Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

Több növényvédő szert használnak Csütörtökön a megyei növényvédő állomások igazgatóinak és főagrcmómusainak « Földművelésügyi Minisztériumban rendezett tanácskozásán megvitatták az idei növényvédelem időszerű szervezeti problémáit, az elmúltt féléri munka mérlegét és a tennivalókat Nagy Bálint, az Országos Növényvédelmi Szolgálat vezetője közölte, hogy az idei növényvédelmi munkák az elmúlt évnél általában jobb eredményt hoztak. A növényvédfisaer-fel használásban — a korábbinál nagyobb szakszerűséggel — már a múlt évi teljes felhasználásának másfélszeresénél tartanak. Ennek megfelelően a szőlőkben. a gyümölcsösökben csaknem mindenütt sikerült meggátolni a gomba- és rorarkártevők elszaporodását. A peronoszpóra- és lisztharmetveszély most, a július vé0 párás és meleg időben fokozódik, tehát a növényvédőknek továbbra is résen kell lenniök, Hogy baj ne érje a már betakarításra váró termést. Ki mit vár az új pártvezetőségtői ? A vágóhídi dolgozók körében most már sűrűn ismétlődő beszédtéma pártszervezetük vezetőségének közeli újjáválasztása. Érdekli ez ott a pártonkívülieket is. hiszen a közös munkahelyen azonos indítékból táplálkozik a gondolat: a pártvezetőségbe azok kerüljenek majd most is. akik egyaránt élvezik a dolgozók bizalmát, politikai helytállásuk és műveltségük pedig kiemelkedő. S mit várnak a vágóhídi dolgozók az új vezetőségtől? Javaslatok sorsa Beszélgetünk Bartha Mártonná varrodai dolgozóval. Tizenöt éve párttag, húsz éve dolgozik a szegedi nómozgalomban. Tagja az SZMT Csongrád megyei nőbizottságúnak, alelnöke a városi nőtanácsnak. Részt vesz üzeme társadalombiztosítási tanácsában is. Komolyak, megfontoltak a szavai. Mások ügyes-bajos dolgait, intézve a saját gondjaival elő sem hozakodna, ha mo6t erről nem kérdeznénk. De most is megkerüli a kérdést, és arról beszél először, ami a közös ügyet szolgálja: — Másfél éve javasoltam egy taggyűlésen, hogy időnként. mondjuk félévenként, össze kellene hívni az üzemben a pártaktívákat hogy ki-ki elmondhassa a munkában szerzett tapasztalatát. Javaslatomat helyeselték, elfogadták. de nem lett belőle semmi. Ki a felelős a kisteleki kenyérgyár ügyében? (Somogylné felv.) Felvételűnk a nagy üzemcsarnokból és az „eltervezett" tetőből mutat be részleteket. ÜJ, a technika minden áldása val felszerelt kenyérgyárat terveztek Kistelekre, a község új ipari övezetébe. Ez az üzem, ha elkészül, 24 eeer ember — enynyíen étnek Kisteleken és körzetében — napi kenyérén péksütemény-szükségletét elégíti ki. A régi kenyérüzem annyira elavult, hogv felújítani már nem érdemes. Éppen emiatt az új kenyérgyárban már 1965 októberében meg kellett volna kezdeni a termelést. A tüvitetezxí. az ÉM Csongrád megyei Építőipari Vállalat azonban — amint Mura Mészáros József építésvezető elmondotta — ez év december 31-ig kért és kapott újabb halasztást az átadásra. Pedig van anyag is, munkaerő is, csak éppen használható tervek nincsenek. A tervezést a Budapesti Élelmezésipari Tervező Intézet végezte, s a tetőfedéshez bitumoperlit nevű anyagot írt elő. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták, hogy ennek az anyagnak a felhasználása a hazai építőiparban nincs még kellően kikísérletezve. így Kisteleken sem tudják megbízhatóan felhasználni. A probléma az, hogy puha, morzsalékos volta miatt semmiféle kötőanyag sem ragod hozzá. A bitumennel vagy sz.urokkal felragasztott szigetelő lapokat idővel akár a szél is lefújhatja a tetőzetről. Viszont a tetőfedés ezzel a bizonyos bit.umenperlitt.el már megtörtént A nagy üzemcsarnok és a szociális épület — bár a belső vakolását is befejezték — ma is szél lében-hosszában beázik. Az építésvezető szerint emiatt mintegy 100 ezer forint kára van az építővállalatnak. A tervezőket állandóan sürgetik, de még válaszra se igen méltatják az építőket. Ügy védik talán: az ügy elintéződött azzal, hogy eddig 10 ezer forint kártérítést fizettek a népgazdaság pénzéből. Pedig sokkal indokoltabb lett volna, ha ezt az összeget levonták volna azoktól a tervezőktől. akik — mint a példa mutatja — ugyancsak hadilábon állnak a felelősségtudattal. Mizsik Ferenc párttitkár is hallja ezt a beszélgetést. Rábólint hogy ez bizony így van. Az új pártvezetőségre vár tehát Bartháné javaslatának megvalósítása De van Barthánénak személyes mondanivalója is. Az üzemben valahogv nem ' veszik észre, mert társadalmi munkájának zömét azon kívül végzi. Nem mellőzik, de mégis... — Néha jólesnék — mondja —, ha a pártvezetőség tagjai közül megkérdezné valaki munka közben: mik a problémáim? Most is kell a jó szó, mint a falat kenyér. A kommunisták ne csak a taggyűlésen váltsanak egymással szót lehet arra sort keríteni a munka menetében is. ...plosz saját igyekezet S zalai Attila energetikus saját nevelésű fiatalja a vágóhídi pártszervezetnek. Hat éve került ide a gépipari technikum elvégzése után. s nemrégen lett párttagjelölt. Dolgozott a KISZ-ben. közben szakszervezeti iskolát is végzett. Politikai tanfolyamot vezet. Most kezd csak körülnézni, hogy tulajdonképpen kik is vannak a pártvezetőségben. Jól ismeri valamennyit, hiszen a termelőmunkában közvetlen kapcsolatban van velük. A leendő új pártvezetőséget máris nagv munkában látja Szalai Attila, amikor így fogalmaz: — Mintegy 200 milliós rekonstrukciónak, korszerűsítésnek néz elébe a vágóhíd. Hogv ez folyamatosan, zökkenők. termeléskiesés nélkül végbe is menjen, bizony nagy munka vár a pártszervezet új vezetőségére. S ehhez a munkához szeretném majd hozzátenni én Is a saját igyekezetemet. Korábban Koszorús István volt a párttitkár a vágóhídon. Nem fiatalember már, de a munka nem esik ki még a kezéből egyhamar. Zsörtölődik. Elégedetten, amiért egyik-másik párttag nem eléggé öntevékeny. Ha konkrét feladatot kapnak, azt elvégzik rendesen, de önmaguktól nem kínálkoznak a feladatokért. Meg is mondja nyíltan: — Pártszervezetünkben többen megálltak egv bizonyos szinten a politikai műveltségben. Ezért történhetett meg olyan eset. hogy a taggyűlésen éDpen azok hallgattak a problémákról, akik utána élénken vitatkoztak kint az üzemben. Szó volt a pártoktatásról. Másnap egykét párttag azt hangoztatta munkahelyén, hogv minek az még mindig. S ezeknek pártonkívüliek adták meg á helyes választ azzal, hogy közülük sokan vettek részt különböző fokú politikai oktatásban. Az új vezetőség feladatai között ezért tartom maid fontosnak a párttagok rendszeres politikai továbbképzését. Van nekünk még elég tanulnivalónk. „Dörömbölő" fiatalok S mintha ezt folytatná tovább a fiatal pártonkívüli Ottlik Illés is. Munkaköre a minősítő ellenőrzés. Korábban mint szakmunkás dolgozott itt. Közben technikumot végzett, érettségizett Harmadikos volt amikor a magasabb munkakört rábízták. Több tudással most a magasabb kereset felé igyekszik. S igaza van, hiszen most teremt magának jövőt Dobó István telepvezető meg is jegyezte, hogv az ilyen fiatalokra, mint Szalai Attila és Ottlik Illés mind bátrabban építenek a vállalatnál. És „dörömbölnek" is a fiatalok. Ottlik Illés munkatársai közül elmarasztal néhány párttagot a szellemi restség miatt. Némelyek olykor munkakörükben is példamutatóbbak lehetnének, hiszen a párttagság többre kötelez, előnyök élvezésére viszont nem hatalmaz fel senkit. A pártszervezet és a vezetőség tekintélyét akarja növelni ez a fiatalember, amikor a parttagok nevelését várja a leendő új vezetőségtől. Lesz tehát feladata az új vezetőségnek, s nem is kevés. A felvetődött problémák sok mindenre ráterelték a párttitkár és a telepvezető figyelmét. Tapasztalhatták: csak őszintén, nyíltan érdemes szólni, hogy a közös dolgokban kellőképpen eligazodjunk lyődi Ferenc Elkészült utazási Az átköltözés már befejeződött. A Takaréktár utcai zsúfoltság után öröm itt a munka az IBUSZ szegedi kirendeltsége alkalmazottai számára. S az első munkanap egyébként is ünnepnek számít Nemcsak az itt dolgozók, de a Klauzál téri, vagy a Kárász utcai ajtón belépő vendégek számára is, akik ismerve az utazási iroda korábbi körülményeit kellemesen meglepődve néznek szét az új helyiségben. Az IBUSZ Igazgatóság 2 millió forintot fordított ennek az új irodának építési és berendezési munkáira. A tervező Rédai Ferenc építészmérnök. s a kivitelező Szegedi Építőipari Vállalat és Felszabadulás Ktsz munkája eredményeként otthonosan barátságos a forgalmat lebonyolító „L" alakú térség. A boltívesen kiképSzeged új irodája zett mennyezet és a falak világos faburkolata, a belső oldalon körbefutó beépített szekrénysor, s előtte az üvegablakos kiszolgáló- és írópult tágas, kényelmes munkahelyei biztosítják a gyors, zavartalan munkát. Csak egy számadat, összehasonlításként: a régi helyiség alapterülete mindössze 70— 75 négyzetméter volt, ezé az újé pedig 190 négyzetméter. A vendég elégedett. Éppúgy. mint az itt dolgozók. Akiket legfeljebb az aggaszt, hogy a fővárosból megrendelt motor, a légkondicionáló berendezés lelke nem érkezett még meg. Az IBUSZ szegedi kirendeltségének új helyisége az ország egvik legszebb utazási irodája, s immár méltó a megnevekedett nemzetközi és hazai utasforgalom fogadására. P. L. A járási tanács vb ülése Sándorfalván Tegnap Sándorfalván tartotta ülését a szegedi járási tanács végrehajtó bizottsága. Délelőtt alapos terepiszemlén ismerkedtek a község eredményeivel, gondjaival. személyes tapasztalatokat gvűjtve a község fejlődéséről. Délután került sor a végrehajtó bizottsági ülésre, melyen Ócsai József, a községi tanács vb elnöke beszámolt Sándorfalva fejlődéséről, terveiről, illetve a végrehajtó bizottság tevékenységéről. A járási tanács végrehajtó bizottságának tagjai hasznos javaslatokkal segítették a községi tanács további munkáját, foglalkoztak a termelőszövetkezetek gazdasági problémáival, a népművelő munka elégtelenségével és a községrendezés távlati terveivel. VENDÉGIÁRÁS IDEjÉN R

ég volt. talán igaz sem volt, amikor a szegediek rácsodálkoztak az idevetődő idegenre. Különös élménynek számított egy-egy külföldi turistacsoport, hiszen az idegenforgalom elsősorban Budapestre és a Balaton partjaira irányult Ma már más a helyzet. Különösen a szabadtéri játékok felújítása óta látogatják nagy tömegek a Dél-Magyarország fővárosát. Jönnek Szegedre baráti országokból és kapitalista államokból egyaránt. Az éttermekben, az üzletekben, a strandokon hallható idegen beszéd már szinte természetes, fel sem tűnik a város lakóinak. Minden jel arra mutat, hogy a rendégek jól ta érzik magukat körünkben. Nemcsak a szabadtéri előadások varázsának, a kiadós napfénynek, vagy a magyaros konyhának köszönhető ez, hanem a barátságos fogadtatásnak, vendéglátásnak is. Hangsúlyozva az itt-ott még előforduló, a gyakran tapasztalatlanságból eredő hibák megszüntetését, körülbelül ez a módja annak, hogy az egykori csendes vidéki központ minél hamarabb vonzó hírű, élénk forgalmú nagyvárossá nője ki magát A rohamosan gyarapodó idegenforgalommal egyenes arányban növekszik a szegediek felelőssége is. És itt légióként nem a város tisztaságára gondolunk — bár erre is szükség van —, hanem sokkal inkább a korrekt viselkedésre és magatartásra. A legszebb ajándék, a legörömteljesebb találkozás, ismerkedés sem indokolja, hogy megfeledkezzünk magunkról és vendégeinkben az elvtelenség benyomását keltsük. Szeged valamennyi felnőtt lakosának illik tudnia, hogy ő — nem nagy szavak ezek — a Magyar Népköztársaság állampolgára, s politikai képviselője" is. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert a megfelelő udvariasságot és segítőkészséget meghaladó hajbókolás, panaszkodás, kéregetés, vagy felesleges fecsegés mintha „divatos" kezdene lenni nálunk. Némelyek ahelyett, hogy felhívnák üzemük, vagy családjuk vendégeinek figyelmét, mit produkál ebben a városban a dolgozók tudása és szorgalma, s milyen biztatók további fejlődésünk kilátásai, csak nehézségek és hibák miatt siránkoznak. Akadnak olyanok, akik lesajnálják iparunk termékeit, s közben az a kétségtelen igazság sem zavarja őket, hogy egyebek között orvosi műszereink, híradástechnikai berendezéseink vetekszenek sz iparilag legfejlettebb országokéval. Ikarusz autóbuszainkat dicsérik a szovjet és az NDK-beli gépkocsivezetők, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat készítményeiből jelenleg nem tudjuk kielégíteni az exportigényeket és így tovább. A magyar ipar termelése 1950 és 1964 között 269 százalékkal nőtt, míg ugyanebben az időszakban Ausztriáé 144, Belgiumé pedig csak 79 százalékkal. Néha pirulni kell amiatt, hogy a különben jól szituált, elegáns emberek némelyikének elég, ha megkínálják egy színes csomagolású amerikai cigarettával, máris agyba-főbe kezdi dicsérni mindaz, amit Nyugaton csinálnak. Talán eszébe sem jut, hogy a technikai fejlettségével hencegő, politikájában pedig mindig a felszabadult országok népein sajnálkozó kapitalizmus „jóvoltából" évente 40 millió ember éhenhal a világon; s földünk 3 milliárd lakosából 2 milliárd éhezik vagy hiányosan táplálkozik. Érdekes, de ugyanakkor természetes is, hogy általában a sokat dolgozó, s az elégedetlenkedőknél viszonylag kevesebb jövedelmű emberek a szocializmus legjobb szószólói. Ök ,a kommunistákkal együtt megbecsülnek és értékelnek minden egyes téglát az új gyárak, lakóházak falaiban, s kezük munkájának gyümölcseit büszkén mutogatják a külföldieknek is. Ellenben akik lépten-nyomon jó magyarságukra hivatkoznak, mindjárt „szégyellősekké" válnak, mihelyt eredményeinkről kellene beszélni. Pedig a turisták jelentós részét nemcsak a fogadalmi templom és a múzeum érdekli, hanem az is, hogy milyen a jelenünk és hogyan dolgozunk, boldogulunk benne. A

szocialista országokból Szegedre látogatók jobban ismerik terveinket, vágyainkat, céljainkat, mert az újságokból, különféle előadásokból odahaza is a valóságos képet kapják Magyarországról. De mit tud az a nyugatnémet állampolgár, aki ideutazása előtt alig hallott rólunk Valamit, vagy ha igen, akkor rendszerint a tőkés szolgálatban álló sajtó „világította" meg számára a problémákat. Ezért lehetséges olyan abszurdum, hogy némelyik nyugati turista — most a jószándékúakról van szó — még manapság is a pusztán lakó, lovon nyargalászó, gulyást kanalazó népet keresi nálunk, s meglepődik, amikor végignézi a Hunyadi László, vagy az Aida előadását. Nincs ebben semmi túlzás. Egy szűkebb francia delegáció hölgytagjai Szegedről minduntalan a pusztára kívánkoztak menni, mert úti térképükön találkoztak Pusztaszer és Pusztamérges nevével és azt hitték, nálunk nincs fontosabb látnivaló. Hiába magyarázták nekik, hogy azokban a községekben színvonalas termelőszövetkezeti gazdálkodás folyik, tehát úgysem találkoznak ott az előre elképzelt romantikával, nem értették meg. Ók egyesegyedül azért jöttek Magyarországra, hogy megszemléljék a pusztát, amelyről annyit beszélnek az ő hazájukban. Rendben van, mutassuk meg a síkságot is annak, aki elfáradt ide miatta. Ugyanakkor viszont, ha dicsekvés nélkül is. de büszkeséggel mondjuk el, milyen sokat javult az élet. mióta urak és kizsákmányolók nélkül intézzük dolgainkat. Talán a külföldnek szóló propagandaanyag készítőit is meg lehet érteni: a növekvő turistaforgalom több valutabevételt is jelent. Ha a tájékozatlan nyugatnémet polgár a „tsikosch" hallatára indul el hazánkba nyaralni, akkor kár volna megfosztani az élvezettől: irányítsuk el a Hortobágyra, hogy lásson egy kis délibábot. Debrecenbe vagy Szegedre látogatásakor azonban legalább hívjuk fel a figyelmét, hogy nem valami koldus társaság tengődik itt Európa közepén. Ellenkezőleg, van mit ennünk, lakáskultúránkat bárki megnézheti és tudásunk, tehetségünk sem szégyellnivaló. A

nagy vendcgjárás kedvez nekünk. Kiváló alkalmat ad ezer és ezer embernek arra. hogy propagandát csináljon rendszerünknek, vagyis személyesen mondja el az igazságot azoknak a külföldieknek is. akik odahaza nehezen jutnak hozzá. Éljünk bátran az alkalommal. A kapitalista országokból érkező turisták nem mind gyárosok, bankárok, meg nagykereskedők. Olyan is van közöttük, aki szimpatizál a szocializmussal és tapasztalatokat akar gyűjteni. Ne hazudjunk tehát az ilyeneknek hanem becsületes vendéglátók módjára nyújtsunk segítséget céljuk eléréséhez. F. NAGY ISTVÁN Fentek, 1966. julius 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3