Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

Export a kisiparból Most először mérte fel az OKISZ, ho® a külkereske­delmi vállalatok útján a vi­lág mely országaiba jutnak el a kisipari szövetkezeti ter­mékek. A vizsgálat során megtudták, hogy szinte vala­mennyi európai országban forgalomba kerülnek a szö­vetkezetekben készülő áruk. Európán kívül piacra talál­nak a szövetkezetek export­cikkei az Egyesült Államok­ban, Dél-Amerikában és Ausztráliában is. A kisipari szövetkezetek exportterve ez évre 2,6 mil­liárd forint. Megfiatalodik az öreg üzem Szociális berendezések, korszerűsítés a vasöntödében A Toibuhin sugárút vé­gén a na® modern üzem, a textilművek mellett szeré­nyen húzódott meg a vasön­töde. Utcára néző főépülete rozzant, vakolatlan kóceráj­ra emlékeztette a járókelőt A kis gyár belseje is alig különbözött külsejétől. A munkások elavult gépiekkel ünnepet és módszerekkel igyekeztek a megye és az ország na­®obb üzemeinek öntvény­megrendeléseit teljesíteni. A régi telep még ma sem teljesen a múlté, de kezd kirajzolódni az korszerűbb vasöntöde vonala. Friss falak Az SZKP KB távirata Rónai Sándor elhunyta alkalmával Rónai Sándor elvtársnak, a Magyar Népköztársaság kimagasló állami és társadalmi vezetőjének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnökének elhunyta alkalmából a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága mély részvétét fe­jezi ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának és az elhunyt családjának. A szovjet kommunisták és a szovjet emberek sokáig emlékezni fognak Rónai Sándor elvtársra, mint a Szov­jetunió őszinte barátjára, aki nagyban hozzájárult a Szov­jetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti test­véri barátság és sokoldalú együttműködés fejlesztéséhez és megszilárdításához. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Az út mellett földhegyek, azok mögött frissen húzott falak emelkednek. Mint az váró gyermekek, úgy számolgatják a ®ár dolgozói a napokat, mikor vehetik már birtokukba az újat. Régi kívánságuk telje­sül: a többi között korsze­rű fürdőt, öltözőt is kap­nak a 42 méter hosszú épü­let földszintjén. Az emele­már napi munka elvégzése után új, két alkalommal a vasöntöde kör- építkezésein dolgoztak a ve­zetők és a műszakiak. Sípos Mihály, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat igazgató­ja a kőművesek teljesítmé­nyét növelte: részt vett a falazásban. A főkönyvelő malterról gondoskodott. Es­te kigyulltak a reflektorok és villanyfény mellett dol­goztak. Uj üzemrészek A fürdőn, ebédlőn és iro­dahelyiségeken kívül új üzemrészek is épülnek, a ten ebédlőt és irodahelyisé- meglevőt pedig korszerűsí­geket alakítanak kL Az építkezésnek sok száz „ellenőre" van. A munkások napról napra fi®elemmel kísérik, ho®an halad a munka. Az építőket, a Csongrád Me®ei Építőipari Vállalat dolgozóit a mun­kásszolidaritás is fűti, i®e­keznek betartani a vállalt határidőt. Vezetőik is jó példát mutatnak: az árvíz tik. A Kohó- és Gépipari Miniszétrlum a külső vál­tozásoknak megfelelően na®szabású üzemi rekonst­rukcióval javítja az öntők munkakörülményeit. Az elő­zetes tervek szerint több mint 30 millió forint érté­kű géppel és épülettel gaz­dagodik a vasöntöde. A beruházás, a gépek be­szerelése folyamatos. Bódi László igazgató tájékoztató i i sa szerint még idén megér­sújtotta vidékek lakóit ugy- keznek az eLs| NDK-gé£Íek. nevezett árvízműszakkal se- Ezenkívül felépül két na® gítették, s ezt a vasöntöde teljesítményű kúpoló. Az építkezésein „rótták" le. A A DÓCI DIÓ (II.) A tsz „parancsnoki" saját tanyájukban laktak, arcukat: vajon levonták-e a szobája a tanácsházával nem űzhette el a gróf. 1852- tanulságot hosszú, elvtelen szomszédos. Süle József tsz- ben, amikor a bérlői szerző- vitájukból? Vagy ki-ki a elnök egymaga foglalatosko- déseket felbontotta, a pa- maga igazában véli magát dik benne. Tavasszal örült rasztok fellázadtak és a jó- elhallgattatva?! a terveikről, munkájukról szágigazgatót kivégezték. Ké­érdeklődő riporternek. Most sőbb ismét bérlőivé váltak az idegenkedik. Hosszú ma®a- uradalomnak. Ez a sors ala­rázkodás: miért nem érde- kította jellemüket. A fel­mes feszegetni a dóci „dió" szabadulás után lettek tör­csonthéját. Ha®juk a már vényes gazdái az általuk művelt földnek. „letár®alt ü®et". Megértem. Süle József 14 éve hűséggel szolgálja a tsz- Feler egy jégveréssel mozgalmat. Dócon ő a ne­gyedik elnök, e®ben a leg­rátermettebb. Na® felada­Nem tudom, mi az ellen­tét gyökere. Tény, hogy mind Szarka Sándor párt­titkár, mind Pap Tibor fő­agronómus a közös féltésé­nek „csorbíthatatlan" pajzsa mögül lövöldözték egymásra nyilaikat. S miközben —elv­ben — a szövetkezeti gaz­Az idén nemcsak a belvíz, dák „érdekeiért" vívták a az állatjárvány és a jég párharcot, lényegében a kö­tőt vállalt, amikor az egye- verte a dóci határt, de a zösnek ártottak. Mert ki-ki sült tsz elnökségét elfogadta. Pedig Alsóányáson gazdag, jól fizető közöst irányított. Egy év alatt közel 10 fo- a személyeskedés, rinttal növekedett a munka­múltban ®ökerező emberi- elhanyagolta a maga mun­jellembeli csökevények is. káját. A párttitkár a politi­Az önzés, a felelőtlenség és kai szervező tevékenységet, a főagronómus a gazdasági A makacs hadakozások a szervező, irányító munkát. e®ség értéke. Az emberek közös va®on gyarapításán „-1 „ reszéj saját „hi­elégedettek voltak. Miért munkálkodó tsz-vezetők és a yelk .toborzásara, e®mas saját pénztárcájukat tömő lejaratasára, terhelő adatok alsóányási szövetkezeti gaz- ®ujtésere fecsereltek. Az dák közt, olykor valósággal aratas, a hordás pedig elhú­vállalt úttörő szerepet a két tsz e®esítésében? Mert a falu jövőjét, a nagyüzemi gazdálkodás távlati lehető- megbénította a munkaszer­ségeit nézte. Tudta, hogy a vezést. Időnként na® já­módos feketeföldiek, illetve randóságot követeltek, más­a szegényebb homokiak múlt- képp nem dolgoztak. Aratás­ban gyökerező rangkülönb- ra 27 embert hoztak idegen­ből a tsz vezetői. — Az egyes üzeme®sé­gen, ahol a szegényebb ho­moki emberek gazdálkod­nak, mindent maguk arat­tak le — említi az elnök. Mégis késve fejezték be. A hordás hosszú ideig szü­is láttam, ségének megszüntetéséhez ez az e®etlen út. Sors és gondolkodás Évtizedek, sőt évszázadok paraszti rétegződésnek, rangkórságának maradvá­nyait nehezebb megszüntet- netelt. Magam ni a fejekben, mint a min zódott, s még ma is — utol­sóként a járásban — csépel­nek. Két kézzel és egész szívvel! Hosszú „detektívmunka" deríthetné fel, ki kezdte és mi céllal ezt a párharcot. Értelmetlen lenne kutatni. Mindkét fél hibázott abban, hogy az elvtelen személyes­. ,. .. . ... . ho® a legnagyobb dologidő- kedés „lovagiatlan harcmo­dennapi életben. A saját ta- ben többen a major boltja dorót„ vá,n„tnHn. „ TawI nyával és kevéske földdel el6tt vigadoztak. Azt mond- dolát Vdlasztotta: a kolcso" ' " ' amivel nös lejáratás, kompromittá­és kevéske rendelkező ányásiakat a Pal­lavicini uradalom 1821-től hordjunk. ták: nincs fogat, fojtogatta, mégsem birt ve­lük. Régi szerződések bizo­nyítják, hogy a három évre bérbe adott területen emelt paraszti lakásokat a gróf va® megvásárolta, vagy le­lás eszközét. A tsz-elnök pe­— Sohasem számíthattunk dig adós maradt a legtisz­biztosan arra, hányan jön- tább, a legbecsületesebb él­nék dolgozni. Azért történ- intézé £ móddal- a nvfltszá hetett meg — ez a ma®a- imez\^moaaai. a nyílt sza­rázat. Hogyan lehet jó mun- monkéressel a tsz igazgató­kaszervezésről beszélni ott, sága előtt. Íme, a jóembe­Viha^IroktécfműFkln?vé^en <}h.°!e"nek egyik legelemibb resdi, a tekintél'yóvá.s miatti feltételével, a munkaerővel Viharsarok című könyvében így summázza ennek miért­vallják be a tsz vezetői, zott, ho® a területén élő , ,--,„„„„„„_ hibapalástolás eredménye. napszámosok ne tömörülje­nek településekbe, mert ak­kor önálló közigazgatásuk lesz és kiszakadnak a nagy­birtok ellenőrzése alól". A dóci házakat több ízben le- _ romboltatta a gróf. legutóbb értelmezése." A tsz-elnök 1925-ben. Az Itt lakó sze- e5,yik gvengé.1e: szakember­sem számolhatnak. Nehezen Mondják, ho® a főagro­hogy Máté József üzemegy- nómus kijelentette: „Csak ségvezető szintén gyakran fél kézzel dolgozhatom, má­fe- JobbMnnT^zt kiha®- sikba" 0 védőpajzsot kel. ni a cikkből. Ne taglózzunk tartanom". Nem gondolta, le egy embert — javasolja hogy az agrárszakember ki­Süle elvtárs. Íme a bírálat csorbíthatatlan pajzsa a jó génye'.; bérlői jogát nem hosszabbította meg, hogy le­telepedésüket megakadályoz­za. Sikerült ls. Dóc mind­össze 15 éve született. Az­előtt csupán néhány urasági cselédház. intézőlakás, istálló képezte Dóc-majort. Ezeket lebontották, a gödrös, dom­bos területet elengvengették és na® állami kedvezmény­nyel mintegy 70 családi há­zat építettek. Ma hét utca. 125 házából áll a község magva. Az alsóányásiakat, akik munkaszervezés, a jó termés, társai szemében minden áron a gazdaság gyarapodása? Ha jó akar lenni. Ezért maradt valóban sikeresen akarják el a szigorú, nyílt felelősség- fejleszteni a sok-sok vissza­re vonás Ezért falulhatott húzó ö { ö ök{m ült odáig a tsz-párttitkár es fő­öntőcsarnokon kívül korsze­rű homokmű épül. A ne­héz talicskázás helyett gé­pekkel szállítják a homokot a csarnokba. Öröm a nőknek Javítják az öntőcsarnok­ban dolgozó nők munkakö­rülményeit is. Részükre új héjformázó üzemrész épül. Fokozatosan központi fű­tést vezetnek be, különféle szellőzőberendezésekkel pe­dig az öntésnél eddig el­képzelhetetlen jó levegőt biztosítanak az üzemré­szekben. Alig telt el két hónap, hogy az építők megkezdték a munkát. Az első átadási határidő csak jövő nyáron jár le, de az öntöde mun­kafegyelmén, a dolgozók lel­kesedésén máris lemérhető, hogy a sok millió forint jó helyre kerül. A befektetett összeg a szegedi öntők be­csületes munkájával busá­san kamatozik majd. II. Zs. Háromezer lakás C sak el kell menni a Blaha Lujza vagy az Egressy Béni utcába annak, aki meg akar győződni a tár­sasház-építkezés előnyeiről. Ha még öt-hat ilyen utca lenne a városban, vagy ha szétszórtan is, de ötször­hatszor annyi társasház, magánház, családi ház épült vol­na a múlt években Szegeden, kisebb lenne a lakásgond, nagyobb az öröm. Alig néhány hete jelentette be a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség, hogy a fiatalok segítségére sietve az Orszá­gos Takarékpénztárral együtt tízezer lakás felépítésére nyújt lehetőséget a harmadik ötéves terv idején. Tízezer lakás nagy szám még országos viszonylatban is, hiszen legalább 30 ezer ember otthonát jelenti. Ma már azt is tudjuk, hogy Szegedre körülbelül ötszáz jut belőle. Nyil­vánvaló azonban, hogy nemcsak a fiatalok, nemcsak a családalapítók akarnak építkezni: az igények pontosan egybeesnek a kormány lakásépítési programjával. A fel­adat tehát elsősorban a na® tömegű családiház-építkezé­sek megszervezésére, az előkészítéstől a kivitelezésig. Beleszámítva az említett ötszáz lakást is, mintegy há­rom-három és fél ezer lakás építésére nyílna lehetőség a következő években Szegeden, ha „megfognánk az isten lábát", vagyis magánerőből, magasfokú társadalmi szerve­zettséggel, okosan és célratörően kezdenénk az építkezé­sekhez. Igény van, már hogy ne lenne! Alig röppent híre a dolognak, máris tucatjával jelentkeznek a különböző sze­gedi üzemek, intézmények, egyetemek dolgozói, s érdek­lődnek, mikor, hol, milyen anyagi befektetéssel, hogyan lehet építkezni? Csakhogy éppen ez az, amit meg kell szervezni, mégpedig minél alaposabban és gyorsabban. Könnyű belátni, hogy ha már jövőre építkezni akarunk — és akarunk —, akkor a felkészülés nem várathat sokáig magára. Igaz, elég szűkében vagyunk Szegeden a közművesí­tett területeknek, de azért ha jól utána nézünk, lehet még találni belőlük szanálás nélkül is. A KISZ-isták — némi segítséggel — felderítettek több olyan, úgynevezett tömb­belsőt, melyet aránylag könnyűszerrel be lehet építeni. Természetesen a város belső területein a családi ház nem földszintes házat jelent, hanem négy-ötszintes társas épü­letet, akárcsak „foghíjak" esetében. A kertes magánhá­zak építésére a külső területeken van inkább lehetőség. Melyek azok a feladatok, melyeket még az idén el kell végezni? Ki kell jelölni a felhasználható területeket, meg kell találni a tervezőket, s azokat a típusterveket, melyekkel legolcsóbban lehet boldogulni. Azután az épí­tőanyagok biztosítása következik, mégpedig olyan anya­goké, melyek előrelépést jelentenek a „hagyományosak­hoz" képest: előregyártott elemek, esetleg tégla-közép­blokk stb. Végül persze kivitelezőre is szükség van, arra a bizonyos építőipari kapacitásra. A legcélszerűbb lenne a szegedi építőipari ktsz-t megbízni a kivitelezéssel, de eh­hez elengedhetetlen, hogy a szövetkezet előbb megfelelő gépparkot szerezzen be. Háromezer lakás! Ezért érdemes minden erőt latba vetni, ezért érdemes mozgósítani a társadalom „rejtett" tartalékait: elképzeléseit, aktivitását és szükség szerint munkáját is. F. K. (Jjabb tüzelőakció A TÜZÉP főigazgatóság tájékoztatása szerint újabb 50 millió forint értékű ked­vezményes tüzelőutalványt Rizs­aiaíók Megkezdték a rizs aratását a sze­gedi Felszabadulás Termelőszövet­kezet tagjai. Mivel több mint 600 holdról kell betakarítani a közös gazdaságban a termést, idegen mun­kaerőt is foglalkoztatnak. i fmet 7 »IL|I|MHWMMMHI Sarlós női munkacsapat agronőmus személyeskedése, hogy végül a közös munka sínylette meg. Paizs és szerszám Beszélgetés közben érke­zik a kis szobába a tsz fő­agronómusa, majd bekopog a párttitkár is. Barátságosan üdvözlik e®mást. Fi®elem tsz-t, a jövőben ez utóbbi „védőpajzzsal" hadakozza­nak. Ne egymás ellen, ha­nem a község és a közös gazdaság előrehaladását gát­ló szervezetlenség, hanyag­ság, önzés és fe®elmezetlen­ség ellen. Balogh Ödön Ásotthalmi vendcgaratók bocsátanak ki. Ez azt jelenti, hogy országszerte újabb 100 000, főleg hazai brikettre érvényes utalványt váltanak be november 30-ig. A kedvezményes tüzelővel elsősorban az árvíz sújtotta vidékek lakóin igyekeznek segíteni, de juttatnak utal­ványt azoknak a vállalatok­nak is, amelyeknek az igé­nyelt a „hivatalos" akcióban csak részben tudták kielégí­teni. Az utalványokat ezút­tal a TÜZÉP-telepeken ad­ják ki a vállalatoknak, a tüzelőakcióban szokásos fel­tételekkel, vagyis hathónapi részletfizetésre. A TÜZÉP­telepeken már rendelkezésre állnak a kedvezményes utal­ványok, amelyeknek a bevál­tását október l-én kezdik meg. (MTI) Szovlet kitüntetést kapóit Úszta Gyula A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ren­delete alapján a szovjet kor­mány - a Nagy Honvédő Háború idején a fasiszta megszállók ellen vívott har­cokban szerzett érdemei elis­meréséül - a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést ado­mányozta Úszta Gyula altá­bornagy, honvédelmi minisz­terhelyettesnek, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnökének. A magas kitüntetést N. K. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagy­követségének ideiglenes ügy­vivője szerdán adta át a szovjet nagykövetségen. (MTI) Csütörtök, 1965. szept. 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom