Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

Megkezdődött a múzeumi hónap Vöigyessy Ferenc m ugy űj !e m ényének kiállítása Szegeden Az idei múzeumi hónap helyi rendezvényeit aligha lehetett volna méltóbb kiállítással megnyitni, mint a szegedi származású dr. Völyyessy Ferenc, Budapesten élő főorvos rendkívül gazdag és értékes képgyűjteményének bemutatásával. A Horváth Mihály utcai képtár két szintjét megtöltő, mintegy százötven műalkotásból álló pompás kollekció a XX. századi magyar festészet alakulását igen jól érzékelteti. A reménykeltőén sokat Ígérő tárlat biztató hangú nyitányát, Szinyet Merte Pál két kis remekműve, a bájo6 Horgászó Félix és a napsütötte Szurokfenyő indítja. E gyöngyszem értékű képccskék híven tükrözik a nagy magyar kolorista harmonikus, derűs festészetét és azt a meleg természetszeretetet, amelyek által piktúránk egyik dúsan termő ága tőle válik optimista jellegűvé. Az ő eredményeit kasugallja. Ezzel mintegy megadja azt a férfiasan komor hangot, mely a Munkácsy örökével jól sáfárkodó- alföldi-piktúra viharsarki mestereinek, elsősorban Tornyainak és Koszténak alkotásait oly karakterisztikussá teszik. A nagy vásárhelyi mester Elhagyatottan című drámai feszültségű képében éppúgy benne van a földdel sága lasy Sándor és Heller Ödön színpompás képei, melyeken a vidám tápéi parasztfiatalság ünneplőben kerül elénk. Műveikben a napsütötte Tisza-táj népének életkedvét meggyőző erővel fejezték ki. A szegedi festészet Nanybányához kötődő tartalmi optimizmusa és az ezt tolmácsoló koloritgazdagküzdő ember zord magánya, mint a néppel együttérzó, parasztivá vált Tornyai János lelkületének borúsbüszke zártsága. A nálánál színesebb, de nem könnyedebb Kaszta József Szentes környéki hóval fedett tanyája döbbenetes közelségbe hozza a városi élettől meszsze eső puszták egykori „elsüllyedt világ"-ti Kettejük Nyilasy és Heller vásznain kívül — leginkább Szőri József és Dinnyés Ferenc vörös-kék tónusú alkotásaiban konstatálható. Károlyi Lajos virágszirom gyöngédségü festőpoézise pedig Juhász Gyula szomorkás lírájának képzőművészeti megfelelője. Az itt élő festőket a modern szellemű Vinkler László és a kiforrott munkásságú Dorosúlyos tónusa azonban ie- 0' Imre képviselik. Az életvegösebbé válik Endre Béla ecsetje nyomán, 6 az 6 hajművét most tetőző Dorogi, Tisza-képein, egyetlen hatalnalt sejtető tompa kékjei lí- mas, eget-földet-vizet összeraian fejezik ki a magas egű. alacsony horizontú alföldi tájak szemérmes szépma toz toló, hazai tájba kivo- «*«eit- A Völgyessy-gyűjtenuló és annak szépségeit felfedező nagybányaiak közül a vezetőegyéniségek egy-két sikeres vásznát láthatjuk. Ezúttal azonban mint emberábrázolók tűnnek fel. Feolvasztó fényszimfóniában dicséri szeretett vidékünk csodás szépségét, Mlutén e most nyilvánosságra került legnagyobb hazai magángyűjtemény Varga Lajos szakaszvezető nem tartozik a dicsekvő emberek közé. A történet, amit elmondott, azt bizonyítja, fiatalon is tapasztalt parancsnok. Azt vallja: „Az ember segítsen, ha tud". Pedig ő többet tett ennél. Egy embert a szakadék széléről vezetett vissza a .becsületes útra. Ennek történeiét mondja el ő maga ... „Számítottam arra, hogy esetleg nehéz emberek is kerülnek a rajomba, de K. Lajos túltett minden < :kcpzelésemen. H^l Még nézni is ro6sz laszolgatott. volt, ahogyan mun- megmondtam kához látott. Nem tetszett a dolog, megpróbáltam hát beszélgetni vele. Foghegyről válaszolgatott Nem mondta, hogy nem akar dolgozni, de agyafúrt válaszaiból megállapítottam, hogy „dörasölt" legénnyel álA tüuletn piófráia lem vele, biztattam, £022. bátorítottam. Kezdett dolgozik, mint a töt^ aiek. Néha az arcára volt írva, hogy megbánta ígéretét lok szemben. Gon- tűnt. Most már köz- tly*nk^ beazélgetdoltam, utánanézek vetlenebb bevonulás előtti éle- folytattam. Megmatének. A laktanyá- gyaráztam neki, . . ban nem sokat tud- hogy semmi értelme őszinte lenni, tam meg. Vasárnap a fegyelmezetlenség- hónap multán eltávozást kértem és nek. Fátylat boríelutaztam lakhelyé- tunk a múltjára, de re. Itt tudtam meg, cserében becsületes hogy K. Lajos bevo- munkát várunk tőle. nulása előtt bizony Kezet szorítottunk, többször is összeüt- Néhány nap múlközésbe került a tör- va úgy láttam, megvénnyel. feledkezett a fogahozzám Két egy olyan apró tolvajlást is elismert, amit közvetlen bevonuláskor követett el, és amiért soha, senki nem gyanúsította. Ez a vallomás annak a jele volt, hogy A következő napon dalmáról. Kérdőre érezte a gondoskomagamhoz hív tom vontam., mire így fe- dóst és egyre inkább Beszélgettünk, de ő megint flegmán váErre nyíltan, hogy mindent tudok róla. Bűnt követett el, megbűnhődött érte, kár lenne továbbra is ezt az utat járni. A katona redett. Fejét lelt: „És ha maga elfogadta a mi élemellém áll, de a töb- tünket, ••biek fütyülnek az Hónapok teltek el, neki egyezségre?" Meg- mire megkapta az elnyugtattam, hogy be- só dicséretet Aztán szélek a rajjal. Nehéz hetek következtek. K. Lajos nagypn igyekezett, de régi élete jó ideig visszahúzta, elfehé- Civilben munkakerülehaj- lő, léha életet élt és totta, nyegleségének nekem azt ígérte, még a nyoma is el- éppolyan rendesen már nem volt vele baj. Azt hiszem, megnyertük a társadalom számára.. Ilyen gondja van Varga szakaszvezetőnek, aki nem kevesebbre vállalko- • zott, mint hogy embereket formáljon. mény missziót betöltóen hívja fel figyelmünket nem egy méltatlanul elfelejtett festőre, többek között, az anyagáról vázlatosan számot A fehértói lovasul - meg a Hivatal alföldi-műhelyhez Pogány Ferencre, tartozó akinek renczy Károly artisztikius •s7-ájnOK paraszttárgyú képét megjelenítésű női portréi Manet előadói könnyedségére vallanak. Réti István ismert önarcképe és anyjáról készített érzelemteljes műre már mélyebb lelkiségű alkotás. HoUótytól, a jeles művésznevelőtől való Falovat kislány-bon a megújhodás útját járó festészetünk gyermekien kötetlen dala zeng. Az Beolt de Paris kővetőinek hazai csoportjából kimagasló Rippl-Rónai József nyolc művével szerepel. Egyszerű eszközökkel létrehozott pasztelljai, mint a Szundikálás kettesben, valamint a művész szüleiről festett nagy oLajképe, a polgári hétköznapok csöndes boldogságát idézik Ripplin kívül a modern francia piktúra befolyását Vaszary János nagyszerű portréja is érezteti, mely színeiben éppúgy, mint kompozíciójában, bátran áttöri a század végi arcképek konvencionalizmusdt. Még náluk is merészebb stíluskísérletezőnek tűnik azonban a Nyolcak mozgalmának vezére, Kernstok Károly, aki expresszionista hevületfl Utolsó vacsorá-J&val a francia Fauves-ok forma és szín forradalmáraihoz csatlakozik. Kél héború közti festészetünk sokrétűségére jellemző, hogy ez hol agreszszív vadsággal szól nozzánk, hol meg a költészet teremtette álomvilágot vetíti elénk, mint Gulácsy Lajos Olasz mese és Csontváry Kosztka Tivadar Zárda című különös hangulatú képei. Velük együtt a nagy magányosok közé tartozik a kiállításon több művével részt vevő Mednyánszky László és Egry József is. Pantheist® életszemléletüket, a természettel egyesülő lelki azonulásukat a hallatlan érzékenységgel megfestett tájaik el hihetően igazolják. A jellegtelen műcsarnoki naturalizmusnak hátat fordító művészeink sorából a római-iskolás Aba Nóvák Vilmos és Molnár C. Pál, az eleven ecsetjárású Basch Andor és a lírikus alkatú Szőnyi István néhány egymástól elütő arculatú képével Ismerkedhetünk meg Festészetünk több mint félszázadra visszanyúló polgári szellemiségű vonalát a ma élő neves művészek közül Czóbel Béla. Mlháltz Pál, Iván Szilárd és Rorsos Miklós elődeikhez, illetve kortársaikhoz méltó szintű alkotásai zárják le. A második emeleten létható alföldi festészet — előbbinél bőségesebb — anyaga Rudnay Gyula mély húrokon látszó, érzelpmdús müveivel kezdődik. Fojtott tüzű, sötét tónusú önarckép-e és' feleségének portréja Goya zsarátnok alatti parázsként izzó szenvedélyét elénk tárva a magyar népétet-ábrázolók érdemes tagjai közé emeli. Hasonlóan e felfedezésre serkentést érezzük a teremnek több mint felét betöltő szegedi festők alkotásai előtt is. A modern hazai képzőművészetbe szervesen beágyazott helyi piktúránk szilárdan megállja helyét. E gyűjteményben való méltó szereplése is arra kötelezi a szakilletékeseket és győzi meg a nagyközönséget, hogy Tisza-parti városunk festészete Jelentőségének megfelelően iktatódjék be a alföldi ábrázolóművészet felső szintjébe, s érdeme szerint e rangon tartsák a jövőben számon. A paraszti élet egykori árnyékait nyomasztóan éreztető vásárhelyi mesterekkel szemben, mint a vihar után felszakadt ég tiszta derűje, úgy hatnak ránk Nyiadtunk, szabad legyen ennek történetéről is párt szót ejtenünk. Vöigyessy dr. harminc évvel ezelőtt kezdte el a ma már tekintélyes képtárrá növekedett rt.ligyűjteményének kialakítását Célkitűzése sok áldozatot, lemondást, fáradhatatlan igyekezetet és olthatatlan művés zeUsze retetet kívánt meg tőle. Magánképtárát nem tekinti lezártnak, gyűjtését folytatni akarja a tehetséges fiatal művészek alkotásainak megszerzésével. Vöigyessy Ferenc országos hírű műgyűjteményének első ízben Szegeden történő kiállításáért hálával tartozunk. Ez nemcsak ritka lehetőségű gyönyörködésre és példás műtárgyszeretet felkeltésére ad alkalmat, hanem Vöigyessy dr. szegedi származása révén e páratlanul egységes hazai magánképtár Tisza-parti városunk képzőművészeti kultúrájának gazdagítását is jelenti. SZELESl ZOLTÁN Harminc esztendeje is elmúlt már annak, hogy a szegedi Fehértón megépítették azt a lóvontatású kisvasutat, melynek azóta is masszívan fekvő sínjeiben öt évvel ezelőtt megbotlott a bürokrácia. Kezdődött pedig a következőképpen: A Halgazdasági Tröszt felszólította a fehértói gazdaság igazgatóját, hogy a tavak közötti szállításokra gazdaság vasútja tényleg a halgazdaságé. Következett tehát, hogy engedélyt kérjen a már 30 éve működő lóvasút használatára. Csakhogy ez nem lesz olyan egyszerű — mondták odafenn. Ahhoz, hogy kiadjuk az engedélyt, el kell készíteni a vasút építési terveit, méghozzá úgy, ahogy azt annak idején tervezője álmodta. Ha ezt látjuk. használt lóvontatású kis- meglátjuk, hogy vasútnak igazolja tulajdon- adunk-e engedelyt, jogát és mutassa be a gazdaság üzemeltetési engedélyét. Ejnye, hát kié lehet az a néhány kilométer vékonyka sínpár ott a tavak között? Talán bizony csak nem a római pápáé, vagy azé a kenderbaj uszú öreg juhászé, aki a tó mellett a birkákra vigyáz? Engedély — 30 év után Tény, hogy a gazdaság semmiféle üzemeltetési engedélyt nem tudott mutatni (ez nem volt benne a múlt káros örökségében). Azt sem tudta megnyugtatóan igazolni, hogy a halaz élelmiszeripari üzemekben mennek át a zervgyárban igen szépen fejlődik a könyvtármozgalom, mióta a könyveknek megfelelő helyiséget tudtak biztoKönyvek iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimntiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Olyan üzem nemigen van vés kézen Szegeden, melynek ne len- könyvek, ne könyvtára. Ha csak egy ^^^ pár száz kötet is sorakozik a polcokon, . van aki kezelje, A Uönyvtórj mlmka t^té- sítani. A Húsipari Vállalats vannak, akik olvassák őket, konyságát három tényező nál is jó helyet találnak r^ft A, Ftoi ^j*' ^ a helyiségkér- majd nekik az új ebédlőben, könyvekbe a pénzt. Az Elei- ^ Néhóny élelmezésipari Má« kérdés a könwtárosuk mezeslpari Dolgozók Szak- nagyvállalatnál már évek a , szervezetenek Csongrád me- gta építkeznek s emiatt át- dolga- Ahhöz> hogy szívvel-* h'zottsága mellett mű- menetlleg megszüntették a lélekkel végezhessék munkákod°t ^Si^^L20."80.®,!5 könyvtárakat, illetve a köl- jukat, sok segítséget adhatazért vizsgálta meg az ipar- ca^t erre nem alkalmas nak a, üzemi fi7akszervezeti ág könyvtárt hálózatának körülménvek között kénvte- z szakszervezeti helyzetét, hogy megállapítsa: ÍSTVS Zútoiu™- bizotteágok' akiknek ilyen eljut-e a könyv az olvasók- detlen helyiségeket nem tekintetben is a könyvtárak "'7 szívesen keresnek fel a dol- gazdáivá kell lenniük, •••i gozók, ami érthető is. Ott . . , . . ,, ..... sem mindenütt jó az elhe- AzBrt' hogy minél tobb Vegyük először az alapve- lyezés, ahol nincs rekonst- könyv jusson el az élelmető adatokat! A megyében hét rukciÓ6 munka. A Paprika- zésipari dolgozókhoz, az h* o' H^'.fStí feldolgozó Vállalatnál példá- SZMT központi könyvtára dolgozó van, de közülük két- ul az szb-irodán van a , , . , ' u . . ezer idénymunkás. akiket könyvtár: 1300 kötet néhány tehet leRtobbet' s teSz ls- Az igen nehéz bevonni a könyv- szekrényben! SZMT könyvtára a tavalyitárak olvasótáborába. A ' Az Js csak visszaveti a hoz képest csaknem kétszekönyvtárakat, hogy az üzemi resére növelte az élelmezésSZMT több' min t^ négyezer ipari Ü2emekbe kiadott toffito k"TlárÍ ^ helyeznek efegXdSí « könyv<* az idé" található meg a polcokon. lgmereteik fejlesztésére. Az A könyvtár munkatársai üzemnek van könyvára kö SZMT tanfolyamán '» mínd- gyakran felkeresik az üzezülük haté önálló Tizenegy Kvtá^vrtíSrAff meket' * **ítséfSet adnak' ÜZP^MT 'í'r/f te'Pphc,yen súlyosabb akadály azonban tanácsokkái látják el a "SZMT letéti könyvtára a7/hogy a ^ a/ró üzembe. könyvtárosokat. A • „7. Í.ÁVO1 06 ,tel«Phelyre nincs Az ÉDOSZ kulturális biA statisztika szerint tehát hogyan, nincs mivel eljuttat- ...„ . „„ egy-egy dolgozóra mindössze ni a könyveket, s ezeken a zottsAga megállapította, hogy 1,3 kötet könyv jut, ami egy- helyeken nem is lehet hová bár az eddig elért eredméáltalán nem mondható sok- tenni őket. nyek még szerények de nak. Mivel az idén eddig öt- ^^ meevannak a taesáe létszáez.er-hétszáz kötet könyvet ••• megvannak a tagsag letsza kölcsönöztek ki, s a rendsze- Természetesen csak addig mához viszonyítva azok a rcsen olvasók száma alig ha- nyújtózkodhatunk, amíg a ta- szervezeti és anyagi feltételudja meg az ezret, joggal karó ér; egy csapásra nem le- jeki melyek alkalmazásával állapíthatjuk meg, hogy het megszüntetni minden f , . . f , . .. . .. még a rendelkezésre álló le- hibót, akadályt. A rekonst- IeI lenet' ^ lel ts Keu lenal hetóségeket sem használják rukciók előbb-utóbb véget teni a könyvtári munkát az ki, kevés könyv forog, s ke- érnek az üzemekben. A kon- élelmezésipari üzemekben. A gazdaság vezetői — négy évvel ezelőtt, miután új üzemegységgel gyarapodott a Fehértó, s meg. kellett hosszabbítani a vasutat is, készttettek egy tervet s ezt be is mutatták. Megjött a működtetési engedély is, de csak arra a kis pályarészre, amelyet a "bővítés során készítettek. Megjelent a helyszínen a Posta- és Közlekedési Minisztérium. Most már általa is megállapítottatott,.hogy a „zabgőzösök" bizony (uram bocsásd meg nagy vétküket) engedély nélkül szaladgáltak itt harminc éven át a töltések tetején. Kell a régi terv is az engedélyhez s nem haboztak sokáig. A halgazdaság zsebére a Halászati Tröszt megrendelte a tervet. potom 37 ezer 436 forintért Mindenki megjelent Újabb helyszíni szemle következett, az ördög tudja, már hányadik. S lám, hány szerv küldte el embereit, bizonyítván ezzel, hogy ha úgy akarja, a halászok vasútjához bizony neki is köze van. Megjelent: 1. A KPM I. Vasúti Főosztály, Budapest. 2. MAV Igazgatóság, Szeged. 3. A járási tanács építési és közlekedési csoportja. 4. A Csongrád megyei KÖJALL, Hódmezővásárhely. 5. A Tűzrendészeti Hatóság, Szeged (megállapították, hogy a „szőrmozdonyokból" kipattanó szikrák révén nem fenyegeti közvetlen tűzveszély a tóban tanyázó halakat.) 6. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat, Szeged. 7. A Halgazdasági Tröszt, Budapest. 8. A szatymazi községi tanács. 9. A sándorfalvi községi tanács (és végül) tizedikként a szenvedő fél: a halgazdaság. Kollektív bölcsességgel úgy határoztak, hogy el kell készíteni a terven túl a vasút szolgálati szabályzatát is és ezt három példányban a vasúti üzemvezető nevének (egy új állás) feltüntetésével be kell nyújtani a megyei tanácshoz. Ezen nagylétszámú testület kegyeskedett addig is, míg az újabb papírmunka elkészül, 1964. december 31-ig ideiglenes engedélyt adni arra, hogy a lovacskák tovább végezzék itt oly régen megszokott napi sétájukat, elszállíthassák a kövér pontyokat és élelmet vigyenek a még nevelésre szorulóknak. Hamleti kftrdés Ezután 1965. március 2-án a Csongrád megyei tanács épitési és közlekedési oszlalya hívott össze újabb tanácskozást az ügyben: engedjük, vagy ne engedjük? Ez volt itt újra a nagy hamleti kérdés. Az iménti terjedelmes névsor ezen a tanácskozáson már tovább bővült a szegedi MAV Igazgatóság II-es és III-as osztályának szakembereivel, a KPM Csongrád megyei Közúti Igazgatóságának képviselőivel, továbbá a Budapesti Tervező Vállalat mérnökeivel. Bekapcsolódott az ügybe a Szegedi Postaigazgatóság is és nem utolsósorban színre lépett a hadsereg. A HM Katpnai Szállítmányozási csoportfőnöksége is benevezett: alkalmas-e ez a lóvasút arra, hogy hadi helyzetben is bőséges élelemhez jussanak a tavak lubickoló lakói? Jött még a MAV Pályafenntartási Főnökség és a MÁV katonai szállítmányozási osztály Szegedről. S miután összesen most már 17 szerv mindegyike hozzáadta a maga „súlyos" obulusát az ügyhöz, újabb ideiglenes használati engedélyt kapott a gazdaság. S egyben elrendelték a jó öreg lóvasút próbaterhelését. Ügyet sem vetve arra, hogy már 30 éve próbaterhelik és ez Idő alatt még mindig rendületlenül jónak bizonyult. 95-5 (1965) É. K. V. 0. Csányi János, a gazdaság építésvezetője — ki maga ntm tollforgató ember — mégsem állhatta meg, hogy ezi az ügyet ne vesse papírra. örömmel értesítette szerkesztőségünket utóbb, hogy a próbaterhelés még tart, de végre megérkezett az igazi üzemeltetési engedély is. 93—5 (1965) É. K. V. O. szám alatt kiadta a megyei tanács építési és közlekedési osztálya. Ezzel tehát lezárult a sok éves hűhó semmiért, közben tán senkinek sem jutott eszébe, hogy egy néhány tagú szakbizottság is potom félnapos munkával elintézhette volna az ügyet. Például jegyzőkönyvet készíthettek volna arról, hogy ez a vasút változatlanul jó állapotban van s ha már olyan fontos, kiállíthatták volna azt a használati engedélyt, amelyet három évtizeden át eddig senki sem hiányolt S minden bizonynyal a következő század nemzedékei sem botozták volna meg apáik sírját, mert e „fontos dokumentumot" nem hagyták rájuk. A fehértói halászoknak inkább az a véleményük; azt a botot — akiket illet —, még életükben megérdemelnék. CSÉPI JÖZSEF 4 DÉL-MAG l AROMA a* fcwW. W*5- október á-