Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

Hazaérkezett az OKP kongresszusán részt Tett küldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett az Olasz Kommunista Párt XI. kongresszusán, csütörtökön hazaérkezett Budapestre. A küldöttséget megérkezésekor Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizo-ivság titkára fogadta. (MTI) Mi van a csend mögött? Homályos ablakszemek Régi recept, hogy ahol a gazdasági eredmények jók, ott a pártáiapszervezet politikai-nevelő tevékenysége, szervező és mozgósító ereje is friss és eredményes. Nos, ha a kiskundorozsmai József Attila Tsz tavalyi termelési eredményeinek ilyenszerű „érvelését" elfogadjuk, akkor a tsz pártalapszervezetéről elismeréssel szólhatunk. A tények érvelése A zárszámadási előzetes azt mutatja, hogy az éves földművelő munka 5 millió 200 ezer forint (vagyis 700 ezer forinttal többet a tervezettnél) felosztási aJapot teremtett. És milyen körülmények között! Négyszáztizennyolc hold termését vitte el az időjárás. Az állattenyésztés viszont 3 millió 500 ezer forintot, a szőlő-, gyümölcs és kertészet 1 millió forintot, az olajlen 396 ezer forintot hozott. Együttesen hétszáz-nyolcszáz ezer forinttal többet jövedelmeztek, mint tervezték. Becsülettel teljesítették szerződéses kötelezettségüket, mintegy 590 sertést, illetve hízómarhát (azaz 140 darabbal többet) adtak át a felvásárló szerveknek. 28 vagon árugabona tervüket is megtoldották 4 vagonnal. A számvetéshez Barátok találkozója Szovjet vendégek az újszegedi kendergyárban Barátkozás, szíves vendéglátás színhelye volt tegnap az újszegedi kenderfonógyár. Népes vendégsereg kereste fel a magyar kenderfeldolgozó ipar központját: harmincöt szovjet turista látogatta meg a TiBza-parti gyárat. A szívélyes fogadtatás irtán a munkatermekbe vezetett a vendégsereg útja. Sokan most láttak először szövő- és fonógépeket, ezért érdekesnek ígérkezett a kirándulás. Amikor a látogatók szót váltottak a munkások kai és megtudták, hogy a ponyvákból és kenderszövetekből jelentős menynyiséget a Szovjetunióba exportál az üzem, még bensőségesebbé vált a hirtelen szövődött ismeretség. Egy nyelven A termelésen és munkán kívül, mint jó ismerősöknél szokás sok minden szóba került. Az Apróbb és személves jellegű témák után a politikai kérdésekről beszélgettek. S az egyszerű munkásemberek között miről is lehetett volna szó, mini. a nyugodt, békés élet biztosításának lehetőségéről, vagyis az aktuális külpolitskai helyzet mérlegeléséről. — Kihívás a népek ellen, amit az amerikaiak művelnek Vietnamban — mondták oroszul és magyarul szinte egyszerre. E beszélgetés során könnyű dolga volt a tolmácsnak. A szavak, az arcok rezdülése egyformán „beszélt". Az újszegedi gyár munkásai levelet fogalmaztak az Országos Béketanácshoz. Egyszerű szavakkal és mély felháborodással tiltakoztak az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Az üzem párta lapszervezetei taggyűlésen beszélték meg a levél tartalmát és mindenki aláírta azt. A szovjet vendégek nevében a csoport vezetője ugyancsak a levél aljára írta a nevét. — Jó érzés, hogy távol hazánktól ennyire egyetértő barátok között vagyunk — nyújtották kezüket a szovjet vendégek. A jó barátság jele persze nem csupán ebben a momentumban jelentkezett. Az újszegedi gyár vezetői elmondták a vendégeknek, hogy figyelemmel kísérik a szovjet, textilipari dolgozók erőfeszítéseit, és nem közömbös számukra az sem, hogy a Szegedről küldött kenderszövetekkel hogyan vannak megelégedve. A szegediek segítenek Az együttműködés és segítés szép példájáról is számot adhattak az újszegedi gyár vezetői. Elmondták, tudomásuk van arról, hogy a Szovjetunióban a dolgozók széles körű munkaversenyt kezdeményeztek és felajánlásokat tettek az SZKP közelgő XXIII. kongresszusának tiszteletére. Nemrégiben a magyar külkereskedelmi szerveket levélben keresték fel a szovjet partnerek és kérték, ha lehetséges tíz nappal előbb szállítsák le az első negyedévben esedékes exportot, mert ezzel is segíthetik a szovjet munkások felajánlásainak teljesítései. Jó érzéssel nyugtázták A gyár műszaki kollektívája alaposan megvitatta lehetőségeit és számvetést végzett: képesek-e teljesíteni a kérést. Tegnap döntöttek, hogy a március 31ón esedékes szállítási feltételnek tíz nappal előbb, március 20-án eleget tesznek. lehet hogy a vendégek között egyetlen textilipari dolgozó sem vol t, mégis jó érzéssel nyugtázták az újszegediek gesztusát. Amikor búcsúzásra került a sor, a kézfogásokból érződött, hogy a személyes ismeretség nem gótja az igaz barátságnak, mert a barátságot meghatározza az az út. amelyen haladnak az emberek. Gazdagh István A SZŐREGI BUSZOK — és a demokratizmus Az AKÖV ingajáratban közlekedteti a buszokat Szeged és Szöreg között. A szőregi, községen belüli útvonallal azonban vihar támadt. A kérdés, amelyben pro és kontra különféle beadványok futottak be aláírások százaival a szöregiektől: az Árpád utcán közlekedjenek-e a járatok, vagy megosztva az Árpád utcán is és a Petőfi utcán is? Sokan az AKÖV-öt szidják, amiért rövid időn belül immár harmadszor, legutoljára február 1-i hatállyal módosította a község belterületén az autóbuszok nyomvonalát. Ezért pedig egyáltalán nem hibáztatható az AKÖV, mert aszerint járt el, ahogyan a szőregi tanács, illetve annak végrehajtó bizottsága vezető tisztségviselői kérték. Természetesen a végrehajtó bizottság minden esetben a lakosság érdekeire hivatkozott. Most az Árpád utcán és a Petőfi utcán arányosan közlekednek a járatok, s nincs kisegítő busz a Petőfi utcán. Puszta ténykent állapítjuk meg, hogy aa Árpád utcán jártak tíz éven át a kocsik, s a Petőfi utcán kisegítő járat volt. Az Árpád utcát több millió forintos költséggel korszerűsítették, hogy alkalmassá váljék a megfelelő közlekedésre. A Petőfi utcai rendes járatot néhány száz, míg az Árpád utcai rendes járatokat mintegy ezer aláíró kérte, s az ügyben szerkesztőségünkhöz fordultak. Az Árpád utcai járatokkal az indok: Szőreg a községfejlesztési alapból kétszer is hatalmas összeget áldozott az út aszfaltozására, most, amikor végre kifogástalanul alkalmas a közlekedésre, a lakosság többsége jogosan háborodik fel. hogy a minden más beruházást fölemésztő út elkészülte után az nem szolgálja célját. Az út korszerűsítésénél különben a szőregiek jelentós társadalmi munkát is végeztek. Hogy hol járjanak a buszok a község belterületén — ennek eldöntése a szöregiekre, a helyi tanácsra tartozik. A jelenlig helyi útvonallal kapcsolatban azonban nem hagyható szó nélkül, hogy a szőregi tanács végrehajtó bizottságának több vezető tisztségviselője megengedhetetlenül megsértette a demokratizmust, a tanácstörvényt. Hogyan? A buszok helyi nyomvonalának kérdését a szőregi tanács januári ülése tárgyalta. Ott az a határozat született az utazó lakosság többségének érdekében, hogy a rendes járatok az Árpád utcán, míg a kisegítőjárat a Petőfi utcán közlekedjék. Ez igen rövid ideig így is volt, mert így kérte a szőregi tanács végrehajtó bizottsága az AKÖV-től. Ezután azonban a végrehajtó bizottság néhány vezető tisztségviselője felrúgta a tanács határozatát, mivel kérelmek érkeztek be hozzájuk a Petőfi utcai járatra. Átiratot küldtek hát az AKÖV-hőz, s jelenleg ennek megfelelően járnak most a buszok a belterületen. Mert mint a szőregi tanács vb elnöke mondotta: a végrehajtó bizottságnak egyformán édes gyermeke az Árpád utca és a Petőfi utca. Ez természetes, helyes, s elismerjük mindazt, amit a szőregi tanács végrehajtó bizottsága is a lakosság érdekeiért tett. A végrehajtó bizottságnak azonban — mint a tanács végrehajtó szervének — nem volt joga eltérnie a tanácsülés határozatától, utasításától, még a busz nyomvonalának kérdéseiben sem. Ha időközben a vb egyikmásik tisztségviselője úgy látta, hogy a buszok községbeli nyomvonala esetleg korrekcióra szorul, akkor ezt ismét meg kellett volna tárgyalniok a tanácsülésen, s az ott hozott döntés szerint eljárniok. Ez azonban helytelenül és sajnálatosan elmaradt. Pedig nyilvánvaló: a tanács által hozott határozatot csak a tanács változtathatja meg, annak végrehajtó bizottsága nem. Mi a megoldás? Tárgyaljon újból a buszközlekedésről a szőregi tanács, s a község lakói többségének érdekei szerint döntsön. De most már véglegesen! Morvay Sándor tartozik az is, hogy saját erőből 300 ezer forintot ruháztak be, az építkezésekbe és gépiek vásárlásába. Kétségtelen, mindez a szövetkezeti gazdák — köztük a kommunisták — szorgalmát, fáradozását dicséri. A pártalapszervezet féléves szervezeti életének dokumentumai (beszámolók, jegyzőkönyvek) csak megerősítik ezt a megállapítást. Rendszeresen megtartott taggyűlések napirendjén mindig helyet kapott a küszöbön álló idénymunkák vitája. A közös munka szervezésében tehát részt vállaltak a kommunisták. Rögtönzés helyett alaposságot Van azonban egy árnyoldala a szervezeti életüknek: a problémamentesség. Hiába kutattam egy-egy bátor, vérbeli hozzászólás után, nem találtam. Ez a csend, ez az „egyhangú egyetértés" mármár a közömbösség árnyát sejteti. Hiszen mindenki tudja, egy ilyen népes tszközösség nem olajozott golyóscsapágyon működik. Vajon, a taggyűlések beszámolói szolgáltattak-e vitatémát és bátorítást? A dokumentumokból ez nem derül ki. Inkább általánosságokban beszé'tek, mint a valóságos helyzet konkrét elemzésének szellemében. A féléves munkatervben találtam néhány érdekes témát. Mint például a párttagok kötelessége, magatartása. példamutatása, vagy a kommunisták és a tsz-tagság kapcsolata... A beszámolókban azonban jórészt elsikkadtak, általános megállapításokba fulladtak ezek a témák. Hiányzik belőlük az elemző készség, a valóság alapos kritikai feltárása. A fiatal, jószándékű párttitkár megjegyezte: számára a beszámoló csak vázlatul szolgált, az ide tartozó életanyagot élő szóban mondja el. Kételkedem módszere hatékonyságában. hiszen a rögtönzés (ami egyben az elemzés mélységét és tárgyilagosságát sem nélkülözheti) még a széleslátókörű, tapasztalt. jó beszélőképiességű vezetők számára is merész vállalkozás. Ha van, miért nincs? A központi bizottság ideológiai irányelvei fokozott politikai-nevelő tevékenységet kérnek a tsz-ek pártái apszervezeteitői. Közösségi szemléletű emberekké kell formálni a szövetkezeti gazdákat. A tsz-demokrácia „házon belüli" kérdéseivel — melyeket olyannyira hangsúlyoztak az ideológiai irányelvek — lényegében nem foglalkozott a pártalapszervezet. A József Attila Tszben tapasztalt, kommunista gazdasági vezetők vannak, a községi pártbizottság élén kommunista hitben és becsületben megőszült ember áll; nos adjanak több segítséget a közös gazdaság fiatal párttitkárának a tartalmasabb, sokoldalúbb pártélet megteremtésében. B. ö. ormális formájú parasztház egy Szeged környéki faluban. Aprócska ablak néz vaksin az utcára, a tágas piortát mindenféle giz-gazból összetákolt kerítés fogja körül. A ! baromfiudvarra nyíló konyhaajtó sarkig tárva, a tyúkok, libák kedvükre masírozgatnak be a tésztát gyúró gazdasszony lába alá. Az asztalon egész halom kormos edény, a falakról nemcsak a mész, hanem a vakolat is hullni készül. A nedves, döngölt agyagpadlón mosdatlan kisgyerek mászkál gajdolva, j s látszólag fel sem veszi, hogy a gűnár tisztátalan csö| révei az arcát bökdösi. Ki lakik itt? A . .. tsz tehenésze, aki elég tűrhetően keres: évi munkaegysége eléri a 600—700-at. Hűsz lépéssel lejjebb, az utca túloldalán alakra ugyanaz az épület. Mégis egészen más. Széles ikerablakán táncol a napfény, mögötte csipkefüggöny, fehér, akár a hó. A fal alját firnájszos zöld festékkel élénkítették, a takaros kiskapu pirinkó kertre nyílik, amelynek talaját még az Ő6szel gondosan felásták. Az aprójószág a feszesre húzott drótkerítéssel elválasztott hátsó udvaron tollászkodik. A konyhát szintén használják lakószobának is, dc a színes kövezetet olcsó szőnyegek takarják ott, ahová lépni szoktak. A sarokban diszkréten szól a rádió, egy idós ember újságot böngész az asztalnál, előtte hamutartó. A felesége sámlin kucorog a hordozható cserépkályha mellett és foltozgat. Itt H. P„ a... tsz nyugdíjasa a házigazda. Háromszáztizenöt forintot kap havonta, meg amit csinál hozzá a ház körül. Miért lehetséges akkora különbség az emberek önbecsülése között? A kérdés ugyanis nemcsak a fenti ellentétes tapasztalatból táplálkozik. Az ötvenes évek óta egyrészt valóságos népvándorlás indult meg a sáros, sötét tanyavilágból a községek és a városok emberibb körülményei közé, másrészt a kultúra vérkeringésébe már bekapcsolt sűrűn lakott településeken is fellelhető még a PatóPál-os sivár életmód. Igaz, az utóbbi eléggé szétszórt, esetleges jelenség, mégis meghökkent annál is inkább, mert az alapja nem a nincstelenség, a társadalmi nyomor származéka többé. Nem függ öszsze a megye paraszti jellegével sem, hiszen a mezőgazdasággal foglalkozók jelentős részénél ugyanakkor szinte túlzott, már-már észszerűtlennek és feleslegesnek tűnő pedantéria tapasztalható. Akkor miből ered a lakáskultúra ég és föld különbsége? Talán mégis az eltérő gazdálkodási lehetőségekben kell az okot keresni? Kétségtelen, hogy — mondjuk — az őszibaracktermő területeken dúsabbak a jövedelmek, mint ott, ahol a szántóföldi müvelés dominál, s ennélfogva kisebb gond a kényelem és a higiénia megteremtése. Csakhogy az említett példa is tanúsítja, hogy nem erről van szó. Néha a tehetősebb paraszti otthonok némelyikében is zavartalanul tenyészik a jóízlést bántó, az egészséget veszélyeztető tunyaság, ugyanakkor soksok nehézkesebben boldoguló család fészke mindig ragyog a tisztaság, az életöröm fényétől. Azt könnyű megállapítani, hogy a tulajdonos; aki ad valamit magára, nemsak tapaszt, hanem meszel is. De a jó példa miért hagyja hidegen a szomszédját; akinek csak az a fontos, hogy a nyakába ne csurogjon az eső? A pénzét sajnálja? A homályos, pókhálós ablakszemek megtisztítása, a házkörüli söprögetés és takarítás nem pénz, hanem igény és önbecsülés kérdése elsősorban. Igény az egészségre, a boldogságra törekvésre, amennyire erőnkből futja. De hol és mikor ébred fel az igény az emberekben? Miképpen jut el odáig, hogy létszükséglet legyen számára a tisztaság ás élni tudjon a szocializmus nyújtotta lehetőségekkel? M

ág nem minden házban ismerik a korszerű lakáskultúrát, jóllehet a sajtó, a rádió, a tv egészségügyi tanácsadásait a búboskemencék mellett is egyre többen hallgatják már: • villany a fénnyel együtt a tudást szállítja az igénylőknek. Az igényt azonban fel kell ébreszteni, s erre a legfejlettebb technikánál is alkalmasabbnak látszik a személyes felvilágosítás. Annak az embernek, aki az „apámnak jó volt, nekem is jó" felfogás alapján valóságos rabja a nemzedékeken át leülepedett rossz szokásoknak, eleinte nehezebben lehet hasznos segítőtársa általános igazságaival a rádió. Gyakran oda sem figyel a hangszóróból jövő jótanácsra, vagy ha néha igen, akkor úgy véli, hogy az nem neki szól. Ezért nem ártana, ha a községi orvos, vagy akár a társadalmi szervezetek egy-egy képviselője időnként betérne minden elhanyagolt házba és „alapfokon" kezdené el az emberi igények ébresztgetését. Előbb vagy utóbb bizonyosan megértik: a takarítás és a mosakodás nem luxus, hanem elemi társadalmi követelmény. És akkor több reményünk lehet arra, hogy a berozsdásodott ablakokat is kitárják majd a napfénynek és a friss levegőnek. F. NAGY ISTVÁN Kezdődnek a középiskolai jelentkezések A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az 1966—67-es oktatási évben mintegy 66 000—67 000 fiatalt vesznek fel a különböző típusú középiskolák nappali tagozatának első évfolyamaira. Előreláthatólag a gimnáziumokban körülbelül 40 000. a szakiskolákban 15 000, a technikumokban pedig mintegy 10 000 elsősnek tudnak helyet biztosítani. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiban már lezajlottak a pályaválasztással kapcsolatos értekezletek, amelyeken az osztályfőnökök a legfőbb tudnivalókat beszélték meg a szülőkkel. A napokban kézhez kapják a nyolcadikos diákok szülei a jelentkezési lapot, amelyre beírják, hogy gyermekük hol kíván továbbtanulni. A lapot az általános iskola az első helyen megjelölt oktatási intézménynek küldi meg, legkésőbb március l-ig. A szakmunkástanuló-iskolákban. a művészeti irányú középiskolákban és a technikumokban felvételi, valamint pályaalkalmassági vizsga tartható. A gimnáziumok matematika, matematikai-programozó osztályaiban felvételi vizsgát kell tartani. Azokban a gimnáziumokban ós szakközépiskolákban, ahol túljelentkezés van — a helyes kiválasztás érdekében — tájékozódó jellegű beszélgetéseket folytathatnak a jelentkezőkkel. Mindezeket április 10-ig kell lebonyolítani. A technikumok — a közgazdasági technikumok kivételével — a fel nem vett tanulók jelentkezési lapját április 15-ig továbbítják a második helyen megjelölt iskolába. A szakközépiskolákban, a közgazdasági technikumokban, a gimnáziumokban, valamint a gép- és gyorsíró iskolákban április 30-ig döntenek a felvételekről. A középiskolába fel nem vett tanulók lapjait az illetékes tanács művelődésügyi osztályának küldik meg, május 15-ig. A felvételi kérelmekre a tanács művelődésügyi osztálya június 15-ig ad választ. Péntek. 1966. február 1. DÉL-MAGYARORSZ'ÍC 3