Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

SA Morál 1965 felkapott szólam, divatos közhely egynémely munkahe­lyen és hivatalban: „Kevesebb moralizálást. több igye­kezetet!" S ami a biztatást illeti, kár lenne belekötni. De miért beszélnénk kevesebbet az erkölcsről? Hiszen erről ma lehetetlen keveset beszélni. Témává vált. Tele vannak vele a lapok, erről konzultálnak a televízióban, s az írókat is egyre sarkantyúzzák az olyan témák, amelyeknek morális konfliktus a magva. Nem hagy ki beszédéből valamirevaló szónok sem néhány erkölcsi injekciót. Az Élet és Irodalom éppen tegnapi, legfrissebb számában nyitott róla vitarova­tot — s hónapokra ígéri a hozzászólások közlését. És hivat­kozhatunk még fontos pártdokumentumra is. Az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelvei komoly fi­gyelmet és teret szentel a szocializmus építésének morális kérdéseire, s éppen arra ösztönöz bennünket, hogy az er­kölcsi nevelés kellő figyelmet kapjon. Valami baj van talán az általános és közerkölccsel? Antimorális hullámok csapkodnak a munka, a magánélet, a családi élet házatáján? Az érdeklődés élénkségét nem ez okozza. Társadalmunk erkölcse semmivel sem rosszabb, sőt, napról napra szilárdabb, erősebb. S akármilyen fur­csának tűnik az összefüggés, éppen hogy az új erkölcs elemelnek, szemléletének és normáinak általános térhódí­tása okozza a közösség idegrendszerének fokozott érzé­kenységét. A bűncselekmény, a kilengés, a családdal és a közösséggel való szembefordulás, a korrupció és a le­züllés statisztikailag sem több megelőző esztendőknél — csak mi vagyunk többek erkölcsben, mi vagyunk érzéke­nyebbek morális ügyekre. Húszesztendős politikai, ideoló­giai nevelőmunka meghozta a fejekben azt a kívánt vál­tozást, hogy az emberek ma mar nem elvontan ítélnek meg egy-egy erkölcsi kisiklást, nem egyszerűen úgy tekin­tik, mint mesélni való szenzációt — hanem tömegesen jöt­tek rá az erkölcstelen magatartás közösségellenességére. Hitükben, bizalmukban, sőt talán anyagiakban történő megcsalatásukra is, ha morális érzék elvesztése olyan cse­lekedetre vitte rá társukat A szocialista közvélemény szigorúbb bíróvá vált. Más­részt a megélhetés gondjain és kötelességein felül ma már több idő jut és több figyelem erre a korántsem mellékes kategóriára. Hiszen a közerkölcsöt, a társadalmi erkölcsöt sértő esetek nagy felháborodást váltanak ki a munkás, dolgozó emberek közösségében, akiknek eleme a tisztesség. S ez a felháborodás ma már sokkal aktívabb. Nem elég­szik meg indulatok fellángolásával, hanem saját erkölcse szerinti morális elégtételt követel. Ha valamire rámondhatjuk, hogy bonyolult dolog, az erkölcsre kétszeresen is. Senkisem „katekizálta" normáit, mégcsak a tilalomfákat se szedték versbe vagy pontokba. A szocialista erkölcsről alkotott fogalmaink elég tágasak ahhoz, hogy pontos eligazítást kapjunk. Erkölcsi szemléle­tünk azonban már kialakult, s megerősített bennünket az­zal a készséggel, hogy különbséget tudjunk tenni erköl­csös és erkölcstelen cselekedet között az élet minden pont­ján. S nem csak olyan esetekben fakad fel a társadalom tiltakozása, amikor az eset egyébként is jogért kiált. Azo­kat az antimorális dolgokat is mérni tudja a közösség, me­lyekre még csak az emberség, az emberiesség paragrafusait idézheti. Miért akkor ez a „roham" a régi erkölcs és általában az antimorális jelenségek iránt? Mert az új már van olyan erős, hogy türelmetlen is legyen. S harc nélkül az alakuló új sem győzhet. Ki kell harcolnunk, hogy az er­kölcstelen jelenségek ne kapaszkodhassanak meg társadal­munk mai ellentmondásaiban, hanem egyrészt ezekkel el­tűnjenek, olyan ütemben, amint a szocializmus viszonyai tökéletesednek, másrészt átütő eszmei harcba kezdjenek az új morál képviselői a gondolkodás további pozitív befo­lyásolásáért. Mert az erkölcs nemcsak ott szenved csorbát, ahol visszaéléssel, korrupcióval, bűnszövetséggel találko­zunk. Szerintünk a szocializmus morálja a munkapadnál, az íróasztalnál, a szántóföldön kezdődik. Aki jó barátság­ban van a kötelességtudattal, annak ez a tulajdonsága más cselekedeteire is átsugárzik. Erről pedig a szükségesnél is kevesebbet s csak nagy általánosságban beszélünk. Pedig ez a mai erkölcs egyik legfontosabb oldala. Erről morali­zálni sosem elég. A becsületes ember, aki úgy él, hogy so­sem vét az erkölcs nagyobb törvényei, normái ellen, s aki sosem háborítja fel társait ilyen cselekedetekkel, ebben az is biztosan javíthat még. Mert a munka és a munkafegye­lem tökéletesedésének útja körülbelül olyan, mint az em­ber történeti fejlődése: végtelen folyamat. A bíró hangja nem reszket, mikor kihirdeti az ítéletet. Mi sem találunk felmentést a bűnössel szemben, aki súlyos erkölcsi vétekbe esett. De azért vegyük észre, a szo­cializmus erkölcsi emelkedésének nem a paragrafusok pe­dagógiája a fő eszköze, s fő alanyai sem azok, akik bűnbe süllyednek. Az erkölcsi „szabálysértésekre" talán sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mert ha ezekben a közösség nem szól, és nem ítél, észrevétlenül és kiigazítat­lanul maradnak. Társadalom? Hogyan? Frázis lenne így valóban, ha hozzá nem tennénk: mi vagyunk a társadalom, VILÁG PROLETÁRJA], EGYESOLJETEKl i M A G Y A R SZOCIALISTA MVNKASPAR1 L A V J A 55. évfolyam, 25). szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1965. október 24. Januáron MSZBT kongresszus Szombaton délelőtt a ba­rátság házában ülést tar­tott a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Országos El­nöksége. A tanácskozás meg­kezdése előtt a résztvevők kegyelettel emlékeztek meg az MSZBT nemrég elhunyt országos elnökéről, Rónai Sándorról, valamint Szaka­sits Árpádról, az országos elnökség tagjáról. Az elnökségi ülésen Kris­tóf István főtitkár számolt be az elmúlt hónapokban végzett munkáról. A főtitká­ri beszámoló megvitatása után az országos elnökség úgy határozott, hogy 1966 ja­nuár második felében össze­hívja az MSZBT IV. kong­resszusát. (MTI) Kállai Gyyla távirata U Thanthoz Kállai Gyula, a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány elnöke az alábbi táv­iratot intézte U Thant-hoz, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete főtitkárához a világ­szervezet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Főtitkár úr! Engedje meg, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából a Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány üdvözletét tolmácsoljam. Húsz esztendővel ezelőtt a hitleri fa­sizmus felett kivívott győzelem jegyében jött létre az Egyesült Nemzetek Szerve­zete azért, hogy a világ békeszerető népei egyesítsék erőiket a jövő nemzedékének a háború borzalmaitól való megmentésére, az általános és teljes leszerelés megvaló­sítására. a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az alapvető emberi jogok, a kis és nagy nemzetek egyenjogúságának tiszteletben tartására, mindennemű faji és vallási megkülönböztetés, gyűlölködés megszüntetésére; azzal a nemes céllal, hogy együttesen őrködjenek és közös erő­vel munkálkodjanak az egész emberiség zavartalan fejlődéséért. A népek nagy reményeket fűztek és fűz­nek ma is az Egyesült Nemzetek Szerve­zetéhez. A közgyűlés 19. ülésszakának munkáját megbénító válság megoldása is bizonyította, hogy a világ népeinek törté­nelmi leg szükségük van a világszerve­zetre, a szervezet alapokmányában foglalt rendelkezések minél maradéktalanabb ér­vényesítésére. A világ népei most azt várják az Egye­sült Nemzetek Szervezetétől, hogy segít­sen megoldani legégetőbb problémáikat, közöttük főként a háborús tűzfészkek megszüntetését, a gyarmati rendszer még meglevő maradványainak teljes és végle­ges felszámolását, a világ békéjének biz­tosítását. Engedje meg, főtitkár úr, hogy a szer­vezet fennállásának 20. évfordulóján ki­fejezzem a magyar nép kívánságát: az Egyesült Nemzetek Szervezete a létreho­zásakor lefektetett magasztos alapelvek szellemében oldja meg sikerrel ezeket a feladatokat. Biztosítom önt, főtitkár úr, hogy a szocialista Magyarország, mint a múltban, ezután is mindent el fog kö­• vetni, hogy erejéhez mérten kivegye ré­szét e nagyszerű célok eléréséért folyó munkából. Felhasználom az alkalmat arra. hogy önnek, főtitkár úr, és az Egyesült Nemzetek Szervezete tisztségviselőinek jé egészséget és nagy fontosságú tevékenysé­gükben a világ népeinek érdekeit szolgálé eredményeket kívánjak. KAI.LAI GYULA, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöki (MTI) Hz SZYSZ-nek osztályharcos, demokratikus .tömegszervezetként kell működnie Gáspár Sándor nyilatkozata a hatodik szakszervezeti világkongresszus munkáidról titkára4raSáhadtőaik sfakLér- Az szvsz legfonto- és határozatot hozott a ne- minősíthetetlen vitamódsze­vezeti ' világkongresszuson sabb jellegzetessége és leg- héz harcban álló vietnami reikkel azonban teljesen résztvevő magyar küldöttség főbb ereje az hogy az egyet- munkástestvérek iránti szo- magukra maradtak. í'Tíflí® a k,o"^esszus mun- ien olyan nemzetközi szak- lidaritási mozgalom további A földkerekség 205 millió Irálápnl orr oló t»Ki nvilatl.-nfi. " *"* szervezeti központ, amely a kiszélesitésének és fokozásé- szervezett kájáról az alábbi nyilatkoza tot adta az MTI varsói tudó­sítójának: A hatodik szakszervezeti ^fáfk az újonnan felsza­badult es a szabadsagukért dolgozójának világkongresszus befejezése után közvetlenül, a teljesség igénye nélkül, röviden a kö­szocialista országok, a tőkés nak feladatairól. A jósok csalódtak Szólni kell arról is. hogy a nemzetközi burzsoázia és .... , . reményeket világszövetségén kívül állo tagszervezetek delegációi még harcban álló országok dolgozóinak közös osztály­harcos egységszervezete, négyötöde, 159 millió dologzö képvi­seltette magát a kongresz­szuson. Az SZVSZ-hez tartozó és a vetkezőket lehtf megállapí- vezetí'viTáemozsalom n38y- o tani erről a nagyjelentőségű vuagmpzgaiom fuztek a varsói kongresszus- , . ....... , H™ 3 §yJ g haladó erői szintézisének hoz. Azt jósolgattók, hogy a egyaránt — az említett kivé­eseményről: A kongresszus megmutat- megtestesítője. ta. hogy az SZVSZ olyan szervezett erőt és politikai tömegbefolyást képvisel, amilyenre még nem volt példa a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lomban. kongresszus nyomán az Két héten át a varsói ülés- SZVSZ jócskán meggyengül, terem vagy talán szét is bomlik. telektől eltekintve — teljes támogatásukról biztosították az SZVSZ-nek a nemzetközi Ai.nn„n Pinlódtilr munkásosztály érdekeit és a világ dolgozoinak szösze- ^P^Myn^ szvsz céljait szolgáló tevékenysé­ke volt, jellegéről és további munká- gét és irányvonalat. ahonnan a nemzetközi mun- járói, arról, hogy hogyan . „„.íátat™,^. „ -i, kásközvélemény messzehang- szolgálhatná a világszövet- Az osztályharcos erok A világ dolgosóinak szószéke zó szóval emelt vádat az im- ség még eredményesebben perializmus, a háborús gyúj- még hatékonyabban a nem­togatás. az agresszió, a gyár- zetközi munkásosztály ügyét mati eínyomás és a neokolo- ®s célkitűzéseit. Ezek a vi­Az SZVSZ az ötödik kong- nializmus sötét erői ellen, a ták nem értek véget a kong­resszus óta eltett négy esz- béke. a demokrácia és a resszus munkájának befejez­tendő alatt kereken 18 millió- szabadság védelmében. tével. hanem — éppen a még val növelte taglétszámát. Az ,, . gyümölcsözőbb munka érde­SZVSZ-hez ma több mint Meg kell fekezm kében — folytatódnak majd az a munkatárs, a kollega, a brigád, az ifjúsági szervezet és 138 núllió dolgozót tömörítő ,12 amerikai agressziót újonnan megválasztott veze a sportkör, a lakóbizottság és a szakszervezet... Nem egy- 48 tagszervezet tartozik. ^ szerű dolog. Ritkán kapunk érte hálát. De ez lenne mégis az a tevékenység, ami legjobban kamatozna olyan időben, amikor igazán kényesek lettünk társadalmunk erkölcsére. SZ. SIMON ISTVÁN Az SZVSZ súlya, tekinté­lye és politikai tömegbefo­lyása túlnő szervezti ke­retein. A hatodik szakszervezeti világkongresszus minden ed­diginél hatalmasabb de- nézeteltérés, sem vita. még­tő szervekben is. Egy dolog­ban azonban nem volt sem Közeledik a határidő A szegedi tsz-ek 75 százalékban elvetettek A kései kukorica- és pap­rikaföldek termésére valósá­gos áldás volt a szeptembe­ri-októberi meleg napsugár. Szeged határában kihasz­nálták a kedvező időt a szö­vetkezeti gazdák. A gépek hajnaltól sötét estig szántot­tak, vetettek vagy hordták haza a termést. Húsz-hu­szonnégy traktor éjjel-nap­pal dolgozott. Városunk négy termelőszövetkezete szomba­tig elvetette a tervezett te­rület 75 százalékát. Előre­láthatólag jövő héten befe­jezik ezt a rendkívül fon­tos teendőt. A városi to­tó ber 3I-ét jelölték meg a ra Ferenc Tsz termesztett vetés végső határidejéül, kukoricát; 570 holdon. Szom­amennviben az idő kedvez, Italig mintegy 370 holdról a tsz-ek vezetői betartják takarították be a termést, ezt a megállapodást. Az &zi ^^ befolyá_ Legnagyobb feladat a Fol- solta a kései betakarítás, szabadulás Tsz-re hárult: Elsősorban az őszi kalászo­1760 hold elvetése. Eddig sok számára készítették elő mintegy 1500 holdon került földbe a mag. Az Üj Élet Tsz szintén jól halad ez­zel a munkával, a tervezett 943 holdból 700-at elvetet­tek. A száraz idő kedvezett a kukoricatörésnek. Az Űj Élet Tsz 293 holdból mind­nács vb mezőgazdasági osz- össze 13 hold törésével adós. tályának szakemberei ok- Legnagyobb területen a Mó­a területet. A betakarítással egy időben azonban a tsz­ek többsége nyomban a földekre vezényelte az eké­ket. Eddig a tervezett terü­let 28—30 százalékán vé­gezték el az őszi mélyszán­tást. A hosszú, kellemes ősz a végefelé közeledik. Sürgeti a szövetkezeti gazdákat. monstrációja és kifejezője volt a világ dol­gozói és szakszervezetei antiimperialista egységé­nek és harci elszántságá­nak, valamint a nemzetközi mun­kásszolidaritásnak. A kong­pedig abban, hogy az SZVSZ-nek osztályhar­cos. demokratikus tömeg­szervezetként kell működ­nie és tevékenykednie. Nem sikerült még teljesen közös álláspontot kialakítani abban a vonatkozásban: mi­resszus tanácskozása és ha- lyen legyen az SZVSZ szer­tározatai a legnagyobb fi- vezeti felépítése, hogy lob­gyeimet szentelték az Impe- , rializmus és a gyarmatosí­megfelelhessen a gyarapodása összefoglalva: a hatodik szakszervezeti világkong­resszus, a szakszervezeti világmoz­galom osztályharcos erői­nek gyarapodását és harci elszántságát bizonyította. A kongresszusnak a világ dolgozóihoz intézett felhívása és határozatai a világ dolgo­zói létérdekeinek védelmé­ben születtek. A varsó kong­resszus új. nagyjelentőségű kezdeményezéseket tett a nemzetközi szakszervezeti egység további kiszélesítésé­re és megszilárdítására. A hatodik szakszervezeti világkongresszus hosszú időre megszabja a szakszervezeti világmozga­loin harci feladatait. A magyar szakszervezetek, amelyek tevékenyen részt vettek a varsói kongresszus előkészítésében, munkájában meg­tás ellen küzdő népek és alapítása óta eltelt húsz esz- és határozatainak kialakító­dolgozók aktív támogatásé- tendő alatt végbement nagy- sában mindent megtesznek, nak. Teljes egység nyilvá- jelentőségű változások köve- hogy a m3guk erejével, a nult meg abban, hogy jelen- . . , , magvar szervezett dolgozók leg a világ dolgozóinak egyik leirnenyeinGK- ereiével is hozzájáruljanak a legalapvetőbb feladata a vi- v'ta volt ideológiai és po- hatodik szakszervezeti világ­etami nép elleni súlyos ame- litikai kérdésekben is. Köz- kongresszus határozatainak rikai agresszió megfékezése, tudott, hogy a nemzetközi valóra váltásához, a hős vietnami nép harcának , * maximális erővel történő tá- munkásmozgalom vitás kér­mogatása. Ez jutott kifeje- dés®> áttevődtek a szaksze­zésre abban is. hogy a kong- vezeti világmozgaiomra is. resszus Néhány küldöttség vitatta az külön napirendi pontban SZVSZ irányvonalát a békés foglalkozott a vietnami együttélés kérdésében. Allás­helyzette) rtásr>ár Sándor, a ^ZOT -i-írának veret S-vei a szakszervezeti viláakongresz­szuson részt vett magyar szakszervezeti küldöttség szombaton reggel a Folonia expresszel visszautazott Ma­foglalasukkal es helyenként gyarországra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom