Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

Kis átalakítás, kétszeres termelés Milliókat hoz a kábelgyári újítómozgalom Az utóbbi két évben na­gyot fejlődött a szegedi kábelgyár újítási mozgal­ma. Szükség is volt erre, hiszen a termelési felada­tok egyre nagyobb köve­telmények elé állították a fiatal üzemet: Űj gyártmá­nyokat kellett meghonosí­tani, és szigorúbbak lettek a minőségi előírások is. Ahogy mondani szokták, az újítók „vették a lapot", vállalkoztak arra, hogy a gépek korszerűsítésével, sőt új gépek kitalálásával többre teszik képessé a kábelgyárat. TizenSt helyett St Az akkumulátor-szigete­lő lemezek gyártását erede­tileg tizenöt dolgozó, sza­kaszos munkával végezte. Ez az eljárás meglehetősen ne­hézkes volt, módosításra szorult Puskás János és Halász Károly újítása végül sikeresen megoldotta ezt a nem könnyű feladatot. A berendezések átalakításá­val megkétszerezték a termelékenységet, sőt az eredeti tizenöt főnyi mun­káslétszámot ötre lehetett csökkenteni. A posta és az akkumulátorgyár úgyszól­ván minden mennyiségben átveszi a kábelgyárban ké­szített lemezeket. Ez az újítás egymaga 1 millió 130 ezer forint gaz­dasági megtakarítást ered­ményezett a gyárnak. De az újítók sem jártak rosszul. Az 1965-ben beadott javaslatuk­ra a napokban közel száz­ezer forint újítási díjat fi­zetnek ki, valamint a ki­váló újító jelvény ezüst, il­letve bronz fokozatát is meg­kapják. Kolleküv fejtörés A kábelgyárban újítóbri­gád is működik. Szép Lajos, Kálmán P. István, Tari Sán­dor, Varga Imre és Var­ró György — a Pattantyús műszaki brigád .— azzal a céllal alakult, hogy korsze­rűsítsék a gyártási folyama­tokat, technikai segítséget nyújtsanak a termelésben. A saját maguk által kitűzött Régi és U] Plovdivi képeslapok célokat eddig mindig sike­rült elérni. Nemrég helyezték üzembe a Pattantyús brigád egyik legfrissebb újítását: az úgy­nevezett száraz árvizsgáló és karikázó gépet. Ezt a be­rendezést az egyik szovjet gyártmányú tömlőzőgéphez kapcsolták. Segítségével gyártás közben lehet ellen­őrizni a szigetelt vezeték mi­nőségét és ezért nincs szük­ség külön ellenőrző vizsgá­latra. Az újítás előnye: a gép kétszáz méteres kari­kákra tekercseli a vezetéket, és alkalmazásával létszám takarítható meg így a ter­méket akár egyenesen a fo­gyasztóhoz lehet vinni a géptől, A Bánki Donát brigád a másik ilyen „mindig gondol­kodó" kollektíva, ök műsza­ki fejlesztési feladatok meg­oldására alakultak. Eddigi működésüket szintén siker koronázta: különböző átala­kításokkal alkalmassá tették a tömlőzőgépeket a polietilén szigetelés készítésére. Ezzel az újítással vált lehetővé pél­dául a televízió szalagká­belek szegedi gyártása. Hatvannégy elfogadott javaslat 1964-ben 452 ezer, 1965-ben 463 ezer, 1966 első fél évé­ben már 946 ezer forint megtakarítást értek el a ká­belgyárban újításokból. Ez a kis statisztika önmagáért beszél, és azt mutatja, hogy az újítómozgalom fejlődése töretlen és gyors. Az első félévben 64 újítási javaslatot fogadtak el, és eb­ből 29-re megvalósítási szer­ződésit is kötöttek. A na­gyobb jelentőségű, sok ezer vagy talán százezer forintot érő elgondolások mellett nem becsülik le a kisebb ér­tékűeket setm. Halász Jenőné és Szabó Éva például sodró­gépek jobb elhelyezéséért ka­pott 1500 forint díjat. A kábelgyárban sikerült meg­valósítani az egész kollektí­vát egyaránt mozgósító újí­tási mozgalmat. Matkó István L : • : :i /" v • 2 K özeledik szeptember, a párt-alapszerveze­tek vezetőségeit újjá­választó taggyűlések hónap­ja. Mint ilyen jelentős ese­mények idején általában, most ls megélénkült a párt­élet, intenzívebbé válik a pártvezetőség ós a párttag­ság, illetve a kommunisták és a pártonkívüliek kapcso­lata. Az elmúlt négy esz­tendőben végzett politikai munka felmérése, a különfé­le pártszervezeti ügyek rend­behozása felelősségteljes munka. Hatásóban túlnő a pártszervezet keretein. Ha csak magában a vezetőség­választó taggyűlések beszá­molóinak elkészítését nézzük, ez is megköveteli, hogy kívül lépjünk a pártszevezet kü­szöbén, s az üzem, vagy in­tézmény dolgozói közül mi­nél több embert meghallgas­sunk. Emellett azonban nem lanyhulhat el a pártkong­resszus tiszteletére indított munkaverseny sem, a kom­munisták példaadására, po­litikai nevelő tevékenységére tehát a megsokasodott ten­nivalók közben is szükség van. Másszóval: a minden­napi élet küzdelmeit nem le­het szüneteltetni arra való hivatkozással, hogy most a párt belső dolgainak) meg­vitatása és további javítása került napirendire. A párt ezer és ezer szállal kötődik a dolgozók tömegeihez, tehát mindaz, amit a kommunisták csinálnak, az a pártonkívü­lieket is érdekli. A kommunisták arra tö­rekszenek, hogy a jövőben még nagyobb legyen a párt népszerűsége és tekintélye. Éppen ezért akarják megújí­tani a vezetőséget, vagyis egyrészt további két évre bizalmat szavazni az elvileg szilárd és aktív vezetőségi tagoknak, másrészt ráter­metteket választani a nem megfelelők helyébe. Akad­nak azonban olyan elvtár­sak, akik a pártszervezet fo­kozottabb népszerűségét, az úgynevezett befelé fordulás­sal képzelik ei, mert úgy gondolják, hogy például az elvszerű ós következetes tö­megpolitikai munkia kelle­Keverőüzem a tsz-ekben Trák, római, bizánci és a török kultúra nyomaira buk­kanunk az ősi falak között. A XV. században arab stí­lusban épült Dzsumaja Dzsámi, a Sztambolijszkij téren A legutóbbi öt év alatt országszerte 102 állami ke­verőüzemet létesítettek, amelyek különböző tápok­kal, takarmánykeverékekkel látják el az állami gazdasá­gokat és termelőszövetkeze­teket. Az idén — az új gaz­dasági mechanizmus: az ész­szerűség és gazdaságosság je­gyében — a korszerű takar­mányellátás továbbfejleszté­seképp a tavalyi 20 kísérle­ti üzem mintájára 103 új keverőüzemet létesítettek a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben. A Földművelésügyi Mi­nisztérium állattenyésztési főigazgatóságán adott tájé­koztatás szerint a 123 ter­melőszövetkezeti takarmány­keverő üzem munkába állí­tásával az idén kereken 10 000 vagonnyi abraktakar­mány szállítását takaríthat­ják meg. A Marica ezüstös szalagja osztja ketté a várost. A nyár­fasorral szegélyezett szemközti parton a plovdivi vásár- Hagyományos bolgár népi játékok kísérnek egy-egy eskü­város modern pavilonjai és új lakóházak emelkednek vői menetet, A nászmenet előtt vidáman járják a kólót mertlen az emberek számára. Ellentmondást látnak az agi­táció és népszerűség fogalma között is, s ebből azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy „miért kell háborgatni a melóst, csak magunkra hara­gítjuk, ha lépten-nyomon magyarázunk neki". H a elfogadnánk az effé­le okoskodást, lénye­gében a pártszervezet egyik legfontosabb feladatá­ról mondanánk le. Különben több mint két évtizedes ta­pasztalatoké tanúskodnak amellett, íiogy a frázis nél­küli, helyes módszerekkel folytatott agitáció mindig meghozta eredményét, sennek is köszönhető, hogy ma már az ország lakosságának több­sége elfogadja a párt útmu­tatását. Minden attól függ ugyanis, hogy a kommunis­ták megtalálják-e az embe­rek egyéniségének, gondol­kodásának és műveltségi fo­kának megfelelő hangot. Ha létrejön a kontaktusa akkor a bonyolultabb probléma is könnyebben válik érthetővé és elfogadhatóvá. Ebben az esetben még azok sem ide­genkednek tőle, akik egyéb­ként szeretnek maliciózus megjegyzéseket tenni a párt­munkások fáradozásai láttán. Kimondhatjuk nyíltan; az agitációs munka kudarca ott kezdődik, aimikor a munká­ját gyengén, vagy hanyagul végző ember úgy reagál a fi­gyelmeztetésre: „Már megint nyomják nekem a sódert". Ez az átvitt értelmű mondót ugyanis nem annyira a tar­talomra szokott vonatkozni, hanem inkább a formára. Rendszerint azt a mesterkélt, élettelen, bürokrata nyelvet gúnyolja, amelynek nincs se vége, se hossza, ráadásul még a tulajdonképpeni mon­danivalót is nehéz kihámoz­ná belőle. Ha pedig az „emészthetetlen" beszédhez még türelmetlenség, sőt oly­kor gorombaság is járul, ak­kor csupán illúzió marad a kommunisták és a pártonkí­vüliek mindennapi termé­szetes eszmecseréje. Senki sem szeret frázisokat hall­gatni, még ha annál nagyobb igazság rejlik is mögöttük, az pedig egyenesen bosszan­tó, amikor az egyéni • véle­ményekre csak legyintés a válasz. A párt igazságát kép­viselő kommunisták is té­vedhetnek bizonyos kérdé­sek megítélésében, nincs ér­telme tehát mereven ragasz­kodni állításukhoz, ha azt kétségtelenül megcáfolták. Ez egyik „titka" egyébként a kommunista tekintély meg­szerzésének és megtartásá­nak is. Engi János, a paprikafel­dolgozó vállalat főmérnöke így beszélt erről: „Ahhoz, hogy meghallgassanak és megértsenek bennünket, so­ha nem hagyhatjuk figyel­men kívül vitapartnereink álláspontját. A kioktató, el­lentmondást nem tűrő hang több kárt csinálhat, mint hasznot. Mihelyt észreveszik az emberek, hogy egyen­rangú félként tárgyalhatnak, hamarosan megjön a bizal­muk, s fokozatosan népsze­rűvé válik az agitáció." El­fogadható ez annál ls in­kább, mert sok-sok tapaszta­latot összegez. Engi János elvtárs nemrég észrevette: az egyik udvari munkásmalB az a legfőbb gondja, hogy elcsellengje az időt. Beszól-' getett vele, kertelés nélkül megmondogatta neki a véle­ményét, majd félvitte magá­val a paprikacsamagolá üzemrészbe. Itt összehason­lította a teljesítménybérben dolgozó, szinte percnyi meg­állás ' nélkül mozgó asszo­nyok keresetét az udvari munkáséval és azt mondta neki: „Látja barátom, maga néha még a hideg víz áráért sem dolgozik meg. Ha nincs igazam, mondja meg a sze­membe, nem haragszom ér­te." S valóban, még csak neheztelés sem lett az ügy­ből egyik részről sem. Sőt az illető megemberelte ma­gát a munkában és tisztelet­tel beszél a főmérnökről. Hasonló tapasztalatokat az ecsetgyári és a ruhagyári kommunisták is gyűjtöttek. Határozott véleményük, hogy a visszahúzódás, a problé­mák megkerülése nemhogy növelné, hanem inkább alá­ássa a népszerűséget. Az úgynevezett passzív pártta­gok, akik senkinek sem akarnak szólni hibái miatt, hogy „jaj, meg ne sértőd­jék", gyakran nem értik, miért kedvelik a munkások a szókimondó, mindenféle hízelgéstől mentes elvtársa­kat. Pedig egyszerű a ma­gyarázat: azon a nyelven kell beszélni az emberekkel, amelyet ők is használnak a munka, vagy a társalgás fo­lyamatában. Soha nem „agitál­ni" kell őket, hanem magá­tól értetődően beszélgetni, vitatkozni velük azokról a kérdésekről, amelyek ki­mondva, vagy kimondatlanul legtöbbet foglalkoztatja, leg­jobban érdekli őket. S ami még nagyon fontos: a kom­munisták ne csak agitációs kampányok idején találják meg az utait dolgozó társaik­hoz, hanem a napnak min­den szakában, úgy, ahogy azt az élet normális rendje meg­követeli. A ki mindig a munkások között él, annak nem kell izgulnia, hogy vajon hogyan fogadják majd amit mondani akar. Az egy­máshoz közel álló, lényegé­ben azonos örömű és gondű emberek éppolyan közvetle­nül tudnak gondolatot cse­rélni a kongresszusi munka­versenyről is, mint — mond­juk — kedvenc futballcsapa­tuk esélyeiről. Kifejezéseik­ben, gesztusaikban nincs semmilyen mesterkélt, nem gyanakszanak egymásra, mert tudják, hogy nem érti őket félre a másik. Nincs szükség megalkuvásra még a részkérdésekben sem. Az elvi szolárdság jobban im­ponál az embereknek, mint a bólogatás, s nem sokra be­csülik azt, aki kommunista létére mindenkinek kedvé­ben járó „jó fiú" igyekszik lenni. Érdemes felidézni ezeket a kétségtelen igazságokat, most, a pártkongresszus elő­készítésének időszakában. Ahhoz, hogy a kommunisták sikeresen mérhessék fel a dolgozók ügyeit, szándékait, problémáit, s ezkre a veze­tőségválasztó taggyűléseken helye® választ tudjanak ad­ni, sokat kell tanácskozni velük úgy, hogy kölcsönösen megértsék egymást. F. N. L RE ezredik Diesel-mozdony Jubilál a hazai mozdony­gyártás: a Ganz-MÁVAG­ban szerelik az ezredik Die­sel-mozdonyt. Az első Diesel-mozdony tervezési és szerkesztési munkái a gyárban 1949-ben kezdődtek, s 1954-ben ké­szült el a prototípus. A so­rozatgyártás két évvel ké­sőbb indult meg. s tíz év alatt eljutottak az ezredik mozdonyhoz. Az évtized alatt a Ganz-MÁVAG Diesel-moz­donyai kilenc külföldi or­szágba is eljutottak. Itthon a MÁV-nak, a HÉV-nek, na­gyobb iparvállalatoknak szál­lítottak. Az ezredik a len­gyel vasútnak készül. Hat­száz lóerős, elektromos erő­átvitelű. Csütörtök, 1966. augusztus L D£L-MA<SYA&9H$ZA6 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom