Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-16 / 167. szám

Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal Apró Antal elvtárs előadása az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján r Apró Antal elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poétikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Pofi ti kai Akadémiáján tegnap tartott előadásának beve" eetőjébeo utalt azokra a körülményekre, amelyek időszerűvé teszik országunk nemzetközi gazdasági kapcsolatainak áttekintését, majd vázolta azokat az eredményeket amelyeket a KGST-országok gazdaságuk fejlesztésében elértek. L A bnkaresti felső szintű KGST-tanácskozás Ak előadó ezután szóét arról, hogyan értékelte a legutóbbi bukaresti felső szintű tanácskozás a KGST-országok gazdasági fejlődését a nemzetközi együttműködés jelenlegi helyzetét — Az 1963. júliusé felső szintű pártértekezlet óta eltelt időszakban — mondotta — a KGST tagállamai tovább fejlesztették gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésüket. A tanácskozáson megállapították, hogy a tanács szere vei által végzett munka elősegítette a KGST-tagállamok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak további elmélyülését. Közös erőfeszítésével felépült a Barátság-kőolajvezeték, amelyen keresztül 1964-ben 8,4 millió tonna, 1965-ben 13,2 rrtvtSó tonna kőolajat szállítottak. A KGST-tagállamok egyesített energiarendszerei között kölcsönös villanmosanergSa-át- _ adas volumene 1960-ban 1.6 milliárd kilowatt 1965-ben mintegy 5.6 milliárd kilowatt votti Eredményesen folytatta munkáját a tagországok közös vagonparkja tt A bukaresti tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy a KGST-országok közötti együttműködés jelentós eredménye volt az 1966—70. évre vonatkozó népgazdasági tervek összehangolása, és ennek alapján a hosszú lejáraitú külkereskedelmi egyezmények megkötése. A KGST-országokibói származó behozatalunkban az 1966—70. években a nyersanyagok és a villamos energia részesedése 57—58 százalékot tesz ki, a gépek behozatalának részesedése 33—34 százalék. A KGST-országokba irányuló kivitelünknek csaknem felét a gépipari termékéit, 12—13 százalékút könnyűipari cikkek és mintegy 16 százalékát ipari anyagok, 19 százalékát pedig mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teszik ki. Mindezek eredményeként — de főleg a Szovjetunió szállításai révén — sikerült biztosítanunk a következő öt esztendőre is a szükséges nyersanyagok, energiahordozók és villamos energia, vaskohászati termékek, színes fémek, fa- ós papíráruk, textilipari alapanyagok importját Ugyanakkor a hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapodások kedvező lehetőségeket teremtettek gépipari kapacitásunk kihasználására is. A felső szintű tanácskozás megállapította. hogy az elmúlt időszakban a KGST szervei jelentős számban fogadtak el ajánlásokat a termelés szakosításának és kooperációjának további fejlesztésére. A tanács Xthll. ülésszaka óta eltelt időiszak alatt 2500 gépfajta termelésének szakosítására és kooporáci ójára fogadott el ajánlásokat a KGST. Ezek a szakosítások — ha szerény mértékben is — hozz áj árut+ak az indokolatlan párhuzamosságok megszü n tetőséhez. A felső szintű tanácskozás elé készített vb-jelentés — az elért eredmények mellett — azonban megállapítota, hogy a szakosításban alapvető fordulatot még nem elkerült elérni. A tanácskozáson magyar részről — Központi Bizottságunk és kormányunk nevében — hangsúlyoztuk, hogy eddig is és a jövőben is nagy figyelmet fordítunk a KGST keretében megvalósuló gazdasági együttműködésnek. Egyetértésünket fejeztük ki azzal kapcsolatban, amelyet az elvégzett munkáról a végrehajtó bizottság n felső szintű pártértekezletnek benyújtott. Elmondottuk, hogy ezeket az eredményeket úgy tekintjük, mint közös erőfeszítéseink. internacionalista összefogásunk sikereit. A vitában és a javaslatokban minden ország aláhúzta azt a határozott kívánságát, hogy meg kell gyorsítani az együttműködést s időben — már 1968-ban meg kell kezdeni az 1970 utáni tervek koordinálását, és a gazdasági élet különböző területein keresni kell az együttműködés új szervezeti formáit. Az együttműködés ilyen irányú megjavítását egyébként sürgetik azok a reformok is, amelyeket az országok belső gazdasági életükben. gazdaságirányításukban végrehajtanak, s amelyek kihatnak a nemzetközi együttműködésre is. Apró elvtárs a továbbiakban utalt arra. hogy az elmúlt időszak tapasztalatait Is figyelembe véve. az egyes tagállamok nem egyformán érdekeltek egy-egy kérdés megoldásában. Magyar részről ma is teljes mértékben egyetértünk az alapokmány eredeti értelmezésével Együttműködésünkben az érdekeltség helyes alkalmazása mindannyiunk számára azért is fontos politikai kérdés, mert mi közös szervezeteinkben nem szavazattöbbbséggel hozzuk határozatainkat, mint a Közös Piacban vagy az ENSZ-ben. Tudjuk, hogy az egyes KGST-országok gazdasági adottságai ós lehetőségei eltérőek. Ebből következik, hogy nem mindig egyformán érdekelt mindenki a különböző konkrét gazdasági kérdések sokoldalú megoldásában. Ezért, a KGST-n belül támogatnunk keli mindannyiunknak azokat a kezdeményezéseket is, amelyek nem valamennyi KGST-ország, hanem csak az érdekeltségüket bejelentő országok együttműködésére irányú Inaik. 11. Népgazdaságunk egyes ágai és a nemzetközi kooperáció Milyen szerepet tölt be a nemzetközi együttműködés a magyar népgazdaság egyes ágazataiban? — Népgazdaságunk fejlődésében — mint ismeretes — igen nagy jelentőségű az energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz), a villamos energia, nyersanyagok és félkésztermékek behozatala. A KGST-országokból ezen termékek behozatala a harmadik ötéves tervidőszak alatt az előző tervidőszakhoz képest több mint 60 százalékkal emelkedik. Ezen belül a Szovjetunióból több mint 70 százalékkal, a többi KGST-országból csaknem 20 százalékkal nő. A harmadik ötéves tervben 1970-lg 2,6szeresére, vagyis 3,4 milliárd kilowattórára növekvő energiaimport lebonyolítására 400 kilovoltos távvezetéket létesítünk Munkács ós Göd között és Gödön nemzetközi alállomást építünk. Energiahordozó importunkban mind nagyobb szerepet kap a Barátság-kőolajvezetéken érkező szovjet olaj. Az előadó ezután a szovjet—magyar timföld-alumínium egyezmény előnyeiről szólott Elmondotta, hogy az egyezmény feloldja a Magyarország bauxitgazdasága és emergSaszegénysége közötti ellentmondást. Az egyezmény szerint az 1967— 1980. években fokozatoson növekvő menynyi súg ben — amely 1980-ban eléri a 330 ezer tonnát — timföldet szállítunk a Szovjetunióba, amelyből ott, a rendkívül olcsó vízenergia felhasználásával nyert alumíniumot teljes egészében visszaszállítják Magyarországra. Ha az említett 330 000 tonna timföldet Idehaza akarnánk feldolgozni, először is mintegy 15 milliárd forint értékű beruházásra lenne szükség. Hazai gyártás esetén 1 tonna alumínium előállítása 7400 forintba kerülne; az egyezmény alapján viszont csak 5600 forintba kerül, vagyis minden tonna alumíniumnál 1800 forint a megtakarítás. Ez az összeg 165 000 tonna alumíniumra számolva csaknem 300 millió forint megtakarítást jelent Az egyezmény értelmében tutajdonképpen „alumíniumba csomagolva" 1980-ban már 2,7 milliárd kilowattóra villamos energiát importálunk. Ez a mennyiség az 1965. évi hazai energiatermelésünknek mintegy 25 százaléka. A visszaszállított alumíniumra alapozva korszerű feldolgozó ipart tudunk kiépíteni. A vegyipar fejlesztésében különlegesen jelentős az együttműködés, mert a termékei igen sokfélék és ugyanakkor gazdaságos gyártásuk csak viszonylag nagy menynyiségek esetén lehetséges. Éppen ezért a műanyaggyártásban például a nagy volumenű műanyagok közül csak bizonyos fajta PVC gyártását valósítottuk meg és bővítjük a harmadik ötéves tervidőszakban, más típusú PVC-ből szükségletünket a KGST-országokból fedezzük. Nitrogénműtrágya-gyártásunkat a hazai földgázbázison és román importgáz alapon 2.7-szeresére növeljük, foszforműtrágyagyártásunk termelése is 70 százalékkal nő. Gyógyszeriparunk termelésének jelenleg több mint 60 százalékát exportáljuk, és ennek csaknem 80 százaléka a KGSTországokba, döntően a Szovjetunióba irányul. A gépiparban megvalósuló együttműködésről szólva az előadó megemlítette, hogy Magyarország eddig csaknem 250 gépipari termékfajta szakosított gyártását vállalta el. Részletesen beszélt a magyar járműipar ás a nemzetközi együttműködés jelentőségéről is. Az 1966—70. évi hosszú lejáratú megállapodás értelmében évről évre fokozódó mennyiségű autóbuszt szállítunk a Szovjetunióba. Szállításaink 1970-ben elérik a 4000 darabot Ennek megfelelően — a hazai igényeket és a más irányú exportot is figyelembe véve — a magyar autóbuszgyártás 1970-ben 7000 darabra fog emelkedni. Az elért jelentős eredmények ellenére elégedetlenek vagyunk a KGST-országok közötti gépipari munkamegosztás előrehaladásával. A megoldandó problémák részben az egyes országok belső gazdaságirányítási rendszerével függnek össze, részben pedig a munkamegosztás elveinek, módszereinek tökéletesítését szolgálják. El kell érnünk, hogy az érdekelt vállalatok és a népgazdaság anyagi érdekeltsége is jobban segítse a gyártásszakosítás kibontakozását. 111. Kölcsönösen előnyös áruforgalom Az előadó ezek után az áruforgalom kölcsönös előnyeivel foglalkozott — Azért is kell erről szólni — mondotta —, mert itthon ás külföldön a szocializmus kritikusai, és a velünk ellenségesen szembenállók azzal gyanúsítják együttműködésünket hogy az előnytelen. Érdekes, hogy ezt a vádat mindig .szocialista országokra értik. Soha nem beszélnek arról, hogy tőkésországok hogyan szorítják le áruinik árát milyen vámokkal sújtják exportunkat, hogy korlátozzák bevitelünket, piaci lehetőségeinket A KGST-országok egymás közti kereskedelmének, a tervgazdálkodás továbbfejlesztésének fontos ösztönzője hogy a forgalom szilárd, tartós és kölcsönösen előnyös árak mellett bonyolódik. Az ármegállapítás elvi és módszerbeli alapjait a KGST-ben az összes tagországok megegyezése alapján egységesen határozták meg. A konkrét külkereskedelmi árakban azonban kétől dal ú a la pon, az ngyletkötő kereskedelmi szervek egyeznek meg. Az ármegállapítás elvi alapja: az áruk világpiaci ára. A gyakorlatban ezt a szocialista külkereskedelem feltételeinek megfelelően alkalmazzuk. A legtöbbször felvetett kértlés az, hogv előnyösek-e számunkra ezek az árak. és ezen belül, különösen a legnagyobb tételt jelenítő magyar—szovjet kereskedelmi árok. A válasz egyértelműen: igen, A KGST-országokkal bonyolított forgalom, ezen belül főként a szovjet—magyar kereskedelem cserearányai lényegesen kedvezőbbek számunkra, mintha az azonos árukat tőkésországokbői vásárolnánk, és sajáit áruinkat is a tőkés piacon kellene eladnunk. Előny az ts, hogy a Szovjetunió velünk határos, az árak szovjet—magyar határparitásban kerülnek megállapításra, s így külön fuvardíja,ka* a hozasza 11 fiúsért nem kell fizetnünk. Szovjet importunkat elsősorban (1966—• 1970-ben 54 százalékban) gépekkel és berendezésekkel, könnyűipari (17 százalék? és élelmiszeripari termékek száRftásával fizetjük ki. Exportáruink jelentős hányadáért a Szovjetunióban magasabb árakat érünk el, mintha azokat tőkés piacra adnánk e4. A kölcsönős áruforgalom említett jéhtegzetességai természetesen a Szovjetunió számára is előnyösek. Ami például a nyersanyagexportot és annak árait ffleft: kétségtelen, hogy a Szovjetunió jelentős beruházásokkal és nagy belső fuvarköltségekkel termel, illetve száfirt exportra nyersanyagot. A tőkés piacokon azonban általában ő csak alacsonyabb áron tudja eladni exporttermékeit mint a vele határos, vagy a közelfekvő szocialista országokban. IV. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok Apró Antal ezután részletesen foglalkozott a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok egyes kérdéseivel. Elmondotta, hogy húsz év alatt a magyar—szovjet árucsere-forgalom több mint 50-szeresére nőtt, s a Szovjetunió részesedése külkereskedelmi forgalmunkban 1965-ben 36 százalékot tett ki és túlhaladta a 12,5 milliárd devizaforintot Az 1966—1970. évek közötti iíőszatera szóló tervkonzultáció és a megkötött hoszszú lejáratú külkereskedelmi megállapodás alapján a magyar—szovjet áruforgalom 1970-ben, 1965-höz képest 70 százalékkal növekszik, és külkereskedelmi forgalmunknak előreláthatólag mintegy 40— 42 százalékát fogja kitenni. Anyagbehozatalunk a Szovjetunióbői 1970-re — 1965-höz képest — 75 százalékkal nő. A Szovjetunióból származó importunkban az anyagjellegű cikkek aránya körülbelül 72 százalékot fog kitenni. Apró elvtárs ezután a szovjet gép- és berendezésszállítások fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy a második ötéves tervben 54 üzem épült szovjet segítséggel. A szovjet szállításoknak és segítségnek nagy szerepe volt mezőgazdaságunk technikai bázisának fejlesztésében is. Az elmúlt 20 év alatt mintegy 21 ezer traktor, hétezer gabonakombájn érkezett a Szovjetunióból. Gépkivitelünkben a Szovjetunió jelenti a legnagyobb és legbiztosabb piacot. 1965ben összes gépkivitelünknek mintegy 52 százalékát, ezen belül hajóipari exportunknak 70 százalékát híradástechnikai iparunk exportjának csaknem háromnegyed részét, műszeripari és élelmiszeripari gépexportunk nagyobb részét a Szovjetunió vette át. A harmadik ötéves terv éveiben, a hoszszú lejáratú megállapodás szerint csaknem 20 milliárd devizaforint értékben vásárol tőlünk különféle gépeket és berendezéseket a Szovjetunió. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a Szovjetunióba irányuló exportunknak körülbelül 15 százalékát fogják kitenni. A Szovjetunió ezekben a termékekben Jelentősen rrfVvrűI tőlünk származó behozatalát ami közvetve segítséget nyújt a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztéséhez. Véleményem szerint jelentősek még a kaakmázatiaA lehetőségek a magyar— szovjet árucsere-forgatom ban és a gazdasági együttműködés bővítésében — mondotta Apró elvtárs. A VIII. kongresszus irányelvei alapján gazdasági kapcsolataink általában valamennyi szocialista országgal egészségesen fejlödnek. Kapcsolataink fejlődésének alapja a kölcsönös előnyök maximális figyelembevétele. Szerény erőnkhöz mérten nem késlekedtünk azonban a gazdasági segítségnyújtással sem, ahol ez indokolt volt Különös jelentősége van a segítségnek a szocialista hazáját az agreszszió ellen hősiesen védemező Vietnam esetében, 1965-ben az évi külkereskedelmi forgalmunk® a Vietnammal 6 millió rubelt tett ki. 1959—1960-ban 9 millió rubeles áruhitelt adtunk a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak különböző ipari objektumok építésére, illetve beszerzésére. Ebből a hitelből építenek többek között majd egy 45 mw-os erőművet, kéziszerszám - és mérleggyárat, elektromos gyárat és autójavító műhelyt. 1965 közepón ötmillió rubel összegű visszafizetés nélküli segélyt nyújtottunk Vietnamnak. Ennek keretében ez ideig szállítottunk tehergépkocsikat, híradástechnikai berendezéseket, gyógyszert és orvosi készüléket, szerszámgépeket, Diesel-motorokat agregátorokat és más berendezéseket. Mindezeken túlmenően katonai felszereléssel is segítjük a hős vietnami népet A katonai szállítmányok elsődlegesen olyan haditechnikai anyagok, amelyek az agresszorok légitámadó eszközei efien a Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelmét erősítik. Amíg a többi szrrtafiste országgal nőtt, addig Kínával erősen csökkent külkereskedelmünk. A két ország közötti árucsere 1958—1960. évek között érte el a maximumát, évi kb. 70—75 málTió rubelt 1963-ig ez a forgalom 18 millió rubelre csökkent. 1964—1965-ben mérsékelten emelkedett, mintegy évi 20 millió rubelre. Az 1966-ra megkötött megáflapodás is kb. ezen a szinten von. bár a forgalom növelése mindkét ország számára kedvező lehetne. V. Az ipa r és a külkereskedelem Befejezésül Apró Antal az ipar és a külkereskedelem kapcsolatával, a gazdasági reform e tekintetben tervezett változásaival foglalkozott Elmondta: a reform azt igényli, hogy a termelés a legszorosabb kapcsolatba kerüljön a piaci hatásokkal Ennek érdekében fel kell számolni a termelés és az értékesítés rendkívül merev különválását Ezért a mechanizmus reformjának irányelvei között olyan elképzelés is szerepel hogy a külkereskedelmi vállalatok egyre gyakrabban vegyék igénybe aa úgynevezett bizományosi rendszer előnyeit és olyan területeken, ahol annak népgazdasági Indokai vannak, tegyék lehetővé az ipari termelő vállalatok számára az önálló külkereskedelmi tevékenységet A szervezeti hovatartozástól függetlenül az új gazdaságirányításban olyan körülményeket kell teremteni, amelyek automatikusan biztosítékát adják annak, hogy az ip»ar a phaci impulzusokat közvetlenül érzdkel,je. Ennék legalapvetőbb eszköze a piaci árak közvetlen érvényesítése a termékek forintáraiban. Az úgynevezett egységes devizaszorzó bevezetése azt jelenti, hogy a termelt exportcikk árát a külföldön elért ár határozza meg. Az ipari termelés piacra való érzékenységét kívánjuk növelni azzal is, hogy a tervlebontás módszere helyett tehát a tételesen előírt export termelési előirányzatok helyett, a piac igényeinek megfelelő szerződéskötési rendszerre térünk át A hosszú lejáratú és éves államközi megállapodások keretében a KGST-országok, elsősorban a Szovjetunió számunkra alapvető nyerean? ..g- és energiahordozó-szállításokra vállalt kötelezettségeket. Az az érdekünk, hogy a KGSTországok szállítási kötelezettségeiket nemcsak államközileg, de a vállalatok knrti szerződésben is minél hosszabb Időre, lehetőleg öt éven túl Ls rögzítsük. Mindezek mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a követelményt, hogy a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a nemzetközi piacok igényeinek jobb kielégítésére, a műszaki színvonalra, a kifogástalan minőségre, a szállítási megbízhatóságra. — Most készülünk pártunk IX. kongresszusára. Mi folytatni kívánjuk eddigi, jól bevált politikánkat a nemzetközi gazdasági kapicsolatokban. amely az internacionalizmus, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös előnyök elveire épül. Űgv gondoljuk, hogy a IX. kongresszus meg fogja erősíteni és tovább fogja fejleszteni pártunk helyes gazdaságpolitikáját amelynek szerves része a szocialista országokkal való gazdasági és műszaki tudományos kapcsolatok sokoldalú fejlesztése. Ez felel meg legjobban népünk és az egész szocialista közösség érdekeinek mondta befejezésül Apró elvtárs. (MTI) Vasárnap, 1966. július 93. DÉL-MAGYARORSZÁG tl