Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

TÖBB ŰJ MAGYAR DARAB — KEVESEBB SHAKES­PEARE—MOUÉRE BEMUTATÓ r Evadvégi mérleg Színházigazgatók országos értekezlete A Művelődésügyi Minisz­térium színházi főigazgató­sága hétfőn a Fészek-klub­ban évadzáró értekezletet tartott, aamelyen részt vet­tek a budapesti és a vidé­ki színházak igazgatói és főrendezői. Bizó Gyula fő­igazgató foglalta össze a most záruló szezon esemé­nyeit, eredményeit és el® mezte az évadban mutatko­zó hibákat is. Elmondotta, csaknem ezer színész van az országban, s közülük mind­össze 109-nek nem újították tneg szerződését. Akik szer­eődés nélkül maradnak, munkalehetőségét kapnak majd a Rádióban, a Tel® vízióban és a filmnél. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségében ugyanis bi­zottság alakult, amely gon* doskodik foglalkoztatásuk­ról. A főigazgató elmondotta, hogy az 1965—66-os szezon­ban az ország színházaiban 162 premiert tartottak. Bu­dapesten 42, a vidéki szín­házakban pedig 120 darabot mutattak be. Jelentős ered­mény, hogy sok új ma­gyar darab került színre, s ezeket mind a budapesti, mind a vidéki színházak jó szereposztásban, igényes előadásban mutatták be. Az elmúlt évi repertoár egyik érdekessége, hogy Shakespeare és Moliére a megelőző évieknél keveseb­bet szerepelt a színlapon. A fővárosban mindössze egy, vidéken pedig csak négy Shakespeare-premiert tar­tottak, és Moliére darab­jai közül mindössze kettőt mutattak be az egész or­szágban. Ez minden bizony­nyal összefügg a magyar dar rabok számának növekedé­sével és ez jó. De ugyanak­kor figyelembe kell venni, hogy évről évre új, fiatal színházlátogatók nőnek fel, akiknek meg keli ismerked­niük Shakespear®rel és Moliér®rel. Nagyobb figyel­met kell fordítani az ifjú színházlátogatók nevelésé­re. Egyre jobb együttműködés jellemzi a színház és a Te­levízió közös munkáját — mondotta a továbbiakban Bizó Gyula. — A színházi közvetítések a közönség kö­rében népszerűek. Szó van arról, hogy a televíziós jár tékok egy részét vidéki szín­házakban veszik fel, az évadban több előadást film­szalagra rögzítenek, s ez® ket a nyári hónapokban ik­tatják a műsorba. MAI VENDÉGÜNKj A kábelgyáriak Béke és Barátság brigádja Ha a gyári nyolc órákat összeszámoljuk; egyharmad élet. S méghozzá milyen je­lentős egyharmada az embe­ri életnek! Mi sem termé­szetesebb hát, minthogy ezek a napról napra ismétlődő műszakok kitörölhetetlen nyomot hagynak mindenki­ben. A körülötte dolgozó többiek, a szűkebb közösség s a szűkebb környezet hatá­sa formálja, változtatja az egyént, alakítja azt az ér­zékeny anyagot, amit em­beri jellemnek nevezünk. A műhelyek egyben az emberi léleknek is műhelyei. Ők a megmondhatói így van-e? — kérdeztük so­rozatunk következő vendégét, a Magyar Kábelművek szege­di gyáregységének Béke és Barátság brigádját. Arra kér­tük a 10 asszonyt számláló munkacsapat tagjait, tegyék fel ők is önmaguknak a kérdést: mit változtatott raj­tam a kollektíva, mit vál­toztam, mióta a gyárban va­gyok; és persze összegezzék azt is, hogyan változott, ala­kult ebben a kölcsönhatás­ban maga a gyár. A beszélgetés nehezen in­dul, látszik, nemigen tették fel még önmaguknak ezeket a kérdéseket. Ülünk a szak­Szegedi siker Kecskeméten Szép szegedi siker szüle­tett szombaton, június 25-én Kecskeméten. A városi mű­velődési házban késő éjsza­kába nyúló, példásan meg­rendezett területi társastánc­versenyen 36 páros lépett közönség és zsűri elé. A szentesiek, dunaújvárosiak, bajaiak, szegediek, kiskun­halasiak és kecskemétiek igen erős mezőnyében vá­rosunk 12 párossal — vala­mennyien a Móra Ferenc Művelődési Otthon társas­táncklubjának tagjai — képviselte magát A verseny D/l-es és D/4­es kategóriákban folyt s az első hat helyezett magasabb osztályba került így a D/l­ben indult Palánkai Tibor— Jakab Ágnes, illetve Serley Iván—Fáy Edit kettős ötödik és hatodik helyezettként a C osztályba jutott aminek különös jelentőséget ad az a tény, hogy Magyarországon csupán egyetlen magasabb osztály létezik. Velük együtt Szegednek, ahol csak a közelmúltban indult meg társastánc moz­galom, már három C kate­góriában minősített párosa van. (Török-György József és Kiss Gyöngyi már ko­rábban megszerezte ezt a minősítést.) 'A D/l osztály­nak versenyén negyedik he­lyezett Pálffi Lajos—Tár­kány Erika kettős sajnos nem léphetett feljebb, mi­vel még nem szerepeltek elégszer ilyen minősítő ver­senyen. A D/l-esek között hetedik lett a Romberger András—Fenyvesi Zsuzsa páros, Jamniczki Jenő—Te­mesi Klára kettős a D/4-es kategóriában második, a Temesi László—Farkas Ró­zsa és a Palánkai László— Tiboldi Éva duett pedig he­tedik lett ugyanebben az osztályban. Megkezdődtek a pedagógusok továbbképző tanfolyamai Hétfőn országszerte meg­kezdődtek a pedagógusok hagyományos nyári tovább­képző tanfolyamai, melyeken idén több mint 2 ezren vesz­nek rés® Hat vidéki város­ban — Debrecehben, Egerben, Kecskeméten, Győrött, Sáros­patakon és Székesfehérvá­rott — általános és középis­kolai nyelvtanárok tökélet® sitik orosz nyelvtudásukat, Szegeden pedig audio-vizuá­lis orosz nyelvtanfolyam kezdődött, ahol a nyelvi la­boratórium felhasználásának metodikai és technikai kérdé­seivel is foglalkoznak. Szeg® den ezen kívül még a fizika­tanárok, valamint az általá­nos iskolai gyakorlati foglal­kozásokat vezetők részére kezdődött ipari, illetőleg me­zőgazdasági jellegű tanf® LYAM. Tegnap délelőtt a Radnóti gimnáziumban nyitották meg ünnepélyesen a középiskolai szakfelügyelők és tanárok or­szágos orosz nyelvi szakmai továbbképző tanfolyamát. A tanfolyamot Ökrös Já­nos, a Pedagógusok Szak­szervezetének Csongrád me­gyei bizottságának titkára nyitotta meg. Köszöntötte a szovjet vendégeket, Habur­gajev Georgij Alekszandro­vicsot és Bogdánova Zinajda Alekszandrovnát, a moszkvai Lenin egyetem tanárait, a tanfolyam vezetőit. Ezután a többi között hangoztatta, a tanfolyam célja, hogy a pe­dagógusok megismerkedje­nek az audío-vizuális eszkö­zök felhasználásának leg­jobb módszereivel. Ezután H. G. Alekszandro­vics szólt a tanfolyam részt­vevőihez, majd megkezdőd­tek a szakmai tanácskozások. Szegedi zenekar Berlinben Szerszámlakaiost, gép- vagy beállíiő­laHatosI, férfi és női segéd munkásokat felveszünk. in. vaey IV. éves technikumi tanulót 1 hónapi munkaidőre fel­teszünk. Tömegcikk Készí­ő Ktsz. Szeged. Zákány u. 44. sz. xK. 231. A Zsiga Ernő vezette szegedi zenekar idén is folytatja nemzetközi vendégszereplését. Az utóbbi években — mint annak idején jelentettük — szerepelt már Dániában és a Német Demokratikus Köztársaságiján is. A közönség min­denütt nagy tetszéssel fogadta a zenekar kitűnő magyar muzsikáját, a helyi lapok is nagy elismeréssel számoltak be játékukról. Különösen a drezdai Szeged étteremben aratott kiemelkedő sikert az együttes. A félesztendős ven­dégszereplésnek is köszönhető, hogy Zsiga Ernő és népi­zenekara ismét meghívást kapott a Német Demokratikus Köztársaságba. Most a berliniek kedvelt magyar éttermé­ben, a Budapest Haus-ban játszik a zenekar. Kint tartóz­kodása óta hangversenyeztek már az NDK fővárosán kívül Bad Sarao-ban, Köpenich-ben és legutóbb a berlini rádió­ban is. Képünkön: Zsiga Ernő, zenekara élén, a Budapest étteremben. szervezeti irodában, a szép új kábelgyári irodaház egyik ízlésesen-modernül berende­zett helyiségében és a sza­vakból, tőmondatokból fogal­mazódik a válasz. Lassan, mert vissza kell gondolni ar­ra az időre, amikor először léptek be a boltíves kapualj­ba, először haladtak el a portásszoba előtt. Nagy részüknél régen volt már ez; a brigád többsége törzsgárdatag. S hogy akkor, a felvételkor hasznos új munkásokkal gyarapodott a gyár, azt mutatja, hogy Tor­dai Miklósné brigádvezető, Adok Antalné, Ördögh Ist­vánné, Kádár Sándorné, (Szö­gi Imréné és Karnóth Györgyné kiváló dolgozók lettek azóta. De a munkacsa­pat többi tagja: Faragó Já­nosné, Benárd Tiborné, Sza­bó Jánosné és Kormos Illés­né is jódolgos asszonyként szerzett megbecsülést magá­nak és brigádjának. A közösség ereje Mikor Szögi Imrén® ar­ról kérdezem, hogyan jel­lemezné pár szóval a társa­it, így felel: — Azt mondanám, hogy komoly munkásasszonyok — gondolkozik még egy kicsit majd hozzáteszi —: meg azt, hogy mindenképpen segítő­készek. — Kis tűnődés után mint aki nagyon fontosat mond, emelet hangon meg­toldja még valamivel: és nem idegesek. Ez sem mellé­kes. Ahogy beszélgetünk, las­san alakulnak a feleletek; mind egy-egy tanúvallomás a közösség erejéről, az együtt végzett munka hatásáról: Adok Antalné: Én úgy ér­zem sokat változtam itt. 1960-ban jöttem először dol­gozni, akkor kerültem elő­ször üzemi közösségbe. 1947 óta párttag vagyok, s itt is meg akartam állni a helye­met. Ez még a kezedeti idő­szak volt, a gyár is egészen más volt akkor, mint ma, s szokatlanul megerőltető mun­ka miatt az első két héten azzal mentem haza min­den este, hogy másnap nem jövök be abbahagyom. Na­gyon nehéz munka volt ab­ban az időben a vágás. De szerencsére volt akaraterőm tovább csinálni, s lám, most meg nagyon örülök annak, hogy nem maradtam otthon. Múltkor, mikor a névnapom ünnepeltük j— közösen, mint mindig —, úgy elérzékenyül­tem, mert olyan jó ez az összetartozás, ez a családias légkör, ami a brigádunkban van. ördögh Istvánné: Én is a vágóban kezdtem, hatvanegy májusában. Megörültem, mi­kor egy gépet rámbíztak. Jó érzés volt, hogy megfelelő anyagot tudtam adni azok­nak a társaimnak, akik az­után feldolgozták. Talán ezen a jó érzésen keresztül szeret­tem igazán meg munkámat. Fölfelé a szakmában Valamennyien a gépek, szerszámok mellett kezdték, de ma már műszerekkel is dolgoznak: egyéb munkákon kívül a gyártásközi minőségi ellenőrzés is fontos reszortja a brigádnak. — Persze nemcsak az át­vétel vagy visszaadás itt a kérdés — mondja a brigád­vezető — előfordul, hogy alapanyaghiba okozza a se­lejtet, ilyenkor mi elmond­juk a véleményünket, meg­próbálunk segíteni ebben is. — S itt vetődik fel a szak­mai fejlődés kérdése — mondja Karnóth Györgyné. Felajánlottuk az új gyártmá­nyok minél alaposabb meg­ismerését is. Kétszeres szocialista bri­gád. Tudják, mivel tartoz­nak egymásnak, a közös fel­adatoknak, s eszerint dol­goznak, eszerint élnek, tanul­nak. Ádokné, aki a pártszer­vezet oktatási felelőse is, ebben a szellemben igyeke­zett kialakítani magatartá­sát, tudja, hogy sok türelem kell az emberekkel való bá­náshoz, türelem az apró­cseprő ügyek elintézésében is. Tudnak egymásról és tu­datnak egymással mindent, a gyerekek tanulmányi ered­ményeit éppúgy, mint a be­főzéskor aktuális tanácsokat, a gondokat éppúgy, mint az örömöket Természetes, hogy az egyfelé lakók „össz® várják" egymást reggel, ami­kor bejönnek, s az is termé­szetes, hogy a központban lakók akár bevásárlással is segítik a távolabbiakat Oskó Lajosné, a párttitkár is bekapcsolódik a beszél­getésbe. Arról beszél, hogy ember és gyár formálódása mennyire összefonódik itt, hogyan teremtettek új gyá­rat az emberek, s az üzem hogyan formálta őket új emberekké. Ezt talán Szögi­né fogalmazta meg legfrap­pánsabban: Biztonságérzés — Én biztosabbnak érzem magam valahogy, mióta gyá­ri munkás vagyok. Jó a meg­értő légkörben dolgozni a többiekkel, s különösen jó, hogy senki sem hozza be az otthoni bosszúságát, sőt én inkább úgy érzem, hogy in­nen, ebből a nyugodt szel­lemből viszünk haza is. Mindannyian „gyakorló f® leségek", anyukák. És amel­lett még „gyámok" is: évek­kel ezelőtt baleset következ­tében meghalt az üzem egyik dolgozója, s nemsokára a f® leség is követte őt Két gyer­mekük maradt árván, őket rendszeresen meglátogatják, édességet, játékokat visznek nekik az asszonybrigád tag­jai. A kisfiúk nevelésének a nagymama mellett így váltak részeseivé, így lettek neve­lők a családon kívül is. Távozóban újra megcsodá­lom a kábelgyár udvarán pompázó rózsafákat; az asz­szonybrigád gondozza eze­ket is. Azzal a gondolattal jöttem ide, s most igazolva látom: az ember tulajdonsá­' gaiból igazán csak a közös­ség, ez a kiváló szobrász tud szépet, nagyszerűt alkotni. Simái Mihály Hetvenmillió cigaretta negyedévenként Szegeden A Dohányértékesítő Válla­lat szegedi elosztója a város és a járás dohányosait látja el szívnivalóval. Míg az I. negyedévben 88 millió ciga­retta fogyott, a III. negyed­évre már 100 millió darab az igény, s ebből 70 millió jut Szegedre. Egyébként a cigaretta fogyasztása orszá­gosan is tovább növekedett az idén. Az I. negyedévben például mintegy 250 millió­val több cigarettát értékesí­tettek a tervezettnél. Az elmúlt hónapokban kétségtelenül a Symphonia volt a sztár. A tavalyi meny­nyiségnek több mint a két­szerese fogyott. A Fecske fo­gyasztóinak a száma is je­lentősen nőtt. Szegeden álta­lánosan emelkedett a jobb minőségű cigaretták fogyasz­tása. Ezzel szemben, nem nagy mértékben ugyan, de csökkent a még mindig leg­keres®tebb cigaretta a Kos­suth fogyasztása. A szabadtéri játékok ide­jére Szeged elnevezéssel is­mét forgalomba hoznak fil­teres cigarettát, s ebből 12 millió darabot kap Csongrád megye. Ezt a cigaretátt má­sutt az országban nem is árusítják. BALETTYIZSGfl Ha valaki betévedt vasár­nap délelőtt a Szegedi Nem­zeti Színházba anélkül, hogy tudta volna: a Juhász Gyula Művelődési Otthon balettis­kolájának vizsgaelőadására érkezett, bizony nem kellett sokat töprengenie a látniva­lón. A nézőteret zömmel papák, mamák, rokonok és ismerősök, a színpadot pe­dig. ahol néhány nappal ez­előtt még Carelli Gábor éne­kelt, apró kis emberkék, „en­nivaló csöppségek" és leg­feljebb 16—18 éves fiatalok vették birtokukba. Az ide belépőnek kötele­ző volt visszaálmodni a ro­mantikus gyermekkort, hi­szen a mesevilág színes szőt­tesébe bújt fantázia nem győzött álmélkodni a pász­torfiú és királykisasszony, Böbe baba, Cicamica. Mazso­la és a többiek különös his­tóriáján. M. Kádár Andreát a balettiskola vezetője min­denki számára talált tenni­valót ekkora színpadon. A legkisebbek galoppot jártak, a valamivel korosabbak Mu- ' settet, az „idősebbek" char­lestont, keringőt, dzsessz­fantáziát — a Makrancos kislány című háromrészes gyermekbalettben. A műsor első felében el­játszott táncjáték Reschofsky Sándor zenéjére, Az Arany Lovag furcsa történetét ko­reografálta. A jelmeztervező Boga Aranka iparművész va­lóban mesébe illő ruhába öltöztette a sok kis szerep­lőt, dr. Erdei Péterné és Bárkányi Pál pedig fárad­hatatlanul zongorázta nekik a talpalávalót. S a közönség — mit is tehetett egyebet —' önfeledten tapsolt a balett­nemzedék legifjabb kép­viselőinek. N. t Vadászok gyűlése A Magyar Variászok Or­szágos Szövetségének idei közgyűlés® vasárnap a ME­DOSZ székházában rendezték meg. Gál Zoltán, a szövet­ség ügyvezető titkára beszá­molt a szövetség elmúlt évi munkájáról. A beszámoló szerint az el­múlt idényben már 42 úgy­nevezett bérkilövő vadász­társaság működött. A kül­földi vadászvendégek 1965­ben 617 őzbakot lőttek ki, közülük a vari ásztár saságcte területén hat, az állami er­dőgazdaságokén négy trófea nyert aranyérm®. A titkári beszámoló a so­ronlevő sürgős tennivalók között említette meg a kívá­natosnál jobban megnöveke­dett özállomány szigorúbb minőségjavító selejtezését, valamint az apróvari mes­terséges tenyésztésének fo­kozását, a természetes sza­porulat hatékonyabb védel­mét. Pásztorkiállítás Budapesten Á csikós, a gulyás, a ju­hász, a csordás a magyar mezők hagyományos alak­jai; az ő életük® mutatja be a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett pásztorkiállítás. Ruházatuk­szűreik, subáik, különös for­májú kalapjaik ott díszeleg­nek az üvegszekrényekben, szerszámaik, eszközeik és más, a mezei élethez szük­séges tárgyak között, szem­léltető, szép elrendezésben. A látogatók még négy szép látványos diagrammában is gyönyörködhetnek, megis­merve a pász tarembereR munkáját, életét. A szép ki­állításnak sok a látogatója. Magyar szakemberek ntaztak Mongóliába Magyarország és a Mon­gol Népköztársaság között létrejött megállapodás alap­ján hétfőn tíztagú állategész­ségügyi expedíció utazott a Mongol Népköztársaságba. Feladata, hogy a mongol szakemberekkel együtt meg­szervezze a gümőkór, a bru­cellózis és a takonykór ell® ni védekezést. Kedd. 1966. június 2.8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom