Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

Kozmosz—115 A Szovjetunióban szerdán Főid körüli pályára juttat­ták a Kozmosz—115 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés se­gítségévé! folytatni kívánják a TASZSZ által 1962. már­cius 16-án bejelentett űr­kutatási program megvaló­sítását. A szputnyik kijutott pá­lyájára, amelynek jellemző adatai: Kezdeti keringési idő 89,3 perc. a pálya legnagyobb távolsága a Földtől (apo­geum) 294 kilométer, legki­sebb távolsága (perigeum) 196 kilométer, a pálya sík­jának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok. A tudományos műszerek mellett a szputnyikon el­helyeztek egy rádióadó­készüléket, amely a 19.995 mhz frekvencián dolgozik, rádióberendezést a pálya­elemek pontos mérésére, rá­dió-távközlési berendezést, amely a Földre juttatja a műszerek által szerzett ada­tokai r Uj iskola a Béke utcában KTSZ-dolgozók Vietnamért Szegeden az utóbbi hetek­ben a vállalatok, üzemek és intézmények után egyre több ktsz-ben tartanak rendkívüli műszakokat a szabadságáért harcoló vi­etnami nép megsegítésére. A műit héten a szegedi Női Szabó Ktsz-nél tartottak kü­lönmúszakot, vasárnap és a hét elején pedig a szegedi Szerszámkovács Ktsz négy üzemrészében közel 100-an vettek részt négyórás, rend­kívüli műszakban. A Szer­számkovács Ktsz dolgozói teljes munkabérüket — 3 ezer forintot — a vietnami nép megsegítésére küldték el. Megváltozott a Juhász Gyula általános iskola címe. Üj otthona a nemrég elké­szült Béke utcai 16 tanter­mes iskolaépület. A költöz­ködés után hamarosan a szokott mederbe került a ta­nítás-tanulás munkája, a kényelmes, korszerű körül­mények örömei azonban — akárcsak néhány apróbb­nagyobb bosszúsága — ál­landónak bizonyultak. /ó építészeti megoldások Az új iskolát Tarnai László, a Szegedi Tervező Vállalat mérnöke egyedileg tervezte, mivel 16 tantermes iskolára nincs típusterv. Ter­mészetesen a különböző épí­tési normák, előírások ilyen­kor is kötelezők. A kivitele­zést a Csongrád megyei Építőipari Vállalat végezte mintegy 8,5 millió forint be­ruházási összegből. A két­emeletes épületben a tanter­meken kívül melegítő kony­ha, tanulószobának is átala­kítható étkező, előadóterem, négy műhelyterem, szertá­rak és a csatlakozó szárny­épületben tornaterem talál­ható. Ami a tervezést illeti, az épület igen jó megjelenésű, nemcsak az utcára, az ud­var felé is. Ezen az oldalon a földszint nyitott, s ilymó­don a négy oldalról közre­zárt belső udvarról ki lehet tekinteni a külsőre. A kivi­telezés is általában jó minő­ségű. Kár, hogy még a mó­dosított határidővel is elkés­tek az építők, úgyhogy a műszaki átadásra a tanév kellős közepén, februárban kerülhetett csak sor. Kaviccsal vagy nélküle? Azt tartja a mondás, hogy nincsen kanál csörgés nél­kül. Bármennyire is szép, bármennyire is jó az új is­kola, azért találni benne hi­bát, kifogásolni valót Ami­kor például a pedagógusok megtudták, hogy a terv sze­rint gyöngykaviccsal fogják felszórni az udvari tiltakoz­tak: nem való az iskolaud­varba, mert balesetveszélyes. Különben úgyis kevés a hely, inkább sportpályát kell építeni, azzal jobban hasz­nosítható. Az említett beiső udvart cementlapokkal rak­ták ki, 10—15 centis közei­be pedig fűmagot vetettek. Félő, hogv a fü majd kiko­pik, hiszen gyerekek ugrál­nak rajta, s azután nagyon csúnya látvány lesz. Panasz hangzott el amiatt is, hogy nincs hová össze­hozni az iskola valamennyi tanulóját. Nyáron a belső udvar megfelel ünnepélyek rendezésére, de télen nincs alkalmatos helyiség. A tor­naterem parkettos — szűk is —, oda bűn lenne cipő­vel bemenni. Azután: ru­határ helyett a folyosók fa­lába mélyeszteti tolóajtós szekrények vannak. Ajtaikon nincs zár, belül hiányzik a fogas. Jobb együttműködéssel Gyöngykavics nem lesz. Igaz, az alvállalkozó Városgazdálkodási Vállalat már megrendelte, de szeren­csére még nem teritette fel, elhasználhatják a városi parkok útjainak borítására. A cementlapok között a fű már kisarjadl ezen egye­lőre nem lehet segíteni. Dísztermet sem varázsolhat már elő senki: a nyolc és fél millió nagy pénz, de minden nem „fér bele." Na­gyobb baj, hogy a tornate­rem kicsi, mert bár az épí­tési norma ezt a méretet szabja meg, érdemes lett volna gondolkozni rajta, mint „tágíthatnák" ki. Vé­gülis egyetlen szegedi új is­kola tornaterme sem alkal­mas sportolási célokra! És a ruhás szekrények? Sajnos a ruhák tárolására nem ta­láltak még a szakemberek megfelelő megoldási A tantermek falain elhelyezett fogasok már csak a régi is­kolákban láthatók. A ruha­tári rendszer megvalósításá­hoz helyiség kell és ruhatá­ros. Maradt a faliszekrény. Nem megoldásként, csak szükséges rossznak. A fogas persze azért ott lehetne benne! Ismételten hangsúlyozni kell: A Béke utcai új is­kola jó és szép, a felsorolt hiányosságok ennek a meg­állapításnak nem mondanak ellent. Viszont tanulságul feltétlen felhasználhatók. A beruházás céijál s részben megoldását is a beruházó határozza meg, az elkészült terveket is bemutatják neki. A városi tanács terv-, il­letve művelődésügyi osztá­lya tehát idejében — még az építkezés megkezdése előtt — korrigálhatná az esetleges hibákat, s akkor nem kellene „utánuk lőni", amikor már késő. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1964. februárjá­ban kell építőiparról szóló határozata a beruházók, a tervezők és a kivitelezők közös feladatául tűzte ki a gazdaságos, korszerű, de ta­karékos építkezést. Az együttműködésre kellene na­gyobb gondot fordítani! Fehér Kálmán Megkezdték a rizsvetést Csongrád megye legna­gyobb rizstermelő gazdasá­gai közé tartozik a Szegedi Felszabadulás Termelőszö­vetkezet. Az algyői határban a gondosan előkészített ta­lajú kalickákba — ahonnan a belvizek éppen hogy csak levonultak — megkezdték a vetési Négyszáznegyven holdon termelnek vízi gabo­nát, elsősorban Dtmghan Nevelés és népművelés Befejeződött a szegedi tá/értekezlet Tegnap befejeződött Sze­geden az a háromnapos táj­ertekezlet, amelyen négy megye —' Bács-Kiskun, Bé­kés. Baranya és Csongrád —, valamint Szeged város művelődésügyének vezetői, irányítói, népművelési szak­emberek megvitatták a po­litikai-ideológiai nevelés helyzetét, s megbeszélték a legközelebbi, legfontosabb feladatokat. A tanácskozáson felszóla­lók egyöntetűen hangoztat­ták. hogy a népművelésben fokozni kell az ideológiai­világnézeti tartalom haté­konyságát, hogy az az eddiginél haté­konyabban járuljon hozzá az emberei: tudatának alakítá­sához. a szocialista emlx*ri tulajdonságok megszilárdu­lásához. Mint a felszólalók is kiemelték, egész népün­ket meg kell tanítanunk szo­cialista módon élni. dolgozni és gondolkodni, s ebben a népmüvelésnek is megvan a maga nagyon fontos és je­lentékeny szerepe. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták a felszólalók a vitaszellem és vitakészség fokozásának fontosságát. Az ellenséges nézetek, felfo­gások és elképzelések ellen a népmüvelés eszközeivel és módjaival is bátran és kö­vetkezetesen harcolnunk kell. Nemcsak azért, mert a meg­élénkülő idegenforgalom az eszmék importját is magá­hozza, s ezek szélesebb körben is elterjedhetnek, ha­nem — mint Csenke László, a Csongrád megyei lanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője vitaindító előadásában kiemelte — sa­jár helyzetünk miatt is. Csongrád megyében például nagyszámú nemzetiségi em­ber él, s már csak ezért sem engedhetünk teret semmiféle nacionalizmusnak. Ezenfelül azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy Csongrád megye lakosságának nem jelenték­telen része még tanyan és a peremkerületekben él. Eze­ken a helyeken gyakran ta­lálkozhatunk maradi nézetekkel: népművelő munkánk egyik legfontosabb feladata, hogy hozzájáruljon ezek felszá­molásához. Az értekezleten nrrind a vitaindító referátum, mind a felszólalások jelentős eredményekről adtak számot. Ezeknek lé­nyegét legrövidebben talán úgy fogalmazhatnánk meg. hogy a népművelésben el­múlt a nemrég még tapasz­talt válsághangulal s ha vannak is még hibák és hiá­nyosságok, megoldatlan kér­dések, a népművelés kétségtele­nül fellendülőben van. Ezt a pezsgést, ezt a fellen­dülést legjobban talán az jelzi, hogy új formák ala­kultak ki és szilárdultak meg. s ezek hatékonyan mű­ködnek közre az emberek nevelésében; hogy általában erősödött és elmélyült, na­gyobb jelentőséget kapott ebben a munkában az esz­meiség. Mint a felszólalók rámu­tattak. egy időben a politi­kai világnézeti nevelés egyet­len eszköze volt az ismeret­terjesztő előadás. Ma mns formák sokasága szolgálja ezt a célt. Kialakultak pél­dául a televízió felhasználá­sának formái, s ma már eredményei is vannak e munkának. Túlzások sem igen jelentkeznek benne, a népművelők, mint egy, de korántsem mint egyetlen, nem kizárólagos eszközre te­kintenek a televízióra. Az elmúlt években megerősödött a hivatásos művészek bekapcsolódása a népművelésbe. A Szegedi Nemzeti Színház tagjai legutóbb — az SZMT kezdeményezésére — mű­vészbrigádokat alakítottak, amelyek rendszeresen felke­resik a munkásszállásokat műsoraikkal. A kecskeméti színház művészei pedig a modern drámairodalom leg­újabb eredményeinek is­mertetésével járulnak hozzá a népművelés változatosabbá tételéhez, színvonalasabbá válásához, végső fokon po­litikai jelentőségének foko­zásához. Nem lebecsülendő ered­;".«ruy az sem. hogv a nép­művelésben sikerült bizo­nyos aktuális politikai tar­talmaknak helyet kapni. El­ismeréssel állapította meg a beszámoló és a felszólalások is. hogy gyorsan és igen szép ered­ményekkel sikerült bekap­csolni a népművelőket a tavaszi békekampányba, a vietnami szolidaritási ak­cióba. Jelentős helyet kapott az értekezlet munkájában a ne­gatívumok, a hiányosságok vizsgálata. A felszólalók rá­mutattak például, hogy a színjátszó csoportok darab­hiánnyal küzdenek, s hiá­nyoznak a tartalmas, esz­meileg értékes összeállítá­sok az irodalmi színpadok számára is. Ezért Csongrád megyében pályázatot írtak ki ilyen irodalmi összeállítá­sokra. sbalit, amely kiváló minő­ségű, nagyszemú termésű. A közös gazdaságban — a ta­valyihoz hasonlóan — repü­lőgépekről végzik majd a rizstablak vízi gyomnövé­nyeinek vegyszeres kiirtásál A szövetkezetben befeje­ződött a borsó vetése. Négy­száz holdra kötöttek szerző­dést a Szegedi Konzerv­gyárral, s a tervek szerint hatvan vagon kifejtett zsen­ge borsót küldenek az üzem­nek. A fejtést a tsz-ben végzik négy géppel, s a visszamaradó borsó héját silótakarmány készítésére használják fel. Kölcsönösség B eszélgetünk a mechanizmusról, elég gyakran és elég sokai Különféle helyeken és alkalmakkor, az üzem­ben, a presszóban, a családi körben és a futballpá­lyán is. Egyik ismerősöm, B. János kőműves szakmunkás így fejtegette nézeteit a mechanizmusról: éppen ideje volt már, hogy itt-ott rendezzék a dolgokal de különösen a fizetések aránytalanságail „hiszen mindenkinek egy gyomra van, akármilyen is a mechanizmus" — nézett rám kérdően, hogy vajon igazat adok-e jól hangzó érvelésének. Nem akartam firtatni a gyomor filozófiát, tudtam, hogy ő sem gondolja ezt komolyan, de visszakérdeztem. Azon az építkezésen, ahol B. János is dolgozik, vajon mindenki egyformán „húz", egyforma minőségű munkát végez? A kérdés egyáltalán nem lepte meg. sót gyorsan reagált: „Le is vágnám a kezem, ha úgy állna benne a famdli, mint a... de nerh mondom a nevét, nem akarok senkit megsérteni." Máris egyetértettünk abban, hogy aki többet ad a társadalomnak, az többet is érdemet a társa­dalomtól S ezt az érdemet elsősorban a fizetéssel lehet mérni, nem pedig a gyomor befogadóképességével E kölcsönösségi viszonyban fontos az arányosság. Mert így igazságos és így korrekt. A gyomor elmélet álhumánu­miot takar, s aki hirdeti, az is gyorsan eláll töle a konkrét esetek kapcsán. Nemrégiben bérrendezések zajlottak le az üzemekben. Fültanúja voltam a következő esetnek. Óra­bért emeltek a karbantartó lakatosoknál. A művezető har­colt az igazgató előtt, hogy mind a három emberének egy­formán adják meg az ötven filléres javítási — Milyen alapon? — kérdezte az igazgató. — Egyforma gyomra van mindnek — válaszolta a művezető. A vita során azonban váratlan fordulat történt Ha, mind a háromnak nem adják meg az ötven filléres javítást, — egyezkedett a művezető -- akkor X-et helyez­zek el tőle, ós adják oda Y szakmunkást a csoportjába. Mivel ,ja hideg is futkos a hátán, ha X a kényes gépeket javítja". Végül megállapodtak, hogy X ezúttal nem kap órabér emelést, de társai, akikre mindig lehet számítani a ké­nyes gépek mellett, azok kapnak és valamivel többet a tervezettnél. Mert ez így igazságos és így korrekt. Akinek magasabb a szakképzettsége, s ezen felül még kiválóan is dolgozik, az valamivel többet is érdemel, mint aki elha­nyagolja ismereteinek bővítését, munkáját gyengén végzi. Általános tapasztalat, hogy az üzemi munkások érzé­kenyen reagálnak mindenféle igazságtalan megkülönbözte­tésre, különösképpen ha a keresetben is jelentkezik a kü­lönbség. Ilyenkor nincs pardon, az évek óta mellettük dolgozónak is megmondják, hogy mit érdemel, meny­nyit ér a munkája. Az egyik vasaló brigád a ruhagyár­ban arról beszélgetett, hogy nem mindenki képes az összes munkafázisban dolgozni. Olyan vállalást írtak a naplójuk­ba, hogy a brigád tagjai elsajátítanak minden munkafolya­matot, s ha betegség, vagy szabadság úgy kívánja, helyt állnak a hiányzó táns helyett is. Azonban itt szóba került az anyagii érdekeltség. Ha csak egy, esetleg két munkafázishoz ért valaki, ugyanazt a bért kapja, mint az aki négy-öt munkafolyamatot is bár­mikor ellát. Az emiitett helyen azonban nincs mód a vál­toztatásra, mert nem a munkás sokoldalú képzettsége alapján állapítanak meg bért, hanem a munkafolyamatra fizetnek. S kézzel foghatóan mérséklődik az érdeklődés, csökken az igyekezet a szakmai ismeretek bővítése iránt. Hiányzik a kölcsönösség, s e viszonyban hiányzik az ará­nyosság. Visszakanyarodva B. János ismerősöm véleményéhez: az. „új mechanizmus" még úgysem ad egyenlősdire, mint a ré­gebbi, vagy a mai. A mindönkiinek munkája szerint elv érvé­nyes és kell, hogy a legtisztábban, legigazságosabban érvé­nyesüljön a mi adott körülményeink közötl Mégegyszer: aki többet ad a társadalomnak, az többet is éidemel a tár­sadalomtól Persze a kölcsönösség és az e viszonyban szükséges arányosság önmagától nem érvényesül A vezetőknek kell bátran érvényre juttatniuk, a fizetés emelésekor, a premi­záláskor és minden esetben, amikor honorálják a vegzett munkát. Nem szabad félni és nem szabad „bele esni" aZ egy gyomor elmélet álhumánumába. GAZDAGH ISTVÁN Vizsga — határvédelemből — Kik a határsértők álta­lában? — hangzik a kérdés. A karéjban álló fiatalok kö­zül többen jelentkeznek. Kiss István válaszol: — Csempészek. kémek, disszidensek. Ez utóbbiak kö­zött jellemző típusok: a kö­zönséges bűnözök, a kaland­vágyók, a szerelmi csalódot­tak. Magabiztosan S folyik a szó még sok ér­dekes dologról a határőrizet általános alapelveivel kap­csolatban. Majd gyakorlati bemutatók következnek: ho­gyan hajtják végre egy-egy határszakasz lezárását, mi­ként kutatnak határsértők után. S a fiúk, az MHS do­maszéki alapszervezete ha­tárvédelmi előképzésben résztvevő tagjai — ha nem is teljesen katonás pontosság­gal —, de magabiztosan fe­lelgetnek a kérdésekre, és lelkesen hajtják végre a feladatokat. Császár István, a helybeli MHS alapszervezet elnöke — maga is fiatalember még — Vattai Sándor határőr tiszttel közösen vizsgáztatja a harminchét katonai sorkö­teles fiatalt. Ök tájékoztat­nak arról, hogy ősz óta fo­lyik az előképzés. — Első ízben szerveztük meg itt ezt a tanfolyamot, amelyen a katonának ké­szülő fiatalokat az eddigi ál­talános honvédelmi ismere­tek helyett, illetve ezek mel­lett speciális tudnivalókra is felkészítjük. Itt az országha­tár mellett élőket a határ­védelmi alapismeretekre ta­nítjuk meg. így bevonulásuk után már könnyebben elsa­játítják a katonai kiképzés anyagát. Sikeres előképzés — Tetszik is a fiúknak, hiszen érdekes a téma s az előképző tanfolyam ideje alatt volt alkalmuk megis­merkedni a helyszínnel is, ahol határvédelmi szolgálat van. Itt tapasztalhatták pél­dául, hogy mi a jelentősége a távbecslésnek. Sötétben egy-egy zörej vagy felvilla­nó fény távolságát megálla­pítani nem könnyű, sok gya­korlatot igényel, de fontos, mert lényegesen befolyásolja az intézkedés eredményessé­gét. Egy másik csoportban ló­it (képzésről folyik a szó. Mindenki kihúz egy kérdést, időt kap annak kidolgozá­sára, azután a választ szem­léltető eszközök segítségével adja meg. Papp József. Se­bők András. Bogár János, Tandari Rudolf és a többiek mind alaposan megmagya­rázták a lövést, a célzást, a röppályát, a kispuska részeit, s mindebből látszik, a vasár­naponkénti több órás foglal­kozások hónapokon át nem voltak haszontalanok, meg­van az eredményük. Közös öröm — Igen, mindannyian öril­lünk munkánk sikerének — mondja Császár István. — Ugyanis a község vezetői va­lamennyien szívügyüknek te­kii tették a fiatalok előkép­zését. Politikai tárgyú elő­adásokat a községi pártszer­vezet titkára ós a tanácsel­nöknő, polgári védelmi ok­tatást pedig a községi védő­nő tartott tanfolyamunkon, s most a vizsgán mi is együtt izgultunk hallgatóinkkal: el­értük-e a célt? Az eredmény azt bizonyít­ja, hogy igen. K. J. Mi van a számok mögött? A járási tanácsnál a kö­zelmúltban készült el a köz­ségek rangsorplása az 1965­ben végzett társadalmi mun­kák alapján. Listavezetők a tiszaszigetiek és a kübekhá­ziak, 145.60 illetve 140,21 fo­rint értékű egy lakosra jutó társadalmi munkájukkal Ti­zennégy községben jut 20 forintnál több értékű munka egy lakosra, 20 és 10 fo­rint között pedig tizenegy községben teljesítettek. For­ráskúton, Röszkén, Asotthal­mon, Sándorfalván és Pusz­taszeren azonban még a tíz forintnyi átlagot sem érték el Pusztaszer 3 forint 60 fil­lér értékű egy lakosra jutó társadalmi munkájával épp­úgy kitűnt, mint Tiszasziget a 145 forintjával, csak az előjelben van lényeges kü­lönbség. S e számok kicsit a tanácsok és a lakosság kapcsolatairól is vallanak. Csütörtök, 1966. április 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom