Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAmmm A MAGYAR SZOCIÁLIS 1 A * ^FCM Á S PÁRT LAPJA 56. évfolyam, 75. szám Ara: 50 fillér Szerda. 1966. március 30. 1 ') oaai Az emeletráépítés Kérdései Egy év gondjai Két techniknslány nltimátnma Tv-mnsor ürügyén Az Irodalmi Színpad bemutatója « Megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusa Ötezer küldött — Delegációk a világ minden tájáról Négy napirendi pont a kongresszuson A Kreml kongresszusi pa- hangúlag elfogadták a ta­lotájában kedden délelőtt nácskozás napirendjét, megnyílt a Szovjetunió amely a következő: Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa. A ffe Az SZKP Központi Bi­kongresszuson mintegy 12 tata zottságának beszámo­millió párttag és tagjelölt 1°J» a XXII. kongresszus óta képviseletében ötezer kül- végzett munkáról. Előadó: dött vesz részt, vagyis több, Leonyid Brezsnyev, a Köz­mint eddig bármelyik kong- ^onli Bizottság első titkára, resszuson. ami a taglétszám növekedésének az eredmé­nye. Jelen van a világ csak­nem összes kommunista, és munkáspártjának küldött­sége, csupán néhány — köztük a Kínai Kommunis­• ta Párt — nem tartotta el­fogadhatónak a meghívást. A párt új központi szerveinek megválasz­tása. Az SZKP XXIII. kong­resszusa első napján a kül­döttek meghallgatták az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámoló jelentését, amelyet Leonyid Brezsnyev első titkár ismertetett, va­. - - lamint az SZKP Központi A Kozponti Ellenőrző Bizottság jelentése, Revízióö Bizottsága elnöké­előadó: N. Muravjova, a bi­zottság elnöke. nek, Nonna Muravjovának beszámolóját. Szerdán reggel moszkvai idő szerint 10 órakor (ma­gyar idő szerint 8 órakor) a káját és megkezdi a beszámoló feletti vitát. két © Az SZKP XXIII. kong­resszusának irányelvei a Szovjetunió 1966—1970-rc szóló népgazdaság-fejlesztési A Magyar Szocialista ötéves tervéről, előadó: Alek- kongresszus folytatja mun­Munkáspártot Kádár János- szej Koszigin, a szovjet mi­nak. a Központi Bizottság nisztertanács elnöke. első titkárának vezetésével küldöttség képviseli, amely­nek tagjai: Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politi­kai Bizottság tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, va­lamint Szipka József, ha­zánk moszkvai nagykövete. WwSmMm. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Leonyid Brezsnyev beszámol óját tartja a kongresszuson. Mellette M. A. N. Koszigin Képszolgálat) A. Szuszlov Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése Leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde Több országból, különösen a harmadik világ országai­ból demokratikus pártok, köztük az Arab Szocialista Unió és az Algériai Felsza­baditási Front — megfigye­lő delegációt küldtek a kongresszusra. A küldöttek hosszan tar­tó tapssal köszöntötték az elnöki emelvényen a párt vezetőit, élükön Leonyid Brezsnyevvel, Alekszej Ko­sziginnal és Nyikolaj Pod­gornijjal. Lelkes ünneplés fogadta a kongresszuson részt vevő külföldi párt­küldöttségeknek az elnöki emelvényen helyet foglaló vezetőit. Leonyid Brezsnyev, a Köz­ponti Bizottság első titkára lépett a mikrofon elé, s a Központi Bizottság megbí­zásából megnyitotta a ta­nácskozást. A küldöttek ne­vében üdvözölte a külföldi testvérpártoknak a terem­ben helyet foglaló küldöt­teit. Bejelentette, hogy a kongresszuson nyolcvanhat országból vannak jelen a kommunista és munkáspár­tok, s a haladó baloldali pártok és mozgalmak képvi­selői. akiket a jelenlevők forró tapssal köszöntöttek. A kongresszus Brezsnyev Javaslatára egyperces né­ma felállással adózott a szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom XXII. kongresszusa óta el­hunyt kiemelkedő személyi­ségei emlékének. A küldöttek ezután egy­A XXIII. pártkongresszus beszámoló jelentésében Leo­nyid Brezsnyev mindenek­előtt a legutóbbi pártkong­resszus (1961) óta eltelt idő­szakot jellemezte. Kijelen­tette: az SZKP ezekben az években a XX. és a XXII. pártkongresszuson meghatá­rozott irányvonalhoz igazod­va. megtorpanás nélkül ve­zette a szovjet népet a kommunista építés útján. Az előadó aláhúzta: a párt minden tevékenységét a program végrehajtására irá­nyította. A pártban megszi­lárdultak a pártélet lenini elvei. Szakadatlanul nő a szocialista világrendszer befolyása A XXII. pártkongresszus óta eltelt időszakot az jel­lemzi, hogy szakadatlanul növekedett a Szovjetunió és az egész szocialista világ­rendszer nemzetközi befo­lyása; a gyarmati elnyomás ellen, a függetlenségért és a haladásért küzdő országok és népek újabb győzelmeket értele el; aktivizálódott a munkásosztály harca a tő­kés országokban; tovább fej­lődött a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom. Másrészről folytatódott a kapitalizmus általános vál­sága elmélyülésének, a tő­kés országok közötti ellent­mondások fokozódásának folyamata. Az imperializ­musnak. de mindenekelőtt az Egyesült Államok im­perialista köreinek agresszi­vitása folytán a nemzetkö­zi helyzet éleződött. Ennek ellenére az imperializmus, bármilyen eszközhöz vagy módszerhez nyúljon is, kép­telen feltartóztatni a törté­nelmi fejlődés menetét — szögezte le Brezsnyev. Az SZKP Központi Bi­zottsága. a párt és az állam a külpolitika kidolgozásában és vitelében a pártnak ab­ból az internacionalista és forradalmi kötelességéből indult ki, amellyel mind a testvéri szocialista orszá­goknak. mind pedig a világ dolgozóinak tartozik — mondotta Brezsnyev, majd így folytatta: A beszámolási időszak so­rán minden kétséget kizáró­an gazdagodtak, szorosab­bak és szívélyesebbek lettek kapcsolataink a szocialista nemzetközösség kommunis­ta és munkáspártjaival, a szocialista államokkal. Kap­csolataink jók és testvériek Bulgáriával, Magyarország­gal, a VDK-val, az NDK­val, a KNDK-val, Mongóliá­val, Kubával, Lengyelor­szággal, Romániával, Cseh­szlovákiával ós Jugoszláviá­val. A szocialista közösség alapvető törvényszerűségei közösek minden ország szá­mára, ezeket a törvénysze­rűségeket jól ismerik és a gyakorlatban próbálták ki. Ugyanakkor a szocialista rendszer országai fejlődé­sükben állandóan találkoz­nak olyan új problémákkal, amelyeket a reális élet a maga bonyolultságában és sokrétűségében teremt. Ter­mészetesen nincsenek és nem is lehetnek kész meg­oldások mindezekre a fel­adatokra. Ezért a szocialis­ta világrendszer fejlődése megköveteli, hogy alkotó módon közelítsük meg a keletkező kérdéseket a mar­xizmus—leninizmus kipró­bált alapján, megköveteli a tapasztalatok és a vélemé­nyek kicserélését. Rendszerré vált a szocia­lista országok testvérpártjai vezetőinek gyakorlati kap­csolata, politikai tanácsko­zása. Az ilyen találkozá­sok lehetővé teszik, hogy idejekorán minél teljeseb­ben általánosítsuk és fel­használjuk mindazt, ami jó minden szocialista ország és az egész .szocialista rendszer gyakorlatában. A beszámoló kiemelte a szocialista országok mind kétoldalú, mind sokoldalú gazdasági kapcsolatai fej­lesztésének fontosságát. Egy­re inkább növekszik a KGST szerepe a benne részt vevő országok gazdaságának fejlődésében. A közgazdasá­gi gondolkodás ma a ter­melés további szakosításá­nak és kooperálásának prob­lémáira, a népgazdasági tervgk racionálisabb egybe­hangolására irányul. Az együttműködés és a szolidaritás fejlődése és el­mélyítése minden egyes or­szág és az egész szocialista világrendszer alapvető érde­keit szolgálja, előmozdítja soraink megszilárdulását az imperializmus elleni harc­ban. „Amikor a szocialista vi­lágrendszer megszilárdítá­sáról beszélünk, egyben ar­ra is rá kell mutatnunk, elvtársak, hogy kapcsolata­ink két szocialista ország {Jártjával — a Kínai Kom­munista Párttal és az Albán Munkapárttal — sajnos to­vábbra sem kielégítőek — mutatott rá Brezsnyev. Pár­tunk és a szovjet nép őszin­tén óhajtja a barátságot a népi Kínával és kommunis­ta pártjával. Készek va­gyunk arra, hogy tőlünk tel­hetően mindent megtegyünk a kapcsolatok javításáért a népi Albániával és az Al­bán Munkapárttal." Leonyid Brezsnyev emlé­keztetett arra, hogy 1964. novemberében Moszkvában találkozóra került sor a Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának küldött­ségével és röviddel ezután Pekingben is megbeszélések folytak a Kínai Kommunis­ta Párt vezetőségével. „Az SZKP Központi Bizottsága javasolta a kínai elvtársak­nak. hogy Moszkvában vagy Pekingben tartsunk találko­zót a legmagasabb szinten. Most is úgy vélekedünk, hogy egy ilyen találkozó hasznos lenne és készek va­gyunk arra, hogy bármelyik pillanatban újra megvizs­gáljuk a Kínai Kommunis­ta Párt vezetőségével együtt a mutatkozó nézeteltérése­ket, hogy a marxizmus—le­ninizmus elvei alapján meg­találjuk leküzdésük mód­ját. Meggyőződésünk, hogy vé­gül is pártjaink. népeink minden nehézséggel megbir­ha­kö­vi­Bi­kóznak és egy sorban ladnak toimbb a nagy zös forradalmi ügyért vott harcukban". „Az SZKP Központi zottsága a jövőben is a párt és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységé­nek egyik fő irányát abban látja, hogy fejleszti és erő­siti az eszmei-politikai kap­csolatokat valamennyi szo­cialista ország kommunista pártjaival a marxizmus—le­ninizmus elvei alapján, fej­leszti és erősiti a politikai, gazdasági és egyéb kapcso­latokat a Szovjetunió és más szocialista államok kö­zött." A kapitalista világrendszer általános válsággal küzd Leonyid Brezsnyev ezután a kapitalista világ helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kapitalista rendszer egészében általános válságot él át, elmélyülnek belső el­lentétei. Rámutatott, hogy az imperialista tömbök részvevőinek ellentétei ki­éleződnek és ez megingatja ezeket a tömböket: az ame­rikai monopóliumoknak most már megerősödött ver­senytársakkal kell szembe­nézniök, akik egyre gyak­rabban válaszolnak a dollár támadásaira. Az Egyesült Államok már nem tudja a korábbihoz hasonlóan irá­nyítani az említett tömbök­höz tartozó államok politi­káját. Már régen szertefosz­lott ,.a szovjet agresszió ve­szélyének" mítosza, amely­re hivatkozva annak ide­jén ezeket a tömböket ösz­szetákolták. Fokozódik a kapitalista or­szágok gazdasági életének militarizálódása, erősödik a fegyverkezést verseny. A NATO fennállása óta több mint ezermilliárd dollárt költöttek e tömb hadi gépe­zetének létrehozására és kor­szerűsítésére. Az Egyesült Államok ag­resszív politikát folytat, és „azt szeretné, ha uralma alá hajthatna sok független ál­lamot, szeretné, ha gátat emelhetne az emberiség tár­sadalmi haladásának útjá­ba". „A kapitalizmus világá­ban változatlanul teljes erő­vel érvényesül a kapitalis­ta társadalom alapvető el­lentmondása — a töke és a munka közötti ellentét" — hangsúlyozta Leonyid Brezs­nyev. A dolgozók egyre fo­kozódó kizsákmányolása ki­élezi az osztályharcot. A kapitalisták azonban soha nem mondanak le ön­ként az uralomról. A mun­kásosztály és a dolgozó tö­megek csak elkeseredett osztályharcban vívhatják ki a győzelmet. Szerte a világban nyolc­vannyolc kommunista párt csaknem ötvenmillió harcost tömörít — közölte a szónok. A munkásosztály helyreállítja sorainak egységét Leonyid Brezsnyev meg­állapította, hogy az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységéért vívott harcban, jóllehet, e tekintetben még nagy nehézségek mutatkoz­nak. ..Ezért mindenekelőtt a jobboldali szociáldemokrata vezetőket terheli a felelős­ség. De nem ezek a vezetők fejezik ki a munkásmozga­lom igazi érdekeit." meggyőződése, hogy a mun­kásosztály végül is helyreál­lítja sorainak egységét. A szónok elítélte azt a kommunistaellenes terrort, amely több országban ural­kodik. „Követeljük, vessenek vé­get az indonéz nemzeti füg­getlenségért, a dolgozók ér­dekeiért hősies harcot ví­vó indonéz kommunisták A szónok hangoztatta. (Folytatás a 2. oldalon.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom