itt élő kedves barátokról. Az itteni fogadtatás, a város szépsége mégis minden várakozást felülmúlt. Ügy érHúszmilliárd forint értékű gép, épület, ültetvény a tsz-ekben A Földművelésügyi Minisztériumban elkészült a termelőszövetkezeti állóeszközök újraértékelésének öszszesítése, feldolgozása. Az újraértékelés során 3475 termelőszövetkezetben. termelőszövetkezeti csoportban és halászati tsz-ben. valamint 34 önálló szövetkezeti vállalkozásban vették számba az állóeszközöket: 47 000 traktort, tehergépkocsit és kombájnt a hozzájuk tartozó munkagépekkel, 139 500 különféle épületet és építményt 358 ezer hold termő gyümölcs- és szőlőültetvényt, valamint számos egvéb kisebb ingatlant A hazánkban első ilyen jellegű és méretű tételes újraértékelési munkát több mint ezer szakbizottság végezte, mintegv 8500 településen és majorban, és további sok ezer szétszórt tanyahelyen. Mint a Földművelésügyi Minisztériumban tájékoztatásul elmondották: az úiraértékeíés szerint a termelőszövetkezetek állóeszközeinek jelenlegi értéke kereken húszmilliárd forint. Ennek csaknem kétharmadát as épületek ós építmények teszik ki; a gépek 5.6 milliárd, az ültetvények 730. az egyéb ingatlanok 585 millió forint értéket képviselnek. aem, a legőszintébb barátokra találtunk a szegediekben. A barna hajú, komoly arcú asszonyka az odesszai városi pártbizottság munkatársa, s mivel közneveléssel, kulturális dolgokkal foglalkozik elsősorban, felkeresett szegedi oktatási intézményeket is. Nagy elismeréssel beszélt a korszerű iskolákról és a gyakorlati foglalkozásokról. LARCSENKO JEKATYERINA az odesszai szőrmegyár főmérnöke. Szinte hihetetlen, hogy ez a törékeny, fiatal nő ilyen komoly, felelősségteljes beosztásban dolgozik. Aztán mikor megszólal, s a mosolygó ajkak közül komoly szavak hangzanak el, már semmi kétség, nemcsak a megjelenése olyan megnyerő, a szaktudása is. — Küldöttségünk egyik csoportjával felkerestük többek között a Szegedi Ruhagyárat, ismerkedtünk a dolgozókkal, sőt komoly műszaki tapasztalatcserét is folytattunk — magyarázza. — Rendkívül tetszettek a korszerű, tágas, világos műhelyek és az is, hogy sok fiatal dolgozik a szalagokon. A legkedvesebb emlék talán mégis az üzemi szociális létesítmények meglátogatása után maradt bennem. Nagyon jónak találom, hogy két műszakbon dolgozik a bölcsőde, s a szép környezetben az egészséges kisgyermekek kitűnő ellátást kapnak. A főmérnökasszony elragadtatással beszélt még a ruhagyárban készülő szép árukról, a jó munkaszellemről, s közben-közben összehasonlítást tett saját üzemével. Minden szavából csak úgy áradt a szakma szeretete, s búcsúzóul ezt mondta: — Nagyon sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Ügy érzem, ezekből sokat megvalósíthatok a mi üzemünkben is. — A mi barátságunk tulajdonképpen nem most kezdődött a személyes találkozással — mondta KURNOSZOVA ANNA IVANOVNA, az odesszai jutagyár párttitkára, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat újszegedi telepén tett látogatása után. — Nemrégiben tapasztalatcserén itt volt a testvérvárosban, s ebben az üzemben a mi gyárunk igazgatónője. Sok kedves élményt és sok hasznos műszaki tapasztalatot hozott magával. Így a dolgozók engem is úgy üdvözöltek, mint régi ismerőst. Sokat beszélgettünk. Én is számot adtam arról, hogy a m.i üzemünkben mi jó és mi az^ ami megoldásra vár. A műszaki vezetőkkel meg is állapdtunk viszontlátogatásban. Mi is jól fel akarunk készülni fogadásukra, hogy valamit vissza adhassunk abból a sok baráti kedvességből, amit itt kaptunk. Hiszen úgy érezzük, nem is vendégként, de mindennapos családtagként fogadtak bennünket a szegediek. Ügy tudom, augusztus 22-én indulnak hozzánk szegediek, s ezért így búcsúzom: Viszontlátásra, kedves barátaim, Odesszában! H. M. Vasárnap, 1966. augusztus 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 3