Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

A jubileum alkalmából: Díszszemle a dorozsmai úttörőtáborban Kiváló úttörő-vezetőket tüntettek ki — Tegnap befejeződött a táborozás CJ TANTERMEK SZ AZAI — TÖBB PIÁK OTTHON - Tpv AB»* JAVÍTJÁK A PEDA G ÚGl'SOK HELYZETÉ T — A H A JEUL^JPC? ÓT ÉV E S TER V E I, Ol R A \ Y ZA T AÍB O I. a közoktatás fejlesztése Felvonulnak az úttörők a jubileumi díszszemlére Pattogó indulók hangjaira 1250 úttörő vonult fel vasár­nap délelőtt 10 órakor a do­rozsmai úttörő-nagvtábor szemleterére, hogy részt ve­gyenek a háromnapos tábo­rozás legnagyobb esemé­nyén, az ünnepélye* jubileu­mi díszszemlén. Megjelent az ünnepségen Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztály­vezetője. Csápenszki István, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára. Óz­va Id Imre. a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője. Bíró Lajos, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára, dr. Földi Gábor, a KISZ Szeged városi bizottsá­gának titkára és Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára. Ott voltak a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak odesszai vendégei. Ta­mara Tyeplova. az Odessza Megyei Komszomol Bizott­ság titkára és Inessa Kuz­nyecova, a bizottság osztály­vezetője. Részt vett a dísz­szemlén a Szabadkáról érke­zett 10 tagú jugoszláv pionír­küldöttség is. Az ünnepélyes zászlófel­vonás után Joó Ferenc me­gyei űttörőtitkár köszöntötte a szemle résztvevőit és a vendégeket, majd Szögi Béla. 8 KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára ünnepi beszédben méltatta a 20 esz­tendős úttörőmozgalom je­lentőségét. Ezt követően az odesszai fiatalok nevében Tamara Tyeplova meleg, ba­ráti szavakkal köszöntötte a magyar ifjúság jubiláló szer­vezetét és a Csongrád me­gyei úttörőket, majd átadta Joó Ferencnek az odesszai úttörők ajándékait, egy Le­nin arcképével díszített vö­rös zászlót, egy kürtöt, vö- I rös nyakkendőket és egy vi­lágítótornyot ábrázoló emlék- J tárgyat. Ezután Orcsics Pajo, a ju­goszláv küldöttség tagja, a Szabadkai Községi Felderí­tők Szövetségének képvise­lője üdvözölte az úttörőket és magyarul elmondott be­szédében reményét fejezte ki. hogy a magyar és jugo­szláv fiatalok a jövőben gyakrabban találkozhatnak. A díszszemle befejezése­ként az úttörők átadták Ágoston Józsefnek a legkivá­• lóbbak cselekedeteit tartal­mazó Tettek könyvét. A szemle után az úttörők harcászati gyakorlatokat, ha­jó-. repülő- és rakétamodel­lező bemutatókat tekintettek meg. Délután sportbemuta­tókra került sor. majd az or­szágos úttörőtalálkozón részt vett Csongrád megyei úttö­rők élménybeszámolóit hall­gatták végig a tábor lakói Este jubileumi emléktábor­tiizeknél ünnepeltek az úttö­rők. a vezetők pedig a turis­taszállóban rendeztek jubi­leumi találkozót. A vasárnap délelőtti dísz­szemle után kitüntették a legiobb Csongrád megyei és szegedi úttörő vezet őket. Sze­gedről és a szegedi járásból az alábbiaknak nyújtott át kitüntetést Bíró Lajos. KISZ Érdemérmet kapott dr. Csala Mihályné (Szeged). Aranykoszorús KlSZ-jel­vényt Tóth Ágnes (Tápé) és (Liehmann felv.) Tamara Tyeplova átadja Joó Ferencnek az odesszai pionírok ajándékait Rakonczai László (Szeged). Kiváló úttörővezetö jelvényt Gyenes Péter (Kiskundorozs­ma). Frányó Jánosné (Balás­tya), Füles Imréné (Szeged, járási tanács), Tárkány Fe­renc (Szeged). Farkas Mi­hályné (Szeged), Pásztor Al­bert (Szeged), Kiss Ernő (Szeged), Horváth Rózsa (Szeged). Dicsérő oklevelet kapott Czékus Tibor (Tisza­sziget). Mercz Miklósné (Ba­lástya) Vörös Géza (Doma­szék), Honti Dezső (Forrás­kút), Veres Antal (Zákány­szék). Kurunczi Ferenc (Sző­reg) és Bugyi Ferenc Balás­tya). Szocialista kultúráért jelvényt kapott Kóczián Jó­zsef (Szeged). Tegnap, hétfőn délelőtt nagyszabású számháborúra került sor. majd délben az ünnepélyes zászlólevonással véget ért a Csongrád megyei és szegedi úttörők háromna­pos jubileumi tábozorása. Hétfőn a Parlament gobe­lin-termében dr. Gosztonyi János elnökletével ülést tar­tott az országgyűlés kultu­rális bizottsága. Részt vett a tanácskozáson dr. Beresz­tóczy Miklós, az országgyű­lés alelnöke és dr. Köpeczi Béla. az MSZMP Központi Bizottságának osztályveze­tője. Az ülés két témakörrel foglalkozott: a harmadik öt­éves tervtörvény-javaslatá­nak a művelődésügyi tárcá­ra vonatkozó előirányzatai­val. valamint az általános is­kolát és gimnáziumot vég­zett tovább nem tanuló fia­talok munkába állításának kérdéseivel. Az első napirendi pont előadója, dr. Folinszky Ká­roly művelődésügyi minisz­terhelyettes tájékoztatást adott az oktatási, a kulturá­lis területek harmadik öt­éves tervének fejlesztési el­gondolásairól. Elöljáróban utalt arra, hogy az országgyűlés elé ke­rülő törvényjavaslat, szerint: az általános iskolára épülő oktatási rendszert úgy kell fejleszteni, hegy az a nép­gazdaság távlati szakem­ber-szükségletének megfe­lelő szakképesítést nyújt­son. Közoktatásunk fejlesztésé­nek alapvető kérdése az ok­tató-nevelő munka színvo­nalának emelése az általá­nos iskolában, a szakrend­szerű oktatás fokozatos kiter­jesztése valamennyi V— VIII. osztályos tanulóra. Az általános iskolai tanu­lok létszáma az 1962—1963. évi maximumhoz képest 1975-ig csökken. A tanulók számának országos csökke­nése differenciáltan érezteti majd hálását az iskolák zsú­foltságának enyhülésében. A harmadik ötéves terv idő­szakában a tanácsok ál­lami és helyi erőfor­rások egviittes igénybe­vételével újabb 1700—1800 tanterem építését veszik programba. Ezzel párhuza­mosan a következő öt esz­tendőben a mostaninál kö­rülbelül ötezerrel több diá­kot kívánnak elhelyezni ál­talános iskolai kollégiumok­ban. Az általános iskolát elvég­ző tanulók száma a követ­kező esztendőkben figyelem­re méltóan emelkedik: az 1968—1969-es tanévben mint­egy. 183 000 tanuló fejezi be tanulmányait, a VIII. osz­tályban a most zárolt tanév körülbelül 153 000 végzős is­kolásával szemben. Ennek kapcsán dr. Polinszky Ká­roly felsorolta az általános iskolára épülő oktatási in­tézmények — középiskolák és szakmunkásképző intéze­tek — helyes kialakításának céljait, feltételeit. A szak­munkástanuló-képzés jelen­tős kiterjesztésével összhang­ban áll az az elgondolás, hogy a középiskolák első osztá­lyaiba, 1910-ig évenként körülbelül 05—67 ezer ta­nulót. vesznek fel. s ez a jelenlegi létszámke­ret tartását jelenti. Az előttünk álló tervidő­szak fontos feladata a közép­iskolai hálózat belső szerke­zetének a népgazdaság és a társadalom igényeihez al­kalmazkodó megváltoztatása, a szakközépiskolai hálózat folyamatos kiépítése. meg­szilárdítása. Ezt szorgalmaz­zák a megyei tanácsok a szakképzésben érdekelt tár­cákkal együtt. Egyéb köve­telmények mellett a stabil szakközépiskolai hálózat ki­alakításának egyik fontos feltétele a diákotthonban el­helyezhető tanulók számá­nak növelése. Az alsó- és középfokú ok­tatás fejlesztésére — egye­bek között géoek és műsze­rek beszerzésére, műhelyter­mek létesítésére — a soron következő ötéves tervidőszak alatt mintegy 2.2 milliárd fo­rintot terveznek a tanácsok állami és hcl.vi erőforrások­ból. Folytatják, javítják az emelt szintű szakmun kas tanuló-képzést is. biztosítva, hogv az ilyen oktatási formában végzett fiatalok a középiskolák esti. illetőleg levelező tagozatán — természetesen megfelelő tanulmányi idő beszámításá­val — érettségit tehessenek. Javítanak a pedagógusok szociális helyzetén, lakásvi­szonyain: a második ötéves terv idején épített, rendel­kezésre bocsátott körülbelül 3200 lakással szemben M harmadik öteves terv idősza­kában további mintegy 9000 pedagógusnak — nagy há­nyadában falusi tanítónak* tanárnak, szakoktatónak —­juttatnak megfelelő lakást. Az országgyűlés elé ke­rülő törvényjavaslat azt is tartalmazza, hogy az egyetemek és főiskolák nappali tagozatának első év. folyamára évente körülbelül 9500—10 000 hallgató vehető fel: emellett fokozott támo­gatásban részesülnek a fel­sőfokú technikumok, hogv kellőképpen növelhessék az oktatás színvonalát és a szakemberek számát. Ugyan­akkor lényeges: a felsőokta­tási munka összhangban le­gyen a szakember-szükség­lettel. A bizottság ezután meg­hallgatta Veres József mun­kaügyi miniszter tájékozta­tóját az általános iskolát és gimnáziumot végzett, to­vább nem tanuló fiatalok munkába állításáról. A harmadik ötéves terv idő­szakában az összes iskolatí­pusok nappali tagozatain végzők közüi — a ki mara­dottakat is hozzászámítva — mintegv 910 000 fiatal nem tanul tovább. Ebből 432 000 szakképzett 478 000 szak­képzetlen lesz — lényegében tehát az utóbbiak munkale­hetőségeiről kell gondos­kodni. Előreláthatólag az elhelyezési nehézsé­gek átmenetileg növekedni fognak, mivel az iskolákból kikerü­lök száma emelkedik, a nép­gazdaság munkaerőigénye viszont az előző évekhez ké­pest csak mérsékelten nő. Ünnepségtől utcabálig ttA^n Az újszegedi ligetben fel­állított satrak hűvösében ülték meg az építők napját vasárnap a szegedi építő­munkások, faipari é.s tégla­ipari dolgozók. A délelőtti ünnepségen az MSZMP Csongrád megyei bizottsá­gának képviseletében meg­jelent Tasi János, a megyei pártbizottság munkatársa. Gombai Mihálynak, az Épí­tő-. Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók Szakszervezete me­gyei bizottsága elnökének megnyitója után Kiss István, a szakszervezet megyei tit­kára méltatta az építők napjának jelentőségét, majd kitüntetéseket adott át kivá­ló szakszervezeti tisztségvi­selőknek. Simon Mihály, a Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat szb-tit­kára az Építőipar Kiváló Dolgozója lett. Ezt követően Sípos Mi­hály, az ÉM. Csongrád me­gyei Építőipari Vállalat igazgatója adott át jutalma­kat a szocialista munkaver­senyben élenjáró dolgozók­nak. elsőként a Daka József tetőfedő-brigádnak, mely most ötödször nyerte el a szocialista címet. Kása Mi­hály és Soós Ernő lakatos, 1 Bódi József festőbrigádja szocialista brigád jelvényt, Kovács László lakatos. Tóth Kovács Endre betonelőre­gyártó, Frank Árpád. Undi János. Szabó Lajos festő é.s az anyagcsoport Április 4. nevet viselő munkacsapata szocialista brigád oklevelet kapott. Kiváló dolgozó jel­vény. illetve oklevél kitün­tetésben B7-en részesültek, 196 olyan dolgozó, aki már 15 éve áll a vállalat alkal­mazásában törzsgárda jel­vényt. kapott, összesen 125 ezer forint jutalmat osztot­tak ki az épitővállalat dol­gozói között. Borvendég Béla. az ÉM. Szegedi Tervező Vállalat fő­mérnöke 18 tervezövállalati dolgozónak adta át a Kiváló Dolgozó jelvényt, illetve ok­levelet, Gyuris István gép­kocsivezető pénzjutalmat kapott. Az ünnepség után közös ebéd következett, maid az ÉDOSZ öntevékeny művész­együttese szórakoztatta az építők napjának résztvevőit. A gyermekek számára ötle­tes vetélkedőket rendeztek. A SZAK-pálván először az MHS tartott modellező be­mutatót, azután tréfás lab­darúgó-mérközésen mérte össze tudását a soványak és kövérek csapata. A jól si­került napot utcabál zárta be. Hétszáz fiatal utazik Csongrád megyéből az országos közlekedési béketalálkozóra A MÁV. a posta és az autóközlekedés fiataljai most, vasárnap rendezik meg Balatonalmádiban a XII. országos közlekedési if­júsági béketalálkozót. Az ország minden területéről 11 különvonat szállítja majd a 12 ezer fiatalt a találkozóra. Különvonatot indít a MÁV Szegedi Igazgatósága is, amelyen Csongrád me­gyéből mintegy 700 fiatal, vasutas, postás és autóköz­lekedési dolgozó utazik majd. A béketalájkozón újí­tási kiállítást is rendeznek. Idegenforgalom és önbecsülés L assan hozzászokunk a milliósnagyságrendű turista­forgalomhoz, s ahhoz is, hogy nyugatiak százezer­szam keresik fel hazánkat. Vendégeink általában elégedetten, jó véleménnyel távoznak tőlünk, saját sze­mükkel bírálják felül azt a kedvezőtlen képet, amit aa ellenséges propaganda festett és fest rólunk még ma is. Terjed a világban a magyarokról, vendégszeretetükről al­kotott hízelgő vélemény. S ha most. az idénykezdet után pár napon! mégis az árnyoldalakról beszélünk, nem ün­neprontásból tesszük, hanem mert komolyan lontolora kell vennünk, milyen magatartást tanúsítsunk az idegen­forgalommal kapcsolatban is gyakran hallott fogalommal — a fellazítással — szemben. Egy orvos mesélte, hogy 70 dolláros útlevelével Fran­ciaországban járva megismerkedett, majd összebarátkozott egy ottani famíliával. Elmeséllek, hogy egy társasutazás­sal korábban már voltak Magyarországon, igen jol érez­ték magukat, s meghívták az orvost, nézze meg azt az amatőr filmet, amit a társaság hazánkról keszitett. A ké­pek előbb a határt, Győrt, a Balatont mutatták, majd Bu­dapest következett. Az orvos csaknem elérzékenyült, ami­kor a filmen megjelent egy képsor a Royal Szálló épületé­vel a háttárében. A csoporthoz tartozó franciákat jólöltö­zött magyar fiatalok gyűrűjében lehetett látni, ahogy egy kis csomagot — kiderült rágógumit — osztogattak. A ma­j gvar fiúk tülekedve rohantak hol az egyik, hol a másik | ajándékosztogatóhoz, marakodtak a filléres ajándékért, és boldogan mutatták a felvevőgép felé zsákmányukat. A filmet itt kínos zavarral leállították é.s keüemetien ma­gyarázkodás kezdődött, hogv a képekot más csinálta, meri voltak, akik vadásztak hasonló „érdekes" jelenetekre... Egy ,,emigráns magyar" grófnő nemrég régi birtokára visszatérve összegyűjtötte a hajdani cselédeket — akik közül, ki tudja, hánynak jár ma már egyetemre a fia. s hánynak megbecsült ember a rokona —. szóval a grófnő ezeknek a süveg nélkül álló volt cselédeknek férje közeli visszatértéről és földtulajdoni kérdésekről tartott zavar­talanul előadást. Máshol az évenként hazalátogató disszidens érkezése­kor egyes emberek szinte versengenek, hogy vendégül lát­hassák, mert csecsebecséket: golyóstollat, nylonkendőt osz­togat. Ez már nem politikai józanság kérdése, hanem egy­szerűen emberi mivoltunk megcsúfolása. Talán felesleges is hangoztatni: senki nem esik olyan esztelen túlzásba, hogy e kirívó eseteket akár a vendégek­re. akár a vendéglátókra általánosítsa. Nyugati vendé­geink közül kevesen jönnek hozzánk ellenséges céllal, egyszerűen pihenni, világot látni jönnek, nem pedig ne­künk valamiképpen is ártani. Mégis, a világ másik olda­láról jönnek, s így legyen bár szándékuk a legártatlanabb, sokan akaratlanul is részesei, eszközei lesznek annak a politikai lörekvésnek, amit a világ felőlünk nyugatra első felén ártó szándékkal, lélektani megfontolással irányí­tanak. 1t minden nyugati barátunk is otthon érezheti ma­gát addig, imig tiszteletben tartja törvényeinket, szokásainkat, munkánk eredményét, s az életünk­ről alkottt elképzeléscinket. A vendegek elsőrendű köte­lessége. ha már idejön, s amíg itt van, ezeket magára néz­ve is irányadónak elfogadna. De ez még nem eiég. ne­künk, akik fogadjuk őket. szinten éreznünk kell ezt. Vendégszeretetünk csak ezután következik, csak ez­után igyekezhetünk vendégeink kedveben járni. Elsősorban magunknak élünk, s csak azután vagyunk vendéglátók. Ezt azok sem vehetik rossznéven tőlünk, akik hozzánk jönnek, mert ők sem tesznek másként, ha mi hozzájuk lá­togatunk. F.OTVOS PAL I I«M. HM*, ji.nin, 11. Oft.AMSHSOMJ/lí 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom