Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál Ma este Sós György A cipők, éneke című rádiójátékának bemutatásával megkezdődik a Kossuth-rádióban a május 2-ig tartó Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál. Az egy hónap alatt kilenc ország, kilenc szerzőjének alkotását mutatják be a rádióban. A szerzők között elsősorban a szocialista országok írói szerepelnek, de Francaiország, Írország, Japán és az NSZK rádiójáték-irodalmát is képviseli egy-egy mű. A második előadáson, április 8-án, a csehszlovák Ludvik Askenázy Az ön számlájára ment című hangjátékát mutatják be. A továbbiakban Manfréd Bieler német, Claude Mauriac francia, Shuji Terayama japán, Ardi Liives szovjet, Michael Tonecki lengyel, Günter Eich nyugatnémet és Dan Treston ír szerző hangjátéka szerepel a műsorban. A rádiójáték-fesztiválon a legnevesebb magyar művészek működnek közre. Többek között Sinkovits Imre, Tolnay Klári, Básti Lajos. Ruttkai Éva, Dómján Edit, Bánki Zsuzsa, Ladomerszky Margit, Sulyok Mária és Lukács Margit. Éneklő ifjúság Az Éneklő Ifjúság hangversenysorozat második napján a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban hét általános iskola énekkara lépett dobogóra és jó néhány produkciójuk aratott megérdemelt sikert, A Tanárképző Főiskola II. számú gyakorló általános iskolájának énekkara dr. Szolnoki Jánosné vezényletével különösen a két klasszikus művel adott ízelítőt tudásából: Mozart Alkonyóra és Schubert Májusi dal című szerzeményét énekelték egységes, szép tónusú előadásmódban. Nemcsak a hallgatóságnak, de a csillogó szemekből ítélve a szereplőknek is élmény marad a Mező Imre általános iskola énekkarának produkciója. Marosi Jenőné munkáját dicsérik az előadott müvek, melyek közül kimagaslott Bartók Ne menj el című darabja, valamint a mindenkit tapsra ragadó két népdalfeldolgozás: a Sellő című svéd népdal és a temperamentummal előadott Kónyár Berta (Szőnyi Erzsébet feldolgozása). Jó adottságokkal rendelkező együttest ismertünk meg a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola énekkarában, mely Kóczián József vezényletével különösen Mendelssohn Búcsú az erdőtől című dalát adta szépen elő, s ha a legmélyebb élmények mellett a legkedvesebbekre is sort kerítünk, akkor a Gagarin általános iskola énekkarának Brahms-produkciójára kell gondolnunk az Egy édes hangú kismadár című műre, melyet Maxi Mihályné vezényelt. A Móra Ferenc általános iskola énekkarát dr. Nacsády Józsefné, a Hámán Kató általános iskoláét Regős Vilmos vezényelte. I munka tiszteletével Huszonegy évesek egymás között Hét fiatal beszélget. Kü- akkor is várunk egy ideig a — Én hivatásérzetből válönböző területről valók, kü- házasságkötéssel. Egyébként lasztottani az orvosi foglallönböző gondolkozással. Ami- mi is egy üzemben dolgo- kozást. s minden vágyam, ben egyenlöek: egyidősek: a zunk, s mindketten szépen hogy sebész, vagy szülész leszabadsággal, valamennyien keresünk. Én már megvet- hessek. Tudom, még a derehuszonegy évesek. Ennél is tem a bútort, régi kifejezés- kán sem vagyok az időnek, fontosabb azonban a közös sel élve a stafírungom is hogy célom elérjem, de el fovágv: a kiegyensúlyozott, al- megvan, de a vőlegényem- gom érni. kotásokra alkalmas életmód nok a katonáskodás után újmegteremtése. Mind nyugod- ra fel kell ruházkodnia, és tan akar élni, mert csak így még azután is hátra lesz a látják biztosítottnak a csa- legnagyobb gond: a lakás, ládalapítást és műveltségük — Hat éve vagyok agyártovábbfejlesztését. E célok ban, elég nehéz munkaheérdekében viszont nyugtala- lyen, a konfekció szabászatnul elszántak. Ezt a látszó- ban. Ezért az a szándékom, vatás szépsége ambicionál, lagos anakronizmust az idő- hogy tovább tanulok, átkép- Az apám, aki kubikosként sebbek gyakran érthetetlen- zem magam női szabónak, nek tartják, s legtöbbször CSERNUS MARIA, BlRÓ LÁSZLÓ harmadéves orvostanhallgató: — Engem is az orvosi himegmosolyogják. Ezzel szemben hallgassuk meg a huszonegy éveseket. TEMESVÁRI JANOS csomagoló a kenderfonóban: kezdte, jogi doktor. A húgom másodéves gyógyszerészhallgató: a mi életünk alakulása világos példája a társadalmi fejlődésnek. Maőrvezető, tényleges katona: — Édesapám a felszaba— A családból ketten dol- gamtól tudom — erról nem gozunk, bátyám és én. Nyűg- másnak kell meggyzőznie —, hogy mindezt egyedül a mi korunk, a szocialista rendszer tudja nyújtani az embernek. Igaz, vannak gondjaink, problémáink, amiket díjas szüleimet is mi segítjük. Nagyon szeretem a dúlás előtt jegyző volt, az- munkahelyemet, és azokat, után is adminisztrációs mun- akikkel együtt dolgozom, kakörben dolgozott. Ezért el- IjCgközelebbi tervem, hogy lenezte hoEv én is ci tyám is gyakorlati foglalko- elvégzem a középiskolát: ma meg kell egyenként és egyézást válasszunk. Mégis la- már az általános műveltség nenként oldanunk, de van katos lettem, s olyan válla- az érettséginél kezdődik, biztos jövőnk is. Meggyőzőlatnál kaptam állást, amely- Persze, eszemben sincs, hogy désem, hogy ez valóság, s MunkTmágteShátatS^n ^ -asztalért törjem magam, becsületes iparkodássai, a zám megismerését is lehető- de a fizikai munkában sze- munka tiszteletiével elérhető vé teszi, s ez nagy élvezet retnék szakmai képzettséget a kiegyensúlyozott élet. számomra. Közben megta- szerezni. A féjhezmenés? Egyelőre olyan távolinak tűnik. Bár sohasem tudja előZengő verseik mutatták be őket Szovjet íróvendégeink között (Regös István felv.l Rozsgyesztvenszkij és Ahmadulina a pesti utcán nultam az esztergályos szakmát, elvégeztem a hegesztőtanfolyamot és mielőtt katona lettem, még egy képesítést szereztem: gépkocsivezetői jogosítványom is van. Ha leszerelek, technikumba iratkozom, hiszen tanulni lehet és én nagyon szeretek. — Mióta katona vagyok, sokat fejlődött a gondolkozásom. Érdekes, hogy RADI SANDOR re az ember. NAGY BALÁZS harmadéves orvostanhallgató: tényleges katona: Pár hónapja vagyok katona, különben géplakatosként dolgozom a kenderfonóban. Én ezt tartom a legszebb szakmának. Állandóan — Egy orvosházaspárnak fejlődik, bővül a gyár. Jötma az az előnye, hogy egy hely- tek az új gépek, csodálatos mar nélkülözhetetlennek tar- re kaphatnak kinevezést. De kontsrukciók. Ezeket itt szetom a politikai osszefugge- , , ,, , , . . _ sek megismerését. Roppant nagyon meggondolando ez a reltek össze es en is részt izgalmas az. ha tudja azem- lépés, mielőtt kialakult eg- vettem a munkában, s megber egy-egy esemény indíté- zisztenciája nincs az ember- szerettem azt. Nem is akakait, magyarázatát. Katona- nek A diploma után még rok mást, mint mindig géként lettem tagjelöltje a ^ éy.g ,ekötnek a gyakor. pekkei dolgozni és tökéled lati tanulmányok, ezalatt a sen érteni hozzájuk. Tudom, fizetés is alacsony, 1300— ez állandó tanulást jelent. 1400 forint csupán. Ha jól A szavak könnyedén, megszámítjuk, a gyakorlati közvetlenül formálódnak idő alatt jobban be kell osz- gondolatokká. Véleménnyé, 1ani a pénzt, mint most az az életutak programjává, a egyetemen, amikor 200 fo- mai huszonegy évesek célkirintból teljes kollégiumi el- tűzéseivé. S ez elismerést, difii mSegmSaí meghallgatást érdemeL 500—700 forint. Kondorosi János pártnak és párttagként szeretnék leszerelni! t-r/vBrt FERENr tényleges katona: — Civilben a textilművekben vagyok segédmúvezetű. A feleségem ugyanott fonónő. Én eredetileg nem lakatos szerettem volna lenni, mert a rajzoláshoz, festéshez nagyobb kedvem volt. Ehhez azonban hosszabb ideig kellett volna még tanulnom. de anyám nehéz sorsban élt, pénze nem volt taníttatásomra, sőt őt is én támogattam. — Most gondokkal küszködöm. Cvereket várunk és nincs lakásunk. Feleségem, mióta terhes, már a harmadik albérletben lakik, mert az ilven esetet nem szeretik a főbérlők. De vajon az üzem segíthetne? — Nem értem azt hogy annyit ígérnek a fiataloknak. és amikor lakás kellene (vagy nászútra mentünk volna, s üdülési beutalót kértem). akkor gyakran azzai fizetik ki az embert: még ráér. még várjon, majd később. HETES! RÚZA ruhagyári szabász: — Az én vőlegényem szintén katona. Ha leszerel, még Róbert Rozsgyesztvenszkij az Egyetemi Színpadon szaval. A hallgatóság mintegy felül a versek ritmusának hullámvasútjára, s engedi sodortatni magát az érzelmek magassága és mélységei felé. A Rekviem című verséhez néhány szót mond bevezetőül. Odahaza van egy fénykép, amelyen édesanyja, hat fiútestvére látható. A képen még kicsik, a legidősebb sem több tizennégy esztendősnél. Nem ismerte őket, hiszen a második világháború idején ő még nagyon pici volt, ezek a fiúk viszont már mind a frontra mentek. Csak egy tért vissza közülük. Hozzájuk írta ezt a sodró erejű, nemesen patetikus Rekviemet. Kérdésünkre válaszolva önmagáról beszél. — Szüleim is, mind a ketten, a fronton voltak. Engem egy gyermekotthonba vittek. Írtam egy verset. amelyet a tanárom beküldött az Omszkaja Pravda című helyi lapnak. A verset közzétették ós én tizenhárom régi rubel honoráriumot kaptam ... Azonnal odaadtam a fasizmus elleni, Védelmi Alap számára. A versírást azóta sem A garázdaság következményei Válaszol az illetékes Hogyan lenne könnyebb? A Dél-Magyarország március 13-i, vasárnapi számában ..Hogyan lenne könynyebb?" címmel cikket közöltünk. Ebben többek között bíráltuk, hogy a Patyolatnál a ruhamosás nem kielégítő. Cikkünkre a szegedi Patyolat Vállalat igazgatója, Nagy Géza a következőket közölte: Vállalatunk a cikk alapján megvizsgálta a mosási technológiai folyamatot. Megállapítottuk, hogy a mosásnál az eddiginél jobban lehet a ruhafehérítést alkalmazni: éppen ezért a fehérnemű mosásánál már bevezettük az optikai fehérítést. Kifogás volt, hogy a kimosott ruha illata savanykás. Vállalatunk ezért még egy öblítéssel többet végez, hogy a kellemetlen illat megszűnjék. A^t a kérést, hogy az ágyneműknél a keményítést kicsit erősebben végeizük, nem tudjuk teljesíteni. Az ágyneműket ugyanis géppel vasaljuk és ez technikai okok miatt nem ad módot az erősebb keményítésre. Amíg közpénzből és ezrek társadalmi munkája nyomán valóban szépül Szeged, virágos, parkos városunk — modern barbárok felelőtlenül megrongálják, ^tönkreteszik a tisztasági mozgalom eredményeit. Sokat járok a városban és sajnos, lépten-nyomon a vandalizmus nyomai kísértenek. Miért és meddig tűrjük az ilyen kártevéseket? Nem hiszem, hogy a tettek elkövetői mindig ismeretlenek maradnak, ha pedig leleplezik őket, példás büntetést mérjenek ki rájuk és hozzák nyilvánosságra a nevüket, munkahelyükön is bélyegezzék meg az ilyeneket. A sok ijesztő látvány közül néhányat megrajzoltam, lássa az is, aki ilyesmit elkövet, hátha megdöbben garázdaságán, s lássák a becsületes emberek is, hogy ezentúl leleplezzék a rombolókat. Az 1, 2, 4 jelűek az újszegedi ligetben találhatók. A 4 jelű valószínű, az „erős emberek" áldozata lett, mert betontuskóstól együtt, kiemelték és eldobták. A 3 jelű a Népkert sort csúfítja, még néhány nyomorékabb társával. Az 5 jelű a Deák Ferenc és a Híd utca sarkán van, szintén nem egyedül. A 6, 7 jelűek az újszegedi hídfőnél láthatók. Az erős, szögletes vasoszlopon levő táblát tartó rúdjával együtt lehúzták és a tábláját is elcsavartak, melyen a gyalogos eddig azt olvashatta, hogy ,;Gyalog közlekedés Szeged felé ezen az oldalon". A kerítés a SZUE kerítése, mely szintén útjában volt valakinek. A 8 jelű pad a Népkert soron várja, hogy pótolják a hiányzó egy szál ülésdeszkáját. Éz szintén nem egyedüli eset. A 9 jelű hulladékgyűjtő oszloppal a Madách utcában találkoztam. A 10, 11 jelűket a Kossuth Lajos sugárúton örökítettem meg. Itt meg kell jegyeznem, hogy legalább húsz darab hiányzik (nem számoltam). A 12 jelűt pedig a Lenin körúton a villamoskitérőnél pillantottam meg. Ez sem gyerekmunka lehetett. A két darab 1 collos vascsövet eltörni nem kis munka volt. Tipity János tudtam abbahagyni, jóllehet szüleim még néhány évvel ezelőtt is sürgettek: „mikor kezdek már végre valami társadalmilag hasznos munkát végezni". Ahmadulina is, a szovjet íródelegáció költőnőtagja arról beszél mosolyogva, hogy szülei meglehetősen sokáig ellenezték a kissé megfoghatatlan költői pályát. Versében azonban — amelyből most itt, az Egyetemi Színpadon előbb Janesó Adrienn magyarul, majd Bella Ahmadulina oroszul mondott el részleteket — meghatott emléket állít őseinek Családfám címmel. Az egyik hozzáintézett kérdés. amelyet cédulán küldtek a színpadra, így hangzott: ,ja költónőla egyenrangú társai-e férfiköltőknek?" — Azt hiszem, az orosz irodalom múltja ékes bizonyság arra, hogy a költőnők teljesen egyenrangúak lehetnek, hiszen Cvetajeva és Ahmatova példája is ezt igazolja. Magam is költőnek és nem költőnőnek vallom magamat Egy másik kérdés a szovjet irodalom úgynevezett űj hullámáról érdeklődik. Szergej Antonov, a kitűnő prózaíró — Üresjárat című elbeszélésének , már filmváltozatát is láthattuk — válaszol először: — Kissé divatosnak tartom ezt a meghatározást, amelyben bizonyos politikai és esztétikai mellékízt érzek. Kétségtelen, hogy jelentkezett az orosz költészetben egy új generáció és ennek olyan kiváló képviselői vannak, mint Voznyeszenszkij, Vinokurov, Jevtusenko vagy az itt ülő Rozsgyesztvenszkij és Ahmadulina. Sokan azonban új hullám alatt azokat a szerzőket értik, akik bíráló jellegű írásokat tettek közzé. Egyesek ilyen alapon még engem, az ötvenéves írót is az új hullámasok közé soroltaik. Ezért ez az elnevezés nem megfelelő. Rozsgyesztvenszkijjel és Ahmadulinával erről az új generációról beszélgetünk. Gondolatmenetük lényege a következő: A Szovjetunióban a költészetnek mindig is óriási társadalmi szerepe volt; a személyi kultusz időszakában nem volt módja ezt az oly hasznos társadalmi hatását kellőképpen érvényesítenie. A XX. kongresszus olyan lehetőségeket nyitott meg, amelyekkel nekik, az akkor induló fiataloknak csak élniök kellett, s a társadalom érdeklődése ismét magasra szökkent Nemcsak a fiatalok, hanem általában a költészet iránt. Pausztovszkijt. Jeszenyint és még jó néhány klasszikust például, bármilyen példányszámban adják is ki a Szovjetunióban, egyszerűen, nem lehet megkapni. Ha egy könyvesboltban valaki érdeklődik ezek iránt a könyvek iránt, azt feltétlenül „naiv külföldi"-nek tartják. Bcrnáth László Péntek, 1966. április 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 5