Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Ne csak otthon A takarékosságnál első szempont az, hogy disztingválni, „sorolni" tudjunk. Meg kell „súlyozni" az egyes területeket, hol, mit lehetne nyerni, s alaposan végiggondolni mindent, mielőtt hozzáfognánk. Egy üzem vezető főmérnöke mondta a minap ezeket a szavakat. Az ésszerű megtakarításról beszélgettünk, : arról, hogyan lehet tervszerűbbé, átgondoltabbá, egyenletesebbé; — valóban folyamattá tenni ezt az izgalmas népgazdasági áramlást. Az esztendő, amelyet sokan helytelenül a takarékosság éveként emlegettek, háromnegyedében már letelt, a probléma időszerősége pedig egyre elevenebb. Jó látni, hogy egyes üzemekben mindinkább szemléletmóddá válik a takarékossággal való állandó törődés, de igazában még azok is csak a folyamat első lépcsőit járják, akik már rájöttek a „dolog ízére". Ahhoz tehát, hogy jóval messzebb haladhassunk — hisz jelen gazdasági problémáink megoldásához évek megfeszített munkájára lesz szükség —, tervszerűség, alapos, kutató elemzés szükséges minden gyárban, minden munkahelyen. A szocializmus építésének eszközei között méltó helyet kell biztosítani a takarékosságnak, használni kell, és főleg jól kell használni. Nem lehet leszűkíteni a tennivalókat csak az úgynevezett „rezsire", még akkor sem, ha éppen ezen a területen adódik legkönnyebben alkalom holmi „elrugaszkodásra". Nem a koffein és a membrán, nem is a mindennap szükséges fogyóeszközök azok, amelyek a jelentős összegeket összehozzák. Persze a magunk helyén, a megfelelő mértéket alkalmazva ezekből is adódhat megtakarítás. A lehetőséggel pedig élni kell, már csak nevelési, szemléletformálási szempontból is: a kis dolgok rendbentartása, helyes követelmények felállítása olyan levegőt alakíthat ki, amely a nagyobbakra is kihat. Az erőket azonban sokkalta figyelemreméltóbb tényezőkre kell koncentrálni. Elsősorban a termelési költségvetést, a gyártmánykalkulációt kell elemezni és újraelemezni, folyton keresve a lehetőséget, új és eredményes intézkedésre. Az anyagköltség, a bérköltség, az állóeszköz kihasználásából eredő összegek, még ha teljesen befejezetteknek, megtámadhatatlanoknak látszanak is néha, nem sebezhetetlenek. Vannak pontok, ahol meg lehet fogni őket Ez a gazdasági „dzsiu-dzsicu" azonban nemcsak képzettséget követel, hanem a kitartást, lelkesedést is megkívánja az üzemek vezetőitől. A területek adottak, a módszereket azonban keresni és formálni kell hozzájuk, mindenütt a szükségleteknek megfelelően. Általában sok még a feltáratlan, kihasználatlan lehetőség- így van ez a munkaerővel való takarékoskodás területén is. A produktív—improduktív arány javításáért, a létszámtúllépések ellen sok vállalatnál mielőbbi hatékony intézkedésekre van szükség. De tettekre van szükség ott is, ahol még nem használják ki kellőképpen a géppark kapacitását, „jó ha van" alapon vásárolnak új gépeket, s ugyanakkor még használható berendezéseket akarnak kiselejtezni. Miután a béralap megtakarításában maguk a dolgozók te érdekeltté váltak, jobban ki kellene használni ezt a lehetőséget is a létszámmal való takarékoskodásra. Természetes, hogy ki-ki szeretne többet keresni, alaposabban utána kell hát nézni a vállalatoknál, hol lehetne alkalmazni ezt a módszert. Az anyaggal való takarékoskodásra is megkülönböztetett gondot kell fordítani, különösen ha drága importanyagokról van szó. E területen elsőrendűen fontos a takarékosság állandósítása. Óráról órára folyamatosan kell vigyázni a „sok kevés" megtakarításának elvére, míg azok jelentós összeggé gyarapodnak. Ez természetesen sok munkát, szinte permanens töprengést jelent, de megéri. Ahhoz persze, hogy az ilyenirányú erőfeszítéseknek soha se legyenek minőségi kihatásai, be kell tartani a józan megfontolás szabta korlátokat is. [Mondják, hogy aki otthon jól be tudja osztani az 1Tm idejét, az a munkahelyén is úgy dolgozik. Viszont sajnos, azt is megfigyeltük már, hogy néha olyanok is, akik odahaza józan, okos beosztás szerint élnek, milyen bőkezűen szórják el a népgazdaság forintjait a műhelyben vagy a gyárudvaron. Ezért vár nagy feladat a nevelésre; — és ez csak üzemrészenként, kollektívánként, brigádonként oldható meg — helyes nézőpontot kell kialakítani az emberekben, terjeszteni kell az otthoni takarékos szemléletet a gyárban is. Amikor például az anyaghordó beleejt a vízbe egy facsévét, amely 20 forint értéket képvisel, valahogy eszébe sem jut az az érték. Erősíteni kell a dolgok helyes gazdasági megítélését, meg kell értetni mindenkivel: sem ezt a „húszast", sem mást nem szabad veszni hagyni, sőt nemcsak felvenni, de keresni is kell a hasonló •.pénzeket". Nemcsak a papírpénzt, hanem az aprót is. Ha ki-ki körülnéz a maga helyén, s lelkiismeretét is megvizsgálja, bizonyára talál rá módot, hogy tevékeny részese legyen a takarékosság táguló, kibontakozó folyamatának. SIMÁI MIHÁLY VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) .1 MAGYAR SZOCIALISTA MV1SKASPAR1 LAPJA 55. évfolyam, 233. szám Ara: fiO fillér Vasárnap, 1965. október 3. Befejeződlek a mongol-magyar tárgyalások ' Együttműködési szerződés Közös közleményt írtak alá Kitüntették küldöttségünk tagjait Barátsági gyűlés Ulánbátorban Ulánbátorban szombaton délután befejeződtek a mongol—magyar párt- és államközi tárgyalások. A tárgyalások eredményeként a két ország között barátsági és együttműködési szerződést kötöttek, amelynek aláírására ünnepélyes keretek között került sor a Nagy Népi Hurál fogadótermében. Az okmányt magyar részről Kádár János, az MSZMP KB első titkára, mongol részről J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Minisztertanács elnöke írt alá. A két párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól Kádár János és J. Cedenbal közös közleményt írt alá. Zsamszarangin Szambu, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke szombaton délután a parlament dísztermében rendezett fogadáson a népek közötti barátság, a béke és a szocializmus építésében, a mongol és a magyar nép közötti barátság megerősítésében szerzett érdemek elismeréséül Kádár János elvtársat a Szuhe Bátor Érdemrenddel, Apró Antal elvtársat a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, Kovács Imre, Erdélyi Károly és Andrásfi Gyula elvtársakat pedig az Arany Sarkcsillag Érdemrenddel tüntették ki. Szombaton este a Nagy Népi Hurál tanácskozótermében mongol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és magyar nemzeti zászlókkal feldíszített emelvényen a gyűlés elnökségében helyet foglaltak Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttség tagjai, J. Cedenbal és Zs. Szambu vezetésével a mongol párt és kormány vezetői, a közélet ismert személyiségei. A szovjet és a mongol himnusz elhangzása után J. Cedenbal mondott beszédet. Magyar—mongol tárgyalások Ulánbátorban. Kádár János elvtárssal szemben J. Cedenbal elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, a Minisztertanács elnök* J. Cedenbal beszéde A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása országunkban, a magyar elvtársakkal lefolyt szívélyes találkozók és tárgyalások új fejezetet nyitnak pártjaink és országaink testvéri kapcsolatainak fejlesztésében és elmélyítésében — mondotta egyebek között Cedenbal, majd így folytatta: — A most befejeződött eredményes tárgyalásokon a két ország küldöttségei megvitatták a mongol—magyar együttműködés bővítésének és erősitésének konkrét kérdéseit. Folytatása volt ez azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket múlt évi rövid magyarországi tartózkodásunk alatt Kádár János elvtárssal és más magyar párt- és állami vezetőkkel folytattunk, a népi Magyarország által 1966 és 1970 között országunknak nyújtandó gazdasági segítségről. A magyar fél kezdeményezésére a mostani tárgyalásokon egyetértés jött létre az együttműködésre vonatkozó több egyezmény megkötésében, többek között magas képzettségű káderek képzéséről, a mezőgazdaság és a kultúra fejlesztéséről. — Hálával szólhatunk arról, hogy a Magyar Népköztársaság nagy és testvéri segítséget nyújt országunknak. örömmel említjük meg, hogy a magyar főiskolákon nevelkedett első mongolok már dolgoznak országunk üzemeiben és intézményeiben. Nemzetközi kérdésekről szólva Cedenbal elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját, s kijelentette: a mongol nép meggyőződése, hogy a világ békeszerető erői szolidaritását és a lelkes támogatását élvező vietnami nép igazságos harcát teljes siker fogja koronázni. — Csak a szoros egység nyújt megbízható garanciát arra, hogy a szocialista országok még nagyobb sikereket érjenek el a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók jólétének emelésében — mondotta ezután Cedenbal. — Ebben a kérdésben a két pár' és a két kormány nézete teljesen azonosak. Beszéde befejező részében Cedenbal méltatta a két küldöttség között lefolyt tárgyalások jelentőségét, az aláírt közös közlemények fontosságát, majd további sikereket kívánt a magyar népnek a szocializmus építésében és a népek barátságáért folytatott nemes küzdelmében. A beszéd végén a jelenlevők lelkes ünneplésben részesítették a szónokot, valamint küldöttségünk vezetőjét ós tagjait. Ezután viharos tapstól kísérve Kádár János elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Kádár János beszéde Megkezdődött a gépszerelés A Dunaújvárosi papírgyár építőinek november l-re kell eikcszülniök a papírgyári üzemi főépülettel. A hatalmas épületcsarnok középső részét az építők befedve, kifestve átadták a szerelőknek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói megkezdték a papírgyártó gép alapjának elhelyezését, s a keringető osztályozó berendezést is szerelik. Az üzemi csarnok fő tartógerendáit már végig a helyükre emelték. A képen: A helyszínen gyártott vasbeton tartályok az épülő papírgyár területén. Kádár János elvtárs beszéde bevezetőjében megköszönte a baráti fogadtatást, tolmácsolta pártunk, kormányunk, népünk forradalmi testvé-1 üdvözletét, majd megállapította: a látogatás alkalmul szolgált kapcsolataink fejlesztésének megvitatására, a nemzetközi helyzet és a kommunista világmozgalom kérdéseinek áttekintésére és arra, hogy megismerjük a mongol népnek a szocializmus építésében elért és hírből már ismert erédményeit. Mindaz, amit láttunk, nagy és maradandó élmény számunkra, mondotta Kádár János elvtárs. Elismeréssel szólt a mongol nép nagyszerű eredményeiről, majd hazánknak az elmúlt két évtizedben megtett útját ismertette, rámutatva, hogy sikereink nagy részét a testvéri szocialista országokkal való együttműködésnek köszönhetjük. Pártunk és kormányunk — mondotta Kádár János elvtárs — teljes erejével támogatja a szocialista nemzetközi munkamegosztást, akár a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa keretében, akár két vagy többoldalú együttműködés formájában. Ez érdeke népünknek és minden szocialista országnak, mert gyorsítja az építőmunkát, növeli a szocialista világrendszer erejét, elősegíti az új társadalmi rend győzelmét a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. A világ ma a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Megállíthatatlanul erősödik a szocialista világrendszer, hanyatlik a kapitalizmus, erősödik a dolgozó tömegek osztályharca a tőkés országokban, széthullik a gyarmati rendszer. Nagy szükség van a haladás erőinek összefogására A szocializmusnak nincs szüksége háborúra ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki a két rendszer küzdelméből. A szocialista országok külpolitikája: békepolitika. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság külpolitikájában a magyar nép is a magyar szocialista építés érdekeit tartja szem előtt és reálisan ítélve meg a nemzetközi helyzetet, tevékenyen részt vesz a béke biztosításáért vívott harcban. Szövetségben vagyunk a szocialista országokkal, összefogunk az újonnan felszabadult országokkal, minden haladó erővel az imperializmus és a reakció ellen. A Szovjetunióval és a '"^bi szocialista országgal, a béke és a haladás összes ereivel együtt törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza megállítására és a népek békés együttműködéséhez szükséges feltételek megteremtésére. Erre az összefogásra a jelenlegi nemzetközi helyzetben nagy szükség van, mert az imperializmus a világ különböző részein a veszedelmesen fokozódó agresszió útjára lépett. A legveszedelmesebb háború Ázsiában, Vietnamban folyik, (Folytatás a 2. oldalon.)