Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

Leszerelő katonák A sorkatonai szolgálatot sok fiatal ezekben a napokban fejezi be és tartalék állományba kerül. Ilyenkor, katonaszokás szerint, már számolják, hogy hány napot töltenek még a laktanyában. A katonai szolgálat nem könnyű, más, mint a polgári élet, mert fegyelemre, helytállásra szoktató megkötöttségekkel, előírásokkal, napsütésben és fagyban végrehajtott fárasztó gyakorlatokkal is jár. Ezeken is átsüt azonban a humanizmus, annak szándéka: a fiatalok érjenek egész emberré, társadalmunk öntudatos tagjaivá. A most leszerelőkre is az jellemző, hogy tiszteletet és megbecsülést érdemlően szolgálták le katonaidejüket, áldozatosan teljesítették hivatásukat a különféle fegyvernemeknél és hazánk határain. Segítettek például az árvíz elleni védekezésben is. A szegedi helyesség tagjai Mohács védelménél működtek közre.. A becsületes munka, a tanulás, az általános műveltség gyarapítása, az egészséges, fegyelmezett életmód gazdagította a fiúk egyéniségét, fejlesztette társadalomszemléletét. A laktanyákban a parancsnokok részvételével tartott szülői értekezleteken anyák és apák arról is beszéltek: örülnek, hogy a hadseregben megkomolyodott fiuk viselkedése, magatartása felelősségteljes, kötelességtudó. Ezek és más hasonló értékítéletek tanúsítják, hogy néphadseregünk erkölcsi tekintetben is nevelöiskola. A hadseregben az öntudat, a jellem formálásával együtt a sorkatonai szolgálatot teljesítők közül sokan a polgári életben is gyümölcsöző szakismereteket sajátítanak el. Spámos fiatal a sorkatonai szolgálata idején tanul szakmát. Ma már ugyanis — a korszerű harci eszközöknek, felszereléseknek megfelelően — több mint 30 a hadseregben szükséges szakmák száma. Sokan mint katonák válnak rádiómüszerészekké, rádió- és géptávírászokká, autó- ós traktorvezetőkké, különféle munkagép-kezelökké. Több fegyvernemnél a fiatalok olyan szakismeretekkel is megismerkedhetnek — lokátortechnika, kibernetika stb. —'amire a polgári életben alig, vagy egyáltalán nincs alkalmuk. A Szegeden katonáskodók közül is jó néhány fiatal tanulta meg a gépkocsi- és trak torvezetést, munkagépkezelést. Ha leszerelnek, ezekben a szakmákban dolgoznak. A polgári életben várja őket a munka. Bizonyos, hogy a dolgos hétköznapokban megtalálják helyüket, beilleszkednek a különböző munkaterületek dolgos közösségébe, hiszen egységük kollektívájával is egyek voltak. A leszerelő fiúk leveleket írnak az utánuk következő, helyükbe lépő sorkatonáknak. Papírra vetik a hadseregben szerzett tapasztalataikat, s kérik, hogy az újoncok mindegyike lássa el becsülettel szolgálatát, érjen el jó eredményt a kiképzésben. , Ünnepélyesen búcsúznak a csapatzászlónál. A parancsnokok szíves szóval köszönnek el tőlük és szeretettel fogadják az utánuk következőket. Mi tagadás, a leszerelők örülnek, hogy „kitelt" az idejük. Magukkal viszik -azonban mindazokat a szellemi, erkölcsi értékeket, melyeket a néphadseregben kaptak, s amiket nagyra becsülnek. Szívükben ott marad a katonaélet sok kedves emléke, romantikája, amit mindig jó felidézni. S kicsit megilletődve úgy távoznak a laktanyából: ha a helyzet úgy hozná, készek újból és bármikor fegyverrel a kézben szolgálni a hazát, oltalmazni a szocializmust építő nép munkájának eredményeit. M. S. Pillekönnyű sál, hazai mohair A Divatáru Nagykereske- hazai mohair előállításával, s deimi Vállalat elkészítette az jövőre már a keresett külföl1966. évben forgalomra szánt diekkel vetekedő magyar kendők és sálak mintadarab- mohair sálak is kerülnek az jait, amelyek között körül- üzletekbe. Az egész évben belül 100 féle kötött és szö- divatos, ősszel és télen pedig vött, bolyhozott és sima sál szinte nélkülözhetetlen sálak található, köztük jónéhány jövőre finomak, könnyűek újdonság. Ilyenek például a lesznek. A férfiaké sötétebb fémszálas estélyi, színházi tónusú, a nőké pedig sok kendők és sálak. Újfajta színben pompázó. Hasznos alapanyag a buklírozott fo- intézkedés, hogy jövőre a , . .,,,•• - gyermekholmik, a salak es a nal, amelyből pillekonnyu, kendök nagy részét már a divatos sálak, kendők készül- könnyen tisztítható szintednek. Az ipar kísérletezik a kus anyagokból készíttetik. A következő óra: filmesztétika A filmművészet, mint tananyag a középiskolák első osztályaiban Érdekes színfolttal bővült merkednek meg a tanulók szekunderplan, kis totál az ország 64 középiskolájá- az elméleti résszel, ban az első osztályosok ,, , tanterve. A magyar irodai- Kepsikok mi órák anyagába filmeszté- uz Elektrában tikai oktatást is beiktattak. — Európában nálunk elő- Az első ilyen filmet: Kaször, úttörő kísérletként. Az koyannis Elektráját a naelső ilyen jellegű órák lezaj- pókban vetítették le. Ennek lottak, s a pedagógusok és részlete Euripidész drámátanulók körében egyaránt jának közvetlen előzményenépszerűvé váltak már a it tartalmazta a filmnek adkezdet kezdetén. Ezzel kap- dig a részéig, míg a feliracsolatban látogattunk el a tok nem kezdődnek. Milyen József Attila Tudomány- filmesztétikai fogalmakkal egyetem Ságvári Endre ismerkedtek meg ennek kapgyakorló gimnáziumába, csán a tanulók? — Az Elektra témája közvetlenül az irodalmi anyagba is beilleszkedett — folyahol a négy első osztályban folyó filmesztétikai órák mellett egyébként is működik egy hasonló nevű szakkör, tehát szélesebb fóruma is van ennek az akciónak. A Jilm-eszközböl téma lett A filmesztétikai órák célja, hogy a tanulók a filmet, mint művészetet ismerjék meg, annak sajátos formanyelvét, a szükséges technikai alapismeretekkel együtt. Ez tehát elsősorban abban a tekintetben számít újdonságnak az eddigi gyakorlattal szemben, hogy míg ezelőtt a filmeket, mint segédeszközt ismeretterjesztési lehetőségként használták fel egy-egy tantárgy valamely témaköréhez, addig most magát a filmművészetet, tehát annak technikai és művészeti oldalát is tananyagként oktatják a tanulóknak. Az óra a moziban kezdődik A magyar tanárok — kik természetesen maguk tartják ezeket az órákat is — tervezik meg tantervükben, kiki elképzelése szerint, hogy a meghatározott kereteken belül mennyi időt fordítanak az irodalmi anyag mellett a filmre. így Zsadányi Nagy Árpád, aki két első osztályban is tanítja a magyart, hat filmesztétikai órát ütemezett be a tanév során. — Az ilyen jellegű foglalkozások mechanizmusa érteimében az óra lényegében a moziban kezdődik — mondja Zsadanyi Nagy Árpád. — A kizárólag ebből a célból leküldött filmet az érdekelt középiskolák számára két nap, összesen négy előadásban vetítik le, majd megküldenek minden tanárnak a bemutatott anyagból egy kivágott részletet. Ez képezi a filmesztétikai óra konkrét anyagát; ezt mégegyszer külön is levetítjük, s így azonnal a gyakorlatból kiindulva ises nagy totál tárgyalására. A további program szerint januárban a Ballada a katonáról kerül bemutatásra, s ekkor folytatjuk a művészi beállítások vizsgálatát, valamint a megvilágítás és a felvevőkamera állásának problémáit fogjuk még elemezni. A liatós Mint már utaltunk rá, a tanulókat komolyan érdekli a filmóra. Az első A-osztályban például arra kérték a gyerekek Gábris Ida osztál.vfőnöknőt, hogy nézzék és vitassák meg a filmeszétikai tatja Zsadányi Nagy Ár- órákhoz hasonlóan a napok pad —, s így lényegében abból a szempontból is hasznos volt, hogy hozzásegítette a gyerekeket az Oreszteia-ciklus megismeréséhez. Magával a részlettel kapcsolatban pedig a képsíkok fogalmát vizsgáltuk. Ezt természetesen megelőzte a filmkocka, kép. képsor és ban bemutatott Az öreg halász és a tenger című filmet — osztályfőnöki órán! Ezen túlmenően pedig megfigyelhető, hogy a tanulók igényesebbek lettek a filmekkel kapcsolatban: egyre többen formálnak önálló véleményt, gyakrabban vitatkoznak kritikailag 4s a beállítás egyes kérdései- egv-«gy mozielőadásról. Jó nek a felvázolása, míg rá- dolog ez: a filmesztétikai térhettünk az öt képsík: a .oktatás sikerét bizonyítja, szuperplan, premierplan, Nikolényi István Eltemették Ascher Oszkárt A Farkasréti-temetőben kedden mély részvéttel kísérték utolsó útjára Ascher Oszkár Kossuth-díjas kiváló művészt, az állami Déryné Színház igazgatóját. A temetésen a gyászold család tagjain kívül részt vett Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Garamvölgyi József, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának helyettes vezetője, továbbá kulturális, művészeti és társadalmi életünk számos képviselőie. Ott volt a színházi világ több ismert személyisége. Bevezetőül a gyászszertartáshoz Dvorzsák Üj világ szimfóniájából hangzott el részlet, majd Horváth *erenc Tóth Árpád egyik költeményével búcsúzott a költészet megjelenítésének nagy mesterétől. A Művelődésügyi Minisztérium nevében Malonyai Dezső, a színházi főigazgatóság helyettes vezetője mondott 'gyászbeszédet. Kazimir Károly a Magyar Színházművészeti Szövetség képviseletében búcsúzott az elhunyttól. Ezután a Vándor-kórus előadta József Attila megzenésített Dúdolóját, és felhangzott a munkáxgyászinduló. Az új magyar zenei lexikonról együttest hozott létre. A Rerrich-féle eszköze. A kettős kultúra jelentősége architektúra az eklektika kései hajtá- az építészetben soha sem lehetett sa. Létrejöttének pillanatában a sze- olyan számottevő, mint mondjuk az cesszió már elvirágzott, a modern irodalomban. A legjelentősebb építépitészet pedig még csak szívós elő- - tető az uralkodó osztály volt. Termévéd harcéit vívta. Rerrich kétségkívül szelesen csak az a terv valósulhatott nem volt modern építész a szó mai értelmében, de koncepciózus építész srolt, aki tudta mit akar. Alföldi építészetet akart csinálni és kereste ehhez az anyagot és szerkezetet. így esett választása a téglára, amely a kőben szegény alföldek évezredes múltú időtálló építési anyaga. Messzire vezetne annak elemzése, hogy miért olyan ritka a magyar építészetben a vakolatlanul hagyott falfelületek alkalmazása, és miért vál általánossá a — leggyakrabban követ mímelő — vakolat architektúra. Rerrich elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon ezzel a gyakorlattal. Érthető, hogy figyelme elsősorban Nyugat- és ÉszakEurópa országai felé fordult, ahol a téglaarchitektúra gazdag tárházát tanulmányozhatta. Tette romantikus hevületü lázadás volt, ami ugyanúgy eleve kudarcra volt ítélve, mint az a számtalan többi törekvés is. amely az építészet megújulását egyoldalúan a forma oldaláról közelítette meg. Amit Rerrich alkotott, nem új alföldi építészet ugyart, de mindenesetre magas mesterségbeli tudásról árulkodó romantikus hangvételű ekletika. Hogy a létrejött architektúra eszmeisegében közei járt az akkor uralkodó osztályok ideológiájához, azon persze nincs mit csodálkozni. Az építészet az osztálytársadalmakban az uralkodó osztályok monumentális propaganda meg, amely terve ízlésének megfelelt. Illés irodalom-centrikus szemlélete igazán ott lepleződik ie, amikor a kor eszmeiségét kritizálva az architektúra felett tör pálcát. Az építészeti forma alakulását ugyanis nemcsak az uralkodó ideológia befolyásolja, hanem emlellett nagyon sok más, szélesebb alapokra támaszkodó tényező is, hogy csak az anyagot, szerkezetet, a termelőerők fejlettségi fokát említsem. A középkori katedrálisok ideológiai kisugárzása ma már alig számottevő, mint művészi alkotások azonban semmit nem vesztettek értékükből. Hogy Klebelsberg Kunó mit álmodott, az ma már aligha érdekel valakit. Talán az sem, amit leírt. De nem kell „neobarokk önérzet" ahhoz, hogy a Dóm tér architektúráját, de még inkább az együttest szépnek tartsuk. Véleményem szerint Rerrich müve ma már nyilvánvaló hibáival együtt is megbecsülést érdemlő munka, amelv nélkül a város feltétlenül szegényebb volna. Az irodalom-centrikus szemlélet nem egyszer okozott kárt építészetünknek. Ne feledjük, hogy az ötvenes évek archaizáló építészeti felfogása is a magyar irodalom haladó korszakának építészeti miliőjében vélte megtalálni saját maga igazolását. Ám lehet, hogy valaki a Dóm tér architektúráját teljes egészében elveAz érdeklődök nagyon ban, hogy a laikus olVasó várták az Új zenei lexikont, nem talál benne magyará. amelynek első kötete még a , . , nyáron, második kötete a he- 7"atot olyan SFakran felbuktekben jelent meg a Zene- kanó szavakra, mint aleatomükiadó Vállalatnál, 40 ezres rikus és bruitista zene stb ') példányszámban Szabolcsi Tekintélyesen kibővült az új Bence es Tóth Aladar tobb , , .. , , ' mint 30 éve készítették elöd- fcutaíasofc eredmenyeivel a jét — kitűnően. Három év- különböző népzenékről szóló tized alatt azonban sok min- rész, egészen a sarkvidéki den született és változott a (eszkimó) és óceániai népezene vilagaban, amiről eddig , . ' ^ nem volt kezünk ügyében klg; s ebben a vonatkozástartható tájékoztatás. Az új bari külön szót érdemelnek kiadás napvilágot látott el- Kárpáti János tömören alaső két kötete azonban már pos ismertetői a különböző sokat pótol. Tobb, mint egy- , , ., szerű adatgyűjtemény. A eszak"afnkai eK közel-keleti nagy alkotókról és néhány népek térthódító muzsikájáfontos fogalomról szóló cik- róí. amit a rádióhallgatók kek és tanulmányok néme- egyre sűrűbben hallhatnak, lyikc külön-külön könyvvel Fontos új anyaga a lexikonfelér. Dr. Gárdonyi Zoltán nak a dzsessz eredményeit és (Bachról és Lisztről), dr. kiemelkedő művészeit mélSzöllősy András (Honegger- tató több száz címszó. Tárról), dr. Üjfalussy József gyilagosan pontos adatokat (Bartókról) új méltatásai, a találunk (Somogyi Vilmos legnagyobb mesterek életmű- munkája nyomán) az opevéről közolt jól áttekinthető rettirodalomról és e népszerű és alapos jegyzékek kiváló műfaj kiváló művelőiről. S részei a két kötetnek. milyen helyes újítás, hogy a Ami elsősorban indokolta zenetörténetben szerepet játaz új kiadást: megismerhet- szó költőkről, Aranyról, Adyjük belőle három évtized új ról és József Attiláról, Lerkomponista generációit és montovról és Majakovszkijmodern iranyzatait, a dodc- ' J kafóniáig, az elektronikus és rol> Goethéről és Heinéről, konkrét zenéig. (Kár azon- Apollinaire-ről, Claudelről és Lamartinröl megtudhatjuK, milyen fontosabb megzenésítésekben szerepelnek, s hogy milyen jelentős szerepet töltött be muzsikus partnereinek életművében Hofmannsthal vagy Cocteau! tt, mint ahogy Illés teszi, a végső következtetés azonban még így is hibás. Az épületeknek ugyanis nemcsak abszolút, hanem helyi értékük is van a városon belül. Az épület nemcsak kifejez, hanem jelent is valamit a közönség számára. Illés nyilván arra céloz, hogy a Dóm téri együttes nem más, mint monumentális giccs. Szabadjon a sok közül csupán egyetlen hasonló giccset megemlíteni. Nevezzük el Budai Halászbástyának és gondoljuk meg, hogy mit jelent ez a pesti ember számára! Ha majd sikerült Illésnek a pesti embert meggyőzni arról, hogy helyesebb azt a „mézeskalácsálom" architektúrát állandó jelleggel állványok mögé rejteni, akkor hangulatos vigasztaló szavainak minden bizonnyal Szegeden is nagyobb hitele lesz. Senkit sem kell meggyőzni a szabadtéri játékok jelentőségéről. Azt is be kell lássuk, hogy egyszerű gazdasági okokból mindeddig nem kerülhetett sor a nézőtér évenkénti szétszedésére és összerakására, jóllehet ennek technikai felételei adva vannak. Ennek is eljön az ideje, talán nem i$ olyan soká. A szükségből ezért ne csináljuk erényt. Még az őszi hangulat kedvéért sem. „Hadd legyek szentségtörő" — mondja Illés. Am amit mond. nem szentségtörés. Attól félek, csupán arról van szó, hogy összetévesztette a szezont — az architektúrával, vagy ami még rosszabb, a szüntelenül elmúló, de szüntelenül újjá is születő városi környezettel. (Borvendég Béla) Csak sajnálni tudjuk, hogy mindezek az erények nem tudják feledtetni azokat a felületes mulasztásokat, melyek a hangversenyek és zenés színházak közönségét bosszantják; népszerű művészeink mellőzött részét pedig önérzetükben sértik. A lexikon elsősorban tényeket közöl. Ezt a szerkesztők is előrebocsátják munkájukhoz. Ha azonban ez a munka éppen a lexikonkészítők élő kor- és honfitársait illetően a legfelületesebb, máris kiteszik magukat a megengedhetetlen elfogultság látszatának. Semmiféle szemponttal nem lehet megmagyarázni, hogy fiatal, kezdő énekesek, zongoristák és zenetudósok gondos felsorolása mellett, miért felejtődött ki egy sor olya: kitűnő hazai művész, mint Fodor János, Mátyás Mária, vagy miért említik csak Birkás Lilian férjeként — Nádasdy Kálmánt? Hiába szeretnénk bármit is megtudni a magyar zenei lexikonból a Magyar Állami Hangversenyzenekarról és jogelődjeiről (Fővárosi Zenekar, Budapesti Hangversenyzenekar) is. Ahogy rendkívül felületesen bánik a szerkesztés a világhírű kompozíciókra koreográfiát készítő balettművészekkel: Fokin. Lifar és Millos Aurél mellett hiába keressük Balanchine, Béjart, Janine Charat, Nizsinszkij, Lavrovszkij, Mojszejev, a magyar Brada, Eck, Harangozó, Nádasi mestereket. Különösen mostohán bánik a két kötet vidéki zeneéletünk vezető művészeivel. Az ilyen mulasztás rossz hangulatot kelt a közönség körében, akik ebben sokszor városuk, s önmaguk alabecsülését érzik. Felsorol hatatlanul sokak, maradtak ki, akiknek mellőzését szembeszökővé teszi. ezernyi jelentéktelen név és adat. évszázadnál régebben élt műkedvelő nótaszerzőkről, zenei cikket kanyarító táblabírókról és egykori „híres" cigányprímásokról, akik semmi nyomot nem hagytak működésükről, s nevükön kívül semmit nem tudnak róluk a szórványos feljegyzések. Andor Károly egykori iskolaigazgató csikós nótáit, Au.spitz Jepő hódmezővásárhelyi nyugalmazott főszámvevőt, aki Arany János (!) néven itt-ott nótát is szerzett, s Agai Adolf bohózati kupiéit felsorolják a zeneszerzők között, különkülön címszóban; de már Angyal Lászlót, akinek kompozícióit Ormándy Jenő vezényelte világszerte — kifelejtették. Az új munka forrásául és alapjául szolgáló Szabolcsi— Tóth lexikon egyik legértékesebb részének, a nemzeti zenekultúrák fejlődéséről szóló fejezetek kihagyásának — ugyancsak nem örülhetünk. Igaz: az utóbbi három évtized adatainak feldolgozása itt jelentette volna a legfáradságosabb és legtöbb körültekintést igénylő munkát. Ez azonban éppúgy kimaradt, ahogy nem teljesült az a reményünk sem, hogy — dr. Molnár Imrének A magyar muzsika könyve című kiadványa példájára — helyet kapjanak a magyar zenei lexikonban a fejlettebb zeneélettel büszkélkedő magyar városok. Fodor I.ajos Szerda, 1965. november 3. DtL-MAGTARORSZÁG 5