Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-23 / 224. szám

Vedres-emlék szobor és -emlékünnep Szerdán délben a Dóm téri Pantheonban megjelent ünneplő közönség előtt leleplezték Vedres István mellszobrát. Portréja méltán került a magyar nemzet és Szeged reprezentánsainak arcképcsarnokába — hangsúlyozta Hoígesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, aki az ünnepi beszédet tartotta. Méltatta városunk nagy fiának érdemeit, rámutatva arra a bő 35 esztendőre, melyet Szeged „hites földmérője"-ként gyümölcsöző munkájában Idfejtett. A város nevében Mison Gusztáv, az I. kerületi tanács vb elnöke vette át és köszönte meg a szobrot, s ígéretet tett arra is, hogy Szeged megőrzi nagy fia munkásságának szellemét. Ezután az Építőipari Technikum diákjainak sorfala közt leleplezték a szobrot — Saar Erzsébet alkotását. Fél 1 órakor a Móra Ferenc Múzeum kupalocsarnokában Oltvai Ferenc levéltárvezető nyitotta meg az emlékkiállítást. Köszönetet mondott a múzeum, a Somogyi Könyvtár és az Állami Levéltár dolgozóinak, akik közreműködtek a kiállítás anyagának beszerzésében. A kiállításon megtalálhatók a Vedres István életének főbb állomásait regisztráló emlékek, születésének és munkásságának fényképei, dokumentumai. Tóth Sándor érme és Tápai Antal Vedresplakettje mai képzőművészetünk elismeréséről tanúskodik. Délután az egyetem Dugonics téri aulájában ünnepi ülés volt, melyen Dévény István és dr. Csongor Győző emlékezett meg Szeged híres fiáról. (Somogylné felv.) Csehszlovák írók estje Mint már jeleztük, ma, szeptember 23-án este lépnek Szeged irodalomszerető közönsége elé a mai csehszlovák irodalom kiemelkedő képviselői, Ctdbor Stitnicky Állami-díjas, a Szlovák írók • Szövetsége Szépirodalmi Könyvkiadójának igazgatója, Jan Kostra, Állami-díjas, érdemes művész, a mai szlovák líra egyik legjellegzetesebb képviselője, Karel Ptacnik cseh prózaíró, Josef Hanzlik, a legfiatalabb cseh lírikus-nemzedék képviselője és Karel Michael cseh író, aki Mindennapi kísértetek című elbeszéléskötetéért a Csehszlovák Írók Szövetsége Kiadó nagydíját nyerte el. Képünkön: mellszobra. Vedres István Az irodától hazáig A szegedi TÜZÉP Attila utcai megrendelő Irodája a leglátogatottabb hivatalok közé tartozik. Vetekszik egy jólmenő üzlet forgalmával. Csak azok nem fordulnak itt meg, akiknek a lakása központi fűtéses, avagy gázzal fűtenek. A napi ügyfélforgalom reggel fél 8 órától 12 óráig és déli fél 1 órától délután 4 óráig kétszáznál ls több. Készpénzben és tüzelőutalványok értékében százezrek futnak át a megrendelést felvevő és a pénztárt is kezelő Fodor Józsefné kezén. Négyórás fél műszakban neki segít az elszámoló Bába Kórolyné. A szomszéd ablaknál pedig Vágvölgyi Mihályné dolgo- brikettet, oroszlányi diót, s A föld alait még ott a háború Húszéves hadjárat aknamezők ellen Hazánk a második világháborúban elaknásított országok között a második helyet foglalta el. A háború után szinte az ország egész területe mentesítésre szorult. összefüggő aknamező életüket mentesítés közben. 1960-ra azonban befejezték az ország legnagoybb aknamezőinek felszedését. Bár a munka ma sem szünetel, a nyilvántartott aknásított terület nagysága mégvolt az északi és nyugati ré- is alig csökken, mert mindszeken, délen Mesztegnyő, Nagyatád, Nagybajom és Böhönye környékén. Ezenkívül több titkos lőszerraktár is rejlett a föld mélyén. A lőszertemető untalan újabb aknamezőket fedeznek fel. Legutóbb tavaly zártak le, s nyilvánítottak tilos területté Ilyen aknamezőt. Ezek azonban szerencsére félreeső helyeken vannak, bár ismert területük nagysága megközelíti az ötezer katasztrális holdat. E nagy terület mentesítése, megalapozott számítások szerint, még további tíz évet igényel, annak ellenére,. hogy a munka üteme allandóan növekszik. A legjelentősebb ilyen, úgynevezett „lőszertemető" örkénytábor környékén volt, ahova még a horthysta hadsereg rejtett el több száz vagonnyi robbanóanyagot. De hátrahagytak ilyen lőszerbázisokat a menekülő fasiszta csapatok is. Több ezer tonna robbanóanyag hevert szerteszórva, bőven jutott belőle az ország minden négyzetkilométerére. A háború befejezése után a tűzszerészek azonnal munkához láttak. Eleinte kis csoportokban, a kiegészítő parancsnokságok mellett működtek, de csakhamar sor került összevonásukra, munkájuk szervezettebbé tételére. 1949-ben már jól képzett, tapasztalt aknakutatók, tűz- hol itt, hol ott szerészek végezték a mente- robbanótestekre, sítés munkáját. Ekkor készült el az ország első, közelítően pontos térképe is az aknásított területekről. A munka három fő területre irányult: az aknamezők felkutatására, felszámolására, az építkezések tűzszerész biztosításéra és a robbanóanyagok megsemmisítésére. A veszély nem múlt el A katonai szakemberek, a tűzszerészek az eltelt húsz év alatt derekas munkát végeztek, de még mindig sok munka vár rájuk. Ez idő szerint több mint ötszáz olyan helyet tartanak nyilván, ahol robbanóanyag rejtőzik. De ezek csak az ismert helyek. Ki tudja, hány ilyen pontja van még az országnak? Hiszen még ma is bukkannak Halál megvető bátorság Az aknakutató katonák nagy erőfeszítéseket tettek, nemegyszer haláltmegvető bátorsággal teljesítették feladatukat. Különösen az első időszakban áldozták sokan A hatástalanítás tehát lankadatlanul tovább tart. Tűzszerészeink továbbra sem sajnálják a fáradtságot, bátran szembeszállnak a veszéllyel, ami az idő múlásával egyenes arányban nő. A robbanóanyagok ugyanis egy idő után kristályosodnak, és a legkisebb ütésre, dörzsölésre is robbannak. Ova Intenek mindenkit: ne nyúljanak a veszélyes töltetekhez. A szülőket, pedagógusókat arra kérik, ismételten figyelmeztessék a veszélyre a gondjaikra bízott gyermekeket, s ha bárhol robbanóanyagot találnak, azonnal jelentsék a hivatalos szerveknek. zik: a tüzelőt hazaszállító 10-es AKÖV-öt képviseli. Mennyiség és választék Hármuk együttes munkája, meg a szenet, fát a pincékbe, kamrákba berakó Universal Ktsz emberei képviselik a legfontosabb szolgáltatások egyikét, a zavartalan tüzelőellátást. Várakozás, sorbanállás csak annyiban van, amennyiben az emberek türelmesen megvárják, amíg az előttük hamarabb érkezők megrendelik és kifizetik tüzelőjüket, s elintézik a hazaszállítást és a berakást is. Idegességre semmi ok, mindenki annyi tüzelőt rendelhet, amennyit akar. A választék meglehetősen bő. A berentei dió, kocka és darabos széntől a dorogi, komlói, az oroszlányi és a lengyel dióig fut, s ott van a pécsi mosott akna, az első osztályú és a hidasi brikett, valamint a hidasi kőszénbrikett. Nemcsak a minőség, hanem az árak között is válogathatnak a vásárlók. A 23 forint 40 filléres berentei diótól, a 39 forint 30 filléres lengyel dióig. Aki viszont iszapot akar vásárolni, annak megrendelését előjegyzik, s ennek sorrendjében végzik a hazaszállítást is. Naponta sokszor A megrendelők nem egyformák. Van, aki türelmes, van aki eléggé indulatos, noha az irodában dolgozók azon vannak, hogy mindenkit gyorsan és pontan kiszolgáljanak. Naponta hányszor el kell mondani, hogy milyen a választék, melyik szén drágább, melyik olcsóbb. Melyik tüzelő ég jobban cserépkályhában, a konyhai tűzhelyben, a vaskályhában. A berentei szenek jó minőségét szinte minden megrendelő ismeri, s azt is keresik a legtöbben. A személyes megrendeléseken kívül napi 25—30 telefonhívásra is pontos felvilágosítást kell adni, s mindezt aközben, hogy a felek ott állnak az ablak előtt, ugyanakkor fut a ceruza a francia blokkon, számolnak, fizetnek, s viszszaadnak az ötvenesből, százasból. Tévedni egyszer sem szabad, mert annak vagy a megrendelő, vagy a pénztáros látná a kárát. I goromba vásárló A nagy forgalom közben a minap történt egy eset. Egy megrendelő első osztályú néhány mázsa berenteit vá sárolt, s hozzá fát is. A francia blokkon minden tétel szerepelt, az összeadásból azonban kimaradt a fa ára, 66 forint. A vásárlónak ezt észre kellett venni azonnal, a pénztárnál azonban csak este bukott ki a hiba. Egy telefon elég lett volna, hogy a pályaudvaron a fát ne adják ki. Akkor viszont a megrendelő járt volna rosszul, mert a másfél mázsányi fát nem vállalta volna hazaszállítani sem az AKÖV, sem magánfuvaros, mert a szállílítási költség alig került volna többe egy pohár sörnél. Előzékenyek akartak lenni a megrendelővel, s egy levelezőlapon kérték, hogy fáradjon be az irodába. Másnap azzal nyitott be: tudom miért hívtak, rosszul fizettem. A végén mégis neki állt feljebb, reklamált és fenyegetőzött, amiért nem írták rá a levelezőlapra, hogy hozzon magával 66 forintot. A figyelmességért az iroda dolgozói nem köszönetet, hanem sértést kaptak. Ha lehúzzák a redőnyt... S honnan veszi Fodorné a türelmét, amellyel fogadja nap mint nap a rengeteg megrendelőt? Onnan, hogy nemcsak pénztáros, hanem a TÜZÉP pártszervezetének titkára, s ez már önmagában is mindent megmagyaráz: nemcsak munkaköri kötelessége, hanem hivatása, hogy tudjon bánni az emberekkel., értsen a nyelvükön. S ha délután 4 órakor lehúzzák a redőnyt, akkor várja odahaza a második műszak, háziasszonyi és anyai teendői Ott van két iskolás gyermeke, akiknek a munkáját ls figyelemmel kell kísérnie. Érthető, hogy a hivatal zsongását, az apró bosszúságokat nem viheti haza magával, hiszen otthon is egész ember akar lenni, családja gondjában és örömében osztozó feleség és anya. Az Irodától hazáig sorra elrendezi gondolatait, s holnap folytatja. L. F. „Talaiosan" — és „talajtalaiiul" Megjegyzések két cikk kapcsán A? Plpf p« Irnriatnm egyik cikkírója (Kövendi AZ Liei es iroaaiom judit) egyetért az Élet és Irodalom másik cikkírójával (Csák Gyula). Az egyetértés tárgya: a Szegedi Szabadtéri Játékok ledorongolása. Csák szerint a játékoknak nincs talaja Szegeden, Kövendi ezt megerősítve felsorol hónéhány vidéki rendezvényt (gyulai várjátékok, gyöngyösi napok, egri dalósünnep, debreceni nyári egyetem, veszprémi nyári egyetem, miskolci tárlat, székesfehérvári képzőművészeti kiállítások, szombathelyi Savaria napok stb.), amelyeknek, ellentétben a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, igenis van talajuk. A cikkírók nem fejtik ki egyértelműen és félreérthetetlenül, hogy mit tekintenek a „talajosság" ismérvének, s azt sem tartják szükségesnek, hogy a felsorolt „talajos" produkciók ebbeliségét érdemlegesen megindokolják. Mindössze Kövendi Judit utal többek között arra, hogy Mozart Varázsfuvolá-jának előadása például azért „talajos" és az benne a speciálisan szombathelyi, hogy az ottani Isis szentélyben adják elő és: „... Isis és Osiris neve szerepel az operában, és Sarastro Isis főpapja..." Igaz, ennek bizonyító ereje körülbelül annyi, mintha azt mondanánk, hogy X városban azért „talajos" előadni a Rómeó és Júliá-t, mert a város neve S-sel kezdődik, s mint köztudomású, a Rómeó és Júliá-t Shakespeare írta. Hogy mi hol „talajos", az kétségkívül vitatható kérdés. S noha távol áll tőlünk vitába szállni a Csákot és Kövendit vezérlő elfogultsággal, néhány tényre azért szeretnénk felhívni a figyelmüket. Csák azt állítja, hogy az ünnepi játékok időszakában nagyon leromlott a közlekedés. Nos, a mi közlekedésünk olyan, amilyen, de azért kár lenne a vonatkésések okát a Szegedi Szabadtéri Játékokban keresni. Keressük azt csak ott, ahol található: a magyar közlekedésügy még fellelhető hiányosságaiban. Csák szerint Szegeden kevés a szálláshely, kevés az étterem, „minek következtében igen alacsony az ilyen és hasonló szolgáltatások színvonala". Csak arra szeretnénk figyelmeztetni — ha már arról nem tud, hogy e szolgáltatások színvonala évről évre javuló tendenciát mutat, mint az idén ezt több fővárosi lap cikkírója is megállapította —, hogy a kevés szálláshely és a kevés étterem nem szegedi specialitás. A szolgáltatás Szegeden is, Budapesten is, a Balatonnál is lassú, akadozó, gondokkal küzdő. (Bár kétségkívül a „legegyszerűbb" megoldás lenne mindenhonnan elzavarni a vendégeket, mindjárt lenne hely, kapacitás.) Csák szerint a program nem eléggé szegedi. Gondolom, megegyezhetünk abban, hogy a programokat nem „szegediként", „budapestiként", „győriként" vagy „miskolciként" szokás osztályozni és értékelni, hanem aszerint, hogy jók-e vagy rosszak, egyéni koncepció feszül-e bennük, vagy jellegtelenek. Cikkírónk azt ls mondja, hogy „Szakértők megítélése szerint az idén esett a zenei program színvonala — ezt a sajtó is, tükrözte." Én úgy tudom, hogy a szakértők szerint az idén nem esett a zenei program színvonala — és ezt a sajtó is tükrözte. Ebből az összevetésből annyi legalábbis megállapítható, hogy Csák és én, akik nem értünk a zenéhez, nem ugyanazoktól a szakemberektől és nem ugyanazokból a lapokból szerezzük be információinkat, ezért a félreérthetőség elkerülésére nem árt ezeket a kölcsönzött véleményeket, azok forrását „egyes" szakértőkként és „egyes lapokként jelölni. Igaz, így e szakértői prognózisok nem tűnnek majd olyan ^kérlelhetetlenül megfellebezhetetlennek, de legalább nem távolodnak el a realitástól sem. Továbbmenve: Csák szemére veti Szegednek, hogy a játékok múltával a kiürült vásártér képét mutatja. A hasonlat talán túlzás, az azonban kétségtelen, hogy a fesztivál befejeződésével, az utóidény elmúltával Szeged éppúgy „kiürül", mint ahogy „kiürül" Velence, Cannes a filmfesztiválok befejeződésével, Salzburg az ünnepi játékok után stb., stb. De mért kell ezt Szegednek szemére vetni? Ráadásul megtoldva azzal, hogy „Szeged hétköznapjaiból" nyomtalanul eltűnik a játékok emléke — ezek szerint ősszel-télen a Szegedi Nemzeti Színház országos hírű operaelőadásait, Vaszy Viktor vezényletével feltehetően más városban tartják ... (Bár igaz, idényenként a szegedi operaegyüttes a Kövendi Judit által „talajosnak" minősített városok egynémelyikébe is ellátogat — jegyezzük meg a teljesség kedvéért.) Folytathatnánk még a sort, de csak hasonló dolgokra reagálhatnánk. Maradnak hátra tehát végezetül a tanulságok. Egyiket a két cikk szolgáltatja: a realitások szerint csak az objektív vélemény „talajos". Az elfogultság — lépjen elénk bármilyen bonyolult okfejtés köntösében — mindig és mindenütt „talajtalan". egy megnyitó beszédhez kapcsolódik. 1959-ben, a felújított Szegedi Szabadtéri Játékok első premierje előtt Kállai Gyula ezt mondotta: — Legyen az újjászületett szegedi szabadtéri színpad a tömegek szocialista nevelésének iskolája. Nos, az elmúlt hét esztendő során már bebizonyosodott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok igyekszik és képes e nemes feladat betöltésére. De csak akkor, és úgy, ha segítjük ebbeli törekvésében, és nem akarjuk kihúzni alóla — a talajt. PAPP ZOLTÁN á másik tanulság Háborús bűnösök a bíróság előtt Háborús bűntettek ügyében kezdődött szerdán tárgyalás a Fővárosi Bíróságon. A vádlottak: Bene János Ferenc 51 éves hegesztő csoportvezető, budapesti lakos, Kiss Árpád 38 éves darukezelő, miskolci lakos és dr. Stirling Károly 62 éves nyugdíjas, volt vállalati főkönyvelő, pécsi lakos. A bűncselekményeket 1944— 1945 telén Kassa környékén követték el. Dr. Stirling Károly a keleti arcvonal bajtársi szövetségtől fegyveres terroralakulat szervezésére kapott megbízást. A vádirat tíz ember meggyilkolásával vádolja a terroralakulatot. Ezeknek az embereknek a meggyilkolásában Bene János Ferenc részben személyesen vett részt. Kiss Árpád többek között tagja volt egy osztagnak, amely három embert végzett ki. A vádirat ismertetése után megkezdődött Bene János Ferenc kihallgatása. A tárgyalás több napig tart. (MTI) Autóbusz alumíniumból Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében elkészült az első hazai alumínium autóbusz. A külsőre is új típusú gépkocsinál a tervezők először ' alkalmaztak nagymértékben könnyűszerkezeti elemeket, műanyagot és alumíniumot. A kocsi tervezésénél több. világviszonylatban is érdekes újítást használtak fel. Az új autóbusz teljes terheléssel 2200 kilogrammal könnyebb az Ikarusz 55-ösnél, s így sebessége lényegesen nagyobb. Csütörtök, 1965. szept. 23. DEL-MAGYARORSZAO 5