Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

RÉSZLETEK A TÖMÖRKÉNY GIMNÁZIUM lll/B OSZTÁLYÁNAK JS1SZ NAPLÖOÁBŐL A KISZ Kdzpcntt BlzottsS&ának kSzéplskolal «s Iparitanuld niztálva pályázatot hirdetett »s Iskolát KISZ-izervezeteknek „Közös élménye­ink" rímmel, napldirásra. Nevezett a Hetedt Tömörkény irtván Gimnázium III/B osztálya is. A pályázatra beküldött naplóból közlünk rész­leteket. KIVEL VITATKOZZUNK? „Most majd megfigyeljük isten báránykóit!" — így kun­cogtunk néhányan « Forum előtt, amelynek a vallás és a tudomány volt a témája. „Ugyan mit tudnak majd fel­hozni vallásosságukra?" Mert mi már jó ideje készülőd­tünk. Tudomány® könyveket olvastunk, de még a bibliát ts felhajtottuk, hogy a cá­folat hitelesebb legyen. Hat osztálytársunk is tartott kis­előadást, * az egész nagyon erdeke* volt, mert könyvek tucatjaiból gyűjtötték össze mondanivalójukat. Bár minden fórum ilyen erdeke* témával kínálna bennünket! Itt aztán lehet kendezni, diskurálni! Az eleje nagyon szép rend­ben ment. csak úgy peregtek az előadások. De amikor vi­tatkozni kellett volna, min­den száj befagyott.. „Vajon mindenki egyetért aszal, amit Itt a többiek el­mondtak?" — erre a kérdés­re is néma csönd volt a vá­lasz. Mi azonban nem akar­FIATALOK FÓRUMA tunk ebbe belenyugodni, mert tudjuk, hogy néliányan el-eljarnak a templomba is. lgv történt, hogy egyiküket fei is szólítottuk: „Te mit szólsz? Hiszen te templomba jársz!" „Igen, kár volna tagadni... eljárok ... De miért? Mert otthonról elzavarnak. Ne­hogy azt higgyétek, vallás® vagyok!" S kérdezhetjük még azt a néhány templomos ®ztály­társunkat, ók is ezt mondják. Elhisszük nekik, mert nem buzog bennük az áhitat, de azért egv kis kétely marad: nem ezzel „takaródznák-e" a KISZ előtt? El kellene menni hozzájuk? Még nem tudjuk, miként, de nyíltabb színvallásra kellene őket bír­ni. !gv hát kivel vitatkozzunk a vallásról? Aki „gyanús", se nem oszt, se nem szoroz. Ál­laspontjukat nem i* tudják, nem 1* akarják megvédeni. A buzgó hívőségen már biz­t®an túl vannak. Persze, a materialista injekciózást nem hagyjuk abba. Reméljük, egyszer otthon is megmond­ják vagv „meggyónják" majd: „Mama. én nem va­gyok vallásos, ne küldjetek engem a templomba!" (1965. XII. 12.) GONDOK A FEHÉR FŐKÖTŐ ALATT Abban a csodalatos öröm­ben volt részünk, hogy vég­re oly sok idő után. karun­kon hófehérre mosott és_ ro­pogósra keményített főkö­tökkel. fényesre vasalt kö­tényekkel elmehettünk poli­technikai gyakorlatra az I. sz. kórhazba. Farkasordító hideg volt ugyan, de ez sem hűtötte le lelkesedésünket. Nagyon régen vártunk er­re az alkalomra, mert egy évben legfeljebb négyszer­ötször van módunk gyakor­lásra. S addig minden rend­ben is volt. amig szét nem osztottak bennünket a kü­lönböző kórházi ®ztályokra, bár egy-egy kórterembe né­gyen-öten is kerültünk. Ha­nem mikor munkához akar­tunk látni... egyszerűen nem volt mit csinálni. A napi rutinmunkát a nővérek 8 óráig mér mind elvégezték, igv nekünk nem maradt egvéb. mint a bámészkodás, aildogálás. semmittevés. Egész délelőtt, csoportok­ban beszélgettünk a folyosó­kon, s a hasznunk annyi volt, hogy nem padokon ücsörögtünk, hanem kicsit megmozgattuk a lábainkat. A fehér fökötők alá nem kerültek új ismeretek, csak gondok, kérdések formájá­ban. Ilyenek: minek jövünk ide, ha semmit sem tudunk csinálni?, feleslegesek é* lá­batlankodók vagyunk a nő­véreknek, betegeknek, orvo­soknak?, így akarják velünk megszerettetni az egészség­ügyi pályát? Hiszen mi oly nagyon sze. rettünk volna dolgozni, va­lami hasznosat tenni, és en­nek a napnak valami hasz­nát venni! (1965. XII. 13.) EREDJ, ÉS KAPÁLJ TE IS! A Fórum harmadik vitá­ját a KGST-ről terveztük eredetileg. Jelentkezők bő­ven akadtak a vita vezetésé­re, de egyszerre minden igyekezet leállt, összejártuk a könyvtárakat, kerestük az irodalmat, de összefoglaló munkát nem leltünk. Ennek ismerelében valaki azt kez­deményezte; „Minthogy er­ről a témáról egyelőre nem tudnánk még komolyan vi­tatkozni, keressünk egy sza­badon választhatót, például beszéljünk az ár- és bérin­tézkedésekről!"' „Ügy van, úgy van, otthon is ez m®t a téma!" Így is történt. De érdek® modon nehezen indult a be­szélgetés mégis. Ilyenekkel kellett hát „megmozgatni" az osztályt: „Kinek a család­jában lett magasabb a jöve­delem?" Hárman álltak fel. „ötven forinttal több anyu­kám özvegyi nyugdíja." „Apukám 170 forinttal ke­res többet elsejétől." „A családi pótlék emelése jelent többletet." Erre aztán elindult a la­vina. „M®t is a parasztok jártak jól! Még be sem ve­zették a rendelkezéseket, máris fölverték az árakat a piacon!" „Volgán hordják a káposz­tát!" „Tudok olyat, akinek két autója i.s van!" „Árleszállításkor meg nem lehet tőlük bemenni az üzlet­be. úgy vásárolnak!" Csak úgy röpködtek az éles, gúnyos, de komoly ér­ieknek szánt megjegyzések. De a „parasztjaink" se ma­radiak szótlanok. Felvették a „kesztyűt", és vissza is dobtak. „Eredj, és ka piálj te is!" „Kelj hajnalban, és da­gaszd a sarat! Azt hiszed, csak piacból áll a paraszt élete?" „Hajaj. nem olyan nagy dolog az sem. Csináltuk mi is a nyáron!" „Meddig? Két hétig." „Ha olyan jó a parasztnak, miért nem megy egyiktek se mezőgazdasági tanulónak, kertésznek, állatgondozónak, traktorosnak? „Csak ne ugráljatok! Ti panaszkodtok legtöbbet, de olyan jól senki sincs el­eresztve hazulról, mint ép­pen ti!" „Ezt is csak képzeltek­Mert azt hiszitek, hogy min­den parasztnak őszibarackosa van Szgtymazon! Hogv mind úgy él, mint aki Volgával hozza a káposztát! Ismerek én olyat is. aki hat tojással jön be a piacra." „Aztán hét forintra tart egy pulykatojást." „Nincs itt mese. a statisz­tika is mutatja, hogy a pa­rasztság átlagjövedelme alat. ta van a munkásokénak, al­k al ma zotta kén ak." A vita azóta sem zárult, le megnyugtató módon. A pa­rasztgverekekben maradt egy adag sértettség, a vár® siakban pedig ugyanannyi kételkedés. (1966. II. 16.) HELYREIGAZÍTÁS Ez az a rovat, amit min­dig mindenki elolvas az új­ságban. Mi is rátaláltunk egy helyreigazításra az Élet és Irodalomban. De még mi­lyenre! Azt. a rajzpt, amelyet előző számában közölt, m®t megfordítva nyomtatta ki, mondván, hogy a múltkor el­hibázta !!• Hát mi már megint, vagy még m®t se értünk a művé­szethez. Így megfordítva sem tudjuk kisillabizálni, mi akarna ez lenni. Nézzük messziről és közelről, hunyo­rítva és tágra nyitott szem­mel, és megállapítjuk: ezt aztán semmiképpen sem le­het helyreigazítani. De komolyan: valaki ma­gyarázná már meg egyszer, mitől olyan igazándi művé­szet az, aminek végered­ményben mindegy, hogy a talpán áll vagy a fején! Mert a helyreigazításban az is benne volt, hogy „a szerző kívánságára közöljük". Más talán észre sem vette? Ha így is lehet, néhányan mi is művészkedésre adjuk a fejünket! (1966. IV, 10.) MI, LÁNYOK ÉS A FIÜK Tegnap névtelen közvéle­mény-kutatást csináltunk — a fiúkról. Mindenki leírta, mit tart róluk, hogy s mint van velük. Mikor az egészet összeolvastuk, magunk is meglepődtünk. Kiderült, hogy az ®ztály nagyobbb része nem jár fi­úkkal. Az ismeretségek vagy csak futólagosak, vagy már „kozmásak". Az indoklás meg ahány, szinte annyi' fé­le. Néhányat fel is jegyzünk közülük mutatóban. „A fiúk... általában túl­ságosan önzők, nagyképűek, néha pimaszok. De vannak közöttük rendesek is. Utálom a tróger tagokat. Szerencsé­re nem sokat ismerek." „A csin® és elegáns fia­talemberek szimpatikusab­bak. Persze, ez attól is függ, kinek milyen fiú csin®. Láttam például olyat, a'ki legalább 80 centiméter szár­bftségű, kopott, eléggé pisz­kos ti'apéznadrágban járt, azzal söpörte a földet, s egyes lányok mégis csinosnak tartották. Az ilyen nem az én esetem." „Helyes, ha a lányok a fiúkkal barátkoznak, és eset­leg igazi barátok is lesznek. Ehhez nem kell feltétlenül szerelem. Sokszor többet ér egy fiú barátsága, mint egy lányé. De az ilyen fiúk. ret­tenetesen ritkák." „Javasolnám, hogy egy dél­után. amikor mindenki-ráér, szervezzünk egy olyan ösz­szejövelelt, ahol őszintén be­szélnénk a fiúk és a lányok kapcsolatáról." „A mai fiúk huligánok." „A fiúk azt hiszik maguk­ról, hogy ők találták l'el a spanyolviaszt — pedig én!" „A korunkbeli fiúk nincse­nek olyan érettek, mint a lá­nyok, sőt komolytalanok. Szórakozni, mint partnerek megfelelnek, de nem kell őket komolyan venni." „Ha újra beiratkozhatnék a gimnáziumba, semmikép­pen nem jönnék tiszta leány­osztályba. Megszokjuk a ma­gunk társaságát, és nem tu­dunk fiúkkal viselkedni.'' „Amilyen a lány, úgy vi­szonyul hozzá a fiú." „A velünk egykorú fiúk csak szórakozni szeretnek a lányokkal, és átvágni őket. Ugyanakkor jót nevetnek." „Gyámoltalanok és buták a velünk azon® korú fiúk, az idősebbek pedig nem fog­lalkoznak velünk." Hogy kerek legyen a kőz­véleménykutatásunk. végére hagytuk a legeredetibb fel­jegyzést. „Természet®nek tartom, ha egy 17 éves lány komolyan jár fiúval. Én pél­dául szeretek csókolódzni, de nincs rá alkalmam. Mindig az a fiú tetszik, aki ram sem néz, és az jön utánam, akire rá se nézek." (1966. IV. Iá.) EGY KIS LELTÁR Utoljára még valamit a számok nyelvén ... Nem csináltunk ugyan ok® statisztikákat, szigorú táblázatokat, de összeszed­tünk néhány adatot önkéntes „bevallás" alapján, s fella­poztuk a KISZ nyilvántartá­sait is, hogy lássuk: milyen az ®ztály egészben, hogyan él, hogyan öltözködik, mit olvas, mivel szórakoz.ik stb. A családok átlagkeresete 2811 forint. Ez az összeg úgy jött ki, hogy egybe számol­tuk azokat a családokat is, ahol csak egy kereső van. „Bekukucskáltunk" a ruha­tárakba, s az derült ki, hogy egyikünkre-másikunkra 14 ruha jut. A legkisebb bejegy­zés 6 volt, a legnagyobb 20. Cüpö 7 darab jut átlagosan egy IlLB-sre. Szellemi táplálékunk az is­kolai és KISZ-munkán kívül is elég változatos. Napilap és folyóirat egy-egy családba atlagosan 4—5 jár, saját könyveink száma a családi otthonban egyenként átlago­san 51 darab. Moziba havon­ta 3—4 alkalommal megyünk, leginkább közösen, színházba pedig egyszer-egyszer. Kedve® szórakozásunk a tánc is, de erre nem sok al­kalom van. Rendszeresen tíz ®ztálytársunk jár táncolni (közöttük Kiss Gyöngyi a megyei társastánc-versenyen szép helyezést ért el partne­rével). A kötelezőn felül kilencen tanulunk választott idegen nyelvet. A legfrissebb orientációk a pályaválasztásban a követ­kezők: orv®nak készül 8, más egészségügyi pályára 12 társunk. Tanár szeretne len­ni 7, mérnök 1, óvónő 2, vegyész 1, mezőgazdasági technikus 1, grafikus 1. Tanulmányi munkánkra és szervezeti életünkre némi fényt vetnek a következő számok: — Osztályunk tanulmányi átlaga félévkor 3.09 volt, a magatartás 4,27, a szorgalom 3,75. — A KISZ-alapszervezet taglétszáma: 39. — Az ISZP-ben résztvevők száma: :)9. Az iskolai KISZ VB-ben négy, a bizottságban öt osz­tálytársunk dolgozik. mint választott tisztségviselő. Szakköri munkában 33-an v®zünk részt, könyvtárba 37-en iratkoztunk be. (1966. IV. 22.) itoMSUqéiM Kép és rajz Régi olvasóink még bizo­nyóra emlékeznek arra az esetre, melyet mi már anek­dotaként emlegetünk a lap műhelyében: megjelent egy hosszú fekete folt az újság­ban, amely fölött ott hival­kodott a cím: Ez aztán har­csa!" Hót ma már erről is merünk beszélnL A képekről és a rajzokról... Mert hi­szen akkor ls hiába látszott a fényképen a szenzációs ; harcsának még a bajusza is. ha az olvasó csak íestekma­szatot talált a helyén. A nyomdai technikai berende­zéssel volt bajunk. Nem iszunk előre a medve bőrére: bizonyára megesik még más­kor is. hogy nehezen lehet felismerni, mi van a lapban közült képen, de már bát­rabban merünk ígérni, mert azóta felújították a nyomda rotációsgépét. S ha már itt tartunk, hadd mondjuk el: hogyan is kerül a lapba ?gy­egy fénykép vagy rajz?_ A kiválasztott fényképe­ket a nyomdai cinkográfia a kívánt méretben fényérzé­keny fémlemezre fényképezi és különleges vegyi eljárá­sokkal maratja. A kép söté­tebb részein magasabban, világosabb részein mélyeb­ben hat a vegyszer, így lemezen kapjuk meg a fény­képet, amit nyomtatáskor a hengerre ragasztanak. A fémpontok sűrűbb és ritkább csoportjai más-más arány­ban veszik fel a festéket és aszerint nyomtatják a rotá­cióspapirra a képet. Ez így elmondva roppant egyszerű. De mint minden szakmának, ennek is ezer csínja-bínja és érdekessége van. Mi azt tartjuk ezek kö­zött legtöbbre, hogy már né­hány éve a szegedi nyomdá­nak is van cinkor/ráf iá ja, s itt helyben készülnek a le­mezéW-ífcy a'Z esti Eseménye­ket még másnap tudjuk képpel is illusztrálni.' Az­előtt a képek előbb megjár­tuk Budapestét, s csak két­három napos késéssel tud­tuk őket közölni. Ott tar­tunk már, hogy például egy déli moszkvai vagy pá­rizsi eseményt is fotóval tu­dunk másnap színesíteni, mert a képtávíró szolgálat is kiépült Magyarország és szá­mos más állam között. A képtávírón, telefotón vagy rádiófotón érkező képeket — melyek egyenkénti ára 1200 forint — Budapestről a legkülönbözőbb utakon hozatjuk le Szegedre. Hozta mór a friss képet az űrhajó­sokról, vágy más szenzáció­ról mozdonyvezető és antő» buszsofőr, ma gangepkocsive­zető, s nemegyszer munka­társunk járt fent értük. A kliséüzem dolgozóinak segít­ségével nemegyszer jelent meg olyan külföldi, hazai, vagy szegedi kép a másnapi lapban, amely este 11 óra­kor érkezett. A frisseséget még tovább fokozhatjuk majd, ha kiépülhet a fővár® és a nagyobb vidéki központok között is a képtávíró szolgá­lat. Tegnapi lapunkban több képet láthattak olvasóink a BNV-ről. Az első oldalon Kádár János . elvtársat lát­hatták egy komlói bányász­szal,. a harmadik lapon pe­dig egy kedve,* kis epizó­dot a szegedi kisdobos- és út­torőavatüsrqir Ezek a képek mind a pénteki nap esemé­nyeiről készültek, s az . em­lített módon kerültek a szom­bati lapba. S a régebbi tech­nikai állapotokkal szemben ez a gyakorlat szépen pél­dázza a fejlődést: képekkel éppen olyan friss tud ma már lenni a Dél-Magyaror­szág, mint cikkekkel. Rajzból kevesebb kerül a lapba. leginkább vicc«k» szemléltető ábrák, illusztrá­ciók ós címek. Gyakorlatilag ezek is hasonlóan készülnek, de van egy nagy előnyük: könnyebben és gyorsabban „szállíthatók", A rajzokról készült klisét matricázni le­het (elvileg a fényképekről készült klisét is matricába préselhetik). A rajz vonalait hőálló és jó tartású papírba préselik, melyről ólomönt­vénnyel „elő lehet hívni" a vonalakat. A nyomdai mun­ka során azután ezek még­egyszer matricára kerülnek, már egy-egy teljes oldal b® tűanyagával együtt, hogy aztán a kívánt hengeres fe­lületű ólomoldalt kiönth®­sék a teljes matricáról. Többszöri áttétellel így is megjelenhet n rajz, de ter­mészetesen. helyben készült kliséről is. Régebben azért kockáztat­tuk meg a képeket lapunk­ban, hogy „hátha sikerül". Manapság azért adunk mi­nél több fényképet, hogy szemléletesen is bemutassuk olvasóinknak a világ, az or­szág, a szűkebb haza újdon­ságait, eseményeit, érdekes­ségeit. S ebben a különbség­ben benne van már kézzel­foghatóan annak az igyeke­zetnek a gyümölcse. hogy minél frissebb, minél sokol­dalúbb, minél szemlél "sebb legyen a tájékoztatás írni) olvasóinknak nyújtunk Egy hét múlva: EPILÓGUS Ilyenek vagyunk ... Mai ifjúság. Sokat halljuk az idő­sebbektől, hogy „bezzeg a mi időnkben". Mi Ls ezt mondjuk majd a gyerekeink­nek. Mór a hangsúlyt is meg­tanultuk. De m®t hadd kérdezzünk valamit. Minthogy az időseb­bek ezzel azt ismerik el, vagy azt magyarázzák, hogy szüntelenül romlik az ifjú­ság, kiből lesz az a sok de­rék felnőtt? Kiből lesznek a kiváló munkások, szorgal­mas parasztok, kitüntetett ta­nárok és áldozat® orv®ok. akikre tisztelettel ts megbe­csüléssel nézünk fel? A min­dig romló ifjúságból? Nem stimmel az egyenlet. Klói­ról kell kezdeni a számítást. Mi így számolunk: rend®., komoly fiatalokként akarunk* felnőni, hogy ivndes, komoly" felnőttek legyünk. Ez pedig körülbelül ügy halad a szándéktól a megva­lósulásig. ahogy naplónkban írva vagyon. (1966. IV. 26.) Mint lapunkban beszá­moltunk már róla. az idei évben május 28-tól június 5-ig rendezik meg az Ün­nepi Könyvhét eseményeit Szegeden. Szombaton, 28-án délelőtt 10 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó a Klau­zál téren, vasárnap periig ugyancsak délelőtt 10 órakor a Somogyi Könyvtárban rendeznek irodalmi matinét Benjámin László, Komlós János és Bárdos Pál közi® működésével. Ugyanezen a napon nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsar­nokában és az emeleti folyo­són a Somogyi Könyvtár reprezentatív kiállítása. Ti­zenkét tárlóban zömmel az idei könyvhétre megjelent műveket állítják ki. de helyet kapnak más szépiro­dalmi, politikai. közgazda­sági. művészettörténeti é-s egyéb vonatkozású díszes kiadványok is. A Szegedi Nyomda erre az alka­lomra mintegy 20 tonna 'könyvet készített., s ezeknek legszebb példányai ugyan­csak megtalálhatók majd a múzeumi kiállításon. Az ünnepi könyvhéten az Állami Könyvterjesztő Vál­lalatnak négy, a Magyar Könyvkereskedelmi Válla­latnak. illetve a K®suth Kiadónak egy-egy pavilonja áll az érdeklődők rendelk® résére a Klauzál, illetve a Széchenyi téren. Ez utóbbi helyen az ifjúsági könyvek pavilonját állítják fel. Hat­vannégy új mű, mintegy 835 ezer példányban kerül az ol­vásók elé, jó részben magyar szerzők: Dckány András, Fehér Klára. Gergely Márta, Mezei András, Palotai Boris, Vészi Kndre, Rab Zsuzsa, Sánta Ferenc, Szabó Pál, Csanády Ján®. Tamási Áron. Veres Péter, 111® László, Molnár Gábor, Illés Béla és Illés Laj® alkotásai. Ebből az alkalomból adja ki a Szépirodalmi Kiadó Ju­hász Gyula összes verseit a Magvető pedig Kassák La­jos Egy cmlier élete című munkáját. Május 30-án. hét­főn este 6 órakor az ifjúsági könyvtár klubhelyiségéber) Thury Zsuzsa találkozik oL vasóival, június 2-án. csütör­tökön pedig a mihálytelekí művelődési otthonban ren­deznek este 6 órakor író­olvasó találkozót Oraveez Paula és Simái Mihály rész­vételével. iafi«- »áJüa 22- DÉL-MAGYARORSZÁG 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom