Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKASPÁRI LAPJA 56. évfolyam, 186. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1966. augusztus SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Hétvégi csúcsforgalom Nézőcsúcs a szabadtéri előadáson A Szegedi Szabadtéri Já­tékoknak rekordot hozott a hét vége. A Háry János teg­nap esti, idei utolsó előadá­sa és a Faust mai premier­je, valamint az ünnepi he­tek más eseményei rendkí­vül nagy érdeklődést vál­tottak ki: o két napra mint­egy 25 ezer vendég érkezett a városba. A szombati és a vasárnapi előadásra a je­gyek elővételben jó előre el­keltek. A 7500 személyes nézőtér tegnap este kicsi­nek bizonyult, sok érdeklő­dő jegy nélkül maradt A csoportosan érkező bel­földi vendégeket két kü­lönvonat és nvolc különau­tóbusz, a külföldieket: 3 különautóbusz hozta a sza­badtéri játékok városába. Különösen sokan érkeztek a Háry utolsó előadására Bu­dapestről, Egerből, Sopron­ból és Nyíregyházáról. Tegnap érte el idei csúcs­pontját a jugoszláviai érdek­lődés is. A hét végére mint­egy háromezer jugoszláv vendég látogatott Szegedre, s közülük igen sokan meg­nézték a Háry János előadá­sát. Rajtuk kívül mintegy 400 más külföldi érkezett a városba. Különösen sokan jöttek Franciaországból, Olaszországból, Angliából, Svédországból és Norvégiá­ból. A szegedi idegenveze­tők tegnap teljes erővel dol­goztak, a sok külföldi és Barátság fája G yűlés, pohárköszöntő, taps és virág — szép epizódjai a barátságnak. Küldöttség érkezik valamelyik test­vér-országból, s illőn fogadjuk, ennek ez a rendje. Még! tudjuk, éppen küldöttségek beszámolóiból, hogy a nálunk járt delegátusok tovább és jobban emlékeznek a barátkozás személyes epizódjaira, mint a pohárköszöntőkre. Tovább megőrzik azt az egy szál rózsát, amit egy munfcás­esszanytól kaptak, mint azt a nagy csokrot, amelyet hiva­talosan nyújtottak át S így vagyunk ezzel magunk is. En például már nem emlékszem pontosan, mi mindent láttáim átutazóban a lvovi múzeumban, de a nevét is tudom annak az egyetemistának, aki mint botorkáló, ismeretlen idegen­nek, mellém szegődött és sugárzó arccal magyarázott az éjszakai vonat indulásáig. Hiszen egy-egy állampolgár nem nyilatkozatokon keresztül nézi, ítéli meg egy szomszéd vagy egy távolabbi nép barátságát, hanem az emberek szemejárásából. Kitűnő véleménnyel lehet az országról és népéről általában, de sohasem egy országgal és egy néppel találkozik, hanem egyes emberekkel, legfeljebb közösségek­kel. Tőlük természetesen azt várja, amit hírből és tapasz­talásból tud az orraágról, a népről — annak megerősítését, amit deklarációkban, beszédekből hallott, olvasott. Miért kell erről most beszélni? Csak azért, mert most egész Európa szomszédol. Valóságos népvándorlás van a pihenés ós üdülés nyári hónapjaiban. Bolgárok utaznak az Északi-tengerhez, csehszlovákok az Aranypartra, szovjet turisták táboroznak a Balaton mellett és magyart* utaz­nak Opatijába. Ezekben a hetekben Szegeden aligha keH magyarázni, mit jelent az, amikor a népek elindulnak egy­máshoz szomszédolni, mennyire megtisztelő az érdeklődés, és milyen kötelességeket ró ránk. Azt mégis jól esik elmondani az ünnepi hetek kellős közepén, hogy a vendéglátó Szeged lakossága, bármily hir­telen nőtt me+a vendégsereg, a barátság és a barátkozás szép élményed vei ajándékozza meg vendégeit és saját tisz­tességét „Odesszaiak? Jöjjenek el hozzánk is!" — ezt hall­hatták legtöbb helyen a szovjet testvérvárosból érkezett turisták. „Kuba, az igen! Kuba si!" — ez járt a köszöntés mellé a hős sziget itt járt küldötteinek. „Augusztusban Krakkóban! Ott találkozunk" — ez is csak egy mondat az induló gyorsvonat mellől. Jó hallani, hogy egy bolgár ven­dég József Attila emlékének nyomait szeretné itt végigjárni, de még jobb, h-a mi is fölmelegítjük őt a bolgár népről, kultúráról meglevő ismereteinkkel. Hiszen az udvariasság egymagában még nem barátság, lehreztelenedve pedig sem­mivel sem több a korrekt üzletnél. Van rá eset, hogy ez is elég. A vendégek meghatározó többsége azonban — és kü­lönösen a testvérországokból — nemcsak a szabadtéri játé­kokért vagy a halászléért utzik ide, hanem azért is, hogy kezet fogjon és szót váltson velünk, megerősödjön abban a meggyőződésében, hogy nem egyszerűen külföldjáró tu­rista, hanem mint egyes ember is megbecsült barát. Büszkék lehetünk mi hazánk szépségeire, emelt fővel mutogathatjuk régi és újonnan termetett értékeinket —, de legyünk tisztában azzal, hogy legmaradandóbb nyomot az ember hagy a másik emberben. Gondolatai, magatartása, őszinte érzései — czok azok a tulajdonságok, amelyek nem élettelenül halmozódnak az emlékek kűljában, hanem ma­radandóan munkálnak a másik emberben. Ezek azok a dol­gok, amelyekkel nemcsak a látogatók, hanem a barátok számát is növelni lehet. SZ. SIMON ISTVÁN belföldi csoporttal ismertet­ték Szeged nevezetességeit Valóban fővárosi volt a tegnapi forgalom, az ünnepi hetek során évekre vissza­menően is a legsikeresebb szegedi napokra emlékezte­tett. A vendégek mindenütt tömegesen járták a várost s rendkívül nagy volt a vendéglátóipar és a keres­kedelem dolga is. Különösen délután élénkültek meg a város utcái, amikorra befu­tottak azok a vendégek is, akik csak átutazóban érkez­tek ide, vagy csupán a szombat este kellemes el­töltésére. A nagy érdeklődés miatta vendégeket Szeged nem tud­ta teljes számban elszállá­solni. A város esténként öt­ezer embernek tud szállást adni. Tegnap ez kevésnek bizonyult Ezért az Idegen­forgalmi Hivatal a Szeged­re érkezett látogatók egy részét Hódmezővásárhelyen és Szentesen helyezte eL A játékok idei nyolcadik előadásé t megteki ntette Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, Púja Fri­gyes, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának vezetője, Csatordai Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője és Gádor Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnök­helyettese. Társaságukban volt Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Sí­pos Géza, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának titkára. Sok látogatót vonzottak tegnap az ünnepi hetek más eseményei is. Felavatták az IBUSZ Klauzál téri irodá­ját s nagy érdeklődéstől kí­sérve nyílt meg a szegedi fotókiállítás. Tegnap került sor a szegedi és Csongrád megyei népi zenekarok ve­télkedőjére is. (Ezekről az eseményekről lapunk 4. ol­dalán összeállításban számo­lunk be.) Színetár György rendező, Aczél György és Tari János, a szabadtéri játékok igazgatója (Uebmaan B. felvételei) Németi Béla, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Blcaó György és J. F. Tyitov Diplomata vendégek a szabadtéri játékokon Nyilatkozatok a Dél-Magyarországnak A Szegedi Szabadtéri Já­tékokat minden esztendőben megtiszteli érdeklődésével a Budapesten akkreditált dip­lomáciai testület is. Idén el­ső ízben, dr. Biczó György­nek, a városi tanács vb el­nökének meghívására teg­nap, szombaton utazott Sze­gedre a diplomáciai testület több vezetője és tagja, hogy megtekintse a Háry János záróelőadását Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes társaságában Szegedre érke­zett Willhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztár­saság nagykövete, a buda­pesti diplomáciai testület doyenje, Han-ke Hua, a Kí­nád Népköztársaság budapes­ti nagykövete, Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Közitársaság budapesti nagy­követe, Werner Fuchss, Svájc budapesti nagykövete, J. F. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, Szon Za Rjong, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Belgrád­ból utazott Szegedre Natalio Vasquez Pallares, Mexico belgrádi nagykövete. Itt volt Strazimdr Iliev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Jan Warmen­hoven, a Holland Királyság ideiglenes ügyvivője. A diplomata-vendégek tiszteletére az előadás előtt, a Tisza Szállóban dr. Biczó György, a városi tanács vb­elnöke koktélt adott, az elő­adás után pedig vacsorát rendezett. A tegnap esti előadás szü­netében a diplomáciád testü­let több tagja adott nyilat­kozatot a Dél-Magyaror­szágnak. magyar zenéből; Kodály Zol­tán muzsikája tudvalevően a magyar népdalkincsből táp­lálkozik és sokat megmutat a magyar nép karakteréből. Külön érdekesség és nagyon jó dolog, hogy a darab és az előadás egyaránt kiválóan példázza. milyen fontos problémákat lehet sokszor a humor, a tréfa nyelvén el­mondani. Meissner elvtárs lapunk­nak adott nyilatkozatában elismeréssel szólt a zenekar, a dirigens és az egész együt­tes munkájáról és kijelentet­te: igazán világszínvonalú művészeti produkció zajlik a szegedi szabadtéri színpadon. Annak a meggyőződésének adott hangot hogy nemcsak a diplomáciai testület tagjai; hanem a nagy számban meg­jelent más külföldi vendé­gek is — a magvar közön­séggel együtt — nagy örö­müket lelik az előadásban. 3. F. Tyitov: Szeged — óriási élmény Wilhelm Meissner: Világszínvonalú művészet követe, a diplomáciai testü­let doyenje már nem először jár Szegeden, s mint kedves emlékéről beszélt az elmúlt években látott előadásokról. Ismerte a Háry Jánost is, amelyet három évvel ezelőtt látott Budapesten, az Állami Operaházban. — Természetesen azonban — mondotta — a szegedi szabadtéri előadás újabb nagy élményt jelent számom­ra e kedves magyar dalmű megismerésében, hiszen ezen a nagyméretű színpadon sokkal látványosabb, érdeke­sebb előadás rendezhető. Ugy gondolom, hogy a fel­lépő kitűnő művészek is igen nagy kedvvel látszhatnak ezen a rzínpadon. s biztos vagyok benne: a közönség számára is nagy örömet je­lent ez az előadás. A Buda­Wilhelm Meissner a játékok pesten akkreditált diplomá­nézőíerén ciai testület tagjai, meggyő­ződésem szerint, nagyon há­Wilhelm Meissner elvtárs, lásák ezért a szép estéért. A a Német Demokratikus Köz- darab révén kitűnő tolmá­Lársaság magyarországi nagy- cso Lássál kapunk ízelítőt a A Szovjetunió művészei a Szegedi Szabadtéri Játékok felújítása óta nagy szerepet vállaltak ennek az intéz­ménynek a művészi támoga­tásában. Legjobb együttesei­kert; küldték el több eszten­dőben is vendégszereplésre. Ezért különösképpen érde­kelt bennünket, szegedieket, maként vélekedik Szegedről és a játékokról J. F. Tyitov elvtáré, a Szovjetunió nagy­követe. Munkatársunknak a tegnapi előadás szünetében a következőket mondotta: — Amikor először jártain Szegeden, már akkor is na­gyon szívembe zártam ezt a várost és dolgozóit Meggyő­ződhettem róla, hogy a ma­gyar dolgozók, és közöttük a Werner Fuchss: szegediek, szívből barátai or­szágunknak és népünknek, • nyüt szívvel, a legőszintébben fogadják barátaikat Most másodszor járok itt és ugyan­ezt tapasztaltam. Rendkívül boldog vagyok, hogy a sze­gedi dolgozókkal és a test­véri országokból érkezett vendégekkel együtt megnéz­hettem ezt a gyönyörű elő­adást a hírneves szabadtéri játékokon. Szeged és a já­tékok óriási élmény számom­ra, s nagyon hálás vagyok a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériumának, a me­gyei és a szegedi párt- és tanácsraerveknek, hogy lehe­tővé tették számomra e ki­tűnő daljáték, a Háry János megtekintését Tipikus magyar mű, kitűnő előadásban Werner Fuchss, Svájc nagy­követe így nyilatkozott az előadásról: — Nagyon örülök, hogy Szegedre jöhettem. Régóta terveztem már. hogy megis­merkedem Magyarországnak ezzel a szép városával, déli részének „fővárosával"'. So­kat hallottam már a város­ról. a Tiszáról, s most na­gyon örülök, hogy életemben először láthattam ezt a szép tájat Külön öröm számom­ra. hogy ez a látogatás a Háry János előadásának megtekintésével kacsolódott össze. Nagy élmény volt, hogy ezt a tipikus magyar darabot kitűnő előadásban lathattam. Mély benyomást gyakorolt rám az előadás és a város ünnepi hangulata. Sok sikert kívánok a szabad­téri játékoknak és remélem, hogy még nagyon sok elő­adáson vehetek maid részt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom