Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

Űj finanszírozási módszerek az építőiparban Bér eddig sem babra ment • játék az építőiparban, egy közelmúltban rendezett ta­nácskozáson azt hallottam, hogy ezentúl „vérre" fog menni. Na nem. inkább csak pénzre! Viszont sokkal ne­hezebben, a népgazdasag szá­mára jóval előnvösebb felté­telek teljesítésével juthatnak pénzhez az építőipari válla­latok, mint eddig. Ez köz­gazdasági szükségszerűség, melyet az építőiparban most bevezetett új finanszírozási módszerek szolgálnak. lépiazdasági érdek szerint Mit érthetünk ez eset­ben a közgazdasági szükség­szerűségen? Azt, hogy a be­ruházások a népgazdasági ér­dekek szerint jöjjenek létre, s a termelési terv teljesítése ennek alá legyen rendelve. Ügy is mondhatjuk, hogy egy­forma érdekek fűződjenek mindkettőhöz. Mert mostaná­ig úgy volt, sőt részben még jelenleg is úgy van, hogy az építőipari termékek távol esnek a beruházások haszná­lati értékétől, mivel a beru­házók és a kivitelezők céljai különbözőek. Míg a beruhá­zóké az lenne, hogy a beru­házások hamar és jó minő­séggel készüljenek el, a kivi­telezőké inkább csak az, hogy a termelési tervet valami módon vagy éppen minden áron teljesítsék. Amíg a kivitelező vállala­'tok bárhol végzett termelé­sük után és aránylag rövid időközökben hozzájuthatnak munkájuk ellenértékéhez, nem ösztönzi őket semmi a termelés koncentrálására, az átfutási idők lerövidítésére, magyarán: az egyes beruhá­zások gyors felépítésére. A probléma megoldásához az új rendelkezések máris hoz­zákezdtek. A legfontosabb közülük a befejezetlen ter­melés fogalmának és az úgy­nevezett építményi elszámo­lásnak a bevezetése. Mind­kettő közelebb viszi az épí­tőipart a többi iparághoz, melyeknél a befejezetlen ter­melés már régóta ismert fo­galom. s az is természetes, hogy csak a kész termék számol­ható el. hiszen amíg nincs kész. nincs vásárlója sem. Később az éves termelési tervmutató meg is szűnik majd az építőiparban, s az árbevétel mint természetes mutató válik a legfontosabbá. Akkor a befejezetlen terme­lést önköltségi áron tervez­heti, tehát az új finanszíro­zási módszerek teljes mély­ségükben fejthetik ki hatá­sukat. átmeneti megoldások Egyelő: - még több átmene­ti megoldásra van szükség, mivel a feltételek még nem értek meg a felvázolt cél azonnali eléréséhez. Bár a befejezetlen termelés fogal­ma már az idén megjelent, most még elszámolható, te­hát az érdekeltségi rendszer, a tervteljesítés mérése lénye­gében a hagyományos marad. Viszont a kivitelező vállala­toknak már az idén sem ad­ják „ingyen" a pénzt. Az úgynevezett összevont telje­sítményi előleg helyett ter­melési, üzemviteli hitelt kap­nak, mégpedig kétszázalékos kamatra. A hitelt a megter­vezett havi termelési érték­nek megfelelően, tetszés sze­rinti időpontban le lehet hív­ni a bankszámláról a hitel­keret határáig, s az árbevé­teleket a bank automatiku­san a hitel csökkentésére for­dítja. A hiteleket a bank az igényeknek megfelelően, ru­galmasan kezeli. Büntető kamatok Az építményi elszámolás sem lesz még teljes. A Beruházási Bank a 15 mil­lió forintos költségűnél na­gyobb beruházásokat egyedi megfigyelés alatt tartja. a hitelt csak arra a részére fi­zet ki, ami a már elkészült építmények árának levonása után hátralékban marad. Az úgynevezett összevont meg­figyelés alá a 15 milliósnál kisebb és a szerződéses ha­táridő előtt teljesíthető be­ruházások tartoznak. Lema­radás esetén nem egyedileg, mint az előző kategóriában, hanem abban a negyedév­ben valamennyire ír ki a bank nagyobb vagy büntető kamatot. Természetesen ezek csak vészletek az építőiparban most meghonosodó finanszíro­zási módszerekből, annak ér­zékeltetésére, hogy az új gazdaságirányítási rendszer kialakításával kapcsolatos át­meneti intézkedések miként hatnak a beruházásokra. Ed­dig sem babra ment a játék az építőiparban, legfeljebb olykor a népgazdaság zsebé­re. Ezentúl azonban mindin­kább a társadalmi közgazda­sági érdekek érvényesülnek. Fehér Kálmán Kétezer fiatal versenye Budapesten és nyolc vi­déki városban március 14­én kezdődik a szakma kivá­ló tanulója verseny döntői­nek sorozata — tájékoztat­ta pénteken a Magyar Saj­tó Házában Nádor György, a KISZ Központi Bizottságá­nak osztályvezetője az új­ságírókat. Hatvan szakmá­ban összesen kétezer ifjú szakimunkás jelölt vetélkedik majd a díjakért, s a legjob­bak soron kívül — három hónappal előbb, mmt év­folyamtársaik — kapják meg a szakmunkásbizonyít­ványt. A verseny győztesei kéthetes külföldi jutalom­üdülésen vehetnek részt, a második és a harmadik he­lyezettek tárgyjutalmat kap­nak, s ezenkívül minden szakma három legjobb fia­talja a KISZ Központi Bi­zottságának emlékplakettjét és díszoklevelét is elnyeri. Kevesebb lesz az üzemzavar Szocialistabrigád-vesetők értekezlete a DjV-nál A Del-magyarországi .Áramszolgáltató Vállalat bajai- békéscsabai, nagy­kőrösi és szegedi üzlet­igazgatóságainak szocfti­listabrigád-vezetői rész­vételével tegnap egész napos tanácskozást tar­tottak a vállalat szegedi székházában. Űj fórum Ismeretes, hogy a népgaz­daság fejlődése egyre ma­gosabb követelmények elé állítja az energiaszolgáltató üzemeket. A villamosener­gia-igény a tavalyi évhez vi­szonvítva 20 százalékkal emelkedik a Dél-magyaror­szagi Áramszolgáltató Válla­lat területén. A megneve­kedett feladatok minél jobb és gazdaságosabb megoldá­sa erdekében fűzték szoro­sabbra a gazdasagi vezetők és a termeles legelső kato­nái — szocialista brigád-ve­zetők kapcsolatát. Ezért volt szükség erre az új fórum­ra is: a szocialista brigádok tanácskozására. Ezt szögezte le beszámolójában dr. Paku Mihály termelési osztályve­zető és Ungi János, a szak­szervezeti bizottság titkára. Tapasztalatcsere Az értekezlet egyik leg­jelentősebb eredménye az volt, hogy a különböző üz­letigazgatóságok szocialista­brigád-vezetői hasznos ta­pasztalataikat kicserélték egymással. A legkülönbö­zőbb problémákról: az amyagtakarékosságról, az el­fekvő készletek hasznosítá­sáról. a termelékenység nö­veléséről, a szocialista em­bertípus kialakítasaroi, a brigádokban élő fiatalok nevelésének kérdéseiről egy­aránt érdekes hozzászólások hangzottak el. így például a szegedi üzletigazgatóság ötszörös szocialista hálózat­szerelő brigádjának vezetője elmondotta, hogyan küzdöt­tek le a „divatos" italozást; a békéscsabai üzletigazgató­ság Kállai Eva nevét viselő női számlázóbrigádjának ve­zetője pedig a nők munka­végzéséről. a második mű­szak gondjairól beszélt. Szoros együttműködés Petri Pál. a DÁV főmér­nöke új kezdeményezésről számolt be. Elmondotta, hogy a vállalat felsőbb mű­szaki vezetői és a szocialis­ta brigádok között szorosabb együttműködést kívánnak létrehozni. Ez azt jelenti hogy a népgazdaság számá­ra fontos és nagy körülte­kintést igénylő speciális be­ruházások és más munká­latok során a vállalat mű­szaki vezetői felkeresik a végrehajtó brigádokat, út­mutatásokkal segítik őket. A lakosság érdekeit is szolgálja az a tanácskozáson elhangzott felajánlás, hogy a bripadvezetök ezentúl fo­kozottabban vállalnak fele­lősséget az energiaszolgálta­tó berendezések biztonságos működéséért. így kevesebb lesz 1966-ban az üzemzavar, az áramkimaradás. Az értekezlet befejezésül elfogadta a DÁV gazdasági, párt- és szakszervezete ál­tal kidolgozott módszereket, amelyek a vállalat előtt ál­ló 1966-os tervek sikeres megvalósítását teszik lehető­vé. Magyar—angol kulturális csereprogram Pénteken a Kulturális Kapcsoiat.ok Intézetében — a március 8 és 11 között Bu­dapesten tartott magyar— angol kulturális tárgyalások eredményeképpen — aláír­ták az 1966—1968. évre szóló angol kulturális csereprog­ramot. Az okmányokat ma­gyar részről Vályi Gábor, a KKI főosztályvezetője, angol részről Richárd L. Speaight, az angoi külügyminisztérium kelet—nyugati kapcsolatok osztályának igazgatója írta alá. Dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnöke és Sir Alexander Morley budapesti angol nagykövet hivatalos levélváltással erősítették meg a csereprogram érvényét. Zárt fürdőkapuk Mi történt Ásotthalmon cikkünk megjelenése óta? Már születése óta zárva az ri napokon. Pedig befizették ásotthalrm fürdő kapuja. A az 1 millió 200 ezer farín­kulcsot — amint azt „Egv tos „belépőjegyüket", vízbe fúlt fürdő históriája" Balogh tttfön című korábbi cikkünkben megírtuk — ae építők fele­lőtlensége. szakszerűtlen munkája fordította rá a zár­ra ... Ezúttal arról érdeklőd­tünk a községben: mi tör­tént az utóbbi hónapokban? Mikor lesz a falu fürdője ez a dráea létesítmény? Az épület mutatós, szinte rangos: csakhogy nincs éle­te. Nem szolgálja a község tisztálkodását. Csupán a ka­zánház gépi berendezése für­dik a közel egyméteres ta­lajvízben. — Pedig elzárták a mély­re került rókatorkokat, az építő vállalat magasabb szintre helyezte át. Mégis bent a víz. Szerződésünk van arra. hogy május elejéig 8— 10 centi méter vastagságú betonburkolattal erősítik a kazánház szigetelését — ma­gyarázza a tanácselnök. A cikk meg jelenese óta tehát tettek egyet- mást a hiba ki­igazítására. Elkészült a 2 ki­lométer hosszú belvízieveze­tő csatorna, mélyért további 4 kilométeren kell mélyíteni. Ehhez kapcsolják a használt fürdővíz csatornáját. Talán így utat nyer. Van-e gazdája a hibák­nak? Minden irat, levelezés és a szakvizsgálat jegyző­könyvei a megyei döntő­bizottságon. Ott mondják ki a szentenciát: kit terhelnek j a felesleges kiadások? A hiúság vására %1 ennyi időt és energiát emészt fel az emberi hiú íjáig! A * Ha az önfitogtatásra, a minden áron feltűnni akarásra, a felsőbbrendűség illúziójára fordított erőmeny­nyiség a társadalom javára befogható lenne, lökésszerű eredményeket lehetne vele produkálni. Képzeljük csak el: az osztályvezetőnek szemébe mondják, hogy ezt e* ezt az intézkedést a gyakorlat nem igazolta, ennélfogva elvetendő. Nos, ha az illető ebből hiúsági kérdésit csi­nál ahelyett, hogy levonná a maga számára a konzek­venciát, máris személyes síkra tereli az ügyet. Ebből azután, tekintve, hogy a vádaskodással bonyolított igaz­ságkor esés elég hosszadalmas folyamat, esetleg csak hó­napok, sőt évek múlva evickél ki egy egész apparátus. Közben természetesen senkisem törődik az eredeti fon­tos probléma megoldásával, hiszen az érdekelteknek mindennél fontosabb a saját véleményük helytállóságá­j nak bizonyítása. Itt van például ez a postaláda-ügy. Már az egése ország zsörtölődött miatta. Az előfizetők ugyanis az elég­gé át nem gondolt intézkedés miatt reggelente nem olvashatják el kedvenc lapjukat. Tömegesen jön a pa­nasz: igen kényelmetlen kora reggel — esetleg többször is — lebotorkálni a hideg lépcsőházban a harmadik ragy a negyedik emeletről, hátha megérkezett már az újság. A posta azonban a takarékosság népszerű ál­jelszava mögül tovább fújja a maga nótáját. S ki tudja, meddig tart még a vita, úgy látszik, csupán azért, mert az értelmi szerzők presztízsveszteség és felelősségvállalás nélkül szeretnék megúszni a dolgot. Ha a hiú embereknek szobrot állítana valaki (sokan közülük talán ez ellen sem tiltakoznának), igen tarka panoptikum jönne létre. Láthatnánk a költőt, a hivatal­vezetőt, a tudóst, a gazdasági embert, a szónokot, a kiskirályt és másokat, akik az őket meg nem illető babérokra pályáznak. Csak néhány közeli példa: egy agronómus vérig sértődve távozott szerkesztőségünkből, mert nem közöltük csasztuskának is gyatra rigmusait. Egy igazgató azzal tagadta meg az újságíró fogadását, hogy előzőleg nem jelentette' be magát. A tudománynak egyik érdemes munkása azért nem egyezett bele, hogy munkásságát ismertesse a Dél-Magyarország, mert előtte már másokat is népszerűsített. Akad olyan tsz-elnök is, aki „nem bírja" a másik tsz-elnököt, mert az szebb eredményeket tud felmutatni. Hiúság, hiúság — egy egész vásárravaló! A hiúság a gyökere annak, hogy némelyek a jogos bírálatért is elégtételt igyekeznek venni valamilyen úton-módon, ter­mészetesen úgy állítva be az intézkedést, mintha az a népgazdaság, a köznyugalom, a munkamorál és ehhez hasonló érdekében történt volna. Nem számít nekik a munkásközvélemény lesújtó ítélete, csupán egyet tarta­nak fon tosnak: hibátlannak, átlagon felülinek látszani azok előtt, akiik hivatottak eldönteni, ki milyen funkció betöltésére alkalmas. Tehát elsősorban önmagukat ad­minisztrálják, olykor elhanyagolva még a rájuk bízott feladatkört is. Pedig ha tudnák, mennyire melléfognak! Az ezer­szemű társadalom, s annak képviselője, a párt, mindig a lényeget nézni, nem a hókuszpókuszt, s csak a hasz­nos nautikát végzőknek adja meg a tiszteletet. F. NAGY ISTVÁN „Visszaigazolták" az akcióprogramot Ülést tartott a K4SZ városi bizottsága A középület, szomszédsá­gában tágas, szépen konst­ruált strandfürdő. A községi tanács 700 ezer forintot köl­tött rá. A befejezéséhez szükséges 500 ezer forint is kéznél van. csakhogy nincs vállalkozó, aki a kabinokat, zuhanyozókat elkészítse. — Nem tudom, miért nem biztosítanak kapacitást a félbemaradt létesítmények­re? — tanácstalan Ságt el­nök, hiszen erre az évre sem ígértek kivitelezőt. Két éve készen a beton medence, s a folyóvízben nincstelen homoki táj emberei mégsem enyhíthetik hőségüket a nyá­A Kommunista Ifjúsági Szövetség VI. kongresszusán, 1964. decemberében szüle­tett meg először a KISZ munkájának új összefoglaló fogalma, az akcióprogram. Azóta az 1965-ös végrehajtá­sán már túl vannak, a má­sodik, az 1966-ra szóló „visz­sza igazolása" is megtörtént. Az akcióprogram egyesíti a KISZ-esek erejét a legfonto­sabb politikai és népgazda­sági feladatokra. Különösen a termelést se­gítő munka fejlődött sokat Szegeden a tavalyi akció­program megvalósulásával. A KlSZ-szervezetek vállalásai a termelékenység emelésére, a normaidő, az önköltség, a se­lejt csökkentésére, a gazda­ságosság javítására irányul­tak. Sok jó ifjúsági brigád dolgozott az üzemekben, s kifejlődött egy új mozgalom, a Fiatal Mérnökök és Tech­nikusok Tanácsa, mely aktív részt vállalt a műszaki in­tézkedési tervek végrehajtá­sában. Fejlődött az ifjúsági szö­vetség nevelő tevékenysége | is. A legkülönfélébb állami, üzemi és politikai oktatás­ban 19 ezer ifjúmunkás, diák és alkalmazott vett részt. Javult a pályaválasz­tási tanácsadás. A szabadidő hasznos eltöltése viszont akadályokba ütközött, mivel sem az egyetemista, sem a középiskolás fiataloknak nincs meg a lehetőségük Szegeden a kulturált szóra­kozásra, klubéletre. A KISZ alapszervezetek idei akcióprogramját az új jelszavak, a „Tervezzünk és cselekedjünk együtt", a „Szót kér a KISZ-tag" határozzák J meg elsősorban. Az akció­programok jók, az üzemek ben — mint már korábban részletesen foglalkoztunk ve le lapunkban — sok hasznot kezdeményezés, védnökség­vállalás született a legfonto­sabb termelési, gazdasági és műszaki feladatok elvégzésé­re. Az akcióprogramok az egész KISZ-tagságtól magas­fokú kommunista helytállást igényel, ennek kialakításához következetes, tervszerű er­kölcsi-politikai nevelőmun­kára van szükség. Ismeretes, hogy az üzemekben dolgozó ifjúmunkások külön mű­szakok szervezésével feje­zik ki szolidaritásukat a hős vietnami nép iránt, hogy a „Vádoljuk az imperializ­must"! jelszóval kibontako­zó mozgalom termékeny ta­lajra talált a fiátalokban. Továbbra is fontos cél a nevelőmön ka, s a szabad idő megfelelő megszervezé­se. Ezért szükség van üze­mi klubok létrehozására, az oktatás színvonalának javí­tására, viták szervezésére, élénk KISZ-életre. A veze­tőképzés tapasztalatai alap­ján megállapítható, hogy megértették az új ISZM-től adódó feladatokat és az ifjúság a szocializmusért" mozgalmat az akcióprogram megvalósításának szolgálatá­ba állították. _ Az alapszervezetek, üzemi KISZ-bizottságok akcióprog­ramjainak alapján készül majd el a városi akcióprog­ram. Tegnap, pénteken a KISZ városi bizottságának ülésén dr. Földi Gábor. a KISZ városi bizottságának titkára számolt be az 1965. évi teljesítés tapasztalatairól és az 1966-os új akcióprog­ramról. Az ezt követő élénk vitában felszólalt dr. Lókös Zoltán né, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának munkatársa, Bodó Károly, a KISZ megyei bizottságának nevelési osztályvezetője és a KISZ-bizottság több tagja. Az ülés foglalkozott a, szer­vezeti élet kérdéseivel is és elfogadta a bizottság 1966. évi munkatervét GifékcHifSzafifor helyeit strandtáska A tápéi háziipari szövetke­zet nem rég megtartott évi küldöttközgyűlésén is meg­állapították: a tápéiak több évszázados mesterségének alapja, a gyékényszatyor im­már kiment a divatból. A cikk készítését még az 1600­as években kezdték. Annak idején a sózotthal szállítá­sához göngyölegként alkal­mazták a szatyrot, s még az elmúlt években is tízezer­szám készítették. Ehelyett az idén már túl­nyomórészt bútor kárpitokat, strandfülkévé alakítható szö­veteket, s divatos női táská­kat készítenek a vízinövény­ből, a gyékényből. Tervezik kínaiszalma és gyékény kom­binációból díszes falvédők, strandtáskák készítését is. Ez utóbbi cikkeket csak „tartalékna' zánják, hi­szen kapaci zömét leköti a flamand árpit készí­tése. Belgiu oan olyan elé­gedettek az eddigi ilyen szál­lítmányaikkal. hogy a tava­lyi 17 ezer helyett most csak­nem 50 ezer székkárpitra küldtek megrendelést. így aztán hiába múlta di­vatját a szatyor, a tápéi szö­vetkezet termelése mégis nö­vekszik. A tavalyi 7.4 millió helyett az idén 9 millió fo­rint értékű gyékénycikket gyártanak, idei exportfelada­tuk értéke több mint másfél millió forinttal növekszik. Snmtet, 1966. mirctas TZ. DéL-MAOTARORSZÁO 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom