Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-08 / 237. szám

— Az apám 's a Dömös személy najón volt azon az éjszakán. Egy jugoszláv vontató tilos helyen állt meg. A lámpája sem égett. Nekirohant a személyhajó — meséli László Kornél, a szegedi hajóállomás fő- szemüveges ember, nöke. Huszonöt éve irányítja a folyami és — Csak a partról tengeri hajókat. Miláttam az esetet, kor valamelyik elsikMár akkor sem ha- ijk előtte, azért jóljozhattam a sze- esőén nézi: ha nem mem miatt. Szomorúan mondja. A hajóskalandot, ?®„rvan . ® ami apjával történt szívesebben élte vol, küvői képről mosoHajós a parton ^irZZ ' ' szegediek miért nem szeretik igazán 3 Ti— lyóktól. A MA- három és fél évig szát? Annyi módjuk HART-nál dolgozik dolgozott. Aztán Mo- ienne hajózni rajta, parti munkán. hács, Apatin város Néha üresen indulMagas. csontos, következett. Vissza a nak el sétaútjukra a Dunán Nagymaros, motorosok. Visegrád. Tíz évig Az a vágyai hogy volt Itt állomasfő- mindenki úgy ranok. Láttam, amikor jongjon a vízért, leégett a Salamon- ahogyan ő. Persze ez torony — fénykép- ^k álom, de vanPel w bizonyítja. Es nak megvalósítható is a kormánykereket a jeges dunai árban elképzelései is. Tifogja, de mégis kö- szinte emberfeletti szaj sétaút Jugoküzdelmet vívtak, hogy megmentsék az állomásépületet. Irodájában 27 centis víz állt. Aztán 1957-ben Szegedre került. Azismerke- óta itt dolgozik. Gyegyakorlati • rekei is Itt élnek. hajóhoz. 1965 a jubileum éve. _ — Huszonöt éve na át 6. Mindig víz- v*&yok MAHART-os. re vágyott. A véré- Mé® az ősénél, a ben van, hiszen MEFTER-nél kezdmár a nagyapja is temhajós volt. De azért Pesten nem csüggedt. ö dett a sem szakadt el a fo- munkával. Linzben Nagyobbik lánya esszláviába, s esetleg később hosszabb kirándulás a Tisza-torokig, s onnan már a Dunán Budapestre. Nemcsak ő, mi is reméljük, hogy ezek az elképzelések valóra válnak. K. A. Válaszolnak az illetékesek Miért nem kelt vándorútra o lenkóc? Lapunk szeptember 14-1 számában Ha „kihagy" az együttműködés címmel foglalkoztunk egyes vállalatok kooperációs munkájának hiányosságaival, s többek között megemlítettük, hogy a Rostkikészítő Vállalat számára több mint 3 ezer tonna leckóe exportját irányozták elő, de a HTJNGAROTEX ezt még nem vette át A külkereskedelmi vállalat illetékes főosztályvezetője, Köri Béla elvtárs, a cikkre küldött levelében elmondja, hogy valamennyi európai országban, ahol illőit kendert dolgoznak fel, óriási lenkóckészletek jöttek létre ós ez megnehezíti a magyar lenkóc exportját. Már tavaly sem tudtak értékesíteni 1700 tonnával. Az idén elsősorban ezt az 1700 tonna lenkócot kellett eladni, s ezenkívül még további 1100 tonnával vettek át a Rostkikészítő Vállalattól. A HUNGAROTEX mindent megtesz azért, hogy az export folyamatos legyen, de a világpiaci árak még most is hátráltatják a külföldi értékesítést Változatos program a középiskolás KISZ-istáknak Országszerte eseményekben gazdag hónapok várják a középiskolásokat. A KISZszervezetek rendezésében ősztől tavaszig egymást érik a különböző vetélkedők, bemutatók. pályázatok, amelyek mindegyike jól megfelel a 14—18 évesek érdeklődési körének és sok lehetőséget kínál a fiatalok szabad idejének kellemes és hasznos eltöltésére. A gimnáziumok, a technikumok és szakmunkástanuló intéaetek Ifjú műkedvelői — a szólisták csak úgy, mint az együttesek — iskolai, illetve körzeti, majd a legjobbak megyei bemutatókon állhatnak közönség elé. A költészet napja alkalmából a jövő áprilisban megtartják a vers- és prózamondó középiskolások országos vetélkedőjét. Ezen a megyei versenyek legjobbjai vesznek majd részt. A következő hetekben irodalmi, néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti, fotoés filmpályázatokat írnak ki a 14—18 éveseknek. A beküldött munkákat megyénként értékelik, az irodalmi díjért versengő fiatalok azonban a rádió Így írunk mi pályázatán is részt vesznek. A KISZ-szervezetek kezdeményezésére honismereti szakkörök egész sorát hívják életre. Ifjú barátaink klnbja Ogyesszaban Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is tiszteletbeli tagja az Ogyesszai 58-as számú iskolában már évek óta működő Magyarország ifjú barátai klubjának. Ezen a klubon — mely a magyar—szovjet barátság egyik szép megnyilvánulása — keresztül fejlődött ki aktív kapcsolat az Ogyesszai 58-as iskola és a szegedi Radnóti Miklós gimnázium tanulói között. Még 1964ben az ukrán diákok 31 főnyi küldöttsége járt nálunk, s ezt a látogatást a radnótisták már két alkalommal viszonozták. Felfigyeltek erre a kapcsolatra a moszkvai és ogyesszai rádió, a Znamja Kommunizma és az Izvesztyija 'tudósítói is, aminek következtében a szovjet fővárosból már többször sugároztak adást a Radnóti gimnázium tanárai és diákji számára. A Magyarország ifjú barátainak klubja és a szegedi KISZ-fiatalok az idén újabb küldöttcserét szerveznek. Szeged nemzetközi liagyományai Szeded idecenforeal- ban, a Vasasszentpéter utcai ko leveleit. Megmutattuk-e „ " intézmény különös börtön már ezeket ogyesszai vendemanak, különösen a sza- Volt: párbajvereségért és po- geinknek. badtéri játékoknak vonzóere- utikai „bűnökért" kerültek Városunk történejét lényegesen növelhetnénk, ide a foglyok, s az Újlaki . •. «, , . , ... ... „ ha kellő gondot fordítanánk Antallal duelláló Gárdonyi teftol kiszakithataUan a azoknak a történelmi, műve- 1891-ben, a nemzetiségi iz- szerh»eQ törtenete, mint aholődéstörténeti mozzanatok- gatásért bezárt Vajanskf gyan lJ?Í nak a fölkutatására. és ápo- i893-ban egyaránt tapaszta- muvelodestorténetben lására, amelyek a várost latokat szerezhetett erről, más nemzetekkel összekötik. Vajansk^ Legutóbb például, a nsehszerb előkelő hely illeti meg Szegedet * i-Í „ÜL A hazai szerb kultúrának •• • foghaznaplójában £ űividék után SzeLegutóbb például, a nseh- azt is megírja, hogy Szege- fuda Kai^ P iLk.m VuTc szlovák íróküldöttség ittjár- den találkozót először éle- fd « ^Sáts^mTea^pítakor, vendégeink nagy ér- tében a magyar paraszttal... jfo deklődéssel beszélgettek ar- Kár, hogy ez a napló magya- ^^'"Ó^ sze-b színielÓ ról egymás között - s a de- rul még nem olvasható. te az elso szinieiolegáció vezetője, Ctibor Stít- Pedig Vajansky nem volt nicky a Tisza Szállóban tar- magyarbarát, sőt, élete vétett estjükön nyilvánosan is géig a pánszláv eszme meg- f^di" k^«ókolT"neó fölemlegette -, hogy a szá- szállottjaként várta a cár «^g „erb ffik volt n^ezadf?rduld . n^8 J^f katonáit. Egy cseh költő, ^.T^an^Hckí S?r£ koltoje es iroja, Svetozar Stanislav Kostka Neumann Zn.tínnvU Sarailiia Joakim Hurban-Vajansky egy évet azonban, akit a katonasors gíffiS Szegeden - igaz az vetett el hozzánk az első vi- vidakovic, Kornél Stankovic, A — megért5 Jovan suboticc, Jovan Antuadást, s társulata utána Szegeden, Zimonyban, Budán, Baján és Aradon játszott. A töltött államfogházban. Ám, milyen lágháború idején, érdekes, tréfálkozott Stítnic- rokonszenvvel nézte az al- novi£ _ a múlt századi ky, közben kisétálhatott a földi magyar tájat. Kiskun- szerb irodalom és tudomány városba írásai megjelentek dorozsmáról írt verset, s jeies képviselői városunkban a szegedi lapokban ,.. Való- benne ilyen sorokat: szítták magukba a műveltség Anyás mosollyal nevet a tiszta ég alatt ez az ország ^ Hteratúra tejéti A régi OSmelynek egén sirályok, vadkacsa- • a vadlihanyájak kola Ugyan már nem áll, de úsznak, s hol táncosléptű gólyák kelepcinek. médnt lehetne eiteni valahol. E földön szélmalmok vitorlái lebegve motoznak. V, A oeJíilTt i«T kőbe S tele van füstszürke komor bivalyokkal a tál... bogy az o nevüket is KODe véssük, emlékeztetőül es Teljességre törekvés a látott ipari létesítmények, látványosságul jugoszláv ii é I L- ii I v ,. , hanem a jó koszt is elbű- vendegeinknek. n el Rul hadd soroljunk völte 6ketJ s idézzük még a mult szaföl néhány további mozzana- Az államfogház különben második felének nemzettot, amely városunk nemzet- ha történetét sikerülne föl- közi kapcsolatait is. Az ártzU kozi kapcsolatait a hagyomá- d0i20zni méa sok tanulsá- irányította ránk Európa fi.„.„4K™! UUlSUZJll, tUCg SOK. VailUlSH- » , rj„.7,-_ T „„. nyok erejével erősíthetne. gos kapcsolatra deríthetne Maradjunk meg a szlovákok- fényt. 1912-ben például a Ztl' Pj*, mutatott ra a román G octavlan innen Filológiát Közlönyben Sípos irta Ad Endrének: „Ma0d. István, hogy az ifjú Dugó- nyomban hoi mcs András versei között Magyarország küldött és három szlovák népdal huzo- övéim egy r|Jze {ijó kÖ2Ö dott meg: a pnvigyei novici- nycl kísért nemes barátsl us, a nyitrai gyakorlotanár, ának jelei on kelleme. íme, szlovákok közt kezdte sen érintettek." Pedig Goga, gyeimét. Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Róma segítségét az újjáépült város új nagykörútjának neveiben Miért nem néphagyománygyűjtő mun- akár yajanskf, nem volt ZfT'X^ éppen a magyarság híve. eszméltetett rá, hogy Szeged Széchenyije tagja volt csehszlovák testvérvárosunk, Brno gazdasági egyesületének, sőt anyagi támogatásban is részesítette Morvaország lelkes agronómusait. A A Csillagbörtön hagyományai is internacionalizmusra nevelhetnek. Főként ,a negy> a hivatalos örökítette meg írjuk ezt fol a koruton egyegy márványtáblára magyarul és azon a nyelven, amelynek beszélőjét oda vihetnénk Szeged hálájának e beszédes dokumentumai látására? Egyetemünk tanára, Birkás Géza megírta francia utazók szegedi látogatásának történetét is. Itt járt a hullámvenes években sok szerb és s;rjából föltámadt városban ukrán kommunista rabosko- Ferdinánd Lesseps, Francois dott is. Történetük földerí- Coppée, Jules Massenet, Leo szegedi hírlapokból meg 'azt tése', névsoruk összeállítása Dclibes, Róbert Fleury, Jues elemzese historikusainkra üette Adam. Palásti László is megtudhatjuk, hogy 1890 júniusában brnói műszaki küldöttség járt Szegeden „tapasztalatcserén", 6 nemcsak vár. „Szeged és a nagyvilág" cíA fiú és kutyája A folyón nagy volt az élénkség. Motorosok, kajakosok és evezősök igyekeztek felfelé. A beugró csücsök mintha ketté szelte volna népes seregüket: a Marosra és a Tiszára irányítván őket. Ültem a parton és élveztem az októberi nyarat. De közeli szórakoztatóm is akadt egy halász személyében, aki meregető hálójával apró halakat keresett ladikja környékén. A játékos szenvedélyével és hidegvérével dolgozott, amikor a hálót kiemelte, négyöt piciny kárász ficánkolt az alján. Meg akartam kérdezni a halászt, hogy meregetővel lehet-e nagy halat fogni, de megzavart egy fiúcska, aki mellém telepedett szép sárgásbarna, fehér nyakú kutyájával együtt. Á kutya ugyan visszatáncolt volna a víztől, de mivel kis gazdája maradt, így kitartott mellette. A fiú is figyelte egy ideg a halászt, bár a szemében nem vettem észre semmiféle érdeklődést, inkább taKi akar sofőr lenni? A KPM pályaalkalmassági vizsgáló kocsija már nem először dolgozik Csongrád megyében. Nemrég Hódmezővásárhelyen és Szegeden állomásozott, azután Makóra indul majd. A kocsival műszeres ellenőrző méréseket végeznek, orvosok vizsgálják meg a látást, s elsősorban a színek érzékelését, továbbá a reflexműkodést. azt, hogy ki miként reagál a közlekedésben előforduló különböző jelenségekre. A tapasztalat szerint Szegeden és a szegedi járásban akartak a legtöbben szakmásított gépjárművezetők lenni: két nap alatt 180 szegedi, illetve szegedi járási jelentkező foglalt helyet a vizsgálókocslban. Legtöbbjük megfelelt, részt vehet a tanfolyamon. Csupán 14-en „estek ki", elsősorban a színek rossz érzékelése miatti A megvizsgáltak nagyobb része sorköteles korú fiatal volt, kisebb része más korosztályhoz tartozott. Többnyire már meglevő szakmájukhoz akartak újabbat szerezni. A szegedi 67 leendő gépjárművezetőből 33 ipari szakmunkás, a 42 járási jelentkezőből 17 ipari és 8 mezőgazdasági szakmunkás. Ián bántos lehetett, ö szólt először a halásznak: — Bácsi, vigye át a túlsó partra — mutatott magyarázatképpen a szép kutyára. A halász meglepődött a furcsa kéréstől és egy pillanatg a fiút mustrálgatta, majd a kutyájára tekintett. — Minek vigyem át? — kérdezte a fiútól. — Nekünk nem kell — válaszolta a fiú a halász kérdésére. A fiú hangja bánatos lett, s leszegte a fejét. Látni lehetett rajta, hogy nem szívesen válik meg négylábú cimborájától, s az is lehet, hogy csak a fenőttek utasítására érkezett a folyópartjára. A szép formájú kutyát magaim is megsajnáltam, s azon gondolkodtam, hogy vajon a túlsó parton milyen sors vár majd rája. Talál-e egyáltalán gazdát, s ha igen, milyen ember lesz az? Fiatal-e, öreg-e? Vagy viszatér a régi kis gazdához? Visszaúszik a túlsó partról, esetleg megkerüli a hídon a távolságot? Előfordulhat. Hallottam már olyan kutyáról, amelyet a Dunán vittek át, de másnap újra otthon volt. L^het, hogy átúszta a Dunát, de az is lehet, hogy valaki ladikon visszavitte a másik oldalra. A Tisza nem is olyan széles. talán átússza ez a kutya. A halász mintha ráállt volna a dologra. — Hogy hívják a kutyát? — kérdezte a fiútól. — Fillérnek — mondta a fiú. A halász próbát tett. Csónakjából szólogatta a kutya nevét: „Fillér, Fillér!", majd füttyentett. A kutya lépett egyet a csónak felé, de csak egyet. Aztán odaugrott a fiúhoz és hűséges fejét a térdéhez dörzsölte. — Nem marad odaát — állapította meg a halász. — Vigye át, bácsi — kérlelte újból a fiú. — Tán nem őriz rendesen? — kérdezte a halász. — Nem. Nem ugat, csak játszik — mondta a fiú halkan. A halász elfordította a ladikot és csendesen evezni kezdett. A fiú rámnéaett, s mint aki szégyelli magát, elindult a homokos parton. A bokor mögül még hallottam a hangját. — A bácsinak nem kell egy jó kis kutya? — Nem — felelt rá egy mély hang. Ültem tovább a parton, élveztem a késői nyarat. S az a szép sárgásbarna, fehér nvakú kutya egész nap emlékezetemben maradt. G. I. S emlegessük a régi bör- mű cikkében még számba vett tönöket is. A magyar-fran- egy sereg külföldi kapcsola cia művelődéstörténeti kap- tit. A West Side Story alkalcsolatok szorgalmas szegedi mával fölidézhettük volna kutatója, Palásti László há- például, hogy kevéssel a rom éve e hasábokon írt a nagy árvíz előtt (1879) már francia forradalom katonái- j^rt nálunk Szegeden egy nak szegedi történetéről. A angol balettegyüttes! A kiköztársaság osztrák fogságba lcncvenes években francia esett harcosai 1793 őszétől színtársulat és operaegyüttes, raboskodtak a szegedi vár- valamint olasz színtársulat ban. A több mint ezer fo- szerepelt városunkban. A golyból 1800-ig háromszáz- franciákkal volt FebvTe nál is többen haltak meg. Fridrich, a Comédie FranPalásti László helyesen in- f0ise jeles művésze is. ö dítványozta, hogy emléktáb- Volt annak a színészbizottlan örökítsük meg a nagy ságnak az elnöke, amely Páforradalom városunkban el- rizsban előadásokat rendehunyt mártírkatonáinak em- zett az árvíz pusztította SzeÖT ÉV GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ építésztechnikusokat keres a Szegedi Konzervgyár felvételre. Jelenkezni lehet a konzervgyár telephelyén Szeged, Rókusi ff. 6., reggel 6.30-tól 15 óráig a vállalat személyügyi előadójánál. Jelentkezni Írásban is lehet, postafiókezámunk: 18. x S 6554 lékéti Az olaaz foglyok története már ismertebb. Ok is a szabadság mártírjai voltak, őket is az osztrák zsarnokság fűzte rabláncra. Kossuth szabadította ki ötszázukat 1848 októberében, alföldi toborzó útja során, midőn Szegedre érkezett. A francia nyelvű emléktábla mellett, vele egyidőben, olaszt is elhelyezhetünk. S tehetjük jövő augusztus 5-én. az ünnepi hetek során, annál több joggal, hiszen aznap a szőregi csata évfordulója is lesz, azé a csatáé, amelyben Alessandro Monti ezredes parancsnoksága alatt az olasz légió is hősiesen harcolt Haynau túlereje ellen. Az ő emléküket is őrzi a Bolyai Intézet előtti emlékoszlop és Szőregen a csata emléktáblája. S őrzi azokét a lengyelekét is, akik Dtmbinski vezetésével szintén a szőregi csata harcosai voltak ... A csata évről évre visszatérő emléknapján, az ünnepi hetek keretében, rendre nemzetközi találkozót tarthatnánk, új szint vihetnénk vele a programba. Ágaznak szerte a problémák. Kossuth neve mindjárt Bálcescuét társítja: a Széchenyi téri Zsótér-házon levő emléktábla előtt román vendégeinkkel tiszteleghetnénk. De az olasz kapcsolatokat folytatva, az első világháború idején ide internált „taljánok" is eszünkbe jutnak: róluk Tömörkény írásaiban maradt fönn halhatatlan emlék. Még ukrán kapcsolatra is rámutathatunk: Herrmann Antalnak, a szegedi egyetem volt néprajz-professzorának hagyatékában őrizzük az ukrán tudós és iró, Ivan Franged segélyezésére. A Dmitrij Agrenyev-Szlavjanszkij szervezte nagyhírű orosz „énekes társulat" a múlt század végén három ízben kereste föl városunkat: a közönség első szereplésükkor oly hálásnak mutatkozott, hogy szívesen jöttek el ismét. S mindeMel még nem értünk végére Szeged nemzetközi kapcsolatainak. Kutatásokra van szükség e kép kikerekítésére. Célunk csupán az volt, hogy fölhívjuk a figyelmet a tennivalókra. Városunk idegenforgalma nőttön nő, nem mindegy tehát, hogy mit nyújtunk vendégeinknek. Igényesebb, műveltebb külföldiek nem elégszenek meg a halászlével, paprikával, szalámival: a kultúra nevezetességeire is kíváncsiak. Legnagyobb „specialitásaink", íróink és költőink a nyelvi korlátok miatt számukra egyelőre még keveset mondanak, habár a gyarapodó fordítások lassanlassan áttörik e gátakat is. Annál többet jelent vendégeink számára, ha saját történelmük, kultúrájuk itteni nyomaival találkoznak, kivált, ha látják, hogy mi magyarok is becsben tartjuk őket. Nem is tudom, van-e még magyar város, amely ennyi faita — s többnyire progresszív — nemzetközi kapcsolattal dicsekedhetik? Ez is egyik hatásos érv lehet a szabadtéri játékok jogosultságáért folytatott — a minap úiból föllángolt - vitában. Természetesen csak akkor, ha az emlegetésen kívül tervszerűen ápoljuk is e nemzetközi tradíciókat. PÉTER LASZLO Péntek. 1965. október 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5