Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

(Hms-ÁLnk ítják KmtitifiiHmrtHmi ki tttt Hnnniniim TAKARÉKOS EMBEREK Szeged-állomá* dolgozói közül az idén 350-en taka­rékoskodtak, s fizették a KST-t így a napokban meg­tartott kifizetésnél több mint félmillió forintot fizet­tek vissza. A KST-tagok kő­éül sokan meghatározott cél­ra gyűjtöttek. Van, aki havi ezer forintot rak be, mert három év alatt szövetkezeti lakásra akar pénzt gyűjteni. Fiatal házasok bútorvásár­lásra, mások viszont a min­den évi aertésvásárlásra gyűjtik a pénzt. Több fiatal dolgozó motorra teszi félre a pénzét, mert úgy érzi, hogy így jobban jön ki, mintha részletre vásárolná. Dr. Ránk fal vy Gyula ÖREGEK NAPJA SANDORFALVÁN Meghitt hangulatú ünnep­cég zajlott le a napokban Éándorfalván a Béke Terme­lőszövetkezetben. Ezen a na­pon tartották a termelőszö­vetkezetiek az öregek nap­ját. Az idős emberek w Idén ls igen nagy szorgalommal dolgoztak, ezért a tsz veze­tősége elhatározta, megem­lékezik dicséretes munká­jukról. Az ünnepi megemlé­kezés után a fiataloskedvű öregek sokáig szórakoztak együtt, vidám hangulatban. i. r. ÜNNEPSÉG A NYUGDÍJASOKNAK A Szegedi Városgazdálko­dási Vállalat bensőséges ün­nepséget rendezett az a töb­bi évpkben nyugdíjba vonult dolgozói részére. A szívélyes, szeretetteljes fogadtatás és a kedves ajándékok rendkí­vül jóleső érzéssel töltöttek el bennünket, nyugdíjasokat. Éreztük a vállalat törődését, s azt, hogy továbbra is meg­becsült tagjai vagyunk tár­sadalmunknak. A Városgazdálkodási Vállalat nyugdíjasai SEGÍTENEK AZ ÜTTÖRÖK A napokban csomagokkal íelpakolva jöttem ki a Széchenyi téri 8-as önkiszol­gáló élelmiszerüzletből. Bi­zony nehezemre esett az ün­nepekre bevásárolt élelmi­szer hazacipelése. Ekkor mellém lépett két kislány, s megkérdezték, hol lakom, szívesen segítenek. Haza is vitték a csomagot, g amikor megköszöntem, azt felelték: ez természetes, úttörők va­gyunk. K. J.-né féltő Hell Péterből KOMMUNISTA HELL PÉTER Tizenhat éves korában pá­lyamunkás volt a BESZ­KÁRT-nál, de nem kötött ki végleg a munkásélet mellett. Volt itthon az édes­anyjának 8 hold szántója, meg valamicske szőlője. Húszéves koráhan úgy dön­tött, hogy földműves ma­rad. s hazajött a városból. Csak néha járogatott el részes kukoricát törni. Mert a kisteleki homok — ha még oly jószándékú is — szűkösen méri az abrakta­karmányt. 1960-ban már úgy gondolta, mindene van, ami kell egy ilyen tanyai gazdaságban. „Ekkor csa­pott be az istennyila." 240 munkaegységemért járt is valami, meg nem is. Ti­zenhárom forint 86 fillér jutott csak egységenként. 0 A jóremenység sugara Ekkor azonban már vilá­gított a jóreménység su­gara az emberek fejében. Fog ez menni, mondogatta Hell Péter ts. Sokat tapasz­talt nagy életiskolával bíró elnök állt a szövetkezet élé­re. ő, Busa Vilmos mond­ta ki először: a munkaegy­ségnek itt nincs becsülete, jobb elosztási formát kell választani. Országosan is egyedülálló kezdeményezés Rossz tapasztalatok volt ez akkor: úgynevezett garantált földművelési rend­szert vezettek be. A lénye­ge az, hogy a tagok előre biztosították a szövetkezetet arról; mennyit kap a ter­mésből, s ami azon felül te­— Akkor is oda jártunk kukoricát törni Szekszárdon — emlékezik — fájt a. szí­vem attól is, amit ott lát­tam. Már télbe hajlott az idő és a kukorica nagyobb rem, az lesz a végzett mun­része még kint volt Vetni akarták a búzát de nem volt hová. A Sztalinyecek csövestől, mindenestől szán­tották le a termést Ez lenne hát az a híres nagy­üzemi mezőgazdaság? Kol­dusbotra juttatja ez az or­szágot, meg a parasztokat is. Kisteleken ís működött már abban az időben egy harmatgyönge szövetkezet Embermagasságú gaz a föl­deken mindenfelé, a másfél éves disznók még nem vol­tak 40 kilósak. — Amikor hazaértünk Szekszárdról olyan volt a falu, mint egy ostromolt je. vár. Nagygyűlés a piacté- 13 ren, a kultúrházban, a párt­házban, agitátorok ültek majd minden család kony­hájában, szünet nélkül ma­gyarázták: miért is lesz jó az, ha elszántjuk a mezs­gyéket. A fiatalok futottak el hazulról, csakhogy ott­hon a szövetkezetben ne kelljen dolgozni. ka ára. Járásnál, banknál nem valami jó szemmel nézték ezt, de az elnök bi­zonyított: Csakis akkor nem lesz mérleghiány, ha így csináljuk. Az emberek ver­senyezni fognak, még töb­bet termelnek majd, mint amennyit egyéni korukban valaha is tudtak. S az el­nök számítása bevált Ettől kezdve Hell Péter sorsa is máskent alakult A közösből eredő jövedel­meket az SZTK kedvé­ért ezután is át kellett szá­mítani munkaegységekre, s így állt fel az évek sorrend­1961: munkaegységért ék forint 86 fillér. 1962­ben 28 forint egy évvel ké­sőbb 45 forint, 1964-ben már 52 forint és most is bizto­sak a gazdák abban, hogy a munkaegység-értékre át­számított jövedelem 60 fo­rint körül alakul majd. Hell Péter jövedelme a közösből saját számítása szerint 36 ezer forint lesz. keze ti gazda alapított csa­ládot. — Ügy érzem, 33 éves ko­romra elértem mindazt ami a magunkfajta parasztem­berek egy részének élete végéig sem adatott meg régen. És azok sem érték el azt amit én, akik annak idején elszaladtak a föld­től. 230 család van a ml tsz-ünkben, s közülük vagy 200-an már építettek vagy bővítették, korszerűsítették a régi házat. ÜK Igazi nagyüzem Tízmilliós termelési prog­ramja volt az idén a Fel­szabadulás Tsz-nek. S ezt teljesítette. Többek kőzött 25 vagon sertéshúst adott a népgazdaságnak. Koráb­ban az egész faluból sem telt ki ennek talán a fele sem. Az 1966-os tervben azonban már a sertéshús­termelés 40 vagonnal sze­repel. Mo6t a zárszámadás­kor egymillió forintot hagy­nak biztonsági tartalékon. A Felszabadulás egyesült nemrég a szomszédos Per­czel Mór és az Egyetértés tsz-ekkel. Ezzel kialakult itt egy igazi szocialista mező­gazdasági nagyüzem ideális mérete. Szigorúan szakosí­tott állattenyésztés, zöldség-, gyümölcstermesztés kezdő­dik, önelszámoló üzemegy­ségek indulnak versenyre egymással. S a mi HeH Péterünk őszintén megvallja: nagyon sokat, tettünk eddig, de a lehetőségekhez képest ez még mindig csak a kez­det Oepl József A forradalmi hűség példaképe l\viregy házáról indult el meteorszerű életútja 1895^ december 27-én. Szamuely Tibor a munkás­osztálynak arna vezetői közé tartozott, akik együtt győztek és együtt buktak el a nroletártö~"'*"'"'""l, melyek 1919-ben Magyarországon 133 napig kezükben tartották a hatalmat, vérük hullatasavai hogy megvalósíthassák álmukat, az új, igazságosabb társadalmi rendet. Egészen fiatalon lett újságíró Szabolcsban, majd Budapesten. Megismerkedett a munkásmozgalommal; amikor 1914-ben a frontra ment, már harcos múlt állt mögötte, a Népszavában és másutt megjelent cikkei élesen ostorozták Tisza Istvánt és a monarchista uralkodó körök többi képviselőjét. Alig egy évvel később hadifogságba került, Szibériába vitték, majd az Uraiba, ahol barátaivá fogadták az oro6z mun­kások. Velük együtt ismerkedett meg Lenin eszméi­vel, velük szabadult a rabságból. Fegyverrel harcolt az orosz forradalom győzelmének kivívásáért, s 1918 elején már személyesen találkozott Leninnel. E találkozás meghatározta a további életúját. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a párt a leg­nehezebb feladatokat bízta rá: előbb a Közoktatás­ügyi Népbiztosságon dolgozott, aztán rá hárult a nem könnyű teendő, hogy emberi körülmények közé, üj lakásokba helyezze a nyomortanyákon sínylődő sok­gyermekes proletárokat. Ezt követően a Hadügyi Népbiztosság egyik vezetője, a forradalmi törvény­szék elnöke lett. ö volt a forradalom villogó kardja, aki kislétszámú csoportjával lecsapott az ellenforra­dalmi szervezkedőkre. Mindezt az erőt a forradalom igazságos ügyébe vetett hite, meggyőződése kölcsö­nözte neki. Ez tette képessé arra, hogy egy rozoga repülőgépen ellenséges frontok fölött kétezer kilomé­teres utat tegyen meg Leninhez, majd vissza, a ma­gyar munkásokhoz szóló örök tanulságokat magában foglaló üzenettel. Szamuely, aki nem ismert ingadozást és megalku­vást, sem a külső, sem a belső ellenséggel szem­beni harcban, szerette a, dolgozó embereket, s azt tartotta, hogy fórra dalomMn a humanizmus egyetlen ismérve: nem kímélni a haladás, a szabadság ellen­zőit. Álláspontját az események tragikusan igazolták: az elbukott forradalom népén a burzsoázia kegyetlen bosszút állt. A fehérterror rettenetes pusztítást végzett a legjobbak soraiban. Az áldozatok között Szamuely Tibor volt a legelső. 1919. augusztus 3-án 29 éves korában hősi halált halt az osztrák határon. Ma lenne 75 esztendős: reá emlékezve a forra­dalom iránti hűség, a hajthatatlanság megtestesítője előtt tiszteleg az utókor. v. r. 0 Maradi legifjabb tagnak HeH Pétert in hívták, csalogatták, hagyja ezt a fejetetejére állt világot. Örökre befellegzett a pa­rasztmesterségnek. Keserű­ség ágaskodott fel benne: ha mindenki elmegy, én azért­is itt maradok. Ott a he­lyem, ahol a földem. S később kiderült: 28 esz­tendejével a kisteleki Fel­szabadulás Tsz legfiatalabb tagja lett. Szerette a lova­kat, kocsisnak állt a szövet­kezetben is. Lajos öccse még mindig hívta: hagyja ott, úgv sem tud abból a munkából megélni. — Az első esztendő na­gyon rosszul sikerült A 0 Lajos is visszajött Az említett számok csak azt tudják megmutatni, ho­gyan alakult egy fiatal gaz­daember anyagi élete az öt közös esztendő alatt, arról azonban nem szólnak: ho­gyan lett a földjét mániá­kusan féltő Hell Péterből 33 éves korára kommunista Hell Péter. 1964 tavaszán kérte felvételét a pártba tagjelöltnek. Az idei tavasz pedig már a párttagság­könyvét is meghozta számá­ra. A Lajos öccsével foly­tatott vitában is neki lett igaza. Nem ő ment el a szö­vetkezetből, hanem Lajos jött meg a szövetkezetbe. Mrxst jól kereső traktorista. Péter bátyja pedig raktár­kezelő, s már mint szövet­A népnek ez a szíve Paprikafüzérek a mihálytelki portákon — Szörnyűek ezek a né­pek. Mind dolgozna a pap­rikában. Éjfélig is csumáz­nának — jegyezte meg a szegedi Űj Élet Tsz papri­kafelelósc, közben hol itt, hol ott tűnt fel zömök alak­ja ez emberek sűrűjében. A meleg épületben több mint 100 ember. Paprikával telt ládákat cipelnek be és ki. Fürge kezű asszonyok csu­máznak, gyors Zetorok hoz­zák és viszik a vörös fű­szert Mikor ismét mellém sodródik Németh István, „elszólásával" maga fejtette meg e nagy igyekezet tit­kát — A mihálytelki népnek ez a szíve. A szegedi paprika mo­nográfiájában azt olvastam: „Szeged .vére", mely élteti e város népét... Egy Híres külföldi kereskedő meg azt mondta: Szegedet a papri­ka helyezte Földünk térké­pére.' Nos, ha így van, ak­kor az is igaz, hogy e „hí­rösség" megszerzésében Mi­hálytelek az elsők között je­leskedett (Rászolgált tehát arra, hogy a város saját családjába fogadja.) Hiszen az Alsóvárosból kirajzott Szentmihálytelek a szegedi paprika egyik ős fészke. kus. tapasztalati, tudományos alapon. Halle professzor „megragadó mí­tosznak" nevezi a marxizmust, olyan vallásnak, amely a modern kor em­bere számára elfogadható, s ez „ked­ves", ravasz bók tőle. Aíi megragadó valóságnak ismerjük már. A mítosz­teremtő vátesz ráhibázhat valamire — a tudós az összefüggések, törvény­szerűségek ismeretében felfedez, meghatároz. De Halle még csak rá sem hibázott... Több mint háromszáz vallást, fele­kezetet, szektát tartanak számon a földön. Milyen egyszerű lenne elbán­ni a marxizmussal, ha fel lehetne venni mondjuk háromszázharmincötö­diknek. A vallások tudományos cá­folata ugyanis ma már nem „kunszt". Éppen a marxizmus—leninizmus adja hozzá a kulcsot. Ha el lehetne fogad­tatni a közvéleménnyel a marxizmus vallás-mivoltát — ez egyszersmind leszállítaná a tudomány rangjáról. Ennyi Prof. Halle polgári ravaszsága és semmivel sem több. S mennyit iz­zad ennek reményében! Időnként persze látszatra mi is Prof. Halle kezére játszunk. Szoktuk mondani beszédekben, le is írjuk cik­kekben. hogy például ..a kommunis­ták vallása a forradalom, n marxiz­mus", vagy, hogy „egyre több ember hite. bizodalma erősödik a forradalmi eszmékben". Tessék: hiszen marxisták is mondják — minek akkor tiltakoz­ni? Hogy lennénk hát akkor ezekkel a kitételekkel? Csak úgy, hogy hason­latokért, képekért gyakran nyúl az ember mítoszokhoz is. beszédében pe­dig kapja a kész fogalmat és mondja. S igy, hétköznapi ertelemben helyén is való ez. A konvencionális kifejezé­sek azonban filozófiai értelemben már nem állhatnak meg. Valójában egyetlen marxista sem tekinti vallás­nak a magáévá tett eszmét, hiszen ha úgy fogná fel, egész társadalmi cselekvése nem lenne egyéb puszta ráimádkozásnól. Eszme és vallás két külön dolog általában, de különösen az a marxizmus esetében. Nemcsak azért, mert mindenféle idealizmus idegen töle — hanem azért is, mert a marxizmussal való azonosulás nem egyszerűen hit dolga. A vallásos hit kizár, lehetetlenné tesz bármiféle meggyőződést. A vallásos hit vakhit. A marxista eszmei hite a meggyőző­dés forrásából fakad. A vallásban bűn a kételkedés, a dogmák revízió­ja meg egyenesen eretnekség. A mar­xizmus a bizonyítás nagy lépcsősorán kalauzol végig, s a megismerést fo­lyamatként fogja fel, aminek eszköze a szüntelen természeti és társadalmi vizsgálódás. Ha Halle professzornak igaza volna, semmit sem kellene ten­ni a marxista meggyőződésért — elég lenne csak hinni. Ámde puszta hittel átgyúrni, átformálni egy világot idealista ábránd. Mert a világ sze­szélyeknek, óhajoknak nem engedel­meskedik, csak önnön törvényeinek. Ezeket a materiális törvényeket meg­ismerni, alkalmazni — ez a marxis­ták dolga. Hogy hit és szenvedély pá­rosul ehhez, az csak természetes. A törvények hordják önmagukban a fejlődés lelkesítő pátoszát, amit kö­zönségesen hitnek is nevezhetünk, mert hogy a szavak jelentése is vál­tozhat, gazdagodhat a történelmi fej­lődés során. A genfi professzor ösvényén még frissek a nyomok, bár a gondolatme­net nem kifejezetten eredeti. Itthon is találkoztunk már olyasféle felfo­gással, miszerint hit dolga, hogy va­laki materialista vagy idealista. Csak­hogy maga ez a feltételezés is tö­mény idealizmus. A marxizmus tudo­mányos meggyőződés volt és maradt, összhangban az objektív igazsággal, az abszolút természettel. Halle sem tudja mítosszá degradálni, még olyan „kedveskedés" árán sem, hogy nem vitatja el a mítoszoktól sem az igaz­ság kifejezésének lehetőségét. Ez az igazság-kifejezés azonban semmi eset­re sem lehet konkrét, csak jelképes. A marxizmus viszont nem. jelképek­kel, hanem valóságos, konkrét igaz­ságokkal dolgozik. A marxizmus titán! hatalmát Halle sem tudja letagadni, legfeljebb misz­tikus ködbe szeretné burkolni. Mint­ha egy új vallás erejét érezné hatá­sában. „Jézus a pásztorokhoz beszélt, a pásztorok nyelvén, a marxizmus pedig a gyári munkásokhoz az ipari társadalom fogalmával. Marx miti­kus víziója betöltötte a hitéletben be­állott űrt és reményt, ígéretet adott a városi munkásoknak az üdvözülés­re" — így summáz Prof. Halle. fgy „kovácsol" fából vaskarikát. Természetesen a marxizmus további történelmi sorsát ezzel nem motivál­ja, nem tudja befolyásolni. Hiszen a marxizmus ereje a dolgok objektív rendjében hat, mint annak feltétlen érvényű törvényei. Ha hiszi ezt a sa­ját mítoszt gyártó professzor úr, ha nem. SZ. SIMON ISTVÁN Es most? Az új élet nem változtatott e hagyomá­nyon? A paprika szeretetén nem. Az Űj Élet Tsz majorja mellett, állványok hosszú során minden ősszel 10 ezer szám vöröslenek a paprika­füzérek. Naponta 100—200 ember hordta, csumázta vagy fűzte a föld vörös.kin­csét. Idén mintegy három­millió-négyszázezer forintot vág zsebre a tsz, a részes­művelést vállalt szövetkeze­ti gazdák pedig közel két ós fél millió forintot nyernek a közös paprikaföldekből. Rászolgáltak: Háromszázti­zenkilenc holdon egész év­ben szép. gondozott volt ez a növény. A tsz vezető­sége megtalálta a hagyo­mányos termesztői kedv új­szerű gyümölcsöztetésének módját. Idén közel 10 mázsa pap­rikával több a holdankénti átlag, mint tavaly. S ez nemcsupán az időjárás aján­déka. nő, az Akadémia levelező tagja, úttörőm unkát végzett ebben. Életéből 47 évet a paprikanemesítésnek szen­telt, és ma is — 77 éves kora ellenére — naponta besétál a Dél-alföldi Me­zőgazdasági Kisérleti Inté­zetbe, hogy nagy tapaszta­latát a jelennek és a jövő­nek adományozza. — A csípős paprika szelí­ditését tulajdonképpen a természet kezdte. A házi­asszonyok (különösen Kalo­csán) szegélyként bolgár paprikát, ültettek a csípős mellé. Ezek között termé­szetes kereszteződés történt. 1918-ban engem bíztak meg a paprikanemesítés-sel. Egy­éves kalocsai kísérlet után rájöttem, hogy a szegedi paprika szívósabb termés­húsú. festékdúsabb, mint a kalocsai. Lejöttem Szeged­re ós a város környéki „fe­ketékről" gyűjtöttem a leg­szebb anya töveket — ma­gyarázza az idős kutató. 1927-ben aztán végleg lete­lepedett Szegeden és itt folytatta munkáját. Talán szerénységből nem mondta, amire később egy tudomá­nyos szakkönyvben bukkan­tam: A magyar és spanyol paprika keresztezésével az ő nevéhez fűződik a szegedi édes paprika. 0 A mihálytelki lányok — akik régen mezítláb tapos­ták egy nagyobb medencé­ben az őrlésre szánt papri­kamagot —, panaszkodtak a falujukba látogató Móricz Zsigmondnak, hogy annyira csípd lábukat, egész éjjel nem bírnak aludni. 1930 után már magmásó géppel szelídítették meg a szegedi csípőst. Később aztán telje­sen megváltozott természe­te: csípmentes lett. Vagyis, édes. A pa pr ikatermesztés örök •szerelmese, Obcrmayer Er­— Idén 68 idős ember, akik a részesvállaláshoz gyengének érezték magu­kat, brigádba tömörült, és 73 hold paprikát gondozott munkaegység fejében. Hon­nan győzték azt a rengeteg fáradtságot, amivel a gon­dozás jár? Idős asszonyok, mint Zöldi Mihályné, Hor­váth Imréné, Vida Ferenc­né egész nap hajlongtak. Vagy a fiatalabb korosztály­hoz tartozó Tanács Imré­né, Kéri Andrásáé, Tanács Lnjosné, Pataki Jóaefné, Kazi Jánosné — de a többit is sorolhatnám —, mind szí­vét ölte a munkába — em­lítette Németh István pap­rikafelelős. Csak a pénzért tennék? Nem hiszem. „A népnek az a szive." Balogh Ddon Szombat. 1366. december Zi.DÉL-MAGYARORSZAG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom