Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Kicsi a világ ma csendben, szinte személytelenül elmerülve a természet nagy színjátékában. Nem dönthetem el, hogy vajon ez a legszebb naplemente-e a világon — mint ahogy azt a naponta százakat idecsalogató reklámok szerte kürtölik —, de abban van valami elragadóan szép, ahogy ez a békés-mosolyú alkalmi Bábel rangrejtve, szinte egyetlen nagy közösségként hódol a csodának. Ugyanúgy mint évezredekkel korábban görög embertársaik. akik templomot emeltek ide Attika legdélibb csücskébe Szunlon sziklájára, el törp illésének megértésére Ahogy felelevenítem a képet, eszembe jutnak azok a gondolatok, amik akkor ott megragadtak. Ügy tűnt, hogy a csönd, ami ezekre a meszsziről idesereglö emberekre hull, nem csak a látványnak szólt. Valahogy összegezése volt mindannak, amit Görögország tájait járva, történelmi emlékeit szemlélve felhalmoz magában az ember. Kevés föld alkalmasabb ugyanis a különböző érdekekért évszázadokon, ezredeken ót vívott harcok kicsinyességének, időben való mint Hellasz, amely minden pontján ez építő, a szépet felismerő, a természettel harmóniát találó ember nagyságát hirdeti. Az elrévedő tekintetekben valahogy ennek a történelmi üzenetnek az értését láttam lobbanni. Ezt a kép azonban már nem őrzi. Ez a visszaadhatatlan. M

szel. még fa újságírók \l lyen alus hátra. Séti régi épül Brno nincs messze. Ha éjfélkor ülsz fel a Keletiben a gyorsra, hajnalban már leszállhatsz a brnói pólyaudvaron. Ha sikerült egy kicsit aludnod is, az idő gyorsan telik, s amikor lelépsz a mindössze néhány percig várakozó vonatról, szinte úgy érzed, mintha Szegedről csak Budapestre utaztál volna. Pedig beléptél egy másik ország eleven löktetésű nagyvárosába, 1 Kit kereshetnél Ilyen korán? A szerkesztőség, amelynek vendége vagy, illetve leszel, még nem dolgozik. Az valószínűleg méalusznak. Nincs más sétálnod kell. Nézed a égi épületeket, templomokltűnően beszél magyartd. Mondatformálása hibátlan. Mégsem ezen csodálkozol legjobban, hanem a hangzóképzésén. Minden magánhangzó, amit kiejt, tiszta és világos. Eszembe jut érsekújvári rokonaid beszéde; minden magánhangzójuk torz. Ez a tolmács úgy beszél, mint egy szegedi nő. Hát ez hogy lehet? Nincs idő a titok megfejtésére. A világ hirtelen nagyon összeszűkül. Kiderül, hogv a brnói tolmácsnak egyik legjobb barátja, sőt távoli rokona dr. Geréb György, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára. Ez tényleg csodálatos. Eszembe jut a sovány, mindig cserdes Geréb Gyurka, A merengő ember % JJLBJJLLj rri ut tfl Z: , (HL ^sfrw íírr A Morava völgyében kanyargós úton követjük a folyó útját. Aztán véget ér a völgy és feltűnik Nis panorámája a Nisava és a DéliMorava folyöcskák szögletében. A Balkán központjában vagyunk, öt irányból fut össze a vasút ós hat Irányból a közút. Sétálunk a városban és kegyelettel állunk meg a Tyele Kula (Koponyavár) előtt, ahol Stevan Szín gye- _ , . lity vajdának és 300 szabad- az égbolttal. Tejszeruen hotúrjalt. Én nem felejtem el soha őt, mert vigyázni kell magunkra, s másokra is. Országokra. városokra, fiúkra és unokákra. kat, az öreg váioskaput, dí- jellegzetes halk köhögésével, szeivel, cirádáival; a messze- a még húsz év előtti Időkségben egy gyufaszál vékony- bői, amikor először találkozságú templomtorony mered tatok. Egy sereg izgalmas az égnek. Nálunk ilyen vá- beszélgetés, nagyratörő terros nincs. Ezek az épületek vekről, hivatásról, munkáról, a középkort őrzik és idézik, tennivalókról. Mi lett belőismereted egy időre meg. nyugszik. A csodák azonban folytatódnak. A világ egyre kisebb lesz. Délután ünnepség az új színházban, Brno legújabb szenzációjában, ebben a kacsalábon forgó palotában: a lap, a Rovnost, ahová jöttélj fennállásának nyolcvanadik évfordulójót ünnepli. Mint a többi külföldi vendég, te ia az elnökségbe kerülsz, fel a színpadra. S amíg a szónokok a számodra ismeretlen nyelven beszélnek, te az aregy nálunk sohasem volt lük? Nincs időd összefoglal- cokat nézegeted. Közöttük nagyon régi ipari-polgári élet emlékeit. Ja, kérem; nagy a világ. Aztán kiderül, hogy mégsem olyan nagy. Délelőtt egy fiatal, csinos nő jelentkezik a szállodában. Ö a tolmács. Húsz éve él Brnóban, de egy ismerős. Kl lehet? Néhány pillanat csak, s rá• p,.,.,,,. ., , jössz: Frantisek Pisek, Cseh. reb Gyürkét, milyen reg be- sJzlovákia magyarorezági nagy. ni; lelkiismeretfurdalásod támad. Milyen rég láttad Geszéltél vele. Az időhiánnyal mentegeted magad, aztán írsz egy üdvözlőlapot, a tolmácscsal együtt aláírjátok. Lelklságharcos társának fejét vették a törökök 1809-ben és a vár falába rakták „elrettentő" példaként. A város melletti dombtetőn megpihentünk és gyönyörködtünk a szép fekvésű és rendkívül gyorsan fejlődő településen. Melletttünk egy nagyon idős ember pipázott. Kísérőm súgta a fülembe. hogy az öreget mindennap ott találni a padon, •mint nézi a várost merengő szemeivel. A jelző is ráragadt az idők folyamán: „a merengő ember". Ráncos kezével előrenyújtja a pipáját: •— A stukák arról jöttek — mutat Bor felé. a sziklókká merevedett szürkeségbe —, innen jól lehetett látni őket. A harcokat hosszasan mesei í. akkoriban is itt állt a domb tetején és mindent lótott, mint valamiféle vezérlő tábornok a terepasztalon. Rajtaütéseket, visszavonuló inálvos a kép. — En temettem el őket. Ott a sírjuk, innen látni is. Lehúnyja egy pillanatra a szemét és szippant a pipából. — Ugye maga magyar? — Az vagyok. — Volt a fiammal egy magvar férfi is, Lacinak hívták. ő is ottmaradt — mutat az előbbi irápvba. _ Miért ül itt mindennap? — Hogy lassarn a várost, meg azt hogy tiszta az é; Dolce vita... Egy éjszakát már eltöltöttünk a kék egű és csodás Velencében, a lagúnák városában, B. Moretti családjánál. A szerényen berendezett, de pedánsan tiszta kis különbejáratú szobához — a mi fogalmaink szerint — az itteni fizetővendég-szolgálat útján jutottunk; pár házzal arrébb a méregdrága szállodától. A családdal: a kisisé molett és pergő nyelvű aszMost nem jönnek a stukák, szonnyal, a csuparanc es de azért nem árt vigyázni hallgatag édesanyjával, meg — mondia nagv bölcsen és Morettiék lányóval kedélyes ráncos kezeivel a pad kar- könnyedséggel, gyorsan fájához ütögeti a ki a Ivó pi- ment az ismer kedes. Nem pú^t láttuk viszont a csaladfot. Elköszönünk az' öregtől. „Dolgozik, vasutas, most is Kézfogása hosszú. Rámné- uton van" - magyarazta a zett tiszta szemével és bú- ielei&eg. csúzás helyett csak ennyit Egynapi velencei kószálás mondott: után a meleg estében fáAz a Laci rendes em- radtan értünk szállásunkra, ládjáből is mondott példát: lánya, a varrónői, ugyancsak munkanélküli A sízobát azért adják ki, hogy ezzel is lendítsenek életükön. Ekkor kérdezte, játszót ták-e Magyarországon is a „Dolce vita" (Édes élet) című filmet Mondtam, igen, láttam én is. — Nos hát — pattogott a hangja — itt csak keveseknek jut az édes, pénzes élet A beszélgetni, sőt politizálni szerető újdonsült olasz ismerősöm később széles mozdulatokkal kérdés nélkül azt magyarázta, hogy az olasz nép is életszerető, munkát, békét akar. Másnap délután, neim messze a Szent Márk tértől, fél utca hosszán összegyűlyproijt tek az emberek. Városnézés közben véletlenül vetődtünk arra, és igy tanúi lehettünk egy alkalmi gyűlésnek. Témája a munka, a béke volt... követe. Egy hete sincs hogy találkoztatok Szegeden. a szabadtéri játékok nézőterén, s előtte néhány hónappal a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói irodájában. Hogy került de? Mi dolga van itt? Az ünnepség után beszélgettek. Kiderül, hogy a nagykövet újságíró volt A felszabadulás után az első brnói lap főszerkesztője. Még folyt a harc a városban, amikor a lap elsö száma megjelent Hát ilyen kicsi a világ? Tényleg ilyen kicsi. Bármerre is jársz a városban, s később az országban, Magyarországról mindenki mesél valami személyes élményt Mintha mindenki járt volna nálunk. A balatoni Baricska csárdát mindenki ismeri; te mélyen hallgatsz arról, hogy még sohasem jártál ott. Milyen hát a világ? Kicsi vagy nagy? Bármekkora is: a népek barátsága sokkal aa sokkal nagyobb. ber volt Sokáig kószáltunk még a sokat rohamokat irányított városban. Nis szép város és gondolatban. nagy. Mozdonyokat, rádiót — Fiam is, unokám is ott és televíziót, orvosi műszevolt — emeli újból a pipá- reket és gépeket gyártanak ját —, megismertem a moz- üzemeiben. Van itt színház, fásukat pedig oly parányi- "pera. rádióállomás, egye- dogultunk, hogy eltöltsük a második éjszakát. Persze észrevették; hogy megjöttünk, és az aszszony bemutatta hollófekete hajú és bajuszú férjét Q is nagy sebességgel beszélt, de szerencsére még a hiányos nyelvtudással is bolAve Cezar! nak látszottak a távolban. Most igazán merengő a szeme, amint kutatja a város másik oldalán emelkedő bokros oldalú hegyet — Látja azt a pontot? Nézünk az öreg pipaszára után. Nem látok semmiféle pontot egybeolvad a hegy tem. több főiskola és 83 ezer — Na és, mennyi munkakötetes könyvtár. Uj házak nélküli van Magyarorszáés lakónegyedek. A legtöbb gon? kérdezte az elmúlt húsz év alatt született. Talán megmosolyogják néha a merengő és vigyázó öreget amikor kutatja, fürkészi a sziklás hegyek konA papírlapra nullát írtam. — Igazán?! — firtatta perceken át és hozzátette: Olaszországban nagy a munkanélküliség. Erre csaFehér éjszakán A kikötőben hajóra szálltunk. Lassan elmaradt mögöttünk Helsinki. A lepattogzott zománcú korlátra könyököltünk. Néztük a vizet, — Mintha most virradna — mondta valaki. A víz színe olajzöldről ezüstkékre váltott. A hajómotorok halkan zümmögtek. Tétován úsztunk az elveszett időben. Este tíz óra volt. A parancsnok kis hídon állt., üvegellenző mögé bújva. Méltóságteljesen csavart egyet a kormányon. — Föld! — kiáltotta Gaál Feri. Pedig a hajón nem is volt árbóckosár. Töredezett sziklák lábónál vetettünk horgonyt. A hajóhíd egy palló volt. Egyik végeben a hajó, másiknál a sziget, A fenyők közt fagerendákból ácsolt menedékház. Nekünk a nagyszobában terítettek. — Gulyásleves — szagolt bele a levegőbe Gaál Feri. Nem tudni, honnan szerezték a receptet, s honnan a paprikát. De a leves mérgesvörös szinű volt, tetején kövér karikákra szakadva úszott az olaj. mmm Kedveskedni akartak nekünk. Megettük. A finn és a magyar nép történelme során aligha élt át. közösen ennél nehezebb pillanatokat A paprika — pótlék volt A hűs — egy ismeretlen állat része lehetett. Csak az olaj volt valódi. Nem számítva a tányért és a rozsdamentes kanalat. — Bort — nyöszörögte mellettem valaki. Gaál Feri volt. A leves emlékét akarta szájából kiűzni. Csoportvezetőnk hozta a féltve őrzött demizsont. Előkerültek a poharak. — így iszik a magyar! — mondta Gaál Feri és üresen koppanlotta az asztallaphoz a három decis borospoharat. — Hogy iszik a finn? — kiáltoztunk. Valahonnan előkerült a főszakács, öreg, szikkadt arcú bácsika volt, szája szögletében nem szűnő mosolygás. — A finn — mondta —, vesz egy üveg pálinkát aztán kimegv az erdőbe, s megissza. És elmeséli a fűnek, fának. madaraknak, mije fáj, mért fáj, ha fáj, de fáj. — Gyerünk. A poharat fogva szétrajzottunk a fenyőfák között. Ittunk. Később a demizson ixlejött hozzánk. Üjra ittunk. A sziget mozdulatlanul állt a rajzó hullámok gyűrűjében. S mi meséltük, fűnek, fának, madaraknak, a szívdobogtató fehér éjszaka csendjének, hogy nem fáj semmi, dehogy fáj, dehogy fáj!... Pc iW ű <v Cezar körülbelül annyit tud magyarul, mint egy beszélni tanuló kisgyerek. Bűbájosán töri nyelvünket s igy a legszórakoztatóbb tolmács a világon. Egy-egy kifejezését poénnak lehetne tenni viccek végére, s talán oda is biggyesztenénk, ha nem szeretnénk öt annyira. Teljes nevén Cezar Juszánsky. Lódzi újságiró. S bár a hírlapírók nemigen írnak egymásról, külföldi emiékeim között keresgélve mindig Cezar finom profilja jött elém. Cezar ugyanis fogalom. Ha skatulyát kellene keresni neki, annak az lehetne a felirata: a legkedvesebb harát, a legszívélyesebb kollégia. Mikor először találkoztam vele, amikor Lódzban bemutatták, mint két hétig hű kísérőmet és tolmácsomat, azt hittem, viccel, játszik velem. Fejét idegesen ingatva, a szótagokat többször ismételve kezdett beszélni. — Ké-ké-rem ... Szeretettel kö-kö-szöntlek... A háború tette ezt vele. Néha a lengyel beszéd is ilyen nehezen jön elő a torkából, hát még az a kevés magyar szó, amit menekültként nálunk megtanult. Aztán mikor az ember ezt is megtudja és megérti, segít a nyelvérc illeszteni a szót. Nem bosszankodik, hogy Cezar nem tudja lefordítani a szakkifejezéseket, vagy egészen • hosszadalmas és nehéz körülírással vezeti rá egy-egy lengyel kifejezés megértésére. A Cezar szíve, szeretete, barátsága olyan tiszteletre méltó és megható, hogy minden gondolatát meg lehet érteni ilyen kevés szóból is. Lódzi testvérlapunkkal, a Glos Robotniczy-vel már évtizedes a Dél-Magyarország barátsága. Sokan jártunk ott tapasztalatcserén és bár kaphattunk volna magyarul tökéletesen beszélő tolmácsot, is. mindig megmaradtunk Cézárnál, mindenki öt. kérte tolmácsnak ós kísérőnek. A kedves Cézárt, aki a szórakozás perceiben mindig megkockáztatja azt a viccet, hogy ő az utolsó Szapolyai. s mint ilyen, tulajdonképpen egy kommunista herceg. Jókedvében a magyar barátoknak már olyan névjegykártyát is nyomatott amelynek sarkában ott „szerénykedik" a hercegi korona. De érdekes módon mindig vörösbe fut az arca. ha előkelősködő vezetőt lát., v«ív nagyságosasszonyokat imitáló feleségeket, s az ilyeneket is ugyanazzal a jelzővel illeti, csak a hangsúly válik keményebbre: „Kommunista herceg... nagyságos elvtársnő". Cezar a maga minimális magyar nyelvtudásával töbh szálat kötött a barátság sz<" vetén, mint sok vizsgázót tolmács. S talán helyénvaló most. amikor róla írok. az a közhely, hogy a nepek barátsága az emberek barátságán épül. Egyszer például egy levelet küldött lengyel kollégáitól. Így szólt az írás: „Kedveskem! Itt megy lengyel kollegák, harminc. Mind jó elvtárs, baratok. Mutassatok meg nekiknek mit. lehet Szegedben." Hát mit is? Persze, hogy a szalámigyárat! S akkor és ott tudtam meg. mit jelent „Cezarnak" lenni. Nekem kellett hirtelen beugrani tolmácsnak, kevés orosz nyelvtudással és ilyen szövegeket magyarázni: ..A szalámihoz nem darálják, hanem aprítják a húst... A nemes penész ad különleges és egyedülálló ízt..." Megértettek ugyan végül mindent a lengyel kollégák, de ez a feladat olyan szellemi birkózást jelentett nekem, mint Cezarnak a magyar újságirók kísérgetése. Tulajdonképpen ekkor kezdtem nagyon nagyra, nagyon sokra becsülni a mi Cezsrunkat. Hányszor elfáradt velünk való bajlódásában és hányszor nekikezdett egy-egy mondatnak, de arcáról egyszer sem kopott le a barátság melegsége, soha egyetlen alkalmat. el nem mulasztott, hogy minél többet, mutasson. láttasson hazájából. Május elsejére sokszor küldött üdvözlő képeslapot. Ezen a májuson hadd köszöntsem ezzel a megemlékezéssel : Ave Cezar! Köszöntünk Cezar! Vdaaraap, 1966, május 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 ±