Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

Az országgyűlés előtt az új ötéves terv (Folytatás az 1. oldalról.) össze az adott időszakban a tás ós a felhalmozás ará- tervezett fejlődési ütem melnya az előző öt évhez ké- lett az életszínvonal folyapest változatlan (78:22) ma- matos emelése cs a népgazrad. Ily módon hangolható diaság jövőbeni fejlődése. Beruházásokra: 250-260 milliárd A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végrehajtható beruházások öszszegót 250—260 milliárd forintban javasolja meghatározni. Számolva azzal, hogy a felhalmozáson belül az áüóalapok növekedése gyorsabb, a forgóeszközök állományának növekedése pedig lassúbb lesz a korábbinál. Beruházási tervünket azonban nemcsak a nemzeti jövedelem arányai alapján határozzuk meg, figyelembe vesszük a beruházások kivitelezéséhez szükséges kapacitásokat ts. Egyidejűleg szocíális-kultnrálts létesítményekre és lakásépítésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet, mint a 2. ötéves tervben. A nemzeti Jövedelem elosztásánál természetesen biztosítani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet követelményeinek figyelembevételével erősítsük honvédelmünket. szocialista hazánk biztonságának, népünk békés építőmunkájának védelmét. Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az ipari üzemeknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeáll ítaniok és végrehajtamok, hogy maximális legyen a termelést. e termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagymértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő. Az Alföld és Dunántúl előtérben A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek ttt egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet ez egyes területek között ma még fennálló gazdasági különbség. Mindenekelőtt az Alföld ós a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosa bb elgondolásairól ezeket mondotta: O

Fűtőanyag-szükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag-felhasználáson belül 1970-ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energiafogyasztási arányaihoz. O

A vaskohászati tervelőirányzataiban a termékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új, elektroacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű továbbfeldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, 62 elő- és kikészítő kapacitás növelését, valamint új hőkezelő berendezéseik létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengerel taeél termelését 1965-ról 1970-re 60—65 százalékkal keM növelni. Kohászatunk „minőségi arculatának" megjavításához tartozik a kohászati „másodtermékek" gyártásának fejlesztése is. Ezen belül a lágy és nagyszilárdsági acélhuzalok gyártását fejlesztjük, amik különösen az építőipar. a mezőgazdaság és a lakosság jobb ellátását hivatott biztosítani. Emellett jelentős fejlesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermékek (cső, huzal és lemezféleségek) gyártásában is. ©

Alumíniumiparunk további fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumínium egyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő legkorszerűbb alapon. Mint ismeret®. az egyezmény alapján áthidalható majd bauxitvagyonunk gazdaság® hasznosításának egyik akadálya: a nagymennyiségű, olcsó villam®energia-hlány. Mivel az egyezmény értelmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alumíniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970-ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai term® lésből ugyancsak 60 ezer tonna alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alumíniumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, érték® félgyártmányokká és készgyártmányokká. Az alumínium félgyártmányok termelésének növelésére a harmadik ötév® tervben több beruházást indítunk a szűken vett alumíniumiparon kívül is. O

A magyar iparfejlesztésnek a harmadik ötéves tervidőszakban is központi feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés tervezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlag® fejlődési ütemének. A harmadik ötéves tervben a nitrogénműtrágyagyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgázbázisra. Megindítjuk a karbamid-műtrágyagyártást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és f®zfort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználás négy kg volt. de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. Harmadik ötév® tervünkben a PVC gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindításával két nagyfontosságú és nagyvolumenü műanyag gyártása kerül előtérbe. Ezenkívül megkezdjük. illetve bővítjük különféle kisvolumenű műanyagok és műgyanták, valamint lakkgyanták termelését. 1970ben az egy főre jutó műanyagfelhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyagbázisának bővítése miatt van szükség. Hazánkban a szintetikus vegyi szálak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965ben mindössze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500 —7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulóze és a papíriparban. Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vékonypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papír feldolgozó iparunkat is. O

Tovább folytatjuk a. gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző ötévinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget bizt®ít. A beruházás további jelentős részét, a külker®kedelem és az ipar általán® fejl®ztése szempontjából igen — jelentős közúti jármű programra fordítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970-re körülbelül évi 7000 db-ra emeljük. Az autóbuszgyártás tervezett fejl®ztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban is jelentékeny fejlődést vonjon maga után. ©

A beruházások és a lakosság sokrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővítési 1® hetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejtesztési megoldások, amelyek az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni, és azok a szervezési, irányítási, módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet ha ték® nyan kihasználni Az építkezések technológiájának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapacitások jelentős bővítését és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési elvek alkalmazásának kiterjesztését. Az előregyártás fokozódásával az üzemi gyártás és helyszíni szerelés egyre szorosabb — helyenként szalagszerű — kapcsolatba kerül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége a helyszíni munkát is üzemszerű szervezettségre készteti. Az üzemi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelemgyárakat építünk, és fokozottabban alkalmazzuk a könylyített acélidomokból összeállított acélvázszerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább a fele. a mezőgazdasági épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemileg előregyártott szerkezettel készüljön. Különösen az ipari építkezéseknél szükség® a kivitelezési időtartamot lényegesen csökkentő előregyártott szerkezetek alkalmazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelé• kenységének növelésére a tervidőszakban házgyárat építünk. Az ország® építőipar — új technológiáknak megfel® lő — gép®ítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredmény® képpen elérhető, hogy az ÉM építőipari vállalatainál a gépállomány telj®ítőképessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40—42 százalékkal növekedjék. O

A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mint pedig az exportban. A textilipar fejlődésére jellemző a mesterséges szálasanyagok, főként a szintetikus szálasanyagok felhasználásának gyorsütemű térhódítása. Nálunk is csakúgy mint világszerte a textüipari termelésen belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A harmadik ötév® tervidőszak végére a kötszövőipari termelés részarányát a textilipar term® lésében az 1965. évi 12 százalékról 15—16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) tervezzük növelni a bőrcipőtermelóst. Gyógyszeriparunk termelése kiállja az összehasonlítást a legfejletteb országokkal is. A magyar gyógyszeripar világviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekintetében pedig a hetedik h® lyet foglalja eL A gyógyszeripar korszerűsítése, fejlesztése érdekében többszáz millió forint értékű beruházást hajtunk végre. ©

Közismert, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében és az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban t® vább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokrétű áru- és .szolgáltatási szükségletei megfelelő szín-" vonalon kielégíthessék, és fejl®zthessék exporttevékenységüket is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint beruházást tervezünk. A lak®ság ellátásában, elsősorban a javítási- és szolgáltatási igények kielégítésében továbbra is számítunk a kisiparosokra — mondotta. A mezőgazdaság kulcskérdés Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük. Hazánk kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelk® zik s a mezőgazdaság —külkereskedelmi áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesztést a harmadik ötéves terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat — vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági term® lés növekedés bizt®ítása — nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek. Engedje meg a T. Országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legj® lentősebbeket emeljem ki: — A harmadik ötév® terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyítva növeljük a beruházásokat A beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleg®en a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegítő álló®zközök létesítése, b® szerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettirozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő, gyümölcs és zöldségterm®ztés, valamint az állattenyésztés területén. - Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—36 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabonakombájn b®zerzése válik lehetségessé. - Az 1966. január 1-én életbeléptetett termelői áremelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, t® vábbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátását javító intézk® dések növelik o parasztság anyagi érdekeltségét, fokozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló ®zközök — ezen belül a meglevő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. - A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világ® és határ® zott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gazdaságok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a baromfitenyésztés) emelkedik. — A mezőgazdaság munkaerőellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagylétszámúak és így a lehetőség reális a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedésére. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gazdasági intézkedéseket kell tenniük. Ezek között igen jelentős a termelőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen érték®ítésére. — A mezőgazdasági gép® sítés során Különös figyelmet kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel az őszi mukaraúraban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére. — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növénytermesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők ós gyümölcsösök termőre fordulásának következménye. — Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idejében történő gond® talajelőkészítést és vetést, a műtrágya szakszerű, céltudat® felhasználását továbbra is lényegében kötelező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetk® zetek és állami gazdaságok elé. — A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig vetésszerkezeteknek lényeges változtatásával, összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezen belül különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64. évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatot jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék területét és termésátlagát. Ennek megvalósítása megköveteli a rendelk® zésre álló anyagi erőforrások koncentrálását és a felvásárló szervek, valamint a konzervipar és a termelőszövetkeztek szor® együttműködését. — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a 2. ötév® terv időszakában elért fejlődéssel azon® mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlag® takarmányfelhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés előirányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintézkedések biztosítanak. Emellett a 3. ötév® terv az állattenyésztés fejl®ztése érdekében előirányozza a lceverék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérjeim oort mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére alapozva 1965. ós 1970 között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. — A felvásárlás fő formájának a 3. ötéves terv időszakában változatlanul ff szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hosszú lejáratú termelési szerződések rendszerének kialakítását. A lakosság úgynevezett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő Jobb ellátása érdekében, olyan gazdaságpolitikát ki- ( vánunk érvényre juttani, amefy a termelők (elsősorban a tsz-ek) és fogyasztók (különösen a nagyfogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti. Alapvető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogy az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. — A mezőgazdasági termékek tárolásához. felvásárlásához és feldolgozásához szükség® kapacitások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felváásrlásához és fel dol g® zásához szükséges hűtőtár® lók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket — Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszeripari exportot ls tervezünk feldolg® zott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyagainkat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmiszeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Nagyarányú fejlesztés a közlekedésben Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a 3. ötév® terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd forintot irányzunk elö. A fejlesztés során erőtelj® koncentrációt hajtunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsítése. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc —Nyíregyháza és a Budapest—Debrecen—Záhony közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részaránya a gőzvontatással szemben 75—80 százalékra emelkedik, oimi már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. Reáljövedelem és reálbér A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza, hogy a szocialista építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és életkörülményei rendszeresen tovább javulnak. A 3. ötév® terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol azzal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyanakkor megaíap® zója, növekedésének elősegftője is. A lakosság jövedelmének növekedését túlnyomóan a személyes rendelkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irányozzuk elő. A reálbér 5t év alatt a számítások szerint 9—10 százalékkal emelk® dik. A tervben — fontosságának megfelelően — figyelmei fordítunk a két alap*. 2 Oit-JVIAGYARORSZAú Ftntek. 1966. Június 24.