Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-09 / 290. szám
Százmillió vetés (Tudósítónktól.) Kiemelkedő termelési eredmény született hétfőn a szegedi textilművek szövödéjében: Timkó Zoltán műszakja 104,5 millió vetést ért el, a napi tervnél 20, az eddigi legmagaíobb eredményüknél pedig 6—7 millióval többet. Az első szövőgépek üzembehelyezése, 1964 januárja ótta ez az első eset, hogy a százmillió vetést elérte, sőt túlszárnyalta egy műszak kollektívája. Az eredményért külön elismerés illeti a brigádok vezetőit, akik a dolgozókkal együtt bebizonyították, hogy jó szervezéssel és jó munkával el lehet érni ezt az eredményt. Hrabovszki Mihályné Az év műanyag legszebb készítményei Számvetés, évfordulón A napokban zajlott le az év legszebb müanyagkészítményeinek elbírálása. Az Iparművészeti Tanács közreműködésével kiírt pályázatra hét gyártmánycsoportban több száz terméket vizsgáltak meg, hogy eldöntsék, melyek jogosulhatnak a legszebb termék elnevezésre. A játékok között nem találtaik arra érdemeset és nem adták ki a pályadíjat. A többi kategóriában a kárpitoskellékek, az ajándéktárgyak, a háztartási eszközök, csomagolóanyagok között, s az egyéb használati tárgyak közül azonban már nagy számban akadtak esztétikai követelményeknek is megfelelő termékek. 26 pályamű lett 1963 legszebb terméke, s ezek között talalható a habezerkezetű műbőr, az újszerű bőrönd, a műanyagfalú vitorlás, az új formájú tv-káva és a modernizált kerékpórlámpa. A zsűri elé került mintadarabok már mind olyanok, amelyek sorozatgyártása megkezdődött, sőt egy részük az üzletekbe is került. Ugyancsak a napokban zárult az evőeszközök tervezésére kiírt pályázat is. Az újvonalú és tartósabb rozsdamentes acél evőeszközökkel akarják majd ellátni a közétkeztetést. A formatervezők 44 pályaművéből választották ki a sorozatgyártásra legalkalmasabbakat. Az újszerű evőeszközökre jellemző, hogy a kések részben fürészfogúak, pengéjük rövidebb, a kanalak kerekdedebbek és kevésbé mélyek. (MTI) Alig parázslik — ÉLESZTGETNI KELLENE Egy elhanyagolt mozgalomról Gyengébb termelók mindenütt akadnak, bárhova megy is az ember. Abban viszont üzemenként jelentős a különbség, hogyan foglalkoznak velük. Ha foglalkoznak velük egyáltalán, ha keresik az okot a miértre, s nem elégszenek meg azzal a ténynyel, hogy X vagy Y mélyen a 100 szazalék alatt jár teljesítményével. Gép és tartalékgép Sánta Mária a cipőgyár tűző üzemrészében dolgozik. Tizennyolc százalék adóssága van a százhoz. Miért? — A norma szoros és a gépiek is rosszak — mondja a munkásnő. — Szóltam, hogy üljenek át a tartalék-géphez, ha elromlik ez a masina, sajnos ezek már valóban öregek, rosszak, — mondja Széli Lászlóné művezető. — De Érthető, hogy amíg tovább járjuk az üzemet, szót váltva gyengébb teljesítményű munkásokkal, mind többet kérdezem: hogyan áll itt a munkamódszer átadás, mit tesznek a teljesítmények gyünk igazságtalanok, másutt, számos üzemben is. Hiszen, bár bizonyos, hogy nvndenütt meggyőződhettek már a módszeres segítségnyújtás fontosságáról, sokan elmulasztják, hogy e megtenni, a kimutatások szép százalékszámokat is felsorakoztatnak. Kádár Imre műszaki vezető. az aljazó üzemrész parancsnoka ugyancsak gondolkozik. hogy példát találjon. — Vanni van, de nem céltudatosan — mondja végül is. Egv Holovák nevű munkást említí, aki a vele dolgozókat segíti. Meg egy brigád is szorgalmasan adta át tapasztaltait valamikor, de csak régebben, még Barna István vezetése alatt, — És azóta? — Hát — szól Pataki András, a mostani brigád vezet ö — nagyon ritkán, de csak nem igen élnek a lehetőség- alkalomszerűen. Két embert gel. Pedig a termelés nem segítettem így az idén. emeléséért. Hiszen lehetne győződés szellemében cselekedjenek. Pedig a gyár grafikonjának ívelését — minden milliméteres esést, emelkedést — az egyéni teljesítmények adják össze. Bizonyos, hogy jól kamatozna a több, következetesebb törődés. S. M. A szegedi munkásmozgalom történetének kutatása UDVARDI JÁNOS, a KMP szegedi titkára es az 1919-es direktórium kommunista tagja ma lenne 75 éves, ha 1943-ban be neim fejezte volna életét. E jubileum — más közelmúltakkal együtt — számvetésre is int. Évek óta sürgetjük a szegedi munkásmozgalom történetének megírását, s mégsem haladunk a lehetséges ütemben elöl-e. Debrecen már majd egy évtizede, 1956-ban háromszáz lap terjedelmű munkában tár ta föl a helyi mun— mind, mind erre az adósságra int bennünket. Voltaképpen erőink is megvannak hozzá. A József Attila Tudományegyetem Uj- és Legújabbkuri Magyar ós Egyetemes Történeti Intézetének kutatógárdája (Gaál Endre, Gulya Károlyné, Gulya Károly, Serfőző Lajos) már bizonyos előmunkálatokat fölmutathat. A két intézet Actáiban megjelent részlettanulmányok mozaikjaiból viszonylag kevés munkával kikerekíthető lenne a Horthy-korszak szegedi munkásmozgalmának képe. Tudomásunk párt keretei között eleven illegális, kommunista tevékenység is folyt. A LEVÉLTÁRBAN, Oltixti Fekásmozgalom történetét, Pécsett pedig szinte egész so- szerint visszaemlékezések is rozat jelent meg e tárgy- állanak rendelkezésükre. Az körbe vágó munkákból, visszaemlékezésekből. Nálunk pedig vajúdnak a hegyek — s egeret szül pek. Mert hiszen, mi az, amit tettünk, s kiváltképpen ahhoz képest, amit tehettünk volna, tennünk kellett volna? Két kezemen megszámolhatom az e tárgykörben született, jobbadán vékonyka publikációk számát, holott már rég le kellett volna tennünk az ország asztalára a szegedi munkásmozgalom monográfiáját: egyetlen, igényes, részletes a lehetőség, hogy a szakdolgozatot készítő egyetemi hallgatókkal rendkívül gazdaságosan földeríthetők még kikutatlan részletkérdések, fehér foltok, szintén olyan előnyt jelent, amely meggyorsíthatná a tartozás törlesztését. A FORRADALMAK előtti munkásmozgalom történetét még alig ismerjük. Majdnem csupán Csongor Győzőnek a Dél-Magyarország hasábjain megjelent „Képek a adattárat és elvi' általánosi- szegedi munkásmozgalomfást egyaránt magába fogta- b(>l" című — a teljessegre ló könyvet. Szeged legújabbkori történelmünkben betöltött .szerepe, a munkásosztálytól ihletett nagy költőinknek, Juhász Gyulának, József Attilának, Radnóti Miklósnak öröksége, a város nevelő jellege ma és jövendő fejlődésének távlata Egy szegedi kfiltfi könyve allhat meg. addig sem, amíg a gépet javítják. — Igen, de a tartalék-gép szokatlan; beállítani, felkészíteni időbe telik, s utána mégis elrontja az ember a munkadarabot — vitatkozik a megoldással Sánta Mária. — A múltkor is, amíg javították a gépet, próbáltam a tartalékon, de akkor is csak elrontani „sikerült". A normáról hármójuk kőzött — mert Hutter Istvánné, a munkaügyi csoport vezetője is velüpk van — nem alakul ki egységes álláspont. Rendezés náluk nem volt, egy műveletváltozás történt. Sánta Mária szerint ez is negatív irányba befolyásolja teljesítményét. A művezető megjegyzi, hogy ha a gép 100 százalékos volna, a munkáslány teljesítménye is lehetne az. hisz azelőtt, más gépen a 120-at is elérte. Nem céltudatosan —- A szerelőnk se valami nagy mester, — sajnálkoznak tovább, én pedig csodálkozom, miért nincs igazi mestere itt a javításnak, hiszen a termelés nagymértékben múlik a kiesések gyors megszüntetésén. Ahogy mondtál? mindennapos a gépjavítgatás. van két-három órás állás is. Eszembe jut. hogy a ruhagyárban sokan egész sor művelet értői, a saját reszortjukon kívül bármikor beállhatnak a másik helyére, s ezt a kis mozgalmat egyre bővítik. erősítik. Honnan tudnak olyan sokat? Nyilván egyik a másiktól veszi át a szakértelmet, a fortélyokat, s hasznosítja adandó alkalommal, ahogyan Sánta Mária, s hasonló gépen dolgozó társai is hasznosíthatnák tudásukat, ha megszerzésében több rendszeres és módszeres segítséget kapnának. Annyit mindenképpen, hogy a tartalék-gép csínját-bínját is kielégítően megismerjék, ha már ezeken a hibára hajlamos gépeken kell termelniök. A grafikon milliméterei — Tavaly — mondja Hutter Istvánné — eredményes volt a módszerátadás a szocialista brigádoknál. De valahogy megálltak vele. — Mi lehet az oka? — Hogy mi lehet az oka? — teszi fel újra magának a kérdést. — Nem is tudom. Lehetséges, hogy aktívabb volt a vezetőgárda. Többen elhagyták a brigádot, más beosztásba kerültek, s ezután lanyhult a munkacsapat versenyszelleme. Ami igaz igaz. egyes esetekben formálissá is vált a verseny. Persze, hogy vannak jó eredmények, kimagasló teljesítmények a cipőgyárban. De akárhogy nézzük a dolgot, mindenképp látható, érezhető a hiány, egy hasznos mozgalmat kellene feléleszteni, frissíteni. S ne leRózsa Imre: Mégis tavasz Ma már kevesen tudják, hogy. e kötet verseinek szerzője tulajdonképpen szegedi. Rózsa Imre, az Állami Könyvterjesztő Vállalat nyugdíjasa, ugyanis a húszas évek ©lején itt kezdte költői pályafutását. A szegedi fiataloknak ahhoz a csoportjához tartozott, aimely a Színház és Társaság című folyóirat köré tömörült. Egy időben József Attila is közöttük volt; a csoport Juhász Gyula, az akkor már országosan is nagy tekintélyű költő pártfogásával tevékenykedett. Rózsa Imre is aktív tagja volt e csoportnak. Versei rendszeresen jelentok meg. többször szelepeit a Dugonics Társaság felolvasó ülésein, s 1923ban Az alkimista címmel színjátékot is írt. A fiatal költő még a húszas években Pestre került, s azóta megszakítás nélkül ott él. Mostani kötete — az első 1924-ben jelent meg — mintegy összefoglalása életmüvének. A költő egész életében megőrizte azt a szomorkás, bús alaphangot, amely első verseit jellemezte. A tolmácsolásnak ez a sajátos tónusa egész életművét végig kiséri. Ebből a borongó alaphangból azonban kicsapnak a fasizmus elleni gyűlölet szikrái, s amikor lelkesen a szocializmusról beszél, őszinte éa szívből jövő ez a lelkesedés, ez leszi vonzóvá és hitelessé. Külön színt jelentenek e költészeten a szerelmes versek, amelyekben a költő a házastái-si tisztelet, az összeforrottság érzéseit énekli meg. Egyszerűség, kristálytiszta érzelmek, mély humanizmus: ezek jellemzik ezt a Magv>ető kiadásában megjelent kötetet. renc, a Somogyi-könyvtárban Rudas Lászlóné és Tóth Béla, az egyetem tudományos tanszékén Fehér István végez ez irányú munkát, s bizonyára várható helytörténeti kutatás a főiskola, sőt a jogi kar némely intézetéről is. De ideje lenne már e szétforgácsolt erőket összefogni, munkájukat — határvillongások nélkül — egybehangolni, s mint a fókuszba gyűjtött napsugarakat, egy meghatározott célra irányítani. Van is erre hivatott testület, csak nem eléggé hatékony; a Legújabbkori Történeti Bizottság. Sajnálaté*, hogy tevékenysége mindeddig kimerült időszaki kiállítások előkészületeiből és megvitatásából. Holott e szervnek, ha nem akar az érdektelenségbe fúlni, munkaközösségnek kellene lennie: az erők összefogását és a tennivalók számbavételét, majd e kettő egybevetéséből a kutatás ésszerű munkamegosztását kellene végeznie. Emellett termétöreke- szetesen megoldhat kiállitátudunk si föladatokat, sőt illó is, hogy ünnepi alkalmakkor rendezzen ilyeneket. Négy éve o hasábokon Sz, Simon István fölvetette egy helyi munkásmozgalmi múzeum létesítésének gondolatát Ha külön intézmény e célra még egyelőre nem is eléggé megérett hiszen a múzeumnak van várostörténeti osztálya, annyi bizonyos, hogy sürgető teendőnk olyan állandó kiállítás renfdezése, amely a helyi munméltóképpen város lakói, főként ifjúsága, ás nyaranta növő számú vendégeink előtt is. természetesen nem dett — sorozatából néhány apró mozzanatot a helyi munkásmozgalom kezdeteiről. Tőle, a Móra Feren Múzeum várostörténészétől különösen várjuk ennek az egész korszaknak intenzív földerítését, a levéltári és hírlapi forrásokon kívül elsősorban édesapjának, Czibula Antalnak, a század első két évtizede szegedi munkásmozgalma kiemelkedő vezetőjének hagyatéka alapján. Ez a föladat annál sürgetőbb, mert kásmozgalmat hiszen a dogmatikus korlá- mutatja be, a tailól megszabadult párttörténetírás a KMP előtti szociáldemokrata mozgalmat — hibái ellenére — a kommunista párt elődjeként méltatja, s történetének, problémáinak föltárását ugyanoly gonddal, érdeklődéssel végzi, éppoly árnyaltan elemzi, értékeli, mint utóbb a kommunista mozgalmat. Sőt, a forradalmakat követően sem mondhatunk le a szociáldemokrata párt és tömegeinek históriájáról, nemcsak azért, mert a munkásság derék képviselői is küzdöttek soraik között, hanem azért is, mert sóik helyt, így épA TUDOMÁNYOS munka természetes és elsődleges gyümölcse azonban mégitpen Szegeden is, a legális Nagyobb rizsszállítmányt várnak meggyorsítsa, s a téli ellátást egyenletesebbé tegye. A napokban mintegy 600 vagon kínai import rizsszállitmány beérkezését várják. Felkerestük a szegedi megyei jogú városi tanács vb kereskedelmi osztályát, hogy tájékoztatást kapjunk: jut-c a szállítmányból a szegedieknek? Kuruez Árpád közölte: — Szegeden is hasonló a helyzet, mint az ország más városaiban.' A lakosság a nyári kéthónapos rizshiány után a beérkező szállítmányból nagy mennyiséget vásárolt fel. November utolsó két hetében például 3 vagon rizst árusítottak a szegedi üzletekben. A 600 vagonnyi tolják, az importszállitmá- kínai importrizsbői ml is jenyok beérkezése azonban lentős mennyiséget várunk, elég lassú. A minisztérium de az igények teljes klelégilegfőbb törekvése, hogy az lése csak 1966 első negyedI importtételek beérkezését évében várható; Szegeden és környékén is megkezdődtek a disznóölések. Ehhez pedig rizs kell. Ezért több olvasónk, levélírónk érdeklődött, miért nemkapható jelenleg rizs a szegedi boltokban? A rizskérdés nemcsak a szegedieket érinti: Országos gond a rizsellátás. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint, bár a közelmúltban nagy mennyiségű rizs került forgalomba, mégis hiánycikk jelenleg, mert mindenki igyekezett nagyobb mennyiséget beszerezni. A vártnál is gyengébb hazai termést importtal póSújtólégrobbanás Tatabányán Az ólomkristály ok ..lelőhelyén" Százhúffzfplc termékről nezetes a Parádi Cvétísyár. Olomkristályai ismerlek. Az idén az Év legszebb lermeke pályázaton négy dicsérd oklevelet kapott a gyár kollektívája. A képen: Szánté Erzsebet és Erdei Sándor tervezd új dlomkristályalval Szerdán reggel 9 óra után a tatabányai 15/a akna B-os számú vágatában egy, már művelés alatt nem álló bányarészben szerelési munkálatokat végeztek. Munka közben. eddig még meg nem állapított okból, sújtólégrobbanás történt. A mentesi munkaiatokat azonnal megkezdték. A bányamentőknek 12 bányászt sikerült kimenteniök. A tatabányai kórházba szállították őket. Közülük két bányász állapota súlyos, Szabó Andrást, Kardos Mihályt és Peka Ferencet azonban már csak holtan tudták kihozni. csak az írás, a publikáció, a könyv. Ezért ideje konkrét célul kitűzni, mégpedig nem is hosszú távra, hogy a szervezendő kutatni munkaközösség megalkotja, a városi tanács pedig kiadja Szeged munkásmozgalmának méltó terjedelemben, s rangos belső értékkel megírt történetét. Pár nap múlva 1966-ot írunk. S ahhoz már csak három esztendő 1969 amikor a Tanácsköztársaság fél évszázados, Szeged felszabadulásának pedig negyedszázados jubileumát ünnepeljük. Ez az egybefonódó kettős évforduló elstalaszthalatlan alkalmat ícínní a mulasztottak pótlásara, mégpedig olyan gavalléros tettel, olyan nagyszabású művel, amely feledteti majd a késésért pivillásunkat. Ha netán mosolyogna valaki, hogy minek ennyire előre tervezni, hadd figyelmeztessem: hány alkalomról krétiink le eddig, az. előrelátás hiányából, hányszor csináltunk mú vei ód és politikát "hogy esik, úgy puffan módra, kapkodva, mert későn ébredtünk föl. Igényes, nagy vállalkozásnak pedig kiváltképpen elegendő nekifutás szükséges. Olya ny'i vira, hogy a kései határidő nem is áltathat, senkit mintha ráérnénk hozzálátni. Sót: ha valóban akarunk valamit, még most néki kell kezdenünk. Ha nem Patyomkin-falvakat akarunk állítani, hanem igazi monumentumot építeni, akkor nincs habozni idó tovább, mert tartós, jó eredményeket csak beható. kitartó, orót kívánó kutatással lehet elérni. Jó munkához idő kell, ez a népi bölcsesség a tudományos kutatásban is helytáll. Féter láazló Csütörtök, 1965, december 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5