Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

FIATALOK tára. mfvg nőtte M magát! Néhánv évwi ezelőtt még a gép mellett állt vagy az iskolapadot koptatta, ma mar felelős vezető, neves tudományos kutató. Tehetséges. rátermett fiatalok százait nevelte ki az ifjúsági mozgalom Szegeden is olyan beosztásokba, melyekben tisztelet és közmegbecsülés övezi . őket. Az idősebbek gazdag tapasztalatai, irányítása és a maguk becsülete segíti valamennyiüket, abban, hogy eltájékozódjanak az életben, s a maguk szakterületén az átlagosnál nagyobb eredmények elérésére is képessé váljanak. Tudósok társa A középmagas/ vékonydongájú fiatalemberről első látasra bizony kevesen hinnék el, hogy egyetemi adjunktus és kétgyerekes csaladapa. Munka- és leggyakrabb tartózkodási helye: Dom tér 8., az egyetem szerveskémiai intézete. Nyolc éve, hogy a természettudományi kar vegyész szakán diplomát szerezve azonnal ide került, de a történet sokkal előbb kezdődik. Valamikor 1939 táján, amikor . nevelő nagyszülei beíratták az ambrózfalvi osztatlan elem; iskolába. Falusi lelkesz adta az első instrukciókat, s a felszabadulás évében már az orosházi evangélikus gimnázium ajtaján kopogtatott a jövendő sorsáról mit sem sejtő kis diák. Negyedévkor még ket intőt kapott, félévre azonban már jelesre javított. Három év múlva ismét vándorbotot ragadott, s Szegedre, a Sziliért sugárúti általános iskolába iratkozott be nyolcadikba. Menjen a fiú villamos tekercselőnek — hangzott a mostohaapa végzése. Tanuljon csak tovább, hiszen még sokra viheti — így Nagy Jánosné. az osztályfőnök. Az eredmény félig-meddig kompromisszum lett, s a matematikához vonzódó végzős diák a szegedi vegyipari technikumra került. Innen már egyenes út vezetett az egyetemre. Most nagyot kell lendíteni Sz idő kerekén, hiszen még rengeteg mesélni való van. Attól a pillanattól, hogy egyetemi hallgatóból egyetemi gyakornok lett, oktatói, tudományos és társadalmi munkát végez. Először vegyészeknek, gyógyszerészeknek és tanárjelölteknek vezetett gyakorlati foglalkozásokat, az utóbbi három évben már előadásokat is tartott. Kutatómunkája — az organikus katalízis területén a gyűrűs éterek, diolok és szénhidrogének kémiájával foglalkozik — akkor kezdődött, amikqr Szegeden az ezzel kapcsolatos tudományos munka éppen megindult. Hogyan lehet a hazánkban igen olcsó nyersanyagnak számító kőolajból, a szénhidrogének. elegyéből, értékes vegyipari alapanyagokat előállítani? Ez volt a téma, melynek kidolgozására szerződést kötöttek a Nehézipari Minisztériummal. Hamarosan együttműködés jött létre a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Zelinszkijröl elnevezett szerveskémiai intézete megfelelő osztalyával, ahol N. I. Sujkin akadémikus vezetésével már komoly eredmények születtek. £s itt kapcsolódik be az eseménybe ismét a fiatal kutató. Először 1958-ban a Művelődésügyi Minisztérium három hónapos tanulmanyutra küldte a Szovjetunióba, ahol felkereste Sujkin professzort. Létrejött a kooperáció, s két év múlva már ezzel a céllal, egy újsághirdetés útján pályázta meg a szovjet aspirantúrát. Kérelmét elfogadták, s négy esztendeig utazott egyhónapos kurzusokra Moszkvába. 1965 júniusában Kovács Kálmán intézeti professzorának jelenlétében védte meg a Lomonoszov egyetemen kandidátusi értekezését — oroszul. Mert hogy közben a nyelvet is meg' kellett tanulnia. Azóta a szovjet kollegákkal több közös bulikációjuk jelent meg. Neki ezidáig huszonegy közleményei adták ki, s ujabb hatot mar le is adott a nyomdába Szobája falán a legnagyobb magvar szerves kémikus. Zemplén Géza arcképe mellett ott sorakozik Zelinszkij és Sujkin professzorok portréja. Bartók Mihály — mert történetünk hősét így hívják — 1958 óta a kari pártvezetőségben is dolgozik, és „mellékesen" az intézet gazdasági ügyeivel foglalkozik. A rendkívül szerény, jókedélyü fiatalember szomorú arccal fogadott, amikor munkahelyén kerestem. A portugál meccs miatt... Nikolenvi István Szerintem egyáltalán nem kis karrier, ha egy fiatalasszony az öt és félezer dolgozót foglalkoztató Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkári posztjára jut el, s ebből eredően 2100 fiatal munkájáért, életének alakulásáért felelős. Palotai Jenőriéről van sző, vagy hogy meg többen ráismerjenek: Gábor Erzsiről. Hogy lehet valakiből KISZ-titkár? Palotaáné útja bizonyára nem recept hozzá, de a mi körülményeink között mégis tipikusnak mondható. Alig múlt 18 éves, amikor a® újszeged! szövőgyár cérnázó üzemébe került. 1957 telén jártunk, Varga Pál (ma a gumigyár párttitkára), akkor kezdte meg a KISZ szervezését. Gábor Erzsi előbb bizalmi lett, azután az l-es alapszervezet vezetőségének, később az üzemi csúcsvezetőség tagja. 1960-ban felvették a párt soraiba, s még abban az évben a munkásőrségbe is. 1961-ben a KISZszervezet csúcstitkára, 1963ban — a nagyvállalat megalakulásakor — a KISZ-bizottság titkára. 1964-ben egyéves pártiskolára került, ahol a várakozáson felül is megállta helyét: ott ismerkedett meg Palotai Jenővel, férjével. Ma már el sem tudja képzelni magát más feladatkörben, mint az ifjúsági mozgalom. Pedig annak idején el volt keseredve, a mi kar elhozták a cémázóból, annyira szerette gépét. De a fiatalokkal foglalkozni (olyanokkal, mint sajátmaga) talán még jobban szeretett. Mit csinál egy KISZ-titkár? Jelenleg például az foglalkoztatja, hogy miként dolgozik az a 18 ifjúsági munkacsapat, amely a szocialista cím elnyerését tűzte ki célul a vállalatnál; az FMKT munkájának sarjadása; hogvan hat a bizalmiak versenye a szervezettség javulására. Az foglalkoztatja, hogy a KlSZ-szervezetek taglétszáma a fiatalok létszámához képest nem kielégítő, s ezen mielőbb változtatni kell. Foglalkoztatja még a kendergyári Gardellaü/emrész, mivel ott csak fiatalok fognak dolgozni; a szeptemberben megrendezésre kerülő selejtkiállítás, s még annyi minden az elmondottakon kívül, hogy azt csak leltárban lehetne hiánytalanul felsorolni. Márciusban a KISZ végrehajtó bizottsága olyan ülést tartott, amelyen resztvett a vallalat valamennyi gazdasági, párt- és szakszervezett vezetője. Az ülésen elhangzott észrevételek és javaslatok azóta észrevehető változást hoztak. Nemcsak abban a tekintetben, hogy az üzemrészekben is mind gyakrabban hangzik el a „négyszög" kifejezés-.(gazdasági + párt + szakszervezeti + KISZvezető), hanem, hogy valóban egyre inkább számítanak mindenütt a KISZ-esek, fiatalok munkájára, lendületére s hallgatnak véleményükre is. Nyilvánvaló, í.em Palotainénak voltak problémái a vezetőkkel vagy megfordítva, ő mindig is együtt dolgozott velük. De a közös erőfeszítések eredménye, hogy kevesebb már a fiatalokkal nem törődő kisebb beosztású gazdasági vezető és a „szégyenlős" alapszervezeti KISZ-titkár is. A KISZ-nek súlya van a vállalatnál, s mánt a párt ifjúsági szervezetének, tekintélye vam a kommunisták körében az talán a legszebb bizonyítéka e tekintélynek, hogy az idén eddig már 14 olyan fiatal lett a párt tagjelöltje, akiknek egyik ajánlójuk a KISZ-szervezet volt. A legtöbb vezető, legyen öreg, vagy fiatal, sok olyan eredményt tud felmutatni, amely legfőképpen saját érdeme. Palotainé munkája (így van ez minden mozgalmi embernél, funkcionáriusnál) kollektív ereményekben mutatkozik meg. És tegyük hozzá, hogy ezekre az eredményekre bátran lehet büszke ő is, és a vállalat KISZbizottsága ls. Fehér Kálmán ser üzembe. Ha vendégségbe megyek, vagy éppen strandra, a tartózkodásomat jelző üzenetet, a cédulát mindig áz ajtórésben hagyom. Hogyha szükség van ram, megtaláljanak. Nagy Tibor technikusra közvetlenül 16 millió forint értékű berendezést és 26 ember irányítását bízták. De ezenkívül tulajdonképpen az egész gumigyár életét, a termelését is. Az eltelt két év alatt a sokasodó és egyre súlyosbodó feladatokat Nagy Tibor jól ellátta. A szegedi gumigyár javuló teljesítményében az ő sikeres ei-őfeszííései is benne vannak. István György Híres szakmák, őrtsq mesterek Állandó készenlétben Budapestről, a Ganz Villamossági Művek Gyárából jött Szegedre. Ekkor már több mint tíz évet töltött az olajtüzelésű kazánok társaságában, ebből kilenc évig mint hajógépész járta a Dunát, pedig a harmincon még inr.en van. Megszerette a „tüzes" mesterséget. Nagy Tibor ma a szegedi gumigyár erőtelepének főgépésze. — Mindig az új lehetőségeket és feladatokat kerestem. A hajózás s a Ganzgyári munka után ezért határoztam el magam 1964-ben, hogy a szegedi gumigyárban épülő legújabb SAAKE olajtüzelésű kazánoknál próbálok szerencsét. Mit jelent ez a munka, mik jellemzik az energiatelepi feladatokat? — Elsősorban az állandó és szakadatlan készenlét. A termelesnek, a gépeknek egy percre sem szabad megállniuk. A gőznek, a préslevegőnelc, a tápvíznek mindig és minden mennyiségben szolgálnia kell a gyártási folyamatokat. Ez a főcél. Ennek érdekében kell „mozgatni" a modern kazánberendezést, ezt az automatikus, finom műszert. Nem szabad egy mozdulattal som levedni, mert beláthatatlan károk keletkezhetnek belőle. Mindig ez az érzésem, hogy a kezemben egyyszerre sok ember munkája van, és ez az érzés semmivel sem hasonlítható össze. A ..permanencia" nem is enged más elfoglaltságot, sőt, a szó szoros érielmében vett .szabadidőt sem. A múlt. héten például kétszer kellett éjszaka üzemzavar miatt bejönnöm A poligraph remegő vonalakkal írja a papírszalagra a kísérlet eredményét. Bonyolult hieroglifák. Aki viszont ért ezen a nyelven, annak izgalmas mondanivalót jelentenek. A vonalhegyek és völgyek a vese keringési tulajdonságait mutatják. Dr. Jancsó Tamás, a Szegedi Orvostudományi Egyetem élettani intéaetenek fiatal tanársegédje olvas a jelekből. Szaknyelven szólva: témagazdája a vese keringési viszonyaival foglalkozó kísérletsorozatnak, 1962-ben summa cum laude eredménnyel végezte a szegedi egyetemet, s azután nyomban az élettani intézetbe került. A kutatómunka mellett természetesen az oktatás is a feladata. Mindkettőt egy közös szigorú cél alá rendeli: lehetőleg úgy dolgozni, hogy az eredmény az emberek gyógyítását szolgálja. Dr. Jancsó Tamás hangja szenvedélyessé válik, nmkor erről beszel. Vitába szállok minden olj-an nezettel, amely ezzel a felfogással ellenkezik. Szerintem minden elméleti kutatással foglalkozó embernek fel kell tennie a kérdést: mire lehet jó munkája? Négy év mérlege: kilenc tudományos dolgozat, öt előadás a különböző órvosi szi mpozi onokon, legu több Szegeden és Pécsett. A fiatal, tehetséges kutató eredményeivel magára von ta a szakemberek fi gyeimét — Azokat a feladatokat és kötelességeket, melyeket az intézet professzora elébem állít, sohasem éreztem és érzem terhesnek. Mesterségem egyúttal hobbym is, a szó legjobb értelmében: reggel 8-tól este 8-ig az intézetben töltöm az időt. Igen. mert én itt érzem a legjobban magam. A laboratóriumban csend van. Csak az elektromos berendezések ismert zümmögő hangja hallatszik. Dr. Jancsó Tamás előttem érthetetlen szavakat vált munkatársavai a termisztorokról, keringési összefüggésekről stb. Néhány pillanat s jelenlétem az észrevétlenségig zsugorodik. Pedig egyet s mást még kérdezni akartam az általa patronált orvostan hall. gató KISZ-csoportról, a híres közös beszélgetésekről, arról, hogyan segíti a hallgatókat a tanulásban. " Erre azonban már nincs merszem. Nem akarom eev újabb kérdéssel megzavarni a munka és az ember bensöseges kapcsolatát. Malko István A super Tömörkényi István írja a „superi testületről" a század elején: „Ezek azon férfiak, akik hajók és vízimalmok építésévé; foglalkoznak. Amit íélen összeállítottak, mosit (tavasszal) vízre eresztik. Ünnep az, mikor egy kevély, bögősonú, hasas nagy hajó odaáll legelsőbb a vízre... Ennek az iparnak, melynek iskolája nincs, egy pár festetlen keményfa deszkán kezdődik el a művészete. A super leteszi a fejszét, a baltát, és a bicskáját véve elő, a deszkára faragni kezd: a hajó orrán szép virágok, mint a jól kivarrt szűrökön szoktak lenni, az orra pedig cifra betűket farag .. A legidősebb mester Fahajót már évek óta nem látni a Tiszán. De a hajóépítés mestersége nem tűnt talán el nyomtalanul? Nem bizony. A tápai hajójavító telepen most is kopácsolnak szüntelenül a superszerszámok. A sójamester, Bodó Károly keze alatt több fiatalember tanulja a hajóépítés ősi, máig változatlan és újabb fortélyait. Sőt, ők nemcsak javítanak, hanem néhány éve új hajókat is készítenek. • Csakhogy nekik már nem fahajókon, hanem vashajók bordázatan peng a kalapácsuk. Amikor a legidősebb superról érdeklődöm, mindenki Bába Antal hajóácsot említi. Bába Tóni bácsi Újszegeden, a Zsombolyai utcai kis házban tölti a nyugdíjasnak kijáró megérdemelt pihenés napjait. Hetvenkettedik évében jár, de néhány évvel ezelőtt még rendszeresen dolgozott. Üj ladikokat készített, meg régiek fenekét foltozta, „varrta" — ahogy superi nyelven sz»kás mondani. r- Hogyan lett super a mestersége? — Tizenötéves koromban, 1909-ben inasnak adtak a kolrótelepre_ — emlékszik vissza. — Az Inas első évben boltba küldözgették: élelmet, dohányt, bort hozattak a mestörök, aztán mohát vertem, „varrni" tanultam meg, majd a nehezebb munkákat. Három évig inaskodtam. Üj hajókat is készítettünk, sárhajókat a kotróhajó mellé; meg küves hajókat. — Mi az a munka, amit „varrás"-nak neveztek? — Tudja, az a fenék, meg az oldaldeszkák tömítése. Először gyékényt vertünk a deszkák közé, arra két tétel mohát, majd a „színvesszőt" és „iszkábá"-val lefogattuk. Így nem szirágott be a víz a fenékbe. A super — placcon Az 1900-as években még eleven munka folyt a felsővárosi „superplaccokon" is. Ezeken a hajóépítő telepeken készítették a messze vizeken híres „bögiishajó"-kat. Itt épült az egész Tisza mentének legnagyobb „vízi edénye", Tóth Ferenc szegedi hajósgazda „Kjossuht" nevű bögőshajója, 1896-ban, a milloneum évében. Mesélik, hogy egy ízben rászakadt a zentai híd, de a kb. 70—75 vagonos fahnjó-óriás megtartotta a fahidat és épen került ki alóla. Hát ilyen hajókat eszkáb.áltak a szegedi su perek! Amikor Bába Tóni bácsi elsajátította a mesterséget, új „domentótumos" hajó már nem készült Szegeden. Attól fog\ 'a homokoshajókat építettek. Ha ez is szünetelt, akkor Baba mester és társai beálltak hajósnak a homokfuvarozó dereglyékre, tolták ők is a talicskát, mint a kubikusok, majd többen elmentek a dolgozni az újpesti hajógyárba. Az 1920-as évek közepétől egymás után épültek ismét az új homokozhatok, amiken a szegedi építkezésekhez szükséges jó marosi, „pátfalvi" homokot szállították. Az utolsó fahajó — Mikor készült utoljára fahajó Szegeden? — 1947-ben építettük • Szabadság homokoshajót a város részére. Ez volt az utolsó, de már ez sincs meg. Par éve szétverték Tápén, a hajójavítónál, nem tartották érdemesnek a javításra — teszi hozzá az öreg super lemondóan. Elpusztultak a hajdani atv perek kezemunkáját órwő „vízi edények". Pedig menynyi sok vízikészség került kl kezük alól! Volt teteje* gabonáshajó, aminek a kisebb fajtáit „burcsellá"-nak nevezték, azután telejetlen homokos „luntra" és dereglye; kotrónál dolgozó „xárhajó"j hetipiacokra járó „kofahajó", meg kis „csámesz". Ezeken kívül ők építették a vízimalmokat, lovasdereglyéket, hal tartó bárkákat, kompokat és a vízi edények népes családjának legkisebbjeit, a ladikokat is. E sok munka közül melyik volt a legnehezebb? — Bába mester alapos ember/ nagyon megfontolja a választ. Azután belefog a hajóépítés munkafolyamatának elmondásába. Annak bizony a „fenék mögvetósé"-tői a vízreoresztésig hosszú sora van . ?. — „A fontos az volt, hogy aki csinálta, az értett hozzá. A hozzáértést pedig a superplaccon, munka közben szereztük. Nem kellett hozzá se könyv, se képesítés. A gyerök lejárt a superplacera és az apja vagy más mestőü mellett megtanulta a mestörségöt, — ha volt hajlana hosszá.'' Terhesek, Förgetegek, Vinci ők így hagyományosodéit a szakmai tudás és tapasztalat nemzedékről nemzedéki* re, s közben persze csiszolódott, fejlődött is. 1799-ben Vedres Istráwj Szeged város hites földmérő mérnöke írta: „... Az egés* ausztriai birodalomban, kivévén a tenger partyait, sehol jobb hajógyártők vagy hajótsinálók nem találtassanak, mint a szegediek . i .i* Másfél évszázad super-generációi tovább öregbítették a szegedi hajóépítés hírnevét. Volt idő, amikor Duna-menti és balkáni kereskedők i« építtettek és javíttattak búzáshajókat Szegeden, Es a folyamat a fahajók elmúlásával nem zárult le: a Terhesek, Förgetegek, Vinczék utódai napjainkban a tápéi üzemben — a fejletteb technika szintjén — továbbviszik a fahajóépítő öregek szakmai hagyományait. Juhász Antal Mindenki álmodik? I)r. Kleitman chicagói egyetemi tanár vizsgálatot végzett az álom fiziológiájáról. Megfigyelte, hogy az alvó emberek, éjszakánként többszór is: többé-kevésbé hosszú időn át gyors sz.emmozgásokat végeznek, összegyűjtött néhány embert, akik állítólag soha sem álmodnak. Odaült az ágyuk mellé és a szetji-mozgás szakaszában rendszeresen felébresztette őket. Kísérleti alanyai — a sajat nagy meglepetésükre — beismerek. hog- ezúttal csakugyan álmodtak. Tehát: mindenki álmodik? Vasárnap, 1966. július 17. DÉL-MAGYARORSZÁG 9