Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

Kis átalakítás, kétszeres termelés Milliókat hoz a kábelgyári újítómozgalom Az utóbbi két évben nagyot fejlődött a szegedi kábelgyár újítási mozgalma. Szükség is volt erre, hiszen a termelési feladatok egyre nagyobb követelmények elé állították a fiatal üzemet: Űj gyártmányokat kellett meghonosítani, és szigorúbbak lettek a minőségi előírások is. Ahogy mondani szokták, az újítók „vették a lapot", vállalkoztak arra, hogy a gépek korszerűsítésével, sőt új gépek kitalálásával többre teszik képessé a kábelgyárat. TizenSt helyett St Az akkumulátor-szigetelő lemezek gyártását eredetileg tizenöt dolgozó, szakaszos munkával végezte. Ez az eljárás meglehetősen nehézkes volt, módosításra szorult Puskás János és Halász Károly újítása végül sikeresen megoldotta ezt a nem könnyű feladatot. A berendezések átalakításával megkétszerezték a termelékenységet, sőt az eredeti tizenöt főnyi munkáslétszámot ötre lehetett csökkenteni. A posta és az akkumulátorgyár úgyszólván minden mennyiségben átveszi a kábelgyárban készített lemezeket. Ez az újítás egymaga 1 millió 130 ezer forint gazdasági megtakarítást eredményezett a gyárnak. De az újítók sem jártak rosszul. Az 1965-ben beadott javaslatukra a napokban közel százezer forint újítási díjat fizetnek ki, valamint a kiváló újító jelvény ezüst, illetve bronz fokozatát is megkapják. Kolleküv fejtörés A kábelgyárban újítóbrigád is működik. Szép Lajos, Kálmán P. István, Tari Sándor, Varga Imre és Varró György — a Pattantyús műszaki brigád .— azzal a céllal alakult, hogy korszerűsítsék a gyártási folyamatokat, technikai segítséget nyújtsanak a termelésben. A saját maguk által kitűzött Régi és U] Plovdivi képeslapok célokat eddig mindig sikerült elérni. Nemrég helyezték üzembe a Pattantyús brigád egyik legfrissebb újítását: az úgynevezett száraz árvizsgáló és karikázó gépet. Ezt a berendezést az egyik szovjet gyártmányú tömlőzőgéphez kapcsolták. Segítségével gyártás közben lehet ellenőrizni a szigetelt vezeték minőségét és ezért nincs szükség külön ellenőrző vizsgálatra. Az újítás előnye: a gép kétszáz méteres karikákra tekercseli a vezetéket, és alkalmazásával létszám takarítható meg így a terméket akár egyenesen a fogyasztóhoz lehet vinni a géptől, A Bánki Donát brigád a másik ilyen „mindig gondolkodó" kollektíva, ök műszaki fejlesztési feladatok megoldására alakultak. Eddigi működésüket szintén siker koronázta: különböző átalakításokkal alkalmassá tették a tömlőzőgépeket a polietilén szigetelés készítésére. Ezzel az újítással vált lehetővé például a televízió szalagkábelek szegedi gyártása. Hatvannégy elfogadott javaslat 1964-ben 452 ezer, 1965-ben 463 ezer, 1966 első fél évében már 946 ezer forint megtakarítást értek el a kábelgyárban újításokból. Ez a kis statisztika önmagáért beszél, és azt mutatja, hogy az újítómozgalom fejlődése töretlen és gyors. Az első félévben 64 újítási javaslatot fogadtak el, és ebből 29-re megvalósítási szerződésit is kötöttek. A nagyobb jelentőségű, sok ezer vagy talán százezer forintot érő elgondolások mellett nem becsülik le a kisebb értékűeket setm. Halász Jenőné és Szabó Éva például sodrógépek jobb elhelyezéséért kapott 1500 forint díjat. A kábelgyárban sikerült megvalósítani az egész kollektívát egyaránt mozgósító újítási mozgalmat. Matkó István L : • : :i /" v • 2 K

özeledik szeptember, a párt-alapszervezetek vezetőségeit újjáválasztó taggyűlések hónapja. Mint ilyen jelentős események idején általában, most ls megélénkült a pártélet, intenzívebbé válik a pártvezetőség ós a párttagság, illetve a kommunisták és a pártonkívüliek kapcsolata. Az elmúlt négy esztendőben végzett politikai munka felmérése, a különféle pártszervezeti ügyek rendbehozása felelősségteljes munka. Hatásóban túlnő a pártszervezet keretein. Ha csak magában a vezetőségválasztó taggyűlések beszámolóinak elkészítését nézzük, ez is megköveteli, hogy kívül lépjünk a pártszevezet küszöbén, s az üzem, vagy intézmény dolgozói közül minél több embert meghallgassunk. Emellett azonban nem lanyhulhat el a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny sem, a kommunisták példaadására, politikai nevelő tevékenységére tehát a megsokasodott tennivalók közben is szükség van. Másszóval: a mindennapi élet küzdelmeit nem lehet szüneteltetni arra való hivatkozással, hogy most a párt belső dolgainak) megvitatása és további javítása került napirendire. A párt ezer és ezer szállal kötődik a dolgozók tömegeihez, tehát mindaz, amit a kommunisták csinálnak, az a pártonkívülieket is érdekli. A kommunisták arra törekszenek, hogy a jövőben még nagyobb legyen a párt népszerűsége és tekintélye. Éppen ezért akarják megújítani a vezetőséget, vagyis egyrészt további két évre bizalmat szavazni az elvileg szilárd és aktív vezetőségi tagoknak, másrészt rátermetteket választani a nem megfelelők helyébe. Akadnak azonban olyan elvtársak, akik a pártszervezet fokozottabb népszerűségét, az úgynevezett befelé fordulással képzelik ei, mert úgy gondolják, hogy például az elvszerű ós következetes tömegpolitikai munkia kelleKeverőüzem a tsz-ekben Trák, római, bizánci és a török kultúra nyomaira bukkanunk az ősi falak között. A XV. században arab stílusban épült Dzsumaja Dzsámi, a Sztambolijszkij téren A legutóbbi öt év alatt országszerte 102 állami keverőüzemet létesítettek, amelyek különböző tápokkal, takarmánykeverékekkel látják el az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket. Az idén — az új gazdasági mechanizmus: az észszerűség és gazdaságosság jegyében — a korszerű takarmányellátás továbbfejlesztéseképp a tavalyi 20 kísérleti üzem mintájára 103 új keverőüzemet létesítettek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán adott tájékoztatás szerint a 123 termelőszövetkezeti takarmánykeverő üzem munkába állításával az idén kereken 10 000 vagonnyi abraktakarmány szállítását takaríthatják meg. A Marica ezüstös szalagja osztja ketté a várost. A nyárfasorral szegélyezett szemközti parton a plovdivi vásár- Hagyományos bolgár népi játékok kísérnek egy-egy esküváros modern pavilonjai és új lakóházak emelkednek vői menetet, A nászmenet előtt vidáman járják a kólót mertlen az emberek számára. Ellentmondást látnak az agitáció és népszerűség fogalma között is, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy „miért kell háborgatni a melóst, csak magunkra haragítjuk, ha lépten-nyomon magyarázunk neki". H

a elfogadnánk az efféle okoskodást, lényegében a pártszervezet egyik legfontosabb feladatáról mondanánk le. Különben több mint két évtizedes tapasztalatoké tanúskodnak amellett, íiogy a frázis nélküli, helyes módszerekkel folytatott agitáció mindig meghozta eredményét, sennek is köszönhető, hogy ma már az ország lakosságának többsége elfogadja a párt útmutatását. Minden attól függ ugyanis, hogy a kommunisták megtalálják-e az emberek egyéniségének, gondolkodásának és műveltségi fokának megfelelő hangot. Ha létrejön a kontaktusa akkor a bonyolultabb probléma is könnyebben válik érthetővé és elfogadhatóvá. Ebben az esetben még azok sem idegenkednek tőle, akik egyébként szeretnek maliciózus megjegyzéseket tenni a pártmunkások fáradozásai láttán. Kimondhatjuk nyíltan; az agitációs munka kudarca ott kezdődik, aimikor a munkáját gyengén, vagy hanyagul végző ember úgy reagál a figyelmeztetésre: „Már megint nyomják nekem a sódert". Ez az átvitt értelmű mondót ugyanis nem annyira a tartalomra szokott vonatkozni, hanem inkább a formára. Rendszerint azt a mesterkélt, élettelen, bürokrata nyelvet gúnyolja, amelynek nincs se vége, se hossza, ráadásul még a tulajdonképpeni mondanivalót is nehéz kihámozná belőle. Ha pedig az „emészthetetlen" beszédhez még türelmetlenség, sőt olykor gorombaság is járul, akkor csupán illúzió marad a kommunisták és a pártonkívüliek mindennapi természetes eszmecseréje. Senki sem szeret frázisokat hallgatni, még ha annál nagyobb igazság rejlik is mögöttük, az pedig egyenesen bosszantó, amikor az egyéni • véleményekre csak legyintés a válasz. A párt igazságát képviselő kommunisták is tévedhetnek bizonyos kérdések megítélésében, nincs értelme tehát mereven ragaszkodni állításukhoz, ha azt kétségtelenül megcáfolták. Ez egyik „titka" egyébként a kommunista tekintély megszerzésének és megtartásának is. Engi János, a paprikafeldolgozó vállalat főmérnöke így beszélt erről: „Ahhoz, hogy meghallgassanak és megértsenek bennünket, soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül vitapartnereink álláspontját. A kioktató, ellentmondást nem tűrő hang több kárt csinálhat, mint hasznot. Mihelyt észreveszik az emberek, hogy egyenrangú félként tárgyalhatnak, hamarosan megjön a bizalmuk, s fokozatosan népszerűvé válik az agitáció." Elfogadható ez annál ls inkább, mert sok-sok tapasztalatot összegez. Engi János elvtárs nemrég észrevette: az egyik udvari munkásmalB az a legfőbb gondja, hogy elcsellengje az időt. Beszól-' getett vele, kertelés nélkül megmondogatta neki a véleményét, majd félvitte magával a paprikacsamagolá üzemrészbe. Itt összehasonlította a teljesítménybérben dolgozó, szinte percnyi megállás ' nélkül mozgó asszonyok keresetét az udvari munkáséval és azt mondta neki: „Látja barátom, maga néha még a hideg víz áráért sem dolgozik meg. Ha nincs igazam, mondja meg a szemembe, nem haragszom érte." S valóban, még csak neheztelés sem lett az ügyből egyik részről sem. Sőt az illető megemberelte magát a munkában és tisztelettel beszél a főmérnökről. Hasonló tapasztalatokat az ecsetgyári és a ruhagyári kommunisták is gyűjtöttek. Határozott véleményük, hogy a visszahúzódás, a problémák megkerülése nemhogy növelné, hanem inkább aláássa a népszerűséget. Az úgynevezett passzív párttagok, akik senkinek sem akarnak szólni hibái miatt, hogy „jaj, meg ne sértődjék", gyakran nem értik, miért kedvelik a munkások a szókimondó, mindenféle hízelgéstől mentes elvtársakat. Pedig egyszerű a magyarázat: azon a nyelven kell beszélni az emberekkel, amelyet ők is használnak a munka, vagy a társalgás folyamatában. Soha nem „agitálni" kell őket, hanem magától értetődően beszélgetni, vitatkozni velük azokról a kérdésekről, amelyek kimondva, vagy kimondatlanul legtöbbet foglalkoztatja, legjobban érdekli őket. S ami még nagyon fontos: a kommunisták ne csak agitációs kampányok idején találják meg az utait dolgozó társaikhoz, hanem a napnak minden szakában, úgy, ahogy azt az élet normális rendje megköveteli. A

ki mindig a munkások között él, annak nem kell izgulnia, hogy vajon hogyan fogadják majd amit mondani akar. Az egymáshoz közel álló, lényegében azonos örömű és gondű emberek éppolyan közvetlenül tudnak gondolatot cserélni a kongresszusi munkaversenyről is, mint — mondjuk — kedvenc futballcsapatuk esélyeiről. Kifejezéseikben, gesztusaikban nincs semmilyen mesterkélt, nem gyanakszanak egymásra, mert tudják, hogy nem érti őket félre a másik. Nincs szükség megalkuvásra még a részkérdésekben sem. Az elvi szolárdság jobban imponál az embereknek, mint a bólogatás, s nem sokra becsülik azt, aki kommunista létére mindenkinek kedvében járó „jó fiú" igyekszik lenni. Érdemes felidézni ezeket a kétségtelen igazságokat, most, a pártkongresszus előkészítésének időszakában. Ahhoz, hogy a kommunisták sikeresen mérhessék fel a dolgozók ügyeit, szándékait, problémáit, s ezkre a vezetőségválasztó taggyűléseken helye® választ tudjanak adni, sokat kell tanácskozni velük úgy, hogy kölcsönösen megértsék egymást. F. N. L RE ezredik Diesel-mozdony Jubilál a hazai mozdonygyártás: a Ganz-MÁVAGban szerelik az ezredik Diesel-mozdonyt. Az első Diesel-mozdony tervezési és szerkesztési munkái a gyárban 1949-ben kezdődtek, s 1954-ben készült el a prototípus. A sorozatgyártás két évvel később indult meg. s tíz év alatt eljutottak az ezredik mozdonyhoz. Az évtized alatt a Ganz-MÁVAG Diesel-mozdonyai kilenc külföldi országba is eljutottak. Itthon a MÁV-nak, a HÉV-nek, nagyobb iparvállalatoknak szállítottak. Az ezredik a lengyel vasútnak készül. Hatszáz lóerős, elektromos erőátvitelű. Csütörtök, 1966. augusztus L D£L-MA<SYA&9H$ZA6 3