Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

Újabb autóbuszjáratok, gyorsabb közlekedés A keddi sajtótájékoztatón Csiszár Károly, a 10-es AKOV igazgatója részletesen beszámolt a vállalat munká­járól, a vasúti menetrend­del egy időben (május 22-én) életbe lépő MÁVAUT-me­netrendről. a személy- és áruszállítási feladatokról, va­lamint a jelentősebb beru­házási munkákról. Az utasok igényei szerint A menetrendi változáso­kat és új autóbuszjáratokat EZ elmúlt időszak tapaszta­latai alapján határozták el az AKÖV vezetői. A Szeged —Baks—Csongrád közötti autóbusz május 22-től ú.i nyomvonalon közlekedik: a járat nem Kisteleken ke­resztül. hanem Sövényháza és Sándorfalva érintésével IV.g közieketini. A Kömpöc— Kiskunmajsa—Kisteleit vo­nalon közlekedő busz pedig ezentúl Balástyán át jár. A szegerii üzemek munká­sainak is jelentős segítség lesz. hogv úi autóbuszt állí­tanak forgalomba Bordány és Üllés utazói számára. F.z » járat már közlekedik, de május' 22-től az ú.iabb autó­busz sokat segít. így mind R három műszak előtt pon­tosan erkezhetnek a dolgo­zók: a menetidő 50 perc. Deszk. Kláratalva és Ferenc­szallás dolgozóinak régi ké­relmét is kielégítik. Az új menetrend kezdetétől szom­bati napokon Szegedről 12 óra 50 perckor mentesítő já­ratot vezetnek be. amely 13 20-kor érkezik Ferenc­Bzállásra. Az elleniárat 13.25­Kor indul vissza és 13.55-kor érkezik Szegedre. Járatok a fürdőtelepekre A hódmezővásárhelyi uta­fóközönség kérelmére május 29-től szeptember 4-ig ter­jedő időszakban megoldják a márt él vi üdülőtelepre uta­zást. Reggel nyolckor indul busz és a késő esii órákban tér vissza Hódmezővásár­helyre. Ugyancsak lehetősé­Kel biztosítanak Marosiéin község lakosságának az új menetrendben, hogy időben jussanak el a makói üze­mekbe; e járatok 20 perc alatt érnek Makóra. A korábbi évekhez hason­lóan idén is biztosítják a rendszeres autóbuszjáratokat a cserkeszőlői fürdőtelepre munkaszüneti napokon. Naponként Szabadkára Naponként közlekedik a Szeged—Szabadka közötti autóbusz június 12-től szep­tember 18-ig, szeptember 19-től június 11-ig pedig szerdán, szombaton és va­sárnap. Ebben az évben ismét for­galomba állítják, a Budapest —Szeged—Röszkc országha­tár—Szabadka—Újvidék kö­zötti autóbuszjáratot. A já­rat Újvidékről reggel 6 óra­kor indul és 13.23-kor érke­zik Budapestre. A Buda­pestről induló busz reggel 3 órakor fut. ki. s Újvidékre érkezik 14.55-kor. E járat Újvidék felé 11.23-kor érke­zik Szegedre. Az új menetrend idejétől kezdve gyorsítják a Szeged —Pécs közötti autóbuszokat. A járat Szegedről reggel 5 óra 20 perckor indul és nem tér be Mátételke községbe, 10.50-kor érkezik Pécsre. Pécsről délután 16.15-kor in­dul vissza és 21 órakor ér­kezik Szegedre. Uj rakodógépek és taxik A sajtótájékoztatón más új és érdekes dolgokat is el­mondott a 10-es AKÖV igazgatója. Vázolta, hogv az idén 7,1 százalékkal több árut kell elszállítaniuk, mint a megelőző esztendőben. Idén tovább bővítik a gé­pek számát hogv ezzel is elősegítsék a nehéz fizikai munkát igénylő rakodás könnyítését és enyhítsenek a munkaerőhiányon. Beszerez­nek 4 darab új autódarut, s így a vagonokból közvetle­nül a teherkocsikra tudnak maid ki-, illetve berakni árut. Újdonságnak számít, hogv a műtrágyaszállítást ezentúl vízi úton kívánják megol­dani. A személygépkocsi-igény közismerten jóval nagyobb, mini amekkora a taxikapa­citás. Ebben az évben az ígé­retek szerint a 10-es AKÖV 20 darab új Warsawa típusú taxit vár. Gazdagság — szegénység M ostanában történt, hogy egyik állami vállala­tunk dolgozója, hivata­li munkáját végezvén, mint állategészségügyi szakember látogatást tett egy faluban, ott, ahol (akkor még uradal­mi major, puszta volt) inté­zősködött egészen a felsza­badulás napjáig. S ez a ta­lálkozás neki is és nekünk is szinte megdöbbentő Volt. Öszhajú nagyapák, jó negy­ven, ötvenes asszonyok, fér­fiak mély főhajtással többen is így köszöntötték: „Kezét csókolom, kedves intéző úr". „Csókoljuk a kezét a drága nagyságc® asszonynak is. Hogy van az egészsége?" Ezek után már az a korábbi eset sem csodálni való, hogy amikor valahol Bécsben meg­halt a gróf, a legnagyobb do­logidőben olyan sokan men­tek el a lelkiüdvösségéért szolgáltatott misére, hogy a templom kertje is megtelt emberekkel. Hantházán, Percsorán lát­hatók még az uradalmi, sár­baragadt cselédházak, né­gyes konyháikkal. Lakóik legtöbbjének pénze van a takarékban. Mint mások, ők Lód is! a sárga ogi/ag Az építkezésen nem látni egyenruhát és csillagos, sá­vos rangjelzéseket. A beton­keverők fakult overálban. a kubikosok ingujjra vetkőzve, a rakodók derékig meztele­nül végzik a maguk dolgát. Ügy látszik, ez a legfőbb gondjuk. Ráérő, ide-oda tén­fergő embert alig látni itt a Bécsi körűt és a Hunyadi János sugárút sarkán, ahol a Lumumba utcáig terjedő fronton 240 lakás épül fel. 1 A művezetőt Rendes keresem, társaság — Ott áll a ház sarkánál, az aki mutogat a kezével — Közéletünk hírei BIRÖ JÓZSEF RIGÁBA UTAZOTT A KGST külkereskedelmi téren megjelent dr. Mulató állandó bizottságának soron .'ános külkereskedelmi mi­levö ülésere szerdán Rigáoa niszterhelyettes. Ott volt B. utazott Biró József külkeres- K. Puskin, a Szovjetunió bu­kedelmi miniszter. Búcsúz- dapesti kereskedelmi taná­tatására a Ferihegyi repülő- csosa. MAGYAR PÁRTMU NKÁS-KÜLDÖTTSÉG JART AZ NDK-BAN Május 2-án a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának meghívására magyar pártmunkás-küldött­ség utazott az NDK-ba. Háry Béla elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsá­ga osztályvezető-helyettesé­nek vezetésével. A delegá­ciónak tagja volt Perjési László elvtárs, a Szeged vá­rosi pártbizottság első tit­kára is. A magvar pártmun­kás-küldöttség nvolc napon át tanulmányozta a német testvérpárt tevékenységének egyes kérdéseit. Könnyítéseket terveznek a határforgalomban Idegenforgalmi megállapodás Magyarország és Jugoszlávia között Belgrádban befejeződtek a jugoszláv—magyar idegen­forgalom további fellendítésé­ről folytatott megbeszélé­sek. A tanácskozás után szer­dán a belgrádi újságítóklub­ban megállapodást írtak alá, a.mely a két ország idegen­forgalmának további fej­lesztését, az idegenforgalmi szervek szorosabb együtt­működését irányozza elő. Az aláírást követően Vi­téz András, a magyar de­legáció vezetője és Szűcs Miklós, az IBUSZ igazgatója sajtóértekezleten megelége­déssel állapították meg, hogy Jugoszlávia és Magyar­ország kölcsönös idegenfor­galma évről évre jelentős mértékben növekszik. Er­re mutat az is, hogy míg 1960-ban 6509 magyar ál­lampolgár latoga Lőtt Jugo­szlávia ba. eddig 1965-ben ez a szám 78 452-re emelkedett. A jugoszláv turisták szá­ma szintén gyorsan nőtt. 1960-ban 7004 jugoszláv uta­zott Magyarországra, 1965­ben viszont már 84 833. Vitéz András a megálla­podásról szólva hangsúlyoz­ta. hogy az egyezmény az idegenforgalmi kapcsolatok elmélyítésére nyújt lehető­séget. Könnyítéseket tervez a határforgalom lebonyolí­tásában és a közúti átkelő­helyek szaporítását irányoz­za elő. Az egyezmény sze­rint az állandó jellegű röaz­ke—letenye—új-udvar­rédicsi határátkelő helye­ken kívül esetenként al­kalmi átkelőhelyeket is nyit­nak. A négytagú magyar kül­döttség szerdán Belgrádból visszautazott Budapestre. igazít, útnak egy fülig mal­teros fiú. Révész Károly eleinte bi­zalmatlanul pislog rám. A svájcisapkát fejebűbjára lö­ki. úgy mustrál meg tetőtől­talpig. Talán 30 esztendős le­het, de fiatalabbnak látszik. Tápéra váló. Még csak 6' esztendőnyi gyakorlat van mö­götte. azonban úgy intézke­dik. mint egy tapasztalt öreg mester. Nehezen oldódik. Eleinte csak igennel vagy nemmel válaszolgat, a fél szemét mindig az embereken tartja. Igyekszem követni a tekin­tetét. de nem látom, hogy abban az irányban valami hiba lenne. Észreveszi sze­memen a kérdést és hirte­len felenged a merevsége: — Rendes társaság dolgo­zik itt, pallérra semmi szük­ség. Azt hiszem, talán egyetlenegy óra bérest tar­tunk nyilván, a többiek tel­jesítményre mennek. A ke­resetek megemelése kimon­dottan szimpatikussá tette az építő szakmát. Még a jó­kedvet is előhozta. Némelyik ember ügy fütyül, cifrázza mint a rigó. — Csellengők azért akad­nak? — Nehogy azt higgye. Itt van ez a különélési pótlék. Ha valaki egy félórát hi­ányzik és elfelejt, papírt hoz­ni arról, hogy hol. milyen ügyben járt. annak ugrik aznapra a 15 torint. Szege­den ugyanis ennyi jár a csa­ládosoknak. akik nem jár­nak haza, hanem munkás­szállóban, vagy albérletben laknak. A nőtleneknek meg 10—10 forint. A lógás tehát 'nem kifizetődő. meg kell nézni. Nyúl a ka­bátjáért, papírokat szed elő. Csak egy szegedi van kö­zöttük, a többiek Sándorfal­várói és Dócról buszoznak be reggelenként. Különélési potlékot ilyenformán nem vesznek fel, sőt egy kis pluszkiadást jelent nekik a hazajárás: havi 25.20, illetve 41 forintokat fizetnek a napi kétszeri kocsikázásért. De azt mondják, megéri, nin­csenek elszakadva a család­tól. — A kereset milyen? — Megjárja. Áprilisban is felmentünk 1800-ig, azelőtt márciusban meg 2300 forin­tot kaptunk fejenként. Tud­ja, ha pénz van, akkor min­den van ... — Gondolom, eleget dol­goznak érte. — Hát bizony, lazsálásra nincs idő. Persze elég jól összeszokni nk mér. Ez a gárda 1963 óta melózik együtt, néhányan közülük pedig sokkal régebb óta eszi innen a kenyerét. Nem aka­rok dicsekedni, de tavaly szocialista brigád lettünk. Országos norma | Egy nagyobb Ha pénz csapat kocka­van ... alakban mély I árkot ás a kör­űt és a sugárút sarkán. Ki ásóval, ki lapáttal lódítgatja ki a partra a sárga agyagot, de mozognak valamennyien. Magyar József kubikos és betonozó brigádja a sarok­ház alapjainak csinálja a helyet. Megszólítom az egyik szik­kadt. mozgékony embert, aki éppen helybenhagyja egy magas léckaró leállítását a gödör fenekén. Pont a bri­gád vezetőhöz lett szeren­csém. Ö már közlékenyebb, mint a művezető, s tud min­dent. ami a 12 fős brigádra vonatkozik. Társai nevét és a számok zömét fejből so­rolja, de van, amit pontosan — Mennyiért ássák ezt a mély árkot? — Az orszá­gos norma szerint. 8,25 fo­rintért köbméterét. Mert, hogy el ne felejtsem, kap­tunk februárban 2 százalé­kos emelést. Aztán az a jó, hogy előre megkapjuk az egyösszegű utalványt, s így tudjuk mind a tizenketten, mi jár érte. Azt mondták, erre a munkára van 638 óra, mihelyt elvégezzük 4(115 fo­rintot vehetünk fel érte. Ha hamarabb elkészülünk vele", akkor még prémium is esii? rá. lgv mindjárt jobb kedv­vel csinálja az ember. Néha. amikor sürget az idő, neki­gyürkőzünk és ráverünk, csakúgy porzik. A többiek mintha már tü­relmetlenek lennének, nyil­ván régóta fecsegünk Óda­ociatekingetnek, de különben rúgják szorgalmasan az ásót, dobálják kifelé a földet. Gu­micsizmájuk alatt megsüp­ped a talaj, amelyen már kezd átszivárogni a felfaka­dó víz. Be Íveli fejeznünk a be­szélgetést. hadd haladjon a munka. Eredetileg erre a helyre is négyemeletes há­zat akartak felhúzni, mint a mellette levő, de aztán terv­módosításra került sor. hogy egy impozáns kilencszintes palota díszíthesse a forgal­mas sarkot. S ha majd elké­szül, Magyar József brigád­jának tagjai is azzal a tu­dattal nézhetnek fel rá: ha a falakat nem is. de a szi­lárd alapokat ők készítették. F. Nagy István ÍR építhettek volna már új házat is maguknak. Ök azonban ősi mozdulatlanság­ban élnek itt tovább, mert a százados cselédgenerációk gyökerei nem haltak még el teljesen a cselédházak alatt. A faluban a főtéren mos­tanában építettek fel egy na­gyon szép szövetkezeti áru­házat Az épület valóságos ékszer. Vendéglő is van ben­ne Ha a mezőről, a géptől, vagy az istállókból érkező ember be akar térni egy po­hár borra, a bejárati ajtó mögött porcelán mosdó, szappan, törülköző fogadja, hogy önmagához méltóan ül­hessen a fehér asztalhoz. Lám, az új falak meg sem szaradtak még teljesen, s az öles ablakok közül három mar be van deszkázva. Mi­kor ott jártam, a megcsúfított vendéglő éppen zárva volt. Előtte emberek ácsorogtak, bizonyára a nyitást várták. Egykedvű közömbösséggel mondták el, kik voltak a tettesek. Az egyik ablakot egy juhász ütötte be afeletti bánatában, hogy a kultűrházi bálon kosarat adtak a fiá­nak azok az ilyen-olyan „úr­nak való" lányok. A mási­ka' éjjel verték be, nem lát­ta senki, de a tettes később mégis annyira megszégyellte magát, hogy önként jelentke­zett. A harmadiknak pedig egy részeg ment neki. A ré­szeg és az önként jelentkező iránt érezhető sajnálatot ta­núsítottak, a juhászon pe­dig nevettek. V alamilyen vitás ügy megítélésében a hely­beli tsz utóbbi közgyű­lésén egyik vezető a földmű­velésügyi miniszter rendele­tére hivatkozott, mely per­döntő lehetett az esetben. A bálieli zűrzavarban többen azt kiabálták — tán éppen azok, akik meglett férfi és asszony létükre „kezét csó­kotommal" köszöntek hajdan volt intézőiüknek — ..Ki az a Losonczi? Hogy ő mit hatá­rozott, bennünket af. nem ér­dekel." Amikor a járási me­zőgazdasági osztály vezetője akart szólni, valami gyilkos cinizmussal adták tudtára: csak akkor beszélhet, ha nagyon rövid lesz. Nagyot tévednék, ha azt állítanám, hogy ezek az em­berek reakciósak. Nem tehet­nek ők arról, hogy 21 év múltán is, mint nehéz kolon­cot kényszerűen a nyakuk­ban kell cipelniök múltjuk súlyos szellemi hagyatékát. Amikor azonban mai vezetők mint független, szabad aka­ratú emberekkel tárgyalnak velük, már nem érzik a ha­talmat. Ügy vélik, ez eset­ben minden csakis rajtuk múlik, s alig tudnak különb­séget tenni a szocialista nép­hatalom és az egykori erő­szak hatalma között. Visszasírják tán a múltat? Szó sincs ilyesmiről. Terme­lőszövetkezetük — mint még sok tsz — gyenge, de ha ko­molyan rágondolnak, ez ezer­szeresen jobb, mint. az ura­dalmi élet volt. A hantházi, percsorai négyes konyhák olyanok, mint tavaszi alma­fán a tavalyi gyümölcsök, melyeket leszednek a her­nyózáskor. Gyönyörű vörös­cserepes házsörok, rangos poriak, vezetékes ivóvíz, új iskola, művelődési ház . . . egyszóval a szocialista falu maid minden áldása itt van már. Az uradalmi béresek fiai. unokái Diesel-motorokat nyergelnek. Ha akarják, na­ponta többször is megjárhat­ják a várost. A falut gyors­járású autóbuszok kapcsol­ják a világhoz. A rádiók mel­lett több helyen már a tv képernyői is megvilágosod­nak esténként. E község — megmondhatom a nevét is, Dócról van szó — mint csepp víz a tengert, élénken pél­dázza falusi politikai neveló­munkánk fogyatékosságait. Az anyagi segítség, melyet a termelőszövetkezetek kap­tak országunkban a második ötéves tervben, milliárdokkal mérhető. Erről patikapontos­ságú kimutatásokat készíte­nek a Nemzeti Bankban. A szellemi, politikai muníciót azonban sajnos nem lehet nehéz páncélszekrényekből kiutalni. A falusi kulturális szellemi nívót — melyet a kor szelleme igényel — hely­ben kell megteremteni. Fo­galmazhatunk még szöglete­sebben is: bonyolult techni­kai, termelési módszereket primitív ismeretekkel rendel­kező emberekkel alkalmazni nem lehet. Több hírt hallot­tunk például arról, hingy egyik-másik tsz-ben karba­middal puszta véletlenül szarvasmarhákat mérgeztek meg. A karbamid a modem kémia áldása, azonban, ha nem ismerik bonyolult tulaj­donságait. jóvátehetetlen kár okozója lehet. A z említett dóci tsz-nek már jó 15 traktora van. Ha ezek vonóere­jét jármos ökrök erejére szá­mítanánk át, látnánk, hogy az uraság sem rendelkezett itt annyi ökörrel, mint amennyit ez a 15 univerzális traktor jelent. Mégis látnunk kell: a gép, a technika egye­dül nem oldja meg a terme­lés mai gondjait. Legnagyobb nehézségünk ma is a szelle­mi, politikai, öntudatbeli szegénység. Számtalan példá­ja van annak: amikor poli­tikailag, szakmailag képzett vezetők ragadják meg az adósságba, deficitbe süllyedő közösség rúdját, egv-kettöre kiderül, nem a rossz föld, a homok, a trágyahiány stb. volt a bajok forrása. Eb­ből következik az is, hogy egy rossz szövetkezeti elnök vagy botcsinálta főagronó­mus török átokként szakad egy falu nyakába. Az utóbb lezajlott zárszám­adások kapcsán a felsőbb szervek egyszerre tíz gazda­sági vezető leváltását java­solták a szegedi járásban. Leginkább olyan személyek­ről van szó, akik eddig nem tudták megérteni: vezetni nemcsak szeretni, tudni is kell! Leváltásokra korábban ia volt példa, azonban meg­esett nem egyszer, hogy ugyanaz a tanácsi szerv, mely közreműködött ebben, egy másik határozatában ugyan­azoknak a személyeknek ki­váló minősítést adott s má­sik szövetkezetben hasonló posztra állították őket. A dóciaknak privát szeren­csétlenségük, hogy az ilyen vezetőkből tán éppen nekik jutott ki leginkább. S nem lehet azon csodálkozni, hogy most már a mostani elnö­küknek se igen akarnak hin­ni. Aki pedig korábbi mun­kássága alapján hibái mel­lett is feltétlen megérdemel­né a bizalmat. T alán tűi sokat foglal­koztam a dóeiakkal. De hát éppen az ö pél­dájuk bizonyítja legjobban: ahol az emberek türelmes nevelését, politikai tudatuk gyarapítasát elhanyagolják, ott felszínre törnek a régi gyökerek, az emberek életét beárnyékolja a közöny. Ügy érzik, azok képviselik az ő igazukat. akik szidják a rendszert. S azt már nem is igen figyelik. hogy ..jeles szószólóiknak" is bizony kor­mos a füle. Ha másért nem, hát azért, mert többségük kapáját már rég megehette volna a rozsda a szövetkezet földjétől. S csak sokára mondják meg nekik: szava, kritikája annak lehet a kö­zös életben, aki erejéhv:: te­hetségéhez mérten dolgozik is. Csépi József Csütörtök, 1966. május 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom