Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
Thököly ifjúsága Takács Tibor regénye Ótó-ra várva Tavaly jelent meg a Szegedről elszármazott Takács Tibornak Thököly Imréről írt első regénye. Most — Thököly ifjúsága címmel — a Móra Könyvkiadó jelentette meg a másodikat Bár az első könyv r- A kaftános fejedelem — a Gondolat-nál jelcht meg, e hasábokon írt ismertetésünkben rámutattunk, hogy problematikája, hangvétele, egész belső világa miatt valójában mégis jellegzetesen ifjúsági regény. Ilyen tekintetben tehát nincs különbség a hét könyv, a régebbi és az újabb között Természetesen: a Thököly Ifjúsága, mint a címe Is mutatjn; a nagy kurne vezér fiatalságát választotta tárgyául, szemben A kaftános fejed eTeromcf," mety Thököly egész életútját bemutatta. Nem feltéHemYI biztos persze, hogy ax oTöbM Jobhan érdekli a fiateteágot, de hogy közelebb az mindenesetre A KÉT KFTNQSV TÓNÍVAOnfc kf51öi>hségéből követkerík, a „őfiTök/By 11 Cjósága időben jóval kisebb szakaszt fog át» mint A Jtaftánww fejedehssa. CsMrkmcnye. kon fiiktnsa is koncentráltabb, kompozünója. zárlahh.f Ofcy ls rtvondbniíiónk — ha szabad ezeket a MBeJezSwflcet fgy hasanálni a második regény drámaibb, az első epikusabb. Természetesen csak a cselekmény egyfajta megkomponálására utalunk ezzel, s nem azt akarjuk mondani, hogy a Thököly ifjúsága izgalmasabb és lényegretöröbb, mint A kaftános fejedelem. A történet középpontié ban az ifjú Thököly életének egyik nagy fordulata álL Megrokkant, halálosan beteg apja hatalmas vagyonára Bécs ráteszi a kezét A császári csapatok ostrom alá fogják Arra várát ahol Imre gróf apja. Thököly István ét A még szinte gyerek Imrének '— apja utasítására — Árvából a megerősített Likává várába kell menekülnie. A császári csapatok azonban oda is eljutnak, s az ifjú Thököly innen is tovább menekül, az egyetlen mentsvár* Erdély felé. Akárcsak a korábbi Thököly-regény, ez is hatalmas történeti anyagra, imponáló tudásra dpöL Az író biztosan mozog a korban, tárgyi világát és szellemét egyaránt jól isineri. Nem idegenkedik a romantikától, de a túlzásokat mindenütt elkerüli. A sikerült, színvonalas regény bizonyára népszerű ifjúsági olvasmánnyá válik. u IW. Szabadon, Sámuel Becfcett Htán Személyek: Idősebb , Fiatalabb Sugárút-sarok. Lámpaoszlop. Ssombat este. Idősebb a demizsont egyik kezéből a másikba cserélgetve. A játék ismétlődik. Feltűnik Fiatalabb. Kezében ugyanolyan demizson. IDŐSEBB (miközben a demizsont cserélgeti): Kutya nehéz. Elállt a karom. FIATALABB: Meghiszem. Tízliteres? Pusztamérges!? IDŐSEBB; Zöldszilváni. S az? FIATALABB: Ez te. IDŐSEBB: Szakad le a karom. FIATALABB: Tegyük le. IDŐSEBB: Tegyük le. (Leteszik.) Csend IDŐSEBB: őtó-ra? FIATALABB: Ötó-ra. IDŐSEBB: Tegnap ls késett. FIATALABB: Tegnapelőtt ls. IDŐSEBB: örökké késik.' Csend FIATALABB (nézi Idősebbet, majd a demizsont.): Tízet vett? IDŐSEBB: Tizenegyet Tízet oda <a demizsonra mutató egyet ide (a hasára mutat, kuncog). FIATALABB, (legyint): Én H Művek és mesterek SZINTE GÁBOR KANYARGÓS ÜTS IDŐSEBB Tegnap Is Itt várt? FIATALABB: Azt hiszem. IDŐSEBB: Nem ott a másik sarkon? FIATALABB: Mindegy. Itt ís várunk, ott várunk. IDŐSEBB: S nem jött FIATALABB: Ma se jó? IDŐSEBB: Várunk. Az ember mindig vár. FIATALABB: Várjunk. (Üveget húz elő zsebéből). A várakozásra. IDŐSEBB: (ugyancsak üveget húz elő): Arra, hogy várunk. FIATALABB: Várunk az őtó-ra. Csend IDŐSEBB: A hármast? FIATALABB: Hármast IDŐSEBB: Patak utca? FIATALABB: Patak utca. IDŐSEBB: Kilencvennégy szóm. FIATALABB: Én ls ki- | lencvennégy szám. j IDŐSEBB: Érdek®. Erre I Iszunk. (Isznak.) Ha megengedi: Kocsis. FIATALABB: Kocsis. IDŐSEBB: Kocsis Ján®. FIATALABB: Kocsis Ján®. IDŐSEBB: Érdek® huhh! Én is ótóra, maga is ótósa, én is Patak utca. maga is Patak utca, én is kilencvennégy szám, maga is kilencvennégy szám, én is — huhh! — Kocsis Ján®, maga is Kocsis Ján® ... Huhh!.:. Mondja! FIATALABB: Mit? IDŐSEBB: Az apja is Kocsis Ján®? FIATALABB: Apám te. IDŐSEBB: S az anyja? Ráfi? FIATALABB: Kati.:'. Szült Bor® Kati. IDŐSEBB: Akkor - mondja: nem a fiam véletlenül? FIATALABB: Apám? (Nézi.) Mintha ... Azt hiszem .... Erre iszunk. Isznak. IDŐSEBB: felnéz a sugárúton): Ma se jő. FIATALABB: Ügy látszik. IDŐSEBB: El van berenálva. FIATALABB: Akkor m®t mit csináljunk? Kössük fel magunkat? IDŐSEBB: Vegyük a demizsont. Felveszik FIATALABB: Menjünk? IDŐSEBB: Menjünk. Nem mozdulnak. Nézik a su gáratat. KORMOS GYULA Károlyi Lajos: Ősz.rózsák Aki Szeged festő-poétájának, Károlyi Laj®nak 0877—1927) iírai gyöngédségú művészetét vizsgálgatja, tapasztalhatja: itt egy olyan mesterről van szó, akinek alkotásaiban nincs dráma és szenvedély, mint Tornyainál vagy Koszténál; de nincs fiatalos paraszti derű sem, mint Nyilasynál. Károlyi rendkívül sok önarcképet f®tett. Ezekről egy aszketikus arcú ember tekint ránk, aki az élet örömeiről való szándék® lemondásban vélte megtalálni szellemének kiteljesedését. De gyakran kereste fel Űjszeged jólevegőjű parkjait is, a hepe-hupás árterú Tisza-partot, vagy a vár® árvíz előtti utcácskáit, hogy saját® szépségeiket ezüstös tónusokkal megörökítse. A tartózkodás nem®, tompa színek és a vllág®, levegős ábrázolás azok a fő jegye'- melyek alkotásait, így a m®t bemutatott, íhiia o egyszerűséggel festett őszirózsák című művét is dönti meghatározzák. A virágokat, a természetnek e csodás ékszereit, Károlyi annyira szerette, hogy szinte eggyé vált velük. így szelíd, elmélkedő lényének bű kifejezői lettek a csendéletek, melyeken — mint képünkön is —, egy-egy üvegbe dugott, keresetlenül elrendezett csokrot szívhez szólóan jelenít meg. Azonban nemcsak a virágokat és önmagát ábrázolta legtöbbször, nemcsak a helyi táj szépségeit fedezte fel, de megtalálta benne az embert is, a szenvedőt, a nyomorgót. Munkanélkülieket és koldusaszszonvokat mutató képei, az egyre szilárdabbá alakult szociális érzéseit tanúsítják. Életműve azt bizonyítja, hogy jelentős egyénisége voit Szeged gazdag múltú képzőművészetének. Kortársai közül több helyi festő munkásságára hatott, de a ma élő szegedi művészek is megbecsüléssel ápolják és használják fel értékes örökségé hagyományait. Sz. Z. ÖCTÓS LÁSZLÓ A BICIKLI Évekkel ezelőtt egy októbervégi napon a hétházi gépállomás legfiatalabb traktorosa a község határában, kinn a téesz földjei közt, nehéz lánctalpasával nekiment egy biciklinek és összetörte. A bicikli annak a táblának a végében állt, az út szélén, egy akácfához támasztiia, ahol a traktoros szántott. Öreg, kopott, kékszínű női kerékpár volt, legalább tiz-tizenöt esztendős. A traktoros, amikor a fordulónál közel ért hozzá, vigyázott, hogy a lánctalpassal rá ne taposson. De a nagy gép valahogy mégis megbillent, s fellökte a biciklit, s aztán — még mielőtt n traktoros megállíthatta volna — lánctalpaival egy pillanat alatt maga alá csavarta. A bicikli első kereke teljesen összemorzsolódott, a váza három helyen eltört, lánca több darabra szétszakadt. AJTRAKTOROS^ Azt se tudtam, kté a bicikli. Az út túlsó oldalán asszonyok szedték a répát. Kiabáltam nekik. Aztán egy öregasszony jött hozzám. Azt mondta, övé a bicikli. Megsajnáltam a nénit, szegény nagvon kétségbe volt esve. Mondtam, a biciklit még meg lehet csináltatni. Nem Ls lesz olyan drága. Az árát maid én megfizetem. Vitesse csak el a kocsisokkal a műszerészhez. AZ ÖREGASSZONY: Én nem is hallottam a traktoros kiabálását. A többiek szólták, menjek ki az úthoz, valami baja történt a biciklimnek. Gyorsan szaladtam kifelé, ijedtemben még egy répa is nálam maradt. Azzal mentem végig a földön, s akkor ®ett csak H •>' kezemből, amikor az úton megláttan- a összetört biciklit Azt bizony a lánctalpas alaposan elintézte. Tiszta roncs volt A traktor®ra nem mondhatok semmit Jólelkű fiatalember volt. Amikor látta, hogy sírok, vigasztalt Azt mondta, megfizeti a javítást A RRIGANVFZETŐ: A néni a biciklijével járt ki a földekre. A többieket koraik hozták-vitték. A néni azért, nem jött velünk, mert nagyon messze lakott az irodától, ahonnan a koraik reggel indultak. Azt mondta, neki ez így könnyebb. Hamarabb eléri a földet, nem v®ztegetl az időt járkálással. Mi mondtuk neki, hogy nem való már Ilyen öreg asszonynak a bicikli. Leeshet róla, kezét, lábát törheti. De hiába brazéltünk. M®t jár majd a kocsikkal, mint a többiek. A MŰSZERÉSZ: Hát kérem, azt a biciklit alaposan elintézték. Először nem akartam vállalni. Azt mondtam, nem tudok vele mit kezdeni. Könnyebb egy újat csinálni. De aztán megsajnáltam a nénit. Könyörgött, sírt szegény. Hatszáz forintért vállaltam a munkát. Megígértem, hogy két hét alatt elkészülök vele. AZ ÖREGASSZONY SZOMSZÉDASSZONYA: Mondtam én, hogy ne lépjen be a téeszbe. Minek kell egy öregasszonynak, hatvan éven felül, belépnie? Ahogy eddig megvolt Ht nálam; valahogyan meglesz ezután i«. Mos, főz, vasal, kapálgat a kertben. mint eddig, tavasszal és össze! kimeszeli a házat. Eddig is megélt abból, amit tőlem kapott. De én Hiába beszéltem neki. Konok egy öregasszony. Amit egyszer a fejébe v®z, nem lehet kibrazélni. Magyaráztam pedig, hogy rosszul teszi, ha itthagy engem és másokhoz csatlakozik. Szükségem van rá. Az uram Ls én is gyárba járunk, a két lányom iskolás. Nem győzök mindent egyedül csinálni. Tíz raztendeje, amióta meghalt az ura. s olyan egyedül maradt, mint az ujjam, ha baja volt, mindig én segítettem rajta. Ha beteg volt, gondoztam. Meleg ételt vittem neki. De mratanában mindig csak a téeszre gondolt. Azt mondta, a nyugdíj miatt. Jó — mondtam neki — meglátjuk, mire megy a téesszel. M®t összetörték a biciklijét. Hogy a traktor® kifizeti? Várjuk meg a végét. Az azonban bizt®. hogy én nem adok rá kölcsönt az öregasszonynak. Egy fillért sem. AZ ÖREGASSZONY; Aznap éjszaka nem tudtam elaludni. Végiggondoltam az egész életem. Talán esakugyan igaza volt a szomszédasszonynak. Nem kellett volna a téeszbe belépni. Mit várhatok tőlük? Mi az a té®z? Ember az? Ha beteg leszek, eljön látogatóba? Főz nekem? Begyújt a kályhába? Mint a szomszédasszony? Ha az ember egyedül van, nagyon keserű az élet. Keresi a biztonságot, valami bizt®at, amibe belekapaszkodhat, ha baj van. Do nem találja sehol. A szomszédaszszony eddig mindig segített. De segít-e majd ezután is? Háit a nyugdíj? Ha majd egyszer tényleg meglesz? Mit ér a pénz, ha az ember mellett nincs senki? Egyedül maradtam és ezen már nem tudok változtatni. Ez a baj. Amióta meghalt ez uram, egyre rosszabb minden. Mintha rám akarna dőlni a ház Itt ez a bicikli is. Ki tudja, megkapom-e a ralnáltatás árát? !Vagy ne te törődjek veie? Igazuk van azoknak, akik azt mondják, öreg vagyok én már a biciklizéshez. Még talán jó le, hogy összetört így legalább biztosan nem ülök rá. A MŰSZERÉSZ: Ahogy kész lettem, üzentem a néninek. Már másnap itt is volt. Megsimogatta a biciklit, mintha az kutya lett volna. Szó se róla. szép volt a gép. Valósággal újjávarázsoltam. A 600 forint nem is volt rá elég. Mondtam a néninek, 750 forint a javítás ára. Kevesebből nem tudtam kihozni, AZ AGRONOMUS: Az öregasszony Idejárt a nyakamra. Hogy üzenjek a traktor®nak a gépállomásra. Megmondom becsületesen, először elfelejtettem. Rengeteg dolgom volt aki kor. Minden rámszakadt. Az elnök beteg volt, benn feküdt a kórházban. Kinek jutott volna eszébe' az öregasszony összetört biciklije? Vetni kellett, s még a kukorica sem volt leszedve. Két nap múlva újra jött az őregaszszony. üzentem-e? Mondtam, nem olyan egyszerű ez a dolog. A traktor® a szomszéd faluban lakik. Várni kell. De a néni nyugodt lehet. Ha a traktor® megígérte. Hogy fizet, akkor biztosan meglesz a pénz. Nem nincstelen emberek azok. Éppen most vettek egy autót. Ha szigorúan vesszük, tulajdonképpen semmi közöm nem volt az ügyhöz. Az öregasszony és a traktoros dolga volt az egész. De megsajnáltam a nénit. Talán kétszer vagv háromszor üzentem is a traktor®naJc. Kész a bicikli, jöjjön, fizessen. Mi mást tehettem volna még. A MŰSZERÉSZ: Kérem, én nem tudtam hova lenni a csodálkozástól. Az öregasszony minden héten eljött. Néha kétszer is. Körüljárta a biciklit, nézegette és megsimogatta. Aztán békével elment. 6 díl-magya*qrszl1 ura. Jtaitw *