Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

% | arv Andrássy Lajos Kötnek a gyökerek Húsz és fél fokkal Greenwichiéi keletre s ncgyvenhategészkéttizedre Déltől megállok, s míg a tájat tenyeremre rajzolgatom: a csendből és a fényből körém keríti udvarát a béke... Délen erdősáv: őzek menedéke, Nyugat felé a szántók selyme omlik mint zöld folyam a kéklő horizontig, Északnyugatra kémények: a város rangjelzései — közö.tünk homályos ablaküvegként húzódik a pára — egy éjbenyúló kurta délutánra csak onnan jöttem, — menekült — ahonnan a harangszó még idehallik. Dél van. Csak onnan jöttem lármavert sebekkel a szivemen és lassuló futással, hogy gyógyítgassam malyvalcvelekkel, hogy csillapítsam hársak illatával, mert itt e fák és madarak közt csendben kivirágzik a békesség szivemben, s tanyákon is túl — mik már elhagyottan kucorognak a nyárfák közt, vagy halkan lélegzcnck e lepkesúlyú zajban — amit jussoltam mindennapi harcból lerázom itt mint úti-pori magamról: elszórom ballaszt gondjaimat s végül csak éveim maradnak nehezékül, és itt még az se nyom, e kék magányban oly biztosan hord utamon a lábam, oly könnyű az a test amit nehézkes nyavalya vonszol máskor! — Mint ki vétkes menekültem az utcákból, a házak satupofáiból, hol rettenések ráztak és hangos örömök, sikoltó gyász, a maszkabálos hizelkedések! — Töltés oldatához terítem hátam, izzadt, lucskos ingem lerántva ... s szívom, szívom, mintha ingyen lenne ez ózon-levegő... s lebegve kapaszkodom a játszi fellegekbe lepkéket űzve... s nézem a mocorgást a fű között, a fák között... s a nyárfást mint nagy ajándék-csokrot átölelve szállok, szivemmel kánont éyekclvei Mert holnap újra elborít a város ezer zajával, s forró, pattanásos kőfalai közt nem hallik az ének! O, miért születtem városi-cselédek utódaként, kit megkötött az aszfalt s ha sorsom néha menekvésre sarkalt csak visszahúzott bölcsöm rengeiöje, minden rosszamnak, jómnak eredőjei e város, hol leolvadnak a szárnyak, hol mindennapos ideggörcsök várnak, s a Hivatal: a Jánus-arcú társak, kik jaj, de hányszor jobban megaláznak mint ellenségeim! — s a sanda játék: a színlelt 'bók! — ha mind valóra válnék amit kivannak közben, ó egek! — az undor, amit bennem keltenek keserűbb minden meregnél! — De kötnek a gyökerek, s ha futnék: visszalöknek kötelességeim, — s az értelem fegyelme, S így nap, mint nap fcledve-újrakezdve megalkuszom e részleges futással, e néha-napi csendes gyógyulással. Es hát e város — békém temetője — barátokat is vont körém s erőre kapok közöttük mégis, hogyha látom beteljesedni itt-ott egy-egy álmom kezük nyomán... S hogy értelmem kibomlott e város tette azt: Szeged, — lerontott sár-múltamon kozmoszba húzó tervek s nagy céltudat agyamban itt teremtek! Megszült, nevelt — s felöltötte az arcom. Kimérte léptém — mindennapi harcom, Almaim elűző szeretőm lett, késes nappalokat hozó, nyugalmamra éhes! Hánykódom karja közt: lázadok és félek, s elfutok, — hogy mindég, mindég visszatérje!:. Most a halk mezőnek mocorgását nézem s nyugtatom magamat lepkekönnyű dallal, lelkem a város tartja a kezében magához ránt előbb, mint jönne a hajnal. 1 Fontos Sándor 7 éli éj A

lakásajtón hosszan csengettek. Faludiné összerezzent. Senkit nem várt ma Béla fián kívül, ő pedig csak az éjjeli vonattal érkezik. Talán közbejött valami? Vagy elérte a korábbi vonatot és most rohan haza szerető édesanyjához? Nagyon örült, hogy ilyen jó előre mindent előkészített Béla fogadásához. Nem érheti semmi meglepetés: a pulykamell kisütve forró zsírban várja Bélát a melegítőben, a madártej lehűtve a Félretolta a reteszt, elfordította a kulcsot. Gyorsan feltárta az ajtót: — Ki gondolta, hogy ilyen hamar... Nem fejezhette be. önuralma se menthette Dénes Géza Béla hazajön iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii a lány. Hogy nincs sok kö- n — Természetesen igaza zük egymáshoz. van — mondta a lány megA lány bizonytalanul lép- hökkenve. — Gondoltam is te át a küszöböt. Fejének erre, de én... tessék elhin- mondani, de talán jobb is, akartam bízni, hogy megmondja ... — Mit? — kérdezte Faludiné, könnyeit itatgatva. ' — Bélával eljegyeztük egymást és rövidesen összeházasodunk. — Jaj, ez nagyon hirtelen jött — mondta és mélyet lélegezve hátradőlt a fotelban. A lány zavartan mosolygott: — Béla akarta ezt megegy rántásával hátralódítot- ni, jóakaratúan mondtam, ta lollobrizsidás frizuráját, . —. — , , mely a szemébe lógott. Téhutoszekrényben. tován ^^ a belsö szobába, mint aki várja, mikor süpped be araszos tű sarkúja alatt a vastag-puha szőnyeg. Faludiné erélyes léptekkel vette. Míg befelé ballagott a lány után, azon gondolkomeg dott, hogy azért mégsem kelattol, hogy az ajtóban állo iene ilyen barátságtalannak lány előtt csalódását ki ne lennie ehhez a lányhoz. Himutassa. Halkan felsikoltott. szen semmit nem vétett ellehogy Béla csak éjjel jön. haza. Hiszen és tudom a legjobban, hogy Béla mennyire szereti magát. Mennyire ragaszkodik az édesanyjához. Faludiné újra megbánta kö- durvaságát: — Honnan tudja ezt mahogy így glakult. Igaz, kedves — mama? És én most úgy gondoltam, hogy szerezzünk Bélának együtt örömet: menjünk ki elébe az állomásra. Faludiné szakértől szemmel, könnyeit itatgatva figyelte a lányt. És valahogy ga? — kérdezte enyhébben és úgy lattai hogy ^ alatt a u~n 1 kócos lollobrizsidás haj alatt A lány, ki cseresznyevirágos nyári ruhácskát viselt világossárga nájlon blúzzal, el is mosolyította magát. Nem R gúnyolódásból, csak hát... y Béla anyja most olyan furcsa, nevetséges volt előtte. Faludinénak időbe került, míg meglepetésében felismerte látogatóját: ne, csak éppen alkalmatlan időben jött. — Bocsásson meg kedves kisasszony, hogy annyira meglepődtem magán, de azt hitten\ a fiam jött meg. A lány megnyugtatta: egy fotelra mutatva, hellyel kínálta. Belesüppedtek a színesmintás, puha fotelba. A lány szeme előtt széthajtott egy fürtcscmót, hogy jobban lássa Béla anyját. — Bélával én állandóan leveleztem és már háromszor meg is látogattam a laktanyában. Faludiné azt érezte, hogy a szíve görcsösen összeszorul. — Rosszul hitte. Béla csak ••-JajTm^ Icuka? - ^^L^J^t Í^TDd* mondta, de gyorsan helyesbített — Bárányi kisasszony? — Jó estét kívánok — kömennyi lélek, a Ion cseresznye-virágos ruha alatt mennyi szív húzódik meg. S mór nem úgy gondolt rá, mint egy lányra, hanem mint a menyére, a fia jövendő feleségére. Fájt neki, hogy fia életében az első helyet most már ez a lány tölti be, de mért legyen ezér; rá irigy, féltékeny, mért ne ossza meg vele a szeretetét. Zsebkendőjet eltette, s maTehát a fia ezért a lányért _ sal érkezik. Nem írta ezt meg "L^'J^Í ^h.^JLÍ! »b£ta£í'nézítfc ÜSe a lány magának Bála? ^ ilyen kU k^ fS szeméb%.?*ert tud^' ?°st F

aludiné arcára ráfa- raitó múlik: vagy elveszti a gyott az iménti ked- ft "„S-^,, fiát, vagy egy lányt is nyer vesség. Méghogy ép- bl,rif ,tovabb' ^Hf1" mellé. És minél szigorúbban pen őnek^nem írta volna beIete" nézte, annál jobban a szívésza Faludiné, még mindig az meg? Jól néznénk ki... De _Vf in ** ^^ a kis íitosMTV ajtóban állva. Mit akarhat honnan tudja ez a lány, hogy . áev^ttékfe-n tndmn ^plőkkel hímzett, frizurás - Béla mikor érkezik? Ellen- VEty ^ ^ teremtést. Egyszer aztán felségesen fordult a lányhoz: ^ ^prt.én egy" állt. kedvesen mondta: szönt a lány. — Jó estét — köszönt viszez most itt — gondolta boszszankodva, éppen ma délután, amikor Béla egyévi szolgálat után hazajön szabadságra a katonaságtól. Vé- mint nekem, gül mégis beljebb lépett és nak? Talán betessékelte a lányt az előszobába: — Ugyan ki másnak írta volna meg legelsősorban, az édesanyjáAzt akarta mondani, hogy — talán magának, hiszen mas n; I de j — Fáradjon beljebb, Ba- ga csak egy lány, akivel a ranyi kisasszony. Jól megnyomta a „kisasz- kozoát szony"-t, hogy értsen belőle szót szerű anya vagyok. — őszintén szólva — nyeldesett a lány — mindig azt éreztem, hogy maga, hogy a néni nem szivei engem. Most is megéreztem, ahogy az ajtóban fogadott. Faludiné felhős szeméből — Gyere gyermekem, próbáljuk meg egymást szeretni. ö Mert sem a jó cselekedet, sem a gyarlóság nem maradhat örök titok, Jvát Mák Péten- segédmunkásról is kiderültek a szomorú dolgok. Először egy Hajdú János nevü villanyszerelő könyörgött a könyvelőnek, hogy vonja le végre Mák fizetéséből azt az ötszáz forintot, amivel neki. tartozik, immár egy esztendeje. Aztán Kovács Imre hegesztő jelentett be hasonló igényt, aztán, mint ahogy a hegytetőről megindul a lavina, megindult a kölcsönzők áradata Mák Péter szerény fizetése ellen. A precíz könyvelő összeszámolta az adósságot, aztán sajnálattal közölte a pénzük után futó emberekkel, hogy esak várjanak türelemmel, mert Mák az OTPkölcsön miatt pillanatnyilag fizetésképtelen. Tulajdonképpen elekor kezdődött a baj: egy kárvallott feljelentett Mákot, hogy az nemcsak szélhámoskodik, hanem az apró tolvajlásokat sem veti meg, saját szemével látta, amikor néhány alkatrészt kicsempészett a gyárból. Az adósságok és a gyárból kicsomliószett alkatrészek ügyében vizsgálat kezdődött, s mikor Mák Péter mindent töredelmesen bevallott, a gyár vezetői úgy határoztak, hogy a bűnök útjára siklott férfiú társadalmi bíróság előtt feleljen viselt dolgaiért. Bár munkaidő után rendezték a tárgyalást és a megjelenés nem volt kötelező, mégis többen maradtak ott, mint a termelési értekezleteken. A technikusok kényetelenek valtak felszerelni a mikrofont, hogy az utolsó székeken ülők is tisztén hallják Mák Péter bűneit. Egy nyugdíj felé haladó műszerész volt a vád képviselője, aki hivatásos jogászokat is lepipáló beszédben világított rá Mák Péter gyarlóságára, keményen dörögte, hogy a vádlott ártott a gyár hírnevének. becsapta munkatársait, megkárosította a népgazdaságot: ezért ki kell rekeszteni a becsületes dolgozók közül. De a védelmére kirendelt munkás is olyan beszédet vágott le, hogy a legravaszabb jogi rókák is elszégyellték volna magukat, ha hallják. — Tisztelt társadalmi bíróság! — harsogta a védő. — Szerencsétlen, fiam egy kicsit futólag szóra- megeredt az eső. Csak nézte de visszakapta a két gyöngycsepp mögül a lányt, aki most itt áll ő és a fia között. El nem lökheti magától, mert a fiát is elvesatené. Ö, felnő a gyerek és az anyjának már harcolnia kell azért a kis szeretetért — Nagyon sajnálom a néVissza akarta utasítani a feleiősségrevanást, de mielőtt szóra nyitotta volna a száját, hangos morgás hömpölygött végig a termen. Ebből megértette, hogy ellene fordult a hangulat Ügy döntött, hogy jobb lesz meg- " fl^"11 . . bánást mutatni? háTígy szólt mt Igazan ^^ HUSIMON LAJOS Lavina megtévedt ember áll előttünk. Hibázott nagyot hibázott mindannyian elismerjük. De meg kell néznünk az enyhítő körülményeket is. Mint hallottuk: Mák szaktárs rossz társaságba keveredett. Mértéktelen ivásra csábították a cimborák. Nagy összegekben kártyázott mert, belerángatták a haverok. Gyakran kiment a lóversenypályára is, mert csábította a léha társaság ... Itt megállt a beszédben a védő és az asztalra csapott. — De, tisztelt társadalmi bíróság! Az elkövetett hibákért nemcsak Mák szaktárs a felelős. Mert kérdezem én: mi, a többiek tettünk-e valamit Mák szaktárs nevelése érdekében. Mák szaktárs közvetlen felettese, Varga brigád vezető főként a hibás, mert neki tudnia kellett volna a vádlott rendezetlen magánéletéről. Ha Varga brigádvezeiő nem mulasztja el a kötelességét, tiszta szívből állítom, hogy ez a megtévedt ember nem süllyed ilyen mélyne. A megvádolt brigádvezető — aki jó tíz évvel fiatalabb volt a vádlottnál — indulatosan állt fel védekezni. — Valóban hibáztam, amikor nem foglalkoztam Mák szaktárs magánéletével, de Tóbiás művezetőnek figyelmeztetni kellett volna a kötelességemre ... Tóbiás művezető talpraugrott, hogy visszautasítsa Varga vádaskodását, de mert a termen isimét áthömpalygött a dühös lárma, hát így szólt megtörten: — Igaza van Varga brigádvezetőnek. Hibáztam, amikor nem figyelmeztettem őt. De az igazgató is mondhatta volna, hogy „nézd, Tóbiás, neked figyelmeztetned kellene Varga brigádveaetot..." A vádlott neve csak az ítélet kihirdetésekar került újra szóba. Javító-nevelő munkára ítélték, s ezen kívül kötelezték, hogy elvonó kúrának vesse alá magát. A brigádvezető és a művezető pedig mint közvetett bűntárs, szóbeli dorgálú^ban részesült. A történet szereplőiről még csak ennyit: Mák Péter az elvonó kúra után jó útra tért, kifizette az adósságát, megtérítette a gyárinak okozott kárt. Varga brigádvezető viszont anynyira mellre szívta a dorgálást, hogy ivásnak adta a fejét. Tóbiás művezető — mert gyomorbaja miatt nem lehetett rabja az alkoholnak —< úgy lendült a züllés útjára, hogy egész havi fizetésén lottó cédulát vett, persze az utolsó vasig elveszítette a pénzt, és hogy a következő fizetésig föl ne kopjon az álla, zaciba csapta a télikabátját. lom. Tulajdonképen sszefonódva ballagtak az éjszakai gyorshoz a gesztenyelombok alatt Faludiné némi fájdalommal így szólt a lányhoz, mikor a sorompókhoz értek: — Icukám. azért én ... valahogy mégsem így képzeltem el a Béla szabadságát. — Anyám — szólt a lány az izmos anyai karokba belesimulva — meglátja, nagyon szép szabadság lesz ez Bélára mind hármónknak. Sccs Ernő versei 1 Movemher Jöjj el hozzám, mert rozsdásra barnul az egek vasa s a füvek megremegnek. Ordas szél szalad az erdő árkaiban s az esték iába elé hevernek a délutánok, Tüzet rakok a dombon, hogy megtalálj engem, mert az éjszakák, a gonosz banyák fekete talárban a hegyekre ültek s hálójukba eltévedt (embereket fognaki Adok neked karcsú ibrikben tejel s friss (kenyérrel kínállak. Jöjj el hozzám, mert az egek vasa rozsdától barnul, s a hajnal kék-taréjú kakasa * belevágja csőrét a gubbasztó világba. Február Folyékony a holdfény kék anyaga, jalakra mázolja az éjszaka. Hűlt kémér.yü házak felett borzas, bolond szél kesereg. Cégtáblákat fordít, fákat nyikorgat s kürtölve köszönti a borbélytányér-holdai Farsangi mulatók mennek haza, lobog a szélben a lányok haja. Szép szerelemre ebrendnek holnap, amikor a gyárak kakasai szolnak. 6 QU-MAGíAhQMZAG Vasárnap, 1965. november 14. J I