Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

A Somogyi-könyvtár kincsesházából 0 AMINK VAN Ezzel a címmel hajdanán, 1919 áprilisában Móra Ferenc számolt be a Közművelődési Palota „sziámi ikreinek", a múzeumnak és a könyvtárnak értékelről, látnivalóiról. E régi örökséget fölelevenítve, hadd szóljunk ezúttal az 1950 óta különvált lestvérintézmények egyikének, a könyvtárnak olyan specialitásairól, amelyek különleges jelentőséget adnak neki tudományos körökben. Némelyik pedig föladatokra, meg kiaknázandó kincsekre utal. A gyorsírás múltjából Könyvtárunk őrzi például a leggazdagabb gyorsírászati szakgyűjteményt. Szeged hajdanán a gyorsírásnak mint mozgalomnak egyik központja volt. Száz éve múlott már, hogy 1864-ben az első gyorsíró tanfolyamot megtartották a városban. A város gyorsírási életét azonban főként Bódogh János (1852— 1918) postai távírótiszt teremtette meg. Buzgólkodásának eredményeként alakult meg a század elején a Szegedi Gyorsírók Egyesülete, amely Jakab Lajos vezetésével vált országosan tekintélyessé, szobrot állított a magyar gyorsírás atyjának, Markovics Ivánnak, bevezettette a szegedi iskolákba a gyorsírástanítást, pályázatokat, versenyeket rendezett, folyóiratot, kiadványokat jelentetett meg stb. Ennek az eleven szegedi mozgalomnak kisugárzásaként tanult meg a makói diák, József Attila is gyorsírni, s vett részt — kedves tanárának, Galamb Ödönnek tudósítása szerint — 1925 tavaszén egy helyi összejövetelen is. A szegedi gyorsíróhagyományok ma feledésbe merültek. Markovics szobra ott áll a Tisza-parton, de nem hallottuk, hogy valamely ünnepi alkalommal tisztelegtek volna előtte gyorsíróink. Jakab Lajos és Bódogh János nevét utca őrzi, de vajon hányan tudják az utca lakói közül, hogy kik voltak ők? A könyvtárnak megszakadt kapcsolata a mai gyorsíróélettel, pedig gyűjteményét érdemes lenne tovább fejleszteni, pótolni a kiesett évek anyagát, és jobban élni a múlt fölhalmozott értékeivel. Szép lenne, ha valaki földolgozná a szegedi gyorsírómozgalom történetét, megírná Bódogh János és munkatársai (Lippay Lajos, Katona Dávid. Eckerdt Elek stb.) derék törekvéseinek, munkálkodásának históriáját. A Kilényi-}tyííitemény Kicsit bővebben szóltunk a gyorsírás-gyűjteményről, mert tennivalókra serkentő, gyorsírókat fölrázó szerepet szántunk az elfelejtett szakanyagra és a helyi gyorsírászati hagyományokra figyelmeztető szavainkkal. Nincs erre szükség újabb híres különgyűjteményünkkel. eszperantó anyagunkkal kapcsolatban, hiszen ezt az öt éve Magyarországi Eszperantó Múzeum és Könyvtár néven létesült gyűjteményt Immár — a nemzetközi nyelv segítségével — világszerte ismerik, s e hasábokon is gyakran, részletes ismertetések jelentek meg róla. Pár éve került vissza a könyvtárba legértékesebb irodalomtörténeti gyűjteményünk, az egykori Juhász Gyula Múzeum háború tizedelte anyaga, a Kilényigyüjtemény. Juhász Gyula levelezésének, kéziratainak, ikonográfiájának (képeinek) országosan is egyik legnagyobb gyűjteménye ez, s ennek alapján készül Juhász Gyula összes műveinek szövegkritikai kiadása. Első három kötete — a költő öszszes verse — 1963-ban jelent meg; folyik a további kötetek — szépprózai és publicisztikai írások, levelek — sajtó alá rendezése. „Homok" hagyatéka Az elmúlt évben került a könyvtár birtokába Cserzy Mihály (Homok) hagyatéka. Földolgozása folyamatban van, a terv szerint írói monográfia készül belőle, s reméljük, nem kell sokáig várnunk arra sem, hogy e kötetben még megjelent írások kiaknázásával olyan válogatott Cserzy-kötet jelenik meg, amely lényegesebb, progresszívabb íróportrét mutathat majd föl, semmint az eddig ismert kötetei alapján irodalomtörténetünk ezt gondolta volna. Réti Ödönnek, az ugyancsak érdeme ellenére feledésre ítélt Nyugat-novellistának hagyatéka is könyvtárunké. Válogatott műveit is ennek alapján adtuk ki (1957), de tartalmaz még a gyűjtemény értékes kiadatlan dokumentumokat, főként leveleket is. Kálmány Lajos hagyatékának ugyancsak a levelezésrésze maradt a könyvtárban azóta, hogy halála után Móra Ferenc megmentette a pusztulástól, és népköltészeti gyűjtéseit Pest. küldte a Néprajzi Múzeumba. Bár a nagy tudós életrajza (1952) mar fölhasználta e leveleket, tudománytörténeti értékük szükségessé teszi előbbutóbb zömének teljes egészében, forráskiadványként történő megjelentetését is. A kutató tanulságos irodalom-szociológiai vizsgálatokat végezhetne a Tömörkény Istvánhoz írott levelek beható átbúvárlásával. Móra Ferenc féltőn őrizte az ellenforradalom első éveiben a Szegedi Napló megcenzúrázott korrektúra levonatait. Sajtótöri.nc jnk számára páratlan érdekességű eredménvekhez jutna az a kutató, aki nem sajr lná a fáradságot. és összevetné őket a megjelent la"példányokkal. Ami eltűnt Helyismereti •űjteményünn a mrlaptár mellett a másik kimeríthetetlen kincsesbányája Szeged művelődéstörténetnek. Itt nemcsak kiadványok, aprónyomtatványok, plakato't őrzik a múltat — egyebek között 1848. 1918—19 és 1944 emlékét —, hanem gazdag képanyag (a vár, az árvíz és a rekonstrukció, majd húszas évek városépítésének rajzos, fényképes relikviái), sőt tervrajzok, térképek is. Móra Ferenc 1927-ben a könyvtárról írott ismeretterjesztő cikkében megemlítette még a zár alatt tartott, ajándékképpen kapott erotikus gyűjteményt is. Jegyezzük föl az utókor számára, nehogv rajtunk kérje számon: ezt azóta szétlopkodták. Péter László Eltemették Busa Vilmosné elvtársnőt Tegnap délután a Belvárosi-temetőben nagy részvéttel temették el a tragikusan, véletlen gázmérgezés következtében elhunyt Busa Vilmosné elvtársnőt. A temetésen több százan vettek részt, hozzátartozói, barátai, munkatársai, akikkel az elmúlt húsz évben dolgozott, s a Szeged városi és Járási pártbizottság, a KPVDSZ megyei bizottságának képviselői. Legnagyobb számban jöttek el a Dél-magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalat dolgozói, akik mint munkatársat és az MSZMP alapszervezet titkárát öt éven át ismerték és becsülték. A vállalat és annak pártszervezete nevében Mison Nándor méltatta Busa Vilmosné érdemelt, a szakszervezeti bizottság nevében Dáni Mlhályné búcsúztatta. Az elhunyt sírját elborították a | részvét és az emlékezés koszorúi. virágai. Hétszázhatvan helyett kettőszázért A szegedi Xl-es Autójavító Vállalatnál Csurgó László találmánya alapján a GAZ 51 és GAZ 63-as tehergépkocsi motorok javításához vezérmü-tengelyt felújító gépeket állítottak üzembe. A berendezés négy célgépből : úgynevezett rezgőelektródás automata hegesztőkészülékből és három különböző feladatú köszörűből áll. Az eddig sehol sem alkalmazott eljárás szerint nemcsak utánköszörülik az elkopott tengelyeket, hanem teljesen eredeti. gyári méretekre j „varázsolják". Az új technológiával tengelyenként hozzávetőleg 560 forint megtakarítás érhető el, ezer darabra számolva pedig 272 ezer forint. Ugyanakkor enyhít az autójavításnál ismert alkatrészhiányon is. A december óta működő berendezés kiválóan üzemel. Iránta országszerte egyre nagyobb az érdeklődés, hi- j szen nemcsak GAZ gépkocsik vezérműtengelyét lehet segítségévet felújítani, hanem alkalmas más rendszerű gépkocsi tengelyek feljavítóHatkisprn-mmm Kellemes „vegyesfelvágottat" szervírozott tegnap a szegedi Vörös Csillag Filmszínház: hat kisfilmet mutatott be egy műsorban. Sajnos, kevesen voltak kíváncsiak erre a szokatlan összeállítású műsorra: pedig, ha megkockáztatják a több napig történő vetítést, bizonyára elterjed az érdekes kisfilmek jóhíre, s valószínűleg megszaporodik a mozllátogatók száma. Az Ördög felesége című. műfajilag a vígjáték és a bohózat határán pergő történet főhőse. Ördögné. a termelőszövetkezet újonnan szerződött, szakképzett sertésgondozónője, aki alaposan megleckézteti n közös vagyont pocsékoló és dézsmáló jómadarakat — a szövetkezet borissza, nemtörődöm, régi sertésgondozóit. Farkas Antal és Gera Zoltán jóízű komédiázáissal formálják elénk a mihaszna tökötöket. Szemes Mari az ördög felesége szerepében tűzrőlpattant. határozott fellépésű menyecskét alakít sok színnel. Kibédy Ervin apró epizódszerepekben — falusi kiskocsma csapásaként — emlékezetes figurát vetít elénk fanyar humoréval. A forgatókönyv és a rendezés Laka • tos Vince munkája; Széplaki Gyula életes fényképezéssel teremt megfelelő atmoszférát. A Bálnák és emberek elmű francia, népszerűen ismeretterjesztő színes film az Azori-szigetek bálna- és ámbráscet vadászainalt viszontagságos életkörülményeiről ad érzékletes ízelítőt. „Ö te zord bálna, ac éles szigony úgyis utolér" — énekli nyújtott hangon, magabiztosan az ifjú bálnavadász — ám. amíg a bálna, s a cet valóban az emberek foglyává fárad, bizony drámai, s olykor tragikus fordulatokkal tarkított eseménysorozat zajlik le a tengeren ... A gyönyörű képsorok láttán minóuntalan Hemingway kiváló alkotása, Az öreg halász, és a tenger jelenetei képzenek meg minduntalan az ember előtt... Az Aranykor címú rövidfilm egy ifjú és temperamentumos, valamint egy idős és fáradt emberpár balatoni üdülése ürügyén mond kétségbevonhatatlan igazságokat — az En látom, te látod. a Hej. csóka, s az Elkészülni, vigyázz, rajt! cimfl alkotások Ls szórakoztatók, eszméltetők. Véleményünk szerint meg kellett volna kísérelni a kisfilmek tovább! műsoron-tartását. D. E. GYORSPOSTA GYORSPOSTA GYORSPOSTA GYORSPOSTA SÜRGŐS INTÉZKEDÉST! ..Már egy hete jelentést tettünk az Ingatlankezelő Vállalat Deák Ferenc utcai húzkezelőségén úrról, hogy a Jósika utca 5—7. szám alatti bérház harmadik emeleti lakásai beáznak. Eddig semmi gyakorlati intézkedés nem történt. A szobák lassan lakhatatlanokká válnak, az állandóan csepegő víztől aludni sem lehet" — tette szóvá szerkesztőségünkhöz küldött, levelében Mihály Endre, Jóslka u. 7. szám alatti lakos. * A panasszal felkerestük a Deák Ferenc utcai házkezeECY BEUTALÓ hiteles története IIIIIHIIItlIIIIIIIIIIIIIIIIIII llllllllllllfllllllllllilllllllllllll András barátom azok közé tartozik, akik 20 esztendeje húzzák az ország szekerét. Ha aztán az ember ötven fölé ér. elkezdi mondogatni, hogy „itt is fáj, ott is fáj". A gyógyító orvos sok mindent megtehet, de az életet nem fordíthatja vissza, mondjuk 20—30 esztendővel, még olyanoknál sem. akiknél a küzdelmes évtizedek a közösség javára vésődtek a homlokredőkbe. András barátom is azt a tanácsot kapta, hogy pihenjen néhány hetet; s keressen valamiféle környezetváltozást. — Beutalóval elmenni valahova — ajánlotta az orvos. András hajlott a szóra: beutalójával elindult a hegyekbe. Inkább a kíváncsiság vitte, mint a kikapcsolódással járó gyógyulás reménye, mivel még sohasem járt üdülőben. — A szakszervezeti könyvét kérem — szólt megérkezésekor a kisasszony Andrásnak, egy üveglyukon keresztül. — Hát az bizony nincs itt! — Nincs itt? — Nincs. — Sajnálom, akkor nem tudom fogadni! — Én is sajnálom. — Nem olvasta el a beutalót..., ott van vastag betűkkel, hogy szakszervezeti igazolvánnyal érvényes. — őszintén szólva, nem. — Pedig azt minden embernek tudnia kell, alá ide jön. Ha nem tud olvasni, akkor olvastassa el. — Ejnye, kisasszony, a kutyafáját a nyelvének. — Kikérem magamnak, hogy beszél maga egy szakszervezeti alkalmazottal. — Ahogy megérdemli. • — Álljon félre az ablaktól! — szólt erélyesen. Vendegek érkeztek ós megállottak egy pillanatra, benéztek az ablakon, mosolyogva üdvözölték a kisasszonyt. — A szobák rendben vannak, már vártuk önöket! — mosolygott vissza a mérges természetű írnoknő. — Helyes, helyes. — A kulcsokat, Sándor — visít ki az ablakon a tiiblaboló kapusra. — Igenis. Elvonulnak az ismerősök, a bőirondök liftbe kerülnek. András barátom meg ott áll az ablak előtt, toporog, nem tudja, hogy mit is kezdjen ebben a szorult helyzetben. Tehetetlenségében még egyszer megszólítja a zord-bübáj írnoknöt.1 — Nem érti. hogy nem tehetek semmit'. — Nem ériem meg. Hol találom az igazgatót? — A dolgán. — András gyorsan nyelt kettőt, hogy megőrizze a nyugalmát, s ne viselkedjék úgy. hogy azután megbánásra legyen oka. — Jól van. lásasszony — azután elindult a nagy üdülő folyosóján, keresni az igazgatói irodát. Ügy látszik, a kisasszony figyelhette, mert néhány másodperc után elkiabálta magát. — Hová megy kérem?! Andrásban ismét felforrt az epe. de udvarias maradt. — Keresem az igazgatót * A kisasszony befejezte munkáját, összepakolta tenyérnyi íróasztalát. Fiókba helyezte az írószerszámokat, és egy kis vaskazettába a beutalókat, meg a pénzt, amit a vendégektől inkaszszált be. Szépen kihúzta fekete ácsceruzóval a szemöldökét, francia rúzzsal az alsó-felső szájaszélét, s útrakészen lépett ki hivatalos fülkéjéből. — Emma. maga őrültségeket csinál — rohant az ajtóba az igazgató. — Miért? Mi történt? — néz lágranyitott szemmel a zord-bűbáj írnoknő. — Itt van ez az országgyűlési képviselő, és maga kidobja, mert nincs itt a szakszervezeti könyve? — Hát ón ... én, honnan tudtam volna? Ügy állt itt, a hallban, mint a krisztus árvája. — Most meg nem akiar maradni, a következő buszt várja. — Na és? — Hát megírja a főnökségnek, maga szerencsétlen ... Menjen, kérjen tőle bocsánatot, és mondja meg, hogy nem ismerte fel, hogy a szabályok, vagy mondjon amit akar. de marasztalja — sziszeg az igazgató. — Közben András előrejött ós leült a hallban egy széles levelű pálma alá. Nézte a télikertet, s kint a havas, hideg alkonyatot, az ereszkedő ködös homályt. — Hát nézze meg: Nem olyan mint egy esetlen, együgyű ember? Honnan tudjam én. hogy fejes?! — suttogta, aztán Andráshoz lépett: — Elnézését kérem, hogy nem ismertem meg. Tessék elhinni, ón egy pillanatig sem gondoltam, hogy ön valami hamis úton szerezte a beutalóját. — Igazán kedves. — Csak a szabály. Tetszik tudni, hogy van? — Helyes. A szabály, az szabály. — Na, de természetesen itt egészen más a helyzet. — Miért? — Hiszen ön országgyűlési képviselő, ós hát.... hát elnézést kérek. — Ugyan, maga a kötelességét teljesítette. — De ha tudtam volna, én . . . ón igazán . . .. de tessék elhinni... — Ne izgassa magát! Nincsen semmi baj. — Maradjon. Itt van a szobája az első emeleten. Nagyon kényelmes, tessék elhinni, nem lesz semmire panasza. — Köszönöm. — Adja a bőröndjét, felviszem, megmutatom milyen kitűnő helyen van a szobája. — Hagyja csak, nehéz bőrönd ez. Tele van könyvvel. — Csak segíteni akarok önnek. — Ne fáradjon kisasszony. Nézze, itt van már a pesti busz. Téli öltözékben, nagy bőröndökkel tódultak be az ajtón az újonnan érkezők. — Ilyenkor a kollégám dolgozik — magyarázza a zord-bűbáj a képviselő mellé húzódva. — Mikor indul \-is6za a busz? — Egy óra múlva. — Éppen jó, este nyolcra Pesten vagyok. — Csakugyan elmegy? — önszántamból. Rang nélkül úgyis viszszaküldött volna. Szabályosan igaza is van. — De vannak kivételek, kivételes esetek. — Én nem akarok közéjük tartozni. — De ugye, nem írja meg a főnökségnek? — Nem, az sem használna semmit... * — Hát így volt — nevetett előttem a asellérből lett közéleti ember. — Először akartam magyarázkodni a jellemről, értelemről, tisztességről. de ezután fölöslegesnek éreztem. — Mtért nem maradtál? Egyre megy. — Akkor nem érezném magamat Andrásnak. C. I. lőség vezetőjét. Körösi Ferencet. akitől a következő tájékoztatást kaptuk. — A Jósiku utcaiak panaszáról valóban már egy hete tudunk, de mivel a hó eddig megvolt fagyva a háztetőkön, nem lehetett letúrni. Most. hogy néhány napja enyhült az idő. csaknem valamennyi emberünk kint van a veszélyeztelett házaknál, s a háztetőkről takarítják a megindult havat. Ezt igen sürgősen el kell végezni, mert a lezúduló hótömegek életveszélyt jelenlenek a járókelőkre. Á Jósika utcába is eljutnak az emberek, és az 5—7. 'szám alatti ház tetejéről is eltávolítják a havat. A 'eljes megoldásra azonban csak tavasszal kerülhet sor. amikor a tetőt úgy átépítjük, hogy a következő télen ne forduljon elő hasonló beázás. A válasz egyetlen szépséghábája, hogy a több mint egy héttel ezelőtt bejelentett beázást nyilvánvalóan legalább néhány nappal ezelőtt meg lehetett volna szüntetni Hiszen a hóletakarítús is ott sürget, ott első az ésszerűség elvén, ahol már kártétele is tapasztalható, hogy megelőzzék a még nagyobb rongálást. Jelentős többletbevételtiez futhat, ha átadja a felesleges füstölt húsárul és étkezési szalonnát a íöldművesszavetkezeteknek, felvásárolják minden mennyiségben I A felvásárlás feltétel el nSi és az egészségügyi előírásokról részletes felvilágosítást ad a helyi földművesszövetkezet. L. Csütörtök, 1966, január 37. D£Lt MAGYARORSZÁG 5