Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

Hetvenötezer h'iitmzekrény — 170 000 mosógép i — 35 000 gáztűzhely Mit ed jövőre a kereskedelemnek a kohó- és gépipar? A KGM a szokásosnál jóval előbb megállapodott az Országos Tervhivatallal és a Belkereskedelmi Minisztériummal a közszükségleti cikkek jövő évi szállításáról. Már csak néhány kisebb kérdés vár tisztázásra. 1966-ban mintegy 5.4 milliárd forint értékű közszükségleti cikket készít a belkereskedelem részére a kohóés gépipar, körülbelül annyit, mint az idén. Ennél a menynyiségnél azonban valójában jóval több kerül majd forgalomba, mert külföldről is hoznak majd be különféle háztartási berendezéseket. Jövőre a többi között 75 000 hűtőszekrényt, 10 000 padlókefét. 170 000 mosógépet, az idei 60 000 helyett 90 000 centrifugát, 21 000 helyett 35 000 gáztűzhelyet, kap a hazai kereskedelem a kohó- és gépiparlóL A legtöbb háztartási gépből ki tudják elégíteni az igényeket, sőt néhány cikkből, mint például porszívóból, padlókefélő gépből az ideihez képest némileg csökkenteni kellett a tervszámokat, mert egyelőre bőségesen van belőlük raktáron. Más gyártmányokból, különösen villany- és gáztűzhelyből viszont a tervezettnél többet is átvenne a kereskedelem, de az ipar nem bírja ílven mértékben növelni termelését. Jövőre például 35 000 gáztűzhelyet szállít a KGM a belkereskedelemnek. 14 000rel többet, mint az idén, valószínűleg azonban ez a mennyiség is kevés lesz. Továbbra is hiánycikk lesz, a csupaszem delta televízió, s nem tudják teljes egészében kielégíteni az igényeket sodronyfonalból sem. Viszont a lakosság igénycinek megfelelően bővítik az áruk választékát. korszerűbb formákat alakítanak ki. Forgalomba kerülnek például olyan modern vonalú zománcozott edények, amelyeket tálként is fel lehet használni. Üj formát kapnak az autoszífonok, korszerűsítik a centrifugát. Az ipar gyártmányfejlesztési programjában szerepel 5, 6, 10 és 12 literes vízmelegítő kialakítása, egyik részük földgáz; a másik típus pedig propán-bután gáz felhasználására. 170-, 1 Rá- és 200 literes nagyméretű hűtőgépek gyártását is tervezik. Az azonban még nem bizonyos, hogy az említett vízmelegítők és hűtőgépek már jövőre forgalomba kerülhetnek. (MTI) Téli vakáció a rádióban Sokoldalú, sűrített műsorprogramot állított össze a rádió ifjúsági- és gyermekosztálya a téli iskolai szünet idejére. Az ifjú hallgatók — koruknak megfelelően — mesejátékok, rádiójátékok, gyermekoperák, s öszszetett, szórakoztató műsorok között válogathatnak kedvükre. Már december 23-án megkezdődik ez a koncentrált müsorsorozat: a világhírű orosz költő, Puskin egyik legszebb meséjét, a Mese Szaluin cárról címűt hallhatják a gyerekek hangszalagról a magyar színháztörténet felejthetetlen alakjának, Bajor Gizinek tolmácsolásában. December 24-én a kiváló angol zeneszerző, Benjámin Britten 1948-ban szerzett gyermekoperáját, A kis kéményseprő-t közvetítik, olyan rangos operaénekesek közreműködésével, mint Sándor .Judit, Palánkay Klára, Házy Erzsébet, Kiilkei László és Kishegyi Árpád. A serdülő fiatalok bizonyára örömmel veszik tudomásul, hogy A nagy Hoggarty-gyemén-t címmel a 19. század egyik legnagyobb realista regényírójának, Thackeray-oek regényét is bemutatja a rádió január 6-án és 7-én — Z&lnay Vilmos étírásában. A király sakkozik és A kőszegi példa címmel Hegedűs Géza két történelmi tárgyú művének bemutatására is készül a kiemelkedő szereplőgárda: Gábor Miklós, Ungvári László, Szendrő József, Váradi Hédi és a többiek. Csohány Kálmán kiállítása Az emberi érzelmeket és gondolatokat talán egyetlen képzőművészeti műfajjal eem lehet oly lenyűgöző egyszerűséggel kifejezni, mint a papírlapon feketén kígyózó, szeszélyesen futó rajzvonalakkal. Ezek a hallatlanul változatos mozgásvariációk. grafikusszerszámot tartó kéz alakító tevékenysége által formálódnak es híven szteoografálják az ábrázolóművész közölnivalóját. Meggyőzően bizonyítja ezt Csohány Kálmán, budapesti Munkácsy-díjas grafikus tarlata is, mely ezúttal a szegedi múzeum képtárában került, a Műcsarnok által, megrendezésre. Osohány, lelki történéseket kutató, idegszál érzékenységű vonalhálóival, a tudatvilág rejtett jelenségeit is felszínre képes hozni. Egy-egy évszakhoz kötődő tovatűnő hangulat (Ösz), vagy vallanó élmény (Nyári emlek). soha vissza nem térő varázsának megragadása, éppoly elmélyülten foglalkoztatja, mint az örök párellentétet képező élet és halál, alig megválaszolható misztériumának költői eszközökkel való szimbolizálása (Az öregség két arca). Kötetlen stílusú, fantáziadús kompozícióinak némelyikén, a felemelkedni törekvő — de sokszor ellenállásba ütköző — emberi szellem küzdelmes diadalvágyát, a rézkarc por exelence nyelvén, szuggesztíven fejezi ki. E poétikus áttételezettségű ábrázolások tartalmi jelentésük szerint, hol tragikusan lesújtó (Bezárt kapuk), hol örömtelien győzelmes (Szárnyas lovas) érzést keltenek bennünk. Bemutatott műveinek egy része tollal vagy ecsettel spontán könnyedséggel létrehozott tusrajz. Alkotásainak többsége azonban mélynyomásos eljárással készített rézkarc, mely műfajilag a legkorszerűbb hangot megütő grafikai technikának tekinthető. Előadásmódja — bár mindig az adott tartalom lényege határozza meg — mégis akár a nyitott, szabad vonalvezetésű lapjai, akár a tónusos, fény-árnyék kontrasztokra épített ábrázolásai. népi szemlélethez kapcsolódó egyéni zamattal töltődik meg. Óvatos maratással, leheletnyi finomságokat sikerült elérnie, máskor viszont a hangsúlyosan érzékeltetett vonalárkok, bársonyos melegségűekké válnak. Esztétikai éhezetünket, a hegedűszólóhoz hasonló, tisztán csengő vonalfutam adja. melynek puha „zenei aláfestést", a sötét és világos grafikai mezők amorf együttese nyújt. Csohány filozofáló alkotásainak szemlélése közben megszilárdul tudatunkban az a tény, hogy az ember testi mivoltában éppoly alkatrésze a világnak, mint a szerves lények vagy az élettelen tárgyak bármelyike (A négy elem). A materiális valóság fölé szellemünk révén emelkedünk. De a tudomány nyomán óriási mechanizmussá fejlődött civilizáció, nem választhatja el a modern embert, a természet ősi közösségétől. Éppúgy érdeklődéssel kell figyelnünk a kozmikus meonyboltozatot (Csillagok és emberek), mint a fák mellett elhúzó szárnyasok röptét (Madársorozat). A jelenségek és tünemények értelmét vizsgálva, s önmagunk helyét keresve a világban szükséges élnünk. A kiváló grafikusművész lapjai néha vizióháriusan meseszerűek. Légből alászálló, pallóst tartó angyalai (Látogatás), valamint térben lebegő lányfigurái (Ég és föld), hol belső világunk, lelkiismeretünk ítélnerejére utalnak, hol pedig a természeti valóság törvényszerű összefüggéseit példázzák, mindkét esetben látomásos, jelképszerű felfogásban. Rajzainak alakjai általában egyszerű, hegyvidéki parasztok. A falusi nép hitét, érzés- és gondolatvilágát Csohány jól ismeri, sót magát közéjük tartozónak vallva, földijeinek gyermeki hagyományait (B etlehemesek), vagy szülőhelyének szilébe vésődfitt környezetét (Pásztói temető), ki nem hűlő humánummal és a pásztorművészek kezével jeleníti meg. Szelesi Zoltán Jubiláló művészegyüttesek A tízéyes „Szeoed" ünnepi műsora Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre alakult A könyv ós olvasók, a tudomány és termelés kapcsolata szorosabbá tételének szerencsés formáját találta meg a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat azzal, hogy megszervezi a Mezőgazdasági Könyvbarátok Körét. • E kezdeményezéssel a kiadó megteremti annak lehetőségéi, hogy az új smkkönyveket időben, központi irányítással kaphassák kézhez a szakemberek, s a mezőgazdaság területén dolgozók. A könyvbarátok köre tagsági igazolványával rendelkezők térítés nélkül kapják kézhez a kör tájékoztató kiadványait; megküldik nekik a könyvkiadási terveket, s ezek alapján ritkaságokra vagy kis példányszámú művekre is előrendelést joguk van. 1.5 százalékos kezdvezménnyel; előjegyzés esetén biztosítják számukra ezeket a szakkönyveket, továbbá, óién te legalább négy. összesen 100 forint értékű könyv készpénz-vásárlásának i gázolásává! megküldik számukra a Kör Évkönyvét. A tagok az ajándékkönyvet a betétlap ellenében minden év decemberének 1. napjától a következő év februárjának 28. napjáig vehetik át az ellátó könyvesboltban. Ennek az eszmei, baráti mozgalomnak bárki tagja lehet, aki érdeklődik a mezőgazdasági szakirodalom iránt A tagok nem fizetnek tagsági díjat, tagsági igazolvány azonban — lelteiben — kérniök kell a Kör Központjában — a kiadóban: Budapest, Báthori u. 10. szám alatt A Kör legfontosabb célkitűzése, hogy a szakkönyvek zökkenőmentesen juthassanak el azokhoz, akiknek szólnak. A tagok a.ktív részvétele — tanácsaik, kívánságaik tolmácsolása — megfelelően alakíthatja a mezőgazdasági könyvkiadás irányát, s befolyásolhatja a megjelenő szakkönyvek számát is. A tematikai tervel a lövőben a kiadó a tagok javaslatai, észrevételei meszszemenő fi eve lem bevét* lével állítja össze. Az ÉDOSZ idén jubiláló Szeged népi együttese tíz esztendővel ezelőtt, tehát akkor alakult, amikor a néptánc-mozgalom fejlődésének csúcsán állt. 1955-ben éppen tíz év telt «el a felszabadulás óta, s ez a műkedvelő mozgalom, mely még-a felszabadulás előtt kezdődött, de csak utána kapott igazi lendületet, akkorára felért a csúcsra; megvalósította lehetőségeit. Mindez, ami ebben a tízezreket megmozgató műkedvelő munkában benne rejlett, 1955-re teljesen és tökéletesen kibontakozott. Akkor ugyan még nem látszott, hogy a néptánc hagyományos formája már felélte tartalékait. Az ÉDOSZ népi együttese is egymásután aratta hazai és külföldi sikereit. Néhány év után azonban mégis jelentkeztek a válság tünetei; mindenki valami mást akart. Nemcsak a közönség, hanem maguk az együttesek is érezték, hogy munkájuk, tevékenységük valahol megrekedt. Akármit csináltak, mind korábbi munkájuk egyszerű variáció járnak tűnt. Mindezt maga az ÉDOSZ Szeged nevű népi együttese is szinte kézzelfoghatóan tapasztalhatta. Nem lett volna azonban ez az együttes az, ami volt, az a nyugtalan, kísérletező, sokat akaró társaság, ha ebbe belenyugszik. Kutatni, kísérletezni kezdett, hogy megtalálja azt az új utat, amely a fejlődés eddig ismeretlen szakaszait nyitja meg előtte. Nem félt-e a kudarcokból, bátran és határozottan kereste a kibontakozás lehetőségeit. Nem titok, hogy sokáig nem találta meg: a kísérletek erőfesztesei nem mindig jártak sikerrel. Fennállásuk tizedik évfordulója alkalmából rendezett műsoruk azonban, amelyet hétfőn este mutattak be a Szegedi Nemzeti Színházban, azt bizonyította, hogy a sokesztendős és fáradhatatlan kísérletezés, útkeresés régül is meghozta gyümölcseit. Az ÉDOSZ rátalált a helyes útra, arra az útra, amelyen járva ismét visszaszerezheti a közönség elvesztett érdeklődését. Milyen ez az új út? A néptáncmozgalom a kezdet kezdetén a népi táncokat a maguk hamvassagában, érintetlenségében vitte színpadra. Amikor aztán erek n tehetőségek kimerültek, s a közönség közömbössé vált az állandó ismétlések és variációk iránt, a mozgalom a fejlődés újabb állomásait kei-este és meg is találta. Ebben a szakaszában a néptáncmozgalom már nem elégedett meg a nép táncainak szimpla színpadra vitelével, hanem többet akart: dramatikus táncokat mutatott be. Olyan táncokat tehát, amelyek vagy valamilyen történetet, megszerkesztett cselekményt, vagy pedig valamilyen érzést, lelkiállapotot vittek színre. Azonban ez sem hozott minden tekintetben megnyugtató eredményt. A fejlóA kagyoaUnyes rtptAar f ^ i , < « * ,, llSII-ílfl (Somogyin é teteétete!) ®s az újdonság: « Bartók-zenére írt stilizált néni balett,.! dés legújabb állomása: a műzenére írt, népi elemekre épülő, de önálló tánckompozíció. Az ÉDOSZ népi együttese, amely hosszú érek kísérletező és kutató munkájával jutott el eddig, jubileumi műsorával keresztmetszetét adta ennek a fejlődésinek. Olyan nagyszert! régebbi darabok szerepeltek ebben a műsorban, mint például a Mezes Károly koreográfiájává! ás dr. Wnldmann József zenei összeállításával színpadra vitt FAadósorban cimü tánckom pozíció, mint ÍMtor Gyula és Sátáíes Béla Pocsaji legényese, valamint a nagysikerű Szeged felöl, Mezev és Waldmann pompás közös munkája. A legnagyobb figyelmet persze érthetően a legújabb fejlődési fok, a müzenére irt stilizált népi tánc keltette. Bartók Béla Hajnal, Este a székelyeknél és Medvetánc című művének zenéjére mulatta be ezeket a produkcióit az együttes. A koreográfiát Lutor Gyula írta. A tánc, amit láttunk, nem népi táncolás, nem is egy történés drarnatikai feldolgozása, hanem egy drámai telítettségű indulat, egy felfokozott lelkiállapot es érrelpmriWp kivetítése a lánc nyelvén, a tánc eszközeivei. A jelmezek fekete-fehér egyszerűsége. a mozdulatok drámai indulatossása a népballadák világát idézte, de nem a népi idill felbomlásának sremszőgéből. hanem valami egészen modern látás-, módból. A közönség meleg elismeréssel fogadta a .szokatlan kompozíciót. Nagyobb elismeréssel, mint várni lehetett volna. Mégis, nyugodtan mondhatjuk, hiba lenne a műfajnak ezt az újdonságát kizárólagossá tenni. Ennek a többivel együtt kell szerepelnie az ÉDOSZ együttesének műsorában is. Mert. ez csak egy lehetőség. Jogosultságát nem szabad monopolizálni, egyeduralommá változtatni. Annál inkább, mert az együttes új produkcióiból azok is szép sikert, meleg elismerést arattak, amelyek a hagyományoshoz közelebb illó módon kísérellek meg újat adni. Közülük mindenekelőtt a Lutrvr Gyula koreográfiájára előadott férfias erejű Virtusból című kompozíciót említjük, valamint Lutor, Mezey, Waldmann és Stamirs közös munkáját, az először itt, élőadott Pálfalvi szvitet. A nagyszerű jubileumi műsorban közreműködött még Pálé Ferenc és Bús Ferenc né szólóénekesek, valamint a kamara kórus és az együttes népi zenekara. Kopács József és Rajta János vezetésével. ö. V. Az egyetemi énekkar hangversenye Negyvenéves fennállását ünnepelte a József Attila Tudoményegyetem Énekkara az egyetem Dugonics téri dísztermében hétfőn este. Az ünnepi hangversenyt megelőzően dr. Mezősi József egyetemi docens, az énekkar tanácselnöke jubileumi emlékkiállítást nyitott meg az aula előterében. A kiállítás — melyet dr. Devich Andor és Végvölgyi András rendezett — érzékletes képet nyújt az énekkar múltjáról, melyben nehéz periódusok váltakoztak sikeres esztendőkkel. Egyebek között láthatók a tarlóban dr. Dohnányi Ernő elismerő sorai 1940ből amikor 15 éves fennállását ünnepelte az együttes, az 1948-ban Budapesten rendezett első nemzetközi munkáskórus hangversenyén való szereplés dokumentuma, s az 1947-es svájci és ausztriai, valamint az 1963-ban rendezett lengyelországi hangverseny körút emlékei, plakátok, nyilatkozatok, elismerő kritikák. A hétfő esti ünnepi hangverseny első számaként Kodály: Cohors generosa című müvét adták elő ez énekkar jelenlegi tagjai, az egyetem Ságvári Endre gyakorló gimnáziumának és általános iskolájának növendékével együtt — az egykori énekkari tagok tiszteletére. Az együttest az énekkarral immár több mint negyedszázada odaadó munkával foglalkozó Krríész Lajos egyetemi énektanár vezényelte. Az egyetemi énekkar Monteverdi: Ünnepeljünk. Palestrina: Pleni sunt cocli, valamint Mendelssohn: Búcsú az erdőtől című tolmácsolásáért is meleg ünneplésben részesült az aulát zsúfolásig megtöltő közönség részéről. Forró sikert aratott, percekig tartó vastapsban részésült az ünnepélyen fellépő Szalma Ferenc, az Állami Operaház kiváló énekesé, az Egyetemi Énekkar volt tagja. Különösen a Don Carlos és a Nabucco cimü operákból való áriák elóadásával ragyogtatta kivételes képességeit; áradó-telt, erőteljes basszusa pompásan érvényesült. A kitűnően Intonáló énekkar különösen Bartók: Jószágigéző, Kodály: Süket sógor. Ligeti: Pletykázó asszonyok, Kodály: Harangszó, és Békedal, Bárdos György: Tavaszi köszöntő, Vavrinecz: Tavaszi nóták és Matvejev: A gadambokhoz cimű művelnek tolmácsolásával jeleskedett a továbbiakban. Zongorán kísért Kertészné Kain Kató. a műsorközlő Klem m Márta volt. aki kedvesen adta elő dr. Varga Károly Ünnepeljünk című alkalmi köszöntő versét is. n. B. Szerda, lD&j. december 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5