Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

I m m Önkéntes rakodók A szállító vállalatok nagy erőpróbája, az őszi-téli csúcsforgalom nem idén hívta először segítségül a KISZfiatalok erejét, lelkesedését. így van mar 1963 óta, méreteiben mégis nagyon különbözik az akkori indulás a mostani kiteljesedő mozgalomtól. Ösz elején a KISZ Szeged városi bizottsága zászlóbontásra hívta össze az érdekelteket s a kollégiumok, közép- és főiskolai KISZ-szervezetek képviselőit, hogy megbeszéljék, miképp segíthetnek az önkéntes ifjúsági rakodóbrigádok a szállítási gondok enyhítésében. Azóta a KISZ-isták tettekre, munkaórákra váltották ígéretüket, október elseje óla két és fél ezer tonna árut raktak ki a szegedi vasutak és az autóközlekedési vállalat munkahelyein. A téma tehát aktuális, érthető, hogy szívesen beszélnek róla a fiatalok. — Mivel a többiek képviseletében vagyok itt, hadd beszéljek mindjárt a brigádunkról — mutatkozik be Nóvák Jóska, főiskolai hallgató. — Jó néhányan vagyunk rakodó diákok, 14 olyan stabil tagja van a brigádnak, akire bármikor lehet számítani. Jó tízezer mázsára saccoljuk, amit eddig „kirámoltunk". — Pardon — szól közbe tréfásan Benedek Tibor, az Autóközlekedési Vezérigazgatóság főelőadója, kezében a nyitott notesszel — mindjárt „súlyosbítom" ezt az adatot: pontosan 10 ezer 400 mázsa. Vagy ez a négyszáz már meg se kottyan ott, ahol 600-as egyéni teljesítmények varinak? — Laki Sándor a brigád rekordere: 680-nal — dicsekszi följebb a dicséretet Nóvák Jóska. — Torzsa Jancsi, Oláh Feri munkája is nyom már vagy 550 mázsát. Nem kellett kétszer mondani — Meg a tiéd is éppen annyit — egészíti ki gyorsan az éllovaslistát a másik Jóska, Szalay, aki szintén főiskolás. — No, szóval lényegtelen iá a személyi teljesítés — hárít mosolyogva Nóvák — a brigádé a fontos, az érdem az egész kollektívát illeti. Például, mikor Vásárhelyre kértek 25 embert, csak szólni kellett a csapatnak meg a többieknek is, ^hogy meglegyen a létszám. És jöttek, nem kellett kétszer mondani. — És mi nagyon örülünk ennek a lelkesedésnek — szól közbe Benedek Tibor. — Mikor létrehoztuk a KISZ-rakodóbrigádokat, nagy várakozással kísértük a fiatalok munkáját, és — dicséretükre — ők megfeleltek ennek a várakozásnak — mondja Náfrádi György, a MÁV-igazgatóság csoportvezetője. — Az. hogy a tanárképzősök Vásárhelyre is átrándultak már dolgozpi, új színt jelent a mozgalomban, a KlSZ-istákat ezután akár vidékre is elviszi az AKÖV, ha ott vár rájuk a kocsisor. Szemben a sóderrel — Számunkra, az egész népgazdaság számára nagyon fontos a fiatalok segítsége — hajol előre Pataki Sándor, a 10-es AKÖV osztályvezetője —, ezért is kötöttünk szerződést a KISZ-szel, s ez a szerződés máris igen hasznosnak mutatkozik. Persze, mi tudatában vagyunk annak is, hogy füzetlapozó, tollforgató embereknek nagy mérkőzés az, amikor szembekerülnek a 200 mázsányi sóderrel, így hát nem is várjuk el tőlük azt a munkát, mint a ' saját rakodóinktól, s a jövőben az állomány növelésével és gépesítéssel próbálunk megoldást találni a munkaerő-hiányra. A jövő tervei azonban még nem oldják meg a jelen feladatait, egyelőre még igen nagv szükségünk van a KISZ-isták aktivitására. • — Nálunk már a portás bácsi is tudja, hogy a pályaudvaron szoktunk „kimaradni" éjszakánként — magyarázza Nóvák Jóska. — Valóságos összekötő lett a brigád és Benedek elvtárs között, már a telefonszámát is tudja. Mikor megyek befelé, néha már messziről integet: üzentek az AKÖVtől. Hát így értesítenek minket általában. Az Erdészeti Technikumból jött Dormány Jancsi kuncog valamit, a többi erdészfiú is. Csákira pillantgat. Aztán elmesélik a sztorit: Aki álmában telefonált — Egyszer éjnek éjszakáján az egész szoba arra riadt föl, hogy valaki telefonál. Hát Csáki Laci volt, nagy hangon kiabálta álmábary Halló AKÖV, halló AKÖV! — Ebből is látszik, hogy dolgozni akartatok — nevetnek a főiskolás „szaktársak" — és vártátok az értesítést. — Sajnos, az értesítés elég nehéz ügy. E tekintetben még sokat kell javítanunk. Sokszor azonban nem is lehet előre látni pontosan az időpontot, vagy lehet ugyan, de közben felborul a papírforma... — És a szállítmány valamilyen okból messze másutt ácsorog a síneken — kap bele a gondolatba Pataki Sándor is. — Bizony ilyen előre nem látott akadályok is előadódhatnak. Mindenesetre, nagy könnyebség, ha egy intézettel már olyan szoros, szinte jó baráti kapcsolatunk van, mint a tanárképzős kollégistákkal. — Még jó, hogy arra ls van példa, amikor minden „klappol" — veszi vissza a szót Benedek Tibor. — Mint nemrégiben, amikor időre futott be a vonat, s percre pontosan jött el a 17 fiú is. Jó lenne, ha mindig így sikerülne. Jó fizikum és komolyság — Fölvetődött olyan probléma is, hogy általában a durva munkák rakodása jut a fiataloknak. Miért nem rakodhatnak könnyebb árut? — kérdezték. — Egyszerűen azért, mert azok rendszerint más jellegű küldemények, s rakodásukhoz némi szakértelem is szükséges. A kő, a sóder kirakásához csak kettő kell: jó fizikum és komolyság, hiszen, ha nem vigyáznak magukra, egymásra, könnyen baleset történhet. Ezért szá-* mítunk mi elsősorban a meggondoltabb, 16 éven felüli fiúkra, fiatalemberekre. — Játszadozás, elővigyázatlanság, és kész a baleset — csatlakozik a véleményhez Náfrádi György. — Annál örvendetesebb, hogy mindeddig még semmiféle sérülés nem fordult elő a munkák során. v — Kopogjuk le gyorsan — szól, illetve koppant közbe Benedek Tibor, előírás szerint háromszor egymás után. Csak a lapátnyéltől volt — Ami seb keletkezett rajtunk — szólal meg. derültség közepette, Nóvák Jóska — az csak a lapátnyéltől volt. — Ne is legyen másmilyen — komolyodik el Pataki Sándor. — Sajnos, akadtak már nálunk is olyan „okosok", akik majdnem elrontották a dolgot. Szovjet brikett érkezett, amit tudvalevőleg kokszporból préselnek. Azt már kevesen tudják, hogy ez a por olyan anyag, ami izgatja a bőrt, sőt kiütést is előidézhet, ezért a mi munkásaink is csak védőruhában végzik a kirakását. Valamelyik okos azt mondta nálunk, no, majd ezt is kirakják a diákok. Nagyon dühbe gurultam, s persze megakadályoztuk, hogy ez megtörténjen, aminthogy máskor is vigyázunk majd, és elébe vágunk annak, hogy „elszervezzék" a fiatalok munkáját. — Mi már valósággal „összenőttünk" a sóderrel. Kilencven százalékban azt rakodunk. Aztán meg szenet, betonelemeket — mondják a főiskolások. — Es ugyancsak össizemelegedtünkx a közlekedési dolgozókkal — tér más témára Nóvák. — A gépkocsivezető, aki Vásárhelyre vitt bennünket, munka közben oda is jött hozzánk, vigasztalta a tenyerüket fújkáló- gyerekeket. Mások négyen vállaltak egy vagont, mi ketten álltunk be az egyikbe, egy mackós barátommal. No, ti onnan ki nem jöttök reggelig — tréfálkoztak munkaadóink. Mikor aztán a hajrás lapátolás után egyszer csak belátogatunk az irodába, azt mondják: Na, mi az? Máris pihenni jöttetek? Van még valami kirakni való vagonjuk? — kérdeztük vissza végtelen szerénységgel. Igaz, hogy másnap izomlázunk volt, de már csak azért az egy mondatért is megérte. % Régi vagonrakók — Néhányan — veszi át a szót Dormány János — már régebben is voltunk „klasszikus" vagonrakók. A Tisza-pályaudvaron dolgoztunk. Ott rossz körülmények voltak akkor még. — Bizony, tisztálkodni sem igen lehetett. Szerencsére augusztusban új helyiséget avatott az AKÖV, de nagy szükség is volt rá! — hagyja helyben Pataki Sándor. — Szóval, olyan „itt a lapát, fogjátok meg" módon ment — folytatja az erdészfiú —, minden előkészítés nélkül, De ahhoz jó volt, hogy kialakuljanak az öszszetartó kis csoportok. A jelenlegi brigádtagok mind kollégisták, ezzel együtt jár egy sereg kötöttség is. Szombaton, vasárnap azonban most is szívesen megfogják a csákányt meg a lapátot. — Ami a kötöttségeket illeti, természetes,, hogy az iskola a tanulásé, mi nem is számítunk középiskolások éjszakai, sót hétköznapi munkájára sem. Nyilván egy tanár sem tudná megértetni az anyagot bóbiskoló diákokkal — vélekedik Pataki Sándor. — Bizony nagyon jó lenne, ha a tanárképzősök mellé az éjszakai rakodásba a tudományegyetem fiataljai is bekapcsolódnának. Vártuk a hívást — Október óta, mikor a KISZ kézbevette az irányítást, vártuk a hívást, de hiába — panaszkodik Csáki Laci. — Pedig szombatonként mindig együtt tartottam egy csoportot, riadókészültségben. — Nézzék, nekünk van egy hivatásos rakodógárdánk, akikre, mint már mondtam, elsősorban számítunk — magyarázza Pataki Sándor. — Ha kevesebb szállítmány érkezik, ők is ki tudják rakni. Attól azonban nem kell félni, hogy munka nélkül maradnak: mostanában jön az előszállítási kampány, s akkqr nágyon sok munkás kéz kell a pályaudvaron. — Mi már jónéhányszor dolgoztunk egymás mellett ilyen hivatásos rakodókkal — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Nóvák Jóska. — fóruma ök a profik, mi az amatőrök, persze egy kicsit úgy is néztek ránk. Nem mondtunk ml semmit, ők sem szóltak, s mégis valahogy versenyben éreztük magunkat. Olyan őrült hajtás volt, egy cigarettára nem gyújtattunk, viszont át-átsanciítottunk a vagonjukba, hol tartanak a riválisok? Aztán, mikor így lett, mikor úgy. Ha ők győztek, ők mosolyogtak, ha mi, akkor mi érdeklődtük meg, van-e még sok? Megcsináltuk helyettük — Volt, mikor a mások becsületéért kellett helytállni, nehogy a brigádbecsület teljen ki — mondja Dormány János. — Nem egyformán dolgoztunk. Mi az a vagon sóder? — hencegett némelyik jelentkezéskor, aztán meg felénél elpárologtak: nem csinálom. — Azért mi megcsináltuk helyettük — veti közbe Csáki Laci. — Nem mintha jobb fizikumúak léttünk volna. Sőt! De azt akartuk, hogy észrevegyék magukat. A társam azt mondta: adsz amennyit akarsz, én abbahagytam. Az illetőnek mégis fele pénzt adtam az osztáskor. s nem fogtam viszsza belőle. Tiéd! Elszégyellte magát nagyon, s legközelebb úgy hajtott, hogy vagy háromnegyedét ő rámolta ki. Olyan lett, mint a facsart citrom, de csak helyrehozta a múltkorit. Mert nemcsak pénzszerzési lehetőség, az akaratot is erősíti ez a munka. I — De mennyire! — helyeselnek többen is, legerősebben a Jóskák. — Egész másképp tudjuk megítélni egy-egy társunkat, akivel nemcsak a padok közt találkoztunk, hanem rakodtunk is vele. Aki nagyszájúskodott máskor, bizony kicsi lett a sok sódertől. Arról meg, aki szürke kis emberként járt-kelt, hogy észre is alig vette az ember, kiderült, milyen kitartó, nagyszerű fiú. Összekovácsolódott a brigád — Az a brigád, amelyikben én is vagyok, mint közlegény, nagyon jól összekovácsolódott — bizonykodik Csáki Laci. — Azt hiszem, nem túl erős, ha azt mondom, úgy ismertem meg igazán a társaim jellemét. — Közös munkából közös tervek is születnek. — Mint például osztálykirándulásra költjük a keresetünket — közli a brigád titkát Dormány Jancsi. — Hatan váltottunk egy közös betétkönyvet. — Mi pedig a Balatonhoz készülünk campingezni. A táborozási keretet gyarapítjuk fokozatosan — mondja Szalay Jóska. Lassan befejeződik a beszélgetés, de Nóvák Jóskának még van mondanivalója a maga meg a többiek nevében is: — Mi, negyedévesek már csak hat hónapig leszünk itt, de utánpótlás biztos lesz azután is. Addig pedig, ha érkeznek az új irárryvonatok. mindig számíthatnak a segítségünkre. Ott leszünk, mikor szükség van ránk. A cuUuísx cs ax autáty Azt hiszem, mégiscsak tévednek, akik azt állítják, hogy nincs tisztátalan erő. Pedig kell lenni valaminek a dologban. Néha valami olyan dolgok elkövetésére készteti az embert, amit az illető egyáltalán nem akar megtenni. Utána csak nézi, nézi a keze művét és képes megesküdni rá, hogy ez nem lehet más, mint az ördög müve. Itt - van például egy norvég cukrász esete. Egyik nap hozzálátott, mint rendesen, hogy süteményt süssön. Elkészítette a tésztát, tepsibe öntötte, és bevonta csokoládékrémmel, hogy szebb legyen. azután betette a sütőbe. Kivárta a kellő időt, kivette a tepsit a sütőből, és... nem hitt a szemének. Minden darab süteményen szabályos, gondosan kirajzolt horogkereszt ékeskedett! Sátáni ötlet., az már szentigaz. De. hogv nézzen szegény cukrász ezek után a becsületes emberek szemébe? Micsoda szégyen? Szidta az ördögöt. mint a bokrot, de érezte, hogy mégiscsak kellene valami magyarázatot is adnia. Hát kitalálta ezt: — Mindenki, aki egy kicsit is ért a cukrászathoz, meg fogja értenni, hogy igazam van. A dolog egyszerű. Az ember kétféle tésztát használ: a szokásos sárga piskótatésztát és a csokoládéval kevertet. Ezeket azután egymásra önti. És itt aztán a legkülönbözőbb „ördögi alakzatok" keletkezhetnek. Mindenféle ábra. így horogkereszt is. Mind a 42 darab süteményen ... Körülbelül így magyarázta meg a cukrász ezt a „különös esetet" az „Arbeiderbladet" című norvég lap hasábjain, amely — szintén különös módon — elfelejtette közölni a cukrász nevét. A cukrász, mint látjuk. ártatlan, akár egy bárány. Bár az ö keze készítette a tésztát, ő rakta sütőbe, és ő is árusította a süteményt — a horogkereszthez azonban semmi köze. Ha ez így van, hogy ne hinne az ember az ördög, a tisztátalan erő létezésében ?! Egy dolgot azonban nem vett számításba a cukrász. Az ilyenfajta „tisztatalan erőnek" erősen náci szelleme van. M. Zubknv Gégemetszés Este hatkor telefonáltak a századkörletből a fiatal gyakorló orvosnak ér. Kovács Antalnak. A vezetőorvos nem volt benn, ő teljesítet t ügyeletes szolgálatot. Fogorvos lévén, nem tudott szabadulni a gondolattól: eleget tud-e tenni a váratlan feladatnak? Tanakodásra azonban nem volt idő. Kovács őrvezető az ágyon fetrengett. Jajgatott, hörgött. mindkét kezével a torkát marcangolta. Az orvos igyekezett gyorsan megállapítani a diagnózist. A pulzus gvengén vert. A beteg fölé hajolt, a szájába lehelt. de a hörgés, nyöszörgés változatlan maradt. Sérülés? Zúzódás? Gége vagy légcsószűkület? ... Azonnal intézkedett, hogy szállítsuk kórházba. A szirénázva induló mentőautóban ott ült az orvos, a felcser és Darida honvéd, a beteg őrvezető jóbarátja. Darida sírt, hangtalanul, fájdalmasan. Aztán a beteg elcsendesedett, arca elkékült. Darida. barátját féltve, felkiáltott: — Ne halj meg! Ne halj meg! Az orvos nem tétovázott. Gyorsan fém nyelű zsebkést, vett elő, kinyitotta pengéjét. Határozottan nyúlt a beteg nyakához. Beleszúrt. Ajkába harapott, s elfordította a késpengét. Néhány másodperc múlva apró, véreshabos buborékok ölelgették a késpengét .. . Dr. Kovács Antal orvosnak a gvors beavatkozással sikerült megmenteni egy katona életét. Cum laude diplomája még egészen új keletű, 6 maga most tölti katonai szolgálatát. A sikeresen végrehajtott gégemetszésért az orvost a honvédelmi miniszter a „Haza Szolgálatáért." érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Ez a beszélgetés a KISZ városi bizottságának és a Dél-Magyarország ifjúsági rovatának kezdeményezésére jött létre. Dr. Földi Gábor, a városi KISZ-bizottság titkára is részt vett benne, ő foglalta össze legfrappánsabban a tanulságokat is. Mint mondotta: városunk KlSZ-fiataljai már eddig is dicséretesen helytálltak a vagonok kirakásában. Ez a lelkes munka, az ifjúságnak ez a társadalmi aktivitása teljes összhangban van a népgazdaság alapvető érdekeivel, és ez ad különös jelentőséget a mozgalomnak. A KISZ-bizottságnak az a szándéka, hogy máskor is összehívja a rakodóbrigádok vezetőit, tagjait, s megbeszélje velük az aktuális feladatokat. A legsürgősebb tennivaló mos! a tudományegyetem diákjainak s a szállíttató üzemek KISZ-fiataljainak bevonása, továbbá a pontosabb szervezés, gyorsabb értesítés megvalósítása. Simái Mihály Könyvek a fenyők alatt javában tart a karácsonyi könyvvásár Nemcsak az ajándékboltokban meg az édességüzletekben kell mostanában kicsit többet várni, a könyvesboltok forgalma is igen megélénkült az ajándékozás szezonjában. Hiszen ezek azok a boltok, ahol kicsinek, nagynak egyformán lehet választani örömet a fenyőfa alá. Majd száz újdonság sorakozik a polcokon és a raktárakban, rendkívül gazdag műfaji és tartalmi változatossággal. másrészt a könyvek külseje is méltó az ajándék fogalmához. A szépirodalmi könyvek hosszú sorából néhány kivételesen érdekes meglepetést hadd említsünk meg. Omár Khájjám. a XI. századi perzsa költő négysorosait a Helikon adta ki Robaiyát címmel; Ady összes versei és összes prózai írásai teljes gyűjteményt jelentenek;- a Szerelmes arany kalendárium és az Üj Szerelmes kalendárium verseiről a címek sokat elárulnak; egy-kettőre sikerré vált Cusack könyve, a Hőhullám Berlinben; a klasszikusok közül Zola, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Dumas kerül sok karácsonyfa alá. Végre ifjúsági olvasmányokból is van komoly választék. Cooper Nagv Indián Könyve albumként. együtt közli a híres író indiánregényeit; Kástner, Gárdonyi, Móricz, Verne és a maiak ifjúsági műveivel könyvtárnyi kötetből lehet választani. S ezekhez jön még a Fiúk évkönyve és a Lányok évkönyve. Ma már olyan speciális müvek beszerzése sem gond, mint a szakácskönyv. Hét fajtáját számolhattuk meg a Móra Ferenc könyvesbolt polcain. A kézimunkázó aszszonyok kedvére pedig négy új horgolókönyv jelent meg. Sok művet a vevők máris elkapkodtak. Ehhez bizonyára az is hozzátartozik, hogy a Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban „ajándékozásra készen" adják át a könyveket: szép. ízléses karácsonyi csomagolásban. Monocmmo* fehérnemű nagyobb öröm! KrrtmunkiU karácsonyra! Méret szerinti hutai erűt a bútorát! Készül a Szegedi Háziipari Szövetkezet kézimunkarészlegében. Lenin krt. 36. Pontos, szolid és gyors kiszolgálás! xK. 526 Szombat, 1965. december U. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 I