Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MHMMMWHMHBBWWMMBilllll llllll iHIII IlllllllMMIiiniinM A MA G Y A R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam. 18. szám Ára: 50 fillér Szombat, 1966. január 22. Tanácskozik az MSZBT kongresszusa Indiában megszilárdítják Taskent szellemét :::3i Szovjet—japán egyezményeket írtak alá Uj garanciák, új remények A megbecsülés tükrében Pénteken a Parlament fényárban úszó termében megkezdte tanácskozását a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság kongresz­6ZUS£L A kongresszus elnökségében foglalt he­lyet Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Babics Antal akadémikus, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának fótitkára, Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alel­nöke, a tömegszervezetek számos vezető­je, politikai, társadalmi és kulturális éle­tünk kiválóságai. Ugyancsak az elnökségben foglalt he­Kristóf István: lyet N. R. Seleh, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője, J. V. Sikin, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Re­víziós Bizottságának tagja, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság küldöttségének vezetője, valamint Sz. A. Andrjusenlto al­tábornagy, az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet csapjatok parancsnokságá­nak képviselője. A kongresszust Kardos László Kossuth­díjas professzor, az MSZBT alelnöke nyi­totta meg. Ezután Kristóf István, az MSZBT főtit­kára terjesztette elő az elnökség beszámo­lóját. Ez a barátság fegyverünk és pajzsunk — A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hajnalá­tól, majd pedig az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság harcos időszakától kezdve immár több évtizedes inter­nacionalista, testvéri barát­ság fűzi össze a nagy Lenin zászlaja alatt tömörülő szov­jet népet és a szocialista forradalomért küzdő magyar dolgozókat — mondotta Kristóf István és hangsú­lyozta, hogy a magyar nép legközelebbi barátjának, legjobb szövetségesének és igaz testvérének tekinti a szovjet népet. Kiemelte, hogy a magyar és a szovjet nép barátságának további elmélyítése megfelel népünk érdekednek, az egész nem­zetközi munkásmozgalom ér­dekeinek, a béke és a hala­dás ügyét szolgálja. Megemlékezett a szovjet emberek hősi harcairól, amely elhozta számunkra a szabadságot és függetlensé­get Beszélt arról, hogy a Szovjetunió mindig támoga­tott és önzetlenül segített bennünket. Kristóf István ezután a magyai-—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődését mél­tatta és számos ténnyel, adattal mutatta be, hogyan segítette a Szovjetunió ipa­runk, mezőgazdaságunk fej­lődését, majd az MSZBT te­vékenységéről beszélt, és köszönetét fejezte ki mind­azoknak, akik az elmúlt években odaadóan munkál­kodtak a magyar—szovjet barátság elmélyítésén. — Társaságunk úgy vé­li —, s ebben a Szovjet— Magyar Baráti Társaság is egyetért velünk —. hogy a két nép közötti barátság el­mélyítésének egyik legfonto­sabb formája a közvetlen, személyes kapcsolatok ki­alakítása és fejlesztése. Kü­lönösen nagy jelentőségű volt számunkra, hogy ha­zánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából ba­ráti társaságunk meghívásá­ra száznegyven tagú szovjet küldöttség érkezett hazánk­ba. A szovjet hadsereg volt tisztjei, katonái, az elesett hősök hozzátartozói vettek részt felszabadulási ünnep­ségünkön. Ez a látogatás maradandóan mély élménye­ket jelentett mind a szovjet veteránok, mind pedig azok­nak a magyar városoknak, falvaknak, üzemeknek lakos­sága és dolgozói számára, ahová a szovjet vendégek ellátogattak. A két országot immár nemcsak az államközi szer­ződések, a közös célok, nemcsak a belső berendez­kedés hasonlósága és a kül­politikai érdekazonosság fű­zi össze, hanem a dolgozó emberek közvetlen kapcsola­tának számtalan láthatatlan, de erős szála is. — Az utóbbi években to­vább fejlődött és bővült a magyar és szovjet megyék, városok, üzemek, intézmé­nyek testvérkapcsolata — folytatta. — Szeged és Odessza, Zala megye ós Herszon terület, Pécs és Lvov, Kaposvár és Kalinyin, Dunaújváros és Kommu­narsz... és sorolhatnánk tovább azokat az intézmé­nyeket, üzemeket is, ame­lyek testvérkapcsolatot lé­tesítettek a szovjet üzemek­kel és intézményekkel. — Fontos feladatunk, hogy társadalmunk minden rétegében gyarapítsuk a Szovjeutnió ismeretét. En­nek egyik legmegfelelőbb formáját az egyes szovjet köztársaságok kulturális nap­jainak megrendezésében ta­láltuk meg. A Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság ugyan­akkor igyekszik előmozdí­tani a magyar nép életéről, munkájáról szóló ismeretter­jesztést a Szovjetunióban. Az iskolán kívüli orosz nyelvoktatásban ugyancsak fejlődésről számolhatunk be. Társaságunk nyelvtanfolya­main évente átlagosan több mint ötezren tanulnak. Kristóf István ezután ar­ról beszélt, hogy az elmúlt években tovább fejlődött és erősödött az együttműködés a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal. A kapcsolatok jók és sokoldalúak, rend­kívül barátiali ós közvetle­nek — mondotta, majd a társaság jövő feladatairól szólt. A jövőben is fontos feladatunknak tekintjük a magyar—szovjet személyes kapcsolatok fejlesztését. Ezen belül is a magyar—szovjet turistakapcsolatok, a me­gyék, a városok, az üzemek én intézmények testvérkap­csolatainak bővítésére és ki­szélesítésére törekszünk. A oaráti társaságoknak ta vábbra is egyik fő fel­adata lesz az iskolán kí­vüli orosz nyelvoktatás (Foto: Bozsán) A kongresszus résztvevőinek egy csoportja szervezése, segítése. A ma­gyar nép számára a szövő­jét—magyar barátság nem ünnepnapokra tartogatott szép szó, hanem állandó él­tető erö, fegyverünk és paj­zsunk a szocializmus, a kom­munizmus, a béke győzel­méért, nemzeti felvirágzá­sunkért folytatott szüntelen harcunkban. A szovjet—ma­gyar barátsághoz való hű­ség számunkra a marxi— lenini eszmékhez való hű­séget, a kommunizmus zász­lajához. a magyar nép igaz ügyéhez, az önmagunkhoz való hűséget jelenti. A kongresszus vitája A nagy tapssal fogadott beszámolót szünet követte, majd megkezdődött a vita. Az első felszólaló, Tren­csényi-Waldapfel Imre aka­démikus megállapította, hogy szabadságunkon, füg­getlenségünkön kívül a gaz­dasági és kulturális felemel­kedés széles körű lehetősé­geit köszönhetjük a szovjet népnek és a Szovjetunió se­gítségének, példamutatásá­nak. Trencsényi-Waldapfel Im­re után Garat Gábor, a Ma­gyar írók Szövetségének tit­kára lépett a szónoki emel­vényre. Megállapította, hogy a magyar irodalom alkotói­nak és műveiknek nemzet­közi megismertetésére igazá­ban nagy lehetőségünk az­óta van, amióta nagy szám­ban jelennek meg orosz nyelven magyar regények, verseskötetek, drámák stb. Ily módon nem csupán a nagy szovjetország népei is­merkednek meg a magyar irodalmi alkotásokkal, ha­nem ezek egy világnyelv, az orosz nyelv segítségével szinte a föld minden részé­be eljutnak. Töreky Emőné, a Borso­di Vegyikombinát mérnöke, Borsod megyei küldött ar­ról számolt be, milyen je­lentősen segítették a szov­jet—magyar baráti kapcso­latok a megye iparának fej­lődését. Erdey-Grúz Tibor akadé­mikus tényekkel, adatokkal illusztrálta a magyar—szov­jet tudományos és műsza­ki együttműködés terebélye­sedését, eredményeit. Babics Antal akadémikus arról beszélt, hogyan segít­heti az orvosok önképzését, tájékozódását a legfrissebb szakirodalomban az orosz nyelv ismerete. Major Júlia, a Debreceni Ruhagyár Tyereskova nevét viselő szocialista brigádjá­nak vezetője örömmel új­ságolta, hogy a debreceni dolgozók közül is sokan jártak már a Szovjetunió­ban és az ott szerzett él­ményekkel együtt értékes, hasznosítható termelési ta­pasztalatokkal tértek haza. Buss János, a Kiskunhala­si Állami Gazdaság igazga­tója elmondta, hogy megyé­je, Bács megye, régóta ápol sokrétű baráti kapcsolatokat a Szovjetunió krími területé­vel, ezen belül két város. Kecskemét és Szimferopol testvérvárosi „okmánnyal" mélyítette el együttműködé­sét. Kovács András újságíró megemlítette, hogy Heves megyében a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság leg­utóbbi kongresszusa óta több mint 400 — témáját az élet legkülönfélébb terüle­teiről merítő — kiállításon mutatták be a szovjet em­berek hétköznapjait, alkotó tevékenységét, tudományát, művészetét, kultúráját. Ezután szünet következett. A délutáni ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Péter János külügy­miniszter is. A szünet után elsőnek Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára szólalt fel. Tol­mácsolta az országos ta­nács és a népfrontmozga­lom baráti üdvözletét. A Hazafias Népfront a jövő­ben még szorosabban kí­ván együttműködni a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­sasággal, az egész nép ér­dekeit szolgáló, a társadal­mi ügyet jelentő baráti kapcsolatok elmélyítésében. Ezután Szombathelyi Má­ria, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója számolt be egyetemük és a Moszk­vai Energetikai Intézet kö­zött kialakult közvetlen, ba­ráti kapcsolatokról. Dr. Erdei Péter, a mező­gazdasági tudományok kan­didátusa, Csongrád megye küldötte egyebek között el­mondta a kongresszuson: — Nem kis büszkeséggel beszélünk arról, hogy Sze­ged városa immár 11 éve él­vezi a forradalmi múltú és nagy történelmi kultúrával rendelkező váro6, Odessza barátságát. Testvéri kapcso­latunk. melyet a város párt­ás tanácsi vezetői kezdemé­nyeztek, egyre bővül és te­rebélyesedik. E szervek év­ről évre delegációkat cse­rélnek a vezetésben szer­zett tapasztalataik kölcsö­nös átadására, a jó és jobb vezetési módszerek megis­merésére. Az MSZBT Csong­rád megyei elnöksége kez­deményezésére számos in­tézmény, vállalat és üzem épített ki közvetlen sze­mélyi és közvetett levelezési kapcsolatot Odessza város testvérintézményeivel, vál­lalataival és üzemeivel. Ezek a kapcsolatok arra irányulnak, hogy a két. vá­ros dolgozói közelebbről megismerjék egymás ered­ményeit, általános és szak­mai kultúráját, munkamód­szereket sajátítsanak el egy­mástól, hogy a mindennapi tennivalókat könnyebben és sikeresebben oldják meg. A felszólaló ezután tájé­koztatta a kongresszust ar­ról, hogy a testvéri barát­ság jegyében 1961-től 1965­ig Szegedről mintegy 400 turista járt Odesszában. 1964 és 1965-ben viszont 600 odesszai turistát fogadtak Szegeden. Dr. Erdei Péter ismertette azt is, hogy Szegedről a ju­tagyár. a kábelgyár és a ruhagyár szocialista brigád­jai teremtettek szoros kap­csolatot odesszai üzemek kommunista brigádjaival és dolgozóival. Hangsúlyozta, hogy a József Attila Tudo­mányegyetem és az odesszai állami egyetem között ta­valy egyezményes megálla­podás jött létre két intéz­mény baráti kapcsolatának létesítésére és tudományos együttműködésének bővíté­sére. A Dél-alföldi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet­nek is igen termékenyek a kapcsolatai a moszkvai Ti­mi rjazevről elnevezett me­zőgazdasági főiskolával és több szovjet kutatóintézettel. A József Attila Tudomány­egyetemről öt év óta min­den esztendőben 15 hallga­tó utazik a Lomonoszov Egyetemi-e orosz nyelvtudá­suk tökéletesítésére. A Sze­gedi Tanárképző Főiskola és az Uzsgorodi Állami Egye­tem között 1963 óta igen termékeny az együttműkö­dés. A kapcsolatok további el­mélyítéséről szólva dr. Er­dei Péter így folytatta fel­szólalását: — Ma már nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy új­ságból, folyóiratokból ér­tesüljünk a Szovjetunió ha­lai mas> méretű fejlődéséről, világra' szóló sikereiről. Meg kell teremteni a lehetősé­get, hogy az eddiginél sok­kal nagyobb számban utaz­zanak az emberek a Szov­jetunióba és viszont. Bár ezek az utak — nagy távol­ságuk miatt — közismerten drágábbak, mint a környe­ző országokba való utazá­sok. a valutamentes csere­akciók előmozdításával, megszervezésével megtöbb­szörözhetők az eddigi lét­számok. Ezen a téren so­kat tehet a jövőben mind a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, mind pedig a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Ezután Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára emelkedett szólásra. (Beszédét vasárna­pi lapunkhan ismertetjük.) Folytatva a felszólalók so­rát, Suara Róbert nyelvész, egyetemi docens, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság által szervezett oro6z nyelv­tanfolyamok népszerűségé­ről szólt. Révész Géza, a tanácsko­zás délutáni elnöke bejelen­tette, hogy számos távirat, eredményes munkát kívánó levél érkezett a kongresz­szushoz. A következő felszólaló Li­pics János, a vassurányi tsz elnöke volt, majd Úszta Gyula altábornagy, a Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetség elnöke emelkedett szólásra: régi bajtársai és saját emlékeit idézve mél­tatta a magyar és szovjet katonák, partizánok évtize­dekkel ezelőtt fogant fegy­verbarátságának — a hábo­rúk után — testvéri, inter­nacionalista kapcsolattá ala­kulását. Nyisztor Imrének, a Ha­zafias Népfront Veszprém megyei bizottsága titkárá­nak felszólalását követően Mogyorósi Júlia bírónő hoz­zászólásával ért véget a kongresszus pénteki ülése. A tanácskozást ma. szom­baton reggel folytatiák. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom