Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

világ bécsi történészeinek találkozója Egy hét zsúfolt program­ja, annyi megbeszélés és megannyi ismerkedés utána XII, Nemzetközi Történész Kongresszus résztvevője egészében megelégedve gon­dolhat az augusztus 29 és szeptember 5 között lezaj­lott nagyszabású nemzetközi találkozóra: a szakemberek gondolatcseréjén, a lezajlott viták tudományos hasznán túlmenően nagyszerűen Já­rult hozzá a különböző fel­fogású kutatók kollégiális légkörű együttműködéséhez, egymás álláspontjának meg­ismeréséhez. Talán túlzás­nak tűnik, de a legtöbb külföldi ismerősöm nem a lefolyt vitákat, hanem a ba­rátokkal való találkozás és az új barátok szerzésének lehetőségét hangsúlyozta, amikor a kongresszus je­lentőségéről volt szó, beszéd közben. egyes fegyvereit. Mindez főleg a gazdaságtörténeti ku­tatások terén figyelhető meg, ahol különösen egyes fran­cia kutatók részéről a poli­tikai és kulturális történetet lebecsülő álláspont is meg­figyelhető. Amikor a mar­xista felfogásra kíváncsi nyugatiakkal beszélgettem, nemegyszer felmerült ben­nem az a gondolat, hogy nem bűn-e, amikor egyes fontosabb témáról mi ma­gyar történészek csak ma­gyarul írunk, és így elzár­juk ezeket az érdeklődés egészséges hullámától? Ha annakidején Metternich el­keseredetten azt állapította meg a forradalmi események láttán, hogy „totus mundus stultisat" (az egész világ ok­talankodik), mi most joggal szögezhetjük le, hogy „totus mundus marxisat", az egész világ marxizál, sokszor még azok is, akik a marxizmust Lszmebörze a Jolyosón támadják. Ilyen nyílt táma­dás csak az „evolúció és re­Valóban nem egy nemzet­közi hírű kutatót lehetett látni, amint a vitát ott­hagyva kiment a folyosókra, ahol valóságos eszmebörze folyt. A bécsi rendezés megfelelt a kívánalmaknak, az egyetem adminisztrációja pontosan működött. A mi­niszteri és a polgármesteri fogadás kifejezte azt a megtiszteltetést, aminek az osztrák állam és a főváros a rendezési jogot felfogta. Az egyes delegációknak le­hetőséget adtak tudományos dokumentációjuk, az egyes kiadóknak pedig legújabb kiadványaik bemutatására. Sajnálatos, hogy a bolgár, jugoszláv, NDK-beli és ro­mán tárlók mellett nem le­hetett látni a magyar tör­ténészek munkásságát il­lusztráló kiállítási asztalt. Sőt, a kongresszus tisztele­tére publikált tanulmány­kötetünkből sem tudtunk annyit adni, amennyit az érdeklődés és eredményeink tisztelete által ösztönzött külföldiek, főleg a nyugati­ak kértek. Jellemző' erre az érdeklődésre, hogy még mi­előtt Bécsbe érkeztem, már Párizsban megrendelést kap­tam egy argentin vezető professzortól, hogy állítsak össze egy tanulmánykötetet azokról az űj eljárásmó­dokról, amelyeket a magyar történettudomány a külön­böző korszakokra alkalma­zott az elmúlt évtizedben a gazdaságtörténet terén. Négy téma A viták és témák né® csoportra oszlottak: „na® témák", „kontinensek törté­nete", a különböző törté­nészszervezetek és Kom­missziók témái, valamint a módszertani viták. A napon­ként 9—10 teremben folyó vitákat esténként speciális tárgyú előadások egészítet­ték ki, és volt egy kodlok­Vum az ellenállás történeti problémáiról, egy másik Hobespierre-ről. Az egyes előadások szövegét a részt­vevők előre megkapták, a vita rendszerint kész szö­veg alapján indult meg. E kongresszusra az volt a jel­lemző, hogy vagy a jó elő­adás gyakorolt ösztönző ha­tást a vitára (ez volt a ki­vétel), vagy a vitaanyag elégtelensége és igénytelen­sége tüzelte fel a résztve­vőket (ez volt az esetek többsége). Sokan érintettek általános kérdéseket, és gyakran fordult az érdeklő­dés bizonyos alapelvek és alapvető kategóriák (osztály, remzet, nemzettéválás stb.) felé. Az ókortól napjainkig, Európától Amerikáig, a gaz­daságtörténettől az eszmék történetéig rendkívül széles skálán csaptak össze a kü­lönböző nézetek. A viták vi­lágosan mutatták a leszűrt és megfelelően árnyaló mar­xista felfogás vonzó erejét. Miért csak magyarul? Rendkívül megerősödött annak a haladó nyugati tör­ténetírói tábornak a helyze­te és befolyása, amely a marxizmust a fejlődés ter­mészetes termékeként fel­fogva, maga is használja annak fegyvertárát vagy volúció a világtörténelem­ben" című historiográfiai vi­tán volt megfi®elhető, és nem zárult sikerrel. A sze­gedi delegátusok részéről Mérei Gyula professzor vilá­gított rá azokra az össze­függésekre, amelyek az im­perialista törekvések szolgá­latában álló, nemzetekfelet­tiséget propagáló nyugati irányzatokat meghatározzák. Országok és kategóriák Minden megfi®elő mást vesz észre és hangsúlyoz e® ilyen nagy és bonyolult találkozó problémáiból és vonásaiból. Magam mint egyetemes történész, kényte­len voltam minden vitán azt konstatálni, ho® a felszóla­lók csak a saját országuk, illetve történeti keretük problémáit értik jól, és amint általánosításra kerül sor, ezeken keresztül vizs­gálják más országok és kon­tinensek fejlődését így volt ez például a parasztságtör­téneti vitán, ahol a referá­tum készítői ugyan Európa parasztságának demográfiai mozgástörvényeit kívánták bemutatni, de ez a kísérlet Franciaországra és néhány hasonló fejlődésű nyugati or­szágra korlátozódott. A la­tin-amerikai kutatók hívták iel a fi®elmet más vitá­kon arra, ho® mennyire nem lehet e®es európai ka­tegóriákat minden meggon­dolás nélkül alkalmazni La­tin-Amerika történetében. Általában azt kellett látnom, ho® az Európán kívüli tör­ténészek közül, a japánokat leszámítva, messze kiemel­kedtek a latin-amerikaiak kérdésfeltevéseik szenvedé­lyességével és igényességé­vel. Ok na®on jól ismerik az európai megfogalmazáso­kat, és azt is tudják, hogy hol kell ezeket módosítani. Érdeklődésük Közép- és Ke­let-Európa iránt azért nagy, mert a mi fejlődésünk me­netét és törvényszerűségeit közelebb érzik magukhoz, mint a fejlett tőkés orszá­gokét. Ezt tekintetbe véve, magam ls a magyar történet és történetírás egyes tanul­ságait érintettem felszólalá­somban. Nemzetközi jelleget! A dél-amerikai és a kelet­eürópai történészek jó össze­működésének egyik jele volt az a megbeszélés, amelyet 7 ország, köztük 4 szocialista ország Latin-Amerikával fog­lalkozó marxista történészei folytattak le a kubai követ­ség épületében. Határozat született egy tájékoztató köz­pont felállítására és egy konferencia összehívására, amely a legalapvetőbb fo­lyamatok és fogalmak preci­zi rozását és a tel jes összehan­golást célozza. A kezdemé­nyező nem európai volt, ha­nem a venezuelai küldött. Egy szűkebb megbeszélé­sen szóba került az a furcsa jelenség, hogy a vezető nem­zetközi történész szerveze­tekben az Európán kívüliek alig kaptak képviseletet. A résztvevők összetétele is az európaiak túlnyomó többsé­gére és hegemóniájára utalt. Latin-Amerikából nem vol­tak többen 15-nél. Van tehát tennivaló az Európa-centriz­mus felszámolása és az iga­zi nemzetközi jelleg kialakí­tása terén. Minden delegátus érezhet­te, hogy az igények nagyon megnőttek az olyan nemzet­közi tudományos rendezvé­nyek iránt, amelyek a világ­ban beállott változásokat tárgykörüknél fo®a tükrö­zik. Az a felelősségérzet, amely a vitatkozók egyik legfőbb sajátja volt, utalt arra a fokozódó felismerés­re, hogy az objektív törvé­nyeiben megismert történe­lem nem puszta agyjáték, hanem a többi alaptudomá­nyokhoz hasonlóan a jelen és jövő alakításának egyik leg­főbb tényezője. DR. WITTMAN TIBOR egyetemi tanár József Attila versei Kubában Szegeden járt első kubai műfordítója: F. Jamís Két napig — tegnap és tegnapelőtt — Szegeden és környékén járt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ven­dégeként hazánkban tartóz­kodó Fayad Jamís, a Kubai Írószövetség titkára, az UNI­ON című folyóirat főszer­kesztője. A neves kubai köl­tő és műfordító — akit La­tin-Amerika minden orszá­gában a modern kubai iro­dalom egyik legjelentéke­nyebb reprezentánsaként tar­tanak számon — József At­tila és Radnóti Miklós mü­veinek első kubai fordítója. Simor András költő és dr. Péter László irodalomtörté­nész kalauzolásával felkeres­te Kiszombort és Makót, Jó­zsef Attila gyermek- és ifjú­kori tartózkodási helyeit, megtekintette a szegedi Mó­ra Ferenc Múzeum és a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem kiállításait, illetve relik­viáit, járt József Attila Brüsszeli körúti volt szállá­sán, majd baráti beszélge­tést folytatott a Tiszatáj szerkesztőségének tagjaival. Hatvan József Attila-vers A Dél-Magyarország mun­katársának a következőket mondotta találkozásáról Jó­zsef Attila költészetével: — Elsőízben francia, majd olasz nyelvre fordított Jó­zsef Attila-versekhez jutot­tam hozzá, Horányi Mátyás, Kubában járt irodalomtörté­nész, valamint Görög Erzsé­bet, a havannai magyar kö­vetség munkatársa közvetí­tésével. A költemények szem­lélete, hangvétele lenyűgö­zött, költői kvalitása nagy hatással volt rám, s miután Horányi Mátyás, majd Simor András segitségével nyers­fordításokhoz jutottam, előbb József Attila Nem én kiál­tok, Szegény ember balladá­ja, Altató, Egy spanyol föld­munkás sírverse, Tiszta szív­vel, Favágó és Szocialisták című verseit fordítottam le, s adattam ki Kubában egy apró kötetben, majd a na® ma®ar szocialista költő het­ven versének fordításával is elkészültem. Utóbbiakat a magyar Corvina Könyvkiadó kiadásában ismerhetik majd Fegyver forgat ás — a napi munka előtt Kora reggeltől a szegedi munkásőrök fegyvereinek ropogásától hangos a makói lőtér. A ®akorlatvezető Ba­binszki László századpa­rancsnok szinte szünet nél­kül vezényel. — Né®-három, öt-kettő, né®-né®, három-kettő, öt­három és három-négy. — Ezzel a találattal elé­gedettek lehetünk — mondo­gatják a ruha®ári raj tag­jaf A né®-hármas találat Triesz Jakab nyugdíjasé, a munkásőrség alapító tagjáé. Elsőnek Fükő József pa­rancsnokhelyettes gratulál neki. A rajt helyét újabb lövé­szek veszik át, akik pár ki­lométerrel arrább már túl­estek a kézigránát-dobáson. A tűző nap ellenére senkin sem látszik fáradtság. Dél körül jár az idő. A zárt ruházatban, a né®-ötkilós csizmában pedig könnyen elpilled az ember, különö­sen az, aki hajnali fél 4 vai® 4 órakor kelt, mert messze lakik a várostól. Dél­után 2-kor pedig munkába áll este 10-ig. Az áldozatos, kemény helytállás, az ön­ként vállalt fe®elem azon­ban edzetté teszi őket. — Vannak nekünk lánya­ink is — mutat egy éppen pihenő csoportra Arany Já­nos, a Csongrád megyei munkásőrség kiképzési he­lyettes vezetője. A konzerv®árból Kovács Ilona és Rehák Mária, a cipőipari ktsz-től pedig Tör­teti Jenőné mutatkozik be katonásan. Pihenésük per­sze csak látszólagos, mert az enyhet adó lombos fák alatt elméleti foglalkozáson vesz­nek részt. Az utolsó raj lövésével hirtelen elcsendesül a táj, s az előálló gépkocsikon he­lyet foglalnak a munkás­őrök. Délután kl-kl me® az üzemébe, ahol a. munkatár­sak kezet szorítanak azok­kal, akik kora hajnalban nehéz fe®verforgatáson vet­tek részt. L. F. Munkában a híradósok mmjmmm,mÉmm A lőtéren meg a kubai olvasók a kö­vetkező év elején. Radnótit is... Fayad Jamís — Simor András nyersfordításai révén — Radnóti Miklós több ver­sét ls megismerhette s ezek átültetése legközelebbi tervei közé tartozik. E®ébként öt saját verseskötet szerzője, s páratlan sikert aratott 1954­ben megjelent Szemöldök és por című kötetével. Sokolda­lú, különlegesen na® mun­kabírású művészember: két, már említett s jelentős funk­ciója mellett — mint festő­művész — a havannai Nem­zeti Festőiskolának is taná­ra. Az UNION című, negyed­évenként 250 na®méretű ol­dalon megjelenő folyóirat egyik legközelebbi számát — mintegy 150 oldalnyi terje­delemben — a mai magyar költészet és prózaírás kiemel­kedő alkotásaival szándéko­zik megtölteni. A kubai költőkről A Tiszatáj szerkesztősége tagjaival folytatott baráti eszmecserén sok szó esett a mai kubai költészet arcula­tának jellegzetességeiről, a sematizmus problémájáról, a mai kubai költőnemzedék „derékhad"-ának szemléleti és alkotómódszerbeli sajá­tosságairól, s a „hallgató'' kubai írók kérdéséről. — A kubai írók 98 száza­léka a forradalmat követően hazájában maradt — jelen­tette ki Fayad Jamís. — Va­lamennyien na® kedvvel al­kotnak, s „hallgató" író mindössze kettő akad a je­lentékenyebbek közül; utóbb azok is jelentkeztek kézira­taikkal szerkesztőségünkben. — Milyen élményekkel tá­vozik Szegedről? — Summázóan csak annyit je®eznék meg: József Atti­láról Szegeden többet tud­tam meg két nap alatt, mint Budapesten 10 nap alatt. .. A szegedi folyóirat szerkesz­tőivel a kapcsolatot a jövő­ben szeretném elmélyíteni. Az európai szocialista orszá­gok irodalma iránti vonzal­mam ezzel a látogatással to­vább erősödött. Dér Endre Válaszol az illetékes (Liebmann B. felv.) Fegyvertisztítás Ha többen kérik, megvalósul Lapunk augusztus 24. szá­mának Olvasóink írják ro­vatában Kapunyitás az is­kolában címmel levelet kö­zöltünk Pusztai Gyöngyné aláírással. Erre érkezett vá­lasz a Mérei utcai Iskolata­nácstól : „Az általános iskolákban reggel 8 órakor kezdődik a tanítás. A kapukat fél órá­val előbb nyitjuk, mivel a nevelőtestület részéről a fel­ü®eletet ettől az időponttól tudjuk biztosítani. A neve­lőknek is megszabott mun­kaidejük van. a korábbi ka­punyitás szükségessé tenné e® va® esetleg több neve­lő túlóráztatását. Ez termé­szetesen külön béralapot igé­nyelne. ami nem áll rendel­kezésünkre. A múlt tanévben mindösz­sae e® szülő kérte a ko­rábbi kapunyitást. Ha a most kezdődött tanévben több ilyen indokolt kérés lenne, akkor a Rendtartás lehetőséget ad arra. ho® a napközis tanulók számára az ügyeletet megszervezzük. Felü®elet nélkül nem tar­tózkodhat ®ermek az isko­lában." 0 kozmosz vírusai Karanténbe kell-e helyez­ni a Holdról visszatérő űr­hajósokat? Joshua Leder­berg Nobel-díjas professzor ezt az elővi®ázatossági rendszabályt javasolja. Az eddigi kutatások alapján feltehetőnek tartják u®anis, bo® az élet a Holdon mik­roorganizmusok formájában található. A megfertőzött űr­hajósok esetleg borzalmas járványokat terjeszthetnek el a Földön, amelyek ellen nem áll módunkban harcol­ni. Nemcsak az utasokat, de a járműveket is szigorú zár­lat alá kellene venni. Csütörtök. 1965. szeptember 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom