Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

Az a bizonyos motor... Azt hiszem, ha ezentúl Jjárhol szóba kerül az a fogalom, hogy: tartalék, én mindig a csepeli példára gondolok majd. Csepelre, mégpedig a motorkerékpárgyárra, ahol is így adták fel a leckét: egy óráért egy motor! Vagyis ha valaki a gyártási időből lefarag egy órányit, kap érte egy vadonatúj Pannóniát, vagy ha úgy tetszik, a motor árát, a tizenhatezer forintot viheti haza. Szó se róía, nehéz ügy, mert nem könnyű dolog az elosztott és precízen kiszámított időből másodperceket vagy perceket lenyesni, hogy végül is egybe legyen az óra. De, hogy mégis lehet, arra bizonyíték; az első Pannónia árát már nemcsak hazavitték, el is költöttéK. A tartalékok ebben az esetben percekben nyerik él megfogható alakjukat. Mert eléggé elvontan és általánosságban szokás nálunk a gazdálkodás, a termelés kiaknázatlan. de előbányászható kincseit emlegetni, olykor hivatkozni is rájuk, hogy — mennyire ismerős a mondat! — „nagy lehetőségeink vannak a tartalékok feltárásában ..." De hát melyek ezek a tartalékok, hol rejtőznek? A köztudatba bevonult a tartalékok olyasforma értelmezésének kizárólagossága, amely a hulladékok felhasználásában kereste a termelés e fontos forrásait, s talán abban, hogy a munkás kezdjen tíz-tizenöt perccel előbb, készítse ki szerszámait. Tartaléknak mondtuk, ha sikerült növelni az időt egy-egy gép karbantartásai között, s a tartalék fogalomkörébe került az egész vagy tized százalékkal csökkentett selejt. A csepeli példa azonban arra figyelmeztet, hogy a tartalékok legértékesebbike a fejekben, a gondolkodásban, a figyelemben van. Miből gyűlt össze a motort érő első óra is? Okosabban csoportosították a megmunkálás sorrendjét, kisebb újításokkal módosították az eszközöket: itt három perc, ott öt, így gyarapodott a megtakarítás a hatvanadik percig. A tanulság, amit most. s ebből az esetből levonhatunk, világos: a tartalékok feltárásának értelme csaknem azonos az ésszerű munka értelmével és tartalmával. Mi az ésszerű munka? Az, amelyben a munkát végző gondolkodik, s tevékenységét értelmesen megszervezi. Mert miért kell — például — a legkézenfekvőbb sorrendtől eltérő beosztásban munkálni az alkatrészeket, miért kell várakozni szerszámra, rajzra, anyagra, amikor a józan ész azt diktálja, hogy aki esztergál, annak minden hozzávalója egyben legyen, ha a géphez áll? És éppen az ésszerű munka értelmi körében mozogva válik világossá, hogyha a termelés valódi, nagy tartalékáról beszélünk, ha ezt kutatjuk, a keresést a munka szervezettségének vizsgálatával kell kezdeni. Nem vitás: ma és holnap ebben rejlenek legnagyobb lehetőségeink. Nem becsüljük le az anyagtakarékosságot és más, régebben ismert módszerek sem veszthetik értelmüket, de a nagy lehetőség, az igazi ígéret mégsem ez, hanem a munkaszervezés. Amíg — népszerű szóval — külterjesen gazdálkodhattunk — s ez iparra, mezőgazdaságra egyaránt érvényes —. gondjainkat új munkaerők ezreinek ós tízezreinek felvételével oldottuk meg, vagy enyhítettük. Ma már ez a lehetőség megszűnt, az addig .,tartalék"-nak vélt forrás kiapadt. A figyelmet tehát más, valódibb lehetőségek felé kellett fordítanunk. így került mindjobban az érdeklődés középpontjába a szervezés. Azért is, mert: a kényszerűség figyelmeztetett rá, s azért is, mert gazdálkodásunk elérte a fejlődésnek azt a fokát, amelyen már menthetetlenül a szervezettség magasabb szintjét feltételezi a továbblépés egyetlen elfogadható lehetőségeként. A tartalékok azonban maguktól nem bújnak elő rejtekükből. Természetrajzukhoz tartozik az a tulajdonságuk is, hogy a mobilizálás előtt kutatni kell, felderíteni a lehetőségeket, a módokat, az eszközöket. Ez pedig fejtöréssel, magasabb igényességgel jár, ezért meg kell mozdítani az állóvizet, fel kell érte cserélni a megszokottat a szokatlannal. S mert többet kell érte adni, vállalni és kockáztatni — többet is kell kapnia annak, aki ezt cselekszi. Magyarán: a tartalékok feltárására ösztönözni kell. Legyen az ösztönző erkölcsi vagy anyagi, ha helyesen élnek vele. ha jól használják, alapjában, lényegileg a tartalékok feltárását kell szolgálnia. Ügy, mint Csepelen. Mert a tartalék nem elvont fogalom. Megtakarított perc, okosabb munkarend, feszesebb és logikusabb szervezettség, megelőzött idő-, munka- és eszközpazarlás, végül és összesen mindaz, amivel s aminek révén körültekintőbben lehet gazdálkodni, többet és főleg jobbat lehet adni a népgazdaságnak, a fogyasztóknak. A feltáratlan tartalék: elhanyagolt lehetőség, az országtól elvont érték. Ha felkutatják, besorolják a hasznos javak közé, ha szolgálhat rendeltetése szerint: haszna a közösségnek. Ez áll egyenletünk innenső oldalán, a másikon pedig az, hogy a közösség javára végzett ésszerűbb tevékenységet különös megbecsülésnek kell elismernie. Ilyen elismerés a csepeli motor, s ilyen lehet a forint, egy fénykép a tablón, lehet bármi — csak legyen. Mert mi más a helyesen használt ösztönzés, mint maga is egy fontos, értékes — tartalék. LANTOS LÁSZLÓ Tanácskozik az olasz pártkongresszus Az olasz főváros egyik új lakónegyedében emelkedő modern kongresszusi palotában tartja tanácskozását az Olasz Kommunista Párt XL kongresszusa. A szerdai ülésen beszedet mondott Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet pártküldöttség vezetője is. A kongresszus tegnapi üléséről lapunk 2. oldalán közlünk tudósítást. .Teleloio MTI Kuliuldi Képszolgálat) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mmmm a magyar szocialista munkáspárt lapja 56. évfolyam, 22. szám Ara: 50 fillér Több szállítanivalő gépkocsival ugyanannyi ÖT ÜJ IKARUS A SZEMÉLYFORGALOMNAK — BÖVÜL-E A TAXIALLOMANY? — AUGUSZTUSRA ELKÉSZÜL AZ AKÖV ŰJ TELEPÉNEK ELSŐ ÜTEME Ha egészében véve pozitív is az autóközlekedés múlt évi mérlege — teljesítették a megye szállítási igényeit — egyes területeken kevesebb esik a latba a számvetésnél, mint a tavalyi terv mutatói előírták. Ahogyan tegnap a 10. AKÖV műszaki konferenciáján megállapították, nem volt könnyű a tavalyi év, már csak azért sem, mert az „árvízi" hátrányt is fokozatosan helyre kellett hozni az év folyamán. Lemaradásnak számít az úgynevezett gurulóköltség túllépése és a műszaki fejlesztési keret meghaladása, bár ezek az összegek részben az idén hozzák meg eredményeiket a műszaki állapotban és színvonalban. A 10. AKÖV gépkocsijainak 1966-ban még nagyobb súlyt, több személyt kell majd szállítani, s nagyjából változatlan eszközállománnyal és személyi feltételekkel. Tavaly hárommillió tonnát fuvaroztak, idén 380 ezer tonnával többet fognak szállítani. A személyforgalom is jelentősen emelkedik majd, 18 millió utas elszállításával számol a terv. Férőhely tekintetében javul a helyzet: 5 új Ikarus kocsit állítanak üzembe, de ez sem lesz elegendő, hiszen a közönség igényei messze meghaladják. így van ez Szegeden, de a megye többi iparosodó városában is. Sajnos, a taxiállomány is elmarad az igényektől, több kocsit kell kiselejtezni, s pótlásuk egyelőre kérdéses. Van ugyan egy lehetőség. az Országos Tervhivatal gondolt a szakma gondjaival, s úgy tervezi, hogy bizonyos városokban teljesen kicseréli a taxiállományt, új kocsikat ad. s a régieket elosztja a többi szűkölködő város között. De hogy Szeged „szerencsés nyertes" lesz-e, az még eldöntetlen. Mindenesetre a szabadtéri játékok rendezése, a város nagy idegenforgalma emellett szól. Tavaly óta épül a 10. AKÖV és a Xl-es Autójavító Vállalat közös forgalmi telepe. December 31-ig hárommillió 200 ezer forinttal több munkát végeztek el az építkezésen a tervezettnél, idén 40 millió forint értékű munkát végeznek rajta, s augusztusban átadják az első ütemet. Véglegesen 1968 nyarára készül el a telep. A helyes vállalati gazdálkodás megkívánja, hogy mindenki valóságosan gazdának érezze magát saját munkaterületén. Vonatkozik ez vezetőkre-dolgozókra egyaránt. Mostantól kezdve az úgynevezett gurulóköltséghez tartoznak a felújítások is, tehát nem akármilyen öszszegekről — mint például alkatrészek cseréjéről —, hanem 80—100 ezer forintos tételekről is döntenek az illetékes szakemberek. Felelősen kell hát végiggondolniok a merész, de nehéz feladatokat. Éppen a személyes felelősség előtérbehozását, a társadalmi tulajdon megóvását szolgálja az új, nevezetesen a kötött vezénylési rendszer bevezetése a teherfuvarozásban. Lényege, hogy „egy kocsi — egy ember" vagy „két kocsi — három ember"' alapon a dolgozókat mindig ugyanahhoz a gépkocsihoz, osztják be, így sokkal inkább lesz gazdája az autónak, jobban törődik vele, vigyáz rá, hiszen saját érdeke is ezt kívánja. Más közlekedési vállalatoknál, különösen Szolnokon, már eddig is jól bevált ez a módszer. Csongrád megyében is vannak már bizonyos előzményei, február 1től pedig fokozatosan, először a szegedi, majd a többi főnökségen is végérvényesen bevezetik. A nagy szállítási feladatok megoldásáért nemcsak a vállalatokon belül törekszenek jobb kooperációra, hanem a rokonszakmával, a MÁV-val is. Értékes kezdeményezés például a Tiszapályaudvaron tegnap kezdődött új rendszerű, közös oktatás, amelyen a két szállítási vállalat dolgozói, szocialista brigádtagjai együttesen vesznek részt. Csütörtök, 1966. január 27. Küldöttség a Finn KP kongresszusára A Finn Kommunista Pár! Központi Bizottságának meghívására Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára szerdán elutazott a Finn Kommunista Párt 14. kongresszusára. A lakosságért — magasabb színvonalon A ktsz-ek évi IS milliárd felett termelnek A kisipari szövetkezetek számára eredményekben gazdag időszak zárult le a má1 sodik ötéves terv utolsó évével: az elmúlt öt év alatt évente átlagosan az egymilliárd forintot is meghaladta di forgalomba kerülő termékek minőségét, választékát. Ezenkívül a szövetkezetekre csakúgy, mint a népgazdaság valamennyi ágára, az a feladat vár, hogy a munka hatékonysága fokozódjék. A termelés szerkezetének a szükségletekkel összhangban a kisipari szövetkezetek ter- történ"' rugalmas változtatámelésének növekedése és a sa abban jut kifejezésre, teljes termelési érték 1965- hogy mintegy 13—16 százaben már több mint 15,3 mii- lékkai több vegyi-, gumi-, liárd forint volt — mondot- műanyag- és fémipari terta Erdős József, az OKISZ méket kell előállítani, mint elnöke az MTI munkatársá- az elmúlt évben. A terv a ruházati cikkek készítésénél nyolc, a bútorgyártásnál penak adott nyilatkozatában. A kisipari szövetkezetek 1966-os terve a következő fő célokat tartalmazza: magasabb színvonalon kell kielégíteni a lakosság igényeit, fokozni kell a gazdaságos exportot, javítani kell a belfölTizenöt új benzinkút Az ÁFOR az idén tizenöt 1967-ben fejeződik be, kedúj és egy kibővített kút vezö esetben azonban lehetüzembehelyezését tervezi. Vi- séges, hogy egyet-kettőt még déken Balatonfüred, Eszter- az idén üzembehelyeznek, gom, Tapolca, Kiskunlélegy- A nemzetközi kempingek haza, Miskolc-Hejőcsaba, Bé- üzemanyagellátását is tovább késcsaba. Békés, Sá'oraljaú.i- javítja ez évben az ÁFOR. hely, Mátészalka, Kunszent- Már tavaly három, úgynevemiklós, Dombóvár kao új töl- zett versenyszolgálatos géptőállomást. Az idegenforgalmi kocsi (tankautóval összekapgócokban épülő kutakat az Or- csolt utánfutó, amelyen két szágos Kőolaj- és Gázipari kútoszlop van) járta ezeket Tröszt, meg az ÁFOR ki- a táborhelyeket, az idei nyáemelt beruházásként kezeli ron pedig legalább hatot heés mindent elkövet, hogy a lyeznek forgalomba. Tervenyári idegenforgalmi idényre zik. hogy esetleg törpe benvalamennyi elkészüljön, s zinkutakat is felállítanak a enyhítse a kutak előtti torló- forgalmasabb sátortáborokdást. Különösen nagy súlyt ban. (MTI) helyeznek a balatonfüredi új ,. . kút üzembehelyezésére. Ezenkívül húsz új töltőállomás építése kezdődik meg ebben az évben. Építésük dig hat százalékos termelésnövelést ír elő. A szövetkezetek a tavalyi exporttervüket 470 millió forinttal túlteljesítették. A tervek szerint 1966-ban a szövetkezetek 3,3 milliárd forint értékű terméket adnak át a külkereskedelmi vállalatoknak. Tovább fejlesztik a szövetkezetek műhely-, illetve üzlethálózatát. Vidéken az év első felében Baranya, Zala, Nógrád, Komárom, Pest és Veszprém megyében kezdik meg működésüket a különböző tevékenységet végző szolgáltató házak. A gazdaságosság, a beruházásokkal való takarékosság, a munkafeltételek javítása érdekében növelni kívánják a szövetkezeti ipar jelenlegi hatvanezres bedolgozói létszámát is. Tisztább víz, jobb levegő HÉTSZÁZMILLIÓ FORINTOT FORDÍT A VEGYIPAR SZENNYVÍZ- ÉS LÉGTISZTÍTÁSRA A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN A harmadik ötéves terv az első olyan tervidőszak, amelyben a Nehézipari Minisztérium vegyipari ágazata külön beruházási keretet irányoz elő szennyvíz- és légtisztításra. A következő öt évben mintegy hétszáz millió forintot költenek a vegyipar. a gyógyszeripar, a kőolaj- és a földgázipar, az alumínium-, valamint a gumiipar szennyvíz- és légtisztító berendezéseire. A nagy fontosságú munka előkészítése egy évvel ezelőtt a Nehézipari Minisztérium vegyipari vízügyi szolgálatának megalakításával kezdődött. A szolgálat a trösztök, országos vállalatok segítségével tavaly pontosan felmérte, hol milyen víz- és légszenynvezés fordul elő a vegyipari üzemekben és intézkedési tervet dolgozott ki a szeny-' nyezések csökkentésére, illetve teljes megszüntetésére az 1966-70. évi időszakban. Magyar—szovjet akadémiai együttműködés Szerdán délután Budapesten aláírták a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjet Tudományos Akadémia közötti tudományos együttműködés 1966—1967. évi munkatervét. A munkatervet a Szovjet Akadémia részéről B. E. Bihovszki j akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének tagja, a biológiai osztály osztálytitkára, az állattani intézet igazgatója, magyar részről Bognár Géza akadémikus, a műszaki tudómányok osztályának osztály* titkára írta alá.