Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

Az igazság pillanata Káprázatos színekben tobzódó olasz film a mai Spanyolországról. Zúgó-morajló arénák a legmodernebb szélesvásznú eljárással. Vér és izgalom. Biztosítottnak látszik a közönségsiker. S ha most az olvasó a „de" ellenvetését várja, csalódik. Mert igaz ugyan, hogy Francesco Rost témájába a itorábbi torreádorfilmeket, különösen Bardem: Délután ötkor Madridban című filmjét ismétli, de ahogyan ezt teszi az új, több és igazabb minden eddiginél. Mi is a történet? Alig néhány sor: Egy fiatalember kl akar törni a nyomorból. Az érvényesülés egyetlen számára adódó útján indul el, torreádor lesz. Az arénában éri utol fiatalon a végzete. Amikor az olasz rendező a felvételezéshez kezdett, nem akart többet adni, mint Spanyolország folklorisztikus képét, a bika viadalok világát De amíg a hatóságok engedélyével és támogatásával nyolcezer méternyi filmszalagot felvett, megismerkedett az arénákban életüket kockáztató és az arénák körül lebzselő emberek életével, gondolkodásmódjával, a mai Spanyolországgal. A tudvalevően szocialista elkötelezettségű művész pedig nem tudott kitérni a valóság elől. A leforgatott filmanyagot úgy vágta, úgy montírozta és úgy egészítette ki, hogy annak egyharmada — a vásznon látható alkotás — széles társadalmi körképet festve az arénába vezető utat; az elmaradott paraszti gazdaságokból való menekülést, a munkásélet nyomorúságát, a dolgozni és boldogulni vágyó fiatalok tapasztalatlanságán gazdagodó spekulánsokat is megmutatja. Mindezt egy peane sem lankadó élénk ritmussal. Valószínűleg sokan lesznek, akik már sokallják a vásznon látható vért: a bikák és emberek összefolyó vérét De ez nem ellenkezik az alkotók szándékával, akik a viadalok képeinek gyors egymásutánjával, az egyre rövidülő snittek gyorsuló ritmusával éppen ennek a vérontásnak az értelmetlenségét akarják megmutatni, akiknek már-már sikerült elérni, hogy a dráma fiatal hősével együtt a néző se tudjon szabadulni az öklelni készülő bikák képétől. Akik figyelemmel kísérik a filmművészet legújabb törekvéseit, azok Francesco Rosi neve hallatára sejtik Az igazság pillanatában felhasznált eszközöket: a szabadon mozgó kézikamerát, a spontán módon felvett, „ellesett" valóságnak a megrendezett jelenetekkel való vegyítését. Hiszen Rosi — akit az olasz kritika Fellini után az olasz film legnagyobb egyéniségének tart — korábbi alkotásaiban (Gyilkosság Szicíliában, Kezek a város felett) ezt az utólag rekonstruáló módszert alkalmazza. Így sikerül elkerülnie a cinema verité állásfoglalástól tartózkodó „objektivitását", és a valóságot az „én így láttam" szenvedélyével tárhatja a néző elé. Filmjében most sem játszat színészeket. A főszerepet Mateo Miguelin-nek, egy hivatásos torreádornak adja, aki kiváló alakításával szintén csak rendezői meglátását és nagyszerű színészvezetését igazolja. Az operatőrök és a rendező munkáját dicséri, hogy semmi törést nem érzünk a dokumentumfelvételek és a „beállított" jelenetek között. Gianni Di Venanzo főoperatőr — aki Az éjszaka és a 8 és fél felvételeit is készítette — az eredeti felvételeket is ugyanúgy megkomponálja, mint a műteremben készülteket. Ha Rosi nak ez a filmje nem is annyira szenvedélyes, nem is annyira a „dolgok fejlődésébe avatkozó", mint az olaszországi utcai tüntetésekhez vezető Kezek a város felett — amely alapján az olasz haladó lapok a rendezőt a szocialista realizmussal hozták kapcsolatba —, mégis Az igazság pillanata látványosságával együtt ls jelentős alkotás, amely ezúttal talán a magyar közönség rokonszenvét is megnyeri a rendező számára. V. A. módjára, csendben ké—oilnek egyre-másra filmjeik. De amilyen kicsi a készülő filmek körül a zaj, olyan ünnepelni való az eredmény. A most bemutatásra került Ki ártatlan? című filmjük méltán sorakozik a magvas mondanivalót hordozó nemes formai eszközökkel megalkotott filmjeik közé. A Dimitrij Plichta által írt és rendezett történet drámai erővel veti fele az egymás iránti felelősség kérdését, azt, hogy egy embercsoport — ez esetben egy katonai egység — mint közösség, mennyire felelős egyik tagjáért. Az általános erkölcsi kérdést azonban nagyonis konkrétan, a mindennapi valóságba ágyazva dolgozza fel a film. sőt, a drámát még aktuálisabbá — s egyben kiélezettebbé — teszi az a tény. hogy a történet hőse, akinek sorsáért katonatársai felelnek, cigány. Feszült, a balladákra emlékeztető szaggatott előadásmód jellemzi végig a filmet. A tragikus alaphang sehol sem törik meg, egységes, tömör fogalmazásban közvetíti Plichta filmje a mondanivalót. Ami a leginkább dicséretre méltó, hogy a történetet mindvégig igaznak, hitelesnek érezzük, mind emberi. mind társadalmi vonatkozásban. Különös értéke a filmnek, hogy a cigányszerepeket cigány színészek játsszák, ritkán látható átéléssel és megelevenítő erővel. A főszerepet alakító Ján Mistrik egyszerre szánalmat keltő és félelmetes, Sujana a szép cigánylány szerepében Marié Málková egy-egy mosolya, gesztusa a balladák tragikumát idézi. Karol Krska képei fájdalmasan költőiek. A. IKötelező vagy nem? A tanévkezdéskor a Művelődésügyi Minisztérium több, a szülőket sokat foglalkoztató kérdésről tájékoztatta a sajtót A többi között arról, hogy sem az általános, sem a középiskolák diákjai nem kötelezhetők egyenruha viselésére. Az viszont helyes, ha az iskolák vezetői, á szülőkkel egyetértésben arra törekszenek, hogy a tanulók ünnepi alkalmakkor egyöntetű öltözetben — úttörő-formaruhában stb. — jelenjenek meg. Hétköznapokon viszont célszerű, ha ruhájuk kímélése érdekében a gyerekek iskolaköpenyt viselnek. Az érvényes rendelkezések értelmében az iskolák pénzt semmiféle címen nem gyűjthetnek a szülőktől. Ugyanez áll a szülői munkaközösségekre is. A Rendtartás előírása szerint a tanulmányi kirándulás — amely a tantervvel függ össze — az osztály minden tanulójára kötelező, ha az úticél helyben, vagy a közelben, a környéken van. Távolabbra, 2—3 napra tervezett kirándulás csak a szülők hozzájárulásával rendezhető. Mindezek mindenki számára világosan érthetőek, mégis történtek félreértések. Ezt bizonyítja egy szülőnek a szerkesztőségünknek küldött levele is. A többi között ezt írja: „A Tisza-parti gimnáziumban nemcsak „kívánatosnak" tartják, hanem határozottan ragaszkodnak az iskolai ruhák megcsináltatásához, mert az iskolabizottság így döntött, Sőt, november közepében szabja meg a ruha beszerzési határidejét. A ruhákat csak egy bizonyos ktsz-nél lehet megcsináltatni, körülbelül 760 forintért. Van szülő, aki sokkal jobb í® Az iskolaköpenyek viselése j® A kosztümök ügye ft Céllövészet és iilmesztétika minőségű ruhát csináltatott saját varrónővel, jóval 500 forint alatt, de ezzel nem oldotta meg a problémát: a ruhához nyakkendő is kell. Ennek mintás anyaga csak a kosztümöt varró ktsz-nél kapható. Az iskola is látja, hogy az elég gyenge minőségű ruha igen drága, de arra hivatkozik, hogy három-négy évig megtartja." Valkusz Pálné, a Tiszaparti gimnázium igazgatóhelyettese elmondotta, hogy az idei tanév első szülői értekezletén a szülők kívánságára próbababán bemutatták a kosztümöt, amely viszonylag olcsó sötétkék anyagból készült. Ennek tartozéka fehér blúz és nyakkendő. Nem volt róla szó, hogy ezt az öltözetet az iskola tanulóinak egyenruhájául fogadtassák el és kötelezzenek annak viselésére. A minden alkalomra csinos, egyszerű és mégis mutatós kosztümöt kifejezetten azért mutatták be a szülőknek, hogy segítsenek nekik lányuk öltöztetésében. Ezzel az ajánlással — legalább az iskolában — elejét akarták venni a lányok közt eléggé el'.eriedt divathóbortnak. Az egyszerű munkaköpeny viselésével kapcsolatban az igazgatóhelyettes hangsúlyozta, hogy az szükséges, a szülők is kérték, hogy a gyerekek utcai ruházatukat megkíméljék. A szóban forgó kosztümöt a Férfi és Nói Divatszabó Vállalat készíti az iskola és a szülők kérésére. Egyelőre tíz kosztüm készül, de még nyolcvan megrendelését várják. Gyenesi György, a vállalat műszaki vezetője elOmlás Megfigyelhető, hogy az újabb bolgár filmeknek szinte mindegyike etikai, magatartásbeli problémákhoz nyúl; azt fürkészi szimpatikus következetességgel, hogy a szocialista erkölcsi tartás normái miként érvényesülnek Bulgária jelenlegi társadalmi körülményei között. A bolgár filmek alkotói rokonszenves szenvedélyességgel fordulnak olyan izgató kérdések felé, mint amilyenek az egyén és közösség, a néphez való hűség vagy hűtlenség, a termelőmunkában való helytállás vaey az onnan történő klhúzódás, s a családi viszonyulások nem is oly egyszerű morális kérdései. Más dolog, hogy ezeket az izgatóan mai, rendkívül öszszetett kérdéseket — milyen árnyaltsággal, minő múvészi hőfokon, s milyen korszerű formai megoldások segítségével képesek elénk vetíteni. Egyik legutóbb bemutatott, a diverzánsokkal, szabó tőrökkel foglalkozó filmjük művészileg eléggé közepes alkotásnak minősült — az Omlás című film azonban — fölösleges végakkordjai ellenére — a kiemelkedő alkotások közül való. Mindenekelőtt azért, mivel a film íróinak, rendezőinek s a példamutató erejű montázsokkal dolgozó operatőrnek, Sztojanovnak sikerült olyan főhőst formálnia, az „idegenként" a földalatti munkálatokba kapcsolódó vájár-brigádvezető, Karadzsov személyében, aki .nemcsupán kemény következetes, rettenthetetlen, s életét gondolkozás nélkül másokért áldozni képes jellem, hanem olykor bizony botló, s forró vérének parancsolni képtelen, szenvedélyes férfi is — s aki mégsem játssza el a becsületét a nézők előtt... A köznapok poézisének, az emberi szolidaritásnak e rangos alkotása bizony sokkal több nézőt megérdemelne, mint amennyien a tegnapi bemutatón részt vettek. Expresszív képekkel dolgozó, nemesveretú filmalkotás, a közösségi ember művészi hőskölteménye az Omlás. D. E. Ki ártatlan? Elgondolkodtató, s kicsit néhány évben bekövetkeírigylésre is méltó az a fej- zett. Minden különösebb lődés. amely a csehszlovák hírverés nélkül, a munkájáfi 1 mművészetben az utóbbi ban nagyon biztos ember Emlékezés Bauer Ervinre Születése 75. évfordulóján A kiskundorozsmai általános iskola igazgatósága fűtőt alkalmaz azonnali belépéssel. Jelentkezni lehet az igazgatónál vagy a gondnoknál. xS6917 Még élnek szegeden, akik ismerték, hiszen még ő is élhetne: ma lenne hetvenöt éves. De már annak is lassan negyed százada lesz, hogy halott. Halálának napját sem tudjuk pontosan, csak az évét: 1942-ben, börtönben pusztult el. Ekkor már öt éve raboskodott: feleségével együtt hamis vádak alapján 1937 augusztusában tartóztatták le. Felesége még előbb meghalt, mint ő. Ez volt az oka, hogy sokáig nevét sem említették idehaza. Árnyéka rávetült testvérbátyjának, a költőnek és tudósnak, Balázs Bélának sorsára is. Csak két éve, amikor Bauer Ervin tanítványának és munkatársának, a leningrádi egyetem biológiai professzorának, Borisz Petrovics ToJctnnak megjelent Az elméleti biológia és Bauer Ervin munkássága című könyve, emlegetjük nevét. E hasábokon hírt adtunk erről a könyvről, s nemrégiben, amikor magyarul ls megjelent, ismét fölhívtuk rá a figyelmet. „Napjainkban — írta Tokin — igen kedvező a helyzet Bauer munkásságának föltámasztására, és merész gondolatainak megvitatására." Ügy értette: mind politikai szempontból, mind pedig az elméleti biológiának a dogmatikus béklyóktól való megszabadulása következtében. Már az orosz kiadás ismertetésekor kifejeztük óhajunkat, hogy Szegednek, főként egyetemének, különleges elkötelezettséget kellene éreznie tsauer Ervin életművének behatóbb föltárására, és népszerűsítésére, s ezen belül — tanári szakdolgozatnak szép föladat — ifjúságának, pályakezdésének, szegedi korszakának (1898-1909) részletesebb földerítésére. Mert ugyan nem Szegeden, hanem Lőcsén született, de szinte véletlenül. Hiszen szülei korábban hosszú éveken át itt éltek, itt ismerték meg egymást, itt kötöttek házasságot, itt született első két gyermekük. Dr. Bauer Simont, a főreáliskola kiváló tanárát, az Akadémia levelező tagját 1890 őszén, Ervin születése előtt pár héttel helyezték Balázs Béla írja meg Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényében, hogy miért: öszszeveszett Fehér Ipoly főigazgatóval — felvidéki kisvárosba. Hét év múlva a száműzött meghalt, s a kis család visszatért az ismerős falak, régi barátok közé: Szegedre, így esett tehát, hogy Bauer Ervinnek is ez a város lett a szellemi szülőföldje, itt végezte elemi és középiskoláit. Innen ment a pesti egyetem orvosi karára, aztán Göttingába. Ott kezdődött tudományos munkálkodása. Első tanulmánya 1914-ben jelent meg. Ugyanebben az évben kötött házasságot Kaffka Margittal, irodalmunk legkiválóbb nőírójával. Kaffka regényeiben fölismerhető férjének alakja. S ugyancsak ebben az évben, az első világháború kitörésének évében, neki is a frontra kellett mennie. Naplójából kitűnik, hogy feleségével együtt a háború elvi és meggyőződéses ellenfele volt. Frontszolgálata után 1915-től az októberi forradalomig Temesvárott, a helyőrségi kórház kórboncnokaként teljesített szolgálatot, de közben folytatta orvosi és élettani kutatásait. A forradalom kitörésekor a fővárosba költöztek. A háború fattya, a spanyol-nátha elpusztította feleségét. A tragédia fájdalmát csak az elkövetkező hónapok lázas tevékenysége, a forradalmak mámora tudta elzsongítani benne. Forradalmi részvétele miatt a bukás után emigrálnia kellett. Második feleségével, a tudományos munkájában is segítő fizikussal és matematikussal. Szilárd Stefániával 1919 őszén Bécsbe, majd Göttingába ment. Mindenütt tovább folytatja kísérleteit, s sorra közölte a szakfolyóiratokban eredményeit. 1920-ban Berlinben jelent meg első elméleti-biológiai munkája: A tiszta természettudományos élettan alapelvei. 1921-ben Prágába megy, a Károly-egyetemen dolgozik. Baráti köréhez tartozott a ma is ott élő költő és orvos: Forbáth Imre. Az eiwgtáns-sors vándorlásra kényszeríti: 1923ban Berlinbe költözött, de reményei, hogy ott több lehetősége lesz kutatómunkája folytatására, nem váltak valóra. Ám, 1925-ben a moszkvai Munkaegészségügyi Intézet meghívta a Szovjetunióba, és itt, „második hazájában" fejtette ki gazdag, sokoldalú tudományos tevékenységét 1930 nyarán a moszkvai egyetem általános biológiai tanszékének vezetésével bízták meg, 1934-ben pedig meghívták Leningrádba: ő szervezte meg, és vezette a Szovjetunió Orvostudományi Kísérleti Intézetének általános biológiai osztályát, s közben előadott a leningrádi egyetemen is. Életének és tudományos működésének leningrádi szakasza a legjelentősebb. Laboratóriumokat alapít, tanítványokat nevel, termékeny szakirodalmi munkásságot fejt ki. Előadásait az egyetem mostani neves professzorai közül sokan hallgatták. Itt írta 1935-ben megjelent fő művét, az Elméleti biológiát. Alkotómunkáját a csúcspontján zúzta szét a személyi önkény. <5 az elméleti biológia egyik megalapítója. Az ún. Bauer-elv, az élő rendszerek állandó egyensúly-nélküliségének elve a biológia egyik lényeges fölismerése. Bár munkássága még a kvantummechanika hajnalára esik, s így az idő mára szükségképpen több ponton túlhaladta, életműve egészében, elmélete a biológiáról, és ennek a fizikához, kémiához, matematikához való viszonyáról — ahogyan Tokin kimutatja — „a legmaibb tudományt jelenti", s ma is termékenyítőn hat az élettani kutatásokban. Péter László mondotta, hogy ezt a megrendelést nagyon jutányos áron vállalták. Egy kosztüm ára 750—800 forint közt van. Egyedi megrendelést ennyiért nem is vállaltak volna, mert egy kosztüm fazondíja 343—406 forint között mozog. Ha csak tíz kosztümöt ls rendeltek meg, s további nyolcvan megrendelését várják, félő, hogy általánossá válik az ajánlása, illetve az osztályban megszólják majd azokat a lányokat, akik mégsem ilyent csináltatnak, hanem esetleg még olcsóbbat. S mivel egyik szülő sem akar lemarad-ü a másiktól lánya öltöztetésében, a jószándékú kosztümajánlásból akaratlanul is iskolai egyenruha lesz. Véleményünk szerint a lányok állítólagos divathóbortját ez még nem szünteti meg, mert mindig lesz, aki más ruhát akar, esetleg az egyformásított nyakkendő nélkül, nem olyat, amilyet az iskolában bemutattak. S a levélíró szülő soraiból ez bji aggodalom is kicsendül — nem is indokolatlanul. Kovács József, a megyei jogú városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője is úgy nyilatkozott, hogy helyesli azokat az érvényes rendelkezéseket, amelyekről fentebb szóltunk. Egyenruha viseltetésére az Iskolák nem kötelezhetik a tanjilókat. A munkaköpenyről szólva Kovács József hangsúlyozta, hogy annak viselése ajánlatos. Tudomásunkra jutott olyan panasz is, hogy egy szegedi iskolából hazaküldtek egy kisfiút, amiért otthon elfelejtette reggel felvenni a köpenyét. A munkaköpeny ajánlatos viselését ezek szerint rosszul értelmezték ebben az Iskolában. Egy szegedi gimnáziumban — helytelenül — kötelezően elrendelték, hogy a tanulók vigyenek magukkal 4 forintot céllövészetre. Az MHS-től mi sem esik távolabb, mint az, hogy az önkéntes alapon vállalt sport céllövészetet előírással rendezze. De szóljunk egy másik problémáról is. Több gimnáziumban — nagyon helyesen — filmesztétikai körök működnek. A különféle témák kapcsán tárgyalt filmek megtekintését kötelezővé teszik. A gyerekek a szülőktől kérnek rá pénzt. Kérdés, hogy ezt nem lehetne-e megszervezni úgy, hogy a filmesztétikai körön való részvétel ne a szülőket terhelje? Bizonyára erre is lehetne módot találni, mint ahogy arra is, hogy minden tanintézetben egységesen értelmezzék a minisztérium rendelkezéseit az iskolák életében. L. F. Pedagógusok ideológiai tanfolyama A mai napon megkezdődik a szegedi pedagógusok ideológiai tanfolyama. Erre az oktatási évre közel ötszáz önkéntes jelentkező iratkozott fel a tanfolyamra, hogy a dialektikus és történelmi materializmus tárgykörében újabb tanulmányokat végezzen, illetve különböző szakosított tanfolyamokon egészítse ki politikai, ideológiai tudását. A városi tanács művelődési osztálya gondoskodott arról is, hogy a szervezett oktatásban részt nem vevő nevelők politikai, ideológiai ismeretei is bővüljenek. Számukra aktuális témájú előadásokat szerveznek. Mintegy ezer nevelő részére ma Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság "első titkára tart előadást a Szabadság Filmszínházban az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveiről. Kedd. 1965. október 19. DÉL-MAGYARORSZAG S