Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

Ötszáznegyvenmillió tojás a háztájiból Kötik a jövő évi értékesítési szerződéseket A baromfitenyésztés és a tojástermelés az idén Í6 az egyik legjobb háztáji pénzforrásnak bizonyult. A ren­delkezőre álló még nem végleges adatok szerint a föld­müvesszövetkezetek az év elejétől nem kevesebb mint 540 millió tojást és megközelítően 1700 vagonnyi barom­fihúst vásároltak fel a háztáji tenyésztőktől. A tarvak szerint jövőre ismét legalább ilyen mennyiségű tojásra és baromfihúsra számítanak a háztájiból, s ennek biz­tosítására már most országszerte megkezdték az 1966. ért tojás- és baromfiértékesitési szerződesek kötését. A szer­ződések a következő évre ls változatlanul hagyják a na­gyon kedvező felvásárlási árakat. Takarmányjuttatást is kapnak az értékesítésre szerződő háztáji baromfitenyész­tők. Minden 1000 darab szerződésileg lekötött tojás után 80 kiló kitűnő minőségű tojótápot cserélhetnek. A liba­hizlalásra szerződők darabonként 15 kiló, a pulykaérté­kesitésre szerződők pedig darabonként 3 kiló takarmányt kapnak olcsó állami áron. (MTI) Négyfajta társasutazás Üjabb külföldi társasuta­zásokat szervez az IBUSZ. Márciusban újabb négyfajta társasutazást Iktat menet­rendjébe. Mindegyik több országot érint. Résztvevői először Bécsbe látogatnak el, majd onnan Csehszlová­kián, illetve Lengyelországon át térnek haza Budapestre. Több osztrák.—cseh köruta­zást szerveznek majd a már­ciusi bécsi vásár alkalmából is, és ismét megteremtik a magyar turisták számára a szíriai és libanoni kirándulá­sok lehetőségét. Mennyire savanyú az ecet? Egy újítás érdekes utótörténete így lett Molnárból alperes, szemben a vállalatával, Előrebocsátom: szó sincs alapon — 159 283 forintot személyeskedésről, az alpe- állapítottak meg kézzelfog­res — Molnár Jenő tlsztvl- ható megtakarítás gyanánt, amely a felperesi pozíciót selő — és a felperes — Szegedi Az újítónak 4 százalékos foglaltakel. A bíróság meg­Konzervgyár — között, esnk kulcs szerint határozták hallgatta a feleket és döntött, éppen pereskednek az újí- az újítási díját, vagyis 6371 tási díj jelentős része, több forintot fizettek ki részére, mint négyezer forint felett. Molnár Jenő a pénzt felvet­De ne vágjunk elébe a dol- te és valószínűleg el is köl­goknak, lássuk a történetet, tötte. Molnárnak nem is kellett magyarázkodnia, hiszen a PM rendeletének 6 § (3) ér­telmében az újítás előtti anyagköltség és az újítás Csörgedező forintok a csatornában Egy ideig nem is volt "tini anyagköltség összeve­semmi probléma, hiszen a tésével kell megállapítani a kitűnő ötletet annak rendje népgazdasági megtakarítást, és módja szerint alkalmaz- Ezt viszont így végeztek el a gyár kalkulátorai, tehát Közismert, hogy a magyar ták, sőt Molnárt értesítette a konzervgyárakban zakuszkát Budapesti Konzervgyár, hogy helyesen. A KMP megalakulásának em lék m úseum á ha n készítenek szovjet megren- ók is be szeretnék vezetni delésre. Gyártása igen egy- újítását, s vele újítási szer­szerű, de a gyártási menet ződést kívánnak kötni. A több részre tagolódik. Nyá- szerződést alá is írták. 1 > ron, a paprikaszezonban, A vita ezután keadőtt. R«­Lrt^oTdSn tárottiw^él -iZ0r0!t b™fé8Zték a gyárnak* hanem ŰS-at^on­^?ífSaxífatbalJ!t.~ljük„!8 ueyl .!«P°kat es ,.«*galltak ban a 2,20-as különbözetet De még ha nem is ilyen módon járnak el, akkor is sántít a dolog. Az igaz, hogy most nem 3,38-at fizetnek egy liter ecetért az előállító csak télen — amikor a sze- egy pillanatra ennél az újíté­zonmunkák véget érnek — díjnál. Az ecet literjét készítik el a terméket. A tá- ugyanis 3,38 forinttal szá­roló tankokból kiszedik a molták a kalkulátorok, már- ,„,, „„„,«. „ „„„ paprikahüvelyeket és az el- pedig annak csak 1,18 fo- * . „ készített töltelékkel meatöl- tart. íUWrt&i, n.?.k "F is 3,38-ba ke­rül egy liter ecet, s ha bur­a vásárló most sem takarítja meg, hanem forgalmi adó­ként az adóhivatalnak befi­zeti. Vagyis: a konzervgyár. keszített töltelekkel megtol- rint literje, állapították meg tik. Viszonylag sok ecetet \z árváltozás 1965 január el­keli elhasználni gyártás köz- sején lépett életbe, ben, s az újítás ls ezzel kap­csolatos. Iz újítóból alperes lesz Közelebbről: a tankokból elSfják ^''^ártr'cír-1 •*«•! kezdődött. A vállalat elutasította a vállalat kere­nokokba, de az ecetes oldat, vezetöi intézkedtek, hogy setét. így igaz, de a vállalat Az ügy bonyolultsága Is mennyit megtakarít abból, annyival csökkenti kiadását. Rendben van — mondhat­ják —, hiszen a járásbíróság igazat adott az újítónak ée amelyben pihent, ott marad ^^ár fizessen •vissza az újí- ebbe a döntésbe nem nyugo­óc »if«ivik a Aeatnrnái-ha '"sí díjból 4147 forintot. dott bele es tovább feliebbe­Ugyanakkor az e^űk üUtc Annyi engedményt kapott, zett. Hogy miért? Azt nem léksnvashor a sáreartoa ho*y hat hónap alatt tor- lehe tudni. Talan így pro­tetemes mény- Inthet, majd később ft az hálják elvenni egy újító ked­nviséeű 10 hidrátos' — időt megnyújtottak 12 ho- vet attól, hogy máskor is y 8 ...T „L „ napra Molnár a vállalati törje a fejét valami hasznos döntőbizottsághoz fordult vé- dolgon? Lehet. Mindeneset­delemért. A döntőbizottság re ez az ecet savanyúbb lett, leállította a visszafizetést., és mint valódi hidrátjai indo­javasolta. hogy forduljanak kolják, s ezek a hidrátok a bírósághoz és polgári per- mái" nem is az anyag mole­ben döntsék el, kinek van kulái. igaza. ecetre van szükség. Mert a sargarépat marónátronog ol­dattal tisztítják, s ezt a lú­gos lerakódást kell semle­gesíteni a sai-val, vagyis az ecetes oldattal. Hogyan születik agy újitás? A múlt év tavaszán rie­hezségek adódtak az ecet­ellátásban, s mint sokszor, a kényszer szült újítást. Mos' ís így történt. Molnár Jenő. aki ugyan a tervosztályon tisztviselő, sokat jár-kel az üzemben. Látta azt is. hogy nincs ecel, dc az sem kerülte el a figyelmét, hogy a másik oldalon elfolyik az ecet, csörgedezik a csatornában, fgaz. hogy nem 10 hidrátos töménységű, de mégiscsak ecet, legfeljebb valamivel többet kell belőle használni és a sárgarépán levő lúgle­rakódást semlegesíteni lehet. Ilyen könnyen született meg az újítás. Javas'atát szóban előadta a gyár főmér­nökének: — Nem kell ecetre várni, ami a csatornába folyik, na­gyon jól megfelel —- mond­ta. A főmérnök Is hasznosnak találta Molnár újítási javas­latát és azon nyomban in­tézkedett annak bevezetésé­ről, alkalmazásáról. Idáig nem is volt semmi problé­ma. hiszen égetően fontos dologban sikerült megoldást találni, az anyagi kihatás­ról nem is beszélve. K'tünőötlet.alkalmazni ki'l A vállalat vezetői Molnár Jenővel írásban is rögzítet­ték az újítást 1965. február 26-án, s tiszteletre méltó gyor­sasággal intézték a további ügymenetet is. Másnap érte­sítették, hogy elfogadták ja­vaslatát. Később, május ele­jén kalkuláció alapján meg­állapították az újitás révén elért népgazdasági megtaka­rítás összegét. Egy évre. — kalkulációs Gazdagh István Két hely üreaen maradt a lakókat felsoroló üveg­táblán, egyébként a szűk kapualjat fogadó lépcsőház éppen olyan félhomályos és csendes így délelőtt, mint bármelyik a Visegrádi ut­cában. A belépő csak ké­sőbb veszi észre kissé oldalt a nyilat, amely világosan mutatja, hogy ez mégsem egy ház a sok közül. Ez a Visegrádi utcai ház, a 15. szám, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártiának haj­dani székháza. És néhány napja — ez mutatja a lép­csőházi tábla — a KMP megalakulásának emlékmú­zeuma. Izgalmas történelemóra A hajdani elószobaajtón belépve ezt is észreveszi a látogató, hogy véletlenül volt csendes ez a lépcsőház, öt perccel korábban még gj-erekza.it hallott volna, kérdéseket ée megilletődött megjegyzéseket. S ezt hallja most idebont is, mert sereg­nyi iskolás lesz nézőtársa, egymást sűrűn váltó cso­portok, akik — így mond­ják a múzeum dolgozói — nyitás óta özönlenek taná­rostól, csoportban vagy egyénien, kettesével az új múzeumba, rendkívüli ée iz­galmas történelemórára. Fényképekkel, fotókópiák­kal és plakátokkal kezdődik ez az óra. A tananyag cí­me: „A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg­alakulása és harcai'. S ahogy haladunk befelé, még izgalmasabb, még különle­gesebb a kiállítás, mert ha tanári felvilágosítás is kell méR a háborúról dicshimnu­szokat zengő újságcikkek­hez. Bíró Mihály, a nagy­szerű forradalmár, plakát­művész alkotásához már semmiféle magyarázat nem kell: az ágyú csőbe ember­ezreket lapátoló halál ön­magáért. beszél. Es a kom­munistákért, akik — ér­zik, tudják ezt a kisiskolá­sok is — először emelték fel szavukat a mészárlás el­len. Elöl a legnagyobbat Ez a plakát önmagában ls, a többi röpánat, doku­mentum nélkül is hőssé, naggyá teszi a látogató sze­mében azt a pártot, amely megalakulásától az orszá­gért küzdött, s azokat a fér­fiakat, akik ezt a pártot lét­rehozták és először rótták győzelemre. Fényképeik — régi, elkopott fotók óvato­A párt alapitóinak fényképel előtt (Dozvald János felvételei) Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkről VESZÉLYES ÖSVÉNYEKRE SODRÓDTAK Magukra maradt kiskorúak és pártfogóik Kisteleken — Nem kívánkozol visz­sza a tanyára, nevelő szü­léidhez? — Nem. — Halk és kissé ijedt a válasz. — Reggelenként hánykor költöttek fel? — Hajnalban. Az állato­kat megetettem, rendbe tet­tem. aztán jöttem Iskolába. — Hol aludtál? — Egy kis kamraszerű szobában. — Jobb a kollégiumban? — kérdem. Ez csalja ki az első mosolyt Deli Ferenc VIII.-os tanuló arcán. Ál­lami gondozott volt, aztán 5—fi évvel ezelőtt egyik kis­teleki tanyai gazda törvé­nyesen fiává fogadta. Cse­lédsorsban tartották, ron­gj'os. sovány, sápadt volt a gyerek. Ma is akadnak tehát The­nardier-ek, nemcsak Victor Hugó világában. Csakhogy ma Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Albizottságok vigyáz­nak arra, hogy az árvaság­ra jutott kiskorúak is em­beri módon nőjenek fel. De­li Ferit elvették a nevelő­szülőktől és a kisteleki kol­légiumban kapott otthont. A gyermekek közt barátokra, sőt néhány testvérre is lelt, — Van-e olyan felnőtt, akihez ragaszkodsz? Akiben bízol? — kérdeztem. — A nyári vakációban Gémes Ernő gimnazista meghívott a szüleihez. Ott úgy bántak velem, mint sa­ját fiukkal. Oda szeretek menni — magyarázza csen­desen, kissé félszegen. Ha csupán ezt az egyetlen gyermeket óvták volna m®g a nehéz sorstól, már akkor is azt mondhatnók: nagy szükség van Kisteleken (és másutt is) a Gyermek- ó» If­júságvédelmi Albizottságok­Korábban — Majzik Ro­zália pedagógus, egyben al­bizottsági titkár erőfeszítése ellenére — csaknem elhalt a községben ez a felelősség­tudat. Az albizottság tagjait mindössze fél éve rázták fel tehetetlenségükből. S máris mennyi tennivaló van tar­solyukban! Jelenleg 25 gye­rek családi környezete nem megfelelő, veszélyeztetett. Ezek mindennapjait vigyáz­za; a családi zűrzavarok rendezésével, vagy a gyer­mekek napköziotthonba he­lyezésével, állami gondozás­ba vételével keresi a meg­oldást az albizottság. Ezen­kívül 7 pártfogó vállalt ne­velői szerepet a rossz útra tevedt gyermekek sorsa fö­lött. Hiszen akadnak erköl­csi züllésre hajlamos kisko­rúak, iskolatársakból tol­vajbandát szervező kis „ve­zéregyéniségek". A megkü­lönböztetett figyelmesség, gondoskodás, nevelés talán helyes, becsületes életútra téríti az eltévelj'edettek többségét. Az albizottság nyár óta rendszeresen megbeszéli ten­nivalóit. A veszélyeztetett és nem megfelelő környezet­ben élő kiskorúakról, az if­júság kulturált szórakozásá­ról, valamint a hat éven aluli gyermekek családi kö­rülményeiről és hasonló té­mákról szóló beszámolók hasznos „térképül'-' szolgál­nak mind a felderítéshez, j mind a a tennivalók és ; megelőzések számára. Hiszen egy-egy ilyen megbeszélésre j az albizottság — melynek 23 tagja széles körben tájé­kozott a helyi problémák­ban—, sok jó, vagy aggasz­tó hírt hoz magával s en­nek al pján az eredmények és feladatok reális mérlegét elkészíthetik. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka ter­mészetesen nem túri az ön­célú ülésezéseket, problé­mázgatásokat — itt elsősor­ban tetteket követel az a felelősség, melyet az élet széleire sodort kiskorúak emberré nevelésében vállal­tak. Balogh Ödön t»an másolt változatai — ott is sorakoznak a terem fa­lán, el ól a legnagyobba!: Kun Bélával. — Kun Bélanak — mi csak Vezérnek szólítottuk mindnyájan — nem volt itt külön íróasztala. Hol az egyik szobában, ho! a má­sikban tűnt fel, ahol ép­pen szükség volt rá. — Ko­paszodó fürge bácsi meséli a gyerekeknek, minden kér­désre türelmesen és hosz­szan válaszol, pontosan idéz számokat é.s adatokat, emlé­keket és történeteket. — Az írógép eredeti, még él az az elvtársnő, aki a röpiratokat gépelte rajta. — Ezen a fogason ak­kor nem kabátok. hanem puskák lógtak, ebben a szobában tanyázott az a tengerészalakulat., amelyik a pártközpontot védte. Detektív a portástülkében — Látjátok, itt volt az udvari bejárat. Később csak ezt használtuk, mert ész­revettük, hogy a lépcsőhá­zi portásfülkében — most is megvan — állandóan ott ül egy detektív fényképező­géppel, egy másik meg fü­zettel, s regisztrálja. fi­gyeli a ki- és bemenőket. — Ez a felvétel akkor ké­szült. amikor a központot feldúlták 1919 márciusában és Kun Béléékat bezárták. Látjátok, éppen ezt a sar­kot ábrázolja, ahol állunk, itt a félköríves ablak és ezen a helyen volt az üveg­ajtó. — A Vörös Újság szer­kesztősége néhány szobával odébb volt — mutatja a gyerekeknek a tárlatvezető, akik éppen ezt nézik. La­pozzák az első kommunista újságot, mert ebben a mú­zeumban megdőlt a „min­dent a szemnek, de semmit a kéznek" ismert kiállítási parancsolata: a muzeális példányokat műanyaglapok közé szortto+tálf, s a láto­gató ügy lapozhat bele a Vörös Újságba, mint a haj­dani olvasó. Sok még itt a látnivaló, nem is tudja a kis es fel­nőtt néző, melyiket nézze. A letartóztatott kommunista vezetők eredeti jegyzőköny­vét vagy az emlékezetes ok­mányt a két. párt egyesülé­séről (a szociáldemokraták sorában Landler Jenő az első aláíró, a kommunistá­kéban Kun Béla). Kun Béla­emlékszoba Legjobban mégis a Kun Béla-emlékszoba ragadja meg a nézőt, ez a kis alap­területű, meghitt kabineti, ahol szerény, keresetlen névjegy idézi „Kun Béla külügyi népbiztos" emlékét, ahol a Leninhez írt leve­lének másolatát, ruháját és tárcáját találni, s ahol így vádolja a Vörös Újsággal kapcsolatban Kun Bélát a rendőrségi jegj'zőkönyv: „Úgyszólván a lap min­denik számában a fegyver­kezésre és a véres proletár­forradalomra izgató cikke­ket írt." Kun Bélának, Tanács­köztársaságunk nagv vezé­rének — ezt a kisiskolások nem tudják — eddig nem volt múzeum*. Családok, hívei őrizték emlékét a vö­röset sárral feketére kenő Horthy-korszakban, s ké­sőbb is néhány évig, a tor­tén elem torzítás idején. S ezért is nagyszerű ez az emlékmúzeum, amely nem­csak a pártnak. Kun Bé­lának is emlékhelye. Kun Bélához méltó, egyszerű em­lékhely, oszlopcsarnok és márvány nélkül, itt a bér­házban, ahol a másik eme­leten most is laknak, biz­tosan ebédet főznek, a dél­utános műszakosok lassan készülnek munkába, és a gyerekek jönnek az iskolá­ból. ÍR. Gy.) Szombat, K>66. tteo*m*>er tt, DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom