Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

55. évfolyam, 268. szám Ara: 6« fillér Szombat. 1965. november 13. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Venns-rakétát bocsátottak tel a Szovjetunióban Hilliók életet veszélyezteti a Smith-kormány Nehézipari üzemek a szabadban Aracikkek es igények Élénk vita az országgyűlésben az oktatási VCfOnUFOl Cseterki Lajos9 as MSZMP KB titkára: Az iskola az életre neveljen! Cseterki Lajos bevezetőben hangsúlyozta, hogy az oktatási törvény végrehajtása során az elmúlt négy évben sokoldalú és nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk. Az oktatása reform céljai az oktatás minden területén új lendületet adtak. Emelkedett az oktatóés nevelő munka hatékonysága. A reform szellemében elkészült tankönyvek, tantervek és nevelési tervek először oktatásügyünk történetében az iskolai munka mindkét oldalát: az oktatást és a nevelést egységbe foglalják. Felhívta a társadalom figyelmét a korszerű műveltség és szakképzettség megszerzésének fontosságára, és e ténynek jelentős szerepe volt abban, hogy Munkaszerető ifjúságot! az iskolarendszerben tanulók száma nagymértékben megnövekedett. A gyakorlat bebizonyította az oktatási reform alapelveinek helyességét. — Vannak oktatási formák, amelyek javításra, vagy továbbfejlesztésre szorulnak. Ilyen módosításra szorul az egyetemi felvétel előtti gyakorlati ' munka, vagy a gimnáziumi 5 plusz l-es rendszerben a szakmai előképzés. Az ifjúság munkára nevelése helyes elv — mindenki örömmel üdvözölte. De ez a helyes elv a minisztérium értelmezésében leszűkült, és a gyakorlati végrehajtás a Művelődésügyi Minisztérium kezéből kicsúszott. i nek és a diplomának éppen az legyen az óriási jelentősége, hogy tényleges tudást igazoljon. Csak addig „papír", amíg nincsen mögötte tényleges szakismeret, megfelelő felkészültség. Ügy gondoljuk, hogy ennek az elvnek az érvényesülése oktatásunkban segít, például az érettségihez hozzátapadt meg nem felelő nézetek eloszlatásában, sőt néhány éven belül elvezet az érettségi vizsga felülvizsgálásához is. Az érettségi mítosza és értéke (MTI Foto — Vigovszkl Ferenc felv.) Jte ülésteremben: Kádár János és Cseterki Lajos elvtársak Az országgyűlés pénteken folytatta a vitát az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló beszámoló fölött. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kormány tagjai. A vitában elsőnek Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel, majd Varga Pálné Hajdú-Bihar megyei, Berta Mihály Pest megyei, Halmágyi Ivánné Csongrád megyei, Molnár György és Andrási Béla Szolnok" megyei, Háklár Mária Fejér megyei, Kaszás Imre Tolna megyei, Varga Gáborné Borsod megyei, Pióker Ignác budapesti képviselő, Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Nagy Károlyné Vas megyei, Elek László Békés megyei, Schuchmann Zoltán Nógrád megyei, Mándics Mihály Bács-Kiskun megyei, Molnár József Heves megyei, Orosz Józsefné Fejér megyei, dr. Révay Zoltán Győr-Sopron megyei, Varga Károly Somogy megyei és dr. petri Gábor Csongrád megyei képviselők. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A következőkben Cseterki Lajos, Losonczi Pál, Halmágyi Ivánné és dr. Petri Gábor felszólalását ismertetjük. — A termelő, az alkotó munka megismerése, és az abban való részvétel nagy hatást gyakorol az ifjúság szemléletére. Ezért általános iskoláink, gimnáziumaink feladata, hogy olyan technikai ismereteket adjanak, olyan készségeket fejlesszenek ki és olyan gyakorlati oktatást biztosítsanak, amelyre mindenkinek Szüksége lesz, az élet bármely területén dolgozzon is. A munka és a tanulás egységét mi úgy értelmezzük, hogy az iskola az életre neveljen. A korszerű technikai és szakmai ismeretek elsajátítása mellett derék, becsületes állampolgárokká szeretnénk nevelni gyermekeinket. Azt akarjuk, hogy közösségi érzésű emberekké váljanak, akik szeretik népüket, szeretik az embereket, bátrak és munkaszeretők. Cseterki Lajos beszédében foglalkozott a továbbtanulás lehetőségével és annak értelmezésével. Arra a kérdésre: hogyan oldhatjuk meg, hogy a továbbtanulásban a társadalom és az egyén érdeke minél jobb összhangban legyen? — így válaszolt: — Oktatási reformtörvényünk az olyan iskolatípusok továbbfejlesztését határozta meg, amelyek befejezése lehetővé teszi az ismeretek azonnali hasznosítását. Ennek megfelelően a Művelődésügyi Minisztérium életbe léptetett néhány intézkedést, de azok sokszor meg nem értés, vagy más akadály miatt nem voltak elég hatékonyak. Pl. a középiskolák belső arányát a szakközépiskolák javára nem változtatták meg. Társadalmunk megbecsüli a munkát Apró Antal Csongrád megyei képviselőkkel beszélget. Balról jobbra; Nagy Dániel, Balogh László és Apró Antal — Szakmunkásképző intézeteink az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnek, mert az új munkásnemzedéket, a szakképzett fiatal mezőgazdasági dolgozókat nevelik. Egy ország erejét a termelés fejlettsége, a technikai eszközök, a dolgozók képzettsége ós műveltségi szintje adja. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a mi társadalmunk népünk munkájára épül, teljesen érthető, ha hangsúlyozzuk: a mi társadalmunk mindig értékelni és becsülni fogja a közvetlenül termelőmunkát végző embert, az anyagi és szellemi javak előállítóját. — A munka melletti továbbtanulás egyik legelterjedtebb formája az esti és levelező oktatás, mely a felszabadulás óta jelentősen hozzájárult az elmúlt rendszer bűneinek jóvátételéhez. Sok tízezer tehetséges, szorgalmas munkás- és parasztembernek adott módot arra, hogy élete derekán teljesedjék Ifjúkori álma: technikussá, mérnökké, tanítóvá, tanárrá, közgazdásszá képezze magát. Ez az oktatási rendszer történelmi hivatását teljesítette. Fejlődésünk jelen szakaszában új tartalmat kell kapjon: a termelőmunkában dolgozók továbbképzésének feladatát kell, hogy betöltse. Az iskolai és iskolán kívüli oktatást szólesebben kell értelmeznünk. Ügy gondoljuk, eljött az ideje annak is, hogy Magyarországon az oktatással összefüggő évszázados „papírszemléletet" félretegyük, ezzel is növelve a tudás értékét. — Fejlődésünk már ma megköveteld, de holnapunk szét kell feszítse, és szét fogja feszíteni a csak iskolai keretekben való gondolkodást. Olyan gyakorlatot kell kialakítanunk, amely a tényleges tudás alapján mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán felvételre jelentkezhessen, a megfelelő tudás bizonyítása esetén felvehessék, illetve képesítést kaphasson, függetlenül attól; tudását hol és hogyan szerezte, szervezett oktatásban-e vagy iskolán kívül. Ezt meg kell oldanunk — ezt az elvet gyakorlattá kell tennünk. Az oktatási reformtörvény feladatunkká is teszi ezt azzal a céllaJ, hogy minden iskolatípusból biztosítanunk kell az utat az egyetemekhez és főiskolákhoz. Szükséges ennek bátor és következetes végrehajtása. Ez nem azt jelentené, hogy a£ egyetemi felvétel, vagy az oklevél, a diplomamegszerzés követelményeit csök' jentjük. Ellenkezőleg: növelni akarjuk: Az oklevél— A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését középiskolai végzettséghez kötötték, az érettségi társadalmi rangot jelentett, az úgynevezett „úri középosztály" peresztizsér dekáit védte meg az érettségi bizonyítvánnyal. Megfelelő származás és társadalmi kapcsolatok esetén a hivatalszerzés eszköze volt, befejezett végzettséget nyújtott. Ezzel szemben az érettségi ma már a befejezettségnek csak illúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába állás között. Az érettségi bizonyítvány tulajdonosa, ha nem kerül felsőoktatási intézménybe, ahhoz, hogy munkába állhasson, valamilyen szakmát kell tanuljon. Az érettségi bizonyítvány ma társadalmi rangot nem jelent, teljesen egyenértékű azzal, hogy „középiskolai végzettség". Az érettségi számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az. a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és fölösleges megterhelését. jelenti, az érettségi eltörlésének kezdeményezésére ösztönöz bennünket. Természetesen nem volna helyes elhamarkodottan intézkedni. Ezért javasoljuk a Művelődósügyi Minisztériumnak: a pedagógusok, a tudományos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse el: fenntartsuk-e az érettségit, vagy nem? — A gimnáziumot végzettek száma természetesen mindig több lesz, mint az egyetemekre és főiskolákra felvehetőké és mindig lesznek olyanok — még eredményes felvételi vizsga esetén is —, akik nem vehetők fel. Szükségünk van e kérdésben is a szülők segítségére és a reális szemléletre. Azt javasoljuk, hogy minden szülő úgy gondolkodjék és gyermeke arra ,s számítva kezdje meg gimnáziumi tanulmányait, hogy annak befejeztével, 18 éves kor<jban kell szakmát választania. Senki se tekirv e társadalmi igazságtalansá. nak, ha nem vették fel í . általa elképzelt főiskolé i vagy egyetemre. Az egye mi és főiskolai felvétel vizsgához kötött. Ez * vizsga versenyt jelent Olyan ve senyt, amely nem lezá , mert oktatási rendszert. ifjaknak és íelnőttekr. ,t egyaránt lehetőséget biztosit tudásuk bővítéséhez. — Két éve új felvételi rendszert vezettünk be és a származás szerinti loategorizálást megszüntettük. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához értünk, amikor már az osztály-erőviszonyok alapvetően megváltoztak, az alapokat leraktuk és elkezdtük a szocializmus telje.* felépítését. Ebben az időszakban gyermekeinknél, a leik már a mi rendszerünkben születtek és az osztálynélküli társadalomban fognak élni, dolgozni, nincs szükség azt vizsgálni, hogy ki volt az apjuk. Azt hiszem, senki sem gondolja, hogy ez a felvételi rendszer abszolút igazságos, de az eddigi vizsgarendszerek közül a legjobban megközelíti célját. Az a véleményünk és ebben három tanév tapasztalata erősít, hogy o felvételi rendszert tovább lehet és tovább is kell javítani., Ügy kell továbbfejleszteni, hogy a pályázók tehetsége és felkészültsége, rátermettsége és magatartása egységben legyen elbírálható. A hazafias nevelés forrásai Cseterki Lajos a továbbialtban szólt a hazafias nevelésről. Hangsúlyozta: az iskola kötelessége, hogy az ifjúság számára bemutassa és közelhozza elődeink életét, népünk fejlődését, alkotásait és vívmányait, mindazt, ami múltunkat összeköti a társadalmi haladásért, a népek testvéri együttműködéséért folytatott harcunkkal. • A hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak az egyik forrása. Ennél a forrásnál megállni, csak ebből táplálni az ifjú szíveket, nem elegendő, nem is volt célunk sohasem. Népünknek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is — hangsúlyozta a szónok. — A hazaszeretet munkásosztályunk, népünk forradalmi harcában, a szocialista építésben új tartalmat kapott. Nemcsak arra gondolok, hogy valóra váltak és válnak azok az álmok, amelyek történelmünkben anynyiszor megfogalmazódtak. Sokan, alak a felszabadulás előtt a kizsákmányolás tűrhetetlensége, a létbizonytalanság miatt kénytelenek voltak elhagyni az országot és máshol keresték boldogulásukat, ha ma hazalátogatnak, csodálkozással állapítják meg, hogy új hazát találtak. Népünk valóban hazájara lelt e honban. Nemzeti függetlenségben, szabadon élünik. És ehliez hadd tegyük hozzá, hogy népünk ma a szocialista országok nagy családjába, a nemzetközi haladás élvonalába tartozik. Erre a jelenre mi büszkék vagyunk. — Hazafiságunknak tehát két forrása van: népünk forradalmi múltja és jelene, amely elválaszthatatlan más népeknek a haladásért folytatott karcától. Arra kérjük pedagógusainkat, hogy népünk forradalmi hagyományaival együtt állítsák az ifjúság elé életideálnak a ma élő munkások, termelőszövetkezeti parasztok, az alkotó érteimdsé(Folytatás a 3. oldalon.)