Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

Békés István FELKÉSZÜLÉS IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIII iiiiimiiiiiiiiiii (Mészáros András rajza) — Már van idei must? — Dehogy, ez még a tavalyi bor! FELHŐTTEKNEK fiatalokról A diáksportolók Sokan isnfifixk arrtl as oldalaráról, hogy szeretem a sportot Ezt azért vagyok kénytelen kijelenteni — mintegy elöljáróbon mentségemül felhozni —, inert félő, hogy egyesek majd e cikk alapján sportellenes, kákán ls csőmét kereső embernek tartanak. Pedig épp a sport szeretete, a sport ró a sportolók Iránt érzett felelősség késztet arra, hogy feltárjak egy-két olyan problémát, mely engem újabban szerfelett nyugtalanít Nincs benne semmi túlzás, ha azt mondom, hogy egyre több azoknak az embereknek a száma, akik összetévesztik a középiskolás sportoló diák kötelességét és feladatát, a tanulást és a sportolást illetően. Alig vette kezdetét az új iskolaév, de máris levelek tömkelegével van tek- az asztalom, melyben 1—2 napos versenyekre kérik elengedni a tanulókait az egyesületek. Igen, Itt az őszi sport-szezon, kell a játékos, kell a sportoló. No, ha egy-két gyerek távol van, való igaz, nem olyan na® dolog. Azonban nem csak ennyiről van ám szó! Itt fekszik előttem a tavalyi statisztika. Ezek az e®szei-ű számok például azt mutatják, ho® már tavaly ls általában a szombati tanítási napról volt ú®, hogy 50—60 tanuló hiányzott sportéi foglaltság, versenyzés címén. Igaz, nagy létszámú Olt iskola, de ennek ellenére ez a nagy szám, elgondolkoztató. S még inkább elgondolkoztató akkor, ha azt is tudja az ember, ho® ezek közül 15— 20 olyan volt, aki a sportszezon kezdetétől 2—3 hónapon át minden szombaton távol volt. S most, kezd megismétlődni a tavalyi helyzet Nézzünk csak mindezek mélyére! Vajon előnyére válik-c ez a nagyszámú mulasztás annak a diáknak, aki azért Jött a gimnáziumba, ho® érettségit szerezzen, sőt, tanulmányalt vaIamelytk e®etemen, va® felsőfokú intézményben folytassa? Én erre ezt felelhetem: nemi Mert mi ls az egyik lényeges előnye és ismertetőjegye a középiskolai oktatásnak? Elsősorban az, ho® a gyerekek már az tSrán megéi-tik, lényegében elsajátítják a tananyagot A sok mulasztás pedig épp ettől fosztja meg a távollevő tanulókat Nem is beszélve arról, hogy ugyan melyik az a diák. ameiyik megtanulja a leckét, ha tudja, ho® nem megy az iskolába? I® nemcsak, ho® nem hallja az anyagot, hanem el is marad benne. S a kétnapos távollétnek még külön ís megvan a maga hátránya. Mert hiába esik bele a távolmaradásba másik napként a vasárnap — ha este fáradtan érkezik haza a diák, még hétfőn se végez teljesértékú munkát. Ezt Igazolják a nagyszámú exkuzálások is, melyeknek elfogadása mindig a tanári jóindulat mértékétől és határától függ. S ebből adódóiul e® cseppet sem meglepő, ha e®-két „nagymenőnek" tele van elégtelennel, va® elégségessel a bizonyítványa. Sajnos, az elmúlt évben már olyan esetek is adódtak, amikor maga a sportegyesület csábította fegyelmezetlenségre a fiatalt. Né® esetben igazolták például az igazolatlan — sportolásból eredő, engedély nélküli távolmaradást — hamis orvosi. va® a csapat orvosa által kiállított jogtalan orvosi bizonyítványnál. Meg se tudnám nevezni azon esetek számát, amikor inkább leplezni akarták a sportoló hibáját, mintsem annak feltárásával, nevelőszándékkal segíteni. A rendeletek elhanyagolása, az iskola szabályzatainak semmibevevése, sajnos nem egy, sem két sportkör vezetőjének, munkatársának kezd megrögzött szokásává válni. Ü® gondolom, a fenti példákból igen világosan látni, ho® van még néhány (ennivaló a sportolókkal való foglalkozás területén. Na®on sok esetben gyökeres szemléletváltozásra van szükség, ho® elejét vehessük a kellemetlen következményeknek. Én na®on világosan és pontosan látom hatalmas nevel öerejét a sportnak. Többek közt rendre. fegyelemre, kitartásra, egészséges életre, életszemléletre stb. nevelheti a fiatalokat Oftv kell a sport minden fiatalnak, mint a májusi földnek az eső. De a helyes módon, s a megfelelő formában. Mert ellenkező esetben rombol és árt. Sajnos, nagvon sok szülő még ma is egy-e® igazgatót intelemben ®ermeke jövőjének kerékbetörését véli felfedezni. Pedig mennyire tévednek ezek a szülők. Az egyetemi, főiskolai felvételek alapja, ma már a tudás Igen. nézik a tevékenység módjait, s o sportban elért eredmények fa előnynek számit. Azonban csak akkor, ha megvan mellette a középiskolás érettségivel megkövetelt tanulmányi nivó. Ha ez nincs meg, semmi se segít! Persze, vannak rendkívüli tehetségek is. De ezekkel, egészen biztosan külön is foglalkozik az Igazgató. De nem minden évben vannak például Zöldi Mihályok és hozzá hasonlóak, akiknek a tehetségét fel kell ismerni és kibontakozását elősegíteni. Más esetben az álmokért, a fantázia szépségéért nem szabad elhanyagolni a tanulást. Most már olvan esetekről is beszél a fáma. ho® az egyik biidanesti egyetem arrn a dolgozatra ls nullát írtak a felvételi vizsgán, amelyikben az egyik példában valami kisebb hiba volt. Érthető. A 269 jelentkező közül 10 tanulót vettek fel, és a Jövőben is ehhez hasontó lesz a helvzet, s ezt a bekövetkezett változást a sportoló diák érdekében nem tudomásul venni, egyenesen bún. Az Is igaz, hogy nehéz ma sportoló diáknak lenni. Az iskola is dolgoztatja, meg az edző is az egyesületben. Ennek a kettősségnek meg kell szűnnie. S ennek érdekében az a véleményem, ho® a sportegyesületeknek sokkal jobban kellene az üzemi fiatalokra támaxzkodniok, az utánpótlás Jelentős részét is innét szerezni, nemcsak elsődlegesen az iskolák tanulóira számítani. S azonnal kevesebb lenne a „sportü®ben" mulasztó tanulók száma. Az én elvem: legyen a tanítási óra szent és sérthetetlen. Itt készül fel a diák az életre, a jövőre, a felsőbb tanulmányok elvégzésére. Fejleszteni, támogatni kell az iskola sportéletét, de nem a tanulás rovására. Itt is, mint mindenütt, meg kell találni a helyes arányt. Kiegészíteni, teljessé tenni a tanuló fejlődését, személyiségének sokoldalú kibontakozását — ez a sport egyik igen szép és nagyon nemes feladata. Nagyobb felelősséget kell tehát éreznie minden edzőnek és szakosztályvezetőnek a tanulók sportbéli felkészítése mellett a tanulmányi eredményeket illetően ls, mint aho® ezt eddig tapasztaltuk. Annál is inkább, mert mihelyt a sportoló nevelését, tanulmányi színvonalának fejlesztését elhanyagoljuk, már nem beszélhetünk szocialista szellemű sportolók képzéséről. Bánfalvi József RÓZSA SÁNDOR a *o*ui/cu/it<Zú ba* miiwiiHWiiiBwiwiiiiHmtiiimimirmtiimn \ & ® VII. A századkezdeti Rózsa Sándor ponyvakiadványok özönéből emeljünk ki végezetül két sajátos és jellegzetes „alkotást". Az egyiket: az „Érdekes Könyvtár" kiadásában megjelent „Népkönyvtár" terjedelménél és tartalmánál fogva e®formán fi®elemre méltó, eredetileg három kötetre szánt, de a r.agy érdeklődés miatt né®re sikerült kötetének anyagát Csömöri Béla szorgoskodta össze. Az első kötet: „Puszták réme" — 1904-ben készült el, a többi három pedig: „A csikós király.". „A szegedi csillagvár titkai" és „Rózsa Sándor vége" — 1905ben futott át a nyomdán. Csömöri tárgyismerete széles, áttekintése tág, s bár rémregényeiben különösebb műgondról nem tesz tanúságot, összevisszasága, füstölgő képzelgései ellenére, sok társadalmi-politikai kérdésben meglepően tájékozott. Józan felvillanásai mellett a betyár magánéletét, üldöztetését olyan mozzanatokkal tűzdeli tele, amelyekre egy modern amorózó és e® mai profibúnöző is méltán büszke lehetne. Vázolni is nehéz a követhetetlenül kusza történetet, amit Csömöri Béla né® kötetének minte® félezer oldalán Rózsa Sándor köré kanyarít A regény fővonala Kercsey Andor na®birtokos, majd a szabadságharc tolvaj és áruló hadbiztosa, az abszolutizmus ma®arfaló me®-efőnöke. börtönviselt sikkasztó, alvilági csárdásgazda szerelmi és hatalmi viszálykodása a csikós, betyár, szabadsághős, amnesztiáit fogoly és haramiavezér Rózsa Sándorral. Csömöri összekutyulja a csábos cigánylányokat, az erényes hajadonokat, a meg®alázott csárdaszúzeket, a korrupt pandúrokat elvetemült korcsmárosokat, kondorosi csikósokat — Damjanich-csal, Teleki Blankával, Leövey Klárával. Thaisz főkapitánnyal, Deák Ferenccel, s más ismert személyiségekkel. De különös módon egy-e® za®va szituációból Józan. na®jából helytálló megállapítások törnek fel. Szembeszökő példa erre a hatvanhetet követő rablóvilág elhatalmasodása okainak részletes ma®arázata. Csömöri Béla kifejti, ho® a kiegyezés után nem javult a dolgozó nép helyzete, az adók ímelkedtek, a végrehajtások szaporodtak, legnagyobb bajok e®ike az újonnan kinevezett „alkotmányos" magyar hivatalnokok erőszakoskodása és kapzsisága volt. A falusi tisztségviselők — kisistenek, munka kevés, ami akad, azt éhbérért kell végezni. Kereskedelem csekély, a földesurak harácsolásával szemben a bíróságoknál nincsen támasz — a paraszt meg®úlöli a hatóságokat, s a kormányzat képviselői helyett inkább a rablónépséget támogatja. Csömöri Béla elemzése nem pontos, nem alapos, •em boncol, nem következtet tudományos teljességgel. De abban az időben nem volt a legszélesebb nép tömegekhez hozzáférkőző tollforgató, aki, bár kalandos-fantasztikus, helyenként abszurd történetbe á®azva, de ilyen érdemlegesen és közérthetően tárta volna fel a dualizmus hajnalán felburjánzott zsiványság csíráit. A másik érdekes munka: „Rózsa Sándor, az Alföld réme" című habarék, Vass József könyvkiadó terméke 1903-ból. Csaba álnevű szerzője a histórikuman, a hagyományon, Tömörkény, Békefi, Palotás szegedi legendáin kívül, belekotyvasztott ebbe a könyvecskébe jó sor saját kia®alású, más betyárokra vonatkozó történetet is. Csaba az eklektikus tollnokok típusa. Meghatóan regényes okokkal magyarázza el, miért különb a magyar szegénylegény, mint már országbéli sorstársai. Kiemeli nemes vonásait, néphűségét, s el nem mulasztja mindjárt a bevezetőben hangsúlyozni, ho® az igazi ma®ar betyárnak csak a fennhéjázó úr nem kedves, s mást, mint kaputos embert ritkán támad meg. Megnyilatkozásaiban tehát e® füst alatt soviniszta és úrellenes, viszont a kép, amit Rózsa Sándorról első elítéltetéséig fest, e®általán nem azt a bizonyos nemesfajta betyárt, hanem a féktelen betyárvezért, az Alföld rémét ábrázolja. A szabadságharcot, Kossuth amnesztiáját, Rózsa Sándor gerilláskodását patétikus telkesítéssel meséli el, tényszerűen ismerteti a Világos utáni statáriumot — ám homályban ha®ja a betyárvezér második, kötélkorszakbeli elítéltetésének politikai vonatkozásait, s csak a „koronázási királyi ke®elem" körülményeinek, a nagyurak ke®ességének ecsetelésénél válik ismét bőbeszédűvé. „Valami csudálatos, szinte megfoghatatlan .varázs kísérte ezt a haramiát" — dicséri és szidalmazza e® mondaban Rózsa Sándort, s bár más ele®ítéssel, de legalább ilyen kétnyelvűen tárgyalja Rózsa Sándorék „kiirtójának", Rád® Gedeonnak vakmerőségét és ke®etlenkedését is. A körültekintő Csaba gondosan mérlegelve, úgy ügyeskedik, hogy az úri tennsőbbséget fel ne háborítsa túlságosan, de bőven kielégítse nemcsak a vad ka'andok, hanem a rebellis betyárromantíka híveit is. Ebből az igazmondás és a csűrés-csavarás furcsa ve®ülete keletkezik, bizony balra-kacsintás, jobbra-lesés, aminek jellemzően naiv példája a szegedi betyárvezér végítéletét követő részbe beiktatott „A szamosújvári rab" című „románc", a deli, büszke, híres, de mindörökre átkozott Rózsa Sándorról: Dell, büszke Rózsa Sándor Hová lett a büszkeséged? Szamosújvár bús tómlöce Hej, megviselt nagyon téged: Göndör hajad őszbe fordul. Ügy hívnak már, hogy [vén betyár. Nem vagy már a híres legény! Be kár érted, bizony be kár! Sírod zárta, az sem vált meg. A hant is hiába föd bé. Alkozottan fut a lelked. Mindörökkön, mindörökké ... (Vége.) VÖRÖSMARTY MIHÁLY LEVELEZÉSE Az Akadémiai Kiadó Vörösmarty Mihály összes Művei kritikai kiadásának 17— 18. köteteként adta közre a költő levelezését. Az össze®újtölt anyag megjelentetését kétségkívül megérlelte az idő, bár kétségtelen, Vörösmarty nem tartozik a klasszikus levélírók közé: leveleit nem tekintette olyan különleges irodalmi formának, mint például Kazinczy. Néha szófukar, máskor pazarlóan beszédes, hol egyszerű és közvetlen, hol duzzogó és levert, majd adomázó kedvű, azután pedig „égbe sodró" szárnyalású. Ez az élőszavas, sokszor Ijesztően stilizálatlan hang mégis új levélstílust teremtett és a mai olvasó számára is igen vonzó. A most kiadott 396 levél közül — amit küldött és amelyet kapott — 31 most került- először nyilvánosságra, de a gyűjtemény korántsem teljes. A levelek száma Vörösmarty jelentőségéhez mérve meglepően csekély. Levelezéséből azonban nem azért maradt fent aránylag oly kevés, mert a levelek elvesztek, hanem mert azok javarészt ma is ismeretlen helyen lappanganak. A jelen kritikai kiadás törekedett a levelek eredeti helyesírásának pontos követésére. A szerkesztők a lehetőségekhez képest igyekeztek a Jegyzetekben megvilágítani minden személyi ós tár®i vonatkozást úgy, ho® történelmi összefüggésükkel a levelek szellemi és kormegvilágító hátteréül szolgáljanak. RÉNYI ALFRÉD: DIALÓGUSOK A MATEMATIKÁRÓL Hazánkban évről évre növekszik az érdeklődés a matematika és annak alkalmazása iránt. Ezt a társadalmi igényt igyekszik kielégíteni ez az Ismeretterjesztő munka is, amelyet az Akadémiai Kiadó adott közre a Korunk Tudománya című sorozatban. Sokakat az is érdekel, hogy tulajdonképpen mi is a matematika, miben áll sajátos módszere, ho®an viszonylik más tudományokhoz. níit nyújthat a különböző szakterületen dolgozóknak. Mivel azonban elvont kérdésekről beszélni a széles tömegek számára nem könnyű feladat, a szerző a szókratészi dialógusformával igyekszik a témát közelebb hozni az olvasókhoz. Azok számára, akik a párbeszédekben érintett tudománytörténeti kérdésekről részletesebben akarnak tájékozódni, irodalomjegyzéket is mellékel. A könyvecske minden bizonnyal segít tisztázni azokat a téves nézeteket, amelyek a matematika és alkalmazásai alapvető elvi kérdéseit illetően eléggé elterjedtek. Kánkán a palmcíía körül E® férfi külföldi sógora évekkel ezelőtt Ma®arországra látogatott. Megnézte Budapesten az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. Alkalmasint ellátogatott európai rangú kertészeti és szőlészeti főiskolánk e®két tangazdaságába is. Amit látott, annak na®on megörült. Hazament és saját kis földecskéjén berendezkedett palmettás rendszerű alma- és körtetermesztésre. Telt, múlt az idő és hóstyáján kivirágzott a Budapesten talált kincs. Gondolt e®et és „új módszer nézőbe" meghívta honfitársamat. ma®arországi sógorát. Tiszteletreméltó polgártársunk nyelni sem tudott a csodálkozástól: — Ez igen, ilyet is csak külföldön láthat az ember. — Azóta már egyik kollektív gazdaságunk vezetősége hivatalosan is tudomására hozta a közönségnek, ho® a jövőben a külföldi tapasztalatok alapján át kívánnak térni a palmettás rendszerű ®ümölcstermesztésre. Ennek lényege pedig abban áll, hogy az eddigi ha®ományos faalakzat helyett lugasosan, sövényszerűen képezik ki a termőfelületeket. A külföldi sikernek közben n;£-nk már na® darab fölcoti híre ment. Azóta hivatalos és nem hivatalos delegációk ólomnehéz kofferjaikban Pick-szalámit cipelve kézről kézre adják a külföldi sógor kertjének kilincsét. Ök azonban (mármint a külföldi sógorék) cserelátogatásképpen még többen jöttek, ma is jönnek. jövögetnek folyamatosan. A palmettáról már alig is esik szó, mivel e® sokkal jobb téma került előtérbe. Tudniillik az ho® mit iszunk, hol és meddig mulatunk? S most már egész kis birkanyáj figyeli odafentről, ho® földön maradt testvéreiket mikor szabadítja meg bundájuktól a palmetta. A palmetta-terjesztő atyafiaknak már az Alföld is kicsinek bizonyult. S az utóbbi hónapokban szeretettel látogattak el a Bala ton tájékára is. Jónevú hotelekben, nemzetközi hírű mulatókban ütvén fel tanyájukat. Bánná az ördög, de mindezt magyar szövetkezeti pénzből csinálják. Es most pendítsük más hangra a húrt. Az értékes külföldi tapasztalatokat, a baráti kapcsolatokat na®on sokra értékeljük. Azonban fájdalom, ho® talán sohasem tanuljuk meg eléggé becsülni saját értékeinket. Magam is jártam delegációval a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola szigetcsépi tangazdaságában, s most megdöbbentő számomra. ho® főleg azok „fedezték fel" a külföldi palmettás rendszert Szeged környékén, akik velem voltak ót évvel ezelőtt Szigetcsépen. Abban a bizonyos faluban valamikor éveken át dolgozott e® aeronómus kertész, aki kiváló ismerője ennek a tulajdonképpen már régen nem új módszernek. Ez az ember azonban végül letörten, roncsolt idegállapotban jött el Innen. mert kezdeményezéseinek mindenfelől útját állták. Neki, magának e®ébként csinos kis palmettás kertje van Szegeden. Sokan tudják ezt, de még senki sem nyitott rá ajtót eddig avégből, ho® meg akarja tanulni a módszert... CSÉPI JÓZSEF 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1965. szeptember Z\-