Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

Hegnyílt a 10. magyar képzőművészeti kiállítás Az 1963. évi magyar képzőművészeti kiállítás megnyi* fására szombaton délben a Műcsarnok aulájában többszö­r5a jubileum Jegyében, Impozáns környezetben Jöttek ősz* sze az érdeklődók százai. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára rendezték az élvonalbeli magyar képzőmű* vészek alkotásainak ezt a reprezentatív 'seregszemléjét. Tizenkét helyiségben sorakoztatták fel a tárlat bősé­ges anyagát, amely körülbelül hegyven százalékkal több alkotást foglal magóban, mint amennyit a három évvel ezelőtti nemzeti kiállításon láthatott a közönség. Össze­sen kétezernél több festményt és grafikát, mintegy öt* százhúsz szobrot és plakettet, valamint számos üveg- és mozaikkompozíciót neveztek be művészeink az ország minden részéből. Hetekig tartó értékelés, szortírozás után a zsűri 207 festményt, 208 grafikai alkotást, 99 szobrot, 70 érmet és három üvegmozaik-kompozíciót fogadott el és küldött a kiállításra. I Miskolc 600 éves Várossá alakulásának 000. évfordulójára záSfclódísZt öl­töttek a mickolci utcák. A legnagyobb vidéki város ne­vezetes évfordulójáról szom­baton ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg. Határozat­ban örökítették meg az év­fordulót, és ekkor fogadták el a város üj címerét is. Az ünnepi tanácsülésen mintegy 60 kiváló társadal­mi munkást tüntettek ki oklevéllel és emlék Plaket­tel. „Hittérítő" turisták Azon a június végi szom­bat délelőttön a nap való­sággal ontotta sugarait. Az autójavító vállalat félmezt® lenre vetkőzött szerelőt azon­ban. mit sem törődve a rek­kenő hőséggel, mint han­gyák sürögtek-forogtak egy külföldi rendszámú gépkocsi körül. A művezető is szem­mel láthatóan szívén viselte, hogy a kocsi Javítása mi­előbb elkészüljön, mert több ízben Is aggodalmaskodó ki­fejezéssel az arcán feltűnt a javitóakna környékén. A mindig vidám csoport­vezető a parányi Irodában ideges kézmozdulattal lökte vissza a telefonkagylót a készülék villájára. O azon­ban nem a munka elkészül­te miatt volt izgatott. Már két ízben is hiába próbált telefonálni — a készülék „foglaltat" jelzett. Türel­metlen, segélytkérő pillan­tással nézett körül. Letörölte izzadt homlokát, vári né­hány percet, aztán ismét kí­sérletezett — Na látod. Most meg az a baj, hogy meleg van. Ed­dig azért panaszkodtunk, hogy állandóan esik... — zsörtölődött az idősebb szaki, majd kiegyenesítve derekát, rágyújtott a vendégektől ka­pott cigarettára. — Most hol vannak — kérdezte fejével a kocsi felé Intve a csoportvezető. — Kimentek az utcára. Biztosan ott ls ezt az ,,üd­vözlégyet" osztogatják — mondta, aztán nadrágasebé­ből egy nyomdai úton előál­lított, tetszetős kivitelű fü­zetet húzott elő és a cs® portvezetőhek nyújtotta. — Olvasd csak! Ez épp neked való! — tette hozzá csipkelődő, kissé gunyoros hangon. Vallásos mázzal Diszkrét módon — Na végre! — sóhajtott fel megnyugodva. — Halló! Fő­kapitányság? Kérem, egy ér­dekes, vagy talán Inkább font® bejelentést szeretnék tennL.. Igen, várok... A másodpercek most kl® aé hosszúnak tűntek, de nyu­galma láthatóan visszatért. — Halló... Itt Sz. István csoportvezető beszól az Autó­trtJaVftó Vállalattól. Kót amerikai állampolgár van nálunk. Gépkocsijuk elrom­lott, nem tudnak tovább menni... Hogy miben 1® hetnek önök segítségükre? Mindjárt erre is rátérek. Az amerikai turisták, akik tud­nak magyarul, egyáltalán nem tudnak, vagy talán nem akarnak beszólni, Igen disz­kréten különböző magyar nyelvű brosúrákat osztogat­nak dolgozóinknak. Gondol­tam, hogy ez érdekli önö­ket ... Csak belelapozgat­tam, de nekem egyáltalán nem tetszik. Kérem, siesse­nek... A viszontlátásra! — tette helyére a kagylót. Vlsz­szasietelt a gépkocsihoz. Franclakulesot vett kezébe, aztán odaszólt az egyik mun­káshoz: — Csak nyugt, Feri bácsi, Nem kell úgy kapkodni, úgyis elég melegünk van. A csoportve­zető kezébe vette a brosú­rát, találomra belelapozott és félhangMan olvnsnl kezdte: „Nincs más törvény, csak az Istené. Pré­dikáljuk és tanítsunk egy­ségben ... A legjobb mód­szer az Ige hirdetésére az, ha az embereket közvetlenül a lakásukon látogatjuk meg... Számolni kell a sátánnal... Sok ellenállással találko­zunk, különösen a keleti tömb országaiban .. — Na. mit saólsz a szeht­malftszthoz? — szakította félbe az idősebbik, kissé in* gerült hangon. — A szöveg egyértelmű célzásai világ® sak. Azt hiszem, eziek az amerikaiak vagy civilbe öl­tözött Jezsuiták, vagy vala­miféle szektához tartozók. — Lehet — válaszolta tár­sa. — Akármi félék is, az a tény, hogy amit csinálnak, nem egyéb, mint a társadal­mi rendszerünkkel szembeni propaganda, amely arra irá­nyul, nogy az emberek fejé­ben zavart keltsen. Éleszt­gesse a rendszerrel szembe­ni ellenállás szellemét. Ez­úttal vallás® mázzal von­ták be a mérget... —* Tenni kéne valamit. Ezt mégsem lehet eltűrni — vélte az öreg szaki, s vá­rakozva tekintett csoportve­zetőjére. — Nyugalom, Feri bácsi, én már értesítettem az 111® (ékeseket. Sőt, úgy látom, már Jönnek is — mutatott a kapun begördülő Pobj® dára. Sietős léptekkel már indult ls a kocsi felé. a köésimwók vettek keze­lésbe. Néhány szót váltottak az egyik szerelővel és meg­indullak az Iroda felé. Egyi­kük fölényes mosollyal meg­veregette az egyik kocsim® só vállát, majd átnyújtott neki egy csomag amerikai cigarettát és néhány brosú­rát. Az irodában azonban egy­szeriben arcukra fagyott a nyájas moeoly, mihelyt az egyik nyomozó angol nyel­ven közölte Velük, hogy úti­okmányukat és gépkocsiju­kat átvizsgálják. Készség® sen, bár nem nagy lelkes® déssel engedelmeskedtek. Mindketten átadták útleve­lüket. A hivatalos bejegyzé­sekből kiderült, hogy csak néhány napra látogattak Magyarországra. Ezt meg­előzően Csehszlovákiában jártak és Ausztrián keresz­tül érkeztek Budapestre. A gépkocsi átkutatása sem tartott hosszú ideig. A nyo­mozók gyakorlott mozdula­tokkal végezték munkáju­kat, látszott, nem először csinálják. A gépkörei es® magtartójában kiképzett rej­tekhelyről csakhamar előke­rültek a különböző förmájü ós nagyságú, színes fedölapú brosúrák. A pöruljárt amerikai „tu­risták" falfehéren álltak a kíváncsiskodók gyűrűjében. — Ki hitte volna, hogy ezek „misszionáriusok?" — jegyezte meg valaki gúnyo­san. Pedig valóban misszioná­rius volt a két amerikai tu­rista — a „fellazítás" politi­kájának misszionáriusa! Dr. K. T. Békés István RÚZSA SÁNDOR a MHtui/wiláaU* IMII KI Itll IIIIII IMI II IMII IIIII1I MMIIIMIMIIMI 8 V VI. A XIX. század utolsó n® gyedében a betyárok kikop­tak a ponyváról. A kilenc­venes évek végén azonban két szegedi nyotndászkiadó­nál néhány eleven nyelven, művészi jellemzéssel írt el­beszéléskötet jelent meg Ró­zsa Sándorról és az alföldi betyárvllágról. A szerzők a ponyvához való rokonítástól tnttva, alighanem restellet­ték a lémét, erre vall, hogy Békefi Antal jónevü szegedi hírlapíró, „Rio" álnéven jegyzi „Betyárok. Történetek az alföldi rablóvilágból gróf Ráday korában" című, Gön­czi Józsefnél, 1097-ben és „Egy vitéz csendörtlszt, Klemm Jusztin életéből" cí­men Engel Lajosnál, ugyan­ezen időtájt kiadott műveit. Ugyancsak „Rio" a szignója „Sötét idők. Történetek a szegedi rablóvllágbót Ráday gróf korában. — Rózsa Sán­dor és bűntársai Ráday gróf ítélőszéke előtt a szegedi várban. 44 elítélt betyár arc­képével" Című változatnak, amelyet Békefi Antal Pal® tás FaUsztln társaságában írt Engel Laj® kiadóválla­lata számára. Teljes névt® lenségbe burkolózik Tömör­kény tstván, az Engel Lajos sajtójáról lB98-ban kikerült „Betyárlegendák" szerzője, mintha szégyenkeznék, hogy tollát a szegedi betydrvilég eseményeinek és alakjainak feltámasztására szánta fel. Holott ezeknek a valóság­elemekre és nzóhagyomá­nyokra épült karcolatoknak irodalmi szintje elkülönül a betyártémát sokáig kisajá­tító pohyvafüzetektől. Lehet, hogy a két szegedi nyom­dász a régebbi betyárponyva anyagi sikerén felbuzdulva serkentette a helyt tollfor­gatókat efféle művek írá­sára. A nyomdászok Is, a szerzők is szegedi betyárok­ról mesélő néplratot akar­tak készíteni. De ha ketten akarják ugyanazt: nem ugyanaz. A kiadók nyilván ponyvára gondoltak, ám a megvalósításban a ponyvá­ból nagy részében mara­dandó értékű, népies iroda­lom lett. A művek edeményes-ka* lahdos, Illetve elemző-meg­elevenítő jellegét a szerzők különböző alkotói intenzitá­sa szabta meg. Békefi An­tal (és Palotás Fausztin) a betyár—zsandár összetűzések­ben — a betyárok trónt meg­Egy szakma helyet keres nyilvánuló rokonszenv elle­nére — hajlamos az egyen­lősdire. A kaland: kaiand. Ezekben az elbeszélésekben az eszközeiben nem váloga­tós, sőt mondhatnók: perfid „vitéz csendőrtiszt, Klemm Jusztin" meslerdetektív­előddé Válik, Rádavék ke­gyetlen vallatótrükkjei ny® mozóbravűrrá alakulnak. Vi­szont Tömörkény gazdag realizmussal formált törté­netei, a ponyva érzelgős ha­tásvadászatával szemben, a betyárság megújult művészi ábrázolását teremtik meg irodalmunkba. E művek leg­emberibb mozzanataikkal a betyáréletet később irodalmi remekekben feltámasztó Mó­ra Ferencig, Krúdy Gyuláig, Móricz Zsigmondig ágaznak el. Felkorbácsoló izgalmaik­kal azonban a XX. század elején ismét életre kelő be­tyárponyvék szerzőinek táp­talajt is nyújtanak. A hazai társadalomban ez Idő tájt keletkezett mozgá­sok ugyanis Ismét aktuális­sá tették a betyárok ereden­dő rebelltóját, nacionalista agltáclóra felhasználható né­pi ségét. De a betyárponyva kiadói arra is rájöttek, hogy Rózsa Sándor-féle szegény­legények nevével fémjelzett rémregények sikereoen ki­elégítik a megduzzadt olva­sói középrétegek kalandigé­nyét, s szinte egyenrangú versenytársai a hazai piacra betörő idegen detektívregé­nyeknek. A betyörponyva századfor­dulói fellendülése pontosan egybeesik a nemzeti ellen­zékiség fellobbanösának év­tizedével, amely az erősza­kos Bánffy-érától a koalí­cióig terjed. A kusza szemlé­letű betyárponyvákban száj­tépő honfibú, sújtás® népi­esség keveredett némi óva­t® antikapitalizmussal és mérhetetlen sok kalanddal. Közírók, népművelők, Iro­dalmárok szennylratnak. ár­talmas maszlagnak nevezték a Rózsa Sándor és társai nevével jelzett tarknfedelü ponyvafüzeteket, amelyeknek újabb meg újabb sok ezres kiadásokban szaporodó pél­dányait nemcsak a tanulat­lan, alacsonyabb műveltségű falusi-külvárost nép forgatta ronggyá, de — mi tűrés-ta­gadás — azok az én hemz® dékembell dlákfiúknak, ser­dülő értelmiségieknek ls kedvenc pad alatti olvasmá­nyai voltak... E korszak Rózsa Sándor oonyvafüzetei — mint álta­lában a XX. századbeli be­tyárponyvák — prózában készültek. Híg szóáradatu­Gyakorlftttsl rendelkező statikus mérnököt kémünk. Fizetés mexexye­zéi szerint. Postafiók 1. xS. Itt Cigaretta és brosúra A gépkocsi­ból kiszálló nyomozók k® zet ráztak a csoportvezetővel és az iro­dába mentek. Altg csukódott be az Iroda ajtaja mögöt­tük, amikor a két amerikai turista ls visszaérkezett. Elé­gedett pillantást vetettek "ónkocsltokra, amelvet már Lassan hűvösre fordul az idő, az emberek gondólnak már a télre is., Ilyenkor kezdődik a Szegedi Szűcs­ipari Ktsz-nél a főszezon. A szövetkezet Jól dolgozik, tavaly télen is sok — kö­zel háromezer — szegedi Járt olyan kabátban, m® lyet a szövetkezeti szűcsök készítettek vagy javítottak. S hogy Idén is igen sokan dolgoztatnak velük, arról bárkit meggyőzhet a bunda­és bőrkabáthalmaz, amellyel a szezon máris telezsúfolta a javító-szolgáltató részleg helyiségeit A Kossuth La­j® sugárúti részlegnél kü­lönösen nehéz a helyzet. Nemcsak dolgozni, majd­hogynem lélegzeni is kevés a hely a „bundákkal bé­lelt" szobában. — Mind nehezebb a vá­rás — mondják a vezetők és a mesterek. Hosszú ideje kérnek eredménytelenül új, korszerű üzlethelyiséget. Nagy könnyebbség volna, ha a felvételt-kiadást ott b® nyolíthatnák le. Arról nem is beszélve, milyen nagy szükség lenne egy kirakat­ra, ahol készítményeiket közszemlére tehetnék, job­ban megismertethetnék a lakossággal. Az igény jogosságához nem fér kétség. Rendelés® kel felvenni, készmunkát kiadni, raktározni, dolgozni, ennyi minden még jókora teremben is nehezen fér össze. Ilyen apró területen meg majdnem „mutatvány" már. hogy a szűcsmunkák ennek ellenére Jók, hogy „mégis bunda a bunda", amit készítenek. De ahhoz, hogy munkájuk eredménye­sebb legyen az eddiginél, hogy tovább fejlődhessen a szövetkezet, meg kellene már végre hallgatni száz­szor elhangzott kérésüket S. M. kon már alig érződik a nép­dal, a népballada forrása, a históriások kántáló komoly­kodésát is nyelvileg fegyel­mezetlen. álnépi kedélyes­kedés váltja fel. Az elsőnek ismert XX. századbeli Rózsa Sándor­ponyva: „Rózsa Sándor, igaz történetek az alföldi betyár életéből" — a betyáriroda­lom szegedi kiadójánál, Gön­czi Józsefnél jelent meg 1602-ben. A könyvecske ál­talában tiszt® szempontú, ártalmas hazugságokat le­leplező, s kevésbé ártalma­sakat regélő kompilácló. A jó tollú, s nyilván álnevű szerző: gróf Rádai Béla munkájának több fejezete azonban nem a betyárvteér históriáját tárgyalja. Légből kapott, gyermeteg mesét mond el „Rózsa Sán­dor a szabadságharcban" címmel a Bucsánszky Ala­jos utóda, Rózsa Kálmán és neje kiadásában, 1904-ben napvilágot látott füzet, amelynek Króhikés álnevű szerzőjében az. 1918. évi for­radalom földmívelésügyi miniszterét, Búza Barnát Is­merte fel a filológia. Biró Albert pesti ponyvakiadó 1905-től 1913-ig szinte éven­te újra kinyomatta bizony® Kubán Endre regényre his­tóriáját: „Rózsa Sándor, a magyar alföld leghíresebb betyárja" cím alatt. Három legjelentősebb fővár®i konkurren.se közül Bálint Laj®: „Rózsa Sándor, a hí­res alföldi haramiavezc­élete és Vakmerő kaland­jai" címen Reim Laj® férc­mű vérei — Elsiet- G.: „Ró­zsa Sándor, az alföldi ha­ramia" címen Borosa Dá­nlel zagyvalékával — Ehren­fel Testvérek: „Rózsa Sán­dor, a puszták királya" dí­szes titulussal Kobz® ne­vű szerzőjének mindenfe­lől Összelopkodott tákolmá­nyával veszt fel a versenyt a jól fizető téma kiaknázá­sában. A nevezet® Méhner Vilmos-féle Könyvkiadó­hivatal Brankovi® György nevű szerzője: „Rózsa Sán­dor, a szabadságharc egyik hőse'' címet adja minden eddigi Rózsa Sáhdor-kalan­dot, -történetet és-regét egy­beötvöző ponyvakön yvecs­kéjének, R ember legyen a talpán, aki, miután végig­rágta magát a Sándorunk­ról szóié ponyvairatokon, valamenyire is meg tudja különböztetni a történelmi tényeket a merőben Izgalmi arn-agnak szánt vagy ak­tuális politikai célzattal be­iktatott koholmányoktól. (Befejező rész következik.) Értesítjük kedves vendégeinket, hogy 1965. szeptem­ber 20-tól féri:- és noi gőzosztályunk mindkét oldalon üzemel. Szegedi Fürdők és Hőforrás V. x K. 410. Értesítjük kedves Vendégeinket, hogy az átépítés miatt szünetelő takaréktár utcai üzlet férfi részlege a Dugonics té­ren, női résztege 13-as számú üzletünkben, a Bizo­mányi Áruházzal szemben, kozmetikája pedig a Kos­suth Lajos sugárút 18. szám alatt — megyeházával szemben — működik A tanműhely Sziliért sgt. 43. szám alá költözött Fodrász Ktsz x S. 103 593 ;róH!f3 Llfil, j^j^wwwi^trry . u "»TV CIKKEK VASARA szeptember 2G-tó! október 3-ig az árusításra kS;eI5!t áruházakban és boltokban 4 DÉL-MAGTARORSZAG Vasárnap, 1965. szept. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom