Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

Kétezer éra társadalmi munka A holnap rédőnől az egészségügyért 'Á Sie@ed cfiávséguSfi tór­déseivel foglalkozó megbe­szélésen hangzott el a mi­nap Buruzs Mihályné neve. Azt sorolta ekkor a főorvos, kik azok, akik a tbc eTlenl társadalmi összefogásban di­cséretre méltó feladatokat vállalnak. — A védőnőképző növen­dékei igazgatónőjük, Buruzs Mihályné szervezése nyomán csaknem kétezer óra társa­dalmi munkát végeztek ta­valy a tüdőszűrő állomáson —- mondotta. Ez a nagy szám többeket meglepett a beszá^ moló hallgatói közül. En­gem is. Programon kívül Most itt ülök a patinás épület csendes igazgatói szo­bájában, nemben a csendes szavú, komoly asszonnyal, aki szerényen egyik nevelő­társára, Stróbl Máriára hi­vatkozik. Aztán kettőjük el­mondásából alakul ki a kép egy nagyszerű kezdeménye­zésről, aminek a lemérhető óraszámokon túl is igen nagy a társadalmi haszna. — Itt tulajdonképpen egészségügyi szakoktatás fo­lyik, hogyan lehet hogy mégis társadalmi munkát említett a jelentés? — kér­dezem. — Ez a tevékenység nem tartozik az iskola tanítási programjába — kapom a vá­laszt — Pár évvel ezelőtt esténként átküldöttünk né­Madárárusítás és madárvédelem Régen, míg a madárvé­delmet csak kedvtelésből, szórakozásból űzték, a szí­nes tollú, szép hangú mada­rakat óvták. Amikor a tu­dományos ismeretek fejlődé­sével nyilvánvalóvá lett, hogy a hasznos madarak a termést, kenyerünket segí­tenek megvédeni a kárte­vőktől, az ember már ér­dekből fejtett ki madárvé­delmi tevékenységet A leg­újabb Időben pedig, amikor a technikai kultúra előretö­rése, az erdők gyérülése, a vadvizek lecsapolása követ­keztében arra döbbentünk rá, hogy rohamosan csök­ken a hasznos madarak szá­ma, parancsoló szükségként lépett fel a madárvédelem kötelezővé tétele. Megálla­pítást nyert hogy a vegy­szeres védekezés mezőgazda­ságunk kártevői ellen egy­magában nem elegendő; a hasznos madarak segítségére is rá vagyunk utalva a ro­varok, egerek, pockok mil­lióinak fékentartásában. Ezért jelent meg hazánkban is — mint Európa minden kultúrállamában — kor­mányrendelet a madárvé­delemről (59/1954. IX. 9. M. T.). Nem érzelgősség szüle­ménye tehát a mai madár­védelem, hanem nagyon is ésszerű fejlődés és meggon­dolás eredménye. A gyakorlati madárvéde­lem megvalósítását szolgál­ták Szegeden többek között a TIT madártani szakköre által felállított madáretetők. Ezek amellett, hogy számos énekesmadár téli átmentését tették lehetővé egy kis rek­lámot is csináltak a madár­etetésnek. Ezért is került az egyik dúcetető Szeged leg­forgalmasabb pontjára, a Széchenyi térre. Jóleső ér­zéssel állapítottuk meg, hogy az emberek örömmel, érdek­lődéesel állnak meg az ete­tők közelében. Pedagógusok használják fel a szemlélte­tési lehetőséget, amikor ta­nítványaiknak bemutatják a Múzeum-parkban álló etetőt Kedves látványt nyújtanak az óvodás csoportok, amikor az „óvónéni" vezetésével megjelennek és körülveszik a madarak terített asztalát Reméljük, hogy ők már a madárvédelem szellemében nőnek fel. Van azonban madárvédel­mi szempontból kevésbé megnyugtató jelenség is. He­tipiacos napokon, de főleg vasárnap az ún. „galamb­piacon" az énekesmadarak tucatjatt kínálják eladásra. Szűk kis kalitkákban ko­pott tollú, a vergődésben farktollaik egy részét elhul­lajtott tengelicek, zöldikék, pintyek, süvöltők gubbasz­tanak. Vevőre „várnak", hogy azután annak lakásán hamarosan elpusztuljanak. A vad madarak tartásához ugyanis szakszerű bánásmód és feltétlenül nagy hely szükséges, ami rendszerint nem biztosítható. Kalitka­madárnak a félig háziasított papagájok és kanárik valók, amelyek nem olyan igénye­Vajon tudják-e azok, akik a madarakkal üzérkednek, hogy fent idézett rendelet szerint „tilos a vadon élő madarak fogása, fogságban tartása". És hogy az ls meg­szegi e rendelkezést aki „védett vagy hasznos ma­darat hatósági engedély nél­kül forgalomba hoz". A bír­ság fizetésén túl előírja a rendelet a madárfogásra használt eszközök és a be­fogott madarak hatósági el­kobzását is. Most tavasz közeledtekor különösen Időszerű e kérdé­seket felvetni: a megindult madárvonulással visszaér­keznek a délen telelt ma­dártömegek. Hamarosan hozzáfognak a költéshez, flókaneveléshez. Közben ug­rásszerűen emelkedik rovar­pusztító tevékenységük, de sajnos annak veszélye is, hogy lépre, hálóba, majd a piacra kerüljenek. Dr. Marián Miklós hány növendéket hogy ad­minisztrációs segítséget ad­janak a tüdőszűréseknél. Az­tán az ottani orvosok, főleg dr. Czdnki Gabriella főorvos­nő annyira megkedvelte lá­nyaink közreműködését hogy lassan rendszeressé vált a másodévesek részvétele eze­ken a vizsgálatokon. Kölcsönösen jó — Csak ügyviteli munkát végeznek? — Egy idő óta többet en­nél. A növendékek igen hasz­nos és rendkívül eredmé­nyes felvilágosító munkát végeznek a vizsgálatra vá­rakozók között Lényegében elindulnak azon az úton, amelyen később, mint ön­álló védőnőknek egész éle­tükben haladniok kell. Nö­vendékeink jövő feladatai között nagy szerepe van az emberekkel való foglalkozás módszereinek a sikeres egészségügyi szervezés érde­kében. — Az a 60—70 növendék, aki tavaly a kétezer órát ott töltötte a tbc-s megbetege­dések megelőzésével és fél­fedezésével foglalkozó szak­emberek mellett ismereteit is gazdagította, s ismét csak a későbbiek során hasznosít­ható tapasztalatokat szer­zett Sőt viszonzásként ugyancsak társadalmi alapon a tüdőszűrő állomás orvosai szakmai előadásokat tartot­tak a végzős növendékeknek. Felvilágosító szavak — Márta tovább bővült ez az Iskolán kívüli munka — mondja Stróbl Mária. — Leányaink az utóbbi Időben több alkalommal tartottak egészségügyi kiselőadásokat az általános iskolák tanulói­nak. Ez ugyancsak a beteg­ségmegelőzést szolgálja. S végül még azt ta el­mondják, hogy — szintén is­kolai programjukon kívül — a véradó állomással is ha­sonló kapcsolatuk van a vé­dőnő-képzősöknek. Az üze­mekben, intézményekben már ismerik és kedvelik őket az ott dolgozók is, akik kö­zül sokat ezeknek a mosoly­gó védőnő-jelölteknek a meggyőző szavai késztettek önkéntes véradásra. ... A csendben, szerényen végzett közhasznú munka lelkes agitátora Buruzs Mi­hályné és Stróbl Mária Kondoros! János KÉPERNYŐ • Mintha ktasé túlontúl magasra emelte volna a mér­cét a tv világirodalmi vetél­kedőjének összeállítója, Bá­rány Tamás r- aki egyéb­ként igényes esszé-félét ta felolvasott a műsor beveze­tőjeként szerdán este. A ve­télkedőt frappánsan, rutino­san vezető Ungvári Tamás ugyan igyekezett a nehe­zebb kérdéseknél — egy-két szellemesen fogalmazott mon­dattal — támpontot szolgál­tatni, de érzésünk szerint ez sem volt elég ... Természe­tesen, nem a gyermekmesék színvonalára való süllyesz­tést kérjük számon — azon­ban az is helytelen, ha ne­gyed- és ötödéves bölcsész­hallgatók tájékozottságának megfelelő mércét állítanak fel egy-egy ilyen alkalom­ból. Az illusztrálásul elhang­zott jelenetek, dramatizált regényrészletek közül min­denekelőtt a Thibault-család­ból kiragadott tetszett: Deák Sándor remekelt benne, pro­fesszorként Alekszej Tolsz­toj Golgotája részletének megjelenítésekor Bitskey Ti­bor nyújtott hasonlóan igé­nyes szerepformálást Arra, a jövőben jobban kellene vigyázni, hogy a né­hányszavas szereplők is ha­sonló gondossággal készülje­nek fel szerepükre; s ne for­duljon elő megint az, hogy egy színésznő nagy noszoga­tásra, harsogó „súgás" segít­ségével se tudjon kibökni — pár szavas bemutatkozó szö­veget! ... • Március 20-án este újabb irodalmi-„csemege" kerül a képernyőre: Gerhard Haupt­mann A bunda című, egykor nagy botrányt felkavart szín­padi művét láthatjuk. Haupt­mann a 20. század első felé­nek egyik legjelentősebb drá­maírója: gazdag életismeret, bensőséges népszeretet és szociális érdeklődés jellemez­te újszerű alkotásait. „A bunda" nyers szókimondásá­val a polgári igazságszolgál­tatás elsőrangú paródizálását nyújtja. n. R. Kétszázezer hektár új erdő Csütörtökön Salgótarján­ban fásítási ankéttal megnyi­tották az országos fásítási hónapot Az ankéton mint­egy kétszáz erdészeti szak­ember, termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezető, továbbá a társadalmi szer­vek sok képviselője vett részt. Fekete Gyula, az Or­szágos Erdészeti Főigazgató­ság osztályvezetője tartott vitaindító előadást Mint el­mondta, 1950 óta több mint 200 ezer hektár új erdőt telepítettek hazánkban, az eróziós károk nagysága azon­ban még gyorsabb és haté­konyabb munkára ösztönzi az erdészeti szakembereket, A mezőgazdasági rendelteté­sű földek védelméről szóló törvény külön aláhúzza a ta­lajvédő erdőtelepítés jelen­tőségét. Az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság messze­menő támogatásával meg­kezdődött Salgótarján zöld­övezetének kialakítása ta. Vörös sivatag ct rumek Meghalt Szilágyi tózsef elvtárs Tegnap, csütörtökön haj­nalban 75 éves korában hir­telen elhalálozott Szilágyi József elvtárs, munkásmoz­galmi veterán, aki 1919 óta vett részt Szegeden a mun­kásmozgalomban. Annak ide­jén a szabók szakszervezeté­ben fejtett ki aktív munkát. Negyven éven át tagja volt a Szegedi Altalános Munkás Dalegyletnek, s ezért a te­vékenységéért a felszabadu­lás után a Szocialista Kultú­ráért Érdeméremmel tüntet­ték ki. 1961 óta volt nyug­díjasa a Szegedi Városgazdál­kodási Vállalatnak. Temeté­se szombaton délután 3 óra­kor lesz a Gyevi temetőben. Ez a film valószínűleg szenvedélyes vitákat fog ki­váltani Mit mondhatnak azok, akiknek nem tetszett és nem tetszik majd a film? A leg­többen bizonyára azt kifo­gásolják, hogy a Vörös siva­tag — akárcsak Antonioni többi filmje - hátat fordí­tott a cselekményalakítás ha­gyományos módszereinek, hogy a filmben tulajdon­képpen semmi sem történik; ott végződik, ahol elkezdő­dött A film barátai erre nyíl­ván azt felelik majd, hogy ez a cselekménytelenség egy­részt szándékos, másrészt így nem ta igaz. Antonioni ugyan ebben a filmjében is, akárcsak a legutóbb látott Éjszakában valóban megta­gadta a cselekményépítés konvencionális módszereit Arról azonban szó sincs, hogy a filmben az égvilágon sem­mi sem történik. A Vörös si­vatag főhőse egy fiatal nő, Giuliana, aki neurasztériás, szorongásos beteg. Giuliana ki akar törni ebből az álla­potból, meg akar újulni, em­berként és asszonyként te. A film az erre irányuló erőfe­szítések története, s azt mondja el, hogy ez a mene­külés, ez a megújulás nem sikerül, mert nem sikerül­het; hiányoznak hozzá a fel­tételek. A Vörös sivatag te­hát indul valahonnan és el te jut valahová; nem önma­ga körül forog. Dehát — mondhatják erre a film ellenzői — ml közünk nekünk ehhez? Mi közünk ehhez az idegbeteg fiatal­asszonyhoz, akinek a sorsa ráadásul végletes pesszimiz­must hirdet, s az emberi erő­feszítések értelmetlenségét sugallja? Azt hisszük, a film barátainak el kell ismemiök, hogy ebben az ellenvetésben van valami. Giuliana sorsát Antonioni valóban elsősor­ban nem társadalmi kérdés­ként, hanem szinte csak orvo­si, klinikai esetként kezeli; a filmből hiányzik az a kap­csolat, amely ennek a fiatal nőnek a sorsát az egészséges emberekhez, a társadalomhoz erőteljesebben kötné. Ha nem is teljesen, de egy kissé csak­ugyan érdektelenül nézzük Giuliana történetét majdnem úgy, mintha egy orvosi okta­tófilmet látnánk. Illetve mégsem egészen úgy. Mert ha kevés ta, ha szegényes is a filmben az ál­talános érvényű, társadalmi értékű mondanivaló, s ha megértjük, hogy sokan még ezt a keveset sem hajlandók elfogadni, az vitathatatlan, hogy amire a film vállalko­zott, azt roppant nagy hatás­sal, rendkívüli művészi erő­vel jelenítette meg. Antonio­ni filmjei mindig érzéklete­sen teremtették meg egy-egy állapot és szituáció atmosz­féráját. A Vörös sivatagban ez még erőteljesebb. A világhírű ren­dező ebben a filmben egy új eszközt csatolt az atmoszféra teremtés eddigi tényezőihez: a színeket. Mintha csak a szorongásos, neur aszténiás hősnő szemével látnánk, olyan színekben jelenik meg előttünk a világ. Kékesszür­ke utcák, lila szobák és szo­baberendezések vannak meg a szemünk előtt; Antonioni átszínezi a világot. Van a filmben egv betét. Giuliana mesét mond a fiá­nak. A betétben ennek képel elevenednek meg. De nem Antonioni színeivel. A tom­pa, fátyolos kékek és lilák hirtelen eltűnnek, minden ra­gyog, a tenger, az ég, a part vörös sziklái és a fák zöld foltjai. Van ennek a be­tétnek tartalmi, eszmei cél­ja ta — tulajdonképpen hős­nőjét jellemzi vele a ren­dező —, de hirtelen kont­rasztjával arra ta alkalmast hogy a film színhasználatá­nak értelmére rádöbbentse a nézőt Ügy tűnfk, a Vörös sivatag egyszerű folytatása Antonioni többi filmjének az Éjszaká­nak, a Kaland nak, és a Ba­rátnőknek. Valójában, azt hiszem, egészen más. A ko­rábbi filmekben több volt a társadalmi érdekű mondani­való. Az elidegenedés — Antonioni eddig ezzel foglal­kozott — társadalmi proble­matika. A neuraszténia, aho­gyan a Vörös sivatagban megjelenik, nem. Ez a film legfőbb baja, ezért nem iga­zi remekmű, minden megol­dásbeli tökéletessége és an­nak ellenére sem, hogy ta­valy megnyerte a velencei fesztivál fő díját. ö. L. Á jégbalett csillaga Műszaki rajzoló vagy ba­lettcsillag? — töpreng a film csinos hősnője, Várja, illetve művész nevén Viktó­ria. Filmvígjáték vagy revü­film? — meditál a néző, vagy „művész nevén" közönség. A filmen Várja úgy dönt, hogy Viktória, tehát jégtáncos lesz, bár választása némi töpren­gés után születik meg. A néző pedig — mintha igazat adna neki — úgy ítél, in­kább revü, mint rosszul si­került vígjáték. Tulajdonképpen a műfaját nehéz eldönteni ennek a szí­nes szovjet filmnek. A jel­mondata is csupán annyit árul el: látványos, s ebben a vonatkozásban nem ta hagy kívánni valót maga után. Ér­zésünk szerint vígjátéknak indul — sajnos eléggé való­színűtlen mesével. Aztán mintha kifogyna az addig sem túlzottan sziporkázó öt­letekből. A történet hamar előre látható végéhez köze­ledik, amikor a rendező, Alekszej Mtaurin segítségül hívja a jégbalett ezerszínű világát. Pazar ragyogás, fan­tázia, andalító hangulat ke­rül a vászonra. Kétségtelen, az Ukrán Jégbalett szívderí­tő látvány. Már-már feledjük a ktasé suta szerelmi törté­netet, amikor az írói követ­kezetesség ismét előkeresi va­lahonnan a férfi főszereplő; Sztyepán mosolyt fakasztóan epekedő figuráját, s végre valahára teljessé válik a hepiend. Egy kta vígjáték; egy kta revü és semmi más. Ez ta, az is, illetve ami ilyenkor gyakran történtje, végeredményben ez sem, az sem. Pedig a történetet ket­ten ta írták: V. Goldstein tm C. Szolod ár. Így érthető, hogy ami a filmből megmarad, csupán Tatjana Katkovszka­ja ragyogó megjelenése, a csinos kosztümök s a HÍIM technika. lé. L Matrac­árusítást tartunk az Oroszlán utcai helyiségben március 18-án 10 órától. Darabja 12 Ft. Bizományi Áruház Villalat, Szeged xS. 62 704 Rpnrlőrstgi fésűs zubbonvl •(súrolunk vagy köl­sdnvesz a Szegedi Vemzetl Színház, K. 105 Éjfél után, amikor a vendéglők nagyré­sze már bezárt, sokan felkeresik a Sár­kány szálló éttermét. Ez az étterem éjjel 2 órakor zár. Ilyenkor a vendéglő megtelik: van itt dolga a fel­szolgálónak. Artista módra kell siklania az asztalok között, italokkal, ételekkel megrakott tálcával. Ebben az étteremben egy személv egyed'1' végzi ezt a munkát. Sokszor megesik, hogy kevésnek bizonyul a hely Ha valahol meg­üresedik egy asztal, a várakozók lecsap­Éjszaka a Sárkányban nak rá, mint a héja az áldozatára. Meg­esik, hogy ebből kel­lemetlenségek szü­letnek. De aztán min­den megy tovább. Kevés helyen lehet tapasztalni, amit eb­ben az étteremben látni lehet. Egy éj­szaka az étterembe nyíló konyha ajtaja előtt egy fehérköpe­nyes fiatal, csinos hölgy állt. Szemei kö­rülfürkésztek a ven­dégek sokaságában, majd fellépett a ze­nekar dobogójára. Szemével a felszolgá­ló pincért kereste. Amikor meglátta, hogy az egy pincér képtelen a sok ven­déget kiszolgálni, a söntéshez sietett és már rendelt is: — Tíz üveg sört ké­rek. Leblokkolta, és In­dult a sörrel megra­kott tálcával az asz­talokhoz. — Hány üveggel tetszik kérni? Amint a tálcáról el­fogyott a sör, siet­ve hozta a másikat egészen záróráig. Utá­na következett az asztalrendezés. A fia­tal hölgy ebben szin­tén készségesen segí­tett. Később megtud­tam, hogy az ügyes kiszolgáló az üzletve­zető-h°'vettes volt. Bodó B°lárté. Segítő közreműködése a vendégek ellátásáért jelest érdemel. Kővári János Megkezdik a nyereségrészesedés A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat megyénk egyik legnagyobb üzeme az idén több, mint három heti ke­resetinek megfelelő összeget fizet dolgozóinak. Tavaly ennél lényegesen kevesebb volt a kifizetésre kerülő ősz­szeg. Az elmúlt évi jó mun­ka eredményeként kifizethe­tő három heti keresetnek megfelelő nyereségrészese­désből 17,5 napnak megfelelő összeg az exportterv túltel­jesítéséből származott. A Szegedi Ecset- és Seprő­gyárban is számfejtették a nyereségrészesedést Az el­múlt évi 105,3 százalékos ter­melési tervteljesítés és sm egy főre eső termelési érték 5,3 százalékkal való túltelje­sítése, valamint az alapren­tabilitás 2.5 százalékkal való túlteljesítése eredményeként 29-én 15 napi keresetnek megfelelő nyereségrészese­dést fizetnek ki a dolgozók­nak. Péntek, 1966. március 18. DÉL-MAGYARORSZAM 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom