Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

r így is lehet dolgozni Huszonnégy óra megtakarítás (Tudósítónktól.) Az egyik este pontosan 9 órakor a MÁV szegedi áruirányító központjában az irányító asz­talán megszólalt az egyik te­lefon. — Dorozsma állomásról Kelemen Nándor raktárnok jelentkezik. A Csongrád me­gyei Építőipari Vállalatnak 15 kocsi sóder érkezett. A kocsikat kiállítani nem tud­juk, mert az órák óta tarfó nagy havazás miatt Dorozs­ma rakodóra a száliásgép nem tud lemenni. Kordász István irányító szorgalmasan jegyzett, majd a következőket válaszolta. — Azonnal beszélek a vál­lalattal, tartsa a vonalat. — A következő pillanat­ban már a városi vonalon Kapovics Gáborral, a szállí­tási osztály inspekciósával beszélt. — A rakodáshoz már ki­rendeltük az embereinket, de ezenkívül mondják meg, hány embert adjak ' segítsé­gül a hó eltakarításához — válaszolt rövid gondolkodás után Kapovics Gábor. Ismét a másik telefonhoz folyamodott Kondász István. Megbeszélte, hány ember kell a váltók kitisztításához. Miután ezt tisztázták, tol­mácsolta a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat inspekciósának. — Tizenöt—húsz emberrel két órán belül megoldható a probléma. Az emberek időben meg is érkeztek Dorozsmára s este 23 órakor már beállították a kocsikat, melyeknek kira­kása azonnal megindult. Így a vagonokat hajnalban a 773­as számú vonattal üresen továbbították Záhony felé. A 15 kocsi gyors kirakásánál 34 óra megtakarítást jelen­tett a vállalat azonnali, kész­séges segítsége. Dr. Bánkfalvy Gyula Szupcrvckonif sebészeti tű Ansanban, Kína legna­gyobb acélipari központjá­ban speciális sebészeti tűket kísérleteztek ki és kezdtek gyártani. A tűk a hajszálnál is vékonyabbak, 0,04 milli­méter átmérőjűek, ami fele a haj vastagságának. A szu­pervékony tűket hajszálerek összekötésénél alkalmazzák. Mikor a sósavat és a klórlúgot összeöntik... Egy szabályos eljárás szépséghibái Baleset történt a Szegedi Fürdők és Hőforrás Válla­latnál 1965. szeptember 16­án reggel 8.45-kor. A sérül­tek: Dudás Demeterné és Kaszás Antalné 10—12 éve dolgoznak a fürdőben. A nevezetes napon reggel uta­sítást kaptak: takarítsák ki a kertfürdöt. A munkát szo­kás szerint sósavas vízzel végezték. Gyors intézkedés Mindkét munkásasszony több mint egy évtizede dol­gozik tehát a szakmában. Is­merik a sósavat, tanfolya­mon is tanulták, hogyan kell vele bánni — erről bizonyít­ványuk is van. Szeptember 16-án mégis baleset történt velük, aminek következté­ben Dudásné közel három hétig, Kanászné kilenc na­pig táppénzes állományban volt. A baleset körülményeit Bárdos Miklós igazgató meg­vizsgáltatta és a készült je­lentés alapján megállapítot­ta a felelősséget. Eszerint: a belesetért 60 százalókban a két munkásnő, 40 száza­lékban pedig Jáger István és Burok Ferenc raktárosok felelősök. Előbbiek azért, mert, amint Bárdos Miklós igazgató november 23-i írás­beli figyelmetzető levelében olvasható, a két munkásnő „... a munkavégzés során az egyéni védőeszközök haszná­latát elmulasztotta.. A már említett utasítás só­savas takarításra szólt. Vé­dőfelszerelés: szájkendő. Az előírt szájkendót a két mun­kásnő nem használta. Ezért jogos a feltételezés, hogy fő­ként ők a felelősek. Amint azonban az esetről készült jegyzőkönyvben megörökítet­ték: „klórgáz-mérgezés" tör­tént. A raktárból ugyanis súlyos gondatlanság miatt nem sósavat küldtek a ta­karításhoz, hanem klórlúgot. Vagyis olyan mérgező anya­got, amelynek gőze a sósa­vénál sokszorosan ártailma­sabb és ami ellen sósavas takarításkor előírt szájkendő nem véd. A balesetet tehát az okoz­ta, hogy a két munkásnő kezébe olyan mérget adtak felhasználásra, amelyet egyikük sem ismert, és amelynek életveszélyesen Van vagy nincs? Vihar a viharlámpa körül — Órák alatt elfogy Ujabb szállítmányt várnak Lapunk hasábjain többször ben sem kapható viharlám­foglalkoztunk már a vihar- Az elárusítók szerint de­lámpa problémával. A lovas- cem^r /f-gcm és ja?Uar tá jen kaptak néhányát, de ptl­köcsik kivilágításához szűk- lanatnyilag egy darab sincs. séges viharlámpa hosszabb A szegedi városi tanács ideje hiánycikk a kereskede- kereskedelmi osztályának ve­lomU„„ , , . zetője, Farsang Lászlóné ez­lemben. Most a napokban a ze| Jkapc.solatb"an a követke­Magyar Tavirati Iroda jelen- zöket mondotta munkatár­tést adott ki, amelyet lapunk sunknak: január 23-i, vasárnapi szá- — Sajnos a viharlámpa mában közöltünk. E jelentés probléma Szegeden még nem újabb vihart kavart, mivel oldódott meg. December szerinte megoldódott a vihar- utolsó napjaiban és január lámpa probléma az NDK-ból elaö felében érkezett ugyan importált jóminőségű vihar- NDK-ból importált 800 vi­lámpák behozatalával, vi­szont olvasóink nem ezt ta­pasztalták. Lapunk munka­társa is olvasóink tapaszta­latáról győződött meg. mi­kor több szegedi üzletet fel­keresett. Kiderült, hogy egyetlen megfelelő szaküzlet­Azonnali belépésre kere­sünk gépész­technikust gyakorlattal. Fizetési Igény megjelölésével ajánlatokat „Gépésztechnikus 42" Jel­igére a Sajtóházba. xK. 42. harlámpa. Ez a mennyiség rendkívül kevés és órák alatt elfogyott. Az ÜVEGÉRT Nagykereskedelmi Vállalat tájékoztatása szerint 8—10 nap múlva újabb 4 ezer vi­harlámpa érkezik a megyé­be, ebből körülbelül ismét 800 darabot kap Szeged. A 3 ezer 200 viharlámpát a szegedi járási és a megyei földművesszövetkezeti bol­tokban, állami áruházakban hozzák majd forgalomba. De ez a szállítmány sem bizto­sít folyamatos ellátást, sőt még akkor is lesznek zökke­nők az ellátásban, ha az egy hónapon belül ígért újabb 12 ezer viharlámpa is megérkezik a megyébe és eb­ből mintegy 2 ezer 400 ke­rül a szegedi üzletekbe. káros hatása ellen nem kap­tak védőeszközt. Meglepő, hogy mégis őket tették el­sősorban felelőssé a bal­esetért. Szabályok és szabályok Bárdos Miklós igazgató a legszigorúbban megköve­teli, hogy a munkásnők tart­sák be a védelmi utasításo­kat. Nem lehet ezt eléggé helyeselni. Azt viszont nem lehet eléggé furcsállni, miért hiányzik ez a szigorúság felfelé? Íme: A raktárban, ahol a mér­gező vegyianyagot tálrolták — nem volt rend. A dolgo­zók elmondása szerint klórt és sósavat egy helyen tá­roltak, holott utasítás van arra, hogy az ilyen anyago­kat el kell különíteni. Rá­adásul a ballonokon nem tüntették fel jól láthatóan, hogy melyikben mi van. Pe­dig erre is megvannak a megfelelő utasítások és sza­bályok, amelyeknek a betar­tásáért aligha a takarító a felelős. Sokkal inkább a raktáros és talán annak fe­lettese, vagy felettesei. Az is bizonyos szabályokba ütkö­zik, hogy a nevezetes napon olyan ember kezelte az em­lített raktárt, aki saját be­vallása szerint egyáltalán nem ért a vegyianyagokhoz, sőt a raktárkezeléshez sem és nem tudta, hogy melyik ballonban mi van. Nem tud­ta ezt Lénárt Béla felügyelő sem, aki egyedül ért mint leendő vegyész a mérgek­hez, és aki szeptember 16­án sajátkezűleg adta ki a klórt félhasználásra, pedig mint a vizsgálat során mon­dotta: „ ... tudomásom van arról, hogy a sósav és klór­lúg vegyítésével erősen mér­gező klórgáz szabadul fel". Nem szeretném az ügy méreteit eltúlozni. Csupán a tények hű feltárásáért írom le, hogy Lénárt Bélát egy­általán nem tették felelőssé a balesetért, holott Jáger István raktáros, Nuber Gyu­la fürdőmunkás, Fischer Fe­renc segédmunkás és mások jegyzőkönyvileg vallják, hogy a raktárban az anyag áton­tésekoir olyan erős füst ke­letkezett, amitől megijed­tek és kiszaladtak. Sőt Fischer Ferenc a helyszínen rosszul lett. Újabb és újabb meglepetés Ahol rend a lelke minden­nek, ott érdemes körülnézni, így tettük ezesetben is. S tudomásunkra jutott még né­hány meglepetés. A vállalat vezetői — miért, máért nem — mintha igye­keztek volna el tusoln i a balesetet. A vonatkozó uta­sítás értelmében a mérge­zéses baleseteket 24 órán belül jelenteni kell. A me­gyei jogú városi tanács épí­tési osztályán Tóth József osztályvezető közölte, hogy a fürdőnél szeptember 16­án történt mérgezéses balese­tet csak október 6-án jelen­tették. Nem nagy dolog per­sze, de megszegése az egyéb balesetekre vonatkozó utasí­tásnak is. A fürdő vezetői azt is elfelejtették közölni felette­seikkel, hogy a szeptember 16-án történt balesetről szeptember 21-én készült „Üzemi baleseti jegyző­könyv" 12. szakaszát — amely konkrétan a baleset okát és a felelős nevét fir­tatja — nem egészen a sza­bályok szerint töltötték ki. Először ugyanis aláíratták a jegyzőkönyvet az érintett dolgozókkal és az említett döntő kérdésekre csak ezt követően — persze nem a dolgozók jelenlétében — vá­laszoltak. Beírták, hogy a baleset oka a védőeszköz használatának elmulasztása, sósav és klórlúg keveredés. A felelősök pedig 60 száza­lékban a sérültek, 40 száza­lékban a raktárosok. A felettesek erről a vál­toztatásról nem tudtak. A megmásított jegyzőkönyv alapján a fürdő vezetőinolt eljárását helyeselték és csupán a jelentési határidő be nem tartásáért küldtek figyelmeztető levelet a mű­szaki vezetőnek. Hogy ezekkel a szabályta­lanságokkal milyen célt kö­vettek a fürdő vezetői — nem tudom. Csak azt tu­dom, hogy eljárásukkal a két érintett munkásasszony nem ért egyet. Nem tartják igazságosnak. Mint mondot­ták. önérzetüket az sem nyugtatta meg, hogy a bal­eset, illetve az azt követő írásbeli fegyelmi figyelmez­tetés után mindketten 300— 300 forint segélyt kaptak a vállalattól, sőt egyiküknek az órabérét is sürgősen fel­emelték 50 fillérrel. A cikknek vége. Az ügy­nek remélhetőleg még nincs... Kaczúr István Magyar—jugoszláv kulturális munkaterv Kedden a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláír­ták az 1966—1967. évre szóló magyar—jugoszláv kultu­rális munkatervet. Az új munkaterv lehetővé teszi a két ország kulturális együttműködésének bővítését — sok egyéb vonatkozás mellett — az oktatásügy, a zene, a színművészet, a képzőművészet, az irodalom, a könyv­kiadás, a film, a rádió és a televízió területén. Üj lehe­tőségeket biztosít a megállapodás felsőoktatási intézmé­nyek, színházak, művészeti szövetségek és más kulturális intézmények, szervezetek közvetlen kapcsolatainak kiala­kításához. Formájában is gazdagodik a két ország kulturális együttműködése: csere-tanulmányutakat biztosítanak egyetemi előadók, színművészek, operaénekesek és ren­dezők részére, lehetővé teszik egyetemi tanulmányok végzését a másik országban stb. Kiemelkedő idei esemény lesz mindkét ország mű­vészeti életének a Magyar Állami Operaház balettkará­nak jugoszláviai, illetőleg a Szlovén Filharmonikusok Ze­nekara magyarországi vendégszereplése. Nyolc nyári egyetem A nyári egyetemek intéző bizottságának kedden tar­tott ülésén közölték, hogy a TIT az idén nyolc helyen: Debrecenben, Esztergomban, Keszthelyen, Miskolcon, Sop­ronban, Pécsett, Szegeden és Veszprémben rendez nyári egyetemet. A részletes prog­ram ismertetésére 10 000 pél­dányszámban négy — ma­gyar, angol, francia és né­met — nyelvű tájékoztató készül színes képekkel, fo­tókkal, grafikákkal, térké­pekkel. Máris megkezdőd­tek a jelentkezések, és sok jelzés érkezett külföldről is. Érdekessége lesz a különféle stúdiumoknak a többnyelvű elektromos „tolmácsok" al­kalmazása. (MTI) VEZETES VEZETŐK A termelés irányításában a tervezési rendszer különö­sen fontos helyet foglal el. Itt az egyik alapvető követel­mény: a népgazdaság érde­keinek és az üzem érdekei­nek összehangolása. A nép­gazdasági érdekek egyrészt azt kívánják, | ÉS A VÁLLALATOK A SZÖVETKEZETEK összefogni. Senki nem tudja — ha mégoly nagyszerű ké­hogy a mező- pességekkel rendelkezik is — gazdasági üzemek olyan ter- kívülről szervezni, irányíta­ni az egyes munkafolyama­ményeket, termékeket állít­sanak elő, amelyekre a bel­ső ellátásnak és az export­nak szüksége van. Persze nemcsak a választék a fon­tos, hanem a mennyiség is. Ne legyen tehát bizonyos cikkekből lényegesen több, vagy kevesebb, mint ameny­nyi itthon, vagy külföldön értékesíthető. Egy másik népgazdasági követelmény: a tokát a termelés menetét, a szövetkezeti élet mindenna­pos eseményeit. Ez egyálta­lán nem jelenti történetesen azt, hogy a tanácsok mező­gazdasági osztályai, a kü­lönböző kísérleti intézetek és termeltető vállalatok szakemberei ne tudnának a terményeket, termékeket gazdaságosan állítsák elő az szövetkezet helyzetének üzemek, s a minőségük is megfelelő legyen. A gazdaságos termelésnek, a jó minőségű áru előállí­tásának sok feltétele van. Egy-egy gazdaság technikai színvonala, az emberek hoz­záértése, a szakvezetés szín­vonala mind-mind beleját­szik abba, hogy a különbö­ző növényeket milyen si­16­meretében hasznos tanácso­kat adni. Tudnak és sok eset bizonyítja: a szövetke­zetek szívesen veszik a kellő hozzáértéssel és felelősség­gel adott jól értékesíthető tanácsot, segítséget. A tervkészítés mostani rendjében — amely jobban alkalmazkodik a kialakult helyzethez, a szervezetileg, gazdaságilag sokat erősödött kerrel, milyen eredménnyel termelik, az egyes állatte­nyésztési ágakat milyen gaz­daságosan fejlesztik. De nemcsak ezek a tényezők jönnek számításba. A mező­gazdasági termelés sikerét sok mindenben befolyásol­ják a természeti tényezők. Tehát a helyi adottságok gondos felmérése, a hozzá­juk történő alkalmazkodás tervkészítésnek fontos szerepet tölt be a ter- alaPÍ^t jelentik. ni — mindenekelőtt a vál­lalatok körében. Az azóta szerzett tapasztalatok vi­szont azt mutatják: helyes volt bizonyos kisebb módo­sításokat eszközölni. flz első tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetke­zetek sokkal nagyobb fele­lősségtudattal mérlegelik le­hetőségeiket, adottságaikat, mint korábban. Rendszerint ugyanazokra a terményekre, s ugyanolyan volumenekre kötik meg a szerződést, mint tavaly. Erre mondhatnák azt, hogy akkor nem válto­zott semmi. Mégsem ez az igazság. Míg korábban, akár kimondva, akár kimondatla­nul élt a szövetkezeti em­berekben az a gondolat, hogy ..nem egészen a saját belá­tásunk szerint szerződünk", most ez megszűnt. S ezzel együtt jóval nagyobb fele­lősséget is éreznek a megkö­tött szerződésekért, mint ko­rábban. Már pedig az a szerződés, az a terv, ame­lyet a szövetkezeti vezető­ség és a tagság nem vall magáénak, csak keveset ér. Ha magáénak érzi, akkor mindent megtesz annak tel­jesítéséért. A vállalatok is nagyobb szövetkezetek adottságaihoz felelősségtudattal kötik meg — mód és lehetőség van fo­kozottabban figyelembe ven­ni a termelésfejlesztés gaz­dasági befolyásolásának esz­közeit. A különböző termel­tető és felvásárló vállalatok a szerződéseket közvetlenül a termelőszövetkezetekkel kötik meg. A szerződéskö­tések tulajdonképpen meg­határozzák a jövő esztendei termelés szerkezetét. így a az egyik melés gazdaságosságában, az előállított termékek minősé­gének alakulásában. A termelőszövetkezetek ve­zetői, vezetőségei — immár több esztendő nagyüzemi gazdálkodásának a tapaszta­latai segítségévei — általá­ban meg tudják állapítani, milyen módon termelhetnek a legésszerűbben, a legered­ményesebben és leggazdasá­gosabban. Kevésbé szorul­nak rá a bábáskodásra, mint eszteridőkkel ezelőtt. Az utóbbi időben mind gyak­rabban elhangzik egy alap­igazság: gazdálkodni a ter­melőszövetkezetben lehet. Való igaz, hogy azt a sok­felé ágazó tevékenységet, amelyet egy-egy nagyüzem­ben a termelés jelent, csak a helyi vezetés, az üzem közvetlen irányítói tudják Az igaz, hogy a vállalatok és termelőszövetkezetek ko­rábban is megkötötték a szerződést. Azonban ezt megelőzte az úgynevezett előtervek megbeszélése a já­rási tanács mezőgazdasági osztályán. Tehát a vállalat az után került kapcsolatba a termelőszövetkezettel, mi­után a járásnál már meg­történt a megállapodás. A járás — néha adminisztra­tív eszközök segítségével — „előkészítette a talajt". A szerződéskötés művelete gyakran egyszerű adminiszt­rálgatás volt már. Amikor ismeretessé vált, hogy az idén a tervkészítés előkészületei korszerűbben zajlanak, mint az előző évek­ben, több helyütt bizonyta­lankodást lehetett tapasztal­a szerződést. A szövetkezet egyenrangú fél számukra — s ez az egyenrangúság nem­csak szavakban, hanem tet­tekben is fokozottabban meglátszik most. Kedvező a vállalatok számára, hogy a szövetkezetekkel megkötött szerződéseik biztonságosab­bak: a szövetkezet mindent igyekszik megtenni azok tel­jesítéséért. Az ilyen szerző­déskötések tehát alkalmat adnak arra. hogy a gazdál­kodás helyi adottságait fo­kozottabban kihasználják mindenütt, így a termelés eredményesebbé, gazdaságo­sabbá váljon. Az összhangot — ezt is mutatják a tapasz­talatok — meg lehet terem­teni a népgazdasági szük­ségletek és a termelőszövet­kezetek elképzelései között. Egészében véve a termeltető és felvásárló vállalatok, va­lamint a szövetkezetek szo­rosabb. barátibb kapcsolata, jobb együttműködése sok kedvező vonást tartalmaz, s már az első jelek is mutat­ják, hogy helyes ezt az utat járni. Almási István 8«e«to. 1966, j*auár 26. QÉkJMSrMQRSZAG 5 i n >

Next

/
Oldalképek
Tartalom