Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

rWffiSBffff?! a reform előtti időszakban Zenei mérleg A Dél-Magyarország ipari és közgazdasági rovata an­két® rendezett gazdasági vezetők é« közgazdászok rész­vételével a gazdasági mechanizmus reformjának határo­zatáról, illetve jelenlegi tennivalóiról, amely a reform szellemében alakul. Az ankéton többek között részt vett Balog István elvtárs, az MSZMP Szeged városi vég­rehajtó bizottságának tagia a pártbizottság osztályveze­tője és Horváth László elv társ. az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa. Közelebb a fogyasztókhoz lenben egy közbeiktatott szerv, a TEXÉRT intézte a kereskedelmi ügyletek®, ő tárgyalt a vevőkkel és el­adta az árut. Jól, vagy rosz­agul, de eladta. A termelő­nek fogalma eem volt. hogy helyesen dolgozik-e. vagy sem. Mo® változik az alapállás. A termeld megpróbálja — hangsúlyozom, hogy megpró­bálja — a közvetlen kapcso­latot a fogyasztóval. Mert ré­gebben is paradox volt a helyzet. A közbeékelődött szerv csak adminisztrált, a lebonyolítás végül is a ter­melőre hárult. Magyarán kettős munkát folytattak. Az első lépés ez volt: pi­ackutató és kereskedelmi te­vékenységre szorítkozni a termelővállalatnak. Ismerje ő maga a vásárlói igényeit. Ez. hasznos lehet a terme­lőnek is, és a vevőnek is. Kölcsönösen segíthetik egy­mást a műszaki fejlesztés­ben. a gyártmányfejlesztés­ben. sőt továbbmenve az árakban is. a minőségben is! S ez egyik lényege az új gaz­dasági mechanizmusnak. Máris érezhető a kölcsönös kapcsolatok eredménye. Nem véletlen, hogv a kenderrel­dolgozó ipar a BNV-n dija­kat nyert. Az új mechanizmusra való áttérés, sőt az előkészítő idő­szak munkája vajon fáida­lomtjientes-e? Nem egészen. Itt az előző példa: a kender­feldolgozó ipar kapcsolatot akar a fogyasztóival. De ott a közbeiktatott szerv. a TEXÉRT. Ki szűnt®i meg ezt a felesleges szervet? A termelő erre képtelen, a fo­gyasztó is képtelen. Ott is ragaszkodnak a pozícióhoz, hiszen könnyű a dolguk is, de valóiában felesleges mun­kát végeznek, talan még az áruk árát Is növelik. Itt va­lószínű rendeletre lesz majd szükség. A termelő máris előrelép, mondhatni azt is. hogy az új gazdasági mechanizmus borkeiben él, amikor szív­ügyének tekinti a fogyasz­tókkal való közvetlen kon­taktust. Hogyan valósítják ezt meg? Az idén például a második negyedévtől kezdve, bevezették, hogy a gyártó vállalat jár el az igények felmérésében. Lényegében ez a kontaktus belekényszeríti a termelőt — ha akarja, ha nem akarja — a közvetlen kapcsolatba A kenderfeldol­gozó ipar salát, kereskedel­mi szakembereivel kapcsola­tot teremtett a nagy fogyasz­tóknál és a belkereskedelmi vonatkozásban különösebb probléma napjainkban sem jelentkezik. Más a helyzet a külkeres­kedelemben. Itt sajátosságok érvényesülnek. Hiszen a kül­kereskedelmi szerveket szer­ződések szabályozzák, e szer­veknek megvan a jol kiépí­tett és beo!ajoz®t mechaniz­musuk. amelv® rövidebb vagy hosszabb határidőre szóló szerződések szabályoz­nak. S azzal a vállalatok is tisztában vannak, hogy az ú.i gazdasági mechanizmus­ban Is keretek közé kell szo­rítani a külkereskedelmi te­vékenységet. Legalább is egy időszakra. Spontaniatást nem lehet megengedni. A kenderfeldolgozó ipar vevőszol gá lattal rendelkezi k. S e vevőszolgálat munkája párosul a piackutató szervek munkájával. Ez az elöbbre­lénés érezteti a hatását, ér­zik ezt a gyárban is. a mű­szaki ' és gyártmányfejlesztés területén. A vállalatok rugalmassága A Népszabadság k® héttel ezelőtt közölte az MSZMP Központi Bizottságának ha­tározatát a gazdasági mecha­nizmus reformjáról. Megelő­zően. de különösen az utóbbi napokban e határozat került uz érdeklődés középpontjá­ba. A határozat tömören és világosán kimondja a reform célját: ,.— erősítse szocialista rend­szerünket, gyorsítsa meg par­tunk és népünk céljának el­éresét. a -zorialista társadalom teljes íelepitésétj — fejlessze a szocialista tn­lajdoio iv/onvekat és a terme­lőerőket. növelje a szocialista vállalatok önállóságát, javítsa tevékenységüket; — biztosítsa a cazdaság fej­lődésének nagyobb tervszerű­séget, fejlessze és .inrszerűsit­sc a szocialista tervgazdálko­dás módszereit; — hatékonyabban érvényesül­jön a szocialista herezés elve, fokozottabban ösztönözze a vállalati kollektívákat, az al­kalmazrttakát és minden dol­gozót a szorgos. Jó minőségű munkára; — segítse elő. hogy a társa­dalom összmunkája hatéko­nyabbá. s azon belül minden gazdasági egység munkája szervezettébbé váljon." A reform bevezetésére 1968. január elsején kerül sor, s most még jó másfél esztendő választ el bennün­ket etlől nz időponttól. Mit csináljunk addig? S egyálta­lán hogyan lépünk be az új mechanizmusba? Építünk a régi szoba mellé egv újat, 07.1 rend behozzuk, kitataroz­zuk. befestjük és majd 1968 elején beköltözünk az új szobába? Nem így történik az „átköltözés", nem lesz, s nem lehet varázspálca az új gazdasági mechanizmus. Az előkészület nagyon fontos, s nem kisebbítheti a mai fel­adatok ió és eredményes végrehajtását- sőt megköve­teli azt! Erről beszélgettünk a meghívott vendégeinkkel ls. Hogyan készülnek, s mit tesznek annak érdekében, hogv már most. 1966-ban és 1967-ben felkészüljenek az új gazdasági mechanizmusra. Vizsgálgatják-e, hogy mi a jö es mj a rossz gazdálkodá­sukban. s az adott körülmé­nyek között liogvan tudunk még többet és jobbat tenni ez eredményesebb gazdálko­dásért. Mit mond a mechanizmus határozata? Többek között azt, hogy a termelőüzemek kerüljenek közelebb a fo­gyasztóhoz és azt termel iék. amire szűkség vart. Ennek erdekében szükséges, hogy a termelővállalatok megismer­kedjenek a vásárlók igényei­vel. Van-e előrehaladás e te­kintetben? Van. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat vezér­igazgatója is elmondta, hogy valójában az új gazdasági mechanizmus első lépesét, je­lentette a szétjzórt. de egy profilban dolgozó vállalatok összevonása. Ebben máris konkrét tapasztalatokkal ren­delkeznek Például a szegedi kenderfonó újjáépítése az egyedileg dolgozó vállalat kebelében szinte lehetetlen leti volna, de több üzem összefogásával gvorsan, gaz­dasagosan megoldották prob­lémáikat. Vitathatatlan az előny és a gyakorlati tény. Ebben a kerdesben egyébként hosz­szas vita alakult ki és né­hány olyan momentum is napvilágra került, amelv je­lenleg bizony nehézségeket okoz. Ilyen például a közbe­iktatott készletező vállalatok létének a kérdése. Hogyan volt eddig? Bonyolult, de megpróbálom tömören érzé­keltetni: a kenderfeldolgozó ipar termelt, a fogyasztók­kal kapcsolata nem volt. elT A beszélgetés során igen hosszasan időztünk annál a problémánál, hogy a felké­szülés időszakában még hat­nak a régi törvények é.s ren­delkezések. s vajon hogyan lehet ilyen keretek között felkészülni. és egyáltalán előrelépni? Általános meg­állapodás volt. hogy valóban hatnak e korlátok, de azt is elismerték a vésztvevők, hogy a korlátok között bőségesen akad lehetőség a kisebb, vagy nagyobb mérvű előrehala­dásra. Eddig sem ösztönöztünk arra. hogy növekedjenek a készletek, csökkenjék az ér­dekeltség. vngy a gazdasági mutatók bármelyike csorbát szenvedjen. Ahhoz. hogy ezekbern változtassunk, nem kell a reform életbelépésére várni. K illőn intézkedések nélkül is kezdeményezhetnek az üzemek és a kereskede­lem képviselői. Ilyen kezde­ményezéseknek manapság szemtanúi lehetünk, a részt­vevők példákat is elmond­tak. Mezőgazdasági szervek például elárusítóhelyet nyit­nak a városban. Nem vitás, hogv ez a fogyasztóval való közvetlen kapcsolat megte­remtését jelenti. Ebben az évben új premi­zálási rendszer lépett életbe. Ez kétségkívül a dolgozók közvetlen érdekeltségét hi­vatott elősegíteni. A vállala­tok többsége úgy dolgozta ki prémiumrendszerét, hogy az "alójában is ösztönzőleg hat. Érvényesíti azt az elvet hogy azok járnak jobban, akik becsületesen kiveszik részüket közös erőfeszítése­inkből. S ez fordítva ls ér­vényes. Létszám, bér és munkaszervezés Érdekes téma. Általában vita tárgyát képezi, hogyha majd az új gazdasági mecha­nizmus általánosan érezteti hatását, akkor mintegy „munkanélküliség" keletke­zik nálunk. Igaz-e ez? Ahogy vesszük. A szakmunkások táborában bizonyosan nem lesz ilyen probléma. Feltehe­tően probléma lehet — de csak időlegesen — a szakkép­zetlen munkaerők táborában. De ez mégsem központi kér­dés, áthidalható, megoldható, anélkül, hogy bármilyen megrázkódtatást is okozna. A létszámkérdés ma ls na­pirendi probléma. Hiszen a tartós létszám-megtakarítás mint anyagi ösztönzés jelent­kezik a vállalatoknál, de a szűkebb kollektíváknál is. Elmondták a résztvevők, hogy a kohnytíróárban a tar­tós lőtsZám-megtakarításból eredő bérösszeget teljes egé­szében felhasználhatják. Vannak ilyen eredmények a szegedi üzemekben is. Jó példának lehet elmon­dani a konzervgyár, a kábel­gyár és a kende/fonógyár eseteit. A kenderfonóban például 14 fő megtakarítás történt. A szépséghiba talán az, hogy e megtakarítások zömében az időbéres mun­kások körében találhatók, nem pedig a közvetlen ter­melő apparátusban, vagy, ami még jobb lenne, az alkal­mazotti létszámban. E tartós létszámmegtakarítások első­sorban a munkaszervezésből adódnak. Es nagyon helyesen a megtakarított bért ott használják fel. ahol a meg­takarítás történt. Nem vitás, hogy így ösztönzőleg hat ez azokra a dolgozókra, akik a •legközv®lenebbül érdekelve vannak. Az is kitűnt a beszélgetés során, hogy a jelenlegi lét­számmegtakarításra való tö­rekvés nem egészen sima Sőt, nem is egészen ösztönző. Mert a jelenlegi bérgazdál­kodási formában nem tud kellően érvényesülni az az őszinte és becsületes lehető­ség. hogy a kis kollektívák valóban ott járjanak jól, ahol többet is adnak. Ha a kötött bérgazdálkodás felol­dódik, valószínű érdekesebb lesz e terület és nagyobb eredmények is születnek. Hosszasan beszélgettünk arról, hogy az. ösztönzés és a bérezés miként tudja előse­gíteni a vállalat gazdaságo­sabb menetét. Egy dologban mindenki megegyezett. Leg­tisztábban a vállalat tudja azt, hogv miként osztja el a rendelkezésére álló bértöme­get. Ilova adjon, kinek ad­jon és mennyit, adjon. Tehát: a bérösszeggel gazdálkodni kell. Az. egysíkú bérezés nem ösztönöz. Á bérezésben már ma ls nagvobb színességét nagyobb önállóságot, diffe­renciáltságot kell megterem­teni. E tekintetben sem kell várni évekig Vannak kezde­ti lépések, amelyeket dicsér­ni leh®. Ilyen példákat ta­lálunk a kenderfonóban és a gumigyárban. Talán a kenderfonógyár példája a legjobb, ök havi 30 ezer forintot tartalékolnak arra, hogy a művezetők ön­állóan döntsék el — a felté­telek teljesítése mellett — s annak adják a jutalmat, aki valóban megérdemli, mert többet, jobbat adott az el­várhatónál. Egyébként mód­szerüket írásban is rögzítet­ték, s mindenki tudja, hogy mit várhat jobb munkája után. Nyilvánvaló, hogy az ilyen módszerek érdekelteb­bé teszik a dolgozókat, és ösztönöznek is az eredménye­sebb munkára. Lebotka Gábor jól sikerült or­gonakoncerrjével fejeződött be nz idei hangversenyevad. S hiába tartja a közmondás, hogy „minden jó, ha jó a vége", ebben az cser­ben bizonyos fokig vitathatóvá vélt ennek igazsága. Az elmúlt koncertévad ugyanis gyengébben sikerült, s jóval kevesebb jelentős hangversenyt hozott, mint az előb­biek általában. Különösen a Szegcdi Nemzeti Színházban megrendezett koncer­tek színvonala esett. A szezonban jóformán egyeden olyan karmes­ter sem kapott dirigálási lehető­séget, aki képes lett volna „fel­dobni", magával ragadni az állan­• dóan „műszakban" levő, fáradt 1 zenekart, s a legjohban sikerült j z.enckari koncertek - például F.li­I amu Inbal hangversenye - sem í vehette fel a versenyt az előbbi I évad Cario Zeccbi dirigálta kon­certjével. Természetesen hallot­tunk jó részletmegoldásokat, |ó „félkoncerteket", dc a zenekari produkciók színvonala általában visszaesett. Ebből a körből egy koncertet dicsérhetünk igazán elragadtatás­sal, a ljubljanai szimfonikusok ze­nekarának hangversenyét. A nagy­szerűen muzsikáló, kitűnő hang­szerekkel rendelkező együttes fel­lépése az évad talán legnagyobb nyeresége volt. Sajnáljuk, hogy a Szegedi Ze­nebarátok Kórosának második sze­replése nem sikerűit úgy, mint a kórostól eddig megszokott, ma­gasszinvonalú koncertek. Minden­esetre tanulságként könyvelhetjük el; olvan hatalmas tnűvet, mint a Messiás - előbb vidéken kellene előadni, s a már leszűrödött, meg­érlelt előadást kellene Szegeden bemutatni. Nem igen tévedünk. Ke *» il­lírjük, hogy a szóló- illetve óama­r(lestek általában jobbén sikerül­tek, mint a zenekari koncertek. Több világhírű művész - köztük olyan, mint Tsuyoshi Tsufnmi, Maicolm Frager, vagv Dmo Ciánt - neve fémjelezte ezek műsorét. Igaz, hogy Maicolm Frager és Dino Ciani szereplése is elmaradt egy fokkal a várakozástól, de rá­juk (gy is mint nagy műveseikre emlékezünk. A Budapesti Fúvósót is ér a Bartók vonósnégyes nagysikerű szereplése mellett örömmel emel­hetjük ki a Szegedi Tanárképpé Főiskola nói karának teljesítmé­nyét. A Kardos Pál verette együt­tes kiváló, - talán esak a műsor összeállítása lehetne még követke­zetesebben igényes - a szegedi zenei élet nagy nyeresége. S végül visszatérve az orgoiM­koncertckhezi úgy érezzük, a Dóm orgonája még mindig tibb lehetőséget kinél, mint amennyi­vel éltünk. Örvendetes ugyan, hogy az orgnnaestek áMandótol­tak, dc véleményünk «aerint jé­nevű, elsősorban külföldi művé­szek szerepeltetése az eddigieknél Is nagyobb erkölcsi és anyagi előnyt jelentenének a fiihtutnésna számára. Vdntaa Istváa Uj üzemház épül Szegeden, a nyugati ipar­körzetben, a Katai-közön nemrég kezdték meg a Vas­és Fémipari Kisipari Terme­üzemházának építését. Az alapozási munkálatuk jól ha­ladnak. 17 millió 800 ezer fo­rintot fordítanak a beruhá­zásra, ebből az összegből kétszintes irodaépületet és egy ugyancsak kétszintes, 124xlR méteres főcsarnokot építenek a szövetkezetiek. Mivel a ktsz-nek jelentős része van a Szovjetunió ren­delte baromfifeldolgozó inte­rnek elkészítésében ki ra több szövetkezet kooperáció­jával készülnek majd a barom­figyárak — előreláthatólag még 7 millió 500 ezer forin­tot fordítanak egy másik, ar előbbivel egyező meretű nagy csarnok építesére as felszerelésére is. -EST Ki a felelős? Pályázatunk negyedik for­dulójára is sok olvasónk kül­dött be helyes megfejtést. Az első kérdésre adott helyes válasz: a balesetért a motor­kerékpáros a felelős. A má­sodik kérdés helyes felelete: a motorkerékpáros megsér­tette az előzés szabályait; balra nagy ívben kanyarodó járművet csak jobbról sza­bad előzni; mellékútvonalon útkereszteződésben tilos az előzés. Sorsolással a jó mag­fejtést beküldők közül ezút­tal is három olvasonk nyert könyvjutalmat: .Satics Fe­renc, Szeged, Felsővárosi fe­k.eteföldek 64, Nagv Zoltán, Kiskundorozsma, Nyugati sor 4., Kinyó István, Szeged, Gyöngytyúk utca 15. szam alatti lakos. A könyveket postán küldjük el a nyer­teseknek. V. FELADVÁNY A reform szellemében Sok minden nem tisztázó­dott meg, ez igaz. De a Köz­ponti Bizottság határozata pontosan megfogalmazott el­veket tartalmaz. Egyetért®­tünk abban, hogy a közvé­leményt foglalkoztatja a gazdasági mechanizmus re­formjáról szóló határozat. S ez esetben a közvélemény elsősorban nem más, mint az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, termelőszövetkezetek dolgozói. Az is világos, hogy e határozat nem csupán a jövőre ad felvilágosítást, ha­nem a mai gazdasági csele­kedetekhez is. Az is elfogadott ténnyé vált az ankéton, úgy kell gazdálkodni vállalatainknak, hogv az eddiginél több hasz­nát lássa a közönség is és az egy éri is. Javítani való bőven akad a mai körülmé­nyek között is. Hiszen a ter­meles készletei nem csök­kentek az egészséges szintre, a műszaki színvonal fejlesz­tésében is sokat leh® tenni, és így tovább; a választék­ban. a minőségben. S hogy e területeken változtassunk, nem kell a reformra várni évekig. Már ma is sok lehe­tőség van arra, hogy önál­lóbban és jobban gazdálkod­junk, direktebben ösztönöz­zünk a 1 étszá m megtakarító s­ra, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására. E tekintetben az érvény­ben levő rendelkezések nem gátolnak bennünket, sót a dolgozó kollektívák egészsé­ges versenyszelleme, a IX. pártkongresszus tiszteimére tett vállalások lendülete nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a reform szellemében végezzük munkánkat már most, ebben az évben, és jö­vőre. Nem vitás, hogy az előkészül® igen fontos, s a reformról szóló határozat nem kisebbíti a mai felada­tok jó és eredményes végre­hajtását. Gazdagh Isifájt Lakott területen kívül fő­útvonalon a késő esti órák­ban haladt egy klvilágítatlan lovas kocsi. Vele azonos irányba haladt egy tehergép­kocsi, óránként 40 kilométe­res sebességgel, tompított fényszóróval. Későn észlelte nz előtte kivllágítatlan lovas kocsit és hátulról beleszaladt. Az összeütközés következté­ben a lovas kocsi jobbra fel­borult, hajtója megsérült. Ki a felelős a halesetért? Ki, milyen szabályt sértett meg? A megfejtést szerkesztősé­günk címére, Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 19. szám alá kell küldeni. A bo­rítékra kérjük ráírni: „Ki a felelős?" Beküldési hataridő: június 20. "írnap, 1966. június 12. DÉL-MAGYARORSZÁG *J

Next

/
Oldalképek
Tartalom