Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

PariíaSÜsn lovag Új film A XVI. század végén Fran­ciaországban vallási köntös­be bújtatott trónviszály dúlt. Politikai gyilkosságok, ud­vari intrikák bonyolult szá­lai szőtték át az uralkodó­osztály csoportjainak a ko­ronáért folytatott különbözö manővereit. Három Henrik háborúja néven nyugtázza ezt a kort a francia történe­lem. Michel Zavaco regénye a Szent Bertalan éji. huge­notta mészárlás, valamint a protestánsok és katolikusok megbékélésének okmánya, az 1598-as nantesi edictum közti időt ragadja meg az esztelen háború szellemének érzékel­tetésére. A rettegett hírű gasconi legény, Pardaillan alakja lényegében a harcok forgatagából szándékosan ki­nagyított lovag torz figu­rája. Küldetése, hogy nevet­ségessé tegye ezt a buta mészárlást, kinevesse a tör­ténelmet. Az elgondolás te­hát ötletes, s ami a nevetést illeti, filmünkben is mara­déktalan. A két André: Ha­guet és Legrand átírásában, valamint a rendező Bernard Borderie elgondolásában azonban Pardaillan sokkal többet nevet, mint amennyit kellene. Így aztán olcsó, mondhatnánk giccses „Lu­das Mátyás" lett belőle — lovagi álarcban. Az ellen­figuraként szereplő Maure­vert dühös, hirtelen mozdu­latai pedig inkább úgy tűn­nek, mintha csak szúnyogo­kat kapkodna. Szinte min­den sablonos ebben a film­ben. Még az epizódszerep­ben feltűnő udvari szakács is kövér! Ha legalább az so­vány lett volna? ... Csodálatos a szegedi film­színházait műsorpolitikája. Egyszerre két moziban is játsszák. Mit is mondhat­nánk? Giccses film, giccses műsorpolitika. N. I. A munka becsülete ! törvSósági a munkaegység becsülete Qdosltásai ~ Traktormodellek Mezőgazdasági Múzeumnak D ~ Miniatűr traktorokat — minden típusban — és me­zőgazdasági munkagépeket készítenek a 601-es Makói József Attila Iparitanuló In­tézet fiataljai, szakoktatóik segítségével. A tökéletesen kidolgozott modelleket — amelyek a szántóföldeken dolgozó gépeknek élethű má­sai — részben szakköri fog­lalkozásokon csupán hasznos időtöltésből, részben pedig vizsgafeladatként állítják elő. Hat éve csinálják a kis re­mekműveket, s több olyan kitűnően sikerült, hogy be­lőlük tucatnyi került már a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumba, gazdagítani a gépesítési kiállítás anyagát. Ezek között egyaránt szere­pelnek DT lánctalpas és gu­mikerekű univerzális Maul­wurf traktorok. Az utóbbi­hoz mindenféle munkagépet csatoltak: a fűkaszától a kultivátoron keresztül a permetező-porzó berendezé­sig. Saját használatra —szem­léltető célra — már készül a legújabb típusú szőlő- és komlóművelő traktor kicsi­nyített példánya, valamint egy korszerű csatornanyitó eke. Ezenkívül a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet két munkatársa talál­mányának, a Brúder—Ko­vács-féle hagymamindenes gépnek a modelljén dolgoz­nak. Ennek legkorszerűbb tí­pusát készítik el, amely egy „gépcsaládot" ölel fel. A ta­nulók mestermunkáit helyi és országos kiállításokon is bemutatják és valószínű, hogy a legszebb darabok ugyancsak múzeumi tárgyak lesznek. R pénzügyminiszter rendelete a gépjárműadóról A pénzügyminiszter a bel­ügyminiszterrel és a közle­kedés- és postaügyi minisz­terrel egyetértésben rende­letet adott ki a gépjármű­adóról. Eddig három jogsza­bály intézkedett a gépjármű­adó kérdéseiről, az új ren­delet ezeket a jogszabályokat egységbe foglalja. Pontosan meghatározza, hogy mely gépjárművek után kell adóz­ni, s milyen összeget, intéz­kedik az adómentességről és ismerteti az adózási kötele­zettségekkel kapcsolatos egyéb tudnivalókat is. Az adózás összegében változás nincs. A szövetkezeti gazdák anyagi érdekeltségének fo­kozására tavaly újabb uta­kat keresett a gyálaréti Komszomol Tsz vezetősége. Célprémiumokkal és más juttatásokkal serkentették a termelőket. Eredménye meg is mutatkozott. A szorgalom „szószólója" Tizenkét hold burgonyájuk átlagtermése csaknem meg­kétszereződött, éveken át nem haladta meg a hol­danként! 40 mázsát, míg idén 79 mázsa volt. Hat hold uborkájuk 120 ezer fo­rintot hozott a közös kasz­szába (bár csak 38 ezer forintra számítottak). Har­minc hold cukorrépaföld­jük 195 mázsa (15-tel töb­bet a tervezettnél) átlagter­mést hozott. 213 hold ke­nyérgabonájuk 17 és fél má­zsás átlagtermése szintén re­kord, ekkora területen eny­nyi sosem volt a tsz törté­netében. S még sorolhatnám a tényeket. A számok arról tanúskod­nak: a gondos, lelkiismere­tes munka leghatékonyabb ..szószólója" az anyagi ér­dekeltség helyes érvényre­juttatása. A Komszomol Tsz-ben idén a terven felüli termés értékének 50 százalé­kával jutalmazták a szövet­kezeti gazdákat, néhány nö­vényféleségnél (például ken­dernél, uborkaszedésnél) cél­prémiumot tűztek ki. A tsz öt vagonnal több kenyérga­bonát adott el a felvásárló szerveknek, mint amennyire eredetileg szerződött Gabo­nából 590 ezer forint, azaz 170 ezer forinttal több bevé­telük volt, mint tervezték. Zöldségkertészetükből 1 mil­lió 115 ezer forintot árul­tak, itt 160 ezer forint több­lethez jutottak. Az asszonyok dicsérete Persze, mindez nem az ég áldásaként hullt ölükbe. Csorba Mihály tsz-elnök tavalyi számvetését éppen a hullámtéri 50 holdnyi te­rület elpusztult vagy gyen­ge terményeinek felsorolá­sával kezdte. A károk elle­nére is kedvező az évi mérleg. A növénytermeszté­si sikerek különösen az asz­szonyok munkáját dicsérik. Hiszen a három szántóföldi csapatban 60 nő (és mind­össze 20 férfi) dolgozik. Ne­veket említenek: Kószó Bé­láné 220, ifj. Kiss Mihály­né 220, Mészáros Lászlóné 290 munkaegységet dolgo­zott. Persze a férfiak is ki­tettek magukért. Káity Fe­renc, Almásd Péter, id. Gál Gábor, Vecsernyés János elszámol ólapján 270—390 munkaegységet jegyeztek ( fel. Gyuris József 560 mun-' kaegységgel (s természetesen az érte járó keresettel) büsz­kélkedik. A gyálaréti tsz állatállo­mánya nem jelentős, ennek ellenére tavaly 826 ezer fo­rint bevételük volt állathiz­lalásból. 244 darab sertést, 28 hízómarhát és 40 mázsa baromfihúst értékesítettek. Biztos aranyfedezet A Komszomol Tsz-ben be­csülete van a munkának, sőt a munkaegységnek is. A szö­vetkezeti gazdák szorgal­ma, a gazdaságvezetők lel­kiismeretes tevékenysége biztos „aranyfedezete" volt tavaly is a munkaegység értékének. A zárszámadási előkészületek eddigi tapasz­talatai szerint legalább 58 forint lesz. Ha hozzáadjuk a prémiumként kiosztott ösz­szegeket, akkor 62 forinton felül van egy munkaegység pénzértéke. Szépen kerestek tehát a szorgalmas szövet­kezeti gazdák. A rekorde­rek, Farkas Mihály és fele­sége 725, ifj. Kiss Mihály és felesége pedig 840 munka­egységet szerzett. Farkas házaspár egész évi kerese­te (a háztáji jövedelmen kí­vül) mintegy 45 ezer forint, a Kiss házaspáré pedig több mint 52 ezer. Persze, alá arra gondol: milyen jól megy ezeknek a parasztok­nak — próbálja meg és dol­gozza le azt az 560, illetve 620 munkaegységet, ami a Farkas és Kiss gazda mun­kalapján szerepelt. Kétség­telen, szépen kerestek, de nehéz munkával szerzett jö­vedelem ez. B. ö. Az Akadémiai Kiadó az első negyedévben több olyan tudományos és szépirodalmi művet ad közre, amely a szakközönségen kívül az ol­vasók széles táborának ér­deklődésére számíthat. Űj kötetekkel gyarapodnak a klasszikusok — Jókai, Mik­száth, Vörösmarty — kriti­kai és népszerű kiadásai. Az Ady-sorozat most megjelenő kötete első ízben mutatja be a nagy költő legtermé­kenyebb újságírói korszaká­ban, 1905 januárja és októ­bere között irt cikkeit. Az év első hónapjaiban kézhez kaphatják az érdek­lődők „A magyar irodalom története" című nagy össze­foglaló munka hatodik kö­tetét. Kossuth Lajos összes mun­káinak hatodik kötete az if­júkori iratokat és a „Tör­vényhatósági tudósítások"-at foglalja magában. Köpeczi Béla a Rákóczi­szabadságharc és Franciaor-. szág kapcsolatait ismerteti eddig ki nem adott diplomá­ciai levelezés alapján. Rézasszonyok kovácsa Műteremlátogatás Mészáros Dezsőnél Lehetne garázs — hatal­mas vasajtaján még egy teherkocsi is beférne —, lehetne lakatosműhely — a fal melletti satupadfélén ott a kalapács meg a hegesz­tőpáka —, de lehetne akár tornaterem is — az egyik sarokban hatalmas, kettős öklű súlyzó lapul. Ez a garázs-műhely-toma­terem azoinban egészen más célokat szolgál. Emelet ma­gas fala mellett szobrok sorakoznak. Fehér testű, si­mára csiszolt gipszalakok, ráncos arcú bronzfejek, az egyik hosszanti falnál meg három, vörösrézből kalapált rézasszony magasodik. A különös helyiség gazdá­ja, egy szerelőnadrágom, szé­les kezű, vállas-derekas fia­talember éppen az egyik rézasszony rézszoknyáján igazgat, stílusosan — kala­páccsal. Üt még egyet, aztán hát­rább lép. a fejét félrehajt­ja, s úgy mondja: — Na, ez lassan készen is lösz! Az ízes ö-betű árulkodik: a rézasszonyok jól megter­mett kovácsa szegedi. Mé­száros Dezsőnek hívják, az Alsóvárosban született, s mint az eddigiekből már ki­derült, foglalkozására nézve szobrászművész. Műterme Budapesten, a Máglyaköz egyik művészházában talál­ható, s a háromalakos réz­dombormű, amely hamaro­san készen „lösz", a Debre­ceni Dohánygyár homlokza­tát fogja díszíteni. Még egy apró suhintás, aztán a mester egy sóhajtás­sal leül. Tessék, lehet kér­dezni! Vágjunk mindjárt a köze­pébe: — Hogyan lett az egykori alsóvárosi, majd fodortelepi inasgyerekből Derkovits-dí­jas szobrászművész? Még egy sóhaj, majd egy fanyar félmosoly: — Hát elég nehezen! Szó szerint értve Ls nagyon mélyről jöttem. Egy vizes M. Ny. Jemeljanovics EGY FALUSI párttltkárrót A közelmúltban a Moszkvai Rádió munkatársainak egy cso­portja látogatott Magyarország­ra és megfordult Szegeden is. M. Ny. Jemeljanovics, a ."Moszk­vai Rádiónak a szocialista or­szágokkal foglalkozó főosztályá­nak főszerkesztő-helyettese ls itt járt a küldöttséggel. Az alább következő cikkét a Dél-Magyar­ország számára irta. Moszkvától 140 kilométerre van a Lenin kolhoz, a kalugai malo-jaroszlávli kerületben. Munkám a kolhozba szólított, és feltétlenül sze­rettem volna találkozni a párttitkárral, Valen­tyin Perevoscsikowal, ezzel a magas, vállas, nyílt tekintetű, kedves fiatalemberrel. — Valentyin Ivanovicsot keresi? — válaszolt kérdésemre kérdéssel az egyik kolhoztag, akitől felvilágosítást kértem, merre találom a párt­titkárt — itt lakik a patakparton, de nem ta­lálja most itthon, mert reggel Moszkvába uta­zott. Mégis bekopogtam a házba, ahol felesége, Vera Perevoscsikova fogadott. Tőle tudtam meg aztán, hogy férje tapasztalatcserére uta­zott a Moszkva közelében levő Vlagyimir Iljics kolhozba. Valentyin Perevoscsikov nem idevalósi. Pár évvel ezelőtt a kerület Komszomol-titkára volt, majd osztályvezető lett a kerületi pártbizottsá­gon. Egy éve helyezték ide a kolhozba, saját kérésére. A kolhozban jól ismerték, hiszen gyak­ran járt ide. Ezért is választották meg egyhan­gúlag a pártszervezet titkárává. Beszélt a kol­hozban tehenészekkel és traktorosokká!, növénytermesztőkkel és ácsokkal, de mindenki elismeréssel beszélt a titkárról. — Nagyon rendes ember — mondta Marija Szaharova. a tehenészet egyik brigádvezetője. Soha nem íelejtem el, milyen készségesen segí­tett nekünk. Tavasszal történt, elfogyott a zöldtakarmány­tartalék, és csökkent a tejhozam. Persze a fejő­nők nem akartak belenyugodni ebbe. Marija Szaharova azt javasolta, próbálkozzanak meg a szeszgyár melléktermékével. Igaz, ezért fi­zetni kellett a gyárnak is, meg 12 kilométerről el is kellett szállítani. — Hogy verjük költségbe a kolhozt, amikor még azt se tudjuk, hogy ad-e ez jövedelmet, lesz-e magasabb tejhozam? — így érvelt a kol­hoz főkönyvelője. — Csak annyit tudunk, hogy kiadásunk lesz vele. A kolhozelnök is egyetértett a főkönyvelővel. Elutasította tehát a kérést. — Akkor fordultunk a párttitkárhoz — me­séli tovább Szaharova —. Ott derült ki, hogy már hallott is az egészről és megígérte, hogy segít nekünk. Nem tudom mit mondhatott, ho­gyan érvelt, de megkaptuk a szeszfőzdétől a mel'ékterméket és a tejhozam is emelkedett. Bárkivel is beszéltem, mindenki úgy kezdte, hogy a párttitkár „azt tanácsolta"..., „gondos­kodott arról, hogy" ... A párttitkár munkájában első pillantásra nincs semmi különleges, kiemelkedő. Vélemé­nyem szerint azonban éppen ebben rejlik a pártmunkás egyik legfőbb erénye, hogy semmit sem intéz el kézlegyintéssel, ami foglalkoztatja az embereket. A kolhoztagok pedig tudják róla. hogy mindig szivesen, figyelmesen hallgatja meg azokat, akik ügyesbajos dolgaikkal felke­resik. Ebben rejlik népszerűségének titka. Választ kerestem arra is, hogyan segíti a gazdaság fejlesztését Valentyin Perevoscsikov és a pártszervezet. Ez a kolhoz elsősorban állattenyésztő gazda­ság. Jövedelmének kétharmadát adja ez a gaz­dasági ág, bár igaz, hogy sok és nehéz munkával jár. Amikor tehát megnövekedett az állatállo­mány, nem nagyon tülekedtek a kolhoztagok, hogy itt dolgozhassanak. A taggyűlésen Perevoscsikov napirendre tűzte a tehenészet munkaerőgondjait. Elmondta, hogy évről évre növekszik maid a tehénállo-' mány, és mind nagyobb szükség lesz fejőnőkre, tapasztalt állatgondozókra. Nekünk, kommunis­táknak példát kell mutatnunk. Gondoljuk meg hát közösen, kit küldjünk a tehenészetbe. Min­denki tudta, hogy szükség van emberekre, segí­teni kell. Elsőnek Vera Szaveljeva tagjelölt, a falusi üzlet elárusítója jelentkezett fejőnőnek. Iván Gremjacskin fogatos vot. elvállalta, hogy brigádvezető legyen a tehenészetben. A kom­munisták példáját mások is követték. Nyolcan jelentkeztek, így megoldódott a munkaerőgond is. A párttitkárnak azonban van más gondja is. A kolhoz gazdaságilag megerősödött, de az em­bereknek nagyon sok munkát kellett kézi erő­vel végezniük. Újra összehívták a kolhoz párt­tagjait. Arról tanácskoztak, hogy a rendelke­zésre álló anyagi erőkből hol tudnak önitatót felszerelni, hol van leginkább szükség drótkö­lélypályára az istállókban, és hol lehet a leg­olcsóbban felszerelni az elektromos fejőgépeket. Könnyebbé vált a munka a tehenészetben is, és magasabbra emelkedett a termelékenység. A Lenin kolhoz messze van a várostól. Van persze rádió, televízió, van klub és filmvetítő is, de vajon hogyan pótolhatná mindez a mű­velődés közvetlen élményét? A 140 kilométerre levő fővárosban pedig ott vannak a színházak, a múzeumok, a kiállítások. A párttitkár azon gondolkodott, hogyan vihetné be a fővárosba a kolhoz legkiválóbb dolgozóit. Havonta egyszer autóbuszt rendelnek. így a kolhozból már sokan megismerkedtek a legjobb fővárosi színházak­kal, ismerősként járnak a Tretyakov kéntárban, ismerik a Népgazdasági Kiállítást. Azóta még jobban ég a kezük alatt a munka. A kolhozokban aszerint ítélik meg a te­henészetben dolgozók munkáját, hogyan alakult a fejési átlag. A traktorosok munkájának érté­kelésénél azt veszik számba, mennyi földet szántottak fel, mennyit vetettek be. De hogyan mérhetnék a párttitkár munkáját? Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom, hogy munkájá­nak mércéjét ott kell keresnünk: hogyan dol­goznak a tehenészetben, a földeken, a kerté­szetben, a műhelyekben? Hogy jól végzik mun­kájukat a gazdaság minden ágában a kolhoz­tagok, legyen az nagyjelentőségű, vagy kevésbé lényegesnek tűnő. Hiszen mindebben benne van a kolhoz párttitkárának és pártszervezetének akaratereje, energiája, céltudatos törekvése. Az az igény, hogy ne legyen idegen tőle és tőlük semmi, ami foglalkoztatja az embereket. (Fordította: Paranv! pincelakásban élt a család. A fodortelepi erdő különös színei, a felsővárosi temp­lom ablakán besugárzó nap­fény ragyogása — ezek vol­tak nekem az első és kitö­rölhetetlen élményeim a vi­lágból. Egyszer otthon tapasztás­hoz készülődtek. A Baktó­ból hozott agyag megrésze­gítette a kezét Gyúrta, formálta naphosszat az éle­tének azóta is értelmet adó anyagot. Az első „Igazi" szobra a szomszédasszonyról készült. Aztán családtagok, barátok következtek ... Az első szegedi képzőmű­vészeti kiállításon már több szoborral szerepel. Aztán Pátzay Pál biztatására a Derkovits Kollégiumba je­lentkezett, ahol hátizsákban, szatyrokban felvitt munkáit előbb „elrontottnak" talál­ták, de a helyszínen rög­tönzött rajzai alapján mégis felvették. 1948-tól főiskola, 1956-ban Derkovits-díj. Majd a hazai sikerek után külföld: Fran­ciaországban, a Szovjetunió­ban, az DNK-ban mutatják be szobrait — S mit tud minderről, meg a fővárosban, Kaposvá­rott, Leányfalun, Szentend­rén, Egerben, Berettyóújfa­lun felállított köztéri szob­rokról s a kiállításokon el­ért sikerekről a szülőváros. Szeged? Alig-alig ... De most már. s legalább ha az első önálló tárlata Szegeden lenne! — Nagyon örülnék neki! Akár kint Fodortelepen egy szabadtéri kiállítás, vagy Újszegeden, vagy a múzeum előtt... Azután a műterem végé­ben sorakozó szobrokra fi­gyel. Karcsú, nyúlánk, te­kintetében. tartásában is fé­lénk, riadt lányalakja. a Vízbenézó, éppen olyan, mint egy hirtelen magasba szökkent, zsenge lombú, vé­delemre váró kisfa. A X. Magyar Képzőművé­szeti Kiállításon sikerrel sze­repelt szobrait sorolja — „Leány gerellyel". „FHatal pár" —. de közben továbbra is mindketten a riadt-töré­keny Vízbenézőt figyeljük. Ö mint az anya, a legked­vesebbet, én meg mint a nagyon szépre, s nagyon jóra született gyermeket a rokon, vagy a látogató, aki ezt az igaz szerelemben fo­aant újszülöttet végre már Szegeden szeretné — otthon látni. Akáez László Fenlek, 1966. január n. **c.L-MA(I Í ARORSZÁG b

Next

/
Oldalképek
Tartalom