Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

Kerekasztal-konferencia a munkaerő-helyzetről és a vándorlásról A Dél-Magy»rorsZ4g izerkcsílfisig<''irrk ipari rovnla kerekaiítal-konferrnrián he»*6lgeiet( nrhány nljan ktrdtjről, áMtlj krtrVfetlíntll la éHntt a v*lt»laiok munk»rrf,.E*y(l*lkodásat éa általában a munkaerő -helyzetet. A bMcMgeteapn részi vettt Berta István, ar, MSZMP Szeged városi bizottságának munkátártá, Kperlesl <10110, a szegedi városi tánárs munka, /<•• ii" m Kotndrstn Mthálvne, a szegedi kenderfonógyár személyzeti elóadója. Náezi János, a szegedi konzervgyár. Vasa József, a Kábelniűvek szegedi gyáregysége es Várkonyl László, az OGV szegedi Emergé gyáregységének munkaügyi osztályvezetője. A kérdést már csak ágért is érdekes, mert Szeged és vonzkörének munkaerőproblémája valamelyest mindi? is eltért az ország hasonló nagyvárosainak helyzetétől. Többek között e területen állandóan munkaerő-felesleg volt, következésképpen nagyarányú elvándorlás. Továbbá: az iparben foglalkoztatottak között a nők aránya magasabb volt, (ma is az) az országos átlagnál, amelyet a könnyűes textilipar sajátos volta magyaráz. Azonban az elmúlt öt-tíz esztendőben jelentős átalakulás történt a munkaerőhelyzet területén. A nehézipari üzemek ide településével egyre több férfimunkaerőre lett szükség, felszívódott a munkaerő-felesleg, sőt időszakonként (szezonidőkben) munkaerő-hiányról panaszkodtak néhány vállalatnál, illetve iparágban (kenderfeldolgozó, építőipar, konzervipar). Az viszont körtudott, hogy a munkaerőhiány egyenes következménye a munkaerő gyorsabb mozgása, vándorlása, „magyarán" a fluktuáció. „Helycserék" 1965-ben Az egészségtelen munkaerő- vándorlásnak kívántak gátat vetni, amikor a Műnké Törvénykönyvének néhány pontját módosították, de egyéb, más rendelkezések la olyan irányban próbáltak befolyásolni, hogy az egvhelyben dolgozók elónyösebb, a vándorlók pedig hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. A szabadságnapok csökkenése, a munkabér korlátozása bizonyos ideiig... és így tovább. Vajon hozhat-e eredményt az MT néhány új rendelkezése és szankciója? A résztvevőknek az volt a véleményük, hogy nem sokat változott a helyzet. A be- és kilépők száma nem csökkent, sőt némely vállalatnál még növekedett is. Két. szegedi gyár összehasonlító adatai ékesen bizonyítják ezeket a megállapításokat Szegedi kenderfonó Síegedi konzervgyár 1M4 belepett kitépett 915 2(112 988 2155 mt belepett kilépett 959 97(1 1278 1352 A konzervgyár adataihoz annyi megjegyzést, hogy a szezonjelleg miatt a számok jóval nagyobbak, mint a folyamatosan üzemelő vállalatok esetében, bár így is igen magasak. Az 1865-ben létliató lényeges osökkenés csak viszonylagos, mivel a megelőző esztendőben egy nagymérvű felvétel volt kampánymunkára. Ami a kentierfonógyár adatait illeti, egy bizonyos: a kendergyár soha nem tartozott a vonzó szegedi üzemek közé. Egyrészt a mostoha munkakörülmények, a több műszakos beosztás és á viszonylagos nehéz munCsongrad megyei Éoitőlp. V. PaprlkafélBolgoió V. junőtegt cipőgyár Textilmüvek Gumigyár Érdemes néhány megjegyzést fűzni az utolsó adathoz. A gumigyárban jelenleg még nem dolgoznak sokan, mégis magas az arány. A gvár .szívóhatását csak annyiban érintve. hogy a nehézipari bértarifa komoly ezerepet játszik az áramlásban. Ez azonban csak a belépés rovatra magyarázat, de miért magas a kilépés rovat száma? Azért, mert a jelentkezők bizonyos hányada éppen a „mozgó emberekből" adódott, akik talán aranybányának vélték az új üzemet. Amikor azonban ráébredtek a reális valóságra, a nagy pontosságot, fegyelmet és néha fizikai megterhelést jelentő munkára. akkor jobbnak látták tövábbállm. Van azonban néhány objektív ok is a gumigyárban zajló fluktuációra. Távol esik a lakótelepektől, Deka miatt. Másrészt. pedig feltűnően sokan kiléptek a gyárból a rekonstrukció idején, amikor a munkakörülmények még rosszabbak voltak a régebbi állupotoknál is. De elgondolkoztató a tény, hogy a rekonstrukció befejezése után, amikor igazán jó körülményeket teremtettek, nem csökkent a vándorlás: ez év első hónapjaiban éppen annyian léptek ki és be, mint a megelőző évek hasonló hónapjaiban. Persze más üzemek adatai ugyancsak hasonló képet mutatnak. 1M8 belépett kilépett 1478 1733 339 319 248 284 1815 1387 340 233 hát autóbusszal kell utazni, az viszont 1—200 forintot jélent havonta, az utazással eltöltött időről nem is beszélve. Némely munkahelyen pedig eléggé mostoha a körülmény: vagy koritlos embereket látni az üzemije n, vagy tisztákat. Szép fiz a gyár kívülről is, belülről is. de mégsem mind arany, ami fénylik. Egyébként Szeged nagyobb üzemeiben (25 vállalat adatait. gvűjtöttük össze) az elmúlt esztendőben így festett a munkaerő mozgása: kilépett 10(464 fő. belépett 11 499 fő. A város üzemeiben évente általában 20 000 munkás Változtatja meg munkahelyét. Nem nehéz ebből következtetni, hogy milyen károkat okoz nz indokolatlan vándorlás az üzemeknek, végsőeoron a népgazdaságnak. nem a gumigyár. A régebbi, s ráfizetéses munkaerőszerzésről a kendergyárban is lassan lemondanak. A Pécsről áthozott 50 főre már nincsen szükség, megszüntették a tartós kiküldetési viszonyt. Egy autóbuszjáratot tartanak még fenn; Földeákról utazik mindennap 40—50 asszony és leány n szegedi gyárba. Ez a megoldás a kendergyárnak évente 750 000 forint kiadást jelent, Ha megszüntetik a buszt •— márpedig megszüntetik — kevés a valószí nüisége, hogy a földeáki bejárók vállalják az utazási költséget és a vele járó többórás napi törődést. Viszont a megrögzött vándorokat a Munka Törvénykönyvének módosított Rontjai egyáltalán nem ijesztették meg A paragrafusok ugyan komoly hátrányokkal szankcionálnak, de ez a szankció csak ott érvényesülhet, ahol van mit elvenni. Azok a vándorok, akik évente egyszer, vagy többször váltogatják munkahelyüket, már eleve nem rendelkeznek olyan előnyökkel, mint a huzamosabb Ideje egyhelyben dolgozó emberek, következésképpen nem is veszítenek semmit. A gyakori távozásnak persze vannak komolyabb okai is. Többek között a kereseti lehetőségekben mutatkozó széles skála. Egy alacsonyabb keresietfl — mondjuk konzervgyári munkás — esetében a féléves régi bér maximuma nem visszatartó erő,- ha később úgyis többet kereshet új munkahelyén. Azért sem szorította lejjebb a vándorlást a szankció kilátásba helyezése, mert mindenütt találni kiskapukat. Példa: az áthelyezéscis lii- és belépések száma 2—3 százalékkal emelkedett a Munka Törvénykönyvének említett nuklosítása után. Ez esetben ugyanis nem lehet hátrányt szenvednie a munkahelyét változtatónak. S persze a bérezési dzsungelban mindig lehet okot cs módot találni arra, hogy ez új belépő legalább anoytt, de inkább többet keressen, mint a megelőző helyén keresett. Ezeket az eseteket talán még meg ls lehet érteni, de csak egyik oldal árúi. Ugyanis a kilépők, amikor a felmondásukat megírják, nem mindig a csábításnak engednek és nem is a vándorlási kedvnek. A munkakönyvek tanúsága szerint 100 kilépő közül legalább 20 több mint öt esztendeje dolgozott előző helyén. Érdemes felfigyelni az okokra: .Nem éreztem megbecsülést". — „Rosszak voltait a munkakörülményeim." — „Gorombán viselkedtek a feletteseim." — Kérésemnek nem tettek eleget" ... ás így tovább. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen légkört alakítanak ki egy-egy munkahelyen, üzemben, vállalatnál. Ha a dolgozók érzik a megbecsülést, — anyagiakban ás erkölcsiekben is •— nehezebben hagyják el megszokott munkahelyüket. Százezer szemünk, százezer fülünk Hiány van vagy felesleg? A fluktuáció még nem ad megbízható képet arra vonatkozóan, hogy munkaerőhiány van-e, vagy pedig -felesleg az adott területen. A hiány, vitán felül, növeli a munkaerő-vándorlást, de mozgás akkor is van, ha munkaerő-kínálatról beszélünk. Szegeden és vonzlcörébon ma is munkaerőfeleslegről lehet beszélni. Különösképpen jelentős az ajánlkozók száma az egy műszakos munkakörökre (főleg nők jelentkeznek), az alkalmazotti munkakörökre (érettségizett lányok és asszonyok), sok a csökkent munkaképességű és az Idősebb, munkát kereső személy. Egy pillanatra itt is meg lehet állni. Az érettségizett lányok ás asszonyok (kisebb arányban a férfiak is) általában irodai munkára gpndolnak, amikor elhelyezkedésük szóba kerül. Pedig a fejlődés — az általános műveltségi és az üzemi technikai — egyre inkább érettségizett munkaerőt követel, azaz a munkatermekben éppúgy szükség van és szükség lesz olyan előképzettségre, mint az irodákban. A modern munkagépek irányítása semmivel sem követel kisebb képzettséget, mint az irodát gépek kezelése. A másik megjegyzés a korhatár-problémára illik: a textilművekben például nem szívesen, vagy egyáltalán nem alkalmaznak 30 éven felüli dolgozót, Csak a. 17—28 évesek között válogatnak. Pedig a munkál keresők között szép számmal akadnak 30 éven felüliek is. Munkaerő-hiányról kizárólag néhány speciális szakmában lehet szó, s az időszakos ós nehéz fizikai munkát igénylő munkaterületeken. A létszámmal történő tartóé bérmegtakarítás Ugyancsak ebben az irányban hat, különösen Mt idén, amikor a megtakarított bérnek 75 százalékét szabadon felhasználhatnék a vállalatok, s éppen azoknak a dotálására, akik hozzájárulnak a megtakarításhoz. A szegedi kenderben, a fonoda I. és III, valamint a kártolóosztályon figyelemre méltó máris a létszám megtakarítása. A konzervgyárban tavaly például .6 üzemrész dolgozott létszám-megtakarítással és 20 000 forint plaszbért fizettek ki az érdekelteknek. S persze számítani kell az idén munkát kereső korosztályra is. Szegeden körülbeiül 1200 fiatal fejezi be a középiskolát. Sokat mondtunk, ha fele továbbtanul. Az ipari tanulók ls a nyár elején vizsgáznak, egy részük ug.vanesak elhelyezésre vár. Nem_ vészharang ez a megjegyzés, hiszen fejlődő gyáraink vannak, de később újabb üzemekre, munkalehetőségekre lesz majd szükség Szegeden is, hogy a ma már megtevő és ezután jelentkező és munkát kereső embereknek helyet biztosítsunk. Ez lenne a munkaerőhelyzet másik oldala. Miért vándorolnak? Jó példák Az előző adatokból kiderült, hogy adminisztratív intézkedések nem hoztak különösebb változást a munkaerő mozgásában. Egy konzervgyári adat azt bizonyítja, hogy még az önkényes kilépők száma sem csökkent. Amíg 1964-ben a vállalattól 182-en léptek ki önkényes úton, addig tavaly 200-zal többen, vagyis 3R2en hagyták el a vállalatot „kilépett", vagy ..felmondott" alapon. A konferenciánk résztvevői egyetértettek abban, hogy adminisztratív eszközökkel nagyon nehéz gátat vetni a munkaerő mozgásának, sokkal inkább gazdasági és politikai feladatot jelent e probléma. A miért vándorolnak kérdésnél bizonyos mértékig korrigálni kell az adatokai is. A 20 000-es szám csalóka lehet, mivel 5—6000 ember évente kétszer, háromszor la cseréli munkahelyét, s így a statisztikát igencsak „feljavítja". A kendéi-fonógyárnál és a gumigyárnál az okokat elmondtuk, s közben azt is megjegyezzük, hogy egyik üzem sem küzd munkaerőhiánnyal, különö&keppen A munkaerő-helyzetben ma még tapasztalható mozgás azonban — amely nem előnyös sem a munkás, sem a vállalatok szempontjából — túlzott. Ott járnak el helycsen, ahol a dolgozók számára vonzóbbá teszik a körülményeket. A kerokasztal-konfercncia résztvevői sok jó példát elmondtak azzal kapcsolatban, hogy vállalatuknál hogyan becsülik meg a törzsgárda tagjait és általában a dolgozókat. A premizálási jogkört több helyen a művezetők hatáskörébe adták, akik közelről és jól ismeri a dolgozók tevékenységét, A gumigyárban például olyan dicsérő okleveleket ad a művezető, amelyeknek anyagi értéke van: egy dicsérő levél ötven forintot ér, aki ilyenben részesül, hazafelé menet a pénztárból azonnal fel Is veheti a pénzt. Summázva a beszélgetés tanulságait: a munkaerőhelyzet elemzése, a munkaerő-vándorlás csökkentése elsősorban nem paragrafusok kérdése, inkább gazdasági és politikai munka függvénye. A jó munkahelyi légkör, a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése a legjobb gát a vándorlás ; hullámverése elé. Gazdagb István A mi szerkesztőségünk szűken húsz ember. Húsz újságíró. Ez a létszám mindenképpen kevés ahhoz, hogy a lap „mindenről tudjon és mindent lásson". Az olvasó viszont éppen ezt várja újságjától. Azt, hogy ha otthon üí, ki sem mozdul a lakásáról, akkor is tudhassa. hol és mi történt, milyen közérdekű események peregtek le a tegnappal. Kíváncsi aira is, hogy kit ülütt el a villamos, hol épült új járda, kinek tapsoltak a koncerten és kit fütyültek kl, hol épülnek új lakások, miről tárgyalt a tanácsülés és így tovább. Még ha százan lennénk, se jutna mindenhová újságíró, s ha jutna is, tudhatna-e, hogy éppen hol történik majd valami, hovákellene menni? Ha ezen ,a nyomon maradnánk, nagyon sok bravúrral színezhetnénk az újságírómunkát. De hiszen éppen olvasóink a tanúk: nemcsak ez a húsz ember lesi, figyeli, várja az újságot — o Dél-Magyarországnak mintegy százezer szeme és füle van. Így a hír eljut az újsághoz — telefonon, személyes értesítéssel, levélben, üzenetben, a közvélemény az események jó részére felhívja a sajtó figyelmét. Az újságíró pedig minden értesülésre ugrásra készen 611, hogy a közérdekű információt másnap már ellenőrzötten s a lehetőségekhez képest hitelesen olvashassák. Persze, nem a véletlen játéka cz a folyamut. Az újságírók sokfelé járnak, sokat mozognak, Ismeretségi körük kiterjedt. Mindenült érdeklődnek, mindenre felfigyelnek, másrészt pedig Járatosak a hírforrások felderítésében. Hány és hány pártolója, barátja dolgozik újságunknak ls n hivatalokban. intézményekben, üzemekben, akik nemcsak akkor tájékoztatják a lap munkatársát, ha kérdezősködik, hanem értesítéssel vannak, felhívják a figyelmet azokon a dolgokon, eseményeken túl, amelyekről hivatalosan ls Informált a lap. Mellettük említhetjük újságunk társadalmi tudósítóit, akik napi munkájuk mellett szakítanak időt arra, hogy néhány sorban eljuttassák a szerkesztőségbe vállalatuk, hivataluk életének olyan epizódjait, amelyek érdemesek a közrebocsátásra, tényeket, adatokat tartalmaznak, újdonságokról Hdnak számot, dicséretes eseteket vagy kirívó, s ezért az egész társadalom előtt bírálatra „érdemesült" visszásságokat közölnek. Számuk egyre gyarapodik, munkájuk a demokratikus sajtó nélkülözhetetlen része. Ug.vnnígy a levelezőké Is, akik egy-egy esetben közlik a szerkesztőséggel az étet apróbb eseményeit, városrészek, utcák és községek örömét vagy panaszát. Hány riport született már csak az Idén a levelek ihletéséből! Hány probléma megoldásához járult hozzá a lap ie a maga eszközeivel! Az új, az érdekes, a tipikus és a tanulságos dolgok napi begyűjtésében így segít nekünk százezer szem ás százezer fül. Az információ* szolgálatnak ezek a hajszálerei táplálják az újság vénáit, ezek szállítják annak a húsz embernek az értesülés oxigénjét, akik azután további utánajárással, gonddal, helyszűkével és egyebekkel vergődve másnap „felszolgálják" az olv ásónak — vagyis: visszaadják. De hiszen az újság nemcsak információkból áll! Vezércikkek, riportok, glosszák sorjáznak, ismeretterjesztő cikkek sorakoznak a hasábokon. F.zeket vajon csak úgy kitalálják az újságírók? Ráadják a fejükét, hogv most ezzel „etetik" az olvasót? Hát akkor vajmi kevés előfizetője tenne a lapnak. Ebben Is „súg" az olvasótábor. Társadalmi, erkölcsi, gazdasági és politikai problémák foglalkoztatják az embereket. Ilyenekről mind gyakrabban és mind többet beszélgetnek. Ezek a kis hullámverések a szerkesztőségekbe is eljutnak, gondolákat, véleményeket indukálnak az újságírókban. S még mindig nincs vége a folyamatnak, mert aztán jön ezekre az írásokra a visszhang ... Előfordul, hogy takaros vita Jwrekedik (Pl. Postaládák a kapu alatt, A szegedi labdarúgás). De a gondolatmenetet mindenképpen felveszi az. érdeklődő olvasó és ha csupán magában latolgatja, már azzal is belekapcsolódik az újság körül kialakult élevep áramkörbe. Mindeddig elég egyoldalúan beszéltünk a ml százezer szemünk és fülünk szerepéről. Pedig a dolognak van másik oldala is. Az a kl« fáradság, figyelem nemcsak az újság frlsseségében kamatozik, hanem nagyon sokszor a fáradozó közvetlen környezetében Is. Akik levelet írtak autóbusz-ügyekben. az üzletek n.vltvatartásának rendjét bírálták beküldőit észrevételeikben, panaszkodtok a bútorvásárlással kapcsolatos nehézségekre és ígv tovább, részeseivé Váltak közérdekű ügyek előmozdításának, ami személyes érdekük ls volt. S a szocialista társadalomban nem nehéz felfedezni ezt a közös érdekeltséget. Végül hadd kérjük olvasóinkat: Szemükkel ezután i» lássanak s fülükkel ezután li halljanak — lapunk SzámáDiákok a rezervátumért A Szegedi Erdészeti Technikum madártani szakkörének fiataljai tevékenyen réftztvesznek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ornitológia! szakkörének munkájában. A fehértói rezervátumban a KoromsZlget védelmét vállalták társadalmi munkában. A víz a szigetet, a legnagyobb madártanyát, állandóan mossa s a part szakadozni kezd. Ha így hagynák, pár év alatt tönkre menne. Ezt akadályozzák meg most a diákok. Cölöpöket vernek te a sziget veszélyeztetett északkeleti részén, s nádfonatot helyeznek el a parton. Ez jő védetem a hullámverés elten. A másik oldalon pedig kis gátrendszert építenek, hogy elejét vegyék a víz behatolásának. A diákok munkáját a helyszínen szakmai szempontból Mészáros Sándor, a rezervátum őre irányítja. Ha a partbiztosítással végeznek a technikum hallgatói, a természetvédelmi terület kutató házának környékét is rendbehozzák. ahol több száz facsemetét ültetnek. Ma nyílik a bécsi vásár A bécsi Práterben vasárnap nyitla meg kapuit a hagyományos nemzetközi tavaszi vásár. Az osztrák cégek százai mellett 30 ország állítja ki termékeit. Hazánk mindig az őszi bécsi vásáron szerepel kollektív kiállítással. de osztrák cégek ezúttal is bemutatnak több magyar terméket, így például szerszámgépeket és bútorokat. (MTI) Vasárnap. 1966,, március 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 7