Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

ÍSÍST Ne a felhőkre lövöldözzünk! Izgalmas vita az ideológiai irányelvekről a dorozsmai MEGKEZDŐDÖTT A TELI ALMA FELVÁSÁRLÁSA Gazdag burgonyatermést takarítanak be most a tszek és a háztáji gazdaságok. A MÉK felvásárlási osztályának tájékoztatása szerint hosszú évek óta az idén először nem lesz szükség4 arra, hogy más megyéből hozott burgonyát kelljen árusítani az üzletekben és a piacokon. A MÉK 652 vagon szükséglettel számol a városi lakosságnak, s ez biztosan meg is lesz. mert a termelő gazdaságok ezt az árumennyiséget szerződésben is biztosították. Az utóbbi napokig az üzletek bőséges ellátása mellett 130 vagon minőségi burgonyát már télire is tároltak. örvendetes az is, ho® az üzletekből és a piacokról mindinkább kiszorulnak a fehér és sárgahúsú burgonyák. Helyettük elsősorban rózsa és gülbaba fajtákból biztosítják a szükségeletet. Megkezdődött a me®ében — a szegedi járás községeiben is — a télialma felvásárlása és a tárolás előkészületei. Öszi és téli almafajtákból 470 vagon szerepel a MÉK felvásárlási tervében. A tavalyi árakhoz képest jelentősen emelni kellett a minőségi almáért járó felvásárlási árakat, mert a különböző almabetegségek rontották a termést. Például az „ÁA"-s piros alma átvételi ára a tavalyi 5 forint 10 fillér helyett most 6 forint kilónként A szimpla A-s alma ára pedig 3 forint 80-ról 4 forint 10-re növekedett Átlagosan 40—50 fillérrel veszik most típusonként magasabb áron az almát, mint tavaly. Ez a kereskedelmi szakemberek szerint lehetővé teszi, ho® a fo®asztás igényeinek megfelelő télialma szükségleteket kellő időben biztosítsuk. Sajátos életanyag, a község szellemi és erkölcsi arculatának mélyre ható elemzése nélkül csak fél munkát végez az a községi pártbizottság, va® alapszervezet, amely a Központi Bizottság ideológiai irányelveit csupán „akadémiai" szinten vitatja meg. Hiszen az irányelvek éppen a kommunisták önvizsgálatához, tevékenységük szigorú szemű mérlegeléséhez nyújtanak vezérfonalat. A kiskundorozsmai pártbizottság beszámolóján érződött ez a törekvés. Csakho® a sok probléma között kissé elvesztek. A gazdasági, kulturális fejlődést szemléltető számadatok után, a „kényes kérdéseket" — amint Simon Lajos, a járási pártbizottság titkára megje®ezte — csak ú® „szőrmentén" érintették. Kissé általános, felszínen maradó kijelentésekben utalt Dudás Béla, a községi pártbizottság titkára az ideológiai munka nehézségeire a községben. Igaz, a beszámoló szólt a jövedelemhajszolásról a tsz-ben, az érdemtelen premizálásról, a cinikus közömbösségről. De kissé bátortalanul, amolyan „vannak, akik", illetve „egyesek" stílusban. Végül is nem lehetett biztosan tudni: a dorozsmai József Attila Tszben léteznek-e ezek a jelenségek, vagy sem? Bizonyító, megggyőző érveket nem sorakoztattak. Csak a pénz.„ Tény, ho® Dorozsma egykori kubikos népe ma kulturáltan, emberi módon él. Minden háznál rádió szól, 700 tévét tartanak nyilván. Több mint 1200 újságelőfipártbisoltságon zető van. 1964-ben összesen 60 lakóház, va®is kétszer annyi épült, mint 1962-ben. A helyi boltok kiskereskedelmi forgalma nő, minte® 20 millió forint van a takarékban. Mindezek a fejlődést bizonyító tények. Az anyagi jólét azonban szült „ördögöt" is a fejekben: a pénz utáni hajszát, az önzést. Csak azt végezni, amiből pénzt látunk —• ez a munkaerkölcs kapott lábra. Kétségtelen, Kiskundorozsmán is hódít e felfogás, ám a községi pártbizottság beszámolója kissé megfoghatatlanul szólt mindezekről. Nem „sebészkéssel" nyúlt az eltávolítandó emberi ®engeségekhez. Pedig a Központi Bizottság idegológiai irányelveinek megvitatása nem általános megállapítások ismételgetését jelenti. Mindennapi gyakorlatunkban már magatartóssá lényegült. Kommunisták harcos magatartásává. S ehhez az első lépés éppen a nyílt, őszinte, elvszerű, ®ökerekig ható bírálat. A párt elítéli a harácsolást, a közömbösséget, a tsz-demokrácia elfojtását stb. — hallottuk a beszámolóból. De azt már kevésbé észleltük, ho® a jelenlevő párttagok, a dorozsmai kommunisták kiket, miért marasztalnak el. A „neve nincs" emberek bírálata olyan, mintha felhőkre lövöldöznénk. Jöbb gondol a tudatra! Többen említették, ho® a fiatalok, akik nem részesültek az úri társadalom pannóniai „örömeiből", nem értékelik eléggé szocialista társadalmunk vívmányait. Gyakran felnőttek is hajbóSzeged és Ogyessza egyetemeinek tudományos együttműködése A. Y. Bogatszkij professzor nyilatkozata szegedi látogatásáról A két város, Szeged és Ogyessza testvéri kapcsolata újabb állomásaként együttműködés jött létre a József Attila Tudományegyetem és a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett I. I. Mesnyikovról elnevezett Ogyesszai Állami Egyetem között is. A két egyetem valamennyi intézetének munkakapcsolatán már dolgoznak. Szegeden és 0®eszszában elsőként a szerveskémiai intézet munkaprogramját dolgozták ki. Több mint e® hétig itt tartózkodott Szegeden A. V. Bogatszkij tanszékvezető egyetemi tanár, az ogyesszai egyetem kémiai fakultásának dékánja. Első ízben járt nálunk, s nagy fi®elemmel tanulmányozta a természettudományi kar több intézetének munkáját Természetesen legtöbbet időzött a hozzá legközelebb álló kémiai intézetben. A kölcsönös munkaprogramról szólva kijelentette: —j Mindkét intézetre nézve megkerestük azokat a lehetőségeket, amelyek alapot adnak tudományos együttműködésünkhöz. Vannak vizsgálatok, amelyeket a Szegedről küldött anyagokkal kapcsolatban Ogyesszában végzünk majd el, és fordítva. A-szerveskémián belül különösen a sztereokémiái problémák terén vannak lehetőségek, érintkezési felületek a kapcsolatok elmélyítésére. A vizsgálatok kölcsöÍIszó hajóállomás vízre bocsátása Tápén Különleges vízi építményt bocsátottak vízre szombaton délelőtt a MAHART tápéi hajójavító telepén: e® egész hajóállomás csobbant a Tisza vizébe a kis „hajógyár" sójafáiról. Az új típusú hajóállomás épületeit két párhuzamosan elhelyezett zárt henger tartja. A 25 méter hosszú, másfél méter átmérőjű csövek belsejét több rekeszre osztották, s így esetleges sérülésnél nem fenyegeti az építményt elsüllyedés veszélye. A na® csőpontonon két csoportban foglalnak helyet a különféle rendeltetésű épületek: az e®ikben vannak a hivatali helyiségek, pl. az állomásfőnöki iroda, valamint a raktár, a másikban pedig a korszerű személyzeti lakás. Az összkomfortos kis lakosztályt „szárazföldi" lakás tulajdonosa is megirigyelhetné, hiszen előszobával, konyhával, csempés fürdőszobával, a szobát színes műlemezes, beépített bútorokkal látták el. A több mint egymillió forint értékű hajóállomást rövidesen átúsztatják a Dunára, az egyik személyhajókikötőhöz. Az üzem dolgozói a határidő előtt készítették el az újfajta vízi alkalmatosságot, s hasonló jó eredményeket érnek el a hajó®ártásban is. Ebben az évben összesen né® önjáró uszályt bocsátanak vízre. Az egyre korszerűbb technikai, technológiai feltételek mellett, a valóban hajógyári módszerekkel jelenleg már minden hajót egymillió forinttal olcsóbban állítanak elő, mint öt évvel ezelőtt. nös feldolgozásában, a megoldásokban minden bizonynyal tudományosan is űj eredmények születnek majd az e®üttműködés során. Együttműködésünket természetesen kiegészítik a kölcsönös tanulmányi utak, a tudományos dolgozatok cseréi, azok publikálása. — Közelről megismerkedtem — folytatta — több e®etemi intézettel. Az oktató- és tudományos munkára jól felszereltek. S amit legelőször kellett volna hangsúlyoznom: az intézetekben dolgozók mindegyike tehetséggel, nagy odaadással munkálkodik új eredmények létrehozásában. Megismerkedett a szovjet professzor az egyetemi hallgatók életével is. — Találkoztam az egyetemi ifjúság képviselőivel, negyed- és ötödéves hallgatókkal is. Az előadásomat követő vitában igen nagy szenvedéllyel képviselték leendő szakmájukat, hivatásukat. S ebből nem nehéz megállapítani ,hogy oktatásuk, nevelésük jó kezekben van. A V. Bogatszkij profeszszor elmondotta, hogy nemcsak az egyetem, hanem a város, Szeged is megnyerte tetszését. Amikor megtekintette Újszegeden a füvészkertet, hosszan időzött az Ogyessza lakónegyedben is. Szorgalmasan fényképezte az új és készülő házakat. — Szeged új városnegyede nagyon emlékeztet engem Ogyesszában a Szegedi sugárút 5—6 emeletes házaira. E sugárút szomszédságában lakom, s utam sűrűn arra vezet. Nevét most már kedves élményeim alapján tudom mihez kötni: a Tiszaparti városhoz, annak egyeteméhez, ahol sok új barát és munkatárs fogadott szeretettel. S ezt a szeretetet magammal viszem, mint jövendő munkánk, együttműködésünk legbiztosabb alapját, amelyre bátran .építhetünk. kolnak a Nyugat előtt. Miért? Egy idős, szikár, munkában elkopott ember, Szalai József í® summázta okát: „A magamformájú idősebb emberek jobban féltik ezt a társadalmat, mint a fiatalok. Mi átszenvedtük a múltat... A dorozsmai tüdőszűrés alkalmával az egyik fehér köpenyes fiatal nő még azt is sértésnek vette, hogy elvtársnőnek szólítottam. Figyelmeztetett: nem va®ok elvtársnő!" Józsi bácsi szavaiban az idős kommunista ember szerénységét, új életünk őszinte féltését éreztem. Sós Vincénéből nehéz sorsuk régi emléke szakadt fel, midőn hazai vívmányaink becsmérlői és a nyugati életforma dicsőítői ellen szólt. Többet kell foglalkozni az emberekkel a népfrontmozgalmon belül. A községi pártbizottság tagjai, a népfront járási és községi vezetői ®akrabban hallgassák meg a dolgozók problémáit, véleményét — javasolta. Nyílt beszéddel Szemtől szembe harcoljunk az eszmék tisztaságáért — így fogalmazta meg Olasz Imre, a községi tanács vb elnöke a kommunisták feladatát az ideológiai irányelvek érvényesítésében. Bizonyára ú® értette: a közösségi életünk, cselekedeteink, emberi magatartásunk erkölcsi tisztaságáért. Ez ®akorlatilag azt jelenti: a megfelelő fórumokon, ®űléseken a kommunistáknak nyíltan meg kell mondaniok véleményüket egymásról és munkájukról. Nem oly rutinos, sima nyelven, mint a fiatalabb nemzedékhez tartozó tsz-párttitkár, Domonkos Ferenc tette. A gazdasági munkák számszerű felsorolása, a tsz-tagok tanulási kedvének bizonygatásán túl csupán azt a bírálatot védte ki: miszerint a tsz-vezetők fizetése aránytalanul magas lenne... E® műleI siklónak dicséretére válik, j ha ilyen kiválóan kikerüli az „akadályokat". De nem egy párttitkárnak! Hiszen a legtöbb bíráló megjegyzés, a tsz-demokrácia megsértése, az indokolatlan premizálások és a többi ú®nevezett kényes kérdés éppen a tsz-t érintette. Ki lenne illetékesebb ezekről őszintén beszélni, mint a gazdaság párttitkára? Problémamentes hozzászólását azzal koronázta: A szocialista tudat a tszben megfelelő! A járási pártbizottság küldötte, Simon Lajos túlzottnak minősítette az ilyen „derűlátást". A problémák elkenése teljesen idegen az ideológiai irányelvek szellemétől. A kommunisták községi megbeszélésein nem megtévesztő „varázsfuvolában" akarunk ®önyörködni, hanem a valóság őszinte, nyílt, bátor elemzését várjuk. Az irányelvek szellemének mindennapi életünkben, munkánkban, magatartásunkban kell megfogannia. Csak í® lényegül alkotó erővé. A számok nyelvet értve Balogh Ödön A z irodai munka mérete és aránya világszerte ®orsan növekszik. Az E®esült Államokban 1963-ban 10,2 millió irodai alkalmazott több mint 175 milliárd bizonylatot dolgozott fel. A szovjet népgazdaság irányításának szolgálatában 10 milliós adminisztratív hadsereg áll. Az alkalmazottak száma általában ®rorsabban növekszik mindenütt, mint a termelő munkásoké. Az USA-ban például 1900-ban harminc ®ári munkásra jutott e® irodai alkalmazott, 1935-ben tízre, ás 1950-ben már csak 2,5-re. Az alkalmazottai létszám növekedése önmagában nem negatív jelenség. A fejlődés természetes velejárója, hogy növekszik a szellemi munka aránya. Minél több ember gondolkodik alkotó módon, annál nagyobb a munka hatékonysága. A belső termelési kapcsolatok fokozódó bonyolultságának és fejlődésének velejárója, hogy az ésszerű vezetői döntésekhez mind több adatra, információra van szükség. A művezető és a technológus, az igazgató ós a miniszter csak megfelelő adatok birtokában intézkedhet helyesen. Egész kollektíva, teljes gazdasági egység tevékenysége válhat veszteségessé a liiányos információ alapján született döntés következtében. Az irodai munka tehát társadalmilag általában indokolt és szükséges, adott esetekben persze megtörténik. ho® felesleges, s értelmetlen munkát végeznek az íróasztaloknál. A hivatali, ügyviteli munka nem a tényleges társadalmi és termelési szükségletek szerint fejlődik, hanem öncélú belső logikával, a „Parkinson-törvény" alapján. Nagyon is indokolt tehát vizsgálni, elemezni az ügyviteli munka szervezetét, cél| ját, ésszerűségét Az admij nisztráció célt téveszt, ha a j műszakiak munkaidejük tekintélyes részében ügyvitellel, adminisztrációval kénytelenek foglalkozni, érdemi teendőik rovására. És akkor is, ha a bizonylat, a statisztika, a kimutatás, a jelentés nem a vállalatnál, sem az irányító szervnél nem kerül hasznosításra. Az adminisztráció bürokratikussá válik, ha nem ismerik a számok nyelvét IV em könnyű a számok, statisztikák, a kimutatások nyelvezete. Az utókalkulációs, a selejtanalitikai, a veszteségidő-tanulmányok nem öncélúak. Megérteni, olvasni sem könnyű ezeket, hát még ezekből a megfelelő közgazdasági következtetéseket levonva, műszakiszervezési intézkedéseket foganatosítani! A közgazdasági műveltséget nem véletlenül kérik ma számon a .nű| szaki ós gazdasági vezetékitől. A konkrét elemző, értékelő készség, s a közgaz! daságilag sokoldalúan megalapozott döntések és intézkedések nélkül égető feladataink, a termelékenység növelése, a takarékosság csak jelszavak maradnak a műhelyekben. Napi nyolc mázsa zsiiíy Őszi halászat a holtágban A Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai — Laczik Antal tizenhárom fős brigádja — Röszke határában a tiszai holtagban megkezdték az őszi lehalászást. Naponta nyolc mazsa süllőt, pontyot, törpe harcsát, kárászt emelnek szarazra. Ha itt végeznek, átcsónakáznak a telepített vizekre, ahová tavasszal harmincöt dekás súlyú ivadékokat helyeztek ki. Ezek most már jó egykilós átlagsúlyúakra fejlődtek. A rokusi Buvár-tó állományát etetik is "a Szegedi Konzervgyárból kikerülő paradicsommaggal. Háromnégy mázsa magot szórnak naponta a vízbe, s az „ebéd" idején sok száz számra sereglenek össze a halak. Az idei szezon lényegesen jobb a tavalyinál, a folyók magas nyári vízállása kedvezett a vízi embereknek Bőven került a varsákba nagy harcsa, s angolnából is szokottnál jóval tobb jutott a hálókba. Ezenkívül különleges zsákmányra is szert tettek: a Tiszában csillagos tokot fogtak amely a vizák, kecsegék s egyéb porcos halak családjába tartozik. Valószínűleg a Fekete-tengerből kalandozott a csillagos tok a szegedi halászok területére. Mivel kiveszőfélben levő fajta, Budapestre szállították a fővárosi állatkert akváriumi anyagának gyarapítására. A munkához, a helyes döntésekhez szükséges adatokat gyakran meg sem kapják az illetékesek. Sok művezető nem kapja meg például a visszatérő gyártmányok utókalkulációját, az anyagbeszerző nem ismeri a raktári készleteket, stb. Az igazgatót viszont elárasztják a jelentések, s a töméntelen adattengerrel nem *ud mit kezdeni. A vezetés különböző szintjén más és más jellegű és mélységű információ szükséges. A könyvelők, a kalkulátorom, a statisztikusok, a műszaki ügyviteli dolgozók pillanatnyilag nem képesek megfelelő módon, megfelelő adatokkal kiszolgálni a vezetőket Amikor azt vizsgáljuk, hogy egy-e® vezetői döntés, s a tervezés folyamata, miért nem elég megalapozott és tudományos, kiderül, kevés a rendelkezésre álló és megbízható adat Az érem másik oldala viszont ho® a meglevő adatokkal sem gazdálkodunk jót Előfordul — bár ez a ritkább —, ho® a nyilvántartás és az adatfeldolgozás reflektorfénye nem azokat az összefüggéseket pásztázza, amelyek a vezetés számára sz adott időben érdekesek és szükségesek. Az „elfekvő" statisztikák és kimutatások ®akoribb oka, ho® az adatok „ömlesztettek", hiányzik a megfelelő összesítés, csoportosítás, feldolgozás és elemzés. A z adminisztrációs adatfeldolgozó tevékenység utolsó, befejező fázisa a kiértékelés, igen sok helyen elmarad, va® formális. (A gyártásban is hányszor a végső kikészítő és szerelés' pontosító műveletekre nei. fordítunk időt és energiát!) A manuális tevékenység, a bizonylatok feldolgozása, majd a kapott végeredmények számszaki ellenőrzése nemcsak a rutinmunkára alkalmazott beosztottak, hanem az érdemi, elemző gondolkodásra hivatott számviteli, kalkulációs és e®éb vezetők idejét is felemészti. I® a megfelelő értékelések és következtetések, a szükséges csoportosítások és szembeállítások nélkül kerülnek tovább az anyagok, a jelentések, a beszámolók, ®akran célt tévesztve. Az irodai munka másik általános fogyatékossága: az adatszolgáltatás lassúsága. Mire e®-e® gazdasági tevékenység többé-kevésbé hű fényképei elkészülnek, már nem nyújtanak hatékony segítséget a vezetésnek, amely gyakran ezt megelőzően kénytelen fontos kérdésekben dönteni. A mérlegbeszámolók az esztendőt követő harmadik-ne®edik hónapban afféle levéltári anyagul szolgálnak néhány felügyeleti hatóságnál. JAfindez különös élességgel irányítja a fi®elmet az adminisztratív munka racionalizálására, tudományos szervezésére és gépesítésére. Enélkül aligha oldhatjuk meg növekvő feladatainkat. Az alkalmazotti munkának nincsenek olyan reális normái, tudományos kritériumai, mint a '| termelő tevékenységnek. A | munka hatékonysága sem mérhető hasonló mércével. Ezért is csábít a körülményesség, az ésszerűtlen szervezet, amely maga a bürok• rácia táptalaja. Az ésszerű! ség és célszerűség viszont a bürokrácia leghatásosabb ®ó®szere. Nem árt, ha minden bizonylattal bánó és adatokat feldolgozó alkalmazott gondolkodik munkája értelmén, összefüggésein. A vezetők pedig, ha az adatfeldolgozás kérdéseiben ü®menetében intézkednek, minden esetben konkréten válaszoljanak a következő kérdésekre: mit, miért, ho®'an, kinek, mikorra. Ha e kérdésekre meggyőzőek a válaszok, ésszerű, célra törő az ügyvitel, az adminisztrációs munka eléri célját, segíti a vezetést és kevesebb lesz a célt tévesztő, felesleges, papír, ügyintézés. KOVÁCS JÓZSEF Vasárnap, 1965. szept. 26. DÉL-MAGYARORSZÁG $