Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-04 / 53. szám

Hatva nhaterer ! Begyújtották új középiskolást vesznek fel az óriás kazánt A Művelődésügyi Minisztériumban összegezték az idei iskoláztatási munka eddigi tapasztalatait. Elmondották, hogy a középfokú tanintézetek új elsőosztályosainak száma előreláthatóan azonos szintű lesz az előző tanévivel, vagyis az általános iskolát most végző gyerekek közül 66—67 ezren tanulnak tovább középiskolákban. A nyolcadikosok jelentkezési lapjait az általános iskolából március elsejéig országszerte megküldték az első helyen megjelölt oktatási intézménybe. A vidéki tapasztalatok arra mutatnak, hogy egyre több fiatal jelentkezik szakmunkástanulónak. A technikumokba és a szakközépiskolákba vidéken általában többen jelentkeztek, mint ahánv fiatalt fel tudnak venr.i az újonnan nyíló első osztályokba. A tapasztalatoK szerint mindenütt az eddigir.el nagyobb gondot fordítottak arra hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását minél nagyobb arányban biztosítsák, e fiatalok még mindig nem kielégítő számban jelentkeinek a gimnáziumok szakosított tantervű osztályaiba. Rendkívül fontos, hogy egyetlen műveltségi vagy egyéb szempontból hátrányos helyzetben élő család tehetséges gyermeke se maradjon ki a továbbtanulók sorából — hangsúlyozták a minisztérium illetékesei. A felvételi kérelem ügyében a középiskola igazgatója dönt. A döntésnél alapvetően figyelembe veszik a tanulmányi átlageredményt, de feltétlenül szükséges az egyéb körülmények gondos mérlegelése is. tgy szerepet játszik a döntésnél a kiemelkedő tehetség, a rátermettség. az egyes tantárgyak iránt megnyilvánuló különleges érdeklődés, az abban felmutatott eredmény, s aem utolsósorban a tanuló általános magatartása. Már az utolsó simításokat végzik Százhalombattán, a Dunamenti Hőerőműben épülő el6Ő, 150 megawatt villamos energiát termelő gépsor IV. blokkján. Csütörtök reggel begyújtották a több emelet magasságú kazánt, amely óránként 500 tonna gőzt szolgáltat a blokk működéséhez. Az óriás kazán tűzterében 28 úgynevezett olajégő segítségével termelik majd a 150 atmoszféra nyomású gőzt. Ha már rendszeresen termel az ország első 150 megawattos blokkja, annyi villamos energiát szolgáltat majd. amennyi elegendő két olyan nagy város ellátására, mint például Debrecen és Miskolc. Harminc vagon árunk a lipcsei vásáron A következő héten 300 magyar üzem 1200 terméke kerül Lipcsében nemzetközi szemlére. Ezek között 80 olyan új konstrukció található, amelynek sorozatgyártása, illetve exportja ez évben kezdődik, vagy már megkezdődött, s a mintadarabok most mutatkoznak be elösözör a külföldi szakköröknek. A lipcsei vásárra küldött 30 vagonnyi magyar gyártmány között lesz a találmányként is elfogadott traumatológiai műtőasztal, a fehérvérűség elleni küzdelem egy új gyógyszere, a Nyelobsomol. A magyar szerszámgépipar 14 különböző konstrukcióját is megismerhetik a vásárlátogatók. A nagy víz és a kis „ereszek" A belvíz elleni küzdelem tanulságai 'A február eleji nagy belríz Csongrád megyében is előre várható volt. 1963 máeodik felétől erősően csapadékos időjárás volt hazánkbon. kivéve egy-két esőben •zegény hónapot. A talajvíz tavaly novemberben és decemberben is magas volt mér. Sajnos 1965 utolsó két hónapjában a sokévi átlag fölötti csapadék hullott. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogv a talaj víztelítettsége közel állt a negyvenes esztendőkhöz, amikor a budapesti út is vízben volt Fehértótól Sándorfalváig. Erre a telítettségre jött télen a vastag hóréteg, amely aztrtan napok alatt elolvadt, s négyzetméterenként 40—60 filer újabb vizet eredményezett. A felhívás után A vizes esztendőre szóló előrejelzések tehát megbízhatóak voltak. Ezért 1965. október 15-én négy vízügyi igazgatóság Szegeden tartott belvízvédekezési tanácskozást. Ezen meghatározták a várható belvízkár elhárítása érdekében a szükséges teendőket, kezdve a műszaki felkészültségtől az állami és viztársulati munkák összehangolásáig. A téli lefagyás előtt éppen a novemberi és decemberi nagy mennyiségű csapadék miatt Csongrád megyében szórványosan mintegy 12 ezer holdat borított már belvíz. Nagy része rét és legelő volt, kisebb része vetés és szántó. Ezt a kezdeti belvizet levezetni földjeikről, rétjeikről a tsz-ek kötelessége lett volna, mint ahogy erre felszólítást is kaptak már az október 15-én tartott belvízvédekezési értekezleten. Sajnos, a nyomatékos felhívásnak alig lett foganatja. A novemberi, decemberi vizek jórészt ott maradtak. lefagytak, s rájukhullott a 60 centiméteres hó Eldugult átereszek Szegeden Petöfitelep egy részét. Tápé szomszédságában iepte meg a belvíz. A Szilién főcsatorna egyébként is nagy tömegű vizet szállított, s ehhez jött még a telepen és a Tiszatáj Tsz földjein is elolvadt hó vize. Csak a gyors beavatkozás segíthetett. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság hozzájárulásával, mintegy másfél kilométer hosszan, úgynevezett övcsatornát húzott az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, s ezzel későbbi évekre is megoldották ezen a részen a belvíz elvezetését. Egy tanulság azonban máris levonható. A Szegedi Víz- és Csatornaművek Vállalat is szomorú tényként állapította meg, hogy Petófitelepnek ezen a szakaszán is el voltak dugulva az átereszek. A lefolyóárkokat a hótól időben nem szabadították meg, s a víz arra tört magának utat, amerre tudott. Elégtelen volt tehát az előzetes és határozott felszólítás a levezetőárkok és áteieszek tisztítására. Reméljük, hogy a mulasztókkal szemben megfelelő bírságot ró majd ki az erre illetékes tanács. Normális körülmények között Csongrád megyében 3—4 hét szükséges a belvizek lefolyásához. A fő- és mel lékcsa torna-rendszerek jelenleg erre képesek. Ezt a tel j es ítóképességet a zon ba n most mégis meg kellett gyorsítani. A társulatok megerősítése Megfeszített erőre \olf szükség, hogy Csongrád megyében a 78—80 ezer holdnyi belvízelöntéssel gyorsan megbirkózzanak. Az elöntött területek kétharmad részét újabb szivattyúk beállításával 17—18 nap alatt megszabadították a víztől, s a többivel most már könynyebben boldogulnak. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a Tisza rendkívül magas vízállása miatt most már fakadó vizek is nehezítik a víz elvezetését, másrészt a homok partokból is kiszivárog a talajvíz. S itt kínálkozik egy másik tanulság levonása: a vízgazdálkodási társulatok Csongrád megyében is hathatós erőt képviselnek. Ezeket a tsz-ek és állami gazdaságok tartják fenn, önálló költségvetéssel. Az úgynevezett harmadik kategóriájú csatornák karbantartását végzik. A társulatok fenntartásához az érdekelt gazdaságok holdanként 10 —15 forinttal járulnak hozzá. Ez viszonylag nem sok, s a gazdaságok könnyen kifizetik. Ahhoz viszont, hogy a vízgazdálkodási társulatok a csatornák karbantartásán kívül a saját területükön új és korszerű létesítményeket is végezhessenek, a holdanként! hozzájárulás összegét kicsit fel kellene emelni. Ennek megvalósításával a vízgazdálkodási társulatok még hathatósabban rendelkezhetnének adott esetben a vizek visszatartásával, vagy azok elvezetésével. Az erre vonatkozó tanulmánytervek elkészültek az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál, tehát a kivitelezés is megvalósítható. S ezt a tervet valóra váltani nagy teljesítményű gépi erővel is készen áll a vízügyi igazgatóság. L. F. A FALD VAGY II VAROS? Az elvándorlás és okai a deszki Kossuth Tsz-ben Kétségtelen, a szocializmus építésének velejárójaként megélénkült a társadalom mozgása. A lendületes iparosítás a munkaalkalmaknak olyan mennyiségét hozta létre, hogy a korábban bizonytalan kereseti lehetőségű mezőgazdasági munkások, vagy a fiatal tszek iránt még bizalmatlan parasztemberek tömegesen indultak a város felé. Később, jóllehet a közös gazdaságokban is találtak volna stabil munkát, kitágult falun a kulturális lehetőség, már csak *rzal is, hogy a fejlődő kömekedés lényegesen csökkentette a városok távolságát, mégis, a korábban elvándoroltaknak csak kisebb hányada tért vissza a mezőgazdasági munkához. Ha visszatért. Mert az elvándorlási folyamat jelenleg is észlelhető, ha nem is olyan intenzíven, mint korábban. üregszik a tagság Mi ennek az oka? Erre kerestem választ a deszki Kossuth Termelőszövetkezetben, ahonnan szintén többen Szegedre járnak dolgozni. Még néhány hónapijai ezelőtt is voltak, akik búcsút intettek a szövetkezetnek, noha világéletükben a mezőgazdaságban érezték jól magukat. És ma is szeretik a földet, a falusi életet! Érdekes, hogy egyrészről a Kossuth Tsz vezetősége, másrészről az elvándoroltak és hozzátartozóik különféleképpen magyarázzák a dolgot. A szövetkezeti irodán elmondják, hogy Pósa László, Czirok Pál, Fehér András, Antoni István, Száraz Mihály, Mikuska István, Bálint István tsz-tagok és társaik jelenleg a MEGYEVILL, a szegedi kenderfonógyár, a Szegedi Építőipari Vállalat, vagy a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat munkásai, alkalmazottai, s mindjárt hozzáteszik: közülük egyik-másik így találja meg jobban a számítását. Persze olyan is akad, aki „fázik" a munkától, azért ment a városba. Emiatt nem nyugtalankodnak különösképpen, pedig a tszben maradottak lassan-lassan megöregszenek. A közösség 108 nyugdíjast tart nyilván, de őket kivéve is körülbelül 50 év a Kossuthhoz tartozók átlagos életkora. Amikor zsákolni kell, vagy hasonló nehéz munka adódik, bizony aJig akad jelentkező, s ezt érthető is. Mivel indokolja Lele László elnök, Frányó Pál üzemgazdász és más szövetkezeti '"ezetők a városi orientációt? A felhozott indokok között szerepel: az iparban több a családi pótlék; haBaráti találkozók, tapasztalatcserék Az MSZBT idei programja Csongrád megyében Tegnap, csütörtökön együttes ülést tartott Szegeden a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága ás a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége. Az ülésen részt vett és felszólalt Lóránt Sándorné, az MSZBT országos központjának képviselője. Dr. Boda Domokos egyetemi tanárnak, az MSZBT megyei alelnökének megnyitó szavai után Boros József, az MSZBT megyei titkára számolt be az országos kongreszszuson szerzett tapasztalatokról. Ezután az elnökség megtárgyalta a baráti társaság éves munkatervét. A munkaprogramban szereplő konkrét célkitűzések a Szovjetunió és hazánk, illetve a két nép további kapcsolatainak elmélyítését szolgálják. Ezért az idén még intenzívebbé igyekeznek tenni a baráti találkozókat, ezeknek számát főleg a megye falvaiban szaporítják. Közös kulturális és sportrendezvények szervezésén kívül szovjet film- és képzőművészeti, továbbá könyvismertető előadássorozatok, film-, foto- és egészségügyi kiállítások, élménybeszámolók szerepelnek a társaság tervei között. Üj módszerekkel kezdenek hozzá az idén az orosz nyelvtanfolyamokhoz, hogy a Szovjetunióba turistautakra készülők minél alaposabb nyelvi tudással ismerkedhessenek a szovjet nép életével. Ennek annál inkább is nagy a jelentősége, mert az idén Ukrajnában rendezendő Magyar Hét ünnepségeire — az eddigi érdeklődés alapján — nagyobb kirándulócsoportok utazására lehet számítani. A baráti társaság ebből az alkalomból kívánja még szorosabbra fűzni a testvérvárossal, Odesszával a szegediek kapcsolatát, ezért több intézmény közreműködésével kiállítások rendezésére készül Odesszában. marabb és nagyobb összeggel lehet nyugdíjba menni; a tsz-tag kisebb kedvezményt kap családi ház építése esetén; a szövetkezeti gazda nem vásárolhat részletre; a munkaegység-teljesítés, vagyis a szorgalom közömbösen hat a nyugdíjalapra, s ez alig ösztönöz a tanulásra, a továbbképzésre; a mezőgazdaságban hoszszabb a munkaidő; a gyárban nem kell sarat taposni és így tovább. Valóban, ezek ma még kétségtelen tények, de ha a másik oldalt is meghallgatjuk, kissé másként fest a dolog. Kiderül: korántsem a felsoroltak riasztják el elsősorban az embereket. II vonatozás nem kifizetfi Becsei József 21 éves fiatalember. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál dolgozik és naponta hazajár Deszkre, a családjához. A gyárban megkeresd a havi 1600 forintot, azonban, ha a Kossuth Tsz 1300—1400 forintot nyújtana neki, máris aláírná a belépési nyilatkozatot. Szerinte ugyanis az üzemben sem fenékig tejfel az élet. Neki Szegedre és vissza az utazás három órájába kerül naponta, ami a nyolcórás műszakkal együtt bő tizenegy órát tesz ki. Ennél hosszabb időt a szövetkezeti gazdák sem dolgoznak, sőt télen alig csinálnak valamit. s ha okosan megy a gazdálkodás, ezt anyagilag sem sínylik meg. Továbbá az utazással járó ácsorgás jelentős költséget is emészt, hiszen sokan a vonatra várakozva, unalmukban is rendszeresen megisznak egy pohár bort, vagy pálinkát. Becsei József állítja, ha a nőtlen embereknek szimpatikusabb is a város, a családosoknak jóval kevésbé, ö már minden oldalról meghányta-vetette a problémát és kijelenti: mihelyt észreveszi, hogy a szövetkezetben biztos jövedelemre számíthat, rögtön abbahagyja a vonatozást, mert az meggyőződése, hogy a szociális juttatások is fokozatosan kedvezőbbek lesznek. Megunta a tehetetlenséget De menjünk tovább. Mit mondanak azok, akik csak néhány hónapja „léptek meg" a Kossuth Tsz-ből? Valóban a dolog könnyebbik végét keresték? A negyven év körüli Száraz Mihály gúnyosan elmosolyodik a kérdésen. Szeptember elején jött Szegedre a fürdővállalathoz, ahol szenet lapátol, salakot hord, s bizony alaposan elszáll izmaiból az erő, mire indulhat hazafelé. Panaszkodik. Nem az üzemre, hanem a szövetkezetre. Azt mondja, sohasem tudta elképzelni, hogy valaha is otthagyja a földet, s most mégis kénytelen volt vele. Hogy miért? Csakúgy ömlik tielöle a megokolás, nem is próbálja fékezni. Alapító tag volt, 1949-ben már ringatta a tsz Bölcsőjét Szerinte vagy hét esztendeig fiatal, lelkes emberekből állt a tagság csak később szökdösött el a nyugtalan, a jobbat türelmetlenül sürgetők egy része. Megunták a toporgást, a tehetetlenséget. Pedig olyan földje van a Kossuthnak, hogy párját ritkítja, az adottságát nézve akár a legjobb tsz is lehetne a megyében. De hát a tagságot édeskeveset hallgatták meg hogyan lehetne a hibákat orvosolni, még az újságíró is sokszor csak az irodán kilincselt, ahol szépre pingálták még az ördögöt is. Nem szívesen dolgozik a városban, mert. nagy tehertételnek érzi. de csak akkor megy vissza a közösbe. ha majd iát valamilyen biztosítékot az előrelépésre. Bálint István, aki szintén a deszki Kossuth Tsz-ből jött a fürdővállalathoz, szűkszavúbban beszél ezekről a kérdésekről, de mindenben alátámasztja Száraz Mihály véleményét. Jlz igazgató dicsérete És mit mond róluk Bárdos Miklós igazgató? — Én azt szeretném, ha ezek az emberek végleg megragadnanak nálunk. — Ezt mondja. — Állítom: egy közülük többet ér, mint hárem olyan városi, aki közvetítés útján kerül hozzánk. Száraz Mihályon látszik, hogy a munka lételeme. Egyetlen szavam sincs ellene, sőt, máris emeltem a fizetését. Megérdemli, mert támaszkodhat rá a vállalat. Bálint is ilyen. Ök szinte nem ismerik a lehetetlent. A múltkoriban akkor érkezett meg a szén, amikor lejárt a munkaidejük. Amikor felvetettük nekik, hogy nem hagyhatjuk a szállítmányt éjszakára az utcán, a legkisebb megjegyzés nélkül, jó kedvvel láttak munkához. Egy nyugdíjas szemével Hátha elfogultak azonba* ezek az emberek, s a ta* vezetősége iránti ellenszenv beszél belőlük. Ezért kerestem fel deszki otthon^, ban a már nyugdíjas Pósa Lajost is, aki szintén alapító tag, s állítólag harag ém kedvezés nélkül szokott véleményt nyilvánítani. Legyintett, mihelyt szóba hoztam a problémát. — Ugyan! — mondta. — Milyen fellendülésre lehet ott számítani, ahol tönkre hagyták meni a szarvasba kihordott értékes szerves trágyát, ahol a lekaszált lucernát eladták a megye más részébe, az állattenyésztés pedig még most is ráfizetéses? Tényleg baj van néha a munkafegyelemmel, de sokan azért húzódoznak a közös munkától, mert kapnak is érte 'valamit, meg nem is. Én alapjában véve megértem, hogy aki nem a gépek, traktorok körül foglalatoskodik, az iparkodik elhúzódni innen valamerre. Ehhez még csak annyi kívánkozik, hogy Pósa Lajos 18 éves unokája a Szegedi Hangszerkészítő Vállalatnál dolgozik, s mint mondja, eddig még meg sem fordult a fejében, hogy a Kossuth Tsz-ben is elkelne az ö ereje, munkabírása. Végső következtetésnek Nem a város vonzza, hanem a deszki Kossuth Tsz jelenlegi állapota, a jövedelmeket ábrázoló, évről évre lapos grafikon taszítja a szövetkezeti gazdák egy részét. A helyzet azonban megváltoztatható, csak bátran keli kibontani a bajok gyökerét, tekintet nélkül a személyes érdekekre és sértődésekre. Várják ezt a Becsei Józsefek, a Száraz Mihályok, akik a mezőgazdasági munka megszokása és szeretete miatt is lényegében visszavágyódnak a falujukba. F. Nagy István Túlteljesítik vállalásukat Néhány hete külön kérés érkezett a Kenderfonó és Szövőipari Vállalathoz. A HUNGAROTEX Textilkülkereskedelmi Vállalat tolmácsolta a szovjet megrendelők kérését: a szegedi üzem az első negyedévi tervében szereplő 575 ezer négyzetméter ponyvát tíz nappal előbb készítse el, és ezzel segítse megvalósítani a szovjet feldolgozó üzem kongresszus! felajánlásának megvalósítását. A vállalat vezetői és dolgozói örömmel tesznek eleget a kérésnek. Maguk is csatlakoztak az SZKP XXIII. kongresszusa tiszteletére tett felajánláshoz és vállalták, hogy március 20-ig elkészítik és útnak indítják az első negyedévi szovjet exportoonvva mennyiséget. Pentek, 1966. március 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 3