Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

Konkrét és sokirányú program Ruhagyári KISZ-esek a termelés segítéséért A „Tervezzünk és csele­kedjünk együtt" jelszónak megfelelően konkrét, sokirá­nyú programot dolgoztak ki a termelók segítésére a ru­hagyári KISZ-esek. Elsősor­ban a fiatalokból álló kol­lektívák erősítésére, ifjúsági brigácíok alakítására törek­szenek. Több új szalagbrigád már létre is jött az együtt dolgozó fiatalokból. Április második felében kezdődött ezeknek a munkacsapatoknak a versengése, amelyet fél év múlva értékelnek. Ezt köve­tően az első három helyezett bekapcsolódhat a szocialis­ta címért küzdő brigádok mozgalmába. Több műveletet A kivitel felett vállalt véd­nökségnek megfelelően a ruhagyár megnövekedett ex­portfeladataiból is kiveszik részüket a fiatalok. Az ed­digi sikeres termelési moz­galmakat - például: „tanulj meg több műveletet" — to­vább folytatják és erősítik. A minél több reszortban való jártasság különösen az átál­lások idején érezteti hatá­Rát jótékonyan. Ezért ered­ményhozó az a törekvés, hogy egy-egy szalag kollek­tívája ilyen feladatváltozá­sok előtt előre betanulja az új reszortot, a műszak előtti vagy az azt követő órákban. Fontos kezdeményezés a „Békeőr-mozgalom" is, amelynek a napi tervfelada­tok teljesítésében van jelen­tősége. Az egy-egy napra bé­keőrséget vállalók példája éppúgy figyelemreméltó, mint a KISZ takarékossági őrjárata, amely egy-egy mű­szaki vezető irányításával felügyel az apró kellékekkel való gazdálkodásra, s egyút­tal a munkavédelmi beren­dezéseket is ellenőrzi Vissza a feladónak Kemény dió egyes szala­goknál a társadalmi ellenőr­zés bevezetése, de az ifjú kommunisták megpróbálják feltörni. Az a kemény ben­ne, lmgy sokan még szemé­lyeskedésnek tekintik, ami­kor öntudatos dolgozótársuk nem adja tovább az általuk rceszul elkészített, hibás munkadarabot, s úgy is re­agálnak rá. Pedig a „vissza a feladónak" helyes és ter­mészetes megnyilvánulás, és a belső visszavetést jelentős mértékben csökkentheti, pél­da rá az a jónéhány szalag, ahol a szocialista, brigádok már ebben a szellemben vég­zik munkájukat. Személyes törődés A KISZ fontos feladatának tekinti a dolgozókkal való személyes törődést, a munka­módszerátadást. Ez abban is megnyilvánul, hogy a 100 százalék alatt teljesítő ifjú­munkásokkal külön foglal­kbznak, de az új dolgozók betanításából is részt vállal­nak az ifjúsági szervezet tag­jai. S. M. MAI VENDÉGÜNK: A Textilművek Haladás brigádja Szinte láthatatlanul száll a finom gyapotpihe és lerakó­dik a falon, a gépeken és az embereken. A gépek hangja betölti a hatalmas csarnokot. — Csak a szál ne szakadna oly gyakran — mondja egy pöttyes kendős fiatalasszony. Hangjának tónusa, óhajtó, sóhajtó, mérgelődő, de ügyes kézzel pillanatok alatt rend­be hozza a hibát. Ütemes ő maga is, akár a duruzsoló sima gép. Keresem a keresztorsózók „Haladás" brigádját, hogy vendégül invitáljam őket egy kis beszélgetésre, újabb soro­zatunk nyitányaként. Garantált minőség A műszak utáni fáradtsá­gukat némiképp felfrissíti az érdeklődés, hogy „újságba kerül a brigád". — Nahát! — csapja össze a tenyerét Tur­csányi .Tózsefné brigádvezető. — Pont minket? — néz meg­adóan és sorra bemutatja a brigád tagjait: Halasi Antal­né, Apró Rozália, Vedrédi Jánosné, Drenkovics Sándor­né, Rácz Vincéné, Kiss San­dorné. — Horváth Lászlóné és Kiss Sándorné hiányzik. A hiányzás oka igazán elfogad­ható: kisbabát vár mind két társuk. — Első ízben nyertük el a szocialista címet — tájékoz­tat a beszédes természetű és jókedélyű Turcsányiné. A beszélgetés közben kere­sem azt a jellemzőt, amely mindenekelőtt meghatározza tevékenységüket. Hogy jó munkások, azt nem kell ku­tatnom, hiszen a megelőző termelési tanácskozáson mű­vezetőjük dicsérte szorgalmu­kat, kiváló eredményeiket. A fő erősiség mégis más: — A mi brigádunk garan­tálja Az igazolvány hamis! Nagyot nézett Cs. E., ami­kor osztályfőnöke azt mond­ta neki: „Az igazolvány ha­mis! A négynapi mulasztást igazolatlannak tekintem". Magyarázhatta, hogy bélyeg­ző is van rajta, meg aláírás, mert saját kézírása lett az áruló, és helyesírási hibája. Ezt rótta ugyanis az üres igazolásra: „Nevezett január 25—29-ig kezelésem alatt álott. Dg.: vesegyanús." A fiú már nem diákja a Radnóti gimnáziumnak. Ki kellet zárni. A hamis orvosi igazolások száma azonban csak néhánnyal csökkent — annyival, amennyit 6 gyár­tott. Ezt tanúsítja a Radnóti, a Ságvári és a Tömörkény gimnázium igazgatósága is. A hamisítás nem nagy gond... Armak a diáknak, aki a dolgozatírás, vagy a felelés elöl egy-két nap „szabadság­ra" akar menni, nem nagy gond ennek a hiányzásnak az igazolása. Két gimnázium­ban például üres orvosi igazolólapokat találtak diá­koknál, melyek szabályszerű­en le voltak bélyegezve, ép­pen csak ki kellett volna őket tölteni a kívánt napra, órára. Ez azonban még mindig nem minden. Itt nyilvánvaló visszaélésről van szó, arról, bogy zugforrásokból meg­szerezhetnek diákok ilyen nyomtatványokat az ellenőr­zés házagossága miatt. Nem orvosok játszanak a kezükre ily módon, hanem nyilvánva­lóan más olyan személyek, akik ezekhez a papírokhoz hozzáférhetnek, vagy ezekkel dolgoznak. Egy nagynéni a rendelőben, egy barát az egyetemen, s már nem is gond egy-két-három nap igazolása az iskolában. Így fordulhat elő, hogy a sebészeti rendelő bélyegzője fölött influenza a „diagnó­zis". De az orvosok jórésze is könnyelmű az igazolások kiadásánál. Egyszeri megjele­néssel egész napot elbliccel­het még a diák, mert nem minden orvos jegyzi rá az igazolásra, hogy mettől med­dig tartózkodott diákbetege a rendelőben. Arra pedig még egyáltalán nem volt példa, hogy ne igazolták volna a szimulánst is. Pe­dig a tanárok nagyon jó né­ven vennék az orvosoktól azt a pedagógiai segítséget, ha megnehezítenék a lógós diák napjait, s az indoko­latlan megjelenést vissza­utasítanák és nem igazolnák. Emelkedő grafikon A pedagógusok mindenek­előtt azt kérdezik az orvo­soktól és az orvosi rendelők­ben dolgozó személyzettől: okmányok ezek az igazolá­sok, vagy sem? A rajtuk szereplő bélyegző és kiadásuk célja feltétlenül az okmány erkölcsi rangjára emeli őket, még ha történnek is vissza­élések. Ezért sokkal gondo­sabban kellene őrizni, sok­kal jobban meg kellene fon­tolni szövegüket. Az itteni lazaság ugyanis az iskolai hiányzások grafikonjának megugrását eredményezi. Csak a Tömörkény gimná­zium példáját említjük, ahol 1954—55-höz képest hat órá­ra emelkedett a jelenlegi tanévben az egy diákra jutó félévi mulasztási átlag. Meg­döbbentően magas, 30 óra hiányzás jut egy félévben egy tanulóra, ami a tanárok és az orvosok véleménye szerint sem áll arányban a diákok általános egészségügyi helyzetével és ellátásával. Bizonyos helyeken vissza­menőleg is kiadnak orvosi igazolást és többször bebi­zonyosodott, hogy igen köny­nyelműen, mert az igazolt diák neve egyébként nem szerepel a vizsgálati listán. Ez a gyakorlat több mint „megértés" és „jóindulat" a „szegény" diáikkal szemben. ják egyszerre többen is, nem kis büszkeséggel. — Csak a vezetők is úgy garantálnák az egyenletes anyagellátást — panaszkod­nak Jfórusban a gyakori és bosszantó hiba miatt. Előző napon is, amikor éjjeli mű­szakban dolgoztak, kevés volt az anyag. — Év elején mindig így van — legyint belenyugvó arccal Apró Rbzália. Kapcsolat a felhasználóval A kis kollektíva azon rit­ka brigádok közé tartozik, akik kapcsolatot tartanak a fogyasztóval, vagyis az álta­luk gyártott fonal feldolgo­zóival. Talán így pontosabb: egyik feldblgozó brigáddal, a hódmezővásárhelyi kötött­árugyár „Becsület" brigádjá­nak tagjaival. — A kapcsolat nem csupán névleges — mondja a bri­gádvezető — mi jártunk az ő üzemükben, ők jártak itt nálunk. A hivataloson túl is jó baráti a viszony. — Mióta tart a barátkozás? — Körülbelül két éve. — S hányszor reklamáltak a vásárhelyiek a minőség miatt? — Tudtunkkal egyszer sem. Ide kívánkozik a megjegy­zés, hogy a nyolctagú bri­gádnak szinte minden tagja elismerten jó szakmunkás, többségük a Kiváló dolgozó jelvény vagy oklevél tulajdo­nosa. — A Vedrédiné most kapott kitüntetést — mondja Hala­siné, aki jókedélyűen tud társalogni. Van-e titka a jó munkának? Ezt a kérdést nem először szegeztem kiválóan dolgozó a minőséget, — mond- emberek felé; különleges vá­laszt egyszer sem kaptam. Általában azt mondták, ami­vel Turcsányiné is kezdte. — Az égvilágon semmi ti­tok nincsen. Rendesen, be­csületesen kell dolgozni és kész. Persze önmagában a ren­des munka még nem feltét­lenül biztosíték a jó ered­ményhez és a garantált mi­nőséghez. Az emberek nem egyformák, a munkavégzés­ben sem azok. Apró fokoza­tok e kis beszélgetés során is előkerülnek, maguk a brigád tagjai bizonygatják, hogy sok minden szükséges még. — Igen nagy figyelemre van szükség, hiszen egy-egy műszak idején ezer számra szakad a fonál és nem mind­egy, hogyan kötik össze — így Drenkovicsné. Kakuszi­né is a szakértelemről be­szél: — Az összekötés ugyan szabvány feladat, mégis nagy követel. Egyik kézben a hulladék, a másik­ban az összekötő gépecske. A hulladék szálat gyorsan oda­kapja a fonal. Aki nem kor­rigálja a hibát, nincs minő­sége. — A asomókötésre és a he­lyes ráeresztésre vigyázni kell. de szerintem nem ör­döngös dolog jó minőséget kiadni a kézből — szól újból a brigádvezető. S van még valami, nem új dolog ugyan, de mégis érde­kes. Általános tapasztalat, hogy a nagy kollektíva mun­kájában nehéz az egyén ke­zemunkáját pontosan elhatá­rolni; ebben viszont olyan veszély is rejlik, hogy az egyéni felelősség gyengül. Itt érdekes a Haladás bri­gád álláspontja: — A mi ke­zünket ne szidja senki — vallják. Igazuk van. A jó munká­nak valóban nincs sók titka; szorgalom, figyelem, becsü­letesség, s egy kis munkás önérzet kell csupán a szak­tudás mellé. totta Turcsányiné. — Leg­alábbis két dologra van szük­ség, a saját akaratára és igényére, valamint a környe­zete igényére és követelmé­nyére. Az első mindenkinek a saját jelleme, a másik vi­szont a brigádé. A mi bri­gádunkban a jó minőség kö­vetelmény. Ha valaki felvé­telét kéri a brigádba, nem is elsősorban a mennyiségi tel­jesítése meghatározó, hanem az, hogy milyen minőséget végez. A többiek teljes egyetértés­ben bólintanak a brigádveze­tő szavaira. — Mikor beszélik meg a problémákat? — érdeklődöm. — A halaszthatatlan ügye­ket. amelyek a napi terme­léssel függnek össze, az uzsonnaszünetben. — Apró dolgok mindig akadnak — mondja Vedré­diné —, legutóbb az én gé­pem lassan forgott, sehogy sem jött ki a „kilogramm". Meg kell nézni a gépet, kér­tem a lakatosokat. Igazam volt, a motorját kicserélték, és rendben van azóta is. A havonta rendszeresen megtartott brigádértekezlet­re viszont meghívják a mű­vezetőt és a lakatosokat is, hogy közösen döntsenek a szakmai kérdésekben. — Nekünk nem mindegy, hogyan vélekednek rólunk — mondják búcsúzóul a Ha­ladás brigád tagjai. Gazdagít István Légijárat Dubrovnikba A MALÉV szerdán Indí­totta az idén első ízben a tavaly bevezetett dubrovniki idényjáratot, amely az idén is hetente kétszer — szerdán és szombaton — kényelmes és gyors összeköttetést bizto­sít az egyre népszerűbb ad­riai tengerparti üdülőhelyek és a külföldi turisták között szintén egyre népszerűbb Budapest között. Míg tavaly még mindkét dubrovniki já­rat közbenső leszállással — Zágrábon, illetve Belgrádon át repült, addig idén a szer­dai járat közvetlen Dubrov­nikba közlekedik, így a me­netidő is lényegesen lerövi­dül. (MTI) Mars-kísérletek a Földön Tudósok a chilei Atacama sivatagban összehasonlító kutatásokat végeznek azok­ról a feltételekről, amelyek­kel valószínűleg a Mars bolygón találkozik az ember. A californiai űrkutató labo­ratórium feltételezése szerint ugyanis ebben a sivatagban, ahol a XX. században még egyetlen csepp eső sem hul­lott, az aszály nagyjából olyan körülményeket idézett elő, mint amilyenek a Mars felszínén várhatók. A tudósok azt igyekeznek megállapítani, hogy a növé­nyi élet legprimitívebb for­mái megtalálhatók-e még ezen a vidéken. I Káros pedagógia, amely to­vábbi könnyelműségekre csá­bít. Az SZTK szigorít... Ilyen iskolai információk és tapasztalatok után felke­restük dr. Reich Olgát, az SZTK főorvosát és érdeklőd­tünk: mit lehetne tenni, hogy orvosi igazolások csak indo­kolt esetben kerülhessenek a diákokhoz. A főorvosnő el­mondotta, hogy messzemenő­en egyetértenek a nevelők kérésével, és törekvésükben minden ésszerű támogatást megkapnak az SZTK-tól. Ah­hoz azonban, hogy az általá­nos ellenőrzésen túl egy-egy konkrét esetben el is járhas­sanak, szükség lenne a nyil- precizitást vánvalóan hamis igazolások­ra. Így ki tudnák deríteni, hogy ezek honnan származ­nak, milyen úton-módon jut­nak illetéktelenekhez és fe­lelősségre tudnák vonni azo­kat, akik könnyelműen bán­nak velük. A főorvosnő megértése olyan messzemenő ebben a dologban, hogy további kez­deményezéseket is ígért. Azt tervezi, hogy a Orvosegész­ségügyi Szakszervezetben ja­vasolni fogja: a Pedagógus Szakszervezettel közösen in­dítsanak vizsgálatot. Ameny­nyiben a személyes felelős­séget is meg tudják állapí­tani — ami a főorvosnő vé­leménye szerint nem az or­vosokra vonatkozik általá­ban, hanem a rendelőinté­zet és a körzeti rendelők egyéb beosztású alkalmazot­taira —, a figyelmeztetést és súlyosabb esetben a fe­gyelmi felelősségrevonást sem mulasztják el. Az ügy természetesen csak a pedagógusok és az egész­ségügyi dolgozók összefogásá­val oldható meg. Ezért fel­tétlenül szükség lesz arra is, hogy az osztályfőnökök a gyanús igazolásokat ne fo­gadják el, illetve azokat a valódiság megállapítása ér­dekében juttassák el az SZTK főorvosi hivatalához. Sz. S. I. DÁV-színjátszók ajándékműsora A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szak­szervezetének nyugdíjas cso­portja a nyugdíjasok műve­lődési otthonában — Né­meth Istvánné. a nyugdíja­sok kultúrfelelőse vezetésé­vel — bensőséges hangulatú anyáknapi ünnepséget ren­dezett nyugdíjas asszonyai tiszteletére. Az üdvözlő beszédek után a DÁV-színjátszók tar­talmas műsorral kedvesked­tek az édesanyáknak. A vá­rosszerte, sőt már távolabb is népszerű művészeti együt­tes rendezője, Gaál Sándor ez alkalomra két egyfelvo­násos zenés vígjátékot ikta­tót a műsorba, amely jól pergő, könnyed előadásban két órán keresztül önfeledt, vidám hangulatban tartotta a nézőteret A színdarabok derűs hangulatát énekszá­mokkal és táncokkal is nagyszerűen életrekeltő sze­replők: dr. Szlávik Péterné, a hármas szerepét változato­san, bájosan játszó Fehér Károlyné, a primadonna és szubrett szerepkört egyaránt jól alakító Szíjjártó Márta, az otthonosan mozgó Jurka József, Godó László, Kende­rest Szabó Mihály s a többi ugyancsak dicséretet érdem­lő szereplő: Mogyorósi Anna Mária, Patócs Vera, Szeles Ági, Tömörkényi Magda, Nemes István sok megérde­melt tapsot váltott ki a jól szórakozó közönségből. Apróságok — Hogyan szokja meg az ember a jó munkát? — a kérdést önmaga felé irányi­UTÓHANG a technika hónapjához Vége áprilisnak, vége a technika hónapjának Sze­geden. Hogy gazdag prog­ramot adott, arról ki-ki meggyőződhetett akár a Dél-Magyarországban na­ponta megjelenő esemény­mányos Ismeretterjesztő Társulat közösen rendez­ték meg a technika hónap­ját. Ez a módszer bevált, nemcsak azért, mert elosz­totta a vele járó szervezés munkáját, hanem azért is, naptárból is. Kár lenne mert nagyobb tömegek utánaszámolni, hogy meg- mozgósítását tette lehető­volt-e mind a 178 terve- vé. Meggondolandó azon­zett rendezvény, ami szám- ban, hogy április alkal­nak ugyan nagy, de ha fi- mas-e ilyen nagyskálájú gyelembe vesszük, hogy rendezvénysorozat megtar­szakmák réglója között tására, amikor a tavaszi oszlott el, akkor reális. A tartalommal sem volt baj. Az egy-egy speciális kér­désben elmerülő vagy ál­talános tájékoztatást nyúj­tó előadások jól szolgálták ünnepek egymást követik, s szabad-e egyetlen hétre annyi mindent összezsúfol­ni, mint volt most április 12-től 16-ig? Ez a két megjegyzés céljukat. A központi elő- azonban semmiképpen sem adások magas színvonala, s csorbítja a technika hó­néhány új kezdeményezés napjának sikerét, azt a — mint például az ipar- tényt, hogy a gyárak, in­jogvédelmi napok és a tézmények, hivatalok ezer műszaki fejlesztési kiállí- és ezer szakemberének, tás — még ki is emelke- műszaki dolgozójának! dett közülük. Csak helye- munkásának szakmai to­selhető, hogy a kitűzött vábbképzését, műveltségé­témák egynémelyikének nek elmélyítését szervezet­fontosságát azzal is hang- ten s intenzíven szolgálta súlyozták a rendezők, hogy Hogy itt Szegeden és országos szaktekintélye- Csongrád megyében ismét ket, vezetőket hívtak meg felhívta a figyelmet leg­előadóul. fontosabb gazdasági és po­Az idén először hárman, litikai feladatainkra: a mű­a Műszaki és Természet- szaki fejlesztésre, a gazda­tudományi Egyesületek ságos termelésre,' az újítá­Szövetségének szervezete sok jelentőségére, az előre­és tagegyesületi csoport- haladás irányára és eszkö­jai, a Szakszervezetek Me- zeire. gyei Tanácsa és a Tudo- Fehér Kálmán Csütörtök, 1966. május 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom